Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

Üj posta Siófokon

Automata telefon 22 községben is — Ma délután kapcsolják be az előfizetőket

Siófokon ma üzembe lép a 160 millió forintos költséggel készült automata telefongócközpont.

Hetekkel ezelőtt három órát vártam egy kaposvári kapcsolásra. Nyaranta fél napig is eltartott, mire Siófokról a megyeszékhelyet meg lehetett kapni telefonon. Postások mondják: a nyáron az is előfordult, hogy egy egész napot várt az ügyfél a miskolci hívásra.

Az új, 1600 telefonállomás befogadására alkalmas központ szürke gépegységei között »vizsgáztatjuk-« a svéd Ericsson cég által szállított berendezést.

A miskolci pontos idő egy percen belül jelentkezik siófokon. A kaposvári kapcsolás sem tartott háromnegyed percig, s Budapest is egy percen belül jelentkezett.

Siófoknak nagy szüksége volt az új központra. Jogos és a régi körülmények között megoldhatatlan panaszok áradata érkezett már telefonügyben a postára. A régi, 1942- ben épült központot kétszer is bővítették. Mostani hétszázas kapacitása ma délutánig dolgozik.

Szűk terem. A telefonkezelők valósággal akrobatamutatványokat végeznek. Az utcáról felhallik a gépkocsik erős búgása. A legnagyobb forgalom idején 13—14 kezelő mondta itt: »Központ!« Havonta 100—130 ezer helyi és 60—70 ezer távolsági beszélgetést kapcsoltak.

A számok nagyságát csak itt, a központban lehet megérteni.

— Ma délután átveszi helyüket az automata — mondta Horváth László, a Somogy megyei Távközlési Üzem osztály- vezetője. — Munkájuk köny- nyebb, kényelmesebb, s az előfizetők bosszúsága összehasonlíthatatlanul kevesebb lesz. A gép pontosan, jól dolgozik.

Próbáljuk. A hallgatót nem lehet olyan gyorsan fölvenni,

Kerámia gyűjteményt vásárolt a pécsi múzeum

Gádor István Kossuth-dijas keramikus művész életműve méltó helyre került: a Baranya megyei tanács megvásárolja és a Pécsi Janus Pannonius Múzeumba helyezi e) a szép, értékes alkotásokat. A

nagy jelentőségű a pécsi múzeum kezdeményezése, hogy a gyűjteményt együtt tartsa és egészében mutassa be a közönségnek. Gádor István kerámiáit — egyelőre — a siklósi vár termeiben állítják ki.

hogy ne kapná meg a telefonáló a búgó hangot, s a távkapcsolást végző központ más hangszínű búgása is azonnal jelentkezik.

A siófoki telefongócközpont tíz kisebbet is kiszolgál. Ez lehetővé teszi, hogy a régi siófoki járás 22 községében éjjel, nappal gyors összeköttetést létesítsenek. A tabi és a fonyódi posta is csatlakozik a gócközponthoz. Az itteni előfizetőknek ebből az a hasznuk, hogy az országos távhívó rendszerbe bekapcsolt városok telefon- tulajdonosait közvetlenül tárcsázhatják a központkezelők.

A gyors összeköttetést, a torlódások elkerülését hatszáz távolsági telefonvonal biztosítja. Összehasonlításként: a siófokinál nagyobb kaposvári postán legföljebb 236 távolsági vonalat használhatnak az előfizetők. Budapesttel például egy időben hatvanan, Kaposvárral huszonketten beszélhetnek. A balatonföldvári előfizetők egy időben negyvennyolc siófoki számot hívhatnak.

Járjuk az új — korszerűen berendezett — épületet. Csönd, ben dolgozó berendezések, ember alig.

_— Sok egyéb mellett egyik fő előnye éppen az a régivel szemben, hogy nagy biztonsággal dolgozik. Viszonylag nem sok kezelőre, karbantartóra van szükség. A berendezés — ha szükséges — önmagát is ellenőrzi, s mindenről tájékoztatja az ügyeleteseket.

A berendezések patika tisz- tagságú termekben vannak. Az embereknek pihenőt, öltözőt, mosdót, egyszóval minden igényt kielégítő szociális helyiségeket építettek.

A régi, zsúfolt központ helyett most a távolsági beszélgetések kapcsolására létesített munkahelyek is csöndesek. Dohányszínű huzattal borított, hangnyelő falak, mindenütt virág. A központ még csak ma kezd el dolgozni, de a »telefonos lányok« már otthonossá varázsolták.

A posta — a kedvezőbb lehetőségek következtében — kétszer, háromszor nagyobb forgalomra számít. Eddig ugyanis aki tehette — nem telefonált Siófokon.

A szerelés több mint másfél évig tartott. A bekapcsolás néhány órát vesz igénybe.

— Nem szabad elfelejteni, hogy szinte órák alatt kell átállni az új központnak a forgalomra. Igaz, hogy bekapcsolás előtt minden vonalat többször is vizsgáltunk, mégis előfordulhatnak hibák. A posta szerelői mindent elkövetnek, hogy az előfizetők csak az új központ gyorsaságára figyeljenek föl. Szeretnénk, ha megértenék az előfizetők ezt, s az első néhány napban türelmesek lennének.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az automata központ másként dolgozik. A postások felkészültek arra, hogy az átállás után több lesz a »hamis hívás«.

A gyorsabb távbeszélő-kapcsolási lehetőség Siófokon egy évekig tartó munka eredménye.

Kercza Imre

Budapesten élő 80 esztendős művész a modern magyar kerámia egyik megteremtője és legkiválóbb élő mestere. A 379 darabból álló gyűjtemény a mai magyar kerámia reprezentatív részét képezi, ezért

Mint ismeretes: nyaranta kerámiai művésztelep működik itt és a tervezett kiállítás hozzájárul majd az alkotótábor művészi környezetének kialakításához.

Megjeleni az íj Magyar Lexikon kiegészítő kötete

A szocialista ismeretterjesztés és világkép-kialakítás, a mrszerű általános műveltség bátorítása szempontjából egyaránt az elmúlt évek fontos .ulturális eseménye volt az Új Magyar Lexikon hat kötetének megjelenése. A rendkívüli érdeklődést, mely a marxista felfogású, a kor szín- onalán álló, megbízható is- ereteket adó lexikonkötetek ánt megmutatkozott, min- : nnél jobban bizonyítja, hogy z Üj Magyar Lexikon hat kö- ete az utánnyomással és a második kiadással együtt ösz- szesen több mint 200 ezer példányban talált gazdára.

Ilső kötetének szerkesztése . 9 augusztusával zárult, s a :tet 1959 végén került az ol- bók kezébe. A hatodik 1962 >én jelent meg először a nyvesboltokban. Az időközin eltelt tíz esztendő mindenképpen szükségessé és indokolttá is tette tehát egy kiegészítő kötet kiadását, mely a bekövetkezett változásokat és újdonságokat is tartalmazza.

Az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének körültekintő munkájaként most megjelent a csaknem 500 oldalas, A-tól Z-ig terjedő kiegészítő kötet. A lexikon e hetedik kötete szervesen kapcsolódik az előző hathoz; használatát rendkívül megkönnyíti, hogy a pótkötetben csillaggal jelzett címszavak a korább; kötetek megfelelő címszavaira utalnak, azoknak kiegészítései vagy helyesbítései. Lépést tartva egy évtized tudományos fejlődésével s egyéb változásaival, a kiegészítő kötetben olyan megállapításokat is találhatunk, melyek a korábbi címszónak újabb, frissebb értelmezését, vagy a korábbi értelmezésnek korszerűsítését jelentik. A hetedik kötet szerkesztése egyébként 1971. február 1-ével zárult.

Bizonyos, hogy a 90 ezer példányban most megjelent kiegészítő kötet — társaihoz hasonlóan — jó szolgálatot tesz a szocialista műveltségnek, az általános ismeretterjesztésnek.

| Dávid felállt. Két kezével « rázta le magáról a vizet. Ügy » felelt:

!

* — Jól. Nincs semmi bajom.

— Tudnál ugrani? — kérdeztem.

| — Miért ne tudnék? — fe? lelte.

I — Akkor előbb én ugróm — i mondtam.

« Máris nekirohantam a sza- fkadéknak. Kinyújtott lábbal i röpültem át fölötte. Az utolsó ♦ pillanatban behajlítottam a

I lábamat, hogy ne érjek át a I másik partra. Ugyanúgy jár- I tam, mint a múltkor Dávid. t Az agyagos föld csúszni kez- |dett alattam. Hallottam Dávid {ijedt kiáltását:

| — Klót!

| Örültem, hogy megijedt.

♦ Csúsztam lefelé a szakadék

nedves oldalán. Mindenem csupa sár lett. A ruhám a nyakamba húzódott. Sáros lett a lábam, a combom, a hasam! a mellem, persze a ruhám is, meg az arcom is. Csak a szandálom maradt tiszta. Azt előbb ugyanis levetettem és a kezembe fogtam.

Egyébként meg se ütöttem magam. A kiálló gyökereken már kúsztam is fölfelé. Dávid nyújtotta lefelé a kezét. Ügy húzott fel. Ott álltam, mint egy szerecsen gyerek a Faust balettben.

— Nincs semmi bajod? — kérdezte Dávid. Hangja ijedt volt.

— Semmi, semmi — mondtam.

— Biztos?

— Biztos, hidd el. Csak sze- recsengyerek lettem. Most én is csutakolhatom magam. Mint a múltkor te.

Odamentem a csermelyhez. Ahol az előbb Dávid locsako- dott. Beleálltam. Jóval bokám fölött ért a víz. Lemostam a •lábamat térdig. Dávid ott állt. Nézett. Majd megszólalt:

— A ruhádat is le kell vetned. Csupa sár vagy. Majd elfordulok.

És már meg is indult. Vagy tíz métert ment a réten. Lefeküdt a pázsitra. Háttal nekem.

A nyakamon át lehúztam a ruhámat. Lemostam magamról a sarat. Még az arcomat is belemártottam a vízbe. A hajamat is. Csurgott az arcomról meg a hajamról a víz. Megmostam a combomat. Akkor

Mouret abbé vétke

A képen egy fiatal párt látnak, s ebben látszatra nincs semmi különös. De a film, amelyikből a kocka való, a regény, mely a filmet ihlette, a fiatal pár tragikus sorsáról szól. Elég annyit mondani; a fiatalember pap, egy francia falu fölszentelt abbéja, a lány pedig árva, akit szabadelvű bácsikája nevel egy elhagyott, omladozó kastélyban, ősi birtokon, ősi parkban, melyet úgy neveznek a környéken'• Párádon— magyarul a Paradicsom. Hatalmas, buja tenyészet, régi kertészkultúra tobzódó burjánzása, ölelkező fák, bódító virágok, szisszenő, fényes testű kígyók. Itt nevelkedik a lány. Meglátja, megszereti a község abbéját, a szép, fiatal papot, Serge-t, akit Mouret- nak neveznek a környékbeliek.

A családregény nagyszerű kivirágzását hozta és hozza a realizmus. Különös módon teremti ezt Émile Zola naturalizmusa. Aprólékos, ma néha visszataszító vagy meghökkentő hűségű részleteivel, hiteles rajzzal épít fel regényekből egy óriás családfát, melyet a Rougon Macquart ciklus néven tart számon az irodalom- történet. Egy család a züllésben és a fényben, egy család az utolsó francia császárságok alatt, gazdagon és koldusbotra jutva, pompában és fertőben. Hadd emlékeztessünk olyan könyvélményekre, mint a Germinal, a Patkányfogó vagy a Nana — amely filmen is nagy siker volt, mint csaknem valamennyi, filmre adaptált Zo- la-regény. Mouret abbé, s a filmben is szereplő Pascalé doktor rokonai Nanának, a Rougon Macquart családnak. S ebből, a kapcsolatait tekintve zavaros, vérfertőzött családból beteg idegzetű ember kerül ki. Ezért kerül a fiatal pap is egy Mária-szobrot szemlélve eksztázisba. Amolyan biológiai átok ez, melyet Zola

végigvonultat regényein, pontosan motiválva mindezt a rá oly nagy hatást gyakorló korabeli biologizmussal, örökléstani determinizmussal.

Minderről a filmben szó sincs; sőt mintha maga a Zo- la-regény is éppen a hamvas szerelmi történet miatt egy kissé távol esne a többi naturalista regénytől. Megőrzi ugyan a naturalizmust, de nem fülledt városi környezetben, hanem vidéken (jóllehet Zola itt is, egy birtokőrzés miatt teljes promiszkuitásban — vérfertőzésben — élő falut ábrázol egyik környezetként). A film hibájául felrótták, hogy elszakad némileg a zolai világtól. Úgy vélem, a filmnek hasznára vált, hogy szuverén eszközeivel önálló világot épített ki, nem tartott szükségesnek olyan mérvű naturalista determinizmust, amelyet tudományos vonatkozásban például úgyis maga mögött hagyott már az élet. Viszont örök zolai értékeket újított fel.

Egészen különös képi érzékenység, finomság jellemzi a filmet. Bemutatja ugyan a részleteket is, következetes materializmussal, hűen a meghatározó stílusréteghez, de rögzít múló hangulatokat, s csodálatos mélységű lírát. Olyan szerelmi kettőst rajzol, amelynek ártatlansága, bája, üde természetessége fölött ott uralkodik a végzet. Szigorú társadalmi, lelkiismereti törvényt sértettek meg, önmagával is szembe kerül a főhős tehát, s ez a tragédia legfőbb forrása. De maradjunk még egy gondolatra a legszebb élménynél, ennél a tiszta, tragikus szerelemábrázolásnál.

Minden halandósága, múlandósága ellenére George Franju rendezőnek sikerült két rendkívül érzékeny alkatú színésszel örök érzést ábrázolnia, a pusztulásban is az elpusztíthatatlant.

Tröszt Tibor

két karomat kinyújtottam a nap felé. Hajamból a vállam- ra csurgott a víz. A homlokom is nedves volt és a szempillám is. Forrón sütött a nap, de megborzongtam, összehúztam a szememet, és úgy néztem a napba. Szempillámon a nedvesség, mintha kristályszemüveg lett volna. Piros, zöld, sárga fények csillogtak a szemem előtt. Vagy inkább táncoltak.

Nem tudtam, vajon Dávid megfordult-e. De Dávid nem fordult meg. Feküdt a fűvön, háttal nekem. Nem tudom, mire gondolhatott.

— Dávid! — kiáltottam oda neki.

— Tessék — de nem fordult meg.

— Ki kell mosnom a ruhámat.

— Jó mosd ki — mondta.

— Dávid — kiáltottam még egyszer.

— Tessék — mondta.

— Nézz rám! — kiáltottam.

És még mindig a nap felé

fordulva álltam. Oldalt Dávidnak.

Dávid talpra ugrott. Ügy állt ott, szétvetett lábbal. És nézett.

— Klót — mondta. De nagyon halkan mondhatta. Talán nem is mondta, csak én hallottam.

Akkor szembefordultam vele. Leengedtem a kezemet.

— Most már elfordulhatsz. Te is láttál engem, ahogy én láttalak téged. Most már fordulj el! — mondtam.

Dávid nem válaszolt. Csak nézett. Egyszerre éreztem,

hogy a lábam reszketni kezd. Biztosan hideg a víz. De a karom is reszketni kezdett. Azt pedig sütötte a nap. Dávid végre megszólalt:

— Most már nem tudok elfordulni.

Lehajoltam, és magam elé kaptam a nedves ruhát.

— Fordulj el, kérlek — mondtam halkan. Meghallotta.

— Elfordulok. Pedig jó lenne estig nézni téged. Szép vagy, Klót.

Elpirultam. Éreztem, milyen forró lett a fejem.

— Tényleg? így is szép vagyok? — kérdeztem.

— Szép vagy, Klót — mondta még egyszer. Aztán elfordult és leült a fűbe.

A csermely partján leültem én is a fűre. Itt tele volt minden vadvirággal. Percek alatt egy ölre valót téptem.

Gyorsan összefűztem egy koszorút. Ilyenben mindig nagyon ügyes voltam. A koszorút a nedves hajamra tettem. Aztán egy vastagabbat is fűztem.

Dávid szótlanul ült, háttal nekem. Mintha megbántottam volna.

— Dávid, mi van veled? — szóltam oda neki.

— Semmi — mondta. — Mit csinálsz? — kérdezte.

— Szárítom a ruhámat — feleltem.

—r Akkor még mindig nem fordulhatok meg — mondta. Hangja szomorú volt.

(Folytatjuk.)

SOMOGYI NfiPÜAr

Szombat, 1972, április L

5