Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
A háztáji — nem mellékes Mielőtt a városlakók között is elterjedt volna, hogy többletbevételeiket »háztájinak« nevezzék, azt a pénzt, melyet a fizetésen kívül kerestek, »mellékesnek« nevezték. A kifejezés találó: olyan jövedelem, ami ha van, jó, de ha nincs, nincs. Az igazi háztáji, a tsz-tag háztáji gazdaságának legfőbb jellemzője Viszont éppen az, hogy — nem mellékes! Két területen sem. Az első és fontosabb a népgazdaság. Egész mezőgazdasági termelésünk 23,1 százalékát a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságában állítják elő. Ha ez a tevékenység valamilyen ok miatt hirtelen megszűnne, akkor az összes termés csaknem egynegyede hiányozna az önellátásból és a közellátásból, nagy zavarokat okozva. A háztáji gazdaságok éppen mostanában bizonyították ismét különleges jelentőségüket. A sertésprogramot a mezőgazdasági nagyüzemek — közbejött akadályok miatt — a tervezettnél lassabban valósítják meg. Viszont a háztáji — és kisegítő — gazdaságok rendkívül rövid idő alatt háromszorosára növelték árutermelésüket; ennek köszönhető, hogy most bőségesen van sertéshús. Nem mellékes jellegű a háztáji gazdaság szövetkezeten belüli szerepe sem. Közismert a »szegény tsz — gazdag tagság« szólás, amelynek valóságos gazdasági tartalma van. A rosszul vezetett, vagy mostoha környezeti adottságokkal küzdő szövetkezetekben ugyanis a tagok a háztáji gazdálkodásból igyekeznek pótolni azt, ami a közös jövedelemből hiányzik. A parasztember nem munkaegységben gondolkodik, hanem megélhetésben. Ha igényeit a közösből szerzett jövedelem nem fedezi, még mindig ott a háztáji gazdaság. Ha a gyenge termelő- szövetkezetekben ez az ellensúlyozó tényező nem volna, akkor a gazdaságoknak ez a csoportja az államnak szinte megoldhatatlan gondokat okozna. A háztáji gazdálkodás jövőjét azonban éppen ebből az irányból fenyegeti a legnagyobb veszély. Statisztikai tény, hogy a gyenge tsz-ekben a tag összjövedelmének nagyobbik részét a háztáji gazdaságból szerzi, a közepes tsz-ekben nagyjából a felét, s csak a jó szövetkezetekben csökken ez az arány. A szövetkezeti tag ugyanis kedvező adottságú, hozzáértően vezetett, jól fizető közös gazdaságokban előbb-utóbb rájön, hogy »hajtani« a közösben is lehet és érdemes, ezért ott kamatoztatja munkaszeretetét. Vannak már olyan szövetkeze- zeink is, ahol az úgynevezett eszmei háztáji fogalmát alkalmazzák. Tehát a tagnak nem földet adnak, hanem pénzbeli megváltást. Természetes folyamat ez, de csak akkor, ha az ehhez szükséges feltételek létrejöttével azonos tempóban halad előre! Sajnos, másfajta veszélyek is fennállnak. Sok faluban egy-egy ügyetlen intézkedés zuhanásszerűen csökkenteni tudja a háztáji gazdálkodást. (Például az, ha a község szépítése érdekében megtiltják, hogy az utcán állatokat hajtsanak végig.) Hasonló következményekre vezethet egy-egy kis figyelemlazulás is. Például ha az állami monopolcég nem gondoskodik időben vetőmagról, szaporító anyagról, tehát aki kertészkedne, az nem tud mivel nekifogni. Vagy az értékesítési nehézségek közepette magukra hagyjuk a kisembereket, és emiatt elmegy a kedvük például az őszibarack-termeléstől. Ha közös érdek a háztáji gazdaság, akkor közösen kell segíteni is. Figyelnie kell rá az országos irányításnak, a falu, de leginkább a szövetkezet vezetésének. Érzékelni a változásokat, még mielőtt azok bajjá növekednének; felismerni a gondokat, és segíteni azok elhárításában. Ha monopolvállalat követte el a mulasztást, akkor e vállalat tulajdonosának — az államnak — kell felelősségre vonnia a vétk :sí. Ha közgazdasági akadályok tornyosulnak a háztáji termelés elé, akkor az ösztönzők fegyverével szükséges közbelépni. (Legyen például háztájiban alkalmazható kisgép, de olyan áron, amelyet egy kisember is megadhat érte.) Ha helyi rendszabályok fékeznék a háztáji eredményességét, akkor a tanácsnak kell elgondolkodnia, mi a fontosabb: virágszegély a járdák mellett, vagy tej a kisgyerekek pöty- työs bögréjében? Figyelni, segíteni, tehát tervezni, támogatni kell a háztáji gazdaságok működését, így bizonyítva, hogy felismertük: a háztáji nem »mellékes«, hanem annál sokkal több. A népgazdaság szerves része országosan a termelőszövetkezetnek pedig sajátos, de el nem hanyagolható üzemága! F. B. Versenymozgalmak az idei célokért A Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, valamint a KISZ kaposvári és siófoki járási bizottsága a szövetség területén működő termelőszövetkezetek és községek fiataljai részére termelést segítő versenymozgalSÜTNEK, OSZTÁLYOZNAK A tabi áfész mézeskalács- sütő üzeme 1970 júniusától működik. Eleinte napi öt mázsa édes tésztát gyártottak, de ezt hamarosan napi huszonöt mázsára emelték. A tavalyi nyereség hatszázezer forint volt, erre az évre kétmilliót terveztek. A szövetkezetben 'babot is válogatnak. Nagy részét a Szovjetunióba, Svájcba és Svédországba exportálják. Eddig harmincöt vagonnal szállítottak el, s még tizenöt ya- gonnyi van vissza. A 'bélüzem már öt éve működik, s mintegy száz embernek ad munkát, jó kereseti lehetőséget. Az idén körülbelül 25—30 millió méter belet tisztítanak, osztályoznak, csomagolnak. mat szervezett. Ennek célja a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok szakmai és politikai műveltségének emelése, a gazdasági feladatok megvalósítása, a szocialista cím elnyeréséért indított versenymozgalom továbbfejlesz- .tése. Azok a fiatalok, akik szakképzettséggel rendelkeznek, a Szakma ifjú mestere, a szakképzetlenek a Kiváló ifjú dolgozó cím elnyeréséért folyó verseny mozgalomban bizonyíthatják tudásukat, rátermettségüket. A felhívás egyben javasolta azt is, hogy a különböző termelési ágazatokban dolgozó fiatalok • körében alakítsanak ki ifjúsági brigádokat. Az eddig is olyan nagy sikerrel megrendezett Ki tud többet a mezőgazdaságról? című vetélkedőt ismét megrendezik majd, ahol növénytermesztésből, állatenyésztés- ből, gépesítésből, munkavédelemből és politikai ismeretekből kell számot adniuk a fiataloknak. 1 Felkészült az öntözésre a kutasi tsz (Tudósítónktól.) A kutasa termelőszövetkezet főkönyvelője, Váradi Imre tájékoztatott a napokban az idei öntözési tervekről. — A termelőszövetkezetnek 48 holdas üzemi víztározója van, amely (kettős hasznosítású. A tározó vizét részben öntözésre, másrészt pedig halfce- nyésztésre hasznosítjuk. — Mekkora az öntözendő terület? — Ebben a gazdasági évben 120 holdat kívánunk öntözni. Ennek egy részén paprika terem, melyet a Nagyatádi Konzervgyárnak szállítunk, másik részén pedig cukorrépa lesz. — Az öntözéshez milyen előkészületeket tettek? — A 120 hold öntözéséhez szükséges cső- és számyveze- tékünk megvan. Természetesen pótlásra mindig szükség van, ennek beszerzése folyamatos. A tározó karbantartása — elég jó idő volt ehhez — megtörtént. Vizünk van elegendő. — Nem volna mód nagyobb terület öntözésére? — Sajnos, a jelenlegi berendezésünk ezt nem teszi lehetővé. Éppen ezért határozott úgy a tsz vezetősége, hogy egy újabb MA—200-as öntözőberendezést vásárolunk. Ha ezt időben megkapjuk, megkétszerezhetjük az öntözendő területet. — Milyen halakkal telepítik be a tározót? — Eddig nyolc mázsa ivadékot tettünk a tározóba, de még 22 mázsát kívánunk elhelyezni. Az ivadékok fele ponty, fele pedig növényevő amurivadék. Erre azért is szükség van, hogy a hínártól és az egyéb káros vízinövényektől tisztán tartsuk a tározót, a vizet. Termelőszövetkezetünk szakvezetése úgy látja, hogy a felsorolt intézkedésekkel jobb eredményeket tud elérni. A tsz tagsága is úgy érzi, hogy a vezetőség helyes intézkedései csak növelhetik a termelési eredményeket, ezért a tagság szívesen vesz részt a tsz minden munkájában. 51,3 milliós termelési érlék a nagybajomi Lenin Tsz idei tervében ( Tudósítónktól.) Változtatnak a termelés irányításán a nagybajomi Lenin Tsz-ben az idén. Megvalósítják a gépek nagyfokú koncentrációját, a szakosítást, s ennek biztosítására üzemmérnököt alkalmaznak: minderről a közelmúltban a tervköbméter fa kitermelésével, 60 hektáron pedig erdőtelepítéssel számolnak. Épül az új, 588 férőhelyes tehenészeti telep, s ezt majd negatív állatállománnyal töltik meg. A szarvasmarhák számát az év eleji 629-ről az év végére 1117-re emelik, s a negativizálás érdekében 500 Szorgos asszonykezek készítik az cdes süteményt. Osztályozzák a megtisztított beleket. Fotó: Gyertya® tárgyaló közgyűlésen esett szó. Szükség volt a szervezeti és vetésszerkezeti változtatások bevezetése, a dohánytermelés gépesítésére, a nők téli foglalkoztatásának biztosítására. A legnagyobb üzemág a növénytermesztés lesz az idén is, ezen belül azonban csökkentik a burgonya területét, s helyette inkább borsót, repcét, dohányt termesztenek. Dohányuk például 46, pillangós takarmányuk 319, zöldségük 20 hektáron lesz. A legnagyobb terület a gabonáé és a kukoricáé. A kertészetben a hozamokból 1,5 millió forint bevételt terveznek. A talajerő pótlására nagy gondot fordítanak: 600 hektáron istállótrágyázást, 400 hektáron zöldtrágyázást végeznek, es 180 vagon vegyes műtrágyát hasznainak ÉeL Mintegy 4500 negatív üszőt vásárolnak. Fejlesztik sertéstenyésztésüket és juhászatukat is. Több mint félszáz traktoruk van, ez elegendő a tervezett munkák elvégzéséhez, a 10 SZK 4-es kombájn pedig a betakarításhoz. A kukorica betakarítására szintén megfelelő gépek vannak, a szállításokhoz két teherautót vesznek. Az épületberuházásokat illetően a s zár vasmar h at e lep építésének a befejezése, a kapcsolódó tejház és az új szociális helyiségek kialakítása a fő feladat. összesen 51,3 millió forintos termelési érték elérését tervezte — ezt a közgyűlés elfogadta — erre az évre a nagybajomi Lenin Tsz, s egy-egy 10 órás munkanapra 84,53 forintos részesedést határoztak meg. MAI KOMMENTÁRUNK Segítve segíteni Szinte végszóként hangzottak el ezek a szavak tegnap este a televízióban azon a beszélgetésen, amely Magyarország és a FAO kapcsolatát értékelte, elemezte. Mégsem végszavak voltak, hanem egy nagyon tömör, nagyon frappáns összegezés arról, hogy mit is jelent nekünk az a tény, hogy immár öt éve tagja vagyunk az ENSZ legrégibb gazdasági intézményének, az élelmezési és mező- gazdasági szervezetnek. A segítve segíteni jól kifejezi azt a kölcsönösségi viszonyt, amit másképpen úgy fogalmazhatunk: számokkal ki nem fejezhető, felbecsülhetetlen értékeket kapunk, és ezt a támogatást mások segítésével viszonozzuk. A tegnapi műsor nagyon érdekes, tartalmas keresztmetszetet adott erről az együttműködésről, mindenki számára közérthetően vázolta föl, milyen jelentős szellemi, másodsorban anyagi előnyökkel jár, hogy hazánk tevékeny tagja a FAO-nak. Idézhetném ennek bizonyításául a filmmel is illusztrált kiskörei öntöző- rendszert, amely 500 000 hold öntözését teszi majd lehetővé és négyszáz üzemet érint, vagy a százhalombattai hal- szaporitó gazdaságot, melyek FAO közreműködéssel készülnek. Utalhatnák arra, hogy hazánknak — ahol az élelmiszergazdaság exportja igen jelentős —, mennyire nélkülözhetetlen a FAO-fel- mérés, mely 1980-ig előrejelzi a világ élelmiszerkereskedelmének várható alakulását. Ám ezúttal hadd irányítsam a figyelmet a »kapunk« oldalról a »mi feladataink« oldalra. A FAO a második világháború után azzal a céllal alakult meg, hogy segítse enyhíteni, megszüntetni az emberiség nyomasztó élelmiszergazdasági gondjait, segítse a fejlődő országokat és hozzájáruljon a világgazdaság egyetemes fejlesztéséhez. Az, hogy hazánk ma már nemcsak tagja a FAO-nak, hanem ott van szinte valamennyi vezető testületében, nemcsak rangot jelent, hanem nemes elkötelezettséget is. Elkötelezettséget a téren, hogy tapasztalatainkat, ismereteinket minél teljesebben, minél jobban adjuk át azoknak az országoknak, melyek a fejlődés alacsonyabb fokán állnak, s akik éppen azért igénylik tőlünk ezt a támogatást, mert a mi tapasztalataink frissek. A tegnapi adásban felvillant néhány kép az éhezőkről. Hadd idézzek egy mondatot az 1970-es hágai II. élelmezési világkongresszusról: » .. .oz élelmezés az emberi lét első számú szükséglete, az emberiség alapvető joga«. Igen, de a világon az emberek százmilliói nem elégíthetik ki ezt az alapvető szükségletüket, megtagadják tőlük legalapvetőbb jogukat. A megkülönböztetés, a jogtalanság, az emberi önzés útját állja az emberiség legnagyoob problémája megoldásának. Az éhség és a nyomor elleni küzdelem kötelessége minden jóérzésű embernek, nemes internacionalista kötelezettsége hazánknak. A segítve segíteni gondolatát így tölti igazán meg a szocialista humánum ... V. M. Építeni és előkéssíteni Nagyobb összefogást, jobb munkafegyelmei KÖZÉRDEKLŐDÉSRE számot tartó előadást rendezett a közelmúltban az MTESZ- székházban az Építésügyi Tájékoztatási Központ kaposvári információs irodája, az Építőipari Tudományos Egyesület kaposvári regionális csoportja és a Közgazdasági Társaság Somogy megyei szervezete. A beruházási egyensúly megteremtésének igényét és lehetőségeit vizsgálták, különös tekintettel Somogy megye beruházási problémáira. A vitaindító előadást — amely a tervidőszakot átfogóan, általánosan jellemezte — Mészáros János, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium beruházási főosztályának helyettes vezetője tartotta. Hangsúlyozta, hogy megfelelő munkamegosztást kell kialakítani az építőipar különböző felszereltségű és hatékonyságú szervezetei, egységei között. A IV. ötéves tervnek az építőiparra vonatkozó célkitűzései és az ezekből fakadó feladatok közül kiemelte, hogy bővíteni kell a közműlcapafutást, a technológiát pedig fejleszteni. Hosszan foglalkozott a beruházások előkészítésének problémáival is. Az előadás konzulense Györ- ffy Endre, a SOMBER igazgatója és Lengyel László, a megyei tanács tervosztályának vezetője volt. Mindketten a sajátos megyei viszonyokat emelték ki és ismertették. Győrffy Endre a lebonyolító és a beruházó szemszögéből vizsgálta beruházásunk helyzetét. — Az ötéves terv időszakában országosan a beruházásoknak mintegy 16—17 százalékát valósítják meg a tanácsok. Megyénkben sokkal többet. A SOMBER megbízásainak csaknem 70 százaléka tanácsi beruházás. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert a tanácsi beruházások azok, amelyek a lakosságot közvetlenül érintik. Ebből következik, h< a tanácsi beruházásokkal kapcsolatos problémák nálunk nagyon is élőek. Beszélt a beruházások alapos előkészitésé- nek szükségességéről és hozzátette, hogy a nyilvánvaló pénzügyi fegyelmezetlenségek — vagyis a »majd csak lesz valahogy« szemlélet — igen feszültté tették a beruházási piacot. A IV. ötéves terv megvalósítása során éppen ezért a pénzügyi előirányzatok a mér- tékadóak. Ez azt is jelenti, hogy a tanácsok nem tűznek célul anyagi lehetőségeiket meghaladó fejlesztéseket. Csak a pénzügyileg megalapozott programokat valósítják meg. Ezek az intézkedések, a pénzügyi kérdések szabályozása a beruházók részéről bizonyos tartózkodást eredményesett. Ennek ellenére úgy látjuk — mondta —, hogy ebben az évben is az előző évihez hasonló nagyságrendű megbízást tudunk adni az építőipari vállalatoknak. Feladatként a megkezdett beruházások minél előbbi befejezését is megjelölte. Hangsúlyozta, hogy most lenne elegendő idő a beruházások jobb előkészítésére. — Feltétlenül szükségesnek tarjtuk ezért — mondta befejezésül Győrffy Endre —, hogy tanácsaink minél előbb adjanak megbízásokat elképzeléseik előkészítésére. A VITÁBAN FELSZÓLALT Bogó László, a megyei pártbizottság titkára is. Hangsúlyozta: figyelembe kell venni, hogy az építőipar helyzetének alakulását más iparágak fejlődése nagyban befolyásolja. A vállalatok közötti ésszerű koordináció megvalósítását, illetve a munkafegyelem gyors megjavítását olyan feladatként jelölte 'meg, amelynek megoldása mindenképpen, szükséges, és minél előbb hozzá kell kezdeni. M. A, ömogyi Nép la p I 3
