Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-17 / 141. szám
Köznapi krónika Két ember közös arca — A kaposvári tanítóképzőben végeztem, irodalmi színpados voltam már Ott is. Mit választhat, mit kívánhat egy pályakezdő? Én városi lány voltam, még pontosabban belvárosi,.. Mégis itt vállaltam állást Somogygesztiben. — Muszájból? — Ezt biztosan azért kérdi, mert mondtam, hogy belvárosi lány voltam ... Nem, nem muszájból. Ha hiszi, ha nem, én szívesen jöttem ide. Éreztem, itt lehet bizonyítani. Valahogy várták itt az embert. A mi baráti körünk az itteni fiatalokból áll. Minden szilvesztert együtt töltünk az ifjúsági klub tagjaival, az irodalmi színpadosokkal. — És nem hiányzik a váró«? — A város önmagában nem hiányzik. Ami a városból hiányzik, az meg elérhető. Van egy Trabantunk. Ja, persze, a krónikából kimaradt, hogy1 itt mentem férjhez... Tehát ahogy mondani szokták én már gyökeres somogygeszti vagyok. És látta a parkot. Ugye csodálatos a levegője? Bármikor kivihetem a gyereket És én is megpihenek ott. — Népművelőnek vagy pedagógusnak jött? — Ezt a kettőt képtelen vagyok szétválasztani, és szerintem nincs is értelme. Nem tudnék meglenni az iskola nélkül, és nem tudnék tanítani úgy, hogy azon kívül ne foglalkozzam a művelődési élettel. A tanítónőt Végh Imrénének hívják. Lelkes fiatal pedagógus, és ő a somogygeszti irodalmi színpad vezetője. Erről az irodalmi színpadról sok jót o'vashattak mostanában, mert az idei művészeti szemlén kellemes meglepetést hozott a csúfolkodásuk. Ugyanis a lányok, legények kutya-macska viaskodását ülttették át színre. Beültettem kiskertemet címmel. — Mit szóltak hozzá az itteniek? — Meglepődtek. Megszokták ugyanis, hogy az irodalmi színpad általában komoly, nehéz dolgokkal szerepel.' Persze van a tarsolyban egyfelvoná- sos is. De ez is tetszett. Pedig olyan kritikusaink vannak, mint a gondnok bácsi, aki fiatal korában maga is színjátszó volt... — Azt mondta, kritikusaink. Véleménye szerint minek az alapján ítéli meg a falusi közönség ma a látottakat? — A mai falusi lakosság zöme tévénéző. Ahhoz mér, ahhoz hasonlít... Ennél a mondatnál meg. Eszembe jutott egy álljunk ugyanis tanulmány, melyben úgy jellemezték a tévé néző falusia kát, mint a telekommunikáció passzív befogadóit, akikben nem indít semmiféle »választ«, öntevé í kenységet a | műsor. Ezt a I Röpülj, páva- körökkel cá | foltam először | s most újabb érv sorakozott | fel — ami örvendetes — ép pen a nehe zebb, irodalmi műfaj mellett. Az irodalmi színpad egyéb' ként szívósan küzd a megyei Öreg műhelyben - „fiatalon“ Mint egy rendezetlen kis ványa; okleélvonalba jutásért. Nem köny- nyű, mert nagy a városi színpadok előnye. Ami viszont rokonszenvessé teszi őket, nem hajlandók belátni ezt a helyzeti előnyt, és makacsul akarják azt, hogy produkciójuk egyenértékű legyen. A férj, Végh Imre, az iskola igazgatója. Űk ketten az öt- tanerős iskola hajtómotorjai. Többen is így mondták: ők, ketten — egy sokat takaró fogalom Somogygesztiben. MHSZ, ifjúsági klub, könyvtár, tanácstagság, pártvezetőségi tagok. Falusi pedagógusházaspár, akik azon túl, hogy társak az életben, társak a munkában is. Qk ketten a gazdái a néhai kúriának, a parknak. Négyszobás, melegvizes-fürdőszobás lakásban élnek. És jó volt hallani a szájukból, mert nem afféle szerénykedésnek hatott: ők már valóban gyökeres so- mogygesztiek. És azok is maradnak. Beszélgettünk az iskola jövőjéről, ők mondták, hogy hamarosan körzetesítik Mernyé- hez. Nyilván nem fogadták kitörő örömmel a hírt, de megértik, mert így észszerű. Ha kell, átjárnak Mernyére tanítani; de annyi minden köti őket ide, hogy lakosként — népművelőként itt maradnak. Az annyi minden, jóval több tehát, mint a kényelmes lakás. Arról ugyan, »bölcsen« hallgattak, hogy a mernyei tanács szolgálati lakást ajánlott fel nekik a központi községben, és a tanácson tudtam meg, hogy visszautasították. Ebből értettem meg igazán, hogy mit jelent ennek a két pedagógusnak a falu, ahol tisztelik, ahol szeretik őket. Mindkettőjük munkáját kitüntetéssel jutalmazták nemrégiben. De egyik se mondta el önmagáról. Külön-külön súgták meg nekem — a másikról. És még egy epizód. Végh Imre egy táviratot adott a kezembe. — Nézze, a pártszervezet csúcsvezetősége küldte pedagógusnapra ... Mit mondjak nagyon jólesett. Tröszt Tibor múzeum, olyan Diera bácsi műhelye. Régi gépek, lemezolló 1926-ból. A papírvágó gép Becsből való, az is megért már ötven évet. A Tanácsház utcai kapun cégtábla jelzi, hogy itt dolgozik Diera József könyvkötőmester. Enélkül is ismerik őt a városban. Visznek hozzá tanácsi jegyzőkönyvet, imakönyvet, diplomamunkát. A készek az egyik, a kötésre várók a másik sarokban sorakoznak. Sok még a kötetlen. Diera bácsi nem érkezési sorrendben készíti el a könyveket. A fontosság dönt. Feketébe kötött jogi diplomamunkát mutat: — Délután kettőkor hozták, de holnap Pesten kell lennie. Csak nem veszem a lelkemre, hogy miattam ne sikerüljön annak a fiatalembernek a vizsgája ...! Foszlott szélű imakönyveket tol odébb: — Ezek ráérnek. Megcsinálnám, de hát ki győz ennyi munkát. Mindennap nyolckor kinyitja a műhelyt és ötig marad. Ahogy ő mondja, most már csak nyolc órát dolgozik naponta. Kevesebbet bír, mint régen. Hetvennyolc éves. Egész nap áll, de ha lehetne, sem ülne le az asztal melletti hokedlira. Az asztal szélére támaszkodva beszélgetünk. A hokedlin egy agyonszáradt, fekete tuskó áll. Rácsodálkozom. — Az minek? Zavartan nevet — Ja, az már régi. Tudja, a felszabaduláskor orosz katonáknak is kötöttem könyvet. Akkor nem volt pénz, háthoztak egy kocsi fát. Ezt az egy darabot meghagytam emlékbe... Ügy beszél, mintha csak derűs dolgok történtek volna vele egész életében. Pedig amit elmond, nem mind mulatságos. — Ausztriában születtem. Magyarok voltak a szüleim, de nem tanítottak meg magyarul. Azért, hogy ne értsem meg, ha veszekszenek. Azt mondták, majd megtanulsz magyarul, ha katona leszel. Magyar állampolgár voltam, ide hívtak be. Nem is tudtam semmit, csak azt, hogy igen meg nem. Nehezen tanultam meg a nyelvet, még most is érezni a beszédemben, pedig 1920 óta itt élek Kaposváron. 1924-ből való az iparigazolveles könyvkötőmester. — Nem dolgoztam mindig egyedül — mondja. — A nyomda ott volt a Fő utcában, annak a könyvkötőrészlegében kezdtem. Aztán jött a munkanélküliség, cára tem. tem »maszek«. Nehéz idők voltak. Ki köttetett akkor könyvet? Jártam a falvakat, összeszedtem az imakönyveket, s egy hét múlva visszavittem készen. Otthon, a konyhában volt a műhely. Onnan kerültek az öreg gépek végleges helyükre, a Tanácsház utcába. A könyvekről kérdezem. — Velük tölti a napjait, szinte velük élte le az életét. Mit jelent a könyv a munkán kívül? — Szeretem a könyveket. Néha jó lenne beleolvasni némelyikbe, de hát nem azért hozzák, hogy olvassam őket. Ha olvasok, nem halad a munka. Este meg, amire hazaérek a Donnerba, megvacsorázom, csak az újságokra futja az erőmből. Régen nagyon szerettem olvasni.- Űtleírást, kalandos könyveket. öt órakor egy kis seprűvel összekotorja a hulladékot. Segíteni akarok, nem engedi. Csak nem nézem olyan öregnek, hogy nem tudja elvégezni? Megbeszéljük, hogy másnap is eljövök. Már az ajtóban állok, amikor utánamszól: — Ja, holnap mégse jöjjön, festés lesz otthon, segítenem kell az iparosoknak. Simon Márta ENYHÍTETTÉK A /ÁRÁSBÍRÓSÁG KISZABTA BÜNTETÉSEKET Jogerős ítélet a Porkoláb-ügyben Harmat Endre Gyilkossá1 Sí. 6. Gyémántos öv, arany C. betűvel A mozialkalmazottak szak- szervezetének elnöke ellen sorakoznak a korrupciós vádak. A tagság bizonyítékok tömegének birtokában azzal vádolja az elnököt, hogy nagy összegű, a filmszínház-tulajdo- nosoktól kapott »ajándékok« ellenében teljes befolyásával leszereli a bérmozgalmakat. Veszélyben a jól jövedelmező állás, és Tony McCloy A1 Ca- ponehoz fordul. így érkezik el a felháborodott tagság által kierőszakolt, rendkívüli elnökválasztás napja. Amikor már megtelik a terem, három nagy luxusgépkocsiból vagy egy tucat olyan vendég száll ki, akikkel még fényes nappal sem szívesen találkozik az ember. Belekötnek mindenkibe, széthúzott zakójuk alól kicsillan jókora revolverük. Szicíliai teatralitással, égnek emelt tekintettel mondogatják: »Szörnyű, mi lenne itt, ha nem választanák meg újra Mr. McCloyt!« Alikor már Chicago-szerte közismert volt a maffia »szak- szervezeti üzlete«. Azt pedig immár minden iskolásgyerek tudta, hogy a Sebhelyes — hála temérdek pénzének és magas kapcsolatainak — sebez- hetetlen. Tony McCloy természetesen megválasztatott. BÜNTETÉS BURNHAMBAN 1929. május 7-én a főnök nagytanácsra hívta össze al- vezéreit. A színhely óvatosságból nem Chicago, hanem az Indiana állambeli Burnham volt. A vezérkar huszonhárom tagja ülte körül a hosszú asztalt. A1 Capone pezsgőt bon- tatott, és húsz reprezentatív külsejű kis dobozt tett ki az asztalra. Mint kiderült, a tokban értékes gyémántokkal ékesített övék voltak, csatjukon a főnök nevének kezdő- vetűjével: egy nagy arany C- vel. Hárman sápadtan vették tudomásul, hogy nem kaptak a furcsa ajándékból. Capone föl- emelkedett a székéről, s kezében revolver csillant: — Azért hívtam egybe a nagytanácsot, hogy példát statuáljak. Egyszer és mindenkorra meg akarom értetni, hogy ilyesminek nálunk nincs, nem is lehet helye. Ezek az urak, ott, a rendőrségnek kezdtek dolgozni. Márpedig én megszoktam, hogy a dolog fordítva van: a rendőrség dolgozik nekem. A főnök intésére a három kitaszítottat átvezették a szomszéd szobába, ahonnan a jelenlevők — hiszen ez volt a cél — tisztán hallották a dörrenéseket A1 Capone ekkor már nem volt a régi. Teljesen megszédült a hatalomtól, és egy megszállott hitévei bízott abban, hogy nem lehet hozzányúlni. Imponált magának az amerikai bűnügyi irodalomban sokat elemzett »övesatos igazságszolgáltatással«. Mindenkinek eldicsekedett az esettel. És egész Chicagóban mégis akadt egy ember, egy Frank Knox nevű hírlapíró — a Chicago Daily News főszerkesztője —, aki megpróbált tenni valamit. Knox nem tudta elfelejteni a maffiának az emlékezetes szerkesztőség-szétdúló akciókat, és — mozgósítva magas állású ismerőseit — sikerült kieszközölnie egy személyes kihallgatást az Egyesült Államok akkori elnökétől, Herbert Hoo- vertől. Az elnök utasítást adott a főnök letartóztatására. Azt a »Fehér Házban is jól tudták, hogy ez a parancs nem realizálható egyik percről a másikra. Valami jogi szalmaszál kellett, amelybe bele lehetett kapaszkodni. A1 Capone alighanem azelőtt is, azután is példátlanul álló bűnlajstromához képest jelentéktelen narancshéj volt, amin elcsúszott. CADILLAC A SZTRÁDÁN Néhány héttel a Hoover— Knox párbeszéd után A1 Capone Cadillacja az Atlantic City és Philadelphia közötti műúton száguldott. Az elnöki utasításnak megfelelően ezt az alkalmat használta ki az FBI Tavaly decemberben a Kaposvári Járásbíróság ítéletének megállapításai alapján részletesen foglalkoztunk az ún. Porkoláb-üggyel. Négyen ültek a vádlottak padján: az ötvenkét éves Sára József, a Kaposvári Húskombinát műszaki ügyintézője, a negyvenhárom éves Széli József, a Danuvia Gépgyár nagyatádi gyáregységének raktárosa, a negyvenhét éves Porkoláb László, a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat boltvezetője és a negyvenkét éves Lukács Józsefné, az iparcikk- | kiskereskedelmi vállalat pénz— a szövetségi nyomozóiroda —, hogy megpróbáljon lecsapni a gengszterfejedelemre. Miért volt jó ez az alkalom? Mert az amerikai törvények értelmében — emlékezzünk csak a Kennedy-gyilkosságra! — az FBI nem járhat el az egyes államok igazságszolgáltatásának hatáskörébe tartozó esetekben. A1 Capone azonban az adott pillanatban elhagyta mentsvárát, Illinois államot, amelynek egész hatalmi gépezete a zsebében volt. A szövetségi detektívek AJ Capone kocsija átkutatásakor revolvereket és egy Thompson típusú géppisztolyt találtak. Ez már őrizetbevételi lehetőség volt. (Az USA egyes tagállamaiban nem egységes a fegyvertartási jog. Egyes államokban engedélyhez van kötve a fegyverviselés.) A főnök későbbi vallomásaiban másfél mázsás testőrsofőrjét, a hírhedt Frankie Riót hibáztatta, »amiért nem tudott meglépni«, és nem tudta időben elérni Illinois területét. Ott már minden rendben lett volna. A kriminalisztikai irodalomban azóta is híres esetnek számít, amiért végül Chicago urát elítélték tárosa. A Kaposvári Járásbíróság Sárát társadalmi tulajdont károsító folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelésben, hétrendbeli magánokirat-hamisításban, csalásban és orgazdaságban mondta ki bűnösnek. Szélit társadalmi tulajdont károsító folytatólagosan elkövetett sikkasztás és üzletszerűen elkövetett árdrágítás miatt ítélték el. Porkolábot a járásbíróság társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan elkövetett sikkasztásban, folytatólagos orgazdaságban és árdrágításban találta bűnösnek. Lukácsnét társadalmi tulajdon sérelmére folytatólagosan, bűnsegédi minőségben elkövetett sikkasztás miatt ítélték el. A Kaposvári Járásbíróság a vádlottakat súlyos szabadság- vesztéssel, a közügyektől való eltiltással és pénzbüntetés kiszabásával büntette. A járás- bíróság ítéletét megfellebbezték, és az ügyben tegnap délelőtt hirdetett ítéletet a Kaposvári Megyei Bíróság dr. Miklós János tanácsa. A Kaposvári Megyei Bíróság megváltoztatta a Kaposvári Járásbíróság ítéletét, és enyhí- A ^andi to “Ikinek ■'-“en.rhe\ tette az első fokon kiszabott becslések szerint is — több: büntetéseket. A Megyei Bíróis száz gyilkosság, köztük sok 3 saját kezűleg .végrehajtott emberölés terhelte a lelkiisme- j rétét, adócsalásért állt bíróság] elé. 1939. november 16-án hagy-í ta el az alcatrazi börtönt, ésj 1947. január 26-án halt meg.] Dúsgazdag magánzóként, te- j kintélyes személyiségek barátjaként. Következik: Egy főügyész elnémul ság Sára Józsefet a hűtlen kezelés, a csalás és az orgazdaság vádja alól bűncselekmény hiányában fölmentette, ugyanakkor a hétrendbeli magánko- irat-hamisítás vétsége miatt hathavi szabadságvesztésre ítélte. A büntetés kegyelem hatálya alá esik, egyébként is Sára a hat hónapot az előzetes fogvatartás idején letöltötte. Ügy követte el a magánokirat-hamisításokat, hogy a vállalat számára ismeretlen helyről vásárolt anyagok forrásául bélyegző használatéval a 114-es vas-műszaki boltot és a 115-ös járműboltot tüntette fel. A Megyei Bíróság Széli Józsefet a sikkasztás vádja alól fölmentette, és ületszerűen elkövetett árdrágítás bűntette miatt egyévi és tízhónapi börtönre, valamint kétévi közügyektől való eltiltásra és kétezer forint pénzbüntetésre ítélte. Széli a vasbolt volt helyettes vezetőjeként hamis blokkokat állított ki, s így mintegy huszonötezer forintos kárt okozott a húskombinátnak. A legszigorúbb büntetést a járműbolt volt vezetője, Porkoláb László kapta: másodfokon üzletszerűen elkövetett árdrágítás, társadalmi tulajdont károsító és folytatólagosan elkövetett sikkasztás miatt négyévi szigorított börtönre, ötévi közügyektől való eltiltásra és tízezer forint pénz- büntetésre ítélték. Az orgazdaság vádja alól bűncselekmény hiányában fölmentették. Porkoláb László visszaéléseivel több mint kilencvenezer forintos kárt okozott. A Megyei Bíróság Lukács Józsefnét, a Porkoláb vezette járműbolt volt pénztárosát társadalmi tulajdon sérelmére folytatólagosan, bűnsegédi minőségben elkövetett sikkasztás miatt egyévi és hathónapi szabadságvesztésre ítélte, de annak végrehajtását ötévi próbaidőre felfüggesztette. Lu- kácsné segített Porkolábnak fiktív csereutalványok és valótlan adatokat tartalmazó stornoblokkok kiállításában, de az illegálisan szerzett pénzből nem részesült. A bíróság tetemes perköltség megfizetésére is kötelezte a vádlottakat. A kár megtérítésének ügyét polgári bíróság tárgyalja majd. P. D. Somogyi Néplap
