Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-12 / 110. szám
Az első negyedév tapasztalatai a negyedik ötéves I AJ I # népgazdaság! terv ■ Mf fc második éve. Az idei mezőgazdasági feladatok tehát •szervesen kapcsolódnak a középtávú fejlesztési terv célkitűzésedhez. A tennivalók sokrétűek. Elegendő utalni arra, hogy a termelési színvonal további fokozatos emelkedésének (ezen belül elsődleges szerepe van az állattenyésztés fejlesztésének) kapcsolódnia kell a termelés hatékonyságának, gazdaságosságának növekedéséhez, a meglévő eszközök, a belső tartalékok jobb kihasználásához. Röviden úgy lehet fogalmazni, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének intenzív szakaszához érkeztünk, és ez szervezettebb, körültekintőbb tevékenységet kíván a mezőgazdaság irányítóitól, dolgozóitól. A negyedik ötéves terv első esztendejében kedvezően, az előirányzatoknak megfelelően fejlődött mezőgazdaságunk. Milyen tapasztalatokat hozott eddig a második év? Mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy a megye nagyüzemeiben mind több helyen találkozunk olyan törekvéssel, hogy javítva a belső szervezettséget, hatékonyabbá váljon a termelés. Üj üzemi szervezetek kialakítása, korszerűsítése, tapasztalatcserék, jmutatók, tanácskozások jel- ék ezt a kedvező tendenciát. Jól és célszerűen párosul ezzel az a tény, hogy szinte az év elejétől kezdve igen kedvező az időjárás; a talajelőkészítést és a vetést korábban megkezdhették nagyüzemeink, mint tavaly. Az áprilisi csapadékos időjárás ugyan átmenetileg csökkentette a munkák ütemét, de erre a csapa- ___________s------------------------d ékra igen nagy szükség volt. örülni kell tehát, ha eső szakítja félbe a munkát, viszont gondosabban kell megszervezni a tennivalókat, hogy ilyen körülmények között is maradéktalanul és jó minőségben készüljenek el az időszerű feladatok. A vetésszerkezetben számottevő változás nem történt. Mégis mindenképpen megkell említeni, hogy takarmányter- melési célkitűzéseinkkel összhangban nőtt a kukorica és a pillangósok vetésterülete; a kormányintézkedések hatására kis mértékben, mintegy ötven hektárral emelkedett a cukorrépaitermö terület. A korábbi tendenciák folytatásaként tovább csökkent a burgonya vetésterülete. Nem megnyugtató a megye szarvasmarha-állományának alakulása sem. Egy statisztikai értékelés szerint az első negyedévben érdemleges változás nem történt, sőt az egy évvel korábbihoz viszonyítva az állomány több mint két százalékkal csökkent. Ez a hanyatlás — mint a korábbi időkben is — a háztáji és a kisegítő gazdaságokban jelentkezik. Termelőszövetkezeteinkben ugyanis — összehasonlítva az év végi tényekkel — mintegy öt százalékkal emelkedett az állomány. Kedvező ez, még akkor is, ha a növekedés nem tudta ellensúlyozni a háztáji állomány csökkenését. Nagyüzemeink érdeklődéssel várják a most készülő, a szarvasmarha-tenyésztés fellendítését segítő központi intézkedéseket. Készülnek rá, s sokat várnak tőle. Bizonyos visszaesés tapasztalható a sertésáUománytoan. A termelőszövetkezetekben változatlanul növekszik az állomány, míg a kisüzemi gazdaságokban bizonyos csökkenés tapasztalható. Az év első negyedében jelentősen emelkedett a vágóállat-értékesítés, mintegy 27 százalékkal több hízóállatot adott közfogyasztásra mező- gazdaságunk, mint a múlt év első három hónapjában. Szövetkezeti tagjaink közösből származó pénzbevétele öt százalékkal emelkedett, ugyanakkor az állatértékesítésekből származó bevétele húsz százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A z 1972-es indulást vizsgálva, összességében tehát biztató képet mutat mezőgazdaságunk. A kedvező tények mellett nem kevés gonddal kell megbirkózniuk. A feladatok nagyok, s a tervidőszak második évének sikere többet kíván mindenkitől. Éppen ezért igen fontos, hogy az üzemek vezetői folyamatosan kísérjék figyelemmel a termelés, az értékesítés helyzetét, a közgazdasági feltételek változásait. Ezek ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a középtávú prog- I rarnnak megfelelően, célszerűen és jól szervezzék meg éves gazdasági tevékenységüket Vörös Márta Dinnyére várva. • A köztisztaság kötelező Bírság nélkül nem megy? — Csak beszélünk róla, beszélünk róla, a szemét pedig marad — mondta valaki a városi tanács műszaki és kommunális állandó bizottságának ülésén. A téma bizony unalomig ismert: Kaposvár piszkos. Hogy mért, arra könnyű válaszolni. . szállítások a város'központin keresztül zaj latiak. Túlra- cott teherautókról potyog le homok, a tégla, a kő. Nap- >1 viszik az árut az üzletek- \ A járókelők zavartalanul '.'motelnek. A házak elé ki- : gyűjtőedényekből jut sze- a járdára is. Hordja a szél v: pírokat és így tovább. . Persze nincs város a vilá- • on, ahol ne keletkezne hullik. Ez természetes. De az természetes, hogy a szeme- 1 el kell takarítani. Kinek a- adata ez? Mindenkié. Első- bán a költségvetési üzemé. \z úthálózat minősége nerry ndenütt alkalmas a gépi ztításra, a seprőgépek be- erzése, alkatrész-utánpótiábonyolult, ennek ellenére tetemes összegeket fordítottak a gépesítésre. Ugyanakkor állandó gondot okoz a kézi munkaerő biztosítása is. Minden évben kicserélődik a teljes létszám. Mivel kevés az utcai szemétgyűjtő, a közelmúltban beszereztek kétszáz darabot, amelyeket főként az autóbusz- megállók és az üzletek környékén helyeznek majd el. Legkritikusabb a helyzet az üzletek környékén. Állandó vita tárgya az IKV és a kereskedelmi vállalatok között: melyikük kötelessége a tisztán tartás. Ki söpörjön? Az IKV napjában egyszer, reggel le- tisztíttatja a járdát, de ez nem elég. Egy áruszáliítmány kirakodása után sokszor bokáig érő szemét borítja az üzlet előtti területet. Több tanácsrendelet tartalmaz a köztisztaságra vonatkozó utasításokat, ezeket azonban nem sikerült betartatni eddig. A műszaki és kommunális állandó bizottság határozatai most világosan és egyértelműen leszögezik a tennivalókat, betartásukat pedig szigorúan ellenőrzik. Elsősorban a szállítási vállalatokat és az építőket keresik meg, hogy munkájukat a lehető legkevesebb szemeteléssel végezzék. A bizottság »őrjáratokat« szervez a szemétgócok felkutatására, a tisztaság ellen vétőket pedig följelentik. A tapasztalatok szerint az általánoságban elhangzó felhívások nem sokat érnek. A ’rajtacsípés« látszik az egyetlen megoldásnak mindaddig, amíg a város lakosága belátja: felelős lakóhelyének tisztaságáért. A rendőr ezután már nemcsak a szabálytalanul közlekedőket bírságolja, hanem a szemetelőket is. Akinek egy húszassal könnyebb lesz a pénztárcája az eldobott narancshéj miatt, az feltehetően meggondolja majd legközelebb: szemeteljen-e. Szomprú, hogy idáig fajult a dolog, de úgy látszik, bírság nélkül nem megy! R. Zs. Földből kinövő ék. Kettő is. Ez alatt a sátor formára felpúpozott földtető alatt emberek élnek. Az a másik meg a pincéjük. Két kutya láncát akarja szakítani. Hasztalan. Így a hangjukkal harapnak. A földbe vájt lakásból borostás, őszes férfi mászik elő. Südes sapkáját feljebb tolva bizalmatlanul méregeti az idegeneket. Köszönésünk talán oldja a bizalmatlanságot. Nem is haragszunk az idegenkedésért. Hiszen itt, — Csömendtől több kőhaj ításnyira — távol az úttól nem igen szokták háborgatni a földbe vájt »épület« lakóit. Mészáros Istvánt, a feleségét meg a menyüket. Hortról jöttek március nyol- cadikán. Heves megyeiek. A marcali Vörös Csillag Tsz-szel szerződtek dinnyetermesztésre. Az őszes, borostás férfi már huszonnegyedik éve nem tölti otthon a nyarat. A kislányos arcú fiatalasszonynak ez az első dinnyetermesztő éve. Melegágyak sorai. A három ember csereberéli a palántákat. Azt mondja a férfi: — Kell ez a helycsere a növénynek, ettől erősödik. Somogybán egyébként még nem jártak. De Mészáros István már bebarangolta a fél országot. Miért éppen ide szerződtek az idén? A fiatalasz- szony férje a közelben katona, így gyakran jöhet el hozzájuk. Az első benyomásokról beszélnek. Tetszik nekik a vidék. De, hogy igazán szép emlékekkel távozzanak, ahhoz az kell, hogy jó termést hozzon a dinnye. — Ne lepje ragya, az idő se komiszkodjon — mondja a sil- des sapkás ember. A termés utáni pénz negyven százaléka lesz az övék. Huszonkét holdon gömbölyöclik majd a dinye! De addig még sok munka lesz vele. — Minden munkának mottója van — így a dinnyés. De a saját tevékenysége »mottóját« nem árulja el. Mást kérdezek: — Tavaszonként a dinnyések Csányból, Hortról érkeznek. Miért éppen a két hely dinnyéseit fogadják bizalommal? — Én úgy gondolom, hogy azon a vidéken termett először dinnye ebben az országban. Így aztán keresettek az ottani kertészek. Most is: a kocsmáros azt mondta, hogy szinte kiürült Hort. Legalább háromszáz család szegődött el az ország különböző vidékeire kertészkedni. — Ki vigyáz otthon a házra. jószágra? — A rokonság. Hort nagyon nagy hely. A távolság tehát szemre kicsinyíti a szülőfalut, lélekre — nagyítja. — Nem fél, hogy a termést megdézsmálják? — Nem. Volt úgy, hogy egy helyén öt mázsa dinnyét meg- lókeltek. Ezért haragudtam. De ha elvittek egyet-kettőt és megették, azért nem. De a két kutya mellett az idén ez is nehéz lesz. Aztán egy bölcsesség: — A mi munkánk hasonlít a lottózó játékához. Szerencse is ■kell az eredményhez. Esténként a petróleumlárri- pa fényénél kártyáznak. »Agyonütik« az időt.. A tranzisztoros rádió szól. A minap is hortiak beszéltek. Nagyon jó volt hallgatni az otthoni hangokat, az ottani beszédet. — Exportra megy a dinnye — térnek vissza Csömend határába a férfi gondolatai. S induláskor még utánunk szól: — Ha a nyáron erre járnak, ne kerüljenék el! L. L. Kongresszus Siófokon Korszerű villamos hálózatokat A közelmúltban két 'antős intézkedés látott naplúgot, mindkettő a szakmun- isképzés színvonalának eme- isét, s a képzésben részt vevő anulók helyzetének javítását jlgálja. Az egyik ilyen inkedés a közteherviselés beütése a munkásutánpótlás /elésében. A jövőben anis a vállalatok a mérle- k szerinti bérköltségük, a melőszövetkezetek pedig uttó jövedelmük alapján 0,2 zaléktól 0,35 százalékig ter- ő összeget fizetnek be a ■:ös »kasszába«, amelynek atalos neve: szakmunkás- pzési alap. A munkaügyi és pénzügyminiszter együttes endelete már ebben az ötéves érvben érezteti hatását: az 972-es évre szóló első befize- ■jk 300 milliós összege jyanis 1973 júliusában már szétosztásra kerül a váUalatok között. Akik tehát szakmunkásokat képeznek a népgazdaságnak, azok támogatást élveznek, akik pedig csak a készéül élnek, ilyenformán adóznak. Egy régi társadalmi igazságtalanságtól válunk így meg. A szakmunkásképzésért hiszen eddig jó néhány vállalat minden ráfordítás nélkül csak élt a »piacról«, s csupán némi »ráígéréssel« elszipkáz- ta« a fiatal szakmunkásokat azoktól, akik a képzésükre komoly energiát és összeget is fordítottak. A szakmunkásképzési alap létesítését kiterjesztették minden állami vállalatra, továbbá az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetekre, társulásokra is, így a jövőben a szakmunkás-utánpótlás nevelésére müliókat költő gyárak rovására senki nem elégítheti ki szakemberigényét. A szakmunkásképzési alap jó eszköz lehet arra is, hogy kiegészítse az állami költségvetést, amely a negyedik ötéves tervben 41 új szakmunkásképző iskola, 33 új kollégium és 27 iskolai tanműhely felépítését irányozza elő a szakmunkástanulók számára. A munkaügyi miniszter javaslata alapján nemrég született meg a másik nagy horderejű kormányhatározat, mely igazságosabbá és korszerűbbé teszi a szakmunkástanulók ösztöndíját, a legnehezebb és a legfontosabb szakmák tanulóinak pedig külön kedvezményeket is biztosít. A rendelet szerint 1972 szeptemberétől a nehéz fizikai munkát igénylő, s az átlagosnál kedvezőtlenebb munkakörülményekkel járó húsz szakma tanulóit a jelenlegi ösztöndíjukon felül — a tanulmányi eredményüktől függetlenül — havi 200 forint ösztöndíj-kiegészítésben részesítik. Differenciáltabb, magasabb ösztöndíj illeti meg a vájárt, a hegesztőt, a hengerészt, a forrasztárt, a kovács, öntő, gépi forgácsoló, üvegfúvó, fonó, szövő, tímár, ácsállványozó, kőműves, tetőfedő, útburkoló és karbantartó, sütő, vasbeton-készítő, vízszigetelő, mélyfúró és kútüzemeltető, valamint a bányaelektro- lakatos szakmunkástanulókat. Ezekben és további 23 szakmában a fentieken kívül a vállalatok kétszeresére emelhetik a társadalmi ösztöndíjat, havonta 500 forintot juttathatnak szakmunkástanulóiknak az iskolai ösztöndíjon felül. További kedvezmény, hogy a harmadéves tanulók szakmunkásbérben foglalkoztathatók. A nehéz fizikai szakmák ilyen módon történő külön megbecsülése — a tanulóotthonokban elsőbbségük biztosítása, valamint munkakörülményeik szüntelen javítása — nagy társadalmi egyetértéssel találkozott, s minden bizonnyal hat majd a szakmunkáspálya nagyobb megbecsülésére, az utánpótlás javulására. A két rendelkezés egymásutánja azt mutatja, hogy mind nagyobb figyelmet és támogatást kapnak a szakmunkástanulók életviszonyaik javításával, szakmájuk elsajátításának korszerű követelményeivel. Ennek a felső szintű gondoskodásnak azonban minden vállalatnál párosulnia kell már a jelenben a holnapi munkásosztályt megillető társadalmi megbecsüléssel. K. É. A Dél-Dunántúlon kereken 1700 kilométer villamos hálózat és mintegy 500 transzformátorállomás üzemel. Ezek karbantartása tetemes munkát jelent, és sok munkaerőt köt le. Az üzemzavarok megelőzése és a hálózat állagának megóvása' elengedhetetlenné teszi a rendszeres karbantartást. A technika fejlődése, a korrózióálló anyagok kifejlesztése, a korszerű szerelvények és a kézi munkát kiküszöbölő kisgépek alkalmazása azonban sürgető előrelépést követel a villamos hálózatok egyszerűbb, olcsóbb szerelési és üzemeltetési módszereinek kialakításában. A hagyományos út egyre kevésbé járható: egyszerűen hiányzik a megfelelő számú munkaerő hozzá. Az áramszolgáltató vállalatok tehát kényszerhelyzetben vannak. A Magyar Villamos Művek Tröszt és azon belül a DÉ- DÁSZ a korábbi években több kísérletet folytatott a hálózati elemek korszerűsítésével kapcsolatban. A kísérletsorozat összefoglaló érékelésével, illetve a korszerűsítés időszerű kérdéseivel, problémáival foglalkozott a tegnap megnyílt, kétnapos konferencia Siófokon, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület pécsi és siófoki helyi csoportjának, valamint a DÉDÁSZ rendezésében. Á megnyitó után Juhász István, a városi pártbizottság titkára üdvözölte a részvevőket, s elmondta, hogy a konferencia megrendezése találkozott a helyi párt- és tanácsi szerveknek azzal a törekvésével, hogy Siófok mindinkább a konferenciák városává váljék. Az előadók — Kovács Ferenc, a Magyar Villamos Művek Tröszt hálózati igazgatója j Mankher Endre, az ERŐT ül? főmérnöke és Szabó / ■ DÉDÁSZ műszaki igazgatóhelyettese — hangsúlyozták, hogy a hálózati és a fenntartási, karbantartási munkák korszerűsítése ma már nem tűr halasztást; az eddig követett módszerek további alkalmazása lehetetlen. A vállalatokat ugyan némileg tartózkodásra késztetheti az új szerkezeti elemek bevezetésével szemben azok magasabb ára. Mélyrehatóbb elemzés során azonban kiderül, hogy például az alumínium és a korróziónak ellenálló acél magasabb árát a könnyebb szerelési technológia ellensúlyozhatja. Ugyanígy az egyes korszerűbb szerszámok, gépek beszerzése a termelékenység ugrásszerű emelkedését eredményezi — nem is szólva a minőségi változásról —, így hosszú távon mindenképpen gazdaságosabb. A korszerű elemek gazdasági eredménye akkor jelentkezik a leghatásosabban, ha azokat a hálózat minden alkatrészére kiterjedően alkalmazni tudják. A karbantartásmentes szerkezet lehetőséget nyújt az üzemi feladatok és a munka- szervezés alapvető módosítására, aminek a fogyasztók kiszolgálása »látja« legnagyobb hasznát. A siófoki konferencia célja: átgondolt és tervszerű munkával, iparági összefogással és a szakma iránti lelkesedésre építve gyorsan és hatékonyan megszervezni a jobb és a Korszerűbb technika mielőbbi alkalmazását. Ma újabb előadásokkal, majd vitával zárul a konferencia.
