Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-11 / 84. szám
1000 fokon Pénz vagy társadalmi munka! Jl főiskoláról, egyetemről kikerült fiatal pedagógusok nagy reményekkel indulnak. Az jellemzi őket, hogy a pénzzel nem sokat törődnek Aztán látják a körülöttük élőket, azokat, akikkel egy tantestületben dolgoznak. Az ott tapasztalt anyagiasság rájuk is átragad. Lassan hátat fordítanak a nagy terveknek, úgy járnak, mint én. Most már én is nyulakat tenyésztek.« Körülbelül ez volt a lényege az egyik fiatal tanár hozzászólásának. A kicsit keserű megjegyzés azon a tanácskozáson hangzott el, melyet fiatal pedagógusok számára hívott ösz- sze a KISZ marcali járási bizottsága. Nem hiszem, hogy a megjegyzés jellemző lenne a fiatal pedagógusokra, mégis furcsa volt, hogy a vita nagyrésze a pénz körül forgott. Volt, aki addig a megállapításig is eljutott, hogy aki társadalmi munkát végez, nem ér rá pénzt keresni. A pedagógusok anyagi megbecsülése sokat változott az utóbbi időben. A pályakezdők azonban más területen sem indulnak olyan feltételekkel, mint akik tíz—húsz éve vannak a pályán. Az is természetes, hogy éppen a pályakezdés idejére esik a családalapítás, a lakás, az otthon berendezése — mindehhez pedig pénz kell. Mégsem indokolt, hogy a néhány éve végzett pedagógus munkájának, szemléletének egyetlen mozgatója az legyen, hogy miért mennyit fizetnek. A tanácskozáson felmerült, hogy az iskolában azokra számítanak a társadalmi munkában, akik úgyis sokat vállalnak magukra. Az szinte természetes, hogy az idősebbek csak a kötelező óraszámot tanítják, az utolsó óra után már nem lehet őket megtalálni az iskolában. A szakköröket, az úttörőfoglalkozást a fiatalokra bízzák. Ha ebben a munkában magukra hagyják őket, egy idő után valóban úgy érzik, egyedül vannak, megelégelik, belefáradnak. A pedagógus elsősorban az iskolában végezzen társadalmi munkát. A gyerekek oktatása, nevelése nem fejeződik be azzal, hogy kicsengetnek az óráról. Az úttörőfoglalkozás, a sportkör szerves része a nevelő munkájának. Emellett a falu is számít a pedagógusra, Igényli, hogy részt vegyen a közéletben. Hogy mit igényel a fiatal pedagógus, azt megtudni a tanácskozás egyik célja volt. A KISZ feladatának tekinti, hogy foglalkozzon a falun élő fiatal értelmiségiek helyzetével. Ugyanakkor számít arra, hogy a pedagógusok is segítenek a falusi KISZ- szervezeteknek. Ez a kapcsolat még nagyon sok helyen nem alakult ki. A tanácskozáson szóba került, hogy ki keresse meg a másikat. A pedagógus megvárja-e, amíg a KISZ-esek szólnak, kérik a segítséget, vagy maga keresse meg őket? Azt hiszem, ez nem sorrendi kérdés. Ha a fiatal értelmiségi nyitott szemmel jár a faluban, észreveszi a hozzá hasonló korú fiatalokat. Nem vár arra, hogy »felkérjék«. Ezt bizonyítják azok a jó tapasztalatok is, amelyeket ugyancsak a marcali járásból hoztak. Először rendeztek ilyen jellegű tanácskozást a járásban, s tudomásunk szerint a megyében is. A részvevők (fele annyian jöttek el, mint ahányat hívtak) kérték, hogy máskor is legyen hasonló, szeretnék elmondani véleményüket, kicserélni tapasztalataikat. Erre van is lehetőség. A járási KISZ-bizottság máskor is rendez hasonlókat. Reméljük a következő értekezletek egyre hasznosabbak lesznek a pedagógusok és a falu közélete számára is. Simon Márta Mire költik a CSEB szociális segélyalapját? Gyakran találkozunk ' a CSÉB emblémával plakátokon, újság- és mozihirdetésben. Mit takar a mozaikszó? Ezt sokan tudják, hiszen az Állami Biztosító munkatársai sorra járják a vállalatokat, hogyan osztják el ezt a szép summát? Mivel a termelőszövetkezeti tagok nem számíthatnak szak- szervezeti beutalóra, az intéző bizottság kibérelt Harkányvasható szabályzat szerint a csoport tagjai választják háromévenként, és az üléseken részt vesz az Állami Biztosító egy-egy megbízottja is. Miért fontos ez? Talán azért, mert elvétve elégedetlenkedő hangokat is lehet hallani. Egy kisebb csoport tagja például szóvá tette, hogy náluk még csak nem is hallott kirándulásról vagy nyaralásról. Azt viszont elismerte, segélyt mindig kapnak a rászorulók. És így már rendben is van a dolog, hiszen kisebb szociális alapból nem telik mindenre. Választani kell: vagy segélyek, vagy kirándulások. Nem kétséges, hogy melyik javára billen a mérleg. De mit lehet mondani arra a panaszra, amelyik azt kifogásolja, hogy se segély, se üdülés? A íonyódi járási hivatal egyik alkalmazottja például gyerekszülési segélyért folyamodott. Erre az Állami Biztosító gratulált az apasághoz, segélyről azonban egy szó sem esett. Vagy apaságért nem jár? Lehet. Kétségtelen, hogy a szociális alap felhasználása nem a legfontosabb része ennek a biztosítási módozatnak. De ha már van, ügyelni kell az elosztásra. üzemeket, termelőszövetkezeteket, részletesen ecsetelik a Csoportos Élet és Balesetbiztosítás előnyeit. Ezek közül is talán az a legvonzóbb, hogy a befizetett biztosítási díjak egy részét szociális segélyalap címén az Állami Biztosító letétbe helyezi az OTP-nél. Az így képződő összeg nagysága tehát attól függ, milyen létszámú a csoport Somogy megye legnagyobb biztosítási és önsegélyező csoportja 23 000 termelőszövetkezeti tagnak nyújt biztosítási fedezetet, intéző bizottsága pedig majd egymillió forint szociális alap fölött rendelkezik. Joggal merülhet fel a kérdés, ban, a Napsugár szállóban négy szobát tíz ággyal, és egykét hetes turnusban váltják egymást az üdülők. Tavaly négyszáz tsz-tag pihent így, s ez 400 000 forintba került. 300 000 forintot költöttek a termelőszövetkezeti vezetők szakmai továbbképzésére, bélés külföldi tanulmányutak szervezésére. A fennmaradó összeget segélyként osztották ki, részint háromhónapos táppénzes állomány, részint házasságkötés, gyermekszülés esetén, előre benyújtott kérelem alapján. Hogy mire mennyit fordítanak, azt az intéző bizottság dönti el. Kikből áll az intéző bizottság? A tagkönyvben olötezer falusi család másodállásban lói szakcsoport, társulás zárszámadása — 42 millió forint termelési érték „Kedvenc” részien a tűzzomáacozó Hogyan lesz egy szerencsés és kellő gazdasági ismeretekkel megalapozott ötletből szép eredményeket biztosító beruházás? Erre a kérdésünkre válaszolt Sipos Kálmán, a Vasipari és Műszaki Ktsz műszaki vezetője: — Hosszú lenne elsorolni minden tényezőt, ami ennek a részlegünknek a fejlődését eredményezte. Egy biztos: amikor az -ötlet megszületett, a piaci helyzet, a várható kihasználtság felmérése után kezdtünk hozzá a munkához. Korábban élt nagyon erősen az a tendencia, amely szerint a jövő csak a műanyagoké. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a korábban működött tűzzománcozó egységeket felszámolták. Közben az is kiderült, hogy nem lehet nélkülük meglenni, csakhogy addigra már mindössze egy maradt a Dunántúlon, a pápai Elektermaxban. Ilyen előzmények után indítottuk be 1969-ben egy kemencével a részlegünket. A kereskedelem valóban igényli, sőt egyre nagyobb a kereslet a zománcozott termékek iránt. Ezt a megrendeléseink volumenje is igazolja. Persze kezdetben — kellő szakértelem hiányában, tapasztalatok nélkül — nehezen lendültünk bele a munkába. Azóta már sokat fejlődtünk. Alapos ismeretekkel rendelkező vezetője van a részlegnek Nagy Sándor személyében. — Milyen megrendelések alapján dolgoztak? — 1970-ben 30 000 darab olajkályhához szükséges garnitúrát gyártottunk a Marcali Mechanikai Művek megrende1000 fokos a hőmérséklet a kemencében. lésére. Sajnos, ereznünk kellett kis cég voltunkat, nem egyenrangú félként bántak velünk. Gyártásunkat nem tudtuk biztosan alapozni rájuk. Volt, hogy nem szállították a szükséges alkatrészeket. Nagyon jó partnert találtunk a Szekszárdi Vasipari Vállalatban. Velük dolgoztunk együtt a H 68-as típusú olaj- kályha gyártásán. 1971-(ben már 45 000 garnitúrát szállítottunk. A minőséggel nagyon elégedettek voltak, mert 75— 80 000 darabot rendeltek azóta. — Milyen szakmunkás-képesítéssel dolgoznak a munkások? — Ez nem bejegyzett szakma, betanított dolgozóink vannak. Nők, férfiak vegyesen. Nem keresnek rosszul. A környező falvakból, hét-nyolc kilométeres sugarú körzetből jár be nyolcvan százalékuk. Három műszakban termelünk. 1971-ben több mint hétmillió forint volt, 1972-ben 11 millió forint lesz a megtermelt érték. — Most hány kemence dolgozik? — Két kemencénk van, ezek a karbantartás idejét kivéve éjjel-nappal termelnek. Olajjal fűtött égetőterükben csaknem 1000 Celsius fok a hőmérséklet. Ennél magasabb hőnél már maga a kemence is károsodna. Huszonnégy óra alatt 1100 liter olaj fogy el. Szeretnénk idővel áttérni a gáztüzelésű alagútkemencére, ez sokkal jobb eredményeket hozna. A tűzzománcozóval így is elégedettek vagyunk, jó befektetésnek bizonyult, és részlegeink között ez biztosítja a legnagyobb nyereséget. Mindent meg is teszünk kihasználására. Most kísérletezünk. egy olyan zománobevo- nattal, amelyik megtévesztésig hasonlít a fényezett fára. Egy-egy lakásban ilyen külsővel már bútordarabnak számítana az olajkályha. Valószínűleg a következő években is ki tudj-uk használni mindkét kemence kapacitását. Igyekszünk olyan irányú tárgyalásokat folytatni, hogy nagy volumenű megrendelésekkel csökkentsük a rezsiköltséget. Ez elég magas, csak a két kemence a ’ szerelvényekkel mintegy 7Q0 000 forintos érték. Ha elkészül az alagútke- mence is, már végleg »a sínen« tudjuk ezt a részlegünNaponta sok száz idomot szórnak be festékkel az ügyes ke- két is. zű asszonyok. A múlt évben a fogyasztási szövetkezeteken belül 161 szakcsoport, társulás működött. Ezek legtöbbje nyúltenyésztés- sel, méhészettel, baromfi- és tojástermeléssel, gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermeléssel foglalkozott. Mintegy ötezerre tehető azoknak a családoknak a száma, amelyek rendes napi munkájukon kívül vállalkoztak arra, hogy a háztáji lehetőségeit kihasználva sok munkával, szakcsoportokba tömörülve, »mellékesre« tegyenek szert. Az erőfeszítéseket 1971-ben siker koronázta. A nemrég elkészült zárszámadási statisztika szerint 42 millió forint értéket kaptak munkájukért a szakcsoportok, társulások tagjai, 12 millió forinttal többet, mint az előző évben. Közös alapjuk megyei szinten elérte a 2 483 000 forintot. A növekedés egy év alatt 800 000 forint. A legnagyobb sikert a nyúl- tenyésztők érték el. Számuk december végén 2690 volt. Tavaly 150 fővel gyarapodtak, és 17.4 millió forint értékű nyulat a '.a’: cl az áfőszeknek. Ezt az óvet 12 ezres anyaállománnyal kezdték meg. Megyénk méhészszakcsoportjaiba 1727-en tömörültek, s tavaly 13.6 millió forint értékű mó'.et ért ikesítettek. A tojás árának csökkenése, az értékesítés gondjai miatt több tenyésztő megszüntette a tojó- fcábrid állományát. Kevés a megyében a zöldség-, a gyümölcs- és a szőlő- termelő szakcsoport. A meghirdetett zöldségtermelési program, a jó értékesítési lehetőségek hatására az áfészek gondot fordítanak a zöldség- termelés fokozására. Egyre több háztáji gazdaságban gyarapodnak a fóliák alatti primőrök és lehetőségeket keresnek az öntözéses módszerek bevezetésére is. A fogyasztási szövetkezetek elkészítették 1971. évi háztáji fejlesztési programjukat, s ebben nagy figyelmet fordítanak a termelők szervezett segítésére, a szakcsoportok létrehozására. A szövetkezetek ilyen irányú kezdeményezéseit jól támogatja a MÉSZÖV termeltetési és értékesítési csoportja. Különösen kedvezőek az eddigi tapasztalatok a Balatonhoz közel fekvő községekben. A múlt évben az áfészek Somogybán 4000 tenyésznyúl, 500 ezer szamócapalánta, 5000 gyümölcsfacsemete és több millió konyhakerti palánta biztosításával segítették a kereteiken belül működő társulások munkáját. Ez a támogatás 1972-ben várhatóan 20 százalékkal lesz nagyobb. Az illetékesek arra számítanak, hog’’ ez évben a szakcsoportok, társulások termelése 50 millió forint érték fölé emelkedik. Különösen a zöldségtermelésben várnak jelentős javulást Bh-M, Még az esős napok után is: szükség van az öntözésre MINT ARRÓL tudósításunkban már beszámoltunk, szombaton Kaposváron, a városi tanács vb-termében a megye- székhely zöldségellátásáról tartottak megbeszélést az illetékesek. Itt hangzott el: mintegy 300—350 hold termelőbázis van a város körül, ahonnan a hozamot a MÉK-en keresztül értékesítik. Ugyancsak ezen a tanácskozáson mondták ki újólag, hogy igenis megvannak az adottságok a megye- székhely zöldövezetének a kialakítására, s az áruforgalmazáson túl alapvető fontosságú a zöldségfélék elegendő meny- nyisége, jó minősége, választékának gazdagsága. Keresni kell tehát a módját, hogyan, miképpen lehetne elősegíteni ezeknek az igényeknek a kielégítését egy olyan esztendőben, amikor előre veti árnyékát a csapadékszegénység. A tevékeny segítség kézenfekvő eszköze az öntözés: a mesterséges csapadékkal való gazdálkodás, méghozzá úgy, hogy az ne csupán az életfenntartást, hanem a kielégítő termést is biztosítsa. A probléma országos méretű, érthető tehát, i. hogy a megoldás — közügy. Feladatot ró a termelőre, — hogy igénybe vegye a víztározókat, a vízfolyásokat, az esetleg évek óta használatlan berendezéseket —, a felvásárló és kereskedő szervezetre — hogy a megtermelt árut gyorsan a fogyasztóhoz juttassa —, és minden olyan vállalatra, intézményre, amelyik ebben a nagy horderejű tennivalóban illetékes. Látni például olyan, ma még bővizű patakokat a megyében, amelyekből — ki tudja, miért? — senki sem öntöz; a víz elfolyik, jóllehet a környező táblákon szomjaznak a növények. Hagyják elcsordogálni az éltető vizet — vajon nem bosszulja meg magát a későbbiekben a mostani mulasztás? A magasabb fekvésű területeken — így például Somogybán is — a hagyományoktól eltérő időpontban szükséges öntözni az idén — közli a tagszövetkezeteinek szétküldött felhívásában a Kapós-völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat. Az eltérés azért indokolt, mert az altalajvíz mintegy három méterre vagy ennél melyebben található a talajban» a a gyekersefc akisül zónáját nem befolyásolja. Megyénk nagy részén termesztenek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok búzát. Ennél a gazdaságos öntözés ideje a mély fekvésű helyeken általában a növény kalászhiányos, virágzó állapota; a magasabb területeken az őszi búza szükséges öntözési ideje már a vetést megelőzően, a vetésre szánt területen a nyár végén, ősszel van, tavasszal pedig nyomban a kitavaszodás után indokolt az öntözés. A Kapós-völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat meghatározott növényekre vonatkozóan kéthetenként várja az Országos Vízügyi Hivataltól az öntözési előrejelzéseket, s ezeket az információkat a társulat megküldi a tagszövetkezeteknek. Legutóbb az április 5-ig kiadott, a nagy termésekhez javasolt öntözőennél mélyebben található a vízadagokat közölték növényfajonként és milliméterben a közös gazdaságokkal, Kaposvár körzetére vonatkozóan. Ebből megtudhatjuk, hogy az őszi búzánál és az őszi árpánál egyaránt 106,8, a lucernánál és a ysorosherenel 3Q&-a tos&óuai 68,8 mm vizet javasolnak kiöntözni. Ez persze nem az abszolút vízhiányt mutatja. A számok csak ott reálisak, ahol az altalajvíz három méternél mélyebben van. A tsz-eknek megküldött javaslatból kitűnik, hogy az öntözés először a pillangósokon kezdhető, majd az őszi kalászosokon — ezen belül sorrendben az árpa az első, aztán jön a búza — folytatható, ezután következik a borsó. (Ha ennek a sorrendnek a megtartására nincs mód, akkor bármelyik növénycsoport öntözhető, amennyiben azt a talaj állapota lehetővé teszi.) Az első öntözésre 40—60 milliméteres vízmennyiséget tartanak helyesnek, mivel a talaj felső rétege kitavaszodáskor még nedves. Később, az Idő felmelegedésével növelhető az adag. Hogy az öntözés minél eredményesebb legyen, a társulat a szaktanácsadáson túl öntözőművek tervezésére, kivitelezésére, a szükséges berendezések beszerzésére is felajánlotta segítségét. Élni kell vele. DE MINDENEKELŐTT a saját lehetőségek kiaknázására van szükség ahhoz, hogy elégedettek lehessenek gazdaságaink a kertészetek és a szántóföldi növények idei hozamával. H. F. Somogyi Nép/opl 3
