Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

Mennyit ér egy nap? Nyári balatoni tárlatok Hogy mennyit ér egy nap, az attól függ, mivel tölti az ember. Egyes napok az elé­gedettség jó érzésével zárul­nak, mások minden erőfeszítés ellenére sem sikeresek. Az a nap azonban, melyet a Tán­csics brigád Barcsért ajánlott fel — a legsikeresebbek közé tartozik, több százezer forin­tot ér. Cseng-bong a csarnok. Ha­lomba rakott vaslemezek haj­András — a brigád harmadik tagja — vasat fűrészel egy sa­tupad mellett. Hol van a hí­res Táncsics brigád másik fe­le? — Éjszakások — tájékoztat a művezető. — Három műszakban dol­goznak? — Nem. Illetve néha, attól függ, hogyan szorít a munka. Most SHÉD-csarnokot csiná­lunk. Sokmilliós megrendelés, és gyorsan kell elkészülnie. És így már nagyon sokat ér az az egy nap. Annyit je­lent, hogy a tanács által ter­vezett kétcsoportos óvoda he­lyett három csoport gyerek számára elegendő helyet épít­hetnek. A »-fél« brigád a művezető irodájában gyülekezik. Ruhá­juk, arcuk olajtól fényes. A kezük is, de ez nem zavarja őket a kézfogásnál, öreg »sza­kik« jutnak eszembe, akik — ha egy ilyen magamfajta fehér kezű nagyon ragaszkodott hoz­zá — legföljebb a csuklójukat nyújtották. Ezek a fiúk csak szemrebbenésnyit tétováztak, de talán eszükbe jutott, a munkától származó szennyező­dés nem »piszok«, mert bát­ran, öntudatosan szorítottak kezet, aztán udvariasan ácso- rogtak. Nem nagyon értették, miért olyan nagy csoda, hogy fölajánlottak egy napot, Bar­csért. Természetesnek és ma­gától értetődőnek találták, hogy ha egyszer kevés az óvoda, hát csinálni kellett va­lamit, hogy több legyen. Nem, nekik nincs gyerekük. Hatan nőtlenek, egyikük családos csupán. És talán az ő gyereke is iskolás lesz, mire ez az óvoda felépül, de hát nem Jobb későn, mint soha — mondhatnánk a tegnapi bala- tonszemesi sajtótájékoztató után, ugyanis Balatonszeme- sen és Balatonszárszón is fo­lyik még a kiállítások előké­szítése. A tópart vendégeit azonban néhány napig még tü­relemre intik, de a somogyi múzeumok igazgatósága, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Központi Múze­umigazgatóság tájékoztatója alapján — úgy tűnik — meg­éri a várakozás. A somogyi képzőművészek huszonkettedik nyári tárlatát valószínűleg cserélik majd egy hasonló Veszprém megyeivel, s ezt a megyei körből kilépő bemutatkozási lehetőséget örömmel üdvözlik a tárlatsze­retők. A balatonszemesi mű­velődési ház lehetőségei azon­ban ennél sokkal nagyobbak, érdemes lenne jobban kihasz­nálni más kiállítások rendezé­sére is. A balatonboglári gyermek­raj zkiállítást az idén dunán­túli méretekben rendezik meg, az Úttörőszövetség ezután írja ki a jelentkezés feltételeit az illetékes megyéknek. Balaton- szentgyörgyön, Fonyódon és Balatonbogláron gyermekna­pokat rendeznek majd: gyer­mektáncversennyel, gyermek­játékbemutatóval. A hazai út­törőkön kívül előreláthatólag német, szovjet, csehszlovák pajtások is bemutatkozhatnak rajzaikkal, kisplasztikáikkal. Ab a Novák, Czóbel, Poór Bertalan, Berényi, Rippl-RónUi és más neves múlt század vé­gi és e századi festők rajzai szerepelnek a hamarosan meg­nyíló balatonlellei kiállítás lis­táján, melyet a Rippl-Rónai múzeum rendez. Balatonlelle egyébként ígéretes meglepe­tést tartogat a fafaragások kedvelőinek. Rendkívüli ér­deklődés övezi a két évenként kiírt Kapoli-pályázatot, az idén több mint ezeröt^zázan jelentkeznek már. A legsikere­sebb művekből egész nyáron át nyitva tartó kiállítást ren­deznek a balatonlellei művelő­dési házban. Szintén elkésetten, de serény munka folyik a balatonszeme­si postamúzeumban is. Új tár­lat várja itt néhány nap múl­va a látogatókat. A* Mozaikok a posta törtéhetéből kiállítás mellett, makettek, fotók il­lusztrálják a mai posta szín­vonalas technikáját is. A József család egykori pan­ziójában, Balatonszárszón is dolgoznak a szakemberek. Fel­nagyított kéziratok, óriási fo­tókópiák tekintenek a belépő­re. Örömmel írjuk le, a pan­zió valamennyi szobája ma már kiállító terem. így lehe­tőség nyílik arra, hogy a Pe­tőfi irodalmi múzeum még több eredeti életmű-emléket mutasson itt be. Enyhülnek a Dél-Balaton fővárosának, Siófoknak a kiál­lítási gondjai! A Beszédes mú­zeum emeleti részén eddig tu­ristaszálló működött, amelyet az idegenforgalmi hivatal -nemsokára átad a somogyi múzeumok igazgatóságának. A tervek szerint itt gazdag hely­történeti-néprajzi kiállítást rendeznek a Balaton környék anyagából. Több mint hatvenezer láto­gatónk volt tavaly a Balaton- parton — újságolták örömrrjel a Központi Múzeumigazgató­ság munkatársai. S ez a szép szám a jó együttműködés eredménye. Az igazgatóság ugyanis szerződést kötött ta­valy a SZOT délbalatoni üdül­tetési igazgatóságával, s ennek keretében négy vándorkiállí­tást küldtek az üdülőkbe. A jó kezdeményezést az idén is folytatják. T. T. Orvosi ellátás a betegeknek Munkában a két Kiss. ladoznak a rajtuk lépkedő lá­bak alatt. Egy köszörű csilla­gokat szór, és hol itt, hol ott ragyog fel a hegesztők »északi fénye«. Az ÉPGÉP nagyberen­dezéseket gyártó barcsi üzem­egységének dolgozói persze aligha veszik észre ezeket a festői »díszleteket«. Nemcsak azért, mert megszokták, ha­nem mert nem érnek rá néze­lődni. A szocialista címet harmad-' szór elnyert Táncsics brigád három tagja elmélyülten buz- gólkodik. Kívülálló számára semmitmondó az a vasdarab, melyet Kiss Ferenc odatart Kiss János hegesztőpákája alá, ők azonban ismerik az össze­függéseket, tudják, milyen szögben kell egymáshoz illesz­teni a részeket, hogy megfelel, jenek rendeltetésüknek. Vajda Miről híres a Táncsics bri­gád? Nemcsak arról, hogy »egyike a gyár legjobb kollek­tíváinak«, bár végső soron eb­ben gyökerezik az egész. A barcsi ÉPGÉP Táncsics bri­gádjában három Kiss dolgo­zik. Egész Kiss »dinasztia«. Később kiderül, csak ketten testvérek, a harmadik, illetve »első Kiss János«, a brigád­vezető nem rokona a második és harmadik Kissnek, d,e ez mindegy. A brigád hat tagja testvérként állt »első« Kiss Já­nos mellé, amikor indítványoz­ta, hogy ajánljanak föl »egy napot Barcsért«. Mennyit ér egy nap? Mit lehet csinálni belőle? Övodát. A kezdemé­nyezés híre ugyanis futótűz­ként terjedt el. Nemcsak a gyár huszonhat szocialista bri­gádja csatlakozott, hanem minden — Barcson föllelhető — üzem dolgozója. Egy kdmasz nyara Csörsz István második köny­ve — egy kisregény és egy novella — a Kozmosz Köny­vek sorozatában látott napvi­lágot a napokban. A Vastövis egy kamasz nyári napjait kö­veti a kamera pontosságával, de ugyanakkor igyekszik átfo­góbb portrét is rajzolni hő­séről és környezetéről. Ran­gos elődei vannak ennek a műnek. A kamasz lelkivilágát sokan »térképezték« már fel külföldi írók is, magyarok is. Elég, ha Salinger Zabhegye­zőjére, Somogyi Tóth Sándor Gyerektükrére vagy Gabijára hivatkozom. . Miben különbözik Csörsz könyve ezektől? Érezhetően önéletrajzibb fogantatású. Er­ről a tőről azonban nemcsak erények, hanem hibák is fa­kadnak. Az író ugyanis kitű­nően ismeri hősét, ugyanakkor kisebb a kontroli-lehetőség. Ezt még ellensúlyozni tudja jó íráskészségével, hangulatos képeivel. A mű elsősorban amiatt ma­rasztalható el, hogy »nem áll össze«. A recenzióíró gyanítja — s ez csaknem bizpnyosság -—, hogy Csörsz novellákat férceit össze. Lazán összeil­lesztett, nem egyforma fajsú­lyú részekből áll ez a könyv. Az olvasónak szinte minden fejezetben »át kell hangolód­nia«, s ez a túlzott türelem- igénybevétel már-már »tiszte­letlenség« a könyvvásárlóval szemben. Vannak a műnek lírai, szin­te »bájos« szerelmi részei, majd szinte pofonként csat­tan egy oda nem »at<«a­háborús« részlet. (Az olvasó nem érti, miért varrta az író a »kabáthoz a csizmát«?) A legsikerültebb félfejezetek azok, amelyekben a főhős családi kapcsolatait ábrázolja Csörsz. Ezek érik csak el első regénye színvonalát. Abban funkciója volt a sokfajta stí­lus keveredésének, itt ez ön­célúvá válik. Talán nem sze­rencsés, ha további összeha­sonlításokra »ragadtatom« magamat, hiszen minden mű szuverén alkotásnak tekinten­dő. Az összehasonlítás alapja azonban érv a miértre. Első könyvében egy jelenségre hív­ja fel Csörsz István a figyel­met, társadalmi gond megol­dását sürgeti. Második műve — ahogy ő maga írja — »ösz­tönös« írás, tehát nem tuda­tos, mint a Sírig tartsd a po­fád. S ez már maga is érték­ítélet lehet. Az igazsághoz hí­ven tegyük ehhez hozzá: a nagy lehetőség ebben a mű­ben is benne volt. A »hátrá­nyos születés« következmé­nyéinek ábrázolásával, ennek általános érvényű igazságaival maradt adósunk. Ezek csak nyomokban fedezhetők fel a könyvben. A kötet hibái után az eré­nyek leírásának sorát is bő­vítsük! A Balaton-parti nya­rat, s főként a Fonyódot sze­retők ironikus vonásoktól nem mentes, nagyszerű képet kap­nak. A könyvet Csohány Kálmán illusztrációi teszik gazdagab­bá. mindegy? Igen. Háromszor ér­ték el a szocialista címet, az­az egyszer elérték, kétszer megvédték. A versenyben azonban sajnos csak két al­kalommal lettek elsők, tavaly a második helyre kerültek Mert ugye a címet könnyebb elérni, mint megvédeni. Ké­sőbb már nagyobb a követel­mény. Hogy huszonhat ver­senyző közül lettek másodikak, és még ez is nagyon szép eredmény? Az nem számít. Az idén harminchárom brigád indul, de ők akkor is az első helyre pályáznak. Mosolyognak, bólogatnak, szűkszavú válaszaikból azon­ban minden udvariasságuk el­lenére is süt a türelmetlenség. Mintha a csarnokból beszűrő­dő zajok csábítanák őket. Egyikük el is távozik szépen, óvatosan. Nem tartom fel őket tovább. Második Kiss János Az egész éves működés biz­tosítására fűthető pltöző és fedett medence áll a gyógyulni kívánók rendelkezésére. Ez a fedett rész nyáron is műkö­dik a két nyitott, meleg vizes medence mellett. Vasárnap adták át az új versenymedencét. A fiatalok régi vágya teljesült ezzel. A fürdő vezetőjének véleménye szerint legnagyobb gond az, hogy nincs hűtőberendezésük, és a feltörő 75 fokos vizet egy napig hűlni kell hagyni, ezért a két nyitott medencéből min­dig csak az egyik üzemelhet. Szűknek bizonyul a fürdő melletti kemping, ^pedig az idén is sok külföldi, elsősor­ban jugoszláv vendég érkezett. Jöttek már angolok is, elhe­lyezésük nehézségekbe ütkö- zikT Nagyon szükséges, hogy az Idegenforgalmi Hivatal to­vább bővítse a kempinget. A községi tanács vezetői a Mecsek vidéki Szénbányászati Tröszttel tárgyalnak. Egy üdü­lőt kívánnak építeni a bányá­szok részére. Az igazi szezon Visontán még nem kezdődött meg. Újabb harminc kabin épül ad­dig. Június elsejétől rendsze­res orvosi ellátás is van. Napi egy-két órán keresztül a kör­zeti orvos ad tanácsot az arra rászorulóknak. Szeretnék, ha júliusra a rendelő is elkészül­ne. A kutak kapacitása akkora, hogy újabb medencék létesíté­sére is van lehetőség. Elmond­ta a fürdő vezetője, hogy a fejlesztésre nincs megfelelő anyagi lehetőség, pedig ha a számtíások beválnak, akkor a tavalyi százezer vendégnél jó­val több látogatójuk lesz az idén. V. E. hMetnoái1 a divat Memoár a divat. Mindenki visszaemlékezéseket ír. És ez valószínűleg nem rossz üz­let. Itt van például Hóhem Dezső, aki egész életében olyan sóher volt, hogy kőből tördelt, ha tisztességesen akart ebédelni. Most, vénsé- gére, memoárjai úgy felvit­ték a dolgát, hogy szinte' mindenki elhiszi róla: igazi író! Jelenleg már az ötödik kö­teten dolgozik. A címe: »Skribler Árpáddal voltunk fiatalok __« E z a mű — amint címe is elárulja — Skribler Árpád­dal, a húszas évek meg nem értett nagy költőjével fog­lalkozik. Különösen megrázó lesz benne az a rész, amikor arra emlékezik Hóhem De­zső, hogyan töltötte ínséges napjait Skribler. Árpád az üdvhadsereg menhelyén, ahol napi egy tányér leves erejéig a könyv szerzője ma­ga is érdekelve volt. Részlet a műből: ■ »Árpád átölelte a vastag törzsű, Andrássy úti fát, mi­közben zokogás rázta. Nem a fát, Árpádot. Súlyos férfibú nehezedett a mellére. Ügy kínlódott, ahogy csak költő tud, amikor rájön, hogy az imádottja egy telhetetlen bes­tia, aki nem éri be * szere­lem táplálékával, hanem né­ha töpörtyűt is akar enni ro­pogós serclivel. Ekkor, ebben a pillanatban ábrándult ki véglegesen Ár­pár Finesz Ilonkából, akihez pedig hosszú, majdnem há­romnapos benső kapcsolat fűzte. Ezt a drámai érzést őr­zi azóta hallhatatlanná lett verse, a »Szeretőmnek nem elég a csókom«, melyet töb­bek között már ószankrit nyelvre is lefordítottak. Hóhem Dezső^ memoárja idézeteket is közöl Skribler Árpád csodálatos mélységű mondásaiból. Ilyeneket pél­dául: »Az élet nem olyan, mint amilyen, hanem sré-viza- vé ...« Vagy: »A nők olya­nok, mint az éjszaka. Nem olyan sötétek, hanem olyan izgalmasak...« A kötet képekkel lesz il­lusztrálva. A képek termé­szetesen mind Sribler Árpá­dot ábrázolják különböző korszakaiban, a legváltozato­sabb szituációkban: Skribler Árpád meztelenül. Persze csecsemőként. Skrib­ler Árpád tanulmányainak utolsó esztendejében mint második polgárista. Skribler Árpád mint a Budapesti Hír­mondó kiküldött munkatársa. Vagyis akkor, amikor egy életre kiküldték a Budapesti Hírmondótól, s lelkére kötöt­ték, hogy •többé be ne tegye oda a lábát... Skribler Ár­pád Zergényi Katóval, a Vá­rosligeti Műszínkör szubrett- jével. (A könyv ennél a rész­nél azt az intim titkot is el­árulja, hogy Zergényi Kató évekig odaadóan támogatta Skribler Árpádot, ha a költő a megszokottnál is több tör­kölyt fogyasztott.) Irigylem Hóhem Dezsőt, hogy ilyesmikre vissza tud emlékezni. Persze, szerintem Hóhem Dezső sem gondolta annak idején, az üdvhadsereg levesét szürcsölgetve, hogy Skribler Árpád emlékéből egyszer még pénzt fog fa­kasztani! Mindenekfölött per­sze az a hallatlan szerencsé­je Hóhem Dezsőnek, hogy a szegény Skribler Árpád még idejében búcsút mondott az árnyékvilágnak, mert ha él­ne, most legföljebb csak egy másfél flekkes kis riportot írhatna róla a következő cím alatt: »Mindenki kedvence, Skribler bácsi, az Astoria aluljáró totó—lottó árusa ...« Majd alcím: »Ö adta el azt a szelvényt, amelyen Kvadrát Artur megütötte a kéttalála- tos nyereményt, és felvette érte a 17 forintot...« Ágh Tihamér megkönnyebbülten bújik visz- sza a védőszemüveg maszkja mögé, Kiss Ferenc gondosan igazítja a munkadarabot a hegesztőpáka alá. Vajda And­rás pedig ritmikusan fűrészeli tovább a vasdarabot Rezes Zsuzsa Gyógyulás reményében jön­nek ide emberek már 15 éve. Főként idősebbek látogatják a csokonyavisontai fürdőt Nagy a hőség, ennek ellenére sokan tartózkodnak a meleg vízben Egy idősebb bácsi mondja: — Valamikor az árokban fürödtünk. Igaz, békák is voltak ott, de az iszap! Azt a medence nem tudja pótolni. Medencék, kulturált kör­nyezet Minden tiszta, csak egy kicsit zsúfolt. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents