Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-27 / 123. szám
Nevelésről A gyermeki személyiség megismeréséről Mindannyiunk közös tapasztalata, szülőké, nevelőké egyaránt, hogy mennyi gondot jelent gyermekeink nevelése, mennyi balsiker fordul elő munkánkban, sokszor éppen azért, mert nem ismerjük eléggé gyermekeinket, akiket nevelünk. A tudományos tapasztalat, meg a szülők—nevelők mindennapos tapasztalata egyaránt a gyermeki személyiség megismerésének szükségességét bizonyítja. A gyermek személyiségének minden fontos »szektorát«, tulajdonságát meg kell ismernünk, és mindenféle módon, ahogy csak tudjuk. Anélkül, hogy részletesebben kitérnénk a személyiség problémájára, csak annyit emeljünk ki, hogy á személyiség az egyes ember, gyermek lelki életének sajátos egésze, különös egység, mely minden gyermeket egy kicsit mássá tesz, mint hasonló korú társai. Ebben a nagyon bonyolult, összetett egységben azonban vannak kiemelkedően fontos »szférák«, lelki sajátosságok: mint a testi alkat, az idegrendszer, a vérmérséklet, a jellem, az érdeklődés, a gondolkodás, az ismeretrendszer, a világnézet, a képességek, hogy csak a legfőbbeket soroljuk fel. Ezek azért fontosak, mert a gyermek, az ifjú cselekvéseiben és viselkedésében döntenek, meghatározzák azokat. Vegyük a gyermek testi fejlettségét: a túl »aprócska« vagy a »túl dundi« gyermelj- ben sokszor kialakulhat bizonyos ' kisebbrendűségi érzés a tényleges vagy csak vélt sérelmek miatt. Ugyanígy a túl hosszúra nőtt gyermek gondja is sajátos. Az idegrendszeri fejlettség is sokkal fontosabb, mint gondoljuk, mert például több gyermek nem azért nem tanul jobban, nem végez al gyorsabban egy munkát, mert nem akar, hanem mert nem képes rá, lassú az ingerfelfo- gó képessége, a külső világból érkező hatásokat lassan veszi észre, nem tud rájuk gyorsan válaszolni. Akar figyelni, de hamar elfárad közben, kikapcsol az órán vagy otthoni tanulás közben. Fontos ismernünk a gyermek érdeklődését, hogy mivel szeret szívesen foglalkozni, mely tantárgyakkal, van-e valamilyen hobbyja — barkácsolás, gyűjtési szenvedély —, mert a felnőtt ember is abban ér el több sikert, ami érdekli, amit szívvel végez. Az érzelmi világ megismerése szintén alapvető és nagyon sokrétű feladatunk: tudnunk, hogy milyen vágyai, törekvései vannak, kialakultak-e nála értékes szenvedések (hivatás- szeretet, tudásvágy), mennyire hangulatember, aki rabja jó vagy rossz hangulatának. Milyen a többi társához való viszonya a gyermeknek, kikkel barátkozik, kit szeret és kit gyűlöl és miért — mind megválaszolandó kérdések. A temperamentum nagyon alapvető személyiségvonás, az hogy a gyermek érzelmei lassan vagy gyorsan alakulnak ki, mennyire tartósak, és cselekvéseikben mutatkoznak meg vagy csak beszédükben, a tettek emberei vagy »szájhő- sök«. A gondolkodás fejlettsége, az intelligencia szintén alapvető az embernél, hogy meglévő ismereteit miként tudja felhasználni; ismerős az a típus, akit úgy jellemezünk: »lexikon-műveltségű«, nagyon sokat tud, csak nem tudja felhasználni. Milyen a mj gyermekünk ezen a téren? A jellem vonásai is köztudottak; mint a becsületesség, az igazságszeretet, az őszinteség, a szolidaritás és a többi. Ezek milyen mértékben alakultak már nála? Néhány gondolatot a megismerés mikéntjéről. Legfontosabb a gyermek megközelítésében a bizalom, az őszinteség kialakítása benne, hogy lássa meg a szülő segíteni akarását, törődését, és ennek megfelelően fogadja el és igényelje a szülői érdeklődést. A bizalom kialakítása kölcsönösségen alapul, feltételezi a gyermeki gondok, problémák feltárását ugyanúgy, mint a komoly családi gondok, tervek megismertetését, megbeszélését. És itt valamit hadd jegyezzünk meg: mindig komolyan kell vennünk a kis és nagy gyermekek problémáit, még ha nekünk nem tűnnek is jelentősnek, mert »nekik jelentősek«, őket igenis foglalkoztatják ezek az apró-cseprő ügyek. Találni kell elég időt a beszélgetésekre, a gyermeki tevékenységek megismerésére, nbmcsak a tanulással kapcsolatos produktumok (lecke, rajz, kézi munka stb.) megnézésére, értékelésére, hanem a nem kötelező területekre is (hobby, barkácsolás stb.) A minél több közös élmény biztosítása — mozi, színház, tv, kirándulás, olvasás — és az ezeket követő beszélgetés — sokat megmutathat a gyermek egyéniségéből, erkölcsi-világnézeti fejlettségéből. Állandóan megfigyelés, beszélgetés és a gyermek őszinte segítsége együttesen teheti eredményessé a személyiségmegismerő munkánkat, és az erre támaszkodó fejlesztést, a hatékony nevelést. Szeléndi Gábor Könyvelőgépek a tsz-bcu Az ország községeiben a városiasodás egyre több Jelével találkozunk évről évre. Különösen szembetűnő az iparosodás és az egészségügy fejlődése. Képünkön: Könyvelőgépek a nádudvari tsz-ben. LEVÉL, PANASZ, ELLENVÉLÉMÉNT Kigyullad-e villany Kőröshegy k HATVANI DÁNIEL Előre megfontolt szándékkal 33. Válasz — legalábbis a tárgyalóteremben — erre sincs... Es a szöktetési szándék. A bíró: — Tételezzük fel, hogy a sofőr nem hal meg. Hogyan mennek emberek közé félholtra vert emberrel? — A vádlott hallgat. Zuhognak tovább a kérdések: — Ha fenyegetései igazából nem hatottak a lányra, akkor hogyan képzelte, hogy követni fogja ő is, meg az anyja is? — A vádlott: — A nagymama halálénak az ürügyével. — De hát az kiderül! — Fenyegetem a bandával... — De ha egyszer nincs ilyen banda! És ebbe már a társa sincs beavatva! — Erre már nem volt tervem. A bíró, Aranka édesanyjához: — Tehát tudott arról, hogy lányát a fiú a bandával fenyegeti. Ez nem nyugtalanította önt? Mert baj, ha tényleg van banda, de az is, ha nincs, mert az utóbbi esetben legalábbis szellemi zavarról van szó... — Az asszonyt nem nyugtalanította. — Nem vette komolyan? — De igen. Annyiban, hogy a lányomnak elhittem. Azt, hogy ő igazat mond. A bíró, Zoli édesapjához: — Ki ellenőrizte a fiú tanulását? — Kaptunk meghívókat szülői értekezletre. — Nem tudta, hogy mi van a fia fejében? — Erről soha nem beszélt. Horváth János az ítélethozatal előtt, az utolsó szó jogán — ez, fiatalkorúak esetében a törvényes képviselőt is megilleti — arra kéri a bíróságot, ne szabjon ki túl szigorú büntetést, mert Zoli odahaza jól viselkedett, otthon rendes fiú volt. Aranka — nemcsak mint bakfis, de mint nő is lenyűgöző jelenség — a kihallgatáskor ezt mondja: — Zoli gyakran hangoztatta, hogy amit eltervez, az úgy is történik. — Nyilvánvaló, hogy egyre csökkenő esélyeit a lánynál ily módon próbálta ellensúlyozni. ■i i ♦ Ehhez a következtetéshez szo-| rosan tapad az ügyvéd, dr. ♦ Endrényi Tibor kérdésére £ adott válasz: — Szerettem* Zolit, de ez nem volt az iga-? zi, jobban is lehet valakit? szeretni. Lélekjelenlét, hidegvér, fel-? lépés, magabiztosság, tökéle- £ tes színjátszás több mint 12 £ órán át, étien, szomjan es ? alvás nélkül — mint a cse-| lekménv lebonyolításának jel- j lemzői. Milyen energiák robbantak? az általuk elkövetett szörnyű | tettben? A mindkettőjükre kiszabott | 15 év szabadságvesztés bünte-? tés erre nem ad választ. Az£ ítélethirdetés után a Rákóczi? útra kitóduló embertömegben ? is tovább forrong a kérdés.? Felnőttekben, szülőkben, is-£ merősökben, s a csak a bor-£ zalmak szenzációja iránt ér-£ deklődőkben is. És azokban a£ fiatalokban is, akik szótlanul? ballagnak vissza az iskola? padjaihoz, s még véletlenül £ sem pillantanak a taxiállomás £ felé. Oda, ahol a fuvarra vá-| rakozó kocsik közé Berta Já-£ nos már soha többé nem so-£ rol be. ♦ f * (Vége.) ? A LEVÉL »Alulírott kőröshegyi lakosok, kéréssel fordulunk a szerkesztőséghez. Községünk külterületének villamosítása 1969- ben megtörtént. Sajnos, ebből öt család kimaradt. Mostoha körülmények között, petróleumlámpával világítunk, alig pár száz méterre a községtől. Panaszunkkal már a megyei tanácshoz, majd az áramszolgáltató vállalathoz is fordultunk, de mindenhonnan azt a választ kaptuk, hogy a helyi tanácshoz folyamodjunk. Ez meg is történt, hisz már évek óta kérjük, de a tanács mereven elzárkózik, kerethiányra hivatkozva. Kőröshegy. Csákovics István, Böröcz József, Márkus Ferenc, Kovács Lajos, Gyukli Ferenc.« A HELYSZÍN Szemnek szép, hegyes-völ- gyes vidék harsogó zöldje. A zöld között egy-egy ház. Ezekbe kellene az »éltető« fény, esténként. Az első meglepetés: Böröcz Józsefek házához villanyvezeték »kalauzol« bennünket. — Saját költségünkön bevezettük a villanyt, ötezer forintba került. Üj a ház, fiatalok vagyunk, nem akarunk lámpánál vakoskodni. A gyerekeink se rontsák majd a szemüket tanuláskor a petróleumlámpa lobogó lángjánál! A legközelebbi háztól húzták idáig a vezetéket. Csak éppen a villanyórát nem szerelték be. A fogyasztásunkat abban a házban szokták leolvasni. Igen ám , de karácsonykor meghalt a családfő, s a ház azóta jobbára lakatlan. így aztán nehéz a helyzetünk. Kellene nagyon, az a villanyóra. A többi családnak meg a villany. Van, ahol gyerek is van. Az áramszolgáltatók azt válaszolták, hogy ezerötszáz méternyi vezetékre lenne szükség, de a tervben nincs benn a mi külterületünk villamosítása. Pedig a másik részen, a borkútin, bevezették a villanyt. Ott kijárta a tanácstag. A második meglepetés: Kovács Lajosné bizonytalankodása. Az idős asszony nem tud a levélről. — A papa tudja, nekünk kellene-e a villanyt. Én nem. Mindig itt laktunk, sohasem volt másunk, mint a petróleumlámpa. Ez adta a fényt. Pénzünk sem igen van arra, hogy hozzájáruljunk a költségekhez. De nekem jó a szemem most is. Ellátok innen a Balatonig. Még azt is látom, hogy most egy hajó sincs a vízen. A harmadik meglepetés csak utólag robbant. Csákovics Ist- vánnét találtuk még otthon a »hegyben lakók« közül. — Nagyon szeretnénk a villanyt. Négy-ötezer forinttal hozzá tudnánk járulni. De a többi család is. Nem mindegy, hogy a kisunokám, Köves Csabika petrónál vagy villanynál tanul-e majd. Először is vennénk egy villanydarálót, aztán tv-t; mindent, ami az életünket megkönnyítené. Mondták: menjünk be a faluba lakni. De ki venné meg azt a házat itt kint? Miért mennénk be? ELLENVÉLEMÉNY Major Bélát, a Kőröshegyi Közös Községi Tanács elnökét is felkerestük. — Sajnos, az a terület nem fejleszthető tovább. Az ott élő családok közül a többség utolsó generáció, idősebb emberek. így bármennyire szívügyünk is lenne a terület villamosítása, az észérvek ellene mondanak ennek. Hosszabb távú tervekben is gondolkodunk. Kőröshegynek az a része ezekben a tervekben felszámolandó külrészként szerepel. Oda építési engedélyt már nem is adunk ki. Böröczék is azért kaphattak, mert az ő házhelyük van a faluhoz legközelebb. A borkúti villamosítás nem a mi pénzünkből ment. Az egyik idős, de agilis ember intézte el, nem tudjuk, melyik szerv szánt rá pénzt. Sajnos, a panaszoslevelet írók részben magukat is hibáztathatják az elszalasztottakért. Tíz évvel ezelőtt nyílt volna rá lehetőség, akkor könnyebben ment volna. Ebben az ötéves tervben már nem is tudnánk segíteni, legföljebb tízezer forinttal járulhatnánk hozzá a villamosításhoz. De ez is ellentmondana a valóságérzetünknek. — Élnek ott fiatalok is ... És most robbanik a harmadik »bomba«. — Tudunk róluk. De akinél ön harmadszor járt, annak az unokája nem is fog petróleum- lámpánál tanulni. Ugyanis nem ott, a külterületen él, hanem szüleivel a község központjában álló családi házban. Oda van bejelentve. MEGNYUGTATÓ BEFEJEZÉS HÍJÁN Nem könnyű villany nélkül a külterületen élők helyzete. A villany ma már1 szinte lét- szükséglet. Nem akadtunk fenn az ott élők »kegyes csalásain« sem. Az ilyen apró ravaszkodások a nagy cél, az emberibb élet érdekében — megbocsáthatok. Mégis: helyt kellett adnunk a tanácselnök józan érveket tartalmazó ellenvéleményének is. Ezerötszáz méter vezeték kiépítése — mint megérdeklődtük — kerek kétszázezer forintba kerül. Ez az összeg valószínűleg az ott élők zsebéből sem futná, s a tanács sem rendelkezik jelenleg ennyi, erre fordítható pénzzel, mint Major Béla mondta. Egy nagyobb fó- kuszú érdek és egy kisebb embercsoport igazsága okozott konfliktust. Megnyugtató befejezés nincs... Leskó László A víz szerelmeseinek figyelmébe A legfrissebb meteorológiai jelentés szerint a Balaton vizének hőmérséklete Siófokon elérte a húsz fokot, s az időjárás is kellemesre fordult. Ezen a hétvégén már több tízezer látogatója lesz a Balatonnak, s ha a májusi záporok nem »szólnak« közbe, nagyon sokan a vízbe merészkednek. Nem ünneprontásnak szánjuk, csupán emlékeztetni szeretnénk arra, hogy tavaly nyáron is alig volt hét, amikor a Balaton ne szedett volna áldozatokat. Hogy miből adódik a legtöbb baj! Elsősorban virtuskodásból, a figyelmeztetések tüntető felrúgásából. Hiába a tábla, hogy a kikötőben, a ha- jóútban vagy a kompátkelőn nem szabad fürödni, sokan éppen a felsorolt helyeken érzik jól magukat. A »bátrak« mesz- sze tempóznak a vízben, arról azonban megfeledkeznek, hogy ki is kell jutni onnan. Ha vihart jeleznek, minden fűrdőző azonnal igyekezzék a partra, s ha ilyenkor elúszik egy gumilabda vagy más játékszer, senki se vesse magát utána. Nem árt fölidézni, hogy a vihar jelző állomások miként figyelmeztetnek a viharra. A sárga rakéta fellövésekor vihar közeledik, a kikötőárbóc viharkosara középállásban van. A csónakosoknak, kis vitorlásoknak azonnal el kell indulniuk a part felé. A piros rakéta veszélyt jelent, a vihar bármelyik percben kitörhet, ilyenkor a viharkosarat az árboc csúcsára húzzák. A csónakoknak, vitorlásoknak azonnal ki kell kötniük. Ha a szél beljebb souorja a vízi járművet, az utasok üljene le a padlózatra, s merjék a becsapódó vizet. Ha a csónak vagy a vitorlás felborul, kapaszkodjanak a szélébe, s várják a mentésüket. A vízi jármű elhagyása biztos fulladással jár! De ne csak a viharról beszéljünk, veszélyhelyzet ugyanis szél nélkül is van, bőven adódik. A gumipárna nem veszélytelen »vízi jármű«, szinte észrevétlenül mindig beljébb sodródik. Egészen kicsi szél is felboríthatja, s ha a napozó fölhevült. testtel ilyenkor vízbe fordul, igen könnyen tragédia történhet. Természetesen aludni sem szabad a vízen úszó gumipántén. A csónakosoknak, vitorlásoknak azt tanácsoljuk — együtt a Balatoni Vízrendészeti Rendőrkapitánysággal és a Balesetelhárítási tanáccsal —, hogy ne terheljék túl a vízi járműveket. Egypárevezősben ketten, kétpárevezősben négyen ülhetnek. Fölhevült testtel a vízbe ugrálni nagyon veszélyes, 1970-ben nyolcán vesztették így életüket. De nem ezzel a szomorú számmal akarjuk befejezni írásunkat: a Balaton minden szerelmesének kellemes időtöltést kívánunk — ha vigyáznak, nem történik baj. Két Móra-újdonság Minden tizenéves szereti a kalandokat, s olvasnivalóként sem veti meg azokat. Főként akkor nem, ha olyan kedves, talpraesett hősökkel ismerkedhet meg, mint Marko, a hajósinas és társai, akik egy eldugott halászfaluban élnek a Fekete-tenger partján, s akik egyik pillanatról a másikra kémek közé keverednek. A Móra Könyvkiadó és a Kárpáti Kiadó közös gondozásában megjelent mű szerzője, Mikola Trublajini jó ismerője az ifjúi léleknek, s ezért »A Kolumbusz vitorlás« című munkája több a szórakoztató olvasmánynál. Az értékes ásványt fölfedező professzor körül bonyolódó történet nem egyszerűen csak kémhistória, hanem reális bemutatása annak is, miként érik valaki felnőtté, élete első igazi próbáját hogyan állja ki. A titokzatos tengeralattjáró, a Lebegyinij-sziget homokos öble, a méiyvizi bombák stílusos kellékek a cselekményhez, ám a szerző nem ezekre, hanem az emberekre figyel. Azokra a fiatalokra és felnőttekre, akik a legnehezebb helyzetekben is igaz emberek maradnak. Ha az előbbi kötetet az izgalom, a pergő történés teszi jó olvasmánnyá, a másik újdonságot, Fekete István munkáját a báj, a finom megfigyelések, a természet gazdag szépségének tükrözése. Egy könyvbe foglalva jelent meg a »Csend« és a »21 nap.« Az előbbi a gyermekkor álmodozásának, apró titkainak föl- idézése, az utóbbi elbeszélésfüzér növényekről, állatokról, s persze, gyermekekről, akiknek alakjában az örök ifjúság, a világ megismerésének, fölfedezésének vágya testesül meg. A most harmadik kiadásban megjelent könyvet Würtz Adám illusztrációi díszítik. Somogyi Néplap
