Somogyi Néplap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

Fesztivál Miskolcon Uttaganga — Pogány Judit A ranyruiha, aranysapka, kicsiny termet, baba­arc: így jelenik meg Uttagamga ká rály kisas szony a kaposvári színház színpadán Weöres Sándor: Szent György és a sárkány című tragikomé­diájában. Valóságos babaarc, mint a pufók képű, túl dom­ború homloké, báj osan-buta bőgő-babáké, a lofcnis hajú, öltöztethető, vetkőztethető já­tékok festett arca, merev és változatlan üres szépsége már- már beteges bamba elégedett­séget és tompaságot sugároz. Egy tárgy, egy gyerekszoba- kellék, gyári játék hatását kelti a színésznő ebben a sze­repben. Némán és ostoba mél­tósággal trónol. Valósággal azt az érzést keltve, hogy saját akarata nincsen is, nem tud­na magától fölkelni vagy el­mozdulni a helyéről, mások mozgatják, mások vetkezte­tik, mások etetik, mások ad­ják meg neki a formális tisz­teletet, mások gondolkodnak és éreznek, helyette. Uttaganga állapotának meg­határozásához latin szavak kí­nálkoznak, orvosi kifejezések, elmekórtand elnevezések, de a klinikai kárleírásnál lényege­sebb most, hogy magatartása, színpadi viselkedése nem csak őt magát jellemzi, hanem őseit is megjeleníti, az ural­kodói családfa császári apukái és dédanyukáá, az uralkodás módja és a hatalomba ka­paszkodás módszered, család- történetük egészségtelen el­zártsága, a paloták falai mö­gött folyó szeliőzeflensége is megjelenik a színpadon Utta- ganga királykisasszony szemé­lyében. Annyira élbutult ember­alatti bábu itt a színpadon Uttaganga, hogy a domború homloka mögötti éjsötét nem­csak őt magát jellemzi, ha­nem őseit is és ősei hatalmát. Hülyét szül a zsarnok, hogy a hülye zsamokoskodhassék az egészségesek és józanok fö­lött. Amikor a császári alvóbaba- trónönököskisasszony megszó­lal, csak erősödik a nézők ér­zése, hogy nem hús-vér em­beri lénnyel, hanem egy go­nosz varázsló megelevenítette játékszobai tárggyal van dol­gunk. Magas és hajlítás nél­küli fejhangon szólal meg a baba, éles és kemény hangon, mintha a meHébe helyezett sípoló készülék sipogna. Nem a kényeskedő színésznősipogás ez, nagyon tervszerűen és cél­tudatosan alkalmazott mese­hang. Ha megjelenésében olyan ez a színpadi Uttagan­ga, mintha Fellini Satyricon- jából keveredett volna elő, hangja csak fokozza az álom- | szerűséget. S amikor csipog- va-isipogva kiszalad a tarka színfalak mögé, hangja mesz- sziről és gépies ismétlődések­kel hallatszik, olyanná válik, mint a gyerekek kezében si- píttatott, bádoglemezből ké­szült vásári béka. Uttagangét kimentik a sár­kány karmaiból. Uttaganga Tiszteletdíj a Csillésekért Somogyiak a nagykanizsai Életünk fotókiállításon Hét somogyi fotós — több­ségük a Somogyi Fotó- és Filmklub tagja — tizenhárom alkotását állították ki a IV. Életünk országos fotókiállítá­son, Nagykanizsán. A bíráló bizottság — Réti Pál elnök­letével — 961 képből válasz­totta ki a kiállításon bemuta­tott 142 művet. Huszonkét vá­ros fotósai adnak számot — valóban a címnek megfelelő­en — életünkről. A IV. kiállí­tás az eddigieknél is gazda­gabb, változatosabb és maga­sabb művészi színvonalat kép­visel. A tömör értékítélet mel­lé kívánkozik az is, hogy a ki­állítás sikeréhez a somogyi fotósok szép számmal és ered­ménnyel járultak hozzá. A bu­összesen tizenhárom díjat és oklevelet adott ki a bíráló bizottság. Az egyik érdemes tiszteletdíjat a kaposvári Nagy Lászlónak ítélték a Csillések című munkájáért. Ezzel a kép­pel valóban az élmezőnybe került Talán nem érdemte­len megemlíteni, hogy Zalavá- ry Gyula, a városi tanács mű­velődésügyi osztályvezetője a kiállítás megnyitóján a mum- kaábrázolást külön is kiemel­te, mert — ezzel értünk egyet mi is — hamis pátosztól men­tesen vallanak fotósaink az emberi tevékenységről, éppen ezért nagyobb megbecsülést is váltanak ki a kétkezi munká­sok iránt az ilyen alkotások. H. B. trónra kerül. De Uttagangát nem érdekli semmi és nem ért meg semmit a változások­ból. Amint trónján ül a népe előtt, egyszer csak fészkelődni kezd. Arca mozdulatlan, de alsóteste izeg-mozog. Szok­nyáját gyűri a combjai közié. Meg is szólal az új császári fenség: »Pipilni kell«. Barda- reas miniszter továbbra is nagy hangon szónokol az új uralkodó bölcsességéről, de már nevetséges a helyzet menthetetlenül. Egy uralkodó, aki magán sem képes ural­kodni! »Más ajakról szemérmetlen­ség volna, durvaság — sza­valja a helyzetet mentegeten­dő Bardanas —, de ő, a kris­tály-keblű gyermek-asszony, míg teste földön, lelke menny­ben él, nem mondhatná más szóikkal teljesebben és egysze­rűbben: mily megindulást fa­kasztott lényegében Szent György vezér«. Más színészi ajakról — kaphatnánk föl mi is a szót — szemérmetlenség volna, vagy durva éle, de Po­gány Judit megvalósításéiban nem a vicc a fontos, hanem a helyzet gondolata, groteszk tartalmassága. K atonái magukkal ragad­ják a kínlódó király- kisasszonyt, és vonszol­ják protokolláris útján, ő azonban belekapaszkodik egy rácsba és kicsúszik tárgyként kezeik közül Azoic tovább- mannek. Ö ottmarad. Kifor­dul a színpad közepén a né­zők felé, leguggol a földre. .Arcán mosoly hengeredik szét, boldog, és bamba elé­gedettségnél több. Uttaganga most vált emberré, most ér­vényesíthette életében elő­ször a saját akaratát — ha ilyen kis dologban is —, és arcát most már nem tompán elégedettnek, hanem boldog­nak látjuk. Annyi hamis szó és annyi duplái enekű cseleke­det, annyi embertelen törek­vés és számító kapcsolat kö­zött Uttaganga cselekvése természetes és őszinte, hátsó szándék nélkül való. S ez a váratlan és igaz, emberi gesz­tus éppen onnan tör elő, ahonnan legkevésbé várhat­nánk. A királylkisasszony lá­zadt fel a hamis rend, a ren­detlenséget takaró tekintély, a zavarosságot leplező méltóság. és a tisztességtelenséget tar­talmazó tisztesség ellen. Gug- goitában mintha új élet csör­gedezne, mintha a természe­tes élet vússzatarbhatatlansá- gámak diadaléneke volna ez a piciny cselekvés, amelyben ki­csúfol minden hamis merev­séget, minden természetelle­nes rendet. Nem az anyagcsere csepp- jei csöpögnek Itt, hanem a költészet árad. Molnár G. Péter dapestiek mellett két fotóklub teljesítménye tűnik fel, első­sorban a somogyi, azután a bajai. Az utóbbi helyről hat alkotó nyolc képét állították ki. Bemutató előtt A Magyar Néphadsereg Vö­rös Csillag Érdemrenddel ki­tüntetett művészegyüttese is­mét bemutató előtt áll. Az új produkcióval első alkalommal május 22-én Budapesten, az Állami Operaházban lépnek színpadra. Az Együtt című műsor az ének, a zene, a tánc nyelvén ad ízelítőt a katona­élet főbb eseményeiből. Az előadás főrendezője Ma­jor Tamás, a zeneszerzők so­rában találhatók: Ránki György, Láng István, Vavri- nyech Béla, Vujicsics Tihamér, Hidas Frigyes, Balázs Árpád és más ismert komponisták. A budapesti bemutatót kö­vetően a katonaművészek új műsorukkal — amely az idei évad kiemelkedő eseménye lesz _ fellépnek majd az or­szág különböző városaiban, színházaiban és szabadtéri színpadokon is. A Boglárka bemutatója A balatonboglári Boglárka Táncegyüttes első bemutatóját nagy lelkesedéssel fogadta a közönség. Szombat esti műso­rukban tíz táncot mutattak be, a somogyi folklór mellett Erdély néptánchagyományából is merítettek. A csoport a zenekarral együtt huszonhat tagú, vezetője Hász Mihály. A kisfilm becsülete A múlt héten rendezték meg a tizenharmadik miskol­ci filmfesztivált. Két nagy kategóriában indultak az alko­tók; mozifilmesek és tévések. Nevezhettek dokumentum- és riportfilmmel, népszerű tudományos filmmel, híradó- riporttal, animációs filmmel és kisjátékfilmmel. A fesztivál fődiját; a SZOT nagydíját Mészáros Márta filmje kapta, a Lőrinci fonó ban. A másik nagy siker a tv produkciója volt, a Soroksári A kisfilm becsülete jegyé­ben vidéki városaink rendez­vényeinek egyik legrangosabb- ja a hagyományos miskolci filmfesztivál. Jól szervezett, nemzetközi érdeklődéssel öve­zett eseménysorozat, amely nemcsak a szakmának szól, hanem a közönség örömére is szolgál. A Macskássy-emlék- műsort telt ház előtt vetítették a Rónai Sándor Megyei Mű­velődési Központ színházter­mében. Hovatartozás nélkül Miskolcon »hovatartozás« nélkül a kisfilmek versenyez­nek, s nem méltatlan egyálta­lán a két tv-híradó összeállí­tás és a tizenkilenc tv-ver- senyfilm részvétele. A műsor­rend a képernyő és a vászon alapján, különítette el a mű­sort. Hétfőtől csütörtökig a mozifilmek versenye zajlott széles műfaji skálán, választé­kos összeállításban. A bemutatott alkotások kö­zül először a díjnyertes Lő­rinci fonóban című filmről kell szólnunk. Mészáros Márta filmje tulajdonképpen átgon­dolt rögtönzés. Fonónőket vá­lasztott ki különösebb kere­sés nélkül, elkísérte őket a munkásszállásra, a családi otthonba, rögzítette egyszerű vallomásaikat; munkáról, élet­ről, s szerves egészként mégis egy nagyüzem dolgozóinak életéről mesélt. A táj arculatának színevál­tozásán keresztül rajzolt ké­pet a Gyékény és olaj, a fesz­tivál másik nagy sikerű mo­zifilmje. Tápé környékét át­üt 160. alakítja az ipar, az itt dolgo­zók életét megváltoztatja a föld csillogó kincse, az olaj. A filmriportok sorából meg kell említeni még az Egy csepp vér című vöröskeresztes és a nyugdíjasok sorsáról, az öreg emberek szívós életigenléséről, alkotásvágyáról szóló Tovább című filmet. A népszerű tudományos filmek közül nagy sikert ara­tott Kollányi Ágoston Beszél­getés a számokról és G. Ko- lozs Zsuzsa Ahogy én látom című filmje a budai műemlé­kekről. Ezenkívül több jól si­került tudományos népszerű­sítő filmet is bemutattak (Mikroelektronika, Az ősem­ber művészete). A tévé rövidfilmjei közül kettőre hadd emlékeztessünk: a Soroksári út 160-ra, mely­ről már írtunk, és a Társbér­lőnk az ecetfa című filmre. Nagy szakmai sikert aratott a Látogatás Czóbel Béla műter­mében című portréfilm színes­ben, és a Belfasti jelentés. Tudomány és film A fesztivál megszokott kí­sérője az ankétok, a megbe­szélések sorozata. Az idei té­ma a népszerű tudományos film volt Erről tanácskoztak Miskolcon a szocialista orszá­gok tudományos filmstúdiói­nak szakemberei, erről tartott pénteken vitaindítót Sylvesz- ter András, a tv közművelődé­si szerkesztőségének vezetője. Egyetérthetünk a téma na­pirendre tűzésével, hiszen a film szerepe a tudomány népszerűsítésében létfontossá­gú. Gondoljuk csak meg, mi­lyen szakadék tátong egyes szaktudományok és az általá­nos tudásszint között. Jó érzés hivatkozni a fentebb említett filmekre, mint a Mikroelekt­ronika vagy a Beszélgetés a számokról. Egy megállapítással azon­ban mindenképpen vitatko­zunk. Sokan állítják, hogy a televízió »előnyösebb pozíció­ban« van, mert a tudományos interpretációt megkönnyítik maguk a szerepeltetett tudó­sok. Igen gyakran éppen ezál­tal veszít a film erejéből, mert így lesz a népszerűsítő célzatú filmből sokszor unalmas, szá­raz, népszerűtlen előadásköz­vetítés. F eszti válhangulatban A város felkészülten rende­zi ezt a fesztivált. Megkapó számunkra az, hogy hasznosí­tani akarják a látottalcat, fő­leg a fiatalok számára. A ta­valyi fesztivál után fölmérést végeztek, s az igény és érdek­lődésszint megállapítása után egy filmklubot hoztak létre. Hevesy Ivánról, a nagy ma­gyar filmkritikusról nevezték el, s ez a klub is a rövidfilm egyik fóruma Miskolcon. A fesztivál ideje alatt több kiállítás, koncert várta a ven­dégeket. T. T. Érettségi jegyzetek Az írásbeli vizsga, job­ban mondva érettségi első napján megfigyeltem, milyen szigorú rendelkezések betartá­sa szükséges ahhoz, hogy sza­bályosan folyjon le a nagy izgalommal várt magyar írás­beli. A páncélszekrény mé­lyéből vette elő az igazgató a tételeket, pontban nyolckor lépett be a paksamétával az első negyedikes osztályba. Igyekezett feloldani a feszült­séget, a borítékok levágott széléért jelentkezni lehetett... Volt qsztály, amelyik énekelt, mások csöndben várakoztak. Valamennyien emlékezünk, mi volt a ml írásbeli vizsgánk címe, a szóbelié is megmaradt bennünk. Még a körülmények is, melyek tulajdonképpen el­hanyagolhatók lehetnének, ha... Itt szeretném elmondani, hogy alapjában egyetérthe­tünk az érettségivel, annak társadalmi oldalát kifogásol­ják talán a legkevésbé; erős, túlhangsúlyozott, talán fölös­leges gyökerekbe kapaszkodó formai oldalaival azonban vi­tatkozhatunk. Nem szabad lebecsülni ezek­nek a hatását sem. Hány tanu­lót fékez meg ez a különös idegállapot, mely talán az életben így sosem fog jelent­kezni nála. Az érettségiőrség. A tételek — a magyarról be­szélek elsősorban — igazolják, hogy a puskázás szerepe mi­lyen kicsi lett, hiszen olyan átfogóak a kérdések, hogy egy-egy évszám megsúgása, vagy adatnak az átcsúsztatá- sa mit sem segíthet a tanulón. Az érettséginek mint nem »sorskérdésnek« a kezelése el­sősorban a tanároktól függ. Hogyan készítik föl tanulóikat erre az életben egyszeri sze­replésre. Nemcsak a tananya­got illetően, hanem milyen légkört teremtenek a vizsgán. Ezt jelzi, hogy az első írás­beli vizsga után mennyire megkönnyebbülve jönnek ki a tantermekből a tanulók mond­ván, másnak, nehezebbnek képzelték el... Néhány gondolatot a ma­gyar írásbeli tételekről. Ebben az évben először három tétel közül választhattak a tanulók. A három tétel tulajdonkép­pen három fokozat is. (Csak azoknak kellett írásbeli dolgo­zatot készíteniük, akik né­gyes, hármas vagy kettes ered­ményt értek el ebben a tan­tárgyban, a négy éven át ötös magyarosok csak szóbeliztek.) Az első tétel kidolgozásánál alighanem elegendő volt csak a tananyagra, az órákra tá­maszkodni. A tétel címe: Miért szép? Válasszon a XX. századi magyar költészetből egy olyan alkotást, amely for­radalmi vagy antifasiszta vagy hazafias ihletésű.« A legtöbb tanuló— megkérdezéseik alap­ján tudom — ezt a tételt vá­lasztotta. Elsősorban Radnóti, József Attila egy-egy versét. A második tétel talán a leg­vonzóbb: »Nem tanítani akar­lak, csak vallani, hogy milyen viszonyban vagyok a könyv­vel,« Kosztolányi-idézet a té­tel mottója, a címe: A könyv és az olvasás szerepe alapján elemezze egyik kedves regé­nyét. Ezt a tételt is sokan vá­lasztották. Voltak, akik fölis­merték a benne rejlő lehetősé­get, mások, mert éppen az utolsó nap még átnéztek egy- egy regényt íróstul... Pedig ez a tétel olyan, amelyre szin­te kiselőadás-szerűen, házi- dolgozat-szerűen lehet igazán felkészülni, feltételezve az is­kolai órán kívül a könyvtári munkát, az olvasást, a búvár­kodást. Ebben a tételben el is lehet veszni. Jól választotta talán az a tanuló, aki Az öreg halász és a tenger című kisre­gényről írt. Ha volt gondolata, szépen kifejthette, hogy mit jelent az olyasás, melyre 1972­ben a nemzetközi könyvév is figyelmeztet. A harmadik tétel kidolgozói lehetnek a legkevesebben, ők bátrak voltak, de nem biztos, hogy a legfelkészültebbek. Vö­rösmarty Az úri hölgyhöz és Illyés Gyula Az orsók ürügyén című költemények alapján kellett kifejteniük a nők tár­sadalmi hivatásáról vallott XIX. és XX. századi felfogást. Ha az előbb nagy szerepe le­hetett a könyvtárhasználatnak a tétel kidolgozásában, akkor ennél a tételnél a kötelező iro­dalom melletti plusz érdeklő­dés szépen kamatozhatott. A magyar írásbeli tételek világosan jelzik, hogy milyen változás irányába mozdul a magyar oktatásügy, a középis­kolai oktatás, az érettségi is — szöveggyűjteményt hasz­nálhatnak a tanulók az írás­belin —, a -tartalmi finomítás mellett éppen ezért nem ma­radhat le az egyelőre még túl fontosnak tartott formai oldal korszerűsítése sem. Zárógondolatuak: a gyermek és a felnőtt különös ötvözete az érettségiző diák. Jellemzésükre Bihari Klára Érettségi tétel című novellájá­ra hivalkozhatom. Kriszti érettségire készülve szembe­találkozik a felnőttek, szülei­nek megoldatlan családi kér­désével. Az apa kitárulkozá­sára ő viszi a kiegyezés út­jára a család zsákutcába szo­rult életét. Megérdemlik ezek a Krisztiik, hogy már elsősorban a kibon­takozó felnőttet lássunk ben­nük, gyerekes cselekedeteikért nem megszidva, gyermek én­jüket nem megbántva, meg­sértve. Talán ezárt az érett­ségi körül is tehetünk még valamit. Horányi Barna 5

Next

/
Thumbnails
Contents