Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

Adjunk nagyobb lendületet a szocialista építőmunkának

(Folytatás a 4. oldalról.)

fejlesztési elképzelésed azonban még nincsenek kidolgozva. Nagyobb erőfeszítésre van szükség a Balaton-fejlesztés és a mezőgazdaság egyes ágazatai fejlesztésének kidolgozásában. is. A szarvasmarha-tenyésztés, a zöldség- és cukorrépa-termesztés fejlesztésére olyan terveket kell kidolgozni, hogy üzemeink mindenkor élni tudjanak a különböző kormányzati intézkedésekkel. A beruházásokat pedig úgy kell előkészíteni, hogy — ha a feltételek létrejönnek — bármikor készen álljunk a kivitelezés megindítására.

I lakásépítés elsőrendű társadalompolitikai feladat

A beruházási egyensúly megteremtésének egyik fontos módja, hogy megfelelő mértékben fejlesszük az építőipari kapacitást. Az országos szervek támogatásával a IV. ötéves tervben mintegy 600 millió forintot fordíthatunk e célra. Kettős feladat áll előttünk: az egyik az, hogy mennyiségben hozzuk létre a szükséges kapacitást; a másik, hogy szervezettségben, korszerűségben olyan építőipart teremtsünk, amely képes a kivitelezés meggyorsítására.

Egyeseknél e terveink megvalósításában is sok a húzód ozás. Az építőipar egyes vezetői, az építőiparral foglalkozó más vezetők (Beruházási Vállalat, tervosztály stb.) között ma még találkozunk olyan véleménnyel, hogy nem kéül ilyen mértékben fejleszteni az építőipari kapacitást, mert a megyében visszaesik a beruházási tevékenység. Olykor e véleményüket — felelőtlenül — hivatalos fórumokon is hangozhatják, javasolva, lassítsuk az ütemet. Ügy ítéljük meg, hogy a megyében belátható időn belül nem lesz építőipari kapacitásfölösleg. Az egyensúly javulásával azonban az építőipari vállalatok jelenlegi monopolisztikus helyzete számottevően csökken, ami az építőiparral szemben támasztott követelmények érvényesítésére teremt lehetőséget. Lehet, hogy a borúlátásban ez is szerepet játszik.

Többet várunk az Állami Építőipari Vállalat vezetőitől. Az eredmények mellett azt is el kell mondani, hogy számos létesítmény megvalósításának elmaradása vagy elhúzódása az ő nem kielégítő munkájuk következménye. Addig, amíg a megyei pártbizottság és a megyei tanács évek óta jelentős anyagi támogatós biztosításával mindent megtesz az állami építőipar fejlesztése érdekében, a vállalat vezetői részéről nem tapasztalható kellő aktivitás és tett, A vállalat pártbizottsága legutóbbi vb-ülésén megállapította: nem megnyugtató, hogy a vállalat a IV. ötéves terv saját, vállalati beruházásait sem teljesíti megfelelően. Az alap- szervezetek kommunistái azt vetik fel: zavarja munkájukat, hogy a vezetésben nincs kellő egység, és szervezetlenség rontja a dolgozók hangulatát.

Mai helyzetünkben a legfontosabb célkitűzéseink megvalósítására keli koncentrálni. A Lakásépítést elsőrendű társadalompolitikai kérdésként kell kezelni, összpontosítani kell a figyelmet a megyeszékhely egyes létesítményeinek kivitelezésére is. Elsősorban azokat kell befejezni, melyek a lakosság széles tömegeit érintik, és azokat, melyeknek elhúzódása súlyos gazdasági következményekkel jár. Ide sorolhatjuk mindenekelőtt a lakásépítést, a kaposvári bevásárlóközpont, a kenyérgyár és a Kulinyin városrészi áruház, a Béke-szálló és néhány ipartelep építését. Az építőipar szervezetlen munkájával sok bcaz- szúságot okoz a lakosság egyes rétegeinek. Határozottabban és keményebben, kell fellépni a felelőtlenség és a hanyagság elten. A súlyos mulasztások — mint például a kaposvári, a nagyatádi és a siófoki gázszerelés elhúzódása — komoly problémákkal! járt. A mulasztásokat azonban nem követte felelősségre vonás. Nem nyugodhatunk bele, hogy az ilyen és az ehhez hasonló esetekben visszatérő »magyarázatokkal« próbálják igazolni ma^ guikat.

Javítani kell a munkafegyelmet és a munkaerkölcsöt

A továbbiakban az ipari tevékenység néhány kérdéséről kívánok szólni. Megnyugtató, hogy ipari termelésünk továbbra is dinamikusan fejlődik. Meg kell azonban jegyezni, hogy 2 százalékkal csökkent az ütem. A munka termelékenysége emelkedett, az ipar szerkezeiének átalakulása meggyorsult. A minisztériumi ipar gépipari ágazatának fejlődése — tehát az az ágazat, amelyre erőinket összpontosítottuk — az átlagosnak kétszerese volt. A fejlődés általában kedvező, bár gazdaságpolitikai törekvéseink helyi megvalósításában vannak különbözőségek. Figyelmeztető jelenség, hogy az élelmiszer- és a könnyűipari vállalatok fejlődése a lehetőségekhez képest lassú. Nem megnyugtató a tanácsi ipar helyzete sem. A tanácsi ipar stagnálását többen leegyszerűsítve arra vezetik vissza, hogy egfes telepeit korábban minisztériumi vállalatoknak adtuk át. A megyei pártbizottság és a tanács ezt tudatosan tette. Ez volt az egyik feltétele annak, hogy megteremtsük a korszerűbb ipar állapjait így települt Somogyba az Egyesült Izzó, a VBKM, a Mechanikai Művek, a Fitt ommechanifkaá Vállalat, a DUVIÉP. A tanácsi ipar stagnálását azonban nem szabad csak ebben keresni. Az érintetlenül hagyott üzemekről, sőt olyanokról is szó van, mint a

Tabi Campingcikk Vállalat, a Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat, melyek az utóbbi években jelentős beruházást hajtottak végre.

A megyei tanácsak ezután körültekintőbben kell foglalkoznia saját vállalatainak továbbfejlesztésével, a vezetéssel, a kereskedelempolitikával és a szakemberellátással.

Több üzemünkben az ipari termelés hatékonyságát zavarja, hogy nem sikerült megszüntetni a termelés egyenetlenségét. Bár 10 százalékkal csökkent a túlóráik száma, egyes üzemekben még mindig sok a túlóra. Ugyanakkor egyes időszakokban, heteken át számottevő munkásréteg foglalkoztatása nem volt biztosítva, például a Danuvia, a Mechanikai Művek, a Budapesti Finommechanikai Vállalat, a Barcsi Építőgépgyár műhelyeiben. Nemegyszer kényszerszabadságra küldik az embereket, szakmunkásokkal segédmunkát végeztetnek stb. Mi ennek az oka? A vállalati szervezetlenség, az anyag- és szer- száinellátás folyamatosságának hiánya. A kooperáció nehézségei is hozzájárultak a termelés egyenetlenségéhez. A megye vállalatai csalk úgy járulhatnak hozzá e zavarok megszüntetéséhez, ha teljesítik kötelességeiket és ugyanazt követelik meg partnereiktől is.

A javulás ellenére sem kielégítő a munkafegyelem és a munkaerkölcs. Még mindig nagy a munkaerőmozgás. A vállalati vezetes

— néhány kivételtől eltekintve — úgy tűnik, tehetetlen. Legtöbben központi intézkedéseket sürgetnek, s közben engedményeket tesznek annak a rétegnek, amelyik nem akar becsületesen dolgozni, válogatás nélkül és meggondolatlanul igyekszik a konjunktúrát kihasználni. Ez zavarja és sérti a becsületes munkásokat és a közvéleményt.

A munkaerő-gazdálkodás javítása terén ma a vállalatok rendelkeznek a legnagyobb és a leginkább hasznosítható tartalékokkal. Ennek feltárására a vállalati vezetés teheti a legtöbbet.

Tovább kell fejleszteni és erősíteni a vállalati munkaügyi apparátusokat és el kéül érni, hogy a munkaerő-gazdálkodás mindinkább a vállalati vezetés nélkülözhetetlen részévé váljon. A vezetőknek kell megteremteniük a folyamatos munkavégzés feltételeit. Fokozni kell a becsületesen dolgozó, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó, áldozatokra kész munkásréteg megbecsülését, de politikai és adminisztratív eszközök alkalmazásával, nagyobb szigorral és következetességgel kell fellépni azok ellen, akik nem akarnak becsületesen dolgozni. A vezetőknek lehetőségük van a munkahelyüket gyakran változtatók ellen intézkedések megtételére, fegyelmező eszközöket alkalmazhatnak a munkájukat hanyagul végzőkkel, a munkafegyelem megsértőivel, a vállalat vagyonát hanyagul kezelőkkel szemben. Ez nemcsak lehetőségük, hanem kötelességük is mindazoknak, akikre valamilyen formában vezető funkciót bíztak. Megnyugvással tapasztaltuk, hogy a megye legjobban szervezett vállalatai, mint az eleistroncsőgyár, a húskombinát, a ruhagyár, a Tégla- és Cserépipari Vállalat, a Pa- mutfomó-ipari Vállalat — és még mások is

— felismerték e követelményeket, élnek a jogaikkal és teljesítik kötelességeiket. De még ők is elismerik, hogy a munkaerő-gazdálkodás javításában nagy, kihasználatlan lehetőségeik vannak.

Mezlpazdasági szocialista nagyüzemeink szilárdak

Tisztelt Afctívaüiés! *

A mezőgazdaság fejlődése elismerésre méltó, egyes ágazataiban meghaladta az 1969. évi eredményeket. Ezeket az eredményeket az átlagostól meglehetősen eltérő, sok tekintetben kedvezőtlen időjárási körülmények közölt értek el szocialista nagyüzemeink. Az 1070. évi kedvezőtlen eredmények után kevés tartalékot képezhettek a gazdaságok. Az eredmények azt mutatjáik, hogy szocialista nagyüzemeink szilárdak, a termelés biztonsága növekedett. Kiemelkedő eredményt ért el a Balatanboglári és a Lábodi Állami Gazdaság, a barcsi Vörös Csillag, és a rinyaúj- lafci tsz. Kiemelkedők voltak a gabonatermelés eredményei. A termésátlagok egy év alatt 5—6 mázsával nőttek, az 1969. évi rekordnak számító hozamokat is 2—3 mázsával felülmúlták. A termésátlagok tekintetében a megyék között az ötödik helyen voltunk. Hasonlóan kiugróak voltak a sertéstenyésztés eredményei is. A múlt évben a gazdaságok által értékesített vágósertés meny- nyisége 54 százalékkal emelkedett; de nőtt a szarvasmarha, a baromfi és néhány állati termék értékesítése is.

A megye mezőgazdaságának termelési struktúraváltozása folytatódott. Ez adottságaink jobb kihasználását eredményezte, fejlődött a szakosodás és a specializáció. A mezőgazdasági termelés összetétele nem minden tekintetben felelt meg az igényeiknek. Csökkent a zöldség, a cukorrépa és a burgonya vetésterülete, és nem fejlődik kielégítően a szarvasmarha-tenyésztés sem. E kedvezőtlen változás okai igen sokrétűek. Az ösztönös hiányosságai mellett az is szerepet játszott, hogy lehetőségeinlket nem használták ki eaóggé. A Balatan-part zöldségellátásának javítására néhány évvel ezelőtt létrejött a táskái termáltársulás, de bizonytalankodás miatt az előkészítés csak ma jutott ólyan állapotba, hogy a kivitelezés megindulhat. A mezőgazdasági termelés kedvezőtlen arány- változásának a megállapítására a hozott állami intézkedések megfelelő feltételeket teremtenek. Ahhoz, hogy az elérni kívánt oé- lok megvalósuljanak, jelentős gazdaságpolitikai szervező munkát kell kifejteni: meg kell értetni a vezetőkkel, a tagsággal, hogy eme ágazatok fejlesztésére és termékek termelésére kedvező lehetőségek vannak. A jelentős állami támogatás céltudatos felhasználásával a szövetkezetek anyagi-teelmikai bázisa is megszilárdulhat. Az új ösztönzők kihasználásával olyan termelésnövekedést, kell elérni, hogy biztosítsuk élelmiszeriparunk nyersanyagellátását és a lakosság zavartalan ellátását. Különösen fontosnak tartjuk a zöldségettlátás gyorsabb fejlesztését. A Balaton-környéki. és a városok körüli termelőszövetkezetektől, állami gazdaságoktól azt várjuk, növeljék a termőterületet, az adottságok jobb kihasználásával és új termelési eljárások alkalmazásával emeljék a hozamokat. A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek és a MÉK segítsék a gazdaságokat a termékek biztonságos értékesítésében, emellett az eddiginél jobban tárják fel a háztáji zöldségtermelés lehetőségeit is. E fontos kérdés megoldásáért a gazdaságok vezetői és a mezőgazdasági szervek illetékes vezetői személy szerint felelősek..

A mezőgazdasági üzemek 1971. évi eredményei hozzájárultak termelőszövetkezeteink további fejlődéséhez, a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonalának emeléséhez. A termelőszövetkezetek közös vagyona egy év alatt 10 százalékkal emelkedett. A szövetkezetek 165 millió forint értékű gépet vásároltak. Ének eredményeképpen a traktoregy- ségek száma 9,4 százalékkal, a kombájnok száma 12,6 százalékkal nőtt egy év alatt. Az alapvető munkák gépesítési színvonala — mint az aratás, a vetés és a szántás — 95— 100 százalék között mozog, a fontosabb kapásnövények 50—60 százalékát géppel takarítják be szövetkezeteink. E képhez az is hozzátartozik, hogy a Zsedicség, a tabi dombvidék, a déli homokhát rossz adottságú szövetkezeteinél a gépesítés színvonala 1968 óta nem nőtt. Az összes beruházások értéke — meghaladva a IV. ötéves terv első évének előirányzatait — 560 millió forintot tett ki. Az egy tagra jutó jövedelmek is emelkedtek. A dolgozó parasztság életviszonyait javították a különböző állami intézkedések is. Ez évben emelkedett a nyugdíjak és a járadékok összege. Az egyesült termelőszövetkezetek gazdasági eredményed jobbak, itt; a hozamok magasabbak, a tagok jövedelme és életviszonyai is kedvezőbbek, mert többet tudnak a közösből szociális célokra fordítani. Ez mutatja, hogy érdemes volt egyesülniük, helyes volt a pártszervezetek és a szövetkezetek ez irányú törekvése.

Míg kevés a szakember a mezőgazdaságban

A mezőgazdaság fejlődése nem minden tekintetben nyugtató, sok kedvezőtlen jelenség is kíséri a növekedést. Már utaltam a termelési szerkezet változására a növénytermelésben. Az állattenyésztés fejlesztése továbbra is nagy gondot okoz. Megyénkben 19 tehenészeti és 17 sertéstenyésztő szakosított telep építése kezdődött meg 1968, óta. Eddig hat-hat telep építését fejezték be. A telepek építését és működését számos probléma gátolta. Az építések elhúzódtak, s bekerülési értékük — egy múlt évi felmérés szerint — 104 millió forinttal haladta meg a tervezettet. A költségtúllépést a beruházási programok nem megfelelő előkészítése, a szövetkezetek többszöri programmódosításai (Háromfán), az alkalmazott technológiák tisztázatlan volta, az építőipari tevékenység szervezetlensége és az árak emelkedése okozta. A költségek emelkedése a gazdaságokat jelentős mértékben terhelte, és a jövőben is terhelni fogja: a képződött alapokat kénytelenek hosszú időre ezek fedezetére fordítani, s emiatt elmarad a gépesítés, lassúbb lehet a jövedelem emelkedés. Sajnos, néhány gazdaság az erejét messze meghaladó fejlesztés miatt veszteségessé vált (mennyei, karádi tsz).

A következő időszak egyik feladata az építés alatt álló telepek gyors befejezése. Egyévi késés ugyanis egy átlagos telepnél az érdekelt gazdaságoknak 3—4 millió forint kárt okoz. A másik feladat: o befejezett telepek benépesítése, szakszerű üzemeltetésének biztosítása. Az átadott 12 telepből csak hat működik teljes kapacitással, a többi kihasználtsága 60—80 százalékos.

A mezőgazdasági üzemek között nagy a különbség. A szövetkezetek várhatóan tovább differenciálódnak. Az új feladatok megoldása nagyobb erőfeszítést követel. Kevés a szakember a mezőgazdaságban. Üzemeink vezetői között vannak olyanok, akik féltékenyek a fiatal szakemberekre, gátolják érvényesülésüket. Egy részüknek kevés ideje marad a gazdaságvezetésre. Ez a rossz üzemszervezésből, a helytelen vezetési módszerekből adódik.

Néhány üzem vezetője meggondolatlanul — mint az öreglak! Állami Gazdaságé — közgazdasági elemzés nélkül olyan fejlesztésekbe kezdett, amelyek meghaladták a gazdaság erőforrásait. Más üzemekben tapasztalható, hogy az állami elvárásokat semmibe veszik. Súlyos problémák vannak a számviteli apparátusok hiányos felkészültsége miatt is. Ezért szövetkezeti vezetőinknek arra kell törekedniük, hogy minél több somogyi fiatal ösztöndíjast küldjenek számviteli főiskolára. A megyei pártbizottság ugyanakkor megkereste a MÉM vezetőit, arra kérve őket, hogy a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolát agrárközgazdasági karral bővítsék. Ezzel biztosítható lenne — lényegében egy tájegységen belül, a Déü-Dunántúlon — számviteli és üzemgazdasági szakemberek képzés«.

A mezőgazdaság fejlesztését az állam jelett- tős dotációval, árkiegészítéssel támogatja. A megye termelőszövetkezeteinek beruházásaihoz a múlt évben több mint 200 millió forint árkiegészítést nyújtott az állam, de a támogatások egyéb formái is számottevőek. Ez évtől 30—35 százalékkal emelték a cukorrépa, a zöldségfélék felvásárlási árát, emelkedik a tagok járadéka és nyugdíja. Problémáik jellege azonban azt mutatja, hogy saját lehetőségeiket nem használják ki eléggé. A zöldségtermelés és a szakosított telepek problémáinál is utáltain ezekre a vonatkozásokra. De más tényezők is ezt bizonyítják. Termelőszövetkezeteink egy részében egy kg sertéshúst 6—7 kg abráktakarmánnyál állítanak elő. Egyes azonos körülmények között dolgozó tsz-ök között 50—60 százalék hozamkülönbség is van. Közelítő számítások azt igazolják, hogy a szóródás kis mértékű, 10 százalékos csökkentése megyénkben 100 millió forintot meghaladó eredményjavulást eredményezne.

A gazdaságosságra való törekvés sokkal jobban hassa át a párt-, az állami és a gazdasági vezetők intézkedéseit, mint eddig. Ma sok mezőgazdasági szakember elvárásai túlzottak, a mezőgazdaság problémáit egyoldalúan, csupán központi intézkedésekkel kívánják megoldani. Tudomásul kell venni, soha nem lesz olyan árrendezés, hogy az minden gazdaságnak egyformán jó legyen; a piaci viszonyokat, az állami szabályozókat soha nem fogják a rosszul dolgozó gazdaságok színvonalához igazítani. Ezért kell legfontosabb feladatunknak tekinteni a gazdálkodás színvonlának javítását, az adottságok jobb kihasználását.

Javultak a lakosság életkörülményei

Javultak a megye lakosságának életkörülményei. Tovább nőtt a foglalkoztatottak száma és aránya, s a jövedelmek is 3—4 százalékkal emelkedtek. A jövedelmek emelésében a vállalatok átmenetileg óvatosabbak voltak: az átlagkeresetek növekedési üteme a korábbi évek ütemének felét érte el. Csak a mezőgazdaságban és az építőiparban gyorsult a növekedés. Több üzemben vannak még olyan csoportok és rétegek, amelyeknek a jövedelme nem, vagy csak alig növekedett. Az üzemek vezetői fordítsanak az eddiginél nagyobb figyelmet az ő problémáik megoldására.

Sokan vitatják a munkás—paraszti jövedelemarányokat is, általában túlzottnak tartják a paraszti jövedelmeket. Megyénkben mindkét társadalmi osztály jövedelmei alacsonyabbak az országos átlagnál. A munkások és a parasztság jövedelmének nagysága közel azonos. A parasztság részére kifizetett összes személyi jövedelmek nagysága három év óta nem emelkedik: az egy dolgozó tagra jutó jövedelmek pedig azért emelkednek — a múlt évben 12,3 százalékkal —, mert évről évre csökken a dolgozó tagok száma. Problémát okoz viszont, hogy a személyes jövedelem tekintetében az egyes szövetkezetek között indokolatlanul nagy különbség van.

A jövedelemnövekedés más aránytalanságait is joggal bírálják. A kisüzemek, a korszerűtlenül fölszerelt, a kis hatékonyságú vállalatok nagyobb béremelésre képesek. Jellemző példa: az állami építőiparban a béremelés 3 százalék, a szövetkezeti építőiparban ennek több mint kétszerese.

A jövedelmek emelkedése mellett a lakosság anyagi helyzetének javulásáról tanúskodik az áruellátás javulása. A kereskedelem helyzete azonban — különösen Kaposváron — a fejlődés ellenére még sok tekintetben elmaradott. Mindössze két megyei székhelyen nincs még áruház, ezek egyike Kaposvár. A lakosság jogosan bírálja az egyes vállalatok, szövetkezetek tevékenységét, mert az áruutánpótlás nem folyamatos, a kereskedelemben választékhiány van, és több helyütt nem elég kulturált a kiszolgálás. Ebben a kereskedelmi vállalatok munkájának fogyatékosságai is szerepet játszottak. Napjainkban az áruellátás, a lakosság ellátásának javításáért a kereskedelem teheti a legtöbbet, ezért a felelősséget a kereskedelem vezetőinek kell vállalniuk.

Egyik legfontosabb feladatunk a hatékonyság fokozása

Az áremelkedés 2 százalékos volt, a korábbi évekénél valamivel gyorsabb, de még a tervezett keretek között maradt. Ez az ármozgás nem veszélyezteti életszínvonal-politikánk megvalósítását, ugyanakkor eredményesen ösztönözte a termelés és a fogyasztás közötti összhang megteremtését. Az árrendszer fenntartása indokolt. A lakosság vitatja az árpolitikát. A megyei számok azt mutatják, hogy a lakosság jövedelmei lényegesein gyorsabban emelkednek, és a fogyasztás évről évre nő. 1968 és 1971 között a reáljövedelmek 25—27 százalékkal emelkedtek. Sokan nem veszik eléggé figyelembe, hogy az egyes családok jövedelmi viszonyaiban — az árpolitikától független tényezők hatására — kedvező és kedvezőtlen változások is bekövetkezhetnek, továbbá, hogy nőnek az igények, a fogyasztás növekedése miatt emelkednek .a költségek. A bírálatoknak azonban van objektív alapjuk is: sok az indokolatlan árváltozás, gyakori az ármanipuláció. Ezek ellen az illetékes állami szerveknek szigorúbban föl kell lépniük.

A niegye gazdaságának további gyorsabb fejlődése a pártszervezetek gazdaságpolitikai munkájának javítását követeli. Feladataink megvalósításához mindenekelőtt meg kell ja(Folytatás a 6. oldalon^