Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 142. szám
A jubileumi ünnepségekről — vázlatosan Látogatóban A Kodály-életmű bemutatója Óriási lendületet adott a hazai kórusmozgalomnak Kodály Zoltán születésének 90. évfordulójáról nagyszabású zenei ünnepségsorozattal emlékeznek meg hazánkban. Ez lesz az idei évad egyik legkiemelkedőbb kulturális eseménye. A szeptember 25-én kezdődő és december 17-én záruló jubileumi ünnepségekről a közelmúltban sajtótájékoztatón is beszámolt az országos operatív bizottság. A budapesti zenei hetek keretében — szeptember 25 és október 26 között — nyolc hangversenyt Kodály-emlék- estként rendeznek meg, s a további huszonöt koncert középpontjában is Kodály életművének reprezentatív bemutatása áll. »Kodály kamarazenéje« címmel négy előadáson mutatja be műveit a Magyar Rádió és Televízió Énekkara, amely ezeken kívül ünnepi hangversennyel is megemlékezik a nagy zeneköltőről. Nem ez az első Kodály-ün- nepségsorozat Magyarországon. Fontos zenei esemény volt a zeneszerző 70. és 75. születésnapja alkalmából megrendezett koncertsorozat is, amelyeknek előadói gárdáját a mester útmutatásaival is segítette. A mostani azonban — arányainál, jelentőségénél fogva — még kiemelkedőbb. Valamennyi eddigi Kodály- emlékünnepség óriási lendületet adott a hazai kórusmozgalomnak. Ez volt a bemutatók legnagyobb eredménye, ezzel igazodtak a mester szelleméhez, s ezzel vívták ki leginkább Kodály elégedettségét. Köztudott, hogy milyen hatalmas arányú zenepedagógiai tevékenységet fejtett ki Kodály Zoltán. Ö vetette meg a mai iskolai — elsősorban az általános és középiskolai — zenei nevelés alapjait; ma már sok százezerre tehető azoknak az általános iskolát végzett fiataloknak a száma, akik az ő zenepedagógiai elvei szerint felépített tananyag segítségével ismerkedtek meg a muzsikával. Ez tükröződik a kórusmozgalom eredményeiben is. Az idei 'ubileumi hangversenysoroza- on több -mint 300 öntevékeny órus is bemutatja műsorát. • ezeknek az együtteseknek a agjai már túlnyomó többsé- '"ikben Kodály »zenei növen- ■kei«. A mestert roppant örömmel töltötte el életében az a íny, hogy pedagógiai munkássága termékeny talajra taló alkalom lesz arra is, hogy határainkon ’túl még jobban megismertesse Kodály zene- pedagógiai munkásságának jelentőségét. Nem mintha külföldön először hallanának róla. Zenei szakemberek — pedagógusok — évek óta tanulmányozzák módszerét Most azonban újólag tapasztalhatják, mint hatott a tömegekre Kodály pedagógiai eszméje, mint lett belőle zenei mozgalom, szellemi eredmény, kulturális cselekvés. S láthatják a részvevők százait, ezreit, akiknek együtteseit nem valami »parancs« kovácsolta össze, hanem a zene szeretete, megértése, s a Kodály Zoltán felébresztette — az ő szavaival élve — »zenei közlésvágy«. A külföldi közönség és a szakemberek — a Magyar Rádió adásain kívül — közvetlenül is bekapcsolódnak az ünnepségsorozatba. A Kulturális Kapcsolatok Intézete Ködály-hangversenyeket rendez a párizsi Magyar Intézetben, a római Magyar Akadémián, a bécsi Collegium Hungaricumban, a varsói és a szófiai Magyar Intézetben és a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének előadótermében. A jubileumi ünnepségsorozat másik fontos tartalmi jegye: előtérbe helyezi Kodályt, a komponistát. A háromhónapos bemutatósorozaton lényegében valamennyi Kodály-mű előadásra kerül. Nagyzenekari, kamara- és oratórikus művek, népzenei feldolgozások, kórusművek. Óriási feladatokkal kell megbirkóznia a népes előadói gárdának. Nem a Kodály- életmű »újraértelmezéséről« van szó, — hanem arról, hogy még pontosabb, még lelkiismeretesebb, a mester útmutatásaihoz még jobban igazodó produkciók szülessenek meg. A hivatásos együttesek, a kórusok, iskolai énekkarok már hónapok óta készülnek a műsorokra. Ünnepi hangversenyeket tart még a Zeneművészeti Főiskola és megrendezi a »Szép magyar beszéd« című versenyt. A Zeneműkiadó Vállalat két Kodály-könyvet bocsát a közönség elé (Magyar Népzene, Utam a zenéhez), s kiadja Szabolcsi Bence, Eősze László és Gál Zsuzsa Kodály Zoltánnal foglalkozó műveit. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megjelenteti a Székelyfonót, a Zenekari dalokat, a Kórusművek új sorozatát és a Kodály Zoltán vezényelte című 3 lemezes albumot T. I. Rabindranath Tagore: VIRÁQISKOLA Mikor viharfelhők morajlanak az égen, és leszakad a júniusi eső, nyirkos keleti szél kószál a pusztán, és veszetten dudál a bambuszok felett, akkor hirtelen — honnan, honnan nem? — egy csapat virág jön, és vad örömmel táncol a zöld gyepen. Anyám, én azt hiszem, a virágok iskolába járnak lenn a földben. A tanterem ajtaja zárva van, és aki korábban akar kimenni játszani, a tanító a sarokba kergeti. Mikor leszakad a júniusi eső, szünidőt kapnak. Az ágak összecsapnak az erdőben, levelek suhognak a vad szélben, mennydörgő felhők tapsolnak óriás kezükkel, és a virággyerekek rózsaszín, sárga és fehér ruhában kirohannak. Anyám, én azt hiszem, ott van az otthonuk valahol az égben, ahol a csillagok is laknak. Nem láttad, milyen mohón igyekeznek haza? Nem tudod, miért sietnek annyira? Sejtem, hogyne sejteném, ki után nyújtják ölelő karjukat: nekik is van anyjuk, mint ahogy az enyém te vagy. Kopácsy Margit fordítása a Dózsa-szobor alkotójánál Végre elkészült a nagy mű. Néhány nap múlva útra kel Ceglédre, ahol június 25-én, az országos Dózsa-ünnepség keretében kerül sor leleplezésére. Alkotója Somogyi József, Kossuth-díjas szobrász- művész. — Tudomásom szerint ez lesz a második Dózsa- szobra. — Igen. Az első, még 1957- ben, szintén Ceglédre került. — És felállítása óta sok vihart kavart... — Tudom — mondja nyílt tekintettel, amelyből a meg- bántottságnak még árnyéka is hiányzik. — Elvész azon a téren, ahová állították. Ez azonban nem az én hibám. Máshová került, mint ahová én szántam. Ezért rémlik kicsinek, a térbe veszőnek az a régebbi alkotás. — Nem okozott bzlső konfliktust az, hogy a felállítandó új szoborral önmaga mond ítéletet a régi fölött? — Nem erről van szó. Ma sem tartom rossznak a másfél évtizede készített Dózsa-szob- romat. Ma is a sajátomnak vallom. — Mi a különbség a régi és az új között? — Nem csupán a méret, hanem sok más is. A régi egy kicsit romantikusabb figura volt. mint amit most csináltam. Ez a romantika elsősorban életkoromból és akkori művészi szándékaimból fakadt. Mosjt sokkal szigorúbban komponált, kétalakos szobrot készítettem, amely Dózsából meg egy paraszt figurából áll. figurák magassága három és fél méter. És ugyanilyen magas lesz a tardosi vörösmárványból készült talapzat is. — A híres ceglédi beszéd Dózsáját formálta meg új szobrában? — Nem. Mostani Dózsámban ott van az az érzelmi és történelmi többlet is, amely mozgalmához és történelmi szerepéhez az elmúlt évszázadok alatt kapcsolódott. Bennem nem csupán az akkori keresztes hadak, illetve paraszttömegek fővezérének alakja él, hanem egy kicsit a parasztkirály is. Megégetésé- nek koronája fenséges szimbólummá változott bennem. Úgy érzem, ez a jel — az elhivatottak jele — ott volt rajta már Cegléden is! Ezért lett az én új ceglédi Dózsám koronás parasztvezér. Ugyanakkor figurája, mint minden nagy tett, minden nagy gondolat, korának aktualitásán túl időtlen is, mert ezzel az erővel képes csak megújítani későbbi korok társadalmát és kultúráját. Vallom, hogy Dózsa a Somogyi József új Dézsa-szobra. i magyar történelemnek ilyen alakja volt. Benne megújul a vállalás, a küldetés ereje, és olyan nemzeti hagyománnyá válik, amely a későbbi korok emberének is élni segít. — És a szobor parasztfigurája? — Azt a tömeget szimbolizálja, amellyel és amelyért Dózsa megvívta harcát. — Ezek szerint mindenki számára közérthető kompozíció? — Én ezt egy kicsit másként fogalmaznám. A szobrászatnak mint minden művészeti ágnak sajátos nyelve van. A szobor nyelve a bennem felhalmozódott gondolatoknak olyan tömörített, plasztikai képlete, amely alkalmas arra, hogy a szemlélő számára lefordítsa azokat a gondolatokat, amelyek bennem Dózsával kapcsolatosak. Aki eddig csak annyit tudott Dózsáról, hogy a fölkelt parasztok vezére volt, azok eny- nyit értenek majd meg a szoborból. Akik azonban többet tudnak a korról, a parasztfelkelés gondolatáról, azok számára a szobor is többet mond. Ügy vélem, a modem szobrászat egyik alapvető szándéka, hogy ennek a többszólamúság- nak az intellektuális határait kiterjessze és az eddiginél lényegesen több szólamon tudjon szólni az emberekhez. — Nincs szándéka több Dózsa-szobrot készíteni? — Az ősszel, amikor fölkértek, öt Dózsa-szoborkompozi- ció tervét készítettem el. A lektorátus ebből négyet elfogadott. Akkor még úgy volt, hogy a lovas Dózsát készítem Ceglédnek. Közben változott a terv, de az a szándékom megmaradt, hogy a négy kivitelezhető elképzelésből legalább hármat valóra váltok. A lovas Dózsát talán csalt kicsiben, de a megkínzott Dózsát legalább két és fél méteresre tervezem. Bízom benne, hogy nem csak szándék marad. Prukner Pál Dzsaszpál:* Sírni csak szabad.-. ált' hazánk iskoláiban. 1963- •m írta ezeket a sorokat: \ legnagyobb örömömre az ;Mgál amikor a fiatalokat állom jót és jól énekelni, -■.nrég három alkalommal üt ilyen élményben részem: ’ acskeméten, Veszprémben Dunaújvárosban (öregeméi' már csak kevés helyre it el), s mondhatom, a csen- as elégedettség örömével ütem el: így éneklő ifjúság, ’ az, amit mindig kívántam, ^"bizonyosodott, hogy az áieklő ifjúság óhaja nem hiú, "’rés ábránd, szorgalmas zenetanárok,1 tehetséges pedagógusok, kiváló nevelők segédkeznek a megvalósításában, nagy sikerrel.« Többször írt erről a témáról — beszélt, nyilatkozott — s mindig hasonló hangnemben. A mester természetesen nemcsak a saját művei bemutatását hallgatta élvezetül.^ Sőt — mint mondotta — 'sősorban annak örül, hogy • ő közreműködése is meg- nnyítette (egyszer így nyi- ■'kozott: »megrövidítette«) a ”gy zeneköltők müveinek '"értéséhez vezető utat. 3m csekély részben neki köphető, hogy ifjúságunk te- ■ ntélyes része eljutott Bach, 'cethoven, Mozart megértéséhez, eljutott az opera megértéséhez, s nem idegen számára a mai európai komolyzene. A jubileumi koncert- és kórusbsmutató sorozat kivsáruha különválasztja a társadalmi osztályokat, megszabja az ember helyzetét és jogait embertársai között A jól szabott ruha előtt kitárul nem egy kapu, amely egyébként zárva maradna. De történhet olyan esemény, amikor szívesen közelednénk az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz, hogy megismerjük és átéljük érzéseiket. És olyankor válik a ruha akadállyá, kirekeszt az élményből; és amint a felszálló meleg légáramlás nem engedi földre hullani a papírsárkányt, még ha elszakad is a zsinórja, épp úgy foszt meg bennünket nem egyszer a ruhánk attól, hogy megnyerjük a saját társadalmi színvonalunk alatt élő emberek bizalmát Egy ötven év körüli asz- szony gugolt a piacon, pontosan a kocsiút közepén. Érett dinnyék hevertek körülötte: némelyik a földön, némelyik még a kosárban. Nyilván eladni hozta őket, de kinek jutott volna eszébe alkudni rájuk, mikor az asszony arcára húzta ruhája csücskét, fejét a két térde közé fúrta, és zokogott keservesen. A szomszédos bódék fapadjain üldögélő vagy a közelben ácsorgó emberek nézték az asszonyt és vitatkoztak. Hangjukban megvetés, nézésükben harag; csak nekem szorongatta sírás a torkom, de hogyan is mondhattam volna ki, hogy miért. Elválasztott tőle * ruhám ha«töne: az ő fájdalma és az én részvétem nem találkozhatott. Egy férfi megvetően köpött mellettem a földre: — Ilyenek a mai nők’ — szónokolt — Tegnap halt meg a fia, alig egy napja. És ez a szégyentelen már itt árulja a dinnyét! — Mindenki azt kapja az istentől, amit megérdemelt — szólt közbe szakállábán túrkálva egy másik férfi. ztán egy harmadik, aki gyufaszállal kotorászott a fülében, így nyilatkozott: — Mit számít a halál ezeknek? Olyanok, mint a disznók, csak a zabáláson jár az eszük. A kenyérért szíjat hasíthatsz belőlük, mással sem •törődnek. A kenyér a gyerekük, a feleségük, a vallásuk, az istenük. — Az még hagyján — vágott bele a szomszédos bódéból a fűszeres —, hogy ezeknek az élet meg a halál egyre megy, de legalább tekintettel lehetnének a mások vallására és szokásaira! Tudjátok, hogy a felnőtt gyerekek halálakor tizenhárom napi gyász kötelező, és hogy aki ennél előDb érintkezik vagy beszél az anyával, maga is beszennyeződik, és csak penitencíával szabadulhat a 7,l an. , -r.l Ez aT. aSSszony meg itt ül a piaccal, dinnyét árul és ezrével forognak körülötte az emberek. Ugyan ki tudja, hogy haláleset történt a családjában, s ezért ő maga is tisztátalan? Akárki vásárolhat a dinnyéjéből, anélkül, hogy tudná, mit tesz. Ez egyszerűen tűrhetetlen! K ikérdeztem a járókelőket és megtudtam egykét közelebbi részletet. A huszonhárom éves fiú, annak felesége és két gyerekük: ebből állt az öregasz- szony családja. Talpalatnyi földecskéjük volt a város mellett; az évszakhoz képest főzelékféléket vagy gyümölcsöt termeltek rajta eladásra. Ebből éltek. A fiú kicipelt a piacra egy teli kosár dinnyét, s míg az öregasz- szony árult, ő visszafordult, ment újból dolgozni a földre. Két napja, alig derengett még a hajnal, épp szedte a fiú az^érett dinnyét, amikor egy hűvös, harmatos kövön összetekeredett kígyóra lépett; a hüllő hirtelen, mint egy rugó kipattant és megharapta a sarkát. Anyja félőrülten rohant a kuruzslóhoz. Az ráolvasott a harapásra, minden hókuszpókuszt végigcsinált, nagy hangon saolon gáttá es -magasztalj ta a kígyók istenét. Ami Ittas- tét meg egyéb gabonafélét csak találtak a házban, mind odaadták könyörgő áldozatul. Az anya, a felesége és a gyerekek szívet tépő jajgatással borultak a betegre, hangjuk áthasította a kunyhó tetejét, de a fiatalember nem szólt. Nem is szól már soha többé; teste megfeketült a vipera mérgétől. Aki él, az járhat meztelenül, de a halottra szemfedél kell, mégpedig új szövetből. Az öregasszony pénzzé tett minden apró csecsebecsét, rézfityegőt, amije még volt, hogy meglegyen a szemfedő. Meghalt a kenyérkeresőjük. Kevéske maradék élelmüket és pénzecskéjüket a papnak ajánlották fel, köszönetül a temetési szertartásért. Másnap reggel a két kis árva sírni kezdett éhségében. A nagyanyjuk dinnyével csitít- gatta őket. Öe a menye, akit magas láz vert le a lábáról, nem ehetett dinnyét Kölcsönt, most hogy már nem volt férfi a háznál, senkitől sem remélhettek, még két- három krajcárt sem. így hát az öregasszony letörölte a könnyeit, telerakta kosarát a dinnyével, amelyet tegnap szedett a fia & elindult a piaccá. Mád npffl tehfíÉ6ÉS= Münden erejét összeszedte, úgy mead csak kimenni a piacra. De amikor kiért, ereje elhagyta; nem bírt foglalkozni a vevőkkel. Eltakarta az arcát, térde közé horgásztattá a fejét, & sírt-síri ué- getérhetetlenúl. Csak tegnap halt meg a fia, és ez a némber ma már itt árul a piacon. Micsoda szívtelen teremtési Igyekeztem fájdalma mélyére hatolni, és egy másik anyához hasonlítottam, a szomszédasszonyunkhoz, aki a múlt télen vesztette el a fiát. Ügy összeomlott, hogy három hónapig ki sem tudott kelni az ágyból Szinte elvesztette józan eszét: pillanatonként félrebeszélt; szünet nélkül patakzottak a könnyei, olyan szörnyű volt a bánata. Éjjel-nappal két orvos állt az ágya mellett, és időről időre jeges tömlőt tettek a homlokára. Az egész város részvéttel kísérte ezt a gyötrődést ... F élrelökdöstem az Zitámból a járókelőket. Mily sok csalódás, értelmetlenség vakítja el gondolatainkat és kerget bennünket elsietett ítéletekbe. Hát tétlen- lenség és pénz híján a tisztes gyász is elképzelhetetlen? Ezen vívódtam magamban, de bármennyit vívódtam is, csak egy vigaszra bukkantam: sírni is csak néhány kiváltságosnak szabad. rtntüaÉ e&essSS.
