Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-21 / 144. szám
Törvényjavaslat a bíróságokról írta: ár. Szilbereki Jenő igazságügyi miniszterhelyettes Köznapi krónika Számvetés a tanácson Az államélet és a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése társadalmi fejlődésünk mai szakaszának központi kérdése. Az igazságszolgáltatás, a bírói munka az állam munkájának szerves része, a jogrend, a jogbiztonság fontos biztosítéka, így érthető, og;y tökéletesítése az egész ’ rsadalom, minden állampolgár számára lényeges. A bíró- 3 ’:gi szervezeti törvény jelenségét húzza alá az is, hogy az országgyűlés közvetlenül r alkotmány módosítása után az elsők között fogja megvívni a bíróságokról szóló új t >ryényjavaslatot. A jelenleg érvényes jog- 3 abályok szerint ugyanis a k íróságokon kívül még számos olyan fórum működik, amelyik jogviták eldöntésével foglalkozik, és sok esetben még a szakember is nehezen igazodik el, melyik ügy, melyik "érv hatáskörébe tartozik, ki fogja abban a végső döntést meghozni. (Pl. vállalatok-ter- m el őszövetkezetek vitája, munkaügyi kérdések stb.) Ezen a most megalkotásra kerülő törvény változtatni fog, mivel jelentős lépést tesz az igazságszolgáltatás egységének irányába. Alapelve, hogy az állampolgárok és a gazdálkodó szervek, vállalatok legfontosabb jogait és kötelességeit érintő jogvitákban, így a bűnügyekben, a polgári jogi, családi jogi vitákban, valamint a legjelentősebb munkaügyi és a szövetkezeti tagsággal ösz- szefüggő vitákban a jövőben a bíróságok döntenek, és ilyen ügyeket csak magas szintű jogszabályok utalhatnak más, Az emeletes házak között gyerekek futkosnak. Kerékpár, labda, homokozó. — Aki bújt, aki nem, megyek! A parki hintákon, mint kis artistapalánták, úgy mozognak a csöpségek. A mérleghintán két kislány hasal, középre egy hatalmas bábát ültettek, s az egész szerkezetet egy náluk sokkal kisebb fiú tartja szakadatlan mozgásban. Az iskola környéke is hangos, itt sincs megállás, de az udvaron csend van. Nincs nyári napközi a Krénusz János Általános Iskolában? Festékszag. Az emeletről zene szűrődik, székek zörögnek. Egy csoport gyerek ül az emeleti zsibongóban izzadva, tévét néz. Az ablak zárva,' a függöny elhúzva, kint süt a nap. .Hátul a tanárnő egy könyv mellett ül. — Tizennégy gyerek jár még ide. Ebben a hónapban itt lesznek, aztán július elsejétől a Gárdonyiba mennek, a központi napközibe. Általában azok a gyerekek jönnek nyáron is, akiknek szülei dolgoznak, és nincs nagymama. Tudom, nem ideális állapot a szünetet is az iskolában tölteni, de a szülök örülnek, hogy így is tudunk segíteni. Egyedül nem maradhatnak. Kicsik ők még. Egy felső tagozatos van csak köztük, a többi alsós. Nem unatkoznak: van tv, rádió, társasjáték, könyv, - játszunk az udvaron, kirándulunk. — Tanár néni! Nem jó a kép! Néhány gyerek feje a pádon nyugszik, beszélgetnek, forgolódnak. Egy-kettő élvezi csak a filmet. Már egy órája »nézik-«. Egy elsős fiú nyűgösen felénk fordul. — Nem akarok tévét nézni. Fáj a fejem ... a bíróságokon kívül álló szerv hatáskörébe. Ilyen lehet, ha gyorsan kell intézkedni például egy birtokháborítási ügyben. Máskor a szakszerűség kívánja meg, hogy az állam- igazgatási szervek foglalkozzanak bizonyos kérdésekkel, például bányakárok, vadkárok esetén. Fontos az, hogy végső soron még az ilyen esetekben is biztosítja a bírói utat, ha a döntés az állampolgárok alapvető jogaira is kihat. A dolgozó, a munkavállaló és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos viták eldöntése is érthetően került napirendre. Az ilyen ügyek megfelelő eldöntése jelentős szerepet játszik a dolgozók jogainak védelmében, elősegíti a kötelezettségek teljesítését, a munkafegyelem, a jó munkahelyi légkör kialakulását. Az új törvény szerint az érdekösszeütközések feloldása a kórábbinál nagyobb körültekintést és a törvényesség maradéktalan érvényesítését igényló feladattá válik. A dolgozók jogainak fokozottabb védelme megkívánja, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottságok határozatait ezentúl a bíróság vizsgálja felül. Ezért az új javaslat megszünteti a területi munkaügyi döntőbizottságokat, és helyettük a fővárosban és a megyeszékhelyeken felállítja a munkaügyi bíróságokat. Ez teszi lehetővé azt, hogy a munkások, alkalmazottak és a szövetkezeti tagok munkaügyi vitáit végső soron a bíróság dönthesse el. Rendezi az új javaslat a vállalatok és a szövetkezetek vitás ügyeinek intézését is, Megmossa az arcát,- vizes zsebkendőt tesz a homlokára, olvasni akar, de az se megy. —: Mit szeretnél csinálni? — kérdezem. — Levegő kellene. — A gyerekek akarták a filmet. Kirándulást írtam be. de ők ezt akarták — mentegetőzik a tanárnő. Lassan már mindenki unja a filmet. Két kislány föláll. Még csak 11 óra, de inkább elmennek teríteni. Lent az ebédlőben mondják már: — Én negyedikbe járok jövőre, Andrea meg másodikba. Két hétre majd elmegyek a nagymamához. Anyuka is dolgozik, azért vagyok napközis. — Itt jól érzed magad? Mit csinálsz legszívesebben? — Hát én, én szerintem ... és nem szeretnék napközibe járni. Fönt vége a filmnek. Sorakoznak a gyerekek. — Csendben megyünk le az udvarra, mindenki a párjával! — utasít a tanárnő. (Csak festők és takarítók dolgoznak az iskolában. Zavarná őket a gyerekzsivaj ?) Szétszélednek az udvaron. Egy csoport óvatosan, a fűre szögezett tekintettel lépked. — Mindennap bogarakat gyűjtenek — magyarázza a tanárnő. Mellénk telepszik két gyerek. — Szeretek napközibe járni — kezdené a beszélgetést az egyik, de egy pöttömnyi fiúcska megelőzi: — Én nem szeretek itt lenni. Anyuka ma otthon van. Nem is akartam eljönni, de takarít, s nem tud velem foglalkozni. Naponta más pedagógus foglalkozik a gyerekekkel. Lehet, hogy holnap sem viszik őket kirándulni, mert úgy látják a beírásból, hogy előző nap voltak már. Ha a csoportból néhány tévét akar nézni, akkor megszüntetve ezzel azt a párhuzamosságot, amely jelenleg a gazdálkodó szervek jogvitáinak intézésében a bíróságok és a gazdasági döntőbizottáá- gok között fennáll. Az új rendezés alapján a gazdasági döntőbizottságok jelenlegi feladatkörét ugyancsak a bíróságok veszik át, így egy helyütt összpontosulnak az ügyek és az azok elbírálásából hasznosítható gazdasági tapasztalatok is. A törvényjavaslat központi témája a bírák munkaviszonyának a rendezése is. ezen belül pedig elsősorban a bírák választásának bevezetése, amelyet már az 1949. évi alkotmány is rögzített, megvalósulására azonban eddig nem került sor. A törvényjavaslat tehát megszünteti az átmeneti megoldásként fennmaradt bírói kinevezéses rendszert, és a bírák a jövőben választással kerülnek felelős beosztásukba. A hivatásos bíró megválasztását a törvényjavaslat a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának a hatáskörébe utalja. Ilyen magas szintű testület kijelölése a bírák választására nemcsak a független bíráskodás egyik garanciája, hanem annak is a kifejezésre juttatása, hogy a bírák hazánkban kiemelkedően fontos munkát végeznek. A bírói függetlenség biztosítéka a javaslatnak az a része, amely kimondja, hogy a bírákat tisztségüktől csak a törvényjavaslatban meghatározott módon lehet nem jobb mérlegelni előtte, érdemes-e ülésre kényszeríteni az összes gyereket? Az előző napokban milyen program volt, ha a gyerekek ráértek kitalálni maguknak a »bogara- zást«? A nyári napközi hasznos, de kényszermegoldás. Miért kell ezt a gyereknek is éreznie? Még a nyár elején vagyunk. Van még idő arra, hogy a befejezés ne ilyen legyen! Az éjszakai szélvihar lehasította a barackja legszebb ágát. A rengeteg, zöldessárga gyümölcs beterítette a ja alját, de az éretlenebbek a jöld- re zuhant ág levelei között várták, mi lesz velük. Tehetetlen szomorúsággal álltam a megcsonkult ja alatt. Vasárnap volt. Az ég kékje tiszta, csendes meleget ígért. Idős szikár ember állt meg a kerítésnél. Köszönés helyett kérdéssel üdvözölt: — A szélvihar? — Az. De egyébként is beteg volt. Talán, ha alaposan megtámasztottam volna ... — Kár érte: Bőséges termést hozott. Többet is, mint kellett volna ... Mondja csak: mikor épült ez a ház? — Úgy tudom, a húszas évek végén. — Az lehet. Mert amikor én elmentem a községből, itt még nem volt semmi. Nyolcban. Kilencszáznyolcban. Akkor jártam erre utoljára. Hirtelen nem tudtam szólni. Beszélgetőtársam legalább tízméternyire állt tőlem, ráadásul háttal a napnak, így arca vonásairól nem tudtam következtetni korára. De tartása, hangja legjöljebb hetvennek mutatta. — Csodálkozik, látom. Meg kíváncsi. Hát megmondom: megfosztani, illetve büntető úton felelősségre vonni. A bírói függetlenség elvéből következik, hogy a bíró csak a jogszabályoknak van alávetve, tehát konkrét ügyek elbírálásának módjára utasítást semmilyen szervtől nem kaphat. A jogszabályok egységes értelmezése céljából csak a Legfelsőbb Bíróság bocsáthat ki az alsóbb fokú bíróságokra kötelező elvi döntéseket, irányelveket, valamint iránymutatásokat a fellebbezések, a törvényességi óvások elbírálása során. A törvényjavaslat szerint az igazságügy-miniszter biztosítja a bíróságok zavartalan működéséhez szükséges feltételeket. Az igazságügy-miniszter tesz javaslatot az Elnöki Tanácsnak a bírák megválasztására, ő nevezi ki a bírósági vezetőket. Fontos feladata, hogy hasznosítsa azokat a társadalmi, jogpolitikai, gazdasági tapasztalatokat, melyeket a bíróságok ítélkezésének elemzése során szerez. A parlament által jóváhagyásra kerülő új bírósági törvény elvei alapján folyik a büntető és a polgári eljárásokat szabályozó törvények felülvizsgálata is. Az itt várható, módosítások legfontosabb célkitűzése az, hogy egyszerűsödjék a bírósági eljárás, gyorsabban fejeződjenek be az állampolgárok, a szervezetek ■jogvitái. Várható, hogy az új szervezeti és az eljárási megoldások együttes hatására a jövőben a bíróságok mőködé- se egyszerűbbé válik, így az igazságszolgáltatás még hatékonyabban tudja szolgálni az állampolgárok alkotmányos jogait, a szocialista törvényességet. nyolcvanhétben születtem. Augusztus tizennegyedikén. Ügy látszik, megedzett a sorsom. Azt is szeretné tudni, látom, mert maga olyan kul- túremberféle, hogyan őriztem meg ennyire anyanyelvemet. Ilyen somogyiasan. flemmi különös. Kanada egyik kisvárosában magyarok között élünk. Feleségem is hazám- jia volt. Gyerekeink is beszélnek magyarul, de azért nem így. Furcsán. Angolosan. Aztán arra is biztosan kíváncsi, miért csak most jöttem haza először. Több mint hatvan év után. Előbb is indultam volna, tizenöt esztendeje már készülődtem, de aztán a jeleségem megbetegedett. Nem is gyógyult meg többé. Három éve temettük. Gyerekeim rendesek, nincs is semmi bajom, de nem bírtam tovább. Még egyszer látni akartam gyerekkorom színhelyét. Lányaim le akartak beszélni, öreg vagyok, az úton is baj érhet. Nagy kockázat ilyenbe belevágni. De nekem beszélhettek. Ezt nem értheti meg senki, csak aki naponta átéli. Olyan, mint egy álommlág. — Tudom, miért jött — mondja a mernyei tanácselnök (aki egyébként somogy- geszti lakos), és ismétli — tudom, miért jött, ha Somogy- gesztiben járt. Az út miatt, hogy lassan készül. — Nem, nem azért, de most már megkérdem, miért készül lassan az út? — Ezt mi is kérdezzük ... mert bizony a kivitelezők hanyagságán múlik. így indult a beszélgetés, és szinte fejest ugrottunk a hétköznapi gondok tengerébe. Üzlet és orvosi ellátás, út és iskola, művelődési fiáz... Mindezek együttvéve Mernye, Somogygeszti és Szentgáloskér gondjai... Amíg a községházára értem, lapozgattam a jegyzetfüzetet. Visszapergettem magamban a látottakat. Persze az ember nem hallgathat az indítékokról. S most, az utolsó sorok előtt árulom el, miért választottam éppen Somogygesz- tit. Mostanában nagyon sok fölmérés, tanulmány foglalkozik azzal, mi lesz a tagközségek sorsa. Szinte divat lett, hogy az életképtelenség folyamatával, a jelenben érlelődő múlt idővel foglalkozzanak. Pedig a tagközségekről nem születhet, és nem is születik a valóságban ilyen elmarasztaló ítélet. Somogygeszti adottságai azt mutatják, hogy egyre több szállal kötődik a közeli nagyközséghez, Mernyéhez, de a kötődés egyáltalán nem jelenti a távlatnélküliséget. Igaz, az őszinteséghez hozzátartozik, hogy okozott — és okoz is fejtörést az, hogy mi áll a község előtt. De azt hiszem Ha ébren vagyok, akkor is magam előtt látom ezt a táját. És csak ezt, ahol most vagyok. Azért sétáltam erre. Füzjabokrok zöldelltek itt, sípot csináltunk, cijra botot jaragtunk. Emlékszem, egyszer megmarkoltam egy levelibékát. Sírva rohantam haza. Szegény anyám mosta a tenyeremet, én meg csak hajtogattam: még, még, jobban dörgölje! A réten sóskát szedtünk, négylevelű lóherét kerestünk. Volt itt egy kis kenderáztató, télen annak a jegén csúszkáltunk. Aztán meg ott, ahol a kert végződik, állt egy nagy dohányszárító pajta. A körül meg bújócskát játszottunk.. Ma már egy sem él a pajtásaim közül. Maga idevalósi? — Itt születtem. A szüleim is. Apámat ismerhette. Egy évvel lenne idősebb. Közelebb lépett. Hangja parancsoló volt: — Mondja a nevét! Megmondtam. — Ismertem. Nem tartozott a bandánkba, csendes, jóravaló jiú volt Ha jól emlékszem, szabónak tanult. könnyű megérteni, a távlatok meghatározói ők maguk elsősorban. S hogy a jelek biztatóak, azt sok mindenből látni. A szépülő utcasorból is (az utóbbi időben valóságos kerítésújítási láz kezdődött), a televíziók szaporodó számából is. — Milyenek az itteni emberek? — kérdeztem az iskola- igazgatótól. — Igyekvőek és ragaszko- dóak. Azt hiszem ez a két fogalom a meghatározó. Ezt a két fogalmat ismételgettem magamban és ismételtem a tanácson is. Mert a számvetés ott kezdődik, ahol a víz, a tiszta víz. Több somogyi község — azt hiszem dicséretes versengés ez — hivatkozott arra, hogy náluk építettek először törpe vízmüvet. A somogygesztiek is mondják. És valóban a legelsők között voltak. A tantestületben úgy mondták, hogy a mernyei tanács — igazságos. És ez azt jelenti, hogy a tagközségek közül egyik se mostohagyermek. A beszélgetés a tanácsi vezetőkkel is erről győzött meg. Olyan embereknek ismertem meg őket, akik azt tartok. hogy a megnövekedett önállóság nem azonnali nagy lehetőség, hanem azonnali nagy felelősség. Am hogy az előbbivel, a lehetőséggel sem éltek vissza, mutatja jó kapcsolatukat (s ez főleg a tanácskérésben nyilvánul meg) a járási hivatallal, jó kapcsolatuk a tagközségek pedagógusaival is. A nemrégiben szóvá tett kaposvári járási rossz tapasztalatok után külön öröm volt, hogy a mernyei körzetben jó kapcsolatokra, helyes és értelmes munkatársi légkörre figyelhettünk fel. Persze ne gondolja senki — és talán a köznapi krónikából ez ki is derült —, hogy itt gond nélküli lenne az élet. Beszélgettünk a közművelődés feltételeinek a javításáról. A gond azonban mélyebben, a gazdálkodásban gyökerezik. Mert a termelőszövetkezet tagsága nemrégiben nemet mondott a vezetés gyakorlatára, s most új vezetőséggel az élen akarják szívós munkával bizonyítani, hogy Somogy- , nak a tájékán is lehet gyümölcsözőbb a termelés. Ezek a gondok, panaszok bejelentések formájában ott őrződnek a községházán, köztük a so- mogygesztieké is. Egy bizonyos — és ezt nagyon sokan tudják Somogy- gesztiben —, itt most már csak úgy lehet előrelépni, ha megértéssel, segítőkész szándékkal fog össze három község. Mert összetartozók ... Tröszt Tibor — Ügy van. — Látja? Még erre is emlékszem! És sok mindenre. A házakra, a kerítésekre, a régi emberekre, az öreg koldusokra, az utcabeli kutyákra. Csak a tanítóm nevét jelejtettem el. Nem kérdezi senki, mégis úgy szégyellem. Pedig jó ember volt, megérdemelné, hogy őrizzem emlékezetemben. Ha már ilyen hosszú élet adatott. Valami furcsa neve volt. — Steinglauber István. — Ügy van! Jaj, de örülök! Honnan tudja! — Gyermekkoromban még élt. De nagyon öreg volt már, senkit nem ismert meg. — Szegény. Még állt egy ideig a reggeli napfényben. Körbehordozta tekintetét a kerten, a szomszéd házakon, aztán elköszönt. — Isten áldja. A nevemet még nem mondtam. Nagy Sándor vagyok. Az Istók-Na- gyokból. így már jobban tudja, ugye? És köszönöm, hogy megmondta a tanítóm nevét. Senki nem tudta eddig, hiába kérdezgettem. Paál László Somogyi Néplap! 5 Vakációkezdés a napköziben Tévéznek, bogarásznak Készül a legfelső emelet Az utolsó szintet építik a nagyatádi kórházon. A 400 ágyas Hosszú Éva létesítmény 1975-ben készül el. Itt születtem
