Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) ínár az állami költségvetés be­vételeinek 43 százalékát veszik igénybe. A nemzeti jövedelem­nél jobban, sőt a tervezettnél is gyorsabban, mintegy 10 szá­zalékkal emelkedtek az egész­ségügyi, szociális és kulturális intézmények kiadásai. Ezek szükségesek voltak az elmúlt esztendő életszínvonal-politi­kai céljainak megvalósulásá­hoz. Végeredményben a költség- vetést 191,6 milliárd forint be­vétellel és 194,9 milliárd fo­rint kiadással zártuk. Amint azt már az 1972. évi költség- vetés beterjesztésekor jelez­tem, az állami költségvetésnek a tervezettet meghaladó, kere­ken 3,3 milliárd forint hiánya keletkezett. Ennek oka az, hogy a vállalatoktól remélt és elvárt bevételeink egy része nem folyt be, beruházási költ­ségeink és a társadalmi közös kiadásaink a költségvetés vég­rehajtása során emelkedtek. A Minisztertanács az idei népgazdasági terv és költség- vetés elkészítésével párhuza­mosan intézkedéseket dolgo­zott ki, amelyek hatásai foko­zatosan érvényesülnek. A gaz­dasági-pénzügyi egyensúly ja­vítása, valutánk szilárdsága érdekében ezek következetes végrehajtására és további ha­tározott lépésekre van szük­ség. Ebben az esetben várhat­juk, hogy a folyó évi költség- vetést a tervezett arányok sze­rint hatjuk végre. Az 1973. évi népgazdasági terv- és költség- vetés összeállításakor szigorú követelménynek tekintjük, hogy a népgazdasági egyen­súllyal párhuzamosan a költ­ségvetés helyzete is javuljon. Bz életszínvonal növeléséért — Az 1971. évi állami költ­ségvetés végrehajtásáról írás­ban benyújtott törvényjavas­lat tartalmazza a költségvetés teljesítésének adatait és rész­letes indoklását. A továbbiak­ban néhány olyan témakört emelek ki, amelyek eredmé­nyeink szempontjából alapve- tőek, vagy jövőbeni fejlődé­siünket határozzák meg. Ezek sorában az., első, a legfonto­sabb az: hogyan sikerült va­lóra váltani gazdaságpoliti­kánknak azt az alapelvét, hogy a lakosság életszínvonala tar­tósan, kiegyensúlyozottan nö­vekedjék, az életkörülmények javuljanak. — Ez a követelmény 1971­ben is megvalósult. A lakos­ság jövedelme a tervezett mér­tékben emelkedett, az egy ke­resőre jutó reálbér mintegy 2,5—3 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 5—6 százalékkal nőtt. A bérek az iparban és az építőiparban a termelékenységgel összhang­ban nőttek, javult a munka­erőstabilitás. — A Minisztertanács rend­szeresen foglalkozik a kereseti arányok elemzésével és sza­bályozásával. Megvizsgáltuk például, hogy milyenek és hogy változnak az iparon be­lüli bérarányok. A tények azt mutatják, hogy 5000 munkás­nál többet foglalkoztató nagy­vállalatok munkásainak átlag- jövedelme 5—10 százalékkal haladja meg az ennél kisebb vállalatokét. A munkások kö­zött is vannak az átlagosnál nagyobb keresetűek. Ez nagy­részt a jobb munkából, a na­gyobb teljesítményből követ­kezett, de voltak aránytalan­ságok is, mert egyes mellék­üzemági, szövetkezeti, kisvál­lalati dolgozók és alkalmazot­tak jövedelemnövelési lehető­sége kiemelkedően jó volt. Az állami szervek erre is figyel­met fordítottak. Szabályoztuk a termelőszövetkezeti alkal­mazottak bérezését és munka­idejét. valamint a mellék­üzemági tevékenységet. Fel­használtuk a bérpolitika köz­ponti eszközeit: béremelési le­hetőséget, preferenciákat nyúj­tottunk a szénbányászatban, a villamosenergia-, a textil-, és az alumíniumiparban, a köz­lekedés és a lakossági szol­gáltatás területén. — A mezőgazdasági áruérté­kesítés növekedésével együtt érvényesült az a — már ko­rábban is ható — irányzat, hogy a parasztság reáljöve­2 I Somogyi Néplap delmének emelkedése a mun­kásokét valamelyest megha­ladta. A IV. ötéves tervben egészében azonban valóravált- juk az eredeti célt, hogy e két osztály jövedelmi helyzete azonos mértékben javuljon — mondotta többek között. — A nem termelő ágazatok­ban több jelentős központi bérintézkedést hajtottunk vég­re — mondotta, s ezután rész­letesen kitért az orvosok, gyógyszerészek, a bölcsődei gondozónők és védőnők, vala­mint az egészségügyi közép­káderek béremelésére Szólt a pedagógusbérek rendezéséről is. — Az idén a korábbinál ha­tékonyabb adórendszert alkal­mazunk, amely erőteljesebben mérsékli a magas jövedelme­ket, különösen azokat ame­lyek nincsenek arányban a végzett munka társadalmi ér­tékével — mondotta a magán­tevékenységből származó- jö­vedelmekről szólva. — Meg­erősítettük a tanácsi és mi­nisztériumi ellenőrző appará­tust. Körültekintő, rendszeres adóellenőrzéssel korlátozzuk a visszaélési lehetőségeket, a jö­vedelem eltitkolását. Társadalmi összefogással Beszélt a gyermekek eltar­tásához nyújtott támogatás és az öregek társadalmi ellátásá­nak szélesítéséről Szólt az óvodai elhelyezés gondjairól is. — Csaknem 304 ezer felvé­teli kérelmet nem sikerült tel­jesíteni — mondotta —, s ha ezt az igényt az idén akarnánk kielégíteni, mintegy 1,8 milli­árd forint beruházást tenne szükségessé. Ilyen összeget csak folyamatosan és szoros társadalmi összefogással lehet előteremteni. 1971-ben például 41 ezer gyermeket helyezhet­tünk el bölcsődében, szemé­lyenként 12 ezer forint állami költséggel. — Az életkörülmények ja­vítására vonatkozó társadalmi céljainkat nem egyszerűsíthet­jük le csak a fogyasztás bőví­tésére és a fogyasztási kultúra emelésére — mondotta a to­vábbiakban. — Legalább olyan fontosnak tekintjük, hogy életformánkban növekvő szerephez jusson az oktatási színvonal általános emelése, a szocialista kultúra értékeinek közkinccsé tétele és a korsze­rű egészségügyi ellátás. Ma már tízmillióan kívánnak fej­lett, gondos egészségügyi ellá­tást, de milliók igénylik a ma­gas szintű oktatási rendszert is. — A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megalapo­zott volt, biztosítottuk a fo­gyasztói piac egyensúlyát. Bő­vült a tartós fogyasztási cik­kek választéka, amit szemlé­letesen bizonyít a forgalom 12 százalékas növekedése. Ma már elmondhatjuk, hogy majdnem minden családban van rádió, televízió, minden második munkáscsaládban van hűtőszekrény és porszívó, min­den ötödikben motorkerékpár és minden huszadikban sze­mélygépkocsi. A családi ki­adásokból mind nagyobb há­nyadot fordítanak a dolgozók lakásépítésre, üdülőtelek-vá­sárlásra vagy turistautazások­ra a környező országokba. A több tartós fogyasztási cikk természetesen megnöveli a lakossági ipari-javító szol­gáltatások iránti keresletet. Tavaly e téren is tapasztal­tunk némi javulást, az ezt tá­mogató szabályozó-módosítá­sok nyomán, a helyzettel azon­ban nem vagyunk még elége­dettek. A továbbiakban arról szólt, hogy tavaly a tervezett 71 006 helyett 75 000 lakás épült. A IV. ötéves terv nagy felada­tai miatt javítani kell a lakás­építést és gazdálkodást a köz­ponti és a tanácsi szerveknél és vállalatoknál egyaránt. Ezután a kommunális szol­gáltatásokról szólott, majd az új tanácstörvény nyomán a ta­nácsi gazdálkodás kedvező ta­pasztalatairól. Fejlesztés, beruházási tevékenység A gazdasági elemzésnek mindig kulcskérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált idő­szak fejlesztési beruházási te­vékenységét — mondott« «­után. — Az elmúlt évet — a korábbi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jelle­mezte. Bővültek ipari és épí­tőipari kapacitásaink, javult a mezőgazdasági nagyüzemek technikai felszereltsége. Uzem- behelyeztük a TVK polietilén­gyárát, a Gagarin Hőerőmű újabb 200 MW-os egységét. Termelni kezdett az alumíni- um-szélesszalaghengermű Szé­kesfehérvárott, és az évi 2 500 lakás kapacitású házgyár Deb­recenben. Több mint 65 000 szarvasmarha s 250 ezer ser­tésférőhelyet létesítettünk. A beruházások eredményeként nemzeti vagyonunk több mint 5 százalékkal emelkedett. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyor­san növekedtek, mint a nem­zeti jövedelem termelése. A beruházási kifizetés 100 milli­árd forint volt, a-tervezett­nél 11 milliárd forinttal több. — A beruházás területén még nem enyhült a feszültség, és a befejezetlen beruházások állománya az év végén az esz­tendő beruházási értékének 80 százaléka, összesen 43 nagy- beruházásnak kellett volna ta­valy elkészülnie; ezek közül harmincat átadtak, de tizen­hétnél bizonyos befejező mun­kálatok még hátra vannak. Ebben benne vannak a ko­rábbi évekről áthúzódó beru­házásaink is. A többinél csak részleges üzembehelyezés tör­tént. Ezek a beruházások a tervezettnél átlagosan több mint két évvel később való­sultak meg. A helyzetet már évközben részletesen elemeztük és a négazdaság idei tervében azt a óéit határoztuk el, hogy a szocialista szektor beruházásai a tavalyi szintet csak kis mér­tékben haladják meg. Ezt olyan módon kívánjuk elérni, hogy módosítottuk a vállalati jövedelemszabályozás rendsze­rét: a nyereségből kisebb a beruházásokra felhasználható rész. A folyó esztendő öt hónap­jának tapasztalatai alapján úgy tűnik — mondotta ezután —. hogy az idei beruházási színvonal a tervnek megfe­lelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vál­lalatok megértik és végrehajt­ják, a hatályos intézkedéseket. — Napjainkban a munka- megosztás, a szakosítás mind­inkább nemzetközi méreteket ölt. Következésképp külqazrlasáqi kapcsolataink alakulása fejlődésünk nélkü­lözhetetlen alkotóeleme. Nem­zetközi gazdasági kapcsolata­ink legfőbb kifejezési formá­ja a külkereskedélmi forga­lom alakulása. 1971-ről szólva, annak megítélése különösen bonyolult: a kivitelre és a be­hozatalra hatott a tőkés vi­lágpiac dekonjuktúrája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgaz dasági év miatt elmaradt ex­port. Éreztette, hatását a tő­kés világ pénzügyi válsága. 1971 utolsó hónapjaiban csökkent a külkereskedelem egyensúlyhiánya, és ez az irányzat 1972-ben is folytató­dik. Biztató eredményként ér­tékeljük azt is — mondotta —. hogy az idén öt hónap alatt a behozatal a múlt év azonos időszakához, képest csaknem 6 százalékkal csökkent, míg a kb'hgi 26 százalékkal maga­sabb. — A népgazdaság fejleszté­se, a munkamegosztás elő­nyeinek kihasználása szem­pontjából — hangsúlyozta a továbbiakban — meghatározó számunkra együttműködé­sünk a KGST-országokkal, ezen belül is legfontosabb partnerünkkel, a Szovjetunió­val. Kapcsolataink szilárd ala­pokon és hosszú lejáratú meg­állapodásokon nyugszanak. Ezt kívánjuk továbbfejleszteni az előttünk álló 15 éves időszak­ra. — Hozzákezdtünk a szoci­alista integráció komplex programjának megvalósításá­hoz. Ez azt is jelenti, hogy az együttműködésben még na­gyobb szerepet kapnak a táv­lati gazdaságfejlesztési kérdé­sek. Ezután a nem szocialista országokhoz fűződő kapcsola­tainkról szólott. — A munkamegosztással el­érhető előnyökről szerzett ta­pasztalatok-az elmúlt-évek so­rán kedvezőek voltak. Jóné- hány mezőgazdasági, élelmi- szeripari termékünk külpiaci értékesítési lehetősége kedve­ző. Az anyagi érdekeltség esz­közeivel kívánjuk elérni, hogy a mezőgazdasági termelés ol­daláról belföldön színvonalas tej- és tejtermékellátást lehes­sen nyújtani, marhahúsexpor­tunk pedig növekvő mérték­ben járuljon hozzá tőkés fi­zetési mérlegünk javításához — hangsúlyozta. — őszintén meg kell mon­danunk, hogy a jelenlegi hely­zetben az államháztartás je­lentősebb terhet vállalni nem tud, tehát a teendő intézkedé­seink pénzügyi kihatását túl­nyomórészt a mezőgazdasági ágazatos belüli átcsoportosítá­sok útján kell ellensúlyozni. — Gazdasági munkánk ered­ményeire a tervek, a közgaz­dasági szabályozók és a szub­jektív momentumok egyaránt befolyással vannak — mondot­ta ezután. S röviden a válla­lati közgondolkodás probléma­körét hangsúlyozta, hogy nemcsak elvileg, de gyakorla­tilag is mindenkinek el kell fogadni, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit megtermelünk. — A gazdálkodás alapvető mércé­je a fejlesztés területén a ren­delkezésre álló pénzügyi esz­közök minél jobb kihasználá­sa; követelmény ez a közpon­ti szerveknél, a tanácsoknál és a vállalatoknál egyaránt — mondotta. Gazdaságunk intenzív utak­ra való vezetésének feltétele­ként kiemelte a meglévő ka­pacitások jobb kihasználásá­nak szükségességét, és a szer­ződéses kapcsolatok fejleszté­sét. Tervszerűség, koveihezetesség — Gazdaságunk helyzete, fejlődése, amint a beszámoló­ból és a költségvetési adat- és információ-tömegből is kitű­nik — mondotta végül — sok­kal bonyolultabb, mintsem hogy nagyon röviden jelle­mezhető lenne. Mégis, ha ösz- szefoglaló képet akarunk né­hány kérdésre világos választ kell adnunk. Hogyan ítéljük meg eredményeinket a tervek tükrében? Nyugodtan megálla­píthatjuk, hogy mind az alap­vető gazdasági folyamatokat, mind a költségvetési gazdál­kodást a tervszerűség jelle­mezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. — Megbízhatunk-e intézke­déseink sikerében, várhatjuk-e gondjaink enyhülését — tette föl a kérdést. — Ügy vélem; igen, bízhatunk, ha a gazda­sági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezetek­nél, az intézményeknél, a ta­nácsoknál és a központi szer­veknél egyaránt lendületesen és következetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati munkánknak — gazdasági té­ren — most ez a legfőbb tö­rekvése és ehhez kérem mind- annyiuk támogatását. Faluvégi Lajos pénzüaymi- nisztér beszéde ütán Ollári István, a terv- és költségveté­si bizottság előadója emelke­dett szólásra. Elemezte a múlt év vállalati és szövetkezeti gazdálkodását, részletesen szó­lott a bizottság vizsgálatairól, s a lehetőségek felelős mérle­gelésére, a döntések végrehaj­tásában pedig a széles körű összefogás szükségességére hívta föl a figyelmet. Végül az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvény- javaslatot általánosságban és részleteiben megvitatásra és elfogadásra ajánlotta. Ezután több felszólalás kö­vetkezeit. A képviselők a ter­melés hatékonyságát a taná­csi gazdálkodás és a mezőgaz­dasági szövetkezetek, illetve vállalatok gazdálkodásának egv-egy fontos problémáját elemezték az általános költ­ségvetés szempontjából. Péter János külpolitikai tájékoztatója Az ülésen felszólalt Péter János külügyminiszter is. (Képtávírón érk. — MTI—KS) Az országgyűlés első munka­napján felszólalt Péter János külügyminiszter, és az ország- gyűlési vita keretében beszá­molt a nemzetközi helyzet leg­újabb és legfontosabb esemé­nyeiről, ezekkel összefüggés­ben pedig külpolitikai tevé­kenységünkről. Kiemelte az idei május sűrített eseményeit, amelyeknek eredménye a szo­cialista tábor államai — min­denekelőtt a Szovjetunió — politikai erőfeszítésének több évtizedes munkáját bizonyítja. Értékelte a legújabb szovjet— amerikai tárgyalásokat, és foglalkozott ezeknek várható következményeivel, s kitért a jelenlegi nemzetközi viszo­nyok között megoldásra váró európai kérdések sorára is. — Ez év májusa — mondot­ta — a nemzetközi élet alaku­lásának rendkívül emlékeze­tes hónapja marad. Ennek a májusnak a sűrített esemé­nyeit, amelyek természetesen évtizedek erőfeszítéseinek az eredményei, az érti helyesen, aki mögöttük látja Hirosima és Nagaszaki atomfüstfelhőlt és a termonukleáris háború esélyének szörnyű kataklizmá­it. A legutóbbi személyes ta­lálkozók, kompromisszumok s ezzel együtt vietnami felfoko­zott katonai cselekmények csak így érhetők teljes össze­függésükben. Az utóbbi időben ritkán be­szélünk, s a nemzetközi iroda- lem is ritkán ír arról, hogy változatlanul a termonukleáris háború veszélye alatt élünk. Nagyon jelentősek ugyan azok a megállapodások, amelyek eddig létrejöttek: a részleges atomcsend-, az atomsorompó-, a tenger mélye és a világűr, a bakteriológiai fegyverek, s legújabban mindezeknél na­gyobb jelentőséggel a straté­giai fegyverek és a balliszti­kus rakéták elhárítására al­kalmas rakéták tekintetében, de változatlanul érvényes ma is a kommunista és munkás­pártok 1960-ban megfogalma­zott programja: minden de­mokratikus és békeszerető erő fő feladata a termonukleáris háború veszélyének az elhárí tása. • Annak, hogy mostanában erről kevesebbet beszélünk, mint korábban, objektív oka van. A legutóbbi két évtized alatt a Szovjetunió úgy vált termonukleáris nagyhatalom­má — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldo­zatai következtében —, hogy nem képzelhető el ma már olyan másik atomhatalom, amelyik az elrettentő megtor­lás kockázata nélkül bárhol támadásra vállalkozhatna. A magyar—szovjet kapcso­latokban ennek a ténynek is szerepe van — folytatta ez­után. — Bennünket a Szovjet­unióhoz a barátság nagyon sokrétű szálai fűznek. Benne látjuk az új emberi társada­lom, a szocialista világ, az emberségesen emberi világ fel­virágzásának gyökerét, az em­beriség megszabadítását a mo­dern barbárságtól, a fasizmus­tól, a gázkamracivilizációtól: a gyarmati sorból feltörő né­pek védelmezőjét a gyarmato­sítók ellen, Magyarország lété­nek megmentőjét a második világháború kataklizmáiból és az arra virradt zűrzavarból. Mindezek felett: a Szovjetunió nemzetközi szerepét abban is fel kell ismernünk, hogy a termonukleáris háborús ve­szély elhárításának legfőbb té­nyezője. — A jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai kérdések értek meg leginkább a megoldásra — mondotta Eu­rópa problémáiról szólva. — Az egész világra kiterjedő osz­tályharc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egy­másba fonódottan jöttek létre megállapodások és szerződé­sek: a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság, Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság, Nyu- gat-Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közlekedő:,: nézve a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlin szenátusa és a Német Demok­ratikus Köztársaság, valamint az európai ügyeket is érintő, a fegyverkezési versenyt kor­látozó egyezmény a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Államok között. Az európai biztonsági kon­ferencia összehívásával kap­csolatban hangsúlyozta, hogy a javaslatok és tárgyalások már önmagukban is nagy jelentő­ségűek. Kiemelte a szocialista országok készségét a tárgyalá­sokra, és szólott a jelenlegi hátráltató momentumokról is. — Az európai biztonság ügyének — hangsúlyozta a külügyminiszter — a szuro­nyok egyensúlyáról a népek együttműködésének új alapjá­ra való áthelyezése a mai nemzetközi viszonyok között a világtörténelem jövőjét befo­lyásoló közös vállalkozása Eu­rópa népeinek ... — Utalt a konferencia előkészítésében, illetve a biztonsági rendszer kidolgozásában tett’ magyar erőfeszítésekre, és szólt arról, hogy néhány hónap múlva Budapesten találkoznak az eu­rópai fővárosok polgár rei, s lehetőség nyílik ne kérdés megvitatására. Péter János külügyminiszter örven­detesnek minősítette közvetlen szomszédainkhoz fűződő kap­csolatainkat. s kiemelte, hogy az egymás mellett élő orszá­gok egymást érintő kérdései­nek rendezésével az országok és népek szélesebb körű együttműködését is elő tudják segíteni. — A kormány népgazdasá­gi tevékenysége a nemzetközi béke és biztonság ügyét szol­gáló terveket valósított meg — mondta végül —, s reálisan vette figyelembe tervei kiala- kításá"ál a nemzetközi er'- viszn ••ókat; eredményeivel hozzá is járult a nemzetköz viszonyok kedvező alakulásá­hoz. — A kormány arról bizto­sítja az országgyűlést, hogy külpolitikai tevékenységével minél kedvezőbb nemzetközi viszonyokat igyekszik biztosí­tani a szocializmust építő Ma­gyar Népköztársaság számára. Ezután további hozzászólá­sok hangzottak el, majd a dél­utáni ülésen elnöklő dr, Be- recztócy Miklós a parlament csütörtöki ülését berekesztette. A képviselők ma, pénteken délelőtt tíz órakor az 1971-es állami költségvetés végrehaj­tásának megvitatásával foly­tatják munkájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents