Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-19 / 116. szám
Gondolatok a „kiváltságos“ nézőkről 1972. május 11-én a Balázs Béla Stúdió kisfilmjeiből láthatott volna, azaz látott »mintegy harminc-« néző egy estét betöltő programot. A rendezvény a rendszeresen megrendezésre kerülő filmestek sorozatban zajlott le, ahol nem egyszer, sem kétszer 150 fölött volt a nézők száma. Mi az oka tehát, hogy az egyébként látogatott filmestek közül pont ez az alkalom nem vonzott tömegeket? Mint a filmestek összeállítója és szervezője, magam is sokat gondolkodtam ezen. Ezt a programot egy jó szándékú kísérletnek szántam, amivel később sem fogok felhagyni. Meg kell mondanom, számítottam arra a végletre, hogy a rendezvényen csak kevesen fognak megjelenni, és ez nem pesszimizmus. Mert ha csak tízen vagy még kevesebben jelennek meg, és érzik magukat »kiváltságos« nézőknek, a vetítést éppen úgy megtartjuk, mintha az egész nézőtér zsúfolásig megtelt volna. Erre volt is példa a filmest- sorozat logelső előadásán. Az a véleményem, ha harminc, illetve az ottmaradt tizenöt nézőben a látott filmek gondolátokat ébresztettek, már érdemes volt a vetítést megtartani. S hogy ez így van, arra azt hiszem bizonyíték annak a két szocialista brigádvezetőnek a megjegyzése, aki a látott filmek közül néhányat az egész brigádnak szeretne bemutatni külön vetítésen. A »Kiváltságos nézőtérről« című cikk írója egyébként jóindulatú bírálatában nem kíván külön foglalkozni a szervezés kérdéseivel. Én igen. Ezt ne vegye senki a szervező mentegetőzésének. A programról a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ műsorfüzetén kívül stencilezett röplapok is tudósítanak. Ezeket rendszeresen postán megküldöm a nagyobb üzemek, vállalatok függetlenített kultúrfelelőseinek, szak- szervezeti aktíváinak. A röplapok egy héttel korábban ki vannak ragasztva a Megyei Művelődési Központ színház- termének előterében. S ezeket a nagy létszámú, művészfilmeket szerető filmmúzeumközönség, illetve a múlt héten megrendezett magyarnóta- és népdalest látogatói is elolvashatták. Ha a szervezés ilyen módszerei a korábhi rendezvények lebonyolításában megfeleltek, miért nem voltak jók a Balázs Béla Stúdió filmestjével kapcsolatban? Vagy talán a stúdió tagjainak lenne igazuk, hogy »senki sem lehet próféta saját hazájában? A Balázs Béla Filmstúdió tagjai rendszeresen járnak falvakba, városokba, magukkal viszik filmjeiket, vitaesteket rendeznek. A filmalkotók és nézők ilyen jellegű találkozása feltétlenül használ a stúdió vagy akár a magyar filmek nézőinek filmesztétikai nevelésében. (Ha már a középiskola, se más fórum nem tesz eleget ennek. A május 11-i ilyen találkozás lett volna. rendezvény előkészítése Péczeli István, a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ ismeretterjesztő előadója A zenei nevelés szolgálatában Beszélgetés a Budapesti Fúvósötös tagjaival Az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenysorozatának zárókoncertjén megyénkben szerepelt a negyedszázados jubileumát ünneplő Budapesti Fúvósötös. A műsor után kértük beszélgetésre a művészeket. — Mi indította önöket arra, hogy kvintettben muzsikáljanak.? — Í947«ben a Fővárosi Zenekar — a mai Állami Hangversenyzenekar — tagjaiból alakult együttesünk. Mint tanárok, Bartók és Kodály példáján lelkesülve azt a művészi és pedagógiai célt tűztük magiunk elé, hogy fölemeljük a magyar Mvoskuitúrát A f úvósmuzsi-ka, különösen a fúvós kamarazene a múlt századiban nem kapott szerepet a magyar zenei életben. Az 1938-ban kiadott zenei lexikonban nem is található ilyen kifejezés, hogy »tfúvóskvin- tett«. Becsületet, művészi rangot és elismerést igyekeztünk szerezni a fúvószenének. — Hogyan és milyen szerzők műveiből alakították ki repertoárjukat? — Kétszázhatvan mű szerepel repertoárunkon. Az egyetemes zeneirodalom legértékesebb fúvósdarabjai mellett a Bartók és Kodály utáni magyar zeneszerző nemzedék műveit tűztük műsorunkra. Szervánszky Endre, Járdányi Pál, Maros Rudolf, Farkas Ferenc és Mihály András nevét kell említenünk, akik száM unkába lépnek az Elbák Beton háztól házig Automatika kever öt recept szerint Százhuszonnégy országban ismerik a nyugatnémet Elba cég mozgó betonkeverőit. Az ÉPGÉP kooperációja révén most hazánkban is alkalmazzák a korszerű és nagy teljesítményű gépeket. S ami különösen öröm, Somogyba is érkezik belőlük. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat két Elba 15-ös és egy Elba 45-ös betonkeverőt rendelt. Tatai József gépészeti osztályvezető elmondta, hogy az óránként tizenöt köbméter betont keverő Elba 15 már megérkezett Nagyatádra. A gépet a blokküzem területén állították fel, s most kezdték meg a próbaüzemelést. A nagy teljesítményű nyugatnémet gép Nagyatádon kívül a környékbeli építkezéseket is ellátja betonnal. Az év harmadik negyedében még egy Elba 15-ös gép érkezik a vállalathoz. Az Elba 45-ös óránként 45 köbméter beton készítésére alkalmas. Eredetileg egyik helyről a másikra telepíthető kerekeken, azonban a vállalat rögzítetten helyezi el a kaposvári központi telepén. A gép automatája eredetileg 14 féle recept szerint képes betonkeveréket összeállítani. A Kaposvárra érkező Elba 45-ös azonban ötféle recept szerint dolgozik a vállalat kérésére. Ezt az igényt egy másik vezérlőberendezés beszerelésével teljesíti az ÉLGEP. Már készülnek az alapok, melyeken az új gép áll majd. Megérkezik a három, egyenként hatvantonnás cementsiló is, s a jövő héten megkezdik az összeszerelését. A tervek szerint június elejétől dolgozik az Elba. A teljes gépláncba ezenkívül beletartozik egy betonszivattyú és három Tátra típusú mixerkocsi is. Az utóbbiak szállítják 20 kilométeres körzetben a betont az építkezésekhez. Az új technológia sokkal szorosabb szervezést igényel majd, mert az óránként elkészülő negyvenöt köbméter betonnal óramű pontossággal indulnak a gépkocsik a munkahelyekre. Tátrai József elmondta, hogy a megyei tanács, a városi tanács anyagi segítsége tette lehetővé ezt a nagy ösz- szegű beruházást. A gépek ugyanis sokba kerülnek: az Elba 15-ös 1 300 000, az Elba 45-ös a silókkal együtt 6 és fél millió forintba, a betonszivattyú 2 418 000, a három Tátra kocsi pedig körülbelül 2 700 000 forintba kerül Eny- nyit még sohasem költött korszerű és termelékeny gépekre a vállalat mos átirattal és új fúvóskom- pozíciókkal gazdagították műsorainkat. Mi magunk is öt átiratot készítettünk. — Miben mutatkozik meg a fúvósötös pedagógiai szerepe? — Kezdeményezésünkre indult meg a Zeneakadémián a fúvós kamarazenélés. Azóta sok fúvóstanár került ki a főiskoláról, s munkájuk nyomán gyökeret vert zeneiskoláinkban is a társas fúvószene. Fúvósiskolákat írtunk, klasszikus és mai szerzők műveiből átiratokat készítettünk a zeneiskolai tanulók számára. Legmegtiszteltetőbb - feladatunknak az ifjúsági hangversenyeket tartjuk. Az elmúlt 25 év alatt 1800 hangversenyt adtunk, évenként több mint száz ifjúsági hangversenyen szerepelünk. — Hallhatnánk a terveikről is? — Nagyon várjuk Pergolesi Űrihatnám szolgáló című operájának bemutatását. A művet Jeney Zoltán hangszerelte fúvóskvintettre, új szövegét Weöres Sándor írta. A »miniopera« már a jövő zenei évad programjában is szerepel. Ügy érezzük, hogy az átdolgozott mű -bemutatása közelebb viszi az ifjú hangversenylátogatókat a zenés dráma fonma- nyelvéneik, kifejezési módjának megértéséhez. G. J. A bődönhajó megmentésre vár RESTAURÁTOROK A nagy feladat: Somogyvár — És maga miért lett újságíró — kaptam vissza a kérdést a Rippl-Rónai Múzeum restaurátorműhelyében, aztán válasz is következett — nyilván azért, mert megszerette ezt a pályát. Engem először a múlt, a múzeum világa vonzott, s ezen keresztül kerültem a restaurátormunkához.» De miért lett restaurátor? — ismételgettem magamban a kérdést. És nem véletlenül. Portréfilmet, híradófelvételeket láttam; a restaurátor óriási freskókat, régi hangszereket, ötvösremekeket varázsol újjá Nagyszerű foglalkozás, hivatástudat kell hozzá és művészi ihletettség. De miért nem lett alkotóművész, miért »után- alkotó«... És azt hiszem B. Perjés Judit vezető restaurátor egyszerűen, de velősen megválaszolt erre. A gondolatmenetből egy pillanatra sem szabad kimaradnia annak, amit úgy hívunk: múltszeretet, történész hivatástudat. Mert a restaurátor a művészettörténész, a néprajzos, a régész jobb keze, első számú partnere. — A rossz reprodukálás igen gyakran tévútra viheti a régészt is... H. Bognár Zsuzsát, a múzeum másik restaurátorát szintén a múltszeretet vitte közel a múzeumhoz. Ügyes keze volt a rajzhoz — most a rajz szakot végzi a pécsi főiskolán —, de a restaurációs munka mégis itt tartja. Amikor visszaemlékezik a legszebb feladatokra, ezt mondja: — A balatonszéplaki temető feltárása volt a legizgalmasabb feladat. A sírokból előkerült cserepeket kellett igazi edénnyé formázni. A formák szeretete, tisztelete itt él a restaurátorműhely falain belül. Mosolyogva emlegették többször is a beszélgetés folyamán — egy bronzkori edénnyel mindjárt illusztrálva is —, mennyire nem véletlen az; hogy a mai iparművészét visszatér »ihletéséért« a legkorábbi használati tárgyakhoz. H. Bognár Zsuzsa a kerámiához vonzódik, B. Perjés Juditot, ahogy szavaiból kivettem, inkább a fémtárgyak sze- retete tartja fogva. Kaukázusi kanosét és vörösréz tálat mutat, Zichy hagyatékából valók, gondos restaurációra szorulnak. Megismerkedtem a műhely- lyel is. Inkább egy patikára emlékeztet, vegyszerek sokasága, műszerek, ecsetek, különféle színű anyagok, műanyagok. Elmondták, hogy a restaurátori munkát különféle írott és íratlan szabályok kísérik. Például a kiegészített felületnek színben el kell ütnie egy kissé az eredetitől. Ügy kell végezni az összeállítást, hogy azt a szakember szétszedhesse. Azt is megtudtam, hogy mivel kell kezelni a bőrt, hogyan kasírozzák a textíliát. A szú- vas fát a restaurátor injekcióval gyógyítja. Szó esett arról is, hogyan folyik a restaurátorképzés. A képzőművészeti restaurációt oktatják rendszeresen. Most már jelentős külföldi és hazai szakirodalom is rendelkezésre áll, s,nem csekély mindennek fontossága az analógiák szempontjából. A munka feltételei irtán visszatértünk a munkára. — Izgalmas feladat? Az mindig van. Látja ott azt a kosarat tele zacskókkal? Azok még cserepek. Az ötvöskónyi anyag. Barcsról jelezték, hogy egy fatörzsből készült bödön- hajót találtak. Ott kell lennünk a kiemelésénél, nehogy a levegő hatására azonnal tönkremenjen a fa. A legnagyobb feladat pedig, amely előttünk áll: Somogyvár, az ásatások, melytől azt reméljük, hogy gazdagítja majd a múlt emlékeit T. T. Bízni a fiatalokban A BEOSZTÁSA blökkimesi- ter. Művezető a vasútpál. Feladata a biztonsági berendezések, váltók, jelzők karbantartása, felügyelete. Biztosítja, hogy a vonatok rendben közlekedjenek, ne legyen fenn akadás, minden pontosan, kiszámító ttan menjen. Amikor munkájáról beszélt, ez a biztonság valahogy az egész lényére jellemző volt. Társadalmi munkája is higgadt, gyors döntést igényel. Összekötő a párt- és KISZ-szervezet között Nem jó ez a kifejezés, hogy összekötő, az sem, amit később találtak erre a »státusra)«. A patrón-usoknak is nevezik azokat a párttagokat akik a fiatalokat segítik. Ba- nai Gyula, a MÁV forgalmi pártala-pszervezeténék tagja is ilyen munkát végez. De nem «4 tárgyalóterem humora Egy fiatalember ellen társadalmi tulajdon rongálása a vád. A vonat ülésének bőrhuzatát borotvapengéül fejtette le. — Megbántam, amit tettem — jelentette ki megtörtén —, és itt, a bíróság előtt megfogadom, hogy ezentúl csak fapados kocsiba szállók. Rágalmazást per. Az írás- szakértő megállapította, hogy a névtelen levelet minden kétséget kizáróan a vádlott írta. — Elismeri, hogy ön írta ezt a levelet? — kérdi a bíró a vádlottat. Az hosszan, csendben nézi a bizonyítékot, aztán halkan megszólal: — A kézírás az enyém, de a helyesírási hibák nem tőlem származnak Életerős, huszonhat éves fiatalember. A vád: közveszélyes munkakerülés. — Több mmt He hónapja nem dolgozik. Miből élt? — kérdi a bíró. — Kérem tisztelettel: nyugdíjból. — Maga nyugdíjas? — Én nem. Az édesanyám. Rendkívül csinos, karcsú hamvasszőke nő. Az eszpresz- szókban férfiakkal ismerkedett. A szolgálataiért járó összeget előre kérte, aztán egy óvatlan pillanatban mindig megszökött. A bírónak arra a kérdésére, hogy miért hagyta mindig faképnél alkalmi partnereit, a nő így válaszolt: — Engem nem úgy neveltek, kérem... Én csak szerelemmel tudok szeretni valakit. Pénzért sóhaj A magas, szemüveges férfi ittasan vezette Wartburgját, s az országúton elütött egy kerékpárost, akiről megállapították, hogy ugyancsak alkoholos állapotban közlekedett. tulajdonosa jelentette ki A Wartburg felháborodottan a bíróságon: — Aki nem bírja az italt, ne üljön kerékpárra! A válóperes bíró előtt középkorú házaspár áll. A bíró még egyszer megkísérli a békítési: — Gondoljanak arra, hogy húszéves házasok. Két gyermekük már gimnáziumba jár. Nyújtsanak kezet egymásnak, és próbálják meg helyrehozni ezt a házasságot! A férfi behúzza a fejét, és zavartan dünnyögi: — Rendben van, Erzsi, próbáljuk meg újra! Az asszony mélyet sóhajt: — Nem bánom, Lacikám... S indulnak kifelé. Az ajtóból a férfi szigorúan visz- szaszól: — De bíró úr, maga beszélt rá, magáé a felelősség! •»aiamboe Szfivesster »összeköt« és »patronál«, hanem foglalkozik a fiatalokkal, segíti őket, már hat éve. — Az a legfontosabb, hogy ne bas-áskodjunk a fiatalok fölött Nem kell gyámkodni, irányítani őket. Itt vannak a mieink. Jó látni, hogy önállóak, sok mindent kezdeményeznek. Harmincnégy fiatalunk van, és csak jót mondhatok róluk. Megállják a helyüket — a munkában is, a KlSZ-ben ás. A gyűléseikre, rendezvényeikre mindig meghívnak, szívesen el is megyek. Nem »hivataliból« megy és segít, amikor kérik. Kapcsolata a fiatalokkal egyáltalán nem -nevezhető hivatalosnak. Ezt a feladatot megbízatásként kapta hat évvel ezelőtt. Hogy mennyivel több ez, mint a patronáttás, bizonyítja, hogy a fiatalok milyen gondjaikkal keresik fel. Volt olyan fiatalember, aki bejött hozzám, hogy Gyula bácsi, megnősülök. De nincs lakásunk, egyelőre nem is lesz. Mi a véleménye? Jó, ha a fiatalok érzik, hogy van valaki mellettük, törődik velük. És bízni kell -bennük. Van itt egy fiú, két évvel ezelőtt elment tőlünk, azóta végigjárta a város munkahelyeit. Most visszajött hozzánk. Mindenki csodálkozott, amikor kiálltam mellette, és azt mondtam, hogy vegyük vissza. Visszavettük és nem is bántuk meg. Az egyik legfontosabb feladat az arra érdemes fiatalok ajánlása a pártiba. A KISZ- vezetőséggel együtt javasoljuk őket a felvételre. A KISZ MEGYEI bizottsága minden év-ben megrendezi a patrónusok továbbképzését. Banai Gyula rendszeresen részt vesz ezen. Az idén több KISZ-vezető is a tanfolyam hallgatója volt. És ez jó, mert ők is -látták, hallották, hogy a »patrónusok« komolyan veszik őket, szívesen foglalkoznak a fiatalokkal. S. M. Somogyi Néplap )
