Somogyi Néplap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

Közművelődési jellegű lesz a tv második programja

Interjú Sándor György műsorigazgatóval

Új bélyegblokk

•iß

ßfm

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Posta-vezérigazgatósága forgalomba hozta a »Sapporótól — Münchenig« elnevezésű béiyegblokkot.

Összefogni a fiatalokat

Jó kezdeményezések

A magyar családok 60—65 százalékában már nélkülözhetetlen társsá vált a televízió. Hűséges tájékoztatása, kényelmes szórakoztatása ma már természetes tartozéka mindennapjainknak. Műsorát magasztaló dicséretek, szenvedélyes viták és válogatott szidalmak kísérik. Jelenléte az ismeret- szerzés, a művelődés és a hasznos időtöltés új lehetőségeit alakította ki. Szeretjük, de az elégedettség hangján senkit nem hallottam szólni műsoráról. És ez — bármilyen furcsán hangzik is — természetes. Hogy miért? Erről, valamint a tv műsora szerkesztésének gondjairól és terveiről beszélgettünk Sándor György műsorigazgatóval.

— Hogyan tudja kielégíteni a tv a legkülönbözőbb képzettségű, korú és érdeklődésű nézők igényeit?

— Sajnos, ez szinte lehetetlen. Tessék megkérdezni egy háziasszonyt, aki csupán egy négytagú családnak főz vacsorát. Neki sem sikerül mindig eltalálni valamennyi fogyasztója ízlését. Hát akkor nekünk, egyetlen programmal! Ezért siettetjük a második program megindítását, ami jelentősen segíti majd a mezőny széthúzását.

— Milyen műszaki fejlesztési feladatokat kell ehhez megoldani?

— Jelenleg a második, azaz kísérleti programot csak a fővárosban lehet látni. Terveink szerint 1975-ig Pécsen és Tokajon létesül ennek vételére alkalmas közvetítő torony, ami a lakosság 35 százaléka számára biztosít jó képminőséget. 1980-ig pedig az ország

A Csodát szépülő új városunkban, Nagyatádon láttam: csillogó üvegből készült, néhány karcsú betonoszlop és kékre festett vasváz szilárdítja, homlokzatára pedig ezt a szót írták: posta.

De nemcsak kívülről ilyen szép a nagyatádiak vadonatúj büszkesége. Nagyon mutatós az belülről is. Az ott dolgozók számára is kulturált munkahely, minden igényt kielégít, ahogy mostanában ezt gyakran mondják. A város lakói tudják, hogy nagy értéket kaptak. Szinte megil- letődve lépnek be az üvegajtón, hogy táviratot adjanak fel, csomagot küldjenek, pénzt tegyenek a takarékba, vagy vidékre telefonáljanak.

A postások előzékenyek, udvariasak, szóval ők is korszerűen, gyorsan, pontosan dolgoznak: bélyegzik a leveleket, fölveszik a táviratot, kapcsolatot teremtenek más városokkal, országokkal, aztán udvariasan tessékelik a hívót abba a pompás üvegházikóba — mert nem kis fülke vagy kalitka ám ez —, hogy Lábod van a vonalban, kérem a hívót, fáradjon az egyesbe.

Ami ezután következik, azt hiszem hamarosan a postára járó nagyatádiak kedvenc szórakozása lehet.

Piruló kis vasutaslány lép a fülkébe, veszi a kagylót, beszélni kezd. Minden szót tisztán hallani, még csak figyelni sem kell, sőt hiába is próbálna az ember nem oda figyelni. Mindenki hallja: a tizenkét éves kislány, aki borítékot címez, a vidám néni, aki csak lottót jött bedobni, és persze én is.

egész területén kedvező lesz a vételi lehetőség. Egyébként ebben az évben heti három, jövőre négy alkalommal sugároz műsort a második csatorna, és ezzel megszűnik kísérleti jellege. Ugyanebben az időben meghonosodik a színes technika is, amit ugyancsak igyekszünk siettetni.

— Miért? Ügy tudom, a gyárak nem igyekeznek a színes vevőkészülékek sorozatgyártásával.

— Valóban, pillanatnyilag még nem dőlt el, hogy milyen kooperációban oldják meg a gyártást. Az alkatrészek ugyanis rendkívül drágává teszik a készülékeket. Ennek ellenére a színes technikával történő sugárzóst azért szorgalmazzuk, mert fekete-fehéren is sokkal szebb, tisztább, tónusokban gazdagabb képet biztosíthatunk, mivel azt a sorbontás mellett pontbontás is finomítja.

— Milyen jellegű lesz a második program?

— Kevesebb könnyű szórakoztatást, több kulturális, ismeretterjesztő és politikai műsort nyújt. Persze, addig is, amig idáig eljutunk, tovább szeretnénk javítani műsorunk tartalmát és minőségét is.

— Melyek ennek legfőbb feladatai?

— Először is az utóbbi időben sokat fejlődött közéleti jellegű műsorainkat kell felhasználni arra, hogy többet foglalkozzunk a munkával, a munkásokkal, még közelebb kerüljünk gondjaikhoz, meg— Halló! Németh Istvánt kérem. (A név az kitalált!)

— Szervusz Pistikém. Ma este megint későn végzek. Nincs csatlakozása a vonatnak, kijönnél elém motorral?

A tizenkét éves kislány kezében megáll a toll, feszülten figyel.

— Jó lenne, ha jönnél, akkor legalább tizenegyre hazaérhetek, nem kell kettőig várni.

A néni a fejét csóválja.

— Szóval akkor este tízkor várlak az állomáson.

A beszélgetés véget ér, a kislány kiperdül a »házikóból« és már indulna is az állomásra, de a néni nem hagyja szó nélkül a hallottakat.

— Ejnye-ejnye, kislányom! Nem szép dolog este motorozni a fiúkkal. Tudod, hogy milyenek? Ha nem tudsz hazautazni, nálam megaihatsz. Meg aztán mit mondasz otthon édesanyádnak — harsogta egy szuszra.

A kis vasutaslány arca lángba borul, hirtelen válaszolni sem tud. Aztán félénken megszólal:

— De hát nem először visz haza, meg különben is nagyon rendes fiú — mondja és szinte menekül a postáról.

Még néhány »kommentár« elhangzik a »publikum« részéről, aztán az ügy lezárul, mert csörög a telefon. A kisasszony kedves hangján kéri a hívót, kezdje meg a beszélgetést a vonalban lévő Csurgóval.

Új történet kezdődik, mindenki feszülten figyel. Talán azt is lejegyzi valaki, aki pedig egyáltalán nem szokott hallgatózni. Ó, az a hangszigetelés !

Zátonyi László

nyerjük értelmüket és érzelmüket, mozgósítsuk őket a párt politikájának érvényesítésére. Mindezekhez a Fórum, a Hét és az üzemi érdekvédelmi műsorok további lehetőségeket kínálnak. Azután jobban szót kellene értenünk az ifjúsággal, színesebben, több oldalban foglalkoznunk gondjaival, ezáltal is segíteni a fiatalokat önmaguk megtalálásában. Ami a műsor szerkezetét illeti: kissé többet kívánunk foglalkozni a nézők közgazdasági, jogi és történelmi ismereteinek bővítésével. Tudjuk, kevés az alacsonyabb iskolázottságúaknak szóló ismeretterjesztő műsor. Arra törekszünk, hogy a tudományoskodás helyett érthetően, szórakoztató formában közvetítsünk korszerű ismereteket.

— Sok bírálat éri a műsorszerkesztést amiatt, hogy több alacsony színvonalú, igénytelenül szórakoztató filmet sugároz.

— Évenként mintegy kétszáz játékfilmet vetítünk, amelyek közé — sajnos — ní- vótlanok, esetenként eszmei károkat okozók is kerülnek. Változatlanul azt tartjuk, hogy kalandfilmre, krimikre szükség van — a tv nemcsak oktató és művelő fórum —, de ezeket szigorúbb mércével kell kiválogatnunk. Mégpedig úgy, hogy ne a kegyetlenség, az idegborzoló embertelenség, hanem a logikai játék szerezzen kellemesen izgalmas szórakozást.

— Az utóbbi időben ismét fellendült a tv-szerkesztők játékos kedve.

_ Igen, mert változatlanul

a

z a tapasztalnunk, hogy a nagy országos vetélkedők lsen népszerűek, hasznosak, egyi- kük-máslkuk mozgalommá vált és segítette a közművelődést is.

— Akadnak azonban olyan játékok is, amelyek ellenérzést váltanak ki a nézőkben, aprólékos, lexikális tudást igénylő kérdéseikkel.

— Valóban, a túlszervezett, feszengő, adathalmazzal zsonglőrködő vetélkedők nem sikeresek. Levontuk a tanulságot.

— Végül: hogyan látja a tv és a sajtó kapcsolatát?

— Mindenekelőtt: egymásnak nem vetélytársai, hanem segítő partnerei vagyunk. Bizonyítja ezt elsősorban az a tény, hogy az újságok — különösen a megyei lapok — példányszáma a tv elterjedésével nem csökkent, hanem emelkedett. A lapok élénk figyelemmel kísérik műsorainkat, kritikai észrevételeik általában helytállóak. De ezen túl is jobban kellene ismernünk egymás terveit, hogy kiegészíthessük az írott szó, illetve a képi eszközök segítségével mondanivalónkat — fejezte be a tájékoztatást Sándor György.

P. L.

nak, de nem ismerek meg senkit sem, pedig errefelé lakom, ök a nevemen szólítanak, mondják, hallom még, hogy nős vagyok. Aztán sötétség, majd fehér minden. A nővér nagyon csinos, és halkan megkérdezi tőlem, fogadom-e az újságírót, a fényképésszel együtt jött.

Jő napot, Kiss elvtárs! — és máris tele van velük a szoba, pedig csak ketten jöttek. Másodmagammal fekszem a kórházi szobában. A szobatársam felkönyököl, nagy szemeket mereszt. A nővérnek is tetszik a dolog, ő tartja szolgálatkészen a vil- lanót, mert a benti világítás halvány a fényképész szerint, Bosszant, hogy szőrös vagyok, de mindegy.

— Füstmérgezés és másodfokú égés — mondja a nővér, s bánt, hogy az újságírók kötik le figyelmét, amivel eddig engem halmozott el

Megláttam a kirakatokat Böhönyén, és benéztem a boltba. Aztán kifelé jövet az ajtó mellett, a falon észrevettem egy füzetecskék Az áíész idei kulturális vállalásait, programját tartalmazta. A művelődési oktató-nevelő tevékenység alapvető feladata, hogy falun a szövetkezet a párttal és az állami, társadalmi szervekkel együttműködve aktívan vegyen részt a közkedvelt művészeti együttesek fenntartásában, támogatásában és a kulturális szervek munkájának segítésében — olvastam a sorokat. Azután megkerestem a cipő- és kézimunkabolt vezetőjét. Tanácstag, szb-titkár.

— Mi a véleménye a község kulturális életéről?

A község minden állami és társadalmi szerve összefog. Az áfész ötezer forint támogatást ad. Jó, hogy van művelődési házunk, szórakozhatnak, művelődhetnek a fiatalok. Fölszereltek egy fotolaborato- riumot, tizenötezer forintba került. Javasoltam, hogy őszszel, amikor a szakszervezetek kulturális napjának megrendezésére kerül sor, készítsenek egy dokumentumkiállítást a falu életéről. A legjobban sikerült képeket pedig díjaznánk. így többen is kedvet kapnának ehhez a művészethez.

Korábban volt egy szövetkezeti dolgozókból álló énekkar, de csak néhány évig működött. Jó lenne újra szervezni egyet, A lehetőség adott. Szeretnének egy irodalmi színpadot is alakítani. Jó lenne, ha Vése, Ne- mesdéd, Tapsony, Nagyszakácsi fiataljai is részt vennének ebben.

— Hát akkor talán kezdhetjük — szedi elő tollát és blokkfüzetét az idősebb. A fényképész diszkréten elvonul, a nővér megigazítja a párnámat, s nem tudom, miért, de az ujjaival megfenyeget. Ű is kimegy.

— Mit mondhatnék magamról? Senki sem születik bátornak. Egyetlen hős sem. Mindig féltem, a fronton is... Csakhogy az ember intelligenciája legyőzi a félelmet, és ezzel a cselekvőképességét megszabadítja az ólomsúiyú béklyótól, A fronton is előrementem, pedig valójában az érzéseim hátrafelé húztak. S a roham előtt a nagy adag rum sem tudott befolyásolni. Az is arra serkentette véremet, hogy visszafelé szaladjak, mert élni szép, élni jó. Azután előrementem, mert a fronton ez volt a becsület.

Mondom, e bátorság tulaj— Négy-öt évvel ezelőtt volt néptánccsoportunk, sajnos az is felbomlott — mondta Szívós János,

Fiatal a művelődési ház igazgatója. Tisztségét egy éve látja el, tavaly tette le a népművelői alapvizsgát. Felvételire készül, szeptemberben Szombathelyen népművelő—

könyvtár szakon szeretné folytatni tanulmányait.

Megnéztem a művelődési házat. Régi, öreg épület, kis szobákkal és egy moziteremmel. Több ezer lakója van a községnek — a moziterem befogadóképessége 160 fő.

— A mozltermet kisebb amatőr csoportok fogadására tudjuk csak felhasználni. Társadalmi ünnepeinket tartjuk a teremben. Létrehoztuk a nyugdíjasok, öregek klubját. Ifjúsági klubot alakítottunk. Zenekarunk is van, a szerelések még nincsenek itthon, mert vidéken volt az együttes. Honismereti szakkörünk is a művelődési házban dolgozik. Az öregek napközi otthonát a szakmaközi bizottság támogatásával hoztuk létre.

— Egy félreeső kis zugban számtalan, régi időkből származó munkaeszköz sorakozik. Mángorlók, köcsögök, kosarak, köpülők.

— A környező falvakból szereztük, hosszú gyűjtőmunka eredménye.

A község valamennyi szerve hozzájárul a kulturális élet fejlesztéséhez. A termelőszövetkezet, az áfész öt—ötezer forinttal segíti a művelődési házat. A vegyesipari ktsz csak ezer forintot »tudott« biztosítani.

dánképpen egy erkölcsi torna, hosszú tréning következménye. Fél az ember, de a pavlovi reflexek működésbe lépnek, s ha kell, beugrik a kútba is valakiért.

Láttam, szavaim az újságíróknak nagyon tetszettek, s örültem én is, hogy nem beszéltem össze marhaságokat.

A cikkben imitt-amott volt egy kis túlzás, elírás, egyébként jó volt. A megmentett kis sráccal együtt benne volt a képünk is. Csak a címe nem tetszett;

Kiss János tisztviselő — a

»gyáva« hős.

Igaz, a gyáva szót idézőjelbe tették, de mégis ...

Az ünnepségre, amelyet a vállalatnál rendeztek, meghívták a gyermek szüleit is. A feleségem meglepett egy fehér nyloninggel, amiben fölöttébb kellemetlenül éreztem magam. Az igazgató hősnek

tója volt a művelődési háznak. Mire megismerték volna a községet, már el is mentek. Jelenlegi vezetője elvégzi a szombathelyi iskolát. Kezdeményezései jók. Böhönyének nincs megfelelő művelődési háza. Űjat szeretnénk építeni, nagyobbat. A fejlődést a klubélet fejlesztésében látom. Több klubszerű foglalkozást kellene tartani, véleményem szerint így a fiatalok is jobban bekapcsolódhatnának a kulturális életbe. A fotószakkörnek szervesen együtt kell működnie a honismereti szakkörrel.

— össze lehet fogni a fiatalokat a községben?

— Nehezen. Könnyebb

azoknál a szerveknél, amelyek »zártabbak«. Az áfész-nél. A ktsz-nél nem sikerült összefogni a fiatalokat — személyi gondok miatt. Legjobban a termelőszövetkezet orsózóüzemének KlSZ-alapszerve- zetével vagyunk megelégedve.

Gombai János tanácselnök:

— A művelődési terv megvalósítható. Mielőtt a terv .tanácsülésre került volna, a

végrehajtó bizottság nézte át, s több kiegészítő javaslatot tett a művelődési ház igazgatójának. A korábbi évekhez viszonyítva több eredményt értünk el. Nagyobb az érdeklődés. Nagy gond volt a helyiség kérdése. A múlt év elején kértük a megyei KISZ-bi- zottságot, hogy legyenek a segítségünkre, KISZ-klubot szeretnénk létrehozni. Harmincháromezer forintot kaptunk. A nyugdíjasok klubjának létrehozásához a Szakszervezetek Megyei Tanácsától huszonöt- ezer forint értékű bútor érkezett. Új művelődési házat szeretnénk építeni.

nevezett, a megmentett gyermek. anyja könnyezve megcsókolt, az apa a kezemet szorongatta. Pénzt és kitüntetést kaptam, s láttam, hogy a feleségem már most kevesli ezt, mert arról nem esett szó, hogy elő is léptetnek. Mondták: szóljak néhány

szót. Fölálltam.

— Mit mondhatnék magamról? Senki sem születik bátornak. Egyetlen hős sem.

* * *

— Na, Kiss kartárs, maga igazán egy álomkóros gyáva kukac. Mindig alszik. Alacsonyabb munkakörbe helyezték, a nyilvánosság előtt megszégyenítették, és egy szót se mert szólni.

Az értekezletnek vége volt, álmom tovaszállt. Fölálltam én is, és kifelé tartottam a teremből. Aki az imént megtisztelt, az Mancika volt a számlázásból. Jó lány, csak egy kicsit kotnyeles ...

Suha Andor

0, az a hangszigetelés

Ujj Imre, a községi pártbizottság titkára:

— öt év alatt négy igazgaRőhrig Gábor

4/

o na

/