Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-07 / 81. szám

Művelődési otthonok Diákszínjátszó napok Konferencia után Véget ért a művelődésiott- hon-vezetők harmadik orszá­gos konferenciája. A Népsza­badságból megismertük Go- ramvölgyi József művelődés- ügyi miniszterhelyettes beszé­dének részleteit, a legfonto­sabb megállapításokat érde­mes visszaidézni. A művelő­dési otthonok váljanak a kö­zösségi nevelés, a közösségi élet, valóságos otthonaivá. Az ifjúságpolitika érvényesítése érdekében a művelődési ott­honok elsősorban az ifjúság otthonai legyenek. A konferencián részt veitt Illés János, a megyei művelő­dési központ igazgatója is. — A részvevők hasznosnak tartották, hogy a közművelő­dés legidőszerűbb kérdéseiről beszélhettünk ezen a fóru­mon. A konferencián jól érvé­nyesült az, hogy közös dolog­ról van szó, melyben össze kell fogni a SZOT-nak, a KISZ-nek és a Művelődésügyi Minisztériumnak. A közműve­lődés nyert ebből a háromna­pos országos tapasztalatcseré­ből. A legfontosabb gondolat va- valóban az volt, amit Garam- völgyi Józseftől idézett: a mű­velődési otthonok mindinkább legyenek a különböző rétegek otthonaivá, ahol megtalálhat­ják a művelődés és a szóra­kozás sokféle formáját. — Somogybán hogyan jelle­mezhetők eszerint a művelő­dési otthonok? — Besoroltuk a művelődési intézményeket. Nálunk né­hány kényszerítő körülményt is figyelembe kellett venni, az­az előlegeztük néhány helyen a »művelődési otthon« címet. Sajnos, azóta sem változott ezeken a helyeken a kép. — Máshol? — Keverednek még a mű­velődési otthonok közművelő­dési és társadalmi feladatai. Ezzel is foglalkozott egyébként a kongresszus. Ezután még in­kább fokoznunk kell az intéz­mények munkájának mozgal­mi jellegét is. Ezt a társadal­mi vezetőségekkel, a kis kö­zösségi vezetőkkel együtt sze­retnénk elérni. A községi mű­velődési otthonoknak az ed­digieknél jobban figyelembe kell venniük a lakosság igé­nyét, művelődési és szórako­zási szükségleteit. — A szórakoztatást eddig is sok kifogás érte. — Általában az a gond, hogy a szórakoztató műsorokat csak bevételi forrásoknak te­kintették a művelődési ottho­nok vezetői. A kongresszus ja­vasolta, hogy a támogatást úgy biztosítsák ezután, hogy az elegendő alap legyen a mű­ködéshez. Ha ezt megkapják, jogosan várhatjuk el, hogy a szórakoztató műsorokban is igényesebbek legyenek a mű­velődési otthonok. — Foglalkozott a miniszter- helyettes az ifjúsággal is. A somogyi fiatalok megtalálják-e helyüket a művelődési intéz­ményekben? — Vidéken általában a fia­talok töltik meg a művelődési otthonokat. De még nem min­denhol beszélhetünk olyan színes, gazdag programokról, mint Barcson vagy Balaton- szabadiban. Kaposváros vala­mennyi művelődési intéz­ményben működik ifjúsági klub. A művelődési központ ifjúsági klubja tagjainak het­ven százaléka munkás. Van ifjúsági klub az ÉDOSZ-ban, a húskombinátnál, a kefe­üzemnél, az építőipari válla­latnál, igaz, még csak bonto­gatják szárnyaikat. De ezek szükségesek, mert nem lehet pótolni a munkahelyi klubo­kat. — Végezetül: hogyan kíván­ják segíteni a szocialista bri­gádokat? — A munkások művelődé­sének, szórakozásának meg­szervezésében még jobban kell támaszkodni a szocialista bri­gádokra. De meg kell szaba­dítani őket a formális kultu­rális vállalásoktól. Nemrégen történt, hogy megszerveztük Kaposváron a szocialista bri­gádvezetők klubját, ahol a tartalmi munka színvonalának javítása állandóan napirenden van. H. B. Irodalom és állattenyésztés A tanácskozás szünetében vette elő az Űj Írást a nagy­atádi főállattenyésztő. — Olvastad már ezt a ver­set? — kérdezte, és fellapoz­ta a folyóiratot. — Neked még erre is jut időd? — húzta fel a szemöl­dökét valaki. ö egy pillanatig csodálkoz­va nézett a kérdezőre. Mintha nem értette volna a kérdést. Pedig dehogynem értette, na­gyon is jól értette! Azt is, ami emögött a kér­dés mögött van, S válaszolni is tudott volna. Helyette most én teszem meg. Ágronómus és irodalmi folyóirat. Olyan egymásnak ellentmondó ez a két szó egymás mellett? És abban a kézben az Űj Írás paradoxon? Nem, nem az. Így kellene ezt csinálni min­den agrár-, illetve műszaki szakembernek! Időnként kite­kinteni a számok, a tervek vi­lágából. Pihenésképpen? Igen. Más irányú műveltség szin­ten tartásáért? Igen. önmagunk nemesítéséért? Igen. Haszontalan időpocsékolás lenne ez? Nem. Minél tágabb előttünk a látóhatár, annál többet látunk be. U L. Első bei utalók Diákok sétáltak tegnap délelőtt a csurgói főutcán. A csütörtöki szereplők nagy ré­sze már szerdán megérkezett a nagyközségbe. A szemerkélő eső ellenére megtelt a Csoko­nai Művelődési Ház nagyter­me, ahol Pápa Imre, a nagy­községi tanács elnöke köszön­tötte a szereplőket, a vendége­ket. Péntek Károly, a Nagy­atádi Járási Hivatal művelő­désügyi osztályvezetője a meg­nyitó után felolvasta Losoncéi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének Csurgóra küldött me­leg hangú dísztáviratát, mely­ben sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud részt venni a diák­ünnepségen, és jó szereplést kívánt a tanulóknak. Tíz órakor a diákszín játszó napok hagyományaihoz híven diáksereg gyülekezett a gim­názium előtt a Csokonai szo­bornál. A bensőséges koszo- rúzási ünnepségen Gál Amb­rus, a Csokonai Gimnázium igazgatója mondott rövid be­szédet, ezután a részvevő cso­portok elhelyezték koszorúi­kat a szobor talapzatánál. Csurgó kiállításokkal várta vendégeit. Csikszentmihályi Róbert szobrászművész alko­tásait mutatták be a gimná­ziumtan. Faszobrai — jól ki­vehető rajtuk a természeti és folklór ihletés —, mellett sok nézője volt a kifejező plakett­jeinek is. Ö készítette egyéb­ként a diákszínjátszó napok emlókplakettjét is. Klujber László, a megyei tanács népművelési csoport- vezetője nyitotta meg a gim­náziumban Farkas Béla so­mogyi festőművész tárlatát. Farkas Bélának ez az első gyűjteményes bemutatkozása a megyében. Mint elmondta, a mostani válogatás egy hosz- szabb időszak terméséből ál­lott össze. A gimnázium mintha alkal­mi '►galériává« alakult volna. Egy másik osztályteremben néhány meglepően érett fest­mény példázta a középiskola tanulóinak és egy tanárának alkotókedvét. A politechnikai munkát hímzéssel, kézimun­kával kapcsolták össze, s ezek­ből a »termékekből«: térítők­ből, kötényekből, párnákból is érdekes gyűjtemény várta a látogatókat. Délelőtt megtartották az el­ső bemutatókat. A házigazdák, a csurgói gimnazisták irodal­mi színpada adta elő a Vallo­mások Somogyról című iro­dalmi összeállítását. Ezt egy másik somogyi együttes követ­te: a nagyatádi gimnázium irodalmi színpada A hősnek hála, hála, hála című műso­rával. Oratóri-kus pódiumjáté­kukban csupán idézték Maja­kovszkijt, szellemét feltámasz­tani nem sikerült. Több len­dülettel, harsányabb erővel ta­lán a műsoruk végén fel­hangzó dal is nagyobb vissz­hangra talált volna. Budapesti szakmunkásta­nulók következtek a bemuta­tók sorában. A 18. sz. Szondi György Ipari Szakmunkáskép­ző fiataljai forradalmi összeál­lítást írtak a »színlapra«, ehelyett Humor a költészet­ben című műsorukat mutatták be. őket követték a fővárosi Kilián György Szakmunkás­képző Intézet diákjai Az Apos­tol című Petőfi összeállítás­sal. örülünk mindkét bemu­tató kapcsán megnyilvánuló irodalmi érdeklődésüknek, saj­nos egyik csoport műsora sem volt eléggé »testhezálló«; az előbbi felületes vegyessége, az utóbbi botladozó dramatur­giája miatt. Szóvá kell ten­nünk, hogy sajnos állandóan kísért a színpadon az egyálta­lán nem szükséges merev, megcsontosodott kórusfelál­lás. Ezt érezhettük a Lékai Szakmunkástanuló Kollégi­um diákszínjátszóinak előadá­sában is, jóllehet teljesítmé­nyük a versmondásban, be­szédtechnikában felülmúlta az előzőeket. Tegnap az általunk megte­kintett bemutatók közül igazi szép élményt a nagykőrösi Arany János Gimnázium diákjai nyújtottak. Tóth Tibor Kosztolányi összeállítása, s ennek színpadira vitele, a ver­sek szép szavú, érthető tolmá­csolása a költő világának fi­nom árnyalatait, olvasáskor talán elrejtőző szépségeit idéz­ték elénk. Szemüveges kamaszfiú állt a színpad közepén á lá­nyok csokrában, akik a kórus­ban nagyon szép szólamban, szinte játszva a hangokkal mondták A szegény kisgyer­mek panaszait. Értő drama­turgiát, jó szereplőválasztást mutatott a nagykőrösiek tel­jesítménye. A diákszínjátszó napok ven­dégei között láttuk az idén is a Magyar Rádió ifjúsági osz­tályának munkatársait. Az if­júsági osztály vezetője, Fagy- gyas Sándor elmondta, hogy több felvételt készít a rádió, és a jövő héten összeállítást hallhatunk a diákszínjátszó napok bemutatóiból. T. T. Filmművész küldöttségünk Öregember a parkban pádon ült, szűrt nap­fényben, hatalmas vö­rösfenyők és platánok alatt, gondosan megválasztott helyen. A délelőtti napban a park ágyásain és útjain min­denütt fény és világosság. A pázsitot százszorszépek tar­kították. Az árnyékfoltok fe­lett is átvágódtak ferdén a napsugarak kévéi. Az árnyék csak jelezte önmagát, ha az úton fel-felvillanva elhaladt valaki. A szélcsendben nem mozdult semmi, felhők sem jártak. Sovány, csontos teste át­rajzolódott a kényelmes ülés­hez rendezett ruhán. Keze lazán kulcsolva a térdén fe­küdt, majdnem egyenesen, ahogy keresztbe tett lábán nyugtatta. Nagy, vattás, hó­fehér haja vonzó, markáns arcot koronázott. Bizalmát, jó érzést keltő szakállas arc volt, minden gyerek rámo- solygott, ha látta. A baráz­dált, ráncos arcnak élesen vá­gott, erős orr adta meg a ka­rakterét. A mosolygós kék szemek erős tekintetüek, tiszta sugarúak. Alaposan megnéz mindent, szinte fény­képez vele önkéntelenül, még ebben a pihenésre szánt, nyu­galmas órában is. A kis park neszeit nem zavarta semmi. A tópart, a vasút és az autók moraja ott volt jelen, de áthangolva, megcsendesülve, csupán jel­zésként. Még hetvenévesen sem jó kiszakadni a nagy áramlásból, bár most kissé távolról, lehalkuva, de hall­hatóan érzékeli a világot. Nézte a jobb kezét a tér­dén. Három-négy ujján a hús, az izmok és a köröm laposra deformálódtak. Mintha le­gyalulták volna. A grafit, a papír, a rajzolás nyomai. Né­zegette; szinte elképzelhetet­len, mennyi papírt rajzolt te­le e kéz, hol, merre is van­nak a rajzok, a karikatúrák, a festmények. Több mint öt­ven éve rajzol, fest. Szeren­csés ember. Egész életében olyan munkát végzett, mely az embereknek örömet nyúj­tott. Egész életében ez vidá- mította, és a természetévé vált ez a tudat. Nyári vendé­gei a karikatúrák átvételekor érzékelték ezt, meg kiváló humorérzékét, amely mun­káit jellemezte. Időnként akadt vendég, akit bántott a humoros igazság; ilyenkor kissé megsértődött. Vissza­kérte a rajzot, fizetséget nem fogadott el. A »stand«, mun­kájának színhelye több évti­zed óta a fürdőváros neveze­tessége. Mindenféle korú és nációjú embert rajzolt már. A jó rajzok láttán gyakran mondják neki: felaprózta, el- predálla a tehetségét. Hogyan is értette volna meg velük, hogy mindenki számára a belső nyugalom, a derűs lé­lek a legfontosabb. Ö aztán igazán tudja ezt, és hetven év magasából alkot ítéletet. Szá­mára a legfontosabb a miág­gal való kapcsolat és az em­berek mosolya. Az akadémia óta csodálkozik, hogy ez a torz gondolkodás mennyire életképes, és milyen maka« csul tartja magát még most is. Nemigen tudják róla, hogy amikor annak volt az ideje, akkor is megtette a magáét. Fegyvert fogott, partizán volt a boszniai hegyekben. Ezt megelőzően a haladó és a kommunista lapokban az ő rajzai is ott hamvadtak el a berlini utcák máglyáin, me­nekülnie is kellett. A béke éveiben kereste, és végül itt találta meg a helyét, belső derűjét ebben a környezet­ben. Régi fegyvertársak, ba­rátok hiresztelték el a har­cos élet emlékeit. Törekvése harmóniát ho­zott számára. Jólesett ezt vé­giggondolni. Azt meg külö­nösen, hogy megőrizte elveit és önmagát. Fogékonyságát a világ dolgai iránt. Érdeklődé­se a régi, minden újat ész­revesz és figyelemmel kisér. Csak az irodalommal nem képes lépést tartani. A pad remek helyen állt. Az egész területet belátta. Gyönyörködtette a látvány. Szaladgáló és kocsikban szundikáló kisgyerekek, itt- ott beszélgető, csókolózó pá­rok. Sok mókus él a park­ban. Háborítatlanul tanyáz­nak a balkáni gerlék. A sű­rűben téli kosztosai, az apró madarak viháncoltak. A lo­csolócsap m tartójában ve­rebek fürödtek a vízben. Az állatok megfértek az embe­rekkel, de nemigen vetek ró­luk tudomást. Nézegette ezt a csupaszín és fényvilágot, apró, kellemes zajaival. Rágyújtott. Rutinos, fél év­százados mozdulatokkal. A kapadohány szép, világoskék füstje lebegte körül, beleol­vadva a környezet színeibe. Az erős lélek derűje, a böl­csesség nyugalma, egy jó nap jó órájának kellemes hangu­lata töltötte el. Hálás volt ennek a rövid időnek itt a parkban. Magában ugyan, de mégis együtt a világgal. Most nem gondolt az őszre, a téli ködökre és hidegre, a rossz­indulatú vagy irigy emberek­re, csak arra, ami jó. Letelt a pihenés ideje, érezte, mennie kellene. A ma­ga alakította életrend vinné a megszokott ritmus szelíd kényszerével. Az okos öreg­kor hasznos segítője ez, aki ügyel rá, hasznát látja. Las­san kiragadta magát a gon­dolatok és a hangulat kelle­mes vonzásából. A kor ado­mánya az is: tudni, mikor kell valamit abbahagyni! Szoktatta magát az indu­lás gondolatához. Felállt. Így látszott, hogy középtermetű, sovány, kissé hajlott, elegáns alakja van. Elindult egyenle­tes, lassú, jó ritmusú lépések­kel. A domború, ruganyos vörössalak-ösvényen jó volt látni, ahogyan ballagott a fa­vázas, öreg ház felé, amely­ben a parkszélen lakott. Festmények, grafikák, köny­vek, parasztcserepek, kényel­mes és régi bútorok között. A ház nagy ablakai a park­ra néztek, ahonnan télen cin­kék jönnek az etetőre, eset­leg egy-egy fakusz, nagy rit­kán egy tarka ruhás harkály. Kívánta a könnyű ebédet gyűszünyi borral. Jólesően gondolt a délutáni alvás pi­hentető perceire. Befordult a jázminbokrok mellett. Csak a dohányfüst kéklett még egy pillanatig a nyomában, majd az is eloszlott a könnyű, üvegtiszta levegőben. Siófok, 1972. P. K. moszkvai sajtóértekezlete A Szovjetunióban folyó ma­gyar filmfesztiválra érkezett filmművész-küldöttség tagjai tegnap Moszkvában találkoz­tak a szovjet főváros újság­íróival. A sajtóértekezleten felszó­lalt magyar filmművészek el­mondták, hogy a különböző szovjet köztársaságok film­stúdióiban készült filmeket jó közönségsikerrel mutatják be Magyarországon, és ezek a filmek lehetővé teszik a ma­gyar közönség számára, hogy jobban megismerhesse a szov­jet ország sok nemzetiségű kultúráját. A magyar filmmű­vész-küldöttség tagjai végeze­tül arról számoltak be, hogy a két ország közötti kulturá­lis együttműködés keretében egy szovjet—magyar kopro- dukciós művészfilmet tervez­nek Zalka Mátéról. Lehetsé­ges, hogy a forgatókönyvet Konsztantyin Szimonov írja, a filmet pedig Grigorij Csuhraj rendezi. Somogyi Néplapí 5

Next

/
Thumbnails
Contents