Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
Mint a kamasz: minden változik Bálázzák a fűrészport Aligha gondoltak valaha Is ennyien erre a bajor tartományi székhelyre, mint manapság. S nem csupán a sportviiág versenyzői, szakember« vetik »vigyázó szemüket« Münchenre, hanem az építészek is. Az újkori olimpiák egyik legérdekesebb velejárója, hogy az előkészületek során egymás után születnek a nagyszerű új építészeti megoldások, s az olimpiai építkezés szinte teljesen átformálja egy-egy város arculatát. Korszerű úthálózat, a tömegközlekedés modernizálása, s az építészet legújabb, legszellemesebb megoldásainak széles körű alkalmazása jellemzik az előkészületeket 1964-ben például a tokiói olimpia építkezései szinte teljesen megújították, »kilomboztatták« a japán építészetet így aztán nagy élmény az olimpia előtt néhány hónappal a készülődés lázában égő várost látni. különösen az építész szemével Ezt mondja az a fiatal építészmérnök, Egyed Zoltán is, aki társával, Pusztai Istvánnal nyolc napot töltött a bajor fővárosban. Mindketten a Somogy megyei Tervező Vállalatnál dolgoznak, s az MTESZ Építőipari Tudományos Egyesülete küldte őket tanulmányútra Münchenbe. — Mit lehet elmondani a még félig kész vagy befejezés előtt álló olimpiai városról? Nem lett volna jobb az olimpia idején körülnézni? — Valóban, München, legalábbis az olimpiai városrész, olyan, mint egy kamasz, akinek még a keze, lába esetlen, semmi sem alakult ki rajta arányosan és véglegesen. Egyetlen jellemzője a folytonos változás. S éppen ez benne az érdekes! Az ember figyelemmel kíséri magát a változást, az alakulást, jobban be lehet pillantani az egy-egy fal, torony, tetőzet építészeti megoldásai mögé, élesebben látszanak az épületek érdekesebb szerkezetei. Augusztus végén, amikor megkezdődnek a játékok, mint szurkoló biztosan több érdekeset látok. De mint építész? Tulajdonképpen minden lényegest megnéztem. — Hogyan állnak az előkészületek? — Nekünk magyaroknak, a hazai tempót ismerve, kezdetben erős kétségeink voltak, hogy augusztusra minden elkészül, a helyén lesz és kitűnően működik. Homok-, kavics- és cementhalmok, gödrök, gépek, állványok, nyüzsgő munkások mindenfelé. A létesítmények java része azonban már áll, csak a szakipari szerelések folynak. Meggyőződésem azonban, s erről Münchenben többször is biztosítottak, hogy időre minden elkészül. — Milyen változásokat jelent München számára az olimpia? — Magát a várost nem formálják át az építészek, csak a közlekedés javul számottevően. Münchent ugyanis az ötvenes években szinte teljesen újjáépítették, s a központtól három kilométernyire felépülő olimpiai falu szervesen beleilleszkedik a városképbe. A sportolók szálláshelyét másfél éve kezdték építeni, s ugyancsak akkor indultak meg a metróépítés munkálatai is. Ha elkészül a földalatti, óránként 90 ezer embert tudnak kiszállítani a sportközpontba. — Hol lesznek a legszebb, legérdekesebb épületek? — Amikor megérkeztünk, első utunk a tv-toronyhoz vezetett Maga a torony 290 méter magas, s mi gyorslifttel 180 méterrel hagytuk magunk alatt a földet. Innen nagyszerű kilátás nyűt az épülő létesítményekre. Ami elsőként innen a magasból is a szemünkbe tűnt, a stadion volt. A stadion »csak« 80 ezer embert képes befogadni, méretei tehát nem különösebben érdekesek De teljesen új megoldással az egészet befedték Hatalmas árbocokon — a legmagasabb 81 méter — feszítették ki a különleges, rozsdamentes, tartós acélhálót, amelynek szinte minden szálát meghúzták, kifeszítették Ezekre a szilárd tartószerkezetekre helyezték el a tulajdonképpeni borítóanyagot, a halványlila acryiüveget. Ez a stadion a világ legnagyobb fedett területe. Felülről nézve akár egy holdtáj. A vállalat igazgatója, Szigetvári György még egy szakmai megjegyzést fűz az elmondottakhoz: — Építészetileg rendkívül érdekes, hogy a németek akik korábban a súlyos falakat, a nehéz elemeket és a széles homlokzatokat kedvelték s városaikat is többnyire ez jellemzi, most szinte gyökeres fordulattal könnyed, franciás szerkezetet terveztek és építettek — További érdekessége a stadionnak — mondja Egyed Zoltán —, hogy a felhasznált, igen sokféle elem hány nemzet gyárában készült Az árbocok franciák a kábeleket az osztrákok szállították, s az üveg a német gyárak terméke. De dolgoznak itt lengyelek, csehszlovákok és olaszok is. S a fiatal mérnök sorra veszi az épülő létesítményeket, amelyeknek még vázlatos felsorolására sincs helyünk Meg kell azonban említeni az épülő városrészben telepített, idegen országokból behozott, s újra elültetett, élő »import« fákat és a kerékpárstadiont, ahol a modem ^építészet tartóelemei közül száműzött fa konzolok tartják a tetőt, méghozzá harminc méter mélyen benyúlva a pálya fölé. Képeket mutat, félkész állapotban levő, épülő házakat Az egyiken — eredeti vonala miatt — megakad a szemem. — Szerkezeti, építészeti szempontból talán a legérdekesebb épület lesz — bár nem olimpiai létesítmény — a BMW müncheni székháza. Az alaprajza a négylevelű lóheréhez hasonlít. Középen óriási, négy méter vastag vasbeton monolit henger mered fölfelé, tetején két kábeldióval. A lefelé csüngő kábelkötegre fölszerelték előbb a hót emeletet, aztán a következő tizenegyet, úgy, hogy az alsó emelet nem is érinti a földszintet Az egész szerkezet egyetlen hatalmas technikai bravúr. A homlokzat alumínium szerkezet, japán szabadalom alapján, ablakai kékek lesznek, és a napsütés ellen — foncsorozot- tak. Középen helyezték el — a vasbeton hengerben — a lifteket, a lépcsőházat és a gépészeti berendezéseket. — Végezetül még egy kérdés: amikor összegezte benyomásait, megfigyeléseit, végeredményben milyen következtetésekre jutott? — Érdekes volt megfigyelni a németek praktikusságra való törekvését. Mindent hosszú távra terveztek — kevesebb az olyan hipermodern épület, mint annak idején Japánban —, de rendkívül hasznosan. Ügy, hogy tökéletesen megfeleljen céljának a stadion, a tornacsarnok, az olimpiai falu meg a többi, de utána könnyen és gyorsan hasznosítani tudják — mindennapi célokra is. Csupor Tibor A Méhészeti Vállalat tabi kaptárüzemében a gyalu- és a fűrészgép-hulladékot eddig a szemétre dobták. Az üzemben bálázóprést készítettek, mellyel a hulladékot bálázzák. Az 50 kg-os tömböket eladják. Évente 50—60 ezer forintot hoz a hulladék fürészpor. SZULOKBAN VÁLASZOLTAK RÁ: Miből lesz a cigaretta: C igaretta. Szivar. Bagó. Tubák. Egy valaha nagy sikerű dal: »Egy kis cigaretta — valódi .finom ...« Ezek jutnak eszembe az először gondolt szó, a dohány után. Meg az: hányféleképpen hallottam már kiejteni a cigaretta szót. Magabiztosan, egy nagy »slukk« erejével: »cigár«. Számomra svá- bosan, valami rejtett játékossággal »cigarettii«. Finomkodva, mintha margarétát mondanánk: »cigaréta«. Nyafkán: »cigarett«. A »Miből lesz a cserebogár?« analógiájára tegyük fel így a kérdést: Miből lesz a cigaretta? Szulokban tudnak rá válaszolni. Talán mindig is tudtak. Szereti ez a föld a dohányt, szinte dajkálja a palántákat. Mindig szerette az itteni férfinép a cigarettát, s ha a feleség olykor zsémbelt is: »Minek szívod azt a büdös dohányt?« — azért nem volt ez komoly. Tudták az asszonyok is: a dohány pénzt ad. Sokan termesztették itt ezt a növényt húsz évvel ezelőtt. A Petőfi Tsz-nek most is van hatvan holdja erre. Most még harminc—negyven melegágyban megférnek az apró palánták. Aztán megerősödve szinte betakarják azt a hatvan holdat. Asszonyi kezek szakítják gyökerét a gyomoknak: pórénak, kaszilvának. Szántner János brigádvezető jár közöttük. — Magam is dohányos va- 1 gyök. Tavaly januárig önálló fajtaként tartották számon a szülök! dohányt. Pillanatok alatt tisztázódik: Szulokban senki sem szív már szűzdohányt. Csak a gyárban cigarettává feldolgozottat. S, hogy a pipa divatja is eljárt, arról Szeicz János bácsi mond nem túl szomorú búcsúztatót. — Ez a dohány egyébként is szivarfajta volt. A különlegesen finom fajták burkolólevelei innen kerültek ki. Napjait a »palántatelepen« tölti. Öntözget, napos időben kitakarja a fény után áhítozó zöld levelű növénykéket. »Végigszaladunk« az áruvá válás mozzanatain. Palánta korában kétszer szabadítják meg a dohányt »hívatlan vendégeitől«, a gyomoktól. Az ültetés a Friedrich, a Csikária és az Aspem dűlőben május végén kezdődik meg. Kapálás, permetezés. Ez utóbbi a pero- noszpóra terjedését gátolja meg. Aztán a tetőzés következik. A virágot törik le, hogy tizennyolc—húsz levél minél terebélyesebbne nőhessen. A fattyazás is ezt a célt szolgálja. A kézi szedés augusztus közepén lesz. A fűzést három nagy pajtában végzik majd. Tízholdnyi dohány fér egybe—egybe. Holdja megadja a nyolc—tíz mázsát. — Mikor jó a termés? — Száraz idő esetén. A sok napfény is hasznáL Tavaly kedvezőek voltak a viszonyok. — Az a jó, ha zsírosodik a levele. Az asszonyok egy része már menni készül. Végeztek a nekik kimért munkával. A fél munkaegység már megvan. Kornainé, Fodorné, Lukáso- vicsné kerékpárra ÜL Mind három férjének János a keresztneve. Csak ebben találunk egyezést? Nem. Mindhárman régóta foglalkoznak a dohánnyal. — Szívtak is már belőle? — Hová gondol? Egy szippantást sem. — Sok munka van a dohánnyal ... Bólintanak. ök tudják: a cigaretta nemcsak dohányból, hanem verítékből is »terem«. — Melyik a legkönnyebb munka vele? Mosoly. Egymásra pillantás. — A simítás. Már nem is igazi simítózás ez. Csak csomózás. De a hangulata a régi. Egy-egy munkacsapat — tizenegy asszony — összejön valamelyik háznál. Miközben a kéz jár, beszélgetünk. És nóta is van olyankor. M ost már teljes a cigaretta képlete: dohány, veríték, nóta. Így már értem, miért szívják olyan sokan, olyan lebeszélhetetlemüL Leskó László HATVAN/ DÁNIEL Kábelerdő a fedett stadion oldalán. i nri \mm i Minőségi bizonyítvánnyal rendelkező betonkavicsot (sódert) és homokot korlátlan mennyiségben elad 8 Vindornyamentl Mezőgazda^ ági Termelőszövetkezet. A bányatermékek ára gépi fel rakással együtt 35 Ft msenként. A megrendelést kérjük Karma cs, Nádor u. 5. sz. aiatti irodába eljuttatni. Megrendelés szerint TEFU-dljs zabás felszámításával a megrendelőhöz is szállítunk. (12131) JO KERESETI LEHETŐSÉGGEL FELVESZÜNK bádogos és hidegburkoló szakmunkásokat, alacsony- nyomású kizánhoz fűtőt, és gépkocsirakodókat ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET, KAPOSMÉRÖ Előre megfontolt szándékkal l 22. — Ide figyeljenek a fiatalurak! — így az öreg Hajagos János. — Azt mondom én, nem kéne ide, csak pár erős ember. Megfogná és kitenné. — Jó, de hol vannak az emberek? — Van nekem is két erős fiam. Az egyik most szerelt le a katonaságtól. De a másik is meg tudja fogni. — Hívja ki őket. — Az öreg vezeti a lovat, menetközben Robi a kezébe nyom két húszast. Eltelik negyedóra is, mire az öreg Hajagos két fiával visz- szatér. Dorongokat hoznak, meg rőzsekévéket. Hátul, a csomagtartónál alátámasztanak, a nagyobbik Hajagos fiú oldalt a keréknél fogja meg. Zoli ekkor átmegy a túlsó oldalra, a fiút ismeri, amikor az még kocsis volt, és télen hordozta őt is, meg a többi tanyasi lurkót is az iskolába. Kellemetlen volna, ha felismerné és kérdezgetné, mit keresnek errefelé. Robi elöl, a vezetőülésben, a gázzal dolgozik, a kocsi meglódul és kiugrik az útra. Robi kiszáll, a nagyobbik Hajagos fiúnak is ad 40 forintot. Zoli beül, elmennek a tanyaudvarig, ott fordulnak meg. Azt már nem hallják, amikor az ifjabb Hajagos János ezt mondja az apjának: — Nem lopták ezek ezt a kocsit? — Taxit? Kockás vót az ódala. — Tudja a fene ... Másfél óra biztosan eltelt a kiemeléssel. Robi ideges, várják őket a nők, már az is lehet, hogy lemondtak róluk. Zoli tűnődik, hogy ez meglehet. — Micsoda életünk lesz ott kint, Nyugaton! — ütögeti a kormányt Robi, amíg Zoli külön kérésére behajt egy hosszú, egyenes fasorba. Zoli kocsikázni akar, csak úgy, passzióból. De Robi azt mondja, sietni kell, a határ messze van, és még virradat előtt oda kell érni. Amíg kiérnek a kövesútra, Zoli elmondja: — Te szállsz ki, azt mondod, hogy állami kocsival vagyunk, Orgoványról jövünk, egy üzenetet hozunk. Azt, hogy meghalt az Aranka nagymamája. És hogy vigyük el őt, de ha akar, az anyja is vele jöhet. Ha Béla bácsi beleegyezik, oké. Ha nem, meg kell kötözni és be a pincébe. Róbert bólogat: nem rossz, nem rossz. Zoli lehunyja a szemét, álmodozik. Mert ez a terv nem más, mint egy álom. Légvár. De ő valóságosnak hiszi. Persze Izsák után kiderül, hogy másfelé mennek. Tiltakoznak majd ... Akkor majd »előveszi« a bandát. Jönnek mögöttük kocsival. Meg előttük is halad egy csapat. De ebbe már Robit nem avatja be. Hadd legyen ő is meglepődve. Kiss Béláékhoz akkor este szállítottak tüzelőt, eléggé elfáradtak a cipekedésben,- majdnem 11 őrá volt, mire ágyba kerültek; mindjárt el is aludtak. így nem hallhatják, hogy autó áll meg a tanya ablaka alatt, azt sem, hogy bő- getik a motort. Zoli ezt mondja: — Menjünk el Üjszásziékhoz, hátha ott vannak tévét nézni. — Visz- szamennek a faluba, megállnak az Üjszásziék háza előtt. Robi zörget, fiatalasszony jön elő. — Kisséket keressük, akik ott a vasúton túl laknak. — Az asszony, kis gúnnyal a hangjában: — Ha tudja, hogy hol laknak, mi az ördögnek zavarnak bennünket éjnek idején! — Robi mentegetőzik, hogy üzenet Orgoványról satöbbi, meg hogy Kissék egyik ismerőse ül a kocsiban. Az asszony kíváncsi lesz. benéz a kocsi ablakán, megismeri a fiút. — Te vagy az, Zoli? — kérdi, de az csak hümmög valamit. Üj szásziné aztán megmondja, hogy Arankáék nem jártak itt, biztos, hogy odahaza alusznak. Visszamennek. Robi a csukott veranda mellé áll, túráztatja a motort, kürtői egykét rövidet. Végre az ablakban kis világosság támad, megnyílik a bejárati ajtón az apró ablak, s a nyílásban megjelenik Béla bácsi feje. Robi mondja a szöveget, de Kiss Béla arcára kiül a gyanakvás. (Folytatjuk) KAPOSVÁRI MÉRNÖK MÜNCHENRŐL I
