Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-17 / 114. szám
7őor(joít me!lém/ A modell hosszú és erősen karcsúsított, vastagabb szálú fonalból készül. 250 g világos piros, 100 g sötétkék és 100 g sárga fonalat igényel. A szabásmintának megfelelő 4- gyel osztható láncszemsort behorgoljuk rövidpálcával. A minta léírása: 1. sor: 2 egy- ráhajtásos pálca két rövidpálcára. * egy láncszem, a 4. pálcára 3 egy- ráhajtásos pálca * ismétlés, végül egy láncszem és 2 egy- ráhajtásos pálca az utolsó pálcára. 2. sor: 3 láncszem * egy pálcacsoport, azaz egyráhajtásos pálca az egyláncszemes ívbe; ráhajtjuk a tűre, leültünk a rövidpálcás sor kimaradt 3 rövidpálcájának középső pálcájára, ezt a hurkot magasra felhúzzuk, lehorgoljuk a ráhaj- tást; befejezzük ezt a pálcát, egyráhajtásos pálcát öltünk az előző egy láncszemes ívbe (ahová előzőleg is öltöttünk egy pálcát). 1 láncszem, három pálca kimarad * ismétlés, végül egy láncszem és egy rövidpálca. 3. sor: 3 láncszem, egyráhajtásos pálca az egyláncszemes ívbe * 1 láncszem a pálcacsoport kimarad, egy pálcacsoport a következő egyláncszemes ívbe * ismétlés, végül egy láncszem és két egyráhajtásos pálca az utolsó pálcára. E három sort ismételjük a munka folyamán. A modell mintájának színezése: 3 sor világospiros, 2 sor sárga, 1 sor sötétkék, 1 sor sárga, 3 sor világospiros * 1 sor sötétkék, 2 sor világospiros, 1 sor sárga, 1 sor sötétkék, 1 sor sárga, 2 sor világospiros, 1 sor sötétkék, 4 sor világospiros, 1 sor sötétkék, 1 sor sárga, 1 sor sötétkék, 4 sor világospiros egyszer ismételünk, végül 1 sor sötétkék, 2 sor világospiros, 1 sor sárga, 1 sor sötétkék, 1 sor sárga, 2 sor világospiros, 1 sor sötétkék, 3 sor világospiros. Az eleje és a háta azonos módon készül, a nyakkivágást félkaröltő magasságnál kezdjük, és tovább két részben dolgozunk. Kidolgozás: összevarrás után a nyakkivágást és a karöltőt körülhorgoljuk egy soron szorosszemmel és egy soron pi- kóvaL Táplálkozási kultúránkról Nem szükséges hozzá statisztika, elég, ha az utcán, a munkahelyünkön vagy a baráti körünkben kicsit körülnézünk. Megállapíthatjuk, hogy az elmúlt években a kövér emberek országa lettünk. Mi tagadás: mi, magyarok szeretünk jókat enni, konyhánk dús és ízletes, de — sajnos — túl zsíros és túl bőséges. Míg 1938-ban 33 kiló volt az egy főre eső évi húsfogyasztásunk, ma 55 kiló, s a 17 kiló zsír- mennyiséget is feltornásztuk 26 és fél kilóra. Pedig a régiekkel együtt mi is tudjuk, hogy »fogunkkal ássuk meg sírunkat«. Ez a tapasztalat korunkban is igazolást nyer, hisz a halálokok között első helyen a túl- tápláltságból adódó szív- és érrendszeri megbetegedések állnak. Nem véletlen, hogy a tőkés országokban nem egy biztosító társaság az életbiztosítás megkötése előtt leméreti az ügyfelet és a biztosítási díjtételt aszerint emeli, amilyen mértékiban az ügyfél súlya túllépi a normálisát. De hát mit lehet tenni a súlytöbbletünk ellen? Mi a tennivalónk, ha belátjuk, hogy az a bizonyos 5—10 kiló mázsás súllyal nehezedik minden szervünkre ? Hát bizony kisebb gyertyát kell égetnünk, ha hosszú életűek akarunk lenni a földön — válaszolják az Egészségügyi Felvilágosító Központ orvos szakemberei. Ez a »kisebb gyertya« nem a tevékenység csökkentését jelenti, hanem a táplálkozásét, s azok között is főleg az esti étkezését »Hogy könnyű legyen az álmod legyen könnyű a vacsorád/« — hagyták ránk elődeink a bölcs mondást. Mi azonban hiába ismerjük ezt az igazságot .szerte a hazában esténként mégis nagykanállal eszünk s a pihenni térő szervezetünket jócskán megterheljük. Az emberiség civilizációs ártalmaként kialakult a mozgásszegény életmód, holott az ember úgy van teremtve, hogy mozogjon, dolgozzék. Ha ezt nem teszi, ha a szervezetét nem működteti, elgyengül, el- satnyul. A mai üléstől ülésig elrendezett életmódunkban már jóformán alig gyalogolunk. így következik be az a nagy veszedelem, hogy a bőséges táplálkozással több energiát veszünk magunkhoz, mint amennyit elhasználunk. Ezáltal felbomlik energiaegyensúlyunk, s előáll a túltápláltság, az »elfekvő készletek« felhalmozódása, azaz a kövérség. Az egészségügy szakembereinek táplálkozási tanácsa évezredes: »Reggelidet edd meg magad, ebédedet oszd meg barátaiddal, s a vacsorádat hagyd meg ellenségeidnek!« Ennek belátásával a legtöbb iparilag fejlett országban ma már a reggeli számít főétkezésnek. Számunkra is nyitva maradna a leginkább illő: bögre aludttej. Tudjuk ennek igazságát, mégsem eszerint élünk. Az Egészségügyi Világszervezet megállapítása szerint az emberiség életkorának meghosszabbodása a jelenlegi 68, 70, 72 évről ma nem új gyógyszerek feltalálásától és a kórházi ágyak számának növelésétől függ elsősorban, hanem táolálkozáskultúránk változásán ' K. É. OTTHON Normalst} ly-tábláz&t 50 év 40 év Nő 30 év Z# év Testma gasság 50 év Férfi 40 év 30 év 20 év kg kg kg kg cm kg kg kg kg 61 60 56 53 13 5 63 62 59 55 63 61 58 54 157,5 64 63 60 56 64 63 60 56 16 0 66 65 62 58 65 64 61 57 16 2,5 68 66 63 59 68 67 63 59 1(5 70 69 65 61 69 68 64 61 16 7,5 72 70 67 62 72 70 66 63 17 0 74 73 69 64 73 72 68 64 17 2,5 76 74 71 66 76 74 70 66 17 5 79 77 73 68 77 76 71 68 17 7,5 80 79 75 69 79 78 74 70 18 0 83 81 77 72 81 79 75 71 18 2,5 85 83 79 73 18 5 87 86 82 76 18 7,5 88 87 83 78 Zsiguli — tojásszénből Az országos szintű összehasonlításból is kitűnik: a Tüzelőszer- és Építőanyag-értékesítő Vállalatok közül a kaposvári azzal kiválik, hogy fokozottan figyelemmel kíséri vásárlóinak érdekeit. Ennek keretében — korábban sikerrel kipróbált gyakorlat alapján — olyan ötleteket valósítanak meg, amelyek a lakosság széles rétegeit érintik és amelyeket szívesen is fogadnak. A TÜZÉP vezetői örömmel tapasztalták, hogy a kora tavaszi hónapokban megkezdett | tüzelőanyag-előjegyzési ak- j ciójukat sokan igénybe vették. | Az érdeklődés természetesen } azokon a területeken volt szé- ♦ lesebb körű, ahol a lakosság ; építkezési kedve nagyobb, így J elsősorban a Balaton partján. Ezekben a napokban hasonló jelentőségű akció indul. Az ennek érdekében kifejtett szervező munka bizonyítja azt a körültekintést, amellyel a vállalat gazdasági vezetői figyelemmel kísérik a vásárlóik érdekeit. A statisztikák ugyanis kimutatják, hogy — minden bizonnyal a korábbi enyhe telek utóhatásaképpen — a lakosság az idén nem fordít kellő gondot tüzelőanyagának beszerzésére. A TÜZÉP-nél azonban nem bíznak egy újabb enyhe télben. A céljuk az, hogy megelőzzék az őszi és a kora téli zsúfoltságot, s ezzel elsősorban a tüzelőanyag megszerzéséhez szükséges utánjárást és időt szeretnék csökkenteni. Az új kezdeményezés lényeden fajta szilárd tüzelőanyagot megtalálnak a vásárlók az állami TÜZÉP-telepeken, egyelőre. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a tatai szén előjegyzéses árusítását is megkezdték, már csak a lakosságtól függ, hogy ne legyen gondja az év végén a fűtőanyaggal. Most még várakozni sem kell: közvetlenül a vagonból szállítják a tatai szenet az előjegyzésbe vett vásárlóknak. Az akció igazán sikeres befejezése lenne, ha a somogyi vásárló azt mondhatná: tüzelőanyagból lett a Zsiguliim. (X) áll az útja annak, hogy ezt az átállást megvalóífttsuk, csakhogy a mi táplálkozási kultúránk megmerevedett egy ponton. Egész napot átdolgozunk egy-két feketekávéval, jobb esetben elfogyasztjuk mellé vékony kis üzemi ebédünket, s korgó gyomrunkat j az esti jóllakásra tartogatjuk. Ezt kellene felváltania annak, hogy korábban kelve jól be- alizzünk, napközbenre is néhány kiadós, jó falatot fogyasszunk, estére pedig a sok üldögélés és tv-nézés mellé A gyógyító nevetés MAR A KÍNAI és hindu bölcsek is fölfigyeltek a gyógyító nevetésre, s tapasztalataik nyomán kialakult a neveltetéssel történő gyógyítás is. A nervettető színészek játékát abban az időben is megbecsülték, napjainkban pedig egy híres komikust díszdoktorrá avatott egy svájci egyetem. Ezzel a szokatlan eljárással fémjelezték azt a megállapítást, hogy az emberiség nagy jótevője az, aki meg tudja nevettetni az embereket. Mayotól, a világhírű sebésztől megkérdezték egyszer: — Mi öregíti a leggyorsabban az embert? — A válasz így hangzott: — A búsulás és a bánat. — Ugyancsak tőle származik az a megállapítás, hogy a legtöbb kórházi ágyra a bánkó- dás szállítja a beteget. A gond, a feszültség, a szorongás a vérkeringésben is mélyreható, kóros elváltozásokat okoz. Az egészség fenntartásához nemcsak pihenés, hanem jó kedv is szükséges. Megállapították, hogy a vidám ember sokkal tovább él és gyorsabban gyógyul, mint a szenvtelen vagy a mogorva. Egy londoni orvos, a színészszövetség orvosa 800 színész életére vigyázott, s megállapította, hogy a komikusok átlag 8 évvel éltek tovább, mint a drámai színészek. A nevetés kellemesen befolyásolja a szervezet működését. Ha a nevető embert megfigyeljük, látjuk, hogy pupillája kitágul, lélegzése mélyebb lesz, kilégzése fokozódik. A légzés egész ritmusa megváltozik, mert az egyenletes, rövid légvételek helyett mély belélegzések és szaggatott kilégzések következnek. A nevetés elősegíti az emésztést is. Hozzátehetjük még, hogy a nevetés az egész agykéreg fokozott munkáját is serkenti, és ezzel beleszól a feltételes reflexek segítségével a betegség kialakulásába Eötvös Károly írja az »Utazás a Balaton körül« című regényes visszaemlékezésében: a csecsemőben akkor támad a lélek, amikor nevetni kezd. öregben és nyavalyásban akkor múlik el a lélek, amikor nem tud már nevetni. »Két hatalmas ellensége van. mindenféle bacillusnak. Az egyik a napfény, a másik a jóízű nevetés.« »A beteg embernek gyógyulást, az aggnak az élni való erőt a jóízű nevetés megadja legalább olyan mértékben, mint az üdítő álom.« Egy francia kozmetikus orvos azt mondta, hogy a mosoly a leghatásosabb szépítö- szer. Szerinte az a nő, aki meg akarja őrizni a szépségét, óvakodjék az erős kedélyhullámzástól; igyekezzék minél többet mosolyogni, mert a mosoly megszépíti még a kevésbé szép nő arcát is. NAPÓLEON egyiptomi hadjárata alatt történt, hogy Fri- and tábornok dandárát bekerítették az arabok. Ez a dandár vitte magával a tudósokat (akikkel Napoleon az értékes régiségeket akarta összeszedetni) és a szamarakat, amelyek a teherhordás szempontjából nélkülözhetetlenek voltak. Mikor a tábornok látta, hogy az arabok már nagyon közel vannak, kiadta a parancsot: — Négyszöget formálj! Középre a tudósokat és a szamarakat! A katonák hangosan fölkacagtak. Az arabok, meg azt gondolták, hogy a franciák segítséget kapnak. — Árulás! — kiáltozták az arabok, és hanyat-homlok menekültek. Friand tábornokot megmentette dandárjának kacagása. . Dr. M. A. HATVANI DÁNIEL Előre megfontolt szándékkal 24. — Mi van? — Van kocsi. Gyere németbe. — Homályos foszlányokban rémlik fel benne a három nap előtti beszélgetés ... Hogy majd vasárnap, meg majd taxit lopnak. Különben is, hülye duma az egész, úgy sem merné megcsinálni. Meg nincs is kocsi a kapu előtt. Horváth csak linkel. Aztán csak annyit mond: — Ne marháskodj, itthon vannak anyámék. Gyere át reggel, majd beszélünk a dologról ... Horváth Zoltán egyedül megy vissza a kocsihoz. Elmondja, mi van. A másik legyint, megfordul. Átmennek Izsák központján. Ekkor Zoli _váratlanul megszólal: — Te g eVakT május 15. és július "l5. ÍRobi, mennyi idő alatt érnék között — akár utalvánnyal, f vissza Ágasra? — *■ akár készpénzfizetéssel — legalább hatszáz forint érték | fölött vásárolja meg téli szilárd tüzelőanyagát, egy sorsjegyet is leap. A sorsolás Budapesten, augusztus 15-én lesz. A főnyeremény egy Zsiguli személygépkocsi. De kisorsolnak még automata mosógépet, Camping kerékpárt és vásárlási utalványokat is. Választék bőven van: minSomogyi Néplap Miért kérdi amaz megütközve. — Megpróbálnánk még egyszer... Arankáékat. — Robi lassít, lehúzódik az út szélére... — Itt a kocsi, menj át, ha akarsz. — Ideadnád? — Ne hülyéskedj, öregem — gyorsít, majd újra direktbe kapcsol —, így is kimentünk az időből. Már valahol a Dunántúlon kellene járnunk. Horváth Zoltánra iszonyú súllyal nehezedik a tudat ködéből kibontakozó felismerés: nincs Aranka, nincs pénz, nincs banda, caak egy halott van, meg ez a kocsi. Meg a bizonytalanság. Meg Robi... Ha nem szorította volna olyan sokáig a sofőr nyakát. Arra gondol, hogy ki kellene szállni és elbújdosni. Teljesen mindegy, hová. Az a lényeg, hogy önmaga elől menekülhessen. De már nincs hová menekülni. Menni kell, robogni a Warszawával. Robi már a betonúton hajt. Megdőlt fákat pásztáz a reflektor. »Ha létezne a banda, fel sem venném az egészet.« Azok már csináltak ilyet, nem is egyet... Gondolataiba belefárad, lebegésfélét érez, a tarkója sem fáj. Az elmúlt órák eseményei lassan a mélybe hullanak. Róbert azt veszi csak észre, hogy társa feje oldalt hanyatlott és egyenletesen szuszog. Megvetően pillant rá. »Ez rántott bele engem ilyen buliba... Hülyeség volt, improvizáció. Ha ezt én tervezhettem volna meg ...« Fülöpszállás és Solt között, a Kígyós-csatornánál eszébe jut a hulla. Lábát leveszi a gázról. Az út mellett sűrű nádas. De aztán megint gázt ad, mert feltolul agyában a nyári kirándulás, amikor Illés Pistával visszafelé jöttek, futó zápor kapta el őket ezen az útszakaszon, s hogy bőrig ne ázzanak, beszaladtak az őrházikóhoz. Két perc sem telt el, máris jött a halőr, s nagyon tudakolta, van-e horgászfelszerelésük ... Most is épp úgy előjöhetne. Solt. Bekapcsolja a taxiórát városira, s amikor elhagyja a helységet, túrára. Feltűnik a dunamenti erdőség. Itt is ki lehetne rakni, de hátha éjszaka cirkálnak az erdészek, méghozzá puskával a vállukon... Még azt hinnék, hogy orvvadászok vagy ilyesmi. Átmegy a kis hídon. A nagy híd előtt lassít, lehúzódik, megáll. Oldalba löki társát: — Ébresztő. — Az csodálkozó szemekkel pillant körül, megkérdi, mi van. — Nézzük meg, merre menjünk. — Zoli a térképre pillant, ujjával követi a pirosra rajzóit útvonalat: Dunaújváros, Székesfehérvár .. . Nem jó, mondja Robi, kerülni kell a nagyobb helyeket. Megállapodnak, hogy Cece és Enying felé mennek. Dunaföldváron nem találják az elágazást. Egy széles utcán bukdácsolnak alá s fel, végre feltűnik egy idős házaspár, az megmondja: menjenek ki a 6-osra, forduljanak jobbra, satöbbi. Amikor megtalálják az utat és ráfordulnak, megállnak, hogy újból megnézzék a térképet. Robi indul, egyesbe kapcsol, de onnan sehogyan sem jön ki a váltó. — Kiszállok, te meg ülj ide, kuplun- golj és próbálj kapcsolni. — Felhajtja a motorház tetejét, zseblámpával nézi a sebesség- váltó rúdját. Semmi... Robi ideges, amiért újabb értékes percek múlnak el hiába .. Kiküldi Zolit, hogy nézegesse, tapogassa ő is a vasat. Nagy rúgással lenyomja a tengely- kapcsolót, a váltó simán átbillen. Holttest a fenyő alatt Átmennek Cecén. Előbb csak kis piros fény látszik az út tengelyében, aztán a lecsukott sorompó is. Megállnak. Robi egyszerre csak azt veszi észre, hogy megkoccan a mellette lévő ablaküveg. Igazoltatás — dermed meg benne a gondolat, de mielőtt az igazolványokért nyúlna, higgadt mozdulatokkal lehajtja az ablakot és látja, hogy egy ötven év körüli bajuszos arc tekint rá. És még meg is szólal: — Ne haragudjanak már, de merrefelé mennek? — Robi fellélegzik: ez utas lesz. Tettetett közönnyel mondja: Enyingre. — Nagyszerű, akkor átmennek Mezőszilason. Nem vinnének el? — Hüvelykujjával Robi a társa felé mutat: — Ha az utasom megengedi ... Zoli hümmög valamit, az ember — testes, tagbaszakadt, kalapos férfi — máris beül a »vezető« mögé. Maga mellé teszi fekete műbőrtáskáját. Elrobog a tehervonat, a sorompó felemelkedik... Keskeny, döcögős az út, sok kanyar van. Az ember nagyokat szusszant, kedélyeskedik, hangosan és folyvást beszél. Errevalósi lehet .mert arról cseveg, hogy hívják a dombokat, a dűlőket, mi volt itt meg ott húsz éve, ötven éve, száz éve. Robi figyel is rá, meg nem is. A kocsivezetés is nehezebb errefelé, meg aztán ez a szöveg most igazán nem érdekli, de ha nem szól, gyanús lehet. Ezért közben ilyeneket mond: — Ja.... Mi a fene... Ki gondolta volna ... — Zoli igazán beszélgethetne vele, de meg sem szólal. Pár percig hallgat az ember, eközben Robi eljátszik a gondolattal, hogy megint hárman vannak a kocsiban és most ő a vezető. .. önkéntelenül is a tarkójához nyúl. De mielőtt rádöbbenne, hogy mégsem csak hárman vannak, mögötte az ember ezt kérdi: — Maguk fehérváriak? — Nem, Kecskemétről jövünk. Fuvarban vagyok... — Az ember felsóhajt: — Hát igen, ilyen ez a maguk szolgálata, menni kell, ha nappal van, ha éjszaka. Akárcsak nekem ... — Miért, maga hol szolgál? — kérdi a »vezető«. — Autó- és motorszerelő volnék. — És ekkor kicsit előre hajolt, a hangját is mintha halkabbra fogná, mint aki bizalmas dolgot árul el: — De most egy ügyben nyomozok a rendőrségen. Robi szemesarkából a pillantás mellette lévő »utasa« felé vág, de látja, hogy Zoli figyelme egészen máshol jár, tán a tudatáig sem jutott el a közlés. Így a riadalom első villámcsapása máris átfutott »jól földelt« idegzetén«. ö tud uralkodni magán. De a helyzet így is nagyon meredek: ugyanabban a kocsiban egy nyomozó és egy hulla. És a kettőt csak egy üléstámla meg egy milliméter vastag fémlemez választja el. Kicsivel nagyobb gázt ad, hogy mihamarább letehesse alkalmi utasát. (Folytatjuk^
