Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
TÖRTÉNET A TEGNAPBÓL A parasztasszcmyok évszázadok óta megszokott életét élte. Napkeltétől napnyugtáig kinn a föld. szívta erejét. A karjai inassá váltak, keze szinte hoz- záimerevedett a kapa fogásához. Napszítta arca csak a téli hótól fakult meg egy kicsit. A sorsa ellen sohasem zúgolódott. Ebbe született bele, a vérében, a szívében, a lelkében magával hozta a fanyar szagú föld és a jószág szeretetét A föld és a jószág. A parasztember életében, gondolatvilágéiban minden e körül forgott És ezért vállalt mindent. Gürcölt szenvedett kuporga- tott, hogy egy tenyérnyivel nagyobb legyen a földje, hogy egy jószággal több álljon az istállóban. A föld és a jószág miatt családok hullottak szét, emberek gyűlölték meg egymást egy életre, soha be nem teljesült szerelmek torkolltak tragédiába. Ezt a fíSldet, ezt a Jószágot »elvitte« a szövetkezet Igen, így mondogatták: elvitte, odaadtam, aláírtam. Igen, aláírt, csakhogy ez az aláírás nem volt még minden., Az érzések, a gondolatok megrázó háborújában a meggyőző szavak csak bebocsátást kérőn kopogtak a tudat kapuján. Abban a faluban, ahol ez a parasztasszony élt így alakult ki a vélemény: — Azt mondják, hogy ez a fejlődés útja? Hogy így lehet jobban gazdálkodni meg jobban élni? Na, jó! Mi beléptünk! De majd nézzék meg, hogy mi lesz ebből! Majd mi megmutatjuk, nem egészen úgy van ez! Abban az időben nem beszélt erről senki. Ha jutalmat ígértek volna a »nadrágos városinak« vagy bárkinek, hogy egyetlenegy embert nevezzen meg, akitől ilyet hallott — napestig figyelhetett volna, akkor sem bukkan nyomra. De hal ez hiányzott, hol az maradt eL A buktatókat látni nem lehetett, de mindenütt akadályok álltak. Mindenütt abban a faluban, ah<^J a parasztasszony élt. Volt olyan hely, ahol a józanabb ész gyorsahhan felülkerekedett Csak ezt nem hallották meg, vagy egyszerűen nem hitték eL — Ki emlékszik ezekre az időkre?! Minek erről beszélni máma?! — Ha térdenállva könyörögnének, vegyem vissza a földem,- a jószágom — akkor se kellene! Inkább elmennék a városba! — Persze, hogy nehéz volt az embernek, hiszen azt hitte, hogy elveszik az egész élete értelme. De hát ez akkor volt! — a kéz legyint, leinti a múltat. A parasztasszony abban az időben nap mint nap hajnalban kelt. Éppúgy, mint régen. De az útját nem a gazdasági épületek felé vette, hanem a régi uradalmi istálló irányába. Ott álltak a közösbe vitt tehenek. Egyedül ment a sötét hajnalban, lába alatt zörögtek a levelek, a kutyák megugatták. Nem félt. Sohasem félt. Csak a szíve volt nehéz, meg a sírás fojtogatta. Mert az ő lelke is jajongott a föld után. — Bőgtek a tehenek, mikor beléptem. Mind rám nézett, csaknem azt mondták: ne hagyjam itt őket, mert akkor nem lesz, aki ideáll Másnap hajnalban újra ment És a keserűség helyett egyre inkább a harag gyülem- lett a szívében: — Hát parasztemberek ezek? Van szívük elnézni, hogy a szemük láttára pusztuljon el a jószág! Az ő jószáguk! A zárszámadáson, azon az elsőn, minden volt, csak békesség nem. Mindenki mondta a magáét, mindenki mást okolt, szó esett ott mindenről, csak arról nem, hogy valahol másutt kellene keresni a bajok gyökerét Ez a parasztasz- szony akkor — életében először — szót kért — Hát emberek, én csak azt mondom, azért egy kicsit körül kéne nézni magunkban is! Ügy ám! Nincs leszedve a kukorica, kaszálatlanok a rétek, nincs takarmány, a jószágok szenvednek, éheznek. Kérdem én: kinek jó ez?! Mire jó ez?! Korholó szavaira csend lett. Aztán hatalmas zúgás ... Mezőgazdasági szaküzlet Nagyatádon Kevesebb lehetne a hiánycikk... A földért, a jószágért a parasztember mindenre képes volt. Az első nagy lelki viharok után éppen ezért a född és a jószág lett a legerősebb kapocs, mely a szövetkezethez kötötte. De addig... Addig évek teltek el, évek kellettek ahhoz, hogy a meggyőző szó tapasztalatokkal párosulva bebocsátást nyerjen a tudat kapuján ... Nem is a tudat, inkább az öröklött jószágszeretet volt az, ami azt a parasztasszonyt azokban a nagyon nehéz időkben tolvajlásra késztette. Igen, tolvajlásra, méghozzá olyanra, amilyet nemigen jegyeztek föL — Azt a Böske tehenet én nagyon szerettem. Ki tudja megmondani, hogy egy-egy jószágban mi az, amitől olyan közel kerül az ember szívéhez?! Az állatorvos fölírta, odaadta a gyógyszereket, elmondta, mikor adjam neki, de azt is elmondta, hogy nem sok remény van hozzá, hogy valaha talpra álL Ezt a Böskét én megmentem — csak erre gondoltam Hajnalban, mikor indultam a majorba, fölfogtam egy köteg jó kis szénát a miénkből, aztán vittem neki. Persze néhány nap múlva észrevették ... Nem szívesen emlékszem vissza arra a jelenetre, mikor kiderült, hová »lopom« a szénát. De nem is érdekes ez ma már. A Böske meggyógyult. Talán még ma is jó egészségnek örvend. A tolvajlás miatt nem került bíróság elé. Az ítélőszék saját lelkiismerete volt, és az felmentette őt... Ki emlékszik ezekre az időkre? Minek erről beszélni máma? A tegnap vajúdásából született a ma... És az ember dolga, hogy emlékezzen, emlékeztessen... Ma a szövetkezetekben nemzedékváltásról beszélünk, és azt keressük, hogyan lehetne megtalálni az újfajta tulajdonosi érdekeltséget a fiataloknál, az új belépőknél. Az élet mindig ad példát, a tényekből tanulni lehet Az a parasztasszony ma is köztünk éL Böhöny-én lakik, Szabó Józsefnének hívják. A történet nemcsak az ő története, hanem mindazoké a parasztembereké, akiket lassan a fiatalok váltanak fel. És a (Tudósítónktól.) A nagyatádi áfész régi hiányt pótolt, amikor mező- gazdasági szaküzletét egy hónappal ezelőtt megnyitotta. Negyvenkilométeres körzetből is fölkeresik azóta a boltot. Az itt árusított cikkek egy részéért azelőtt Kaposvárra kellett utazni. A kaposvári AGROKER-től, a Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalattól és Budapestről szerzik be az árut. Egy órán át néztük a forgalmat, ez idő alatt vetőmagokat vittek legtöbben. Sokan vásároltak műtrágyát: 5 kilós és kisebb tételekben van itt különféle hatóanyagtartalmú műtrágya. A vízszivattyúkra és a háztáji hasznosításra alkalmas öntözőberendezésekre, a kerítésfonatra, a permetezőszereikre is sok a vevő. A taranyiak kötélárukat vittek, az egyik tsz megbízottja munkaruhát és permetezésnél használatos védőruhát rakott autóra. Éppen akkor érkezett egy szállítmány szőlészeti cikkekből. Aki viszont terménydarálót szeretne venni, annak az eladó csak ezt mondhatja: »Sajnos, egy darab sincs. Ha ma 500 érkezne, valamennyinek lenne gazdája.« 160 000 forint értékű árut adtak el a megnyitás óta eltelt egy hónap alatt. Sokan vesznek a szerszámok és gépek mellé szakkönyveket is. Azonban hiánycikk a már említett terménydarálón kívül a fólia, a kisebb motoros villanyszivattyú, számos alkatrész — mint például a permetezőbe való tű —, s hiába is rendel a bolt, nincs a kereskedelmi vállalatoknak sem. , ■? Somogyi Néplap E hiányok hátráltatják a munkát a háztáji gazdaságokban, házikertekben. : ♦ 25. rész ! — Képzelj el fekete-fehér I csíkos gyerekeket! — kiabál- I tam. ♦ — Zebragyerekeket — tette t hozzá Dávid. i — Ez óriási lenne — mood- | tam. ; — De egyelőre menjünk fel : a hegyre — mondta Dávid, i — Ma nagy meleg lesz — I mondtam. | — Akkor fürdönadrágot ve♦ szék — mondta Dávid. ♦ — Még az is sok, olyan me- J leg van — kiáltottam. S ahogy | jöttem, a fenyőfán kúszva tá- í voztaim. | — Várj meg, mindjárt meggyek! — kiáltott le Dávid, t -Kihajolt az erkélyről, és | nevetett | Átsegítettem Kiotót egy fa- ♦ gyökéren. A vastag gyökér az j ösvényt szelte át Ehhez egy í kissé fölemeltem. A dereká- { nál fogtam meg. Mint a pegvermek élete neon. választható el a szülők történetétől... Vörös Márta hely, olyan könnyű volt Klót. Már ugrott is a levegőbe. Mintha az én fogásom emelte volna föl. Pedig jóformán csak az egyik kezem ért hozzá. A másik nem is volt szabad. A klarinétot vittem benne. — Kár, hogy nem vagy táncos — jelentette ki. — Mért kár? — kérdeztem. — Akkor veled gyakorolhatnám az emeléseket, és nem Karellal — mondta. — Ki az a Karel? — kérdeztem. — Egy fiú az iskolából — felelte. — Micsoda név az, hogy Karéi? — kérdeztem. > — Mint Károly. Például Károly bácsi. De nem Károly. Ö Karel — mondta Klót — Jól tud emelni, igaz? — Jól — felelte Klót, és őszinte odaadással rázta hozzá a fejét — Akkor mért kár, hogy én nem vagyok táncos? — kérdeztem. Klót a nyakamba csimpaszkodott Aztán lerántott magával a földre. Itt erősen lejtős volt a hegyoldal. Gurulni kezdtünk lefelé, egymásba kapaszkodva. Egy fa állította meg gurulósunkat. — Drága, drága Dávid — mondta Klót, és csókolta a számat. Mikor lélegzethez jutottam, ezt mondtam: — Legföljebb egy kicsit szomorú vagyok. Ez a Karéi meg más fiúk is az iskolában ugye, akkor érnek hozzád amikor akarnak? — Nem, Dávid, igazán nem. Csak az emeléseknél. De akkor muszá j. Magam nem emelhetem fel magam. A halatonendrédi határban A halatonendrédi Zöldmező Tsz-ben ötven holdon vöröshere felülvetését végzi BmoU Imre traktoros és Scblett János faros. A tsz-ben eddig 800 hold fejtrágyázásával és 3N hold alaptrágyázásával készültek eL A kalauznő az utolsó kocsiban utazik Negyedóra van az indulásig. A vonat mellett áll. — Mi a feladata addig? — Fölsegíteni és tájékoztatni az utasokat. Ha a vonat elindul, ő a jegyeket ellenőrzi. Hivatalos nevén jegyvizsgáló, mi, utasok, kalauznak hívjuk. Az állomásokon plakátok hirdetik ezt az állást. És jelentkező is akad, bár még mindig munkaerőhiánnyal küszködnek. — Mi az oka? — kérdezem Farkas Lajos vezénylőtiszttől. — Azért nem keresett szakma ez, mert minden lépést, mozdulatot, pillantást mindig ugyanúgy, precízen, meghatározottan kell csinálni. Még így is balesetveszélyes. A kereseti lehetőség viszont nem rossz. A férfiak, gondolok itt elsősorban a vonatvezetőkre, tehernek, és sokszor még »kiszúrásnak« is veszik, ha női jegyvizsgálót osztok be melléjük. A kocsikapcsolást, tolatást a kalauznő helyett ilyenkor neki kell elvégezni. Ezért dúlnak. Nagyon rossz szellem ez, türelem, belátás — Értem — feleltem. — Ezért mondtam, milyen jó lenne, ha te is táncos lennél. Akkor mindig te emelnél. Alikor mindig te érnél hozzám. Mentünk tovább a kapaszkodón. Akkor nekem jutott eszembe valami. — Kár, hogy nem vagy klarinétos — mondtam. — Mért kár? — kérdezte. — Mert akkor együtt gyakorolnánk. Nádat faragnék neked. Kettőst játszanánk. A fúvókét is a szádba adnám. Klpt megállt. Rám nézett. — Próbáljuk meg! — mondta. — Mit próbáljunk meg? Ne becsüld le a klarinétot! — Eszem ágában sincs — mondta ijedten. — Csak megpróbálhatnánk. Hátha meg tudom fújni a klarinétot. Ebben nem vagyok biztos. De abban biztos vagyok, hogy te jó táncos lennél. Már majdnem a második tisztáson voltunk. De még az erdőben. Leültünk egy kivágott tölgyfa tönkjére. Kivettem tokjából a klarinétot. A fúvókát a számba vettem, és nagyon halkan megszólaltat- _ tam. Gyöngéden szólt, gyönge-1 den akartam megszólaltatni, l Ügy éreztem, hanggal mon-t dóm Klotnak: szeretlek, Klót. És mintha ő megértette volna ezt a vallomást. Fejét egy kicsit félrc-hajtotta, világoskél. szeme mintha megsötétült volna, s úgy nézett. Mikor elvettem a számtól a klarinétot, megszólalt: (Folytatjuk.) helyett. Én elégedett vagyok a női jegyvizsgálóinkkal. Itt van például Kovács Emma kaposfői kislány. Aligha találnék nála lelkiismeretesebbet. Pár hónapja csinálja. Elsajátította a tudnivalókat, nem követ el kihágásokat, s úgy vettem észre, ő is jól érzi magát nálunk. Megkeresem Emmát Helyes, fiatal lány. Egyéni- sapkája divatos frizurát takar. Szeme, szája körül pajkos mosoly bújkál —i Mindig ilyen jókedvűen érkezik a munkába? — Igen, mert örömmel csinálom. Hét hónapja vagyok itt. Ebből hármat tanulással töltöttem el. A gyakorlatom még nem nagy, de úgy érzem, elsajátítottam a legfontosabb tudnivalókat. A többit a gyakorlat hozza magával. — Honnét került ide? — Varrónő voltam a ruhagyárban. Három évig. Ott mindig kedvetlen, beteges. Itt egészen más. Emberek között mozogni, bánni, beszélgetni velük, segíteni nekik a legszebb feladatok egyike. Így kell ezt felfogni, azt hiszem! — Hogyan jár el szabálytalan esetekben? — Természetesen mindig előírás szerint, de nem embertelenül. — Mit tartogat a »kalauzt« táska? — Az oldalára akasztom a »lyukasztót«. Hivatalos nevén a jegyvizsgálói kulcsot. A táskában vannak a menetrend, a fékkönyv, a díjköteles szállítólevél, a jegyvisszatérttési lapok, a kocsisérülési bárea, a jelzőlámpa. — Mit csinál szabad idejében otthon? — Ketten élünk édesanyámmal. Sokat segítek neki. Egyébként, ha teljesen ráérek, olvasok. — Mit olvas legszívesebben? — Petőfit és Radnótit Ok állnak a legközelebb hozzám. A regényektől sosem kapok annyit — Szórakozni jár? — Nem, mert öregnek érzem magam a fiatalok között. A »mostani« közvetlen stílus engem zavar. — Mi a feladata, ha végzett a jegyek vizsgálatával. — Az utolsó kocsiban kell tartózkodni. Figyelni, nem jön e hátulról valami. — Tehát a kalauznő is az utolsó kocsiban utazik? — Igen — mondja nevetve, és utolsóként száll fel az induló vonatra. Fenyvesi Beáta Gépkocsivezetőt hosszabb vezetési gyakorlattal, Nysa gépkocsira felveszünk. Részletes írásbeli jelentkezéseket a Magyar Hirdetőbe kérünk »Változó munkahely« jeligébe, 405921. számra. (405921) AZ MSV HUNGÁRIA JACQUARD SZÖVŐGYÁR azonnalra felvesz 36 évet betöltött lányokat és fiúkat (felső korhatár 30 év) a következő feltételekkelSzövő átképzés munkakör: a tanulási . íap. A tanulási időre ingyen lakást és ingyen ebedet biztosítunk. A tanulóidő alatt havonta egyszer ingyen hazautazás. A szakma elsajátítása " 1500—2600 Ft közötti kereseti lehetőség. 3 szombatból 2 szabad. Textil juttatás — nyereségrészesedés. Jelentkezés személyesen vagy írásban a gyai munkaügyi osztályán, Budapest XIX. kér., Vörös Hadsereg útja 36. Telefon; 472-117. (411375)
