Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-07 / 81. szám
Művelődési otthonok Diákszínjátszó napok Konferencia után Véget ért a művelődésiott- hon-vezetők harmadik országos konferenciája. A Népszabadságból megismertük Go- ramvölgyi József művelődés- ügyi miniszterhelyettes beszédének részleteit, a legfontosabb megállapításokat érdemes visszaidézni. A művelődési otthonok váljanak a közösségi nevelés, a közösségi élet, valóságos otthonaivá. Az ifjúságpolitika érvényesítése érdekében a művelődési otthonok elsősorban az ifjúság otthonai legyenek. A konferencián részt veitt Illés János, a megyei művelődési központ igazgatója is. — A részvevők hasznosnak tartották, hogy a közművelődés legidőszerűbb kérdéseiről beszélhettünk ezen a fórumon. A konferencián jól érvényesült az, hogy közös dologról van szó, melyben össze kell fogni a SZOT-nak, a KISZ-nek és a Művelődésügyi Minisztériumnak. A közművelődés nyert ebből a háromnapos országos tapasztalatcseréből. A legfontosabb gondolat va- valóban az volt, amit Garam- völgyi Józseftől idézett: a művelődési otthonok mindinkább legyenek a különböző rétegek otthonaivá, ahol megtalálhatják a művelődés és a szórakozás sokféle formáját. — Somogybán hogyan jellemezhetők eszerint a művelődési otthonok? — Besoroltuk a művelődési intézményeket. Nálunk néhány kényszerítő körülményt is figyelembe kellett venni, azaz előlegeztük néhány helyen a »művelődési otthon« címet. Sajnos, azóta sem változott ezeken a helyeken a kép. — Máshol? — Keverednek még a művelődési otthonok közművelődési és társadalmi feladatai. Ezzel is foglalkozott egyébként a kongresszus. Ezután még inkább fokoznunk kell az intézmények munkájának mozgalmi jellegét is. Ezt a társadalmi vezetőségekkel, a kis közösségi vezetőkkel együtt szeretnénk elérni. A községi művelődési otthonoknak az eddigieknél jobban figyelembe kell venniük a lakosság igényét, művelődési és szórakozási szükségleteit. — A szórakoztatást eddig is sok kifogás érte. — Általában az a gond, hogy a szórakoztató műsorokat csak bevételi forrásoknak tekintették a művelődési otthonok vezetői. A kongresszus javasolta, hogy a támogatást úgy biztosítsák ezután, hogy az elegendő alap legyen a működéshez. Ha ezt megkapják, jogosan várhatjuk el, hogy a szórakoztató műsorokban is igényesebbek legyenek a művelődési otthonok. — Foglalkozott a miniszter- helyettes az ifjúsággal is. A somogyi fiatalok megtalálják-e helyüket a művelődési intézményekben? — Vidéken általában a fiatalok töltik meg a művelődési otthonokat. De még nem mindenhol beszélhetünk olyan színes, gazdag programokról, mint Barcson vagy Balaton- szabadiban. Kaposváros valamennyi művelődési intézményben működik ifjúsági klub. A művelődési központ ifjúsági klubja tagjainak hetven százaléka munkás. Van ifjúsági klub az ÉDOSZ-ban, a húskombinátnál, a kefeüzemnél, az építőipari vállalatnál, igaz, még csak bontogatják szárnyaikat. De ezek szükségesek, mert nem lehet pótolni a munkahelyi klubokat. — Végezetül: hogyan kívánják segíteni a szocialista brigádokat? — A munkások művelődésének, szórakozásának megszervezésében még jobban kell támaszkodni a szocialista brigádokra. De meg kell szabadítani őket a formális kulturális vállalásoktól. Nemrégen történt, hogy megszerveztük Kaposváron a szocialista brigádvezetők klubját, ahol a tartalmi munka színvonalának javítása állandóan napirenden van. H. B. Irodalom és állattenyésztés A tanácskozás szünetében vette elő az Űj Írást a nagyatádi főállattenyésztő. — Olvastad már ezt a verset? — kérdezte, és fellapozta a folyóiratot. — Neked még erre is jut időd? — húzta fel a szemöldökét valaki. ö egy pillanatig csodálkozva nézett a kérdezőre. Mintha nem értette volna a kérdést. Pedig dehogynem értette, nagyon is jól értette! Azt is, ami emögött a kérdés mögött van, S válaszolni is tudott volna. Helyette most én teszem meg. Ágronómus és irodalmi folyóirat. Olyan egymásnak ellentmondó ez a két szó egymás mellett? És abban a kézben az Űj Írás paradoxon? Nem, nem az. Így kellene ezt csinálni minden agrár-, illetve műszaki szakembernek! Időnként kitekinteni a számok, a tervek világából. Pihenésképpen? Igen. Más irányú műveltség szinten tartásáért? Igen. önmagunk nemesítéséért? Igen. Haszontalan időpocsékolás lenne ez? Nem. Minél tágabb előttünk a látóhatár, annál többet látunk be. U L. Első bei utalók Diákok sétáltak tegnap délelőtt a csurgói főutcán. A csütörtöki szereplők nagy része már szerdán megérkezett a nagyközségbe. A szemerkélő eső ellenére megtelt a Csokonai Művelődési Ház nagyterme, ahol Pápa Imre, a nagyközségi tanács elnöke köszöntötte a szereplőket, a vendégeket. Péntek Károly, a Nagyatádi Járási Hivatal művelődésügyi osztályvezetője a megnyitó után felolvasta Losoncéi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének Csurgóra küldött meleg hangú dísztáviratát, melyben sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud részt venni a diákünnepségen, és jó szereplést kívánt a tanulóknak. Tíz órakor a diákszín játszó napok hagyományaihoz híven diáksereg gyülekezett a gimnázium előtt a Csokonai szobornál. A bensőséges koszo- rúzási ünnepségen Gál Ambrus, a Csokonai Gimnázium igazgatója mondott rövid beszédet, ezután a részvevő csoportok elhelyezték koszorúikat a szobor talapzatánál. Csurgó kiállításokkal várta vendégeit. Csikszentmihályi Róbert szobrászművész alkotásait mutatták be a gimnáziumtan. Faszobrai — jól kivehető rajtuk a természeti és folklór ihletés —, mellett sok nézője volt a kifejező plakettjeinek is. Ö készítette egyébként a diákszínjátszó napok emlókplakettjét is. Klujber László, a megyei tanács népművelési csoport- vezetője nyitotta meg a gimnáziumban Farkas Béla somogyi festőművész tárlatát. Farkas Bélának ez az első gyűjteményes bemutatkozása a megyében. Mint elmondta, a mostani válogatás egy hosz- szabb időszak terméséből állott össze. A gimnázium mintha alkalmi '►galériává« alakult volna. Egy másik osztályteremben néhány meglepően érett festmény példázta a középiskola tanulóinak és egy tanárának alkotókedvét. A politechnikai munkát hímzéssel, kézimunkával kapcsolták össze, s ezekből a »termékekből«: térítőkből, kötényekből, párnákból is érdekes gyűjtemény várta a látogatókat. Délelőtt megtartották az első bemutatókat. A házigazdák, a csurgói gimnazisták irodalmi színpada adta elő a Vallomások Somogyról című irodalmi összeállítását. Ezt egy másik somogyi együttes követte: a nagyatádi gimnázium irodalmi színpada A hősnek hála, hála, hála című műsorával. Oratóri-kus pódiumjátékukban csupán idézték Majakovszkijt, szellemét feltámasztani nem sikerült. Több lendülettel, harsányabb erővel talán a műsoruk végén felhangzó dal is nagyobb visszhangra talált volna. Budapesti szakmunkástanulók következtek a bemutatók sorában. A 18. sz. Szondi György Ipari Szakmunkásképző fiataljai forradalmi összeállítást írtak a »színlapra«, ehelyett Humor a költészetben című műsorukat mutatták be. őket követték a fővárosi Kilián György Szakmunkásképző Intézet diákjai Az Apostol című Petőfi összeállítással. örülünk mindkét bemutató kapcsán megnyilvánuló irodalmi érdeklődésüknek, sajnos egyik csoport műsora sem volt eléggé »testhezálló«; az előbbi felületes vegyessége, az utóbbi botladozó dramaturgiája miatt. Szóvá kell tennünk, hogy sajnos állandóan kísért a színpadon az egyáltalán nem szükséges merev, megcsontosodott kórusfelállás. Ezt érezhettük a Lékai Szakmunkástanuló Kollégium diákszínjátszóinak előadásában is, jóllehet teljesítményük a versmondásban, beszédtechnikában felülmúlta az előzőeket. Tegnap az általunk megtekintett bemutatók közül igazi szép élményt a nagykőrösi Arany János Gimnázium diákjai nyújtottak. Tóth Tibor Kosztolányi összeállítása, s ennek színpadira vitele, a versek szép szavú, érthető tolmácsolása a költő világának finom árnyalatait, olvasáskor talán elrejtőző szépségeit idézték elénk. Szemüveges kamaszfiú állt a színpad közepén á lányok csokrában, akik a kórusban nagyon szép szólamban, szinte játszva a hangokkal mondták A szegény kisgyermek panaszait. Értő dramaturgiát, jó szereplőválasztást mutatott a nagykőrösiek teljesítménye. A diákszínjátszó napok vendégei között láttuk az idén is a Magyar Rádió ifjúsági osztályának munkatársait. Az ifjúsági osztály vezetője, Fagy- gyas Sándor elmondta, hogy több felvételt készít a rádió, és a jövő héten összeállítást hallhatunk a diákszínjátszó napok bemutatóiból. T. T. Filmművész küldöttségünk Öregember a parkban pádon ült, szűrt napfényben, hatalmas vörösfenyők és platánok alatt, gondosan megválasztott helyen. A délelőtti napban a park ágyásain és útjain mindenütt fény és világosság. A pázsitot százszorszépek tarkították. Az árnyékfoltok felett is átvágódtak ferdén a napsugarak kévéi. Az árnyék csak jelezte önmagát, ha az úton fel-felvillanva elhaladt valaki. A szélcsendben nem mozdult semmi, felhők sem jártak. Sovány, csontos teste átrajzolódott a kényelmes üléshez rendezett ruhán. Keze lazán kulcsolva a térdén feküdt, majdnem egyenesen, ahogy keresztbe tett lábán nyugtatta. Nagy, vattás, hófehér haja vonzó, markáns arcot koronázott. Bizalmát, jó érzést keltő szakállas arc volt, minden gyerek rámo- solygott, ha látta. A barázdált, ráncos arcnak élesen vágott, erős orr adta meg a karakterét. A mosolygós kék szemek erős tekintetüek, tiszta sugarúak. Alaposan megnéz mindent, szinte fényképez vele önkéntelenül, még ebben a pihenésre szánt, nyugalmas órában is. A kis park neszeit nem zavarta semmi. A tópart, a vasút és az autók moraja ott volt jelen, de áthangolva, megcsendesülve, csupán jelzésként. Még hetvenévesen sem jó kiszakadni a nagy áramlásból, bár most kissé távolról, lehalkuva, de hallhatóan érzékeli a világot. Nézte a jobb kezét a térdén. Három-négy ujján a hús, az izmok és a köröm laposra deformálódtak. Mintha legyalulták volna. A grafit, a papír, a rajzolás nyomai. Nézegette; szinte elképzelhetetlen, mennyi papírt rajzolt tele e kéz, hol, merre is vannak a rajzok, a karikatúrák, a festmények. Több mint ötven éve rajzol, fest. Szerencsés ember. Egész életében olyan munkát végzett, mely az embereknek örömet nyújtott. Egész életében ez vidá- mította, és a természetévé vált ez a tudat. Nyári vendégei a karikatúrák átvételekor érzékelték ezt, meg kiváló humorérzékét, amely munkáit jellemezte. Időnként akadt vendég, akit bántott a humoros igazság; ilyenkor kissé megsértődött. Visszakérte a rajzot, fizetséget nem fogadott el. A »stand«, munkájának színhelye több évtized óta a fürdőváros nevezetessége. Mindenféle korú és nációjú embert rajzolt már. A jó rajzok láttán gyakran mondják neki: felaprózta, el- predálla a tehetségét. Hogyan is értette volna meg velük, hogy mindenki számára a belső nyugalom, a derűs lélek a legfontosabb. Ö aztán igazán tudja ezt, és hetven év magasából alkot ítéletet. Számára a legfontosabb a miággal való kapcsolat és az emberek mosolya. Az akadémia óta csodálkozik, hogy ez a torz gondolkodás mennyire életképes, és milyen maka« csul tartja magát még most is. Nemigen tudják róla, hogy amikor annak volt az ideje, akkor is megtette a magáét. Fegyvert fogott, partizán volt a boszniai hegyekben. Ezt megelőzően a haladó és a kommunista lapokban az ő rajzai is ott hamvadtak el a berlini utcák máglyáin, menekülnie is kellett. A béke éveiben kereste, és végül itt találta meg a helyét, belső derűjét ebben a környezetben. Régi fegyvertársak, barátok hiresztelték el a harcos élet emlékeit. Törekvése harmóniát hozott számára. Jólesett ezt végiggondolni. Azt meg különösen, hogy megőrizte elveit és önmagát. Fogékonyságát a világ dolgai iránt. Érdeklődése a régi, minden újat észrevesz és figyelemmel kisér. Csak az irodalommal nem képes lépést tartani. A pad remek helyen állt. Az egész területet belátta. Gyönyörködtette a látvány. Szaladgáló és kocsikban szundikáló kisgyerekek, itt- ott beszélgető, csókolózó párok. Sok mókus él a parkban. Háborítatlanul tanyáznak a balkáni gerlék. A sűrűben téli kosztosai, az apró madarak viháncoltak. A locsolócsap m tartójában verebek fürödtek a vízben. Az állatok megfértek az emberekkel, de nemigen vetek róluk tudomást. Nézegette ezt a csupaszín és fényvilágot, apró, kellemes zajaival. Rágyújtott. Rutinos, fél évszázados mozdulatokkal. A kapadohány szép, világoskék füstje lebegte körül, beleolvadva a környezet színeibe. Az erős lélek derűje, a bölcsesség nyugalma, egy jó nap jó órájának kellemes hangulata töltötte el. Hálás volt ennek a rövid időnek itt a parkban. Magában ugyan, de mégis együtt a világgal. Most nem gondolt az őszre, a téli ködökre és hidegre, a rosszindulatú vagy irigy emberekre, csak arra, ami jó. Letelt a pihenés ideje, érezte, mennie kellene. A maga alakította életrend vinné a megszokott ritmus szelíd kényszerével. Az okos öregkor hasznos segítője ez, aki ügyel rá, hasznát látja. Lassan kiragadta magát a gondolatok és a hangulat kellemes vonzásából. A kor adománya az is: tudni, mikor kell valamit abbahagyni! Szoktatta magát az indulás gondolatához. Felállt. Így látszott, hogy középtermetű, sovány, kissé hajlott, elegáns alakja van. Elindult egyenletes, lassú, jó ritmusú lépésekkel. A domború, ruganyos vörössalak-ösvényen jó volt látni, ahogyan ballagott a favázas, öreg ház felé, amelyben a parkszélen lakott. Festmények, grafikák, könyvek, parasztcserepek, kényelmes és régi bútorok között. A ház nagy ablakai a parkra néztek, ahonnan télen cinkék jönnek az etetőre, esetleg egy-egy fakusz, nagy ritkán egy tarka ruhás harkály. Kívánta a könnyű ebédet gyűszünyi borral. Jólesően gondolt a délutáni alvás pihentető perceire. Befordult a jázminbokrok mellett. Csak a dohányfüst kéklett még egy pillanatig a nyomában, majd az is eloszlott a könnyű, üvegtiszta levegőben. Siófok, 1972. P. K. moszkvai sajtóértekezlete A Szovjetunióban folyó magyar filmfesztiválra érkezett filmművész-küldöttség tagjai tegnap Moszkvában találkoztak a szovjet főváros újságíróival. A sajtóértekezleten felszólalt magyar filmművészek elmondták, hogy a különböző szovjet köztársaságok filmstúdióiban készült filmeket jó közönségsikerrel mutatják be Magyarországon, és ezek a filmek lehetővé teszik a magyar közönség számára, hogy jobban megismerhesse a szovjet ország sok nemzetiségű kultúráját. A magyar filmművész-küldöttség tagjai végezetül arról számoltak be, hogy a két ország közötti kulturális együttműködés keretében egy szovjet—magyar kopro- dukciós művészfilmet terveznek Zalka Mátéról. Lehetséges, hogy a forgatókönyvet Konsztantyin Szimonov írja, a filmet pedig Grigorij Csuhraj rendezi. Somogyi Néplapí 5
