Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
Statisztika a megyei helyzetről Óvodai ellátottság Somogybán Az országos átlag alatt — A továbblépés lehetősége Borúlátó prognózis Statisztikai tanulmányt készített a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága a somogyi óvodai ellátottság alakulásáról. A felmérés 1960-tól kezdődik; adatszerűén a tavalyi évvel zárul, de sok tekintetben a közeljövő helyzetére, várható gondjaira is utal. A népesség alakulása — több tényező befolyásolta — nemcsak megyeszerte, hanem ország —, sőt világszerte is hullámzó. »Az élveszületések száma 1966-tól kezdődően évről évre fokozatosan emelkedett ...« a megyében. Ez a tény örvendetes, több a gyerek, viszont több hely kell a bölcsődében, óvodában. Jóllehet a bölcsődei helyzetet némileg könnyíti az anyasági segély igénybevétele. Eddig általában a megye óvodai helyzetét vizsgálva sajátos kettősséggel kellett szembenézni. A városi óvodák túlzsúfoltak voltak, a községekben pedig nem használták ki a rendelkezésre álló helyeket. Ez a kettősség nivelláló- dótt; kitűnik a tanulmány bevezetőjéből: »-1910-től azonban már a községi óvodák átlagos kihasználtsága is meghaladja a 100 százalékot.« A gond tehát a községekben sem kisebbedéit. Lássuk a statisztikai mutatókat. Az óvodás korúak száma a múlt évben meghaladta a 14 ezret, és a következő időszakban további emelkedés várható. 1970 végén az óvodások száma 7-tel, a helyek száma csak 112-vel volt több, mint öt évvel korábban. »A jelzett tíz évben új üzemi óvoda létesítésére vagy a meglévő üzemi óvodák bővítésére nem került sor, sőt azok amúgy is alacsony befogadóképessége több mint egyharmadával csökkent.-« A tízezer lakosra jutó óvodai helyek száma a megye városaiban a vidéki városok átlagánál csaknem 20 százalékkal kevesebb, s a szükséghelyek aránya magasabb volt. Növekedett az elutasított gyermekek száma. Tavaly 900 ilyen eset volt, ez több mint háromszorosa az 1970. évinek. A gond különösen ott nagy, ahol mindkét szülő dolgozik. Az összes elutasított számon belüli arányuk — a korábbi 40 százalékkal szemben — mintegy 60 százalékot tett ki; az országos arány 1970-ben 52 százalék volt. Megállapítja a jelentés, hogy legkedvezőtlenebb a helyzet a kaposvári Kalinyin városrészben. Nagy az óvónők terhelése, jóllehet 1970 végén az óvónők száma megegyezett az országos vidéki átlaggal, de sok még a képesítés nélküli óvónő a megyében. Ezeket az adatokat — melyek jól mutatják gondjainkat — idéztük a tanulmányból. Olyan gondok ezek, melyekkel szembenézünk, melyek megoldásán fáradozunk. A negyedik ötéves terv jelentős előrelépést ígér. Szükséges is, mert az óvodás korú gyermekek száma várhatóan meghaladja majd a tizenötezret. E ponton azonban térjünk vissza a tanulmányhoz. Közreadják azt — amiről már beszámoltunk lapunkban —, hogy a tervidőszakban mintegy 1300 helybővítés várható. Jól tudjuk, ez sem oldja meg a gondokat, de el kell ismernünk, jelentősen javít a mostani állapotokon. A tanulmány mégis pesszimista következtetésre jut. »■.. .ha e terv reális voltát vizsgáljuk; megvalósítása ugyanis megfelelő pénzügyi fedezet hiányában nem látszik biztosítottnak.« Ezt a megállapítást a KSH megyei igazgatósága pénzügyi becslésekkel, számításokkal próbálja igazolni. Szembesítettük megállapításukat a megyei tanács illetékeseivel, akik felelősséggel nyilatkozták; az előirányzott helybővítés biztosított anyagilag a megyében. Ügy vélem, a statisztikai összesítés ezúttal nagyon is borúlátóan túllőtt a célon, s megállapítása kellő alap nélküli. Az adatbecslés nem azonos az eredmények alapján végzett számításokkal. Borúlátó prognózisra pedig semmi szükség! A továbblépés lehetőségeit, útjait kell kutatnunk, keresnünk a számok alapján. Ugyanis az óvónők «zárna is jelentősen növekedni fog majd, ha a Táncsics Mihály Gimnáziumban az ősztől megindul a megyei óvónőképzés. Térjünk vissza az üzemi óvodák adataihoz. Hogy Somogybán az utóbbi időben ilyen ugrásszerűen megnőtt az igény az óvodai helyekre, elsősorban egy nagyon kedvező folyamat eredménye. S ez a megye iparosodása, a nők nagyabb részvétele a munkában. Tehát egy kedvező, alapvetően jó folyamat természetes következményeivel állunk szemben. De korántsem megoldhatatlan feladatokkal. Az üzemi óvodák aránya is jóval rosszabb az országosnál. S a megyei, központi erőfeszítések mellett a vállalatoknak kell nagyobb részt vállalniuk éppen a dolgozóik érdekében, a gond megoldásából a jövőben. Ez az előrelépés fontos összetevője a szép társadalmi munkavállalások mellett. Ügy vélem, elég hivatkozni Kaposvár példájára. A^ város párt- és tanácsi vezetőinek felhívása nyomán, a szocialista brigádok jó kezdeményezései, a vállalati segítségek nyomán — közügy lett az óvodaépítés. Olyan közügy, mely a megvalósításban követhető nyomon. Tröszt Tibor Felkészültünk ? Ürögi öregek sikere Párások között A PEST MEGYEI Tanács díszudvarán az alkotmány napi ünnepségek alkalmával megrendezik a Röpülj páva körök első országos seregszemléjét. Megyénként tizenöt perc műsoridő áll az együttesek rendelkezésére, hogy számot adjanak arról, hol tartanak a népdalhagyomány megőrzésében, ápolásában. Természetesen valamennyi Röpülj páva!-kör nem vehet részt a találkozón, csak a legjobbak. A mozgalomban mégis pezsgés indult meg a seregszemlére való készülődés alatt. A területi válogatót a mi megyeszékhelyünkön rendezték meg a tolnai, a baranyai és a zalai együttesek részvételével. A területi válogató nagymértékben hozzájárult egy-egy Röpülj páva-kör további fejlődéséhez, bár a szakmai véleményt a zsűri -majd csak későbbi időpontban közli a részvevőkkel. A körök megalakításával azt a célt tűzték ki, hogy ne menjen veszendőbe a népdal, az apák nemzedékétől tanuljanak a legfiatalabbak. A mozgalom beindulásakor, de még most is, többnyire olyan helyeken alakultak meg a körök, ahol helyben találtak forrásra, megyénkből példaként csak egyet említsek: Buzsák. A Röpülj pávai-mozgalom eddig szem előtt tévesztett útját próbálják járni a pécs— fehérhegyi általános iskolások, akikkel itt, a területi válogatón találkoztam. Vezetőjük Kutas Antal ne Kodály-tanít- vány, maga is pódiuménekes volt. Elmondta, hogy iskolájuk jellegzetesen bányavddéki, ahol a gyerekek a folklórral nem találkozhattak eddig, mert helyi népdalok nincsenek. Az iskola Röpülj pávaiköre most a népdalok mellett gyermekdalokat, gyermekjátékokat is tanul, ezzel is színesíteni szeretnék az iskolai foglalkozásokat, a gyerekek életét. Szándékunkban áll — mondotta —, hogy fölhívással fordulnák az ország dparvidéki általános iskolásaihoz, kövessék példájukat, alakítsanak népdalköröket ott is, ahol a folklórnak eddig nyoma sem volt. Ezzel a gondolattal találkoztunk tulajdonképpen a nagykanizsaiaknál is. A város mezőgazdasági «elővárosa«, Kiskanizsa nemrégiben alakított egy Röpülj pávai-kört, csokrukban talán mindössze két helyi népdal szerepel. Ugyanis Nagykanizsa közvetlen határán úgy látszik, nem »termett« folklór. De annál gazdagabb a göcsei folklór, amelyből a nagykanizsaiak is, mások is bőven meríthetnek. Tehát nincs kizárva az a vidék a Röpülj Pávai-körök alakításából, ahol eddig hagyománya nem volt. Érdekes dolog a népdal tovább élésében, ápolásában, hogy még folklórterületen is milyen nagy szerepe van és volt az egymástól tanulásnak. Az ürögi öregek pávaköre á legizgalmasabb percekkel lepte meg a válogató részvevőit. Közülük is különösen Körmendi Lajos bácsi kanásztán- cára emlékszünk szívesen. A hatvanhét éves, de nagyon friss mozgású táncos elmondta, hogy fiatal korában tanulta meg a kanásztáncot. Foglalkozásának pedig semmi köze sem volt soha a kanászság- hoz, cipészként dolgozott. Egy «egy dal, tánc: portré is egyben. Zörög a citrus a kertben — Kara Lajosné népművész Buzsákról. Tizenkét havason vitt át bennünket az egyházaslcozáriak szólistája, és egy Rózsaleányról énekelt. Miközben .magát és hallgatóságát is átvarázsolta. A népdalok szépsége a bennünket körülvevő világ megjelenítésében. más oldalról való megmutatásában rejlik. Följegyeztem magamnak: valamit írni kellene a ruhákról is. A tö-rökkoppányiak pillés fej díszéről például. Micsoda játékos fantázia kellett ahhoz, hogy egyszer valaki megpróbálja egy kis dísszel kifejezni a pille csapongó röpködését. A törökkoppányi asszonyok pedig »belementek« a játékba ... PÁVASOK között ültem, hallgatva múltunkat, ami nélkül szegényebb lenne jelenünk, ha veszni hagynánk népdalainkat, zenei anyanyelvűnket. H órányi Barna I lyenkor, tavasz tájban szokták jelenteni az újságok, hogy a kereskedelem, a vendéglátóipar, a közlekedés felkészült? a nyári idegenforgalomra. Így, személytelenül: kereskedelem, vendéglátás, közlekedés. Szívesebben olvasnánk arról, hogy az üzletek vezetői és eladói, a vendéglátó egységek felszolgálói, a közlekedés dolgozói készültek fel, például szorgalmas nyelvtanulással, az előzékeny kiszolgálás vagy a zökkenőmentes közlekedés lebonyolításának gyakorlásával. És miért csak a kereskedelem, a vendéglátás és még néhány, az idegenforgalommal szorosabb kapcsolatban lévő vállalat felkészüléséről beszélünk? Az idegenforgalmat közügynek kell tekinteni, és arra szinte minden hatóságnak, társadalmi szervnek, egészségügynek, szolgáltató iparnak, egyénileg pedig a megye minden lakosának fel kell készülnie. Többször leírtuk és elmondtuk már, hogy az idegenforgalom nyitott ablak — mi tártuk ki —, melyen át az idegenek, ha akarják, a tányérunkig látnak. Láthatják mindennapi életünket, azt, hogyan élünk, dolgozunk, hogyan viselkedünk magunk közt, hogyan szórakozunk, milyen a kultúránk. Röviden: kik vagyunk. Kevesebbet beszélünk arról, hogy az idegenforgalom nem csupán az ország határain túlról jövőkből adódik. Van belső idegenforgalom is, mégpedig egyre jelentősebb. Hány család indult útnak Somot"'- ból a húsvéti hármas ünnepre, hogy megismerje hazánk egy-egy távoli, még nem látott táját? És jöttek Somogyba Tolnából, Vasból, Csongrád- ból, Hevesből. Mi somogyiak általában büszkék vagyunk arra, hogy »Somogyországot« mondhatjuk szülőföldünknek vagy szőkébb hazánknak. Jogosan! Áldott szép vidék ez a Somogy a Balaton-parttal, völgyes-dom- bos tájaival, erdeivel, 1 zöldellő mezeivel, virágzó gyümölcsfáival. Jogosan vagyunk büszkék? S omogy nemcsak a Balatonnak idegenforgalomra berendezkedett déli partját jelenti, hanem a Balatontól a Dráváig terjed! Az idegen legyen akár belföldi, akár külföldi — különösen, tavasszal. Siófokról,, Lelléről vagy Fonyódról el szokott indulni Somogy belseje felé. Néha vásárlókedve hozza-viszi szerte a megyében. Kézimunkát akar venni Buzsákon, öreg korsót Szentgyörgyön, szalámit Kaposváron. Mások a megyével, annak nevezetességeivel akarnak ismerkédni. És mit láthatnak? Láthatnak tiszta, jól ápolt falvakat, olyat, mint Láböd vagy Mernye, kedves virágos kiskertekkel a házak előtt. De láthatnak omladozó viskókat, düledező kerítéseket, elhanyagolt utcákat. Láthat a messziről jött szép, fehérre meszelt falusi házakat tisztán tartott udvarokkal, és láthat épületeket, f melyeket kificamult ízléssel kék, sárga, zöld meg piros geometriai ábrával díszített a »modernke- dő«, mindenáron egyéni-újat mutatni akaró építője. Láthat tisztára söpört falusi utcákat és láthatja, hogy a jól karbantartott utak mentén kiürített műanyag üvegekkel, lepé- dőnyi csomagolópapír-darabokkal, zacskókkal játszik a tréfás kedvű tavaszi szél. Nincs, aki a hulladékot két falu közt összeszedje! Találkozhat szabályosan közlekedő gyalogosokkal és van olyan falu, ahol még a legelőről hazatérő tehéncsorda is a KRESZ szabályai szerint ballag. De Babodon alkonyaikor kizárólag az úttesten viszik az asszonyok lányok a tejeskari- nákat a csarnokba, Túron, Látránytoan a fiatalok úgy sétálnak a kocsiúon, hogy a járműveknek alig akad már hely. És hányszor csikorog az autók fékje a kivilágítatlan kerékpárok és a szekerek miatt! És a megyeszékhely? Igaz, hogy van kialakulóban levő Kalinyin városrészünk, néhány valóban szép új iskolánk, #61 sikerült autóbusz-pályaudvarunk, de a belvárosban szinte semmi sem fejlődik. A virágos Kaposvár inkább csak emlékezetünkben él. A legtöbb utca elhanyagolt, gaz nő a fű helyett, és a járdaszéleken ki- behorpadt kukák tátott szájából kifordul a szemét. Esténként kivilágítatlan kirakatok szomorítják a sétálót. A közlekedés egyre nehezebb a városban. Felkészültünk az idegenforgalomra? Bizony nem. A csúcsidőig jó másfél hónap van még vissza, addig sokat lehet rendezni, csinosítani, szervezni! És ez gyakran nem is pénz, hanem jó szándék, hozzáállás kérdése. Vagy ízlés dolga A z idegenforgalomra — újra leírjuk! — egyénileg és társadalmilag kell felkészülni. Ez utóbbinál komoly feladat juthat a népfrontbizottságoknak, az ifjúsági szervezeteknek és a TIT- nek is. W. F. 1971 legszebb képeiből rendezett kiállítást az MTI A Központi Sportiskola napközis táborában. Balett. Variációk egy témára és pirulva helyre. Téma: A nemzedékek békés egymás mellett élése. Átvezetés: Nem nálunk történt, mit most hallanak, itt ily regényes dolgok nem történnek. (Petőfi után szabadon.) Variációk. I. Csendes utca, eldugott, kis zöldségesbolt. A pult előtt sor áll. Férfiak, nők vegyesen. Az utolsó egy nyurga kamaszfiú, kezében szatyor. Hirtelen kivágódik az ajtó, s behömpölyög egy éltes hölgy. — Nahát, ez az időjárás, hogy milyen szeszélyes! Tegnap még hogy sütött a nap, ma meg micsoda éles szél fúj! Rózsikám, édes, adj légy szíves egy kiló almát a tízforintosból! — Néni, kérem, tessék mögém állni, vannak már előttünk! — Nahát, fiacskám, ez mégis csak sok! Te ráérsz, semmi dolgod, nekem azonban drága az időm! Szóval, Rózsikám egy kiló almát légy szíves! Távolsági buszjárat. Fáradt, hallgatag emberek. Két diák ül egymás mellett, ölükben egy-egy hatalmas bőrönd. Fejük néha előrebiccen. Kényelmetlen helyzet ez, de még mindig jobb, mintha tartani vagy lábbal kellene megtámasztani a hálóban el nem helyezhető csomagokat. Az egyik megállóban csinos, tavaszi kosztümös, harminc év körüli fiatalasszony száll fel. Végignéz az ülőkön, s célba veszi a két diákot. — Ez mégiscsak felháborító! Inkább alvást színlelnek, csakhogy ne kelljen átadni a helyet az idősebbnekl de A de — Elnézést, asszonyom, a csomagjaink ... — Micsoda pimaszság! tojáshéj még a fenekükön, visszapofázni már tudnak! 3. Helyi járat. Csaknem teljesen üres. Az egyik ablak mellett fiatal, hosszú hajú lány ül. Nincs sok felszálló, csak két nagymama korú néni. Az egyik el is helyezkedik a lány mellett. A másik rosszallóan igazgatja a szemüvegét. — Kedveském, ha meg nem sértem, talán volna szíves átadni a helyét! A lány meglepetten összerezzen: — De hisz még rengeteg üres kettes ülés van! — Nahát, ez a mai nevelés! Semmi illem, semmi tisztelettudás, semmi udvariasság! A lány zavartan felugrik átül egy másik 4. Körzeti orvosi rendelő. Délután van, sok az iskolás. Az ülő és ácsorgó betegek között bizonytalan léptekkel közeledik egy asszony. Tömött táska és zsák mindkét kezében. Ijedt arccal tekint körül, lehajtja a fejét, mély lélegzetet vesz. — Bocsánatot kérek, most jöttem munkából. Beteg a gyerek, csak egy gyógyszert szeretnék föliratni. — Tessék, csak tessék, menjen be nyugodtan előttem. — Köszönöm. Coda: A kor nem érdem, csak állapot. Jó lenne, ha ez néha eszünkbe jutna, mielőtt a szívünkhöz kfipunk és felkiáltunk: Ezek a mai fiatalok! Prokop Gizella
