Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-13 / 111. szám
Tonácsk&zás és bemtrtoté Öreglakon A tanácsok gazdálkodása az 1971. éyi fejlesztési alappal Somogy megyében A helyi tanácsok a közelmúltban fejezték be az 1971. évi fejlesztési alappal való gazdálkodásuk tapasztalatainak számbavételét, elemzését, értékelését. Nem érdektelen ezekre a tapasztalatokra visszatekinteni. A tanácsi munkában a tervező, szervező és elemző tevékenység kellően megalapozott, és 'hatékony csak akkor lehet, ha az az előző időszak tapasztalatain, a lehetőségek és a feladatok pontos ismeretén alapul. Ez a megállapítás különösen érvényes az 1971-es gazdasági évre. Ennek értékelése egyben a IV. ötéves tervidőszak első évének értékelése is. Emellett tükörkép a helyi tanácsok munkájáról, melyek a középtávú terv előkészítésével egy időben kaptak önálló tervezési, gazdálkodási jogkört, s most arról is számot adtak, hogy a kapott önállósággal és lehetőségekkel hogyan, milyen hatékonyan tudtak élni. Az 1971-es kép nem kedvezőtlen. Bár a beruházási célkitűzéseket — a beruházási piac közismert feszítettsége miatt — teljes mértékben nem sikerült tavaly teljesíteni, de 1979-hez képest jelentős javulás következett be. Az építőiparban a megyei és a központi szervek intézkedéseinek hatása 1971-ben még' csak kibontakozóban volt, jelentősebb javulás az idén várható. A költségek növekedése, valamint a források kiesése, újabb terven felüli forrás biztosítására ösztönözte a tanácsokat. A központi források »befagyasztása« miatt csak saját források felkutatása jöhetett számításba. A tanácsok 1971- ben a tervezett — társadalmi munka nélküli — 566 millió forintos fejlesztési alappal szemben 612 millió forintot realizáltak, ami a tervhez képest 8 százalékos, a bázishoz képest 10 százalékos túlteljesítést jelent. A túlteljesítés elsősorban a tanácsoknál kibontakozó szervezési, koordinálási tevékenység eredményeként következett be. A tanácsok már 1970-ben is jelentős pénzügyi eszközöket vettek át közös beruházásokra (kb. 80 millió forintot), s 1971-ben csaknem 119 millió forintot realizáltak. Ezek jelentősen hozzájárulnak kommunális célkitűzéseink megvalósításához, hisz az átvett pénzügyi eszközök 30 százaléka a vízellátási és szennyvízelvezetési, 17 százaléka pedig a lakásszolgáltatási feladatok megoldását segítette elő. A szervezési munka eredményeként tovább erősödött a Tegyünk többet Somogyért! mozgalom. Szocialista brigádok — de számosán egyénileg is — vállalkoztak egy-iegy fontosabb lakossági célkitűzés (óvoda stb.) megvalósításához társadalmi munkára, hozzájárulások befizetésére. Ez a tervezett pénzügyi forrásokon felül a megyében további 50 millió forint érték realizálását jelentette. Az egy főre jutó társadalmi munka értéke megyei szinten 1971-ben már 137,3 forint, s ez az 1970. évhez képest 15,1 százalékos növekedést jelent. A fejlesztési alappal való gazdálkodás megítélése már sokkal összetettebb, bonyolultabb. Mint említettem — 1970- hez viszonyítva —, valóban javulásra utal az összkép. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az 1971. évi fejlesztési alap felhasználása 23 százalékkal magasabb az 1970. évinél, azonban a tervezett szintet mégsem sikerült elérni. A tervezett 527 milliós felhasználással szemben a teljesítés csak 466 millió forint volt, a lemaradás tehát 11,7 százalékos. Az építőipar — a bevezetőben említettek miatt — még 1971-ben sem tudott lépést tartani a megnövekedett beruházási igényékkel, s ezért bár 1970-hez mérten valamelyest csökkent — viszonylag még mindig magas a befeje- aetlen beruházási állomány (csaknem 173 millió forint). A tanácsi fejlesztési célkitűzésekre egyébként is jellemző, hogy az előirányzatok apró tételekből tevődnek össze, s ezek többségénél nincs részszámlázási lehetőség, így a pénzügyi készültség mögött magasabb műszaki teljesítés van. A tervtől való lemaradás ellenére is örvendetes, hogy a bázis előirányzatainak megközelítése, illetve elérése elsősorban a legalapvetőbb ágazatoknál történt meg. A lakásellátási, fejlesztési feladatok teljesítése 1970-ben csak 58,8 százalékos volt, 1971-ben 95,4 százalékos, ezen belül a célcsoportos lakásoké 109,9 százalékos. Ez a teljesítés azért is értékes, mert volumenében az előző évinek a kétszeresét jelenti. A vízellátás és. a szennyvíz-elvezetés fejlesztési feladatok ’ teljesítése az 1970. . évi szinten stagnál (61 százalék). Örvendetes, hogy a közműellátáson belül a csatornázás, a szennyvíztisztítás teljesítése 81 százalékos, a vízellátás teljesítése pedig 113 százalékos, vagyis ezeken a területeken lépést tartunk a lakásépítéssel. (Bár kedvezőbb volna a helyzet, ha a közműellátás előbbre járna.) Sajnálatos, hogy az egészségügyi, szociális, az oktatási és a népművelési fejlesztések területén nem történt javulás. Különösen fájó az 50 százalékos lemaradás az óvodafejlesztésben. Ezt még az sem ellensúlyozza, hogy az általános iskolai tantermi fejlesztést 3,1 százalékkal, a körzeti orvosi ellátást 2,0 százalékkal túlteljesítettük. Az igazsághoz tartozik, hogy az egészségügyi és a kulturális ellátás fejlesztésénél való lemaradásban — a kapacitáshiány mellett — jelentős szerepet játszik a rossz előkészítés is. Ma már megvan a törekvés az ilyen és ehhez hasonló hibák elkerülésére. A tamncsok egyre jobban felismerik, hogy a lebonyolitó vállalatok szakembereit már az előkészítés (tanulmány, program stb. készítés) időszakában érdemes bevonni a munkába, mert a szakszerű előkészítés gyorsíthatja a kivitelezést. A rosszul előkészített beruházást — ha a hibákra a kivitelezés során derül fény — a legjobb szakemberek sem képesek határidőre kivitelezni. A tanácsok tavaly többek között felépítették, illetve üzembe helyeztek 265 tanácsi lakást, napi 4631 köbméter víztermelő kapacitást, 33 km vízvezeték-, 13 km szennyvízvezeték-hálózatot,. 11 km szilárd burkolatú utat, 52 km szilárd burkolatú járdát, 23 általános iskolai tantermet, 265 óvodai helyet, 12 km villanyhálózatot stb. A mennyiségi adatok is arra utalnak, hogy a lakosság alapvető igényeinek kielégítésében 1971-ben is sikerült előbbre lépnünk. A gazdálkodási tapasztalatokból is arra következtethetünk, hogy a tanácsok viszonylag jól tudnak »sáfárkodni« az önállóság adta lehetőségeikkel, viszonylag jól differenciálnak is, s ez — ha a végrehajtás során továbbra is a terv kereteinek megfelelően cselekednek — biztosíthatja a IV. ötéves tervidőszak célkitűzéseinek megvalósulását, hisz az 1971. évi lemaradás — jó szervezéssel, az erők koncentrálásával — már az 1972-es gazdasági évben is behozható. Lengyel László, a megyei tanács tervosztályának vezetője Az elnökség ülésén Beszámoló a MTESZ közgyűléséről Tegnap ülést tartott az MTESZ elnöksége. Ezúttal is — folytatva a hagyományt — egy gyár látta vendégül az elnökség tagjait; a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyára. Az ülés napirendjén — stílszerűen — a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület megyei csoportjának múlt évi munkája szerepelt. A csoport a megye hat textilipari üzemének tagjaiból alakult 1971-ben, s jelenleg 223 tagja van. Fő feladatuk a szervezeti élet megindítása volt, de a gyárak eltérő profilja miatt — pamutfonal, varrócérna, konfekció, kefealap- anyag-gyártás — a programok másként alakultak a tagvállalatoknál. A megyei csoport szervezeti élete ugyan mindenütt megindult, de az egyes üzemek, gyárak még tovább keresik a legmegfelelőbb témákat és formákat. Mintegy tizennyolc rendezvényt tartottak és különböző tanulmányutakat szerveztek. Megalakult a műszaki klub is. Az idei tervek között — az első, nem mindenben teljes program után — már lényegesen több előadás, klubnap és tanulmányút, tapasztalatcserelátogatás szerepel. Nagyobb számban szeretnek bevonni a fiatal mérnököket, technikusokat is a szervezet munkájába. Ezért pályázatot hirdettek, amelyre eddig máris tíz pályamű érkezett. A tagok az idén már a Műszaki Élet című folyóiratot is. megkapjak rendszerese« es díjmentesen, Az-elnókseg tagjai megvitatták az egyesület munkáját és azt egyöntetűen jónak minősítették. Sugár Imre, az MTESZ elnöke kifejtette, hogy az egyesületi munka alapja mindig helyben, a konkrét üzemi körülmények között van. Javasolta, i hogy a TMTE támogassa a középvezetők továbbképzését. Ugyanis nagyszerűen illeszkedne az egyesület programjába egy, a művezetők részére szervezett, 4—6 rendezvényből álló tanfolyam. S végül azt is elmondta, úgy is, mint a megyei tanács elnök- helyettese, hogy a megyei tanács pénzzel is segíti az egyesületeket a pályázatok jutalmazásában. Ezután Sugár Imre részletesen beszámolt az MTESZ napokban megtartott közgyűlésén elhangzottakról. A 94 ezer tagot képviselő közgyűlés (közülük 56 ezren vidéken dolgoznak) főként a munka tartalmi és szervezeti kérdéseivel foglalkozott. A tartalmi munkát tulajdonképpen azok a feladatok határozzák meg, amelyeket a IV«. ötéves terv összegez. Érdekes vita alakúit ki a közgyűlésen az aiapszabály- módosításrói, a szervezet központi szerepének erősítése mellett felszólalók és azok között, akik inkább a helyi tagegyesiiletek önállóságát hangsúlyozták. Az elfogadott határozat az utóbbiak álláspontját tükrözi: az MTESZ központ vezetősége csak koordinálja a tagegyesuletek munkáját és képviseli azokat. Teret hódít a fólia .*‘7 ' "• • , > - vy.' rK.f? " xqyrfgß ■? •&. ■ Tapasztalatcserén vettek részt tegnap délelőtt öreglakon a környék termelőszövetkezeteinek kertészeti szakemberei. Az ankétot a Somogy megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezet Közös Vállalata és az Öreglaki Kertészeti Termelőszövetkezet rendezte. Megnyitót Küher János MÉK-igazgató mondott. Megjelölte a tanácskozás célját is: útmutatást adni az öreglaki példa segítségével más szövetkezeteknek is. Elmondta, hogy megyei viszonylatban tíz helyen folyik fólia alatti termesztés. Előre kell lépni ebben is. Az értékésítés szép jövedelmet ígér a gazdaságoknak. Megvalósulás előtt áll a szamóca fólia alatti termesztése is. Példának állította még a nagybajomi, a kaposfői és a taranyi szövetkezetét. Ezután Terbe István, a Budapesti Kertészeti Egyetem tanársegéde tartott előadást. Röviden felvázolta a fólia használatának történetét, kudarcait, eredményeit. A háború cillt lóként Hollandiában, Dali ban és Franciaországban h. and ágyakban hajtattak. Később a jobban »automatize'ható« üvegházakat kezdték építeni. A fólia az 1960-as években jelent meg. Japánban rna már 65 000, Olaszországban 12 ezer hektár földet takarnak be vele. Magyarország a hatodik helyen áll 800 hektárnyi területtel. Először a fóliaalagutat építették meg. Rosszul sikerült prototípus volt, mindössze 50 centiméter magas, tíz-tizenöt méter hosszú. Ezt követte a fóliaágy. »Hideg hajtatásra« használták. Nagy előnye, hogy könnyen mozgatható. Két-, illetve háromszakaszos hasznosítású. Előbb a kevésbé hő- igényes növényeket hajtatták alatta, aztán — az idő enyhébbre fordulásával — a meleget kívánókat Még ma is sok helyen találkozhatunk vele. Nagyüzemi viszonylatban azonban nem gazdaságos. Igazi változást a fóliasátor megjelenése hozott. Ez már fűthető, s magassága lehetővé teszi a görnyedés nélküli munkát. A fóliaház pedig még ennél is fejlettebb változat Négyzetméterenként mindössze 60—65 forintba kerülnek. A vázszerkezet készülőét műanyagból, alumíniumból, fából és vasból. Terbe István ismertette az egyes váztípusok előnyeit és hátrányait. A nagy légterű berendezések fűthetöségével lehetővé vált az őszi hasznosítás is. A külső hőmérséklet ugyanis már nem befolyásoló tényező a növények cseperedésében. A ter- moventiliátoros olajkályhák, vagy a melegvizes fütöszerkezetek jól szolgálják a kertészeteket. Kezdenek tért hódítani az ikersátrak is, melyek között átjáró van. Itt helyezik el a fűtőberendezést, így ez nem akadályozza a munkát végzőket. A gyomirtás kezdetben gondot okozott. A vegyszerek a hajtatásnál ugyanis kevésbé alkalmazhatók, mint szabadföldi területen. Az új módszer itt is megszületett: füstszínű fóliával takarják a talajt, s így a gyom elpusztul. Soroksáron ezzel a módszerrel kiváló eredményeket értek el. Az előadó beszélt a blokk- rendszerű »fóliavárosról« is. Ezután kitért a szellőztetés kérdésére, majd a jó fajta magválasztás fontosságára. A tápanyag utánpótlás gondjairól is megemlékezett. Ellőadását diaképek vetítésével tette szemléletesebbé. Cserháti István, az öreglaki Kertészeti Tsz vezető kertésze a helyi zöldségtermesztés adatait tárta a tanácskozás részvevői elé. A vendégek ezután megtekintették a termelőszövetkezet kertészetét. L. L. Mi lesz a szuloki hévízzel ? Több benne a lehetőség, mint amire használják Szulokban a községi strand uszodájának az alapozása és a vasbetonszerelés folyik a helyi Petőfi Termelőszövetkezet házilagos kivitelezésében. A két, már évek óta üzemelő melegvizes medence mellett tehát most úszómedence is épül, mégpedig számottevő társadalmi összefogással. A múlt év késő őszén ugyanis a szuloki tanács megállapodott a néphadsereg egyik alakulatával, hogy a katonák a szükséges földmunkát gépekkel elvégzik. Ez meg is történt, sőt 350 köbméternyi folyami kavics kirakásában és elszállításában is segédkeztek a KISZ és az MHSZ helyi szervezetével közösen, társadalmi munkában. Amint azt Horváth György tanácselnöktől megtudtuk, az ezekben a napokban induló betonozásnál is jelentős társadalmi munkával számolnak csakúgy, mint a medence környékének a rendezésénél. Ösz- szesen mintegy félmillió forint értékű társadalmi munka valósult, illetőleg valósul meg az úszómedence építésével kapcsolatban, s ez azt jelenti, hogy a másfél milliós összes költségből egyharmados részt társadalmi összefogásból fedeznek. Nem szembetűnő ez a nagyarányú vállalás, ha tudjuk, hogy a falu lakosságát milyen közelről érinti az immár két éve üzemelő fürdő. Itt az anyag megvásárlásán kívül mindent társadalmi munkában végeztek el. Kicsinyek és nagyok, fiatalok és öregek fogtak össze kétkezi munkával és pénzzel, hogy a nagyszabású tervből, a feltárt hévíz hasznosításából valóság legyen. A közeljövőben például a tsz és a tanács téliesített medencét is épít. Mert az érdeklődés egyre fokozódik a fürdő iránt: sorra épülnek a hétvégi faházikók, s a nyárra is nyolc-tíz nyaraló felépítésére érkezett igény a községi tanácshoz, ebből hat — Kaposvárról ... Talán sor kerül majd arra is, hogy kertészetben, primőráru termesztésére is felíhiasz- nálják a hévizet. Mert ez a lehetőség is adva van. De vajon másra nem alkalmas ez a viz? A tanácselnök szerint több mindenre van itt lehetőség, csak élni kellene vele. S hogy állítását bizonyítsa, egy hivatalos levelet mutat, mely a múlt év végén kelt, és az Egészségügyi Minisztérium Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóságának osztályvezetőjétől érkezett. Ebből idézek három mondatot: »... A Szülök községben feltárt hévíz a vegyvizsgálati eredmény tanúsága szerint felhasználhatónak látszik mozgásszervi betegek és balesetet szenvedettek fürdőkezelésére. A magas hidra- génkarbonát-tartalom valószínűsíti, hogy a hévíz alkalmas emésztőrendszeri hurutos betegek részére, ivóvízkúrára... A hévíz gyógyvízzé nyilvánításához szükséges orvosi vizsgálatok hosszabb időt vesznek igénybe, ezért ez idő szerint a hévíznek elismert ásványvízzé való minősítését tartom lehetségesnek...« Elmúlik lassan fél év a levél érkezése óta, s az az érzése az embernek, hogy érthetetlen módon kihasználatlanul marad a szép lehetőség. A tanácselnök szerint nincs elég anyagi erő a javaslattal kapcsolatos beruházásokhoz. És a közétkeztetést például nem tudják helyben megoldani. Minden hosszas utánajárást igényel, amit ugyancsak nehezen vállalhatnak. Pedig, ha akadna vállalkozó szerv vagy vállalat például betegszálló, illetve más, a hévíz hasznosításához kapcsolódó létesítmény felépítésére, a tanács maximális kedvezménynyel adna ehhez helyet a fürdő körül, a kijelölt területből. Mindenesetre kár volna, ha a lehetőség csak lehetőség maradna. H. F.
