Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-12 / 110. szám
á RUHAGYÁR FIATALON LETT ÖREG A szemlélet pénzbe sem kerül A régiségeit megfiatalodnah A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat műtermében százával sorakoznak az értékes, "•gyógyításra váró« törött porcelánok, kerámiák. Szakértő kezek művészi munkájával javítják a hibákat, illesztik össze a törött darabokat. Kétezer filmet nézett végig „Mintha az idegeimen gitároztak volna“ A helyi lehetőségekről, a dolgozók műveltségéről sok közös tapasztalat gyűlt össze már a Kaposvári Ruhagyárban, a Megyei Művelődési Központ szakbizottsága legutóbb 1971 szeptemberében jelentést is készített róla. A Kaposvári Ruhaüzem táik a Kossuth Könyvikadót arra, hogy ismét közreadja a rendkívül 'hasznosnak nevezhető kötetet. A most megjelent kézikönyv anyagának 85 százaléka új, mert nemcsak a földolgozott témakörök bővültek, hanem a korábbban érvényben lévő jogszabályok is változtak, korszerűsödtek. Mi az, amire választ ad a szerzők segítségével a könyv? Szinte valamennyi hétköznapi jogi problémára. A tizenhat fejezetre tagolt mű felöleli a többi között az államigazgatási eljárásra, a lakásbérletre, vásárlásra, építésre, a telek- és üdülőtulajdonra vonatkozó .kérdéseket, a családjogi viták, az öröklés különböző problémáit, a fontosabb munkajogi tudnivalókat, a szabálysértés, a büntetőeljárás menetét. A világos csoportosítás a jogban teljesen járatlan ember számára is könnyű eligazodást nyúj t ojyan kérdésekben, mint például a lakbér-hozzájárulás megszűnése, a szolgálati lakás fogalma, az albérleti szerződés, a lakásépítő szövetkezet alakítása, az ingatlantulajdon megengedett mértéke. Hasonlóan ehhez, más fejezetekben '.j kérdés és. felelet formájában adnak választ a szerzők ar. a, nogy például mikor ér- . .. <s . ..kor ér. ínytelen a , lg. cikiclet* mi az eljárás a küió.iúve útit. wink kiváltásakor, a v.. . Ló rr.lnőcégi kiíogásaina.c ia.l tájakor, gyermektartási és gyennekelhelye- zési ügyben. Az egyszerű —■ nem »jogi« — nyelven fogalmazott válaszok valóban mindenki kézikönyvévé teszik a kötetet, össze kell hasonlítanunk mégis ezeket az adatokat a tényleges olvasás miatt a gyári könyvtárban tapasztaltakkal. Kevés az olvasók száma, a könyvtáros személye nem megfelelő. Pedig az olvasóvá nevelés a könyvtárban is folyhat, ahol regisztrálható az, hogy mit hogyan olvasnak az C icó »emberesedül« kezd, ez most már olyan világos, mint bizonyos hivatalos levelek szövege. Olyan kölykös — lány létére —, hogy nem csodálnám, ha így fogalmaztam volna: »Kezd kinyílni a csipája.« Mindent észrevesz, mindenhez véleményt fűz. »Bátor kritikát« gyakorol nem eléggé »zord« atyja, s olykor még idegenek fölött is. Es ez a kellemetlenebb. Ez a krif{ka- gyakorlás egyébként részben a természetéből adódik, részben — gyanítom — a »köl- csönkenyér« visszaadása. Túl solcat figyelmezteti atyja: ’Hogy mondtad? Áztat? Hol hallottad te ezt így mondani?« Hát — »hol hallotta, hol hallhatta«!? Minek ez a nagy nyomozás? Majd csak abbahagyja az »aztatozást, eztete- zést« egyszer, nem igaz? Hiszen még csak ötéves. És különben is: miért nevezik őt, mindig siető szülei »Cicának«? Hosszú és zavaros magyarázatot kap egyetlen szülőanyjától: hogy: »Tudod, az úgy volt, hogy ... szóval... Hogy is volt, te apa?« Az apjának hullámba szr’ad a szemöldöke, mint szélbbn a tó felszíne: »Na hát még erre sem emlékszel? Két szóból raktunk össze egy-egy újabbat. Így született a csapkodból és a lubickolból a csa- pickol. Na, hát nem emlékszel?« A szülői páros másik tagja nem emlékszik. Nem és nem! De valami dereng. Var — Mással sem tudunk dicsekedni. Véleményem szerint nincs is szükség színjátszó csoportra. Miért van akkor a Csi- ky Gergely Színház? Dómján Tamásné, a szak- szervezeti bizottság asitációs, propaganda és kulturális felelőse élő bizonyíték arra, hogy mit ér egy versmondó a gyárban. A vállalati ünnepekre az ő irányításával készül műsor, mellyel elégedettek a gyárban. De ezt a munkát rendszeresebbé lehetne tenni. Ha a közművelődésért is felelős gazdasági, politikai, társadalmi vezetők élen járnának, akkor már többről számolhatnának be a ruhagyár közművelődési életét illetően, mint jelenleg. A szemlélet pedig még pénzbe sem kerül, csak változtatni szükséges az eddigieken. A gyár »fiatalságára« már nem lehet hivatkozni, mert olyan öreg lett ebből a szempontból, mint egy százéves üzem, ahol friss szelek nem járnak. Az Angela Davis szocialista brigád viszont négyhónapos. Lányok, asszonyok, kaposváriak és vidékiek a tagjai. Vezetőjüktől, Szakács Gyu- lánétól is a kulturális vállalásokról érdeklődtem. A kis közösség legfőbb célját egyértelműen a jobb munkában, a termelés fokozásában jelölte meg. Aztán jöhet a ^kultúra — mondta. Igaza van, de — sajnos — aztán sem jön. Csavari Rózsa műhelybizottsági kultúros. — Mi a feladata? — A kulturális rendezvényekre közönséget szervezni. Túl sok munkám még nem volt. Egy éve bíztak meg ezzel a tisztséggel. — Hogyan szervez? — Azokhoz megyek, akikről tudom, hogy érdekli őket a rendezvény, akik ráérnek. Csavari Rózsái, a gyár nemrégiben Pécsre küldte egy tanfolyamra. Mit tanult ott, mit -sem, az nem derült ki, be sem számolt, mivel töltötte az idejét ... A Kaposvári Ruhagyárban elsősorban a közművelődés szerepének föl nem ismeréséből fakadnak a hiányosságok. A kifogásolt gyári közművelődést helytelen szemlélet határozza meg egyelőre. Horányi Barna lami egészen más. A kislányt, amikor megszületett, az akkor még korántsem »zord« atya Cipónak kezdte szólítani, mert a csecsemő arca olyan kerek volt, akár egy zabcipó. (Nem, nem a mostani cipókra gondolok, édes fiam. Ne szakíts mindig félbe!«) Szóval: Cicó előbb Cipó volt, csak aztán cicásodott meg. (»Igen, megcicásodott, édes fiam, mert te odavagy azokért a nyavalyás macskákért, s mivel a negyedik emeleten nem engedék tartani, így bosszultad meg magad!«) Hát: lehet, hogy ez a Cicó helyes eredete. Az etimológiai szótárban hiába keresnénk, azt hiszem nem találnánk. Cicó határozottan kezd egyéniséggé cseperedni. Ezt, igaz, csak jó szülei állítják. De bizonyságul hozzáteszik: a nagyanyja, a nagynénje, egyéb le és felmenő rokonai is ezt mondják. Így hát semmi kétség: Cicó egyéniség. Olvasni lehet szavaiból. Nyitott könyv ő, de azért egy bizonyos sifrót vem árt elsajátítani annak, aki behatóbban akarja tanulmányozni. Itt vannak például a rajzai. Rászabadult anyja színes fileírónjaira, és pillanatok alatt üresre írta őket. De szülei nem bánják, sőt! Ewfc Keskeny lépcső vezet a vasajtóig. Utána szűk feljáró a dobogószerű emelvényre. Két kis ablak előtt a két hatalmas vetítőgép, mint óriás, zöldeskék, zizegő-zümmögő, fénylő csodabogarak. A terem másik felében csaknem a mennyezetig érnek a műszerek, erősítők, transzformátorok és még ki tudja, hány féle berendezés, készülék, melyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. — Nagyon kell figyelni, mert elég egy rosszul kiszámított mozdulat, és megszakad az előadás, elszakadhat a film, valamelyik műszer felmondja a szolgálatot, és akkor természetesen felbolydul a nézősereg, s nekünk pillanatok alatt kell megjavítani a hijaát — mondta Jani Ernő, a Vörös Csillag filmszínház főgépésze. Néhány perc múlva kezdő« dik az előadás, még újra mindent meg kell nézni. Tekintete végigsiklik a műszereken, még egy utolsót állít a vetítőgépen, aztán pereg a film, duruzsol a gép, és a vásznon megjelennek a világhíradó ismerős filmkockái. — A gépek harmincöt milliméteres filmek vetítésére alkalmasak. Nagyon elégedettek vagyunk velük. 1961 óta dolgomásnak ugyan azt mondogatják: »Nem árt, ha van egy kis rajzkészsége. Nem akarok én művészt nevelni belőle! Dehogy! Csak éppen egy kis kézügyességszerzésre adom oda neki a készletet.« De azért titokban mindketten meg vannak győződve róla, hogy Cicó nem miTidennapi rajztehetség. Olyan ez, mintha szembekötősdit játszanának. Szóval: ezek a rajzok. Árulkodnak a »mesterről«, aki papírra girbe-gurbázta őket. Itt van például ez, amelyiken egy pipaszár lábú, lon- csos asszonyság látszik meg egy pólyáska. Cicó elmagyarázza, hogy: »Ez egy rossz anyuka, aki megverje a pó- lyásgyereket, pedig az jó.« (Ez a »megverje« nem sajtóhiba! Ez Cicó szókészletének éke.) Tehát: adva van egy rossz anyuka, aki »megverje« a jó gyereket. Cicó édesmamája kétségbeesetten kutat emlékezetében, hogy mikor is csapott a kislány fenekére utoljára. S nem volt-e igazságtalan az a »csittcsatt«? Mert Cicó magyarázata és rajza rejt valamit. Egy igazságtalanul elszenvedett vereségről áfulkodik. Mint ahogy az a másik rajz is mond vaiamit. Két virág. Az egyik színes, a másik, egészézom ezekkel, és még egyszer sem hagytak cserben. — Mit kell tenni akkor, ha elszakad a film? — Először gyorsan elzárom a fényt, hogy el ne égjen a film. A hangerőt a minimálisra kell állítani, mert ellenkező esetben a nézők eszüket vesztve menekülnének kifelé a nyávogó, sípoló, sikító hangtól. A film egy méterrel rövi- debb lesz, mert ekkora darabot tovább fűzünk. — Persze mindezt a legrövidebb idő alatt kell végrehajtani. — Harminc másodperc alatt. — A kívülálló szemével nézve Önnek nagyon könnyű a helyzete: több száz filmet láthatott már életében. — Több százat? Több ezret! A huszonöt év alatt, mert azóta dolgozom a vállalatnál, csaknem kétezer új filmet nézhettem végig. — Miért van szükség arra, hogy a másik vetítőgép is be legyen kapcsolva? — Elmagyarázom. Egy tekercs húsz percig tart, s egy film négy vagy öt tekercsből áll. Szükség van a másik gépre is, mert nem lehet megszakítani az előadást. Húszpercenként váltjuk a gépet, automatikusan történt az átállás, és olyan pontosan, Hogy a nénű sárga. A magyarázat: »A sárga virág mindig irigykedik a színesre, mert az szép.« A kislány atyja lehajtja a fejét, és aznap már keveset lehet beszélni vele. Érteni véli a jelképrendszert. Cicának van egy kishúga. Együtt szoktak megjelenni mindenütt. Ilyenkor az ismerősök odaszaladnak a kicsihez es dicsérik: »Milyen helyes kislány. Jaj, de tündéri!« Már ahogy a felnőttek körül szokták dongani a kisgyereket. Cicó ilyenkor egyedül ácso- rog, hozzá nem mennek oda, ő első pillantásra is vadóc. Fiús, folyton rohangálni akaró valaki, akiben nincs semmi hajlékonyság a felnőttek iránt. Nem hízeleg. Olyan kiskorában sem hízelgett, mint amekkora most a kis húga. A rajza azonban bizonyíték. Vágyik arra, hogy hozzá is odamenjenek. A »sárga virág« irigyli a színes szépségét, sikereit. Egyszer majd rájön — sok év eltelik addig —, hogy a méhek egyaránt szeretik mindkét virágot. Hát ennyit Cicáról. A minap a Margitszigeten sétáltak mind a négyen. A két gyerek meg a szülők. A »kis állatkertben« özek, fácánok, pápák, C.irrf oduszoTÍtotta az zők észre sem veszik: valami »csintalanság«. van a dologban. — Nagy figyelmet követel ez a munka, sok mindenre kell közben ügyelni. — Többször is megesik, hogy elcsúszik a kép. Ez a világítás hibája. ívfénnyel világítjuk meg a filmet, s ahogy a pozitív szénrudacska lassan elég, a két pólus közti távolság is egyre nagyobb lesz. Ez okozza a képeltolódást. Erre kell a legjobban figyelni. A hanggal kevesebb a baj. — Sok filmet látott már, s mindegyiket legalább nyolcszor. A bemutatón még érdekes, talán másodszor is szívesen megnézi, de nem unalmas már negyedszer vagy ötödször látni ugyanazt? — Néha a fejem robbanik szét az idegességtől. Fölöttem egy kis hangszórón keresztül élvezhetem azt, amit látok. Szeretem én a filmet, hiszen azért lettem gépész. De mostanában többször is olyanokat vetítünk, amelyek negyedszerre már szinte kibírhatatlanok. A Zabriskie Pointban azok az üvöltések, sípolások — mintha az idegeimen gitároztak volna ... Röhrig Gábor arcát a drpthoz. Elnyiló szemmel bámíilta a csodát: a páva legyezőszerűen kifeszülő, színpompás farktollazatát, a madár bóbitakoronáját. Hálkan, hogy senki más ne hallja, szólítgatni kezdte a büszke szépséget: »Páva! Királynőm! Páva! Királynőm!« Es nem tudta, hogy a többiek ott állnak mögötte, s hogy »zord« atyja sem szeretné, ha most valaki a szemébe pillantana. Részben azért, mert szüleinek magasabbik, vastagabbik hangú tagja nem szerette volna, ha bárki is gyengeségen kapja. Másrészt meg azért, mert a röpke gyengeség ellenére is már az villant föl benne: »Hol hasznosíthatom majd ezt a képet, ezt a pávaszó- longatást? Tárcában, novellában, vagy sima riportban?« Talán így: »Nem halnak meg a mesék, míg új és új gyerekek születnek.« De hát hiába ez már »újságiróbetegség«. Cicó atyja se mentes attól, hogy bármi történjék is — ne újságban, cikkekben, fotókban gondolkodjon. De Cicó ezt még nem érti. Vagy mégis? Erről is születik majd egy rajzos »üzenet?« Leskó László Somogyi Néplapi 5 1950-ben kilenc munkással alakult, s az elmúlt húsz év alatt kizárólag saját erejéből fejlődött. Jelenleg már hét telephellyel működik, a munkások létszáma 2400. A Május 1. szocialista brigád vezetőjével, Szulimán Fere/lenénél a «-szalagon« beszélgettem. Ingázó, Kiskorpádról jár be a gyárba. A reggeli műszak háromnegyed hatkor kezdődik, de már öt órakor a szalagteremben van, s nem egyedül. — Mit csinálnak munkakezdésig? — Rendbe tesszük a gépet és horgolunk is. A gyár »szalagtermészete« sok mindent jelent. Többek között ismert, hogy kevesebb munkaörömet nyújt, amellett, hogy korszerű. A szalagrendszerben dolgozók egyénisége a termelésben az eddigieknél határozottan alárendelteim szerepet játszik. A Május 1. szocialista brigád vállalásai között — épp úgy, mint a többinél — a legalapvetőbbek szintén a termeléssel, a munkaidő teljesebb kihasználásával, a késés megszüntetésével függnek össze. Kulturális, egyéniséget gazdagító vállalások a brigádnaplókban alig találhatók. A gyárban tett látogatásom egyik legfontosabb tapasztalatának tartom: a gyárban még nem ismerték föl, hogy a dolgozók személyiségének teljesebb kibontakoztat ásához szükséges az üzemi közművelődés is. A Kaposvári Ruhagyárban roppant büszkék arra — erre hivatkoznak leginkább —, hogy a dolgozók mintegy százötven-kétszáz ezer forint értékű könyvet vásárolnak évente a helyi bizományosnál. Szulimán Ferencné pedig elmondta, hogy otthon mintegy kétszáz kötet könyve sorakozik a polcokon. Ez jogos büszkeség. emberek. — A könyvtárosunk tényleg nem megfelelő, idős — mondta a szakszervezeti bizottság szobájában Frányó Mária szb- titkár. — De nem mondhattam neki, hogy itt vannak a fiatalok, mehetsz. Tíz évig igyekezett ... Frányó Máriával egyébként súlyosabb kérdésekről is beszélgettünk. — Ki, kik a felelősek a gyárban a közművelődésért? — A szakszervezeti bizottság társadalmi munkása a saját dolga mellett próbál ezzel a kérdéssel is foglalkozni. Személy szerint azonban senki sem felelős. A szocialista brigádmozgalomban, a gyár legfontosabb alapsejtjeiben miért formális a kulturális vállalás, a jobb termelési szándék mellett? Magamtól kérdezem azt is cikkírás közben, hogy Szulimán Ferencnének vajon miért a szalagteremben kell várakoznia hajnali öttől háromnegyed hatig. Az szb-szobában az úgynevezett második, függetlenített szakszervezeti munkás státusáról beszélgettünk. Alkalmazása már csak a »fentiektől« függ — mondták —, hogy a Ruhaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára eljöjjön Kaposvárra, és »szentesítse« a helyi javaslatot. Ebben nehéz hinni, mivel csaknem kétéves ügy már. Inkább úgy látom, hogy a gyáron belül egyféle »spekuláció« az úgynevezett második, függetlenített szak- szervezeti munkás ... — Hallott, a Kaposvári Fonómunkás Kisszínpadról? Dr. Bartus Imre—Dr Kilényi Géza: Mindenki jogi kézikönyve A hét évvel ezelőtt megjelent hasonló kiadvány siliert aratott, s rövid időn belül elfogyott. Ez, valamint az azóta végbement változások indítotamelyet függelékként a legfontosabb jogszabályok összefoglalásával is kiegészítettek a szerzők. IRÄLYMÖ l
