Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-29 / 100. szám

A MAGYAR NYELV HETE Anyanyelvi nevelés a családban és az óvodában A tudomány a technika fejlődése szakembereket igé­nyel. A szakmai műveltség, sőt bizonyos diplomák meg­szerzése sem biztosítéka an­nak, hogy egy szakmailag ma­gasan képzett ember beszéd­műveltsége is magas legyen. A szép magyar beszéd alapjait a családban, az óvodákban rak­juk le. Az anya 411 legközelebb gyermekéhez. Hozzá tapadnak az első kellemes benyomások, az anya szava, beszéde a leg­kellemesebb hanginger a gyer­mek számára. Már akkor is, amikor még nem érti, csak melegséget, dallamát, az anya szavaiból felé áradó szeretet érzi. Az anya hangja nyugtat, duruzsol, álomha ringat, hoz­zá tartozik ahhoz a lényhez, aki az ismeretlen világból számára biztonságot, éltető erőt nyújt. A csecsemő szá­mára az anya jelenti a kül­világot, s később az anya se­gítségével kezd tájékozódni az őt körülvevő környezetben. Tőle tanulja meg az első sza­vakat Minden egészséges gyermeik- ben megtalálható a beszéd- készség lehetősége. Kifejlődni csak akkor tud, ha beszélnek hozzá, beszélnek arról, amit tesznek, beszélnek mindenről, amivel kapcsolatba kerül a kisbaba. Nem elég némán gon­dozni a csecsemőt Az életkor első szakaszában is nagyon fontos a beszéd. Nem csoda, ha azt a nyel­vet, melyet anyánktól tanu­lunk, anyanyelvnek nevezzük. Amikor a kisgyermek el­kezd gügyögni, örül az egész család. Nagyon aranyos a pö- szén beszélő kisgyermek, aki még nem tudja helyesen kiej­teni az egyes szavakat: mert a beszéd izommozgás is, ar­tikuláló képesség, melyet gya­korlás útján tanul meg. Ez a kedvesen hibás beszéd az élet­tani pöszeség, melyet a felnőt­teknek nem szabad utánoznia, mert késlelteti a helyes be­széd kialakulását, esetleg rög­zíthet élettani hibákat úgy, hogy később már sokkal nehe­zebb helyrehozni. Ne használ­juk ezt a dajkanyelvet, mert amellett, hogy rontja a gyer­mek tiszta beszédét, van ben­ne valamilyen természetellenes leereszkedés, mely ellen maga a gyermek is előbb-utóbb til­takozni fog. Inkább figyeljük meg, hogy a gyermek beszé­déiben mely hangokat téveszti leggyakrabban, s mondjunk oiyan ritmikus mondóitokat, melyekben ezek előfordulnak. Igen alkalmasak a régi mon- dókák, az óllathangutánzó szavak, majd költők rövid lé­legzetű, ritmikus versei. A gyermek érzékenyen reagál a ritmusra. Szereti a ritmikus mozgást, játékot, han­got, a ritmikus ismétlődéseket mesékben, versiekben. Ritmus az egész élet, a szívdobogás, a napszakok váltakozása, a napi életbeosztás. Ahogy a zenében van ritmus, úgy a szavakban is. A kisgyermek élvezetet ta­lál a versek, mondókák hang­súlyozott ritmusában, melyet mozgással, járással, tapssal, halk dobolással még ki is le­het emelni. A kisgyermek nem igényli mindig a versek, mondókák értelmét. A gyerek érzelmi lény, örömét leli a sokszor ér­telmetlen, de ritmikus, csen­gő-bongó, humoros szójátékok­ban anélkül, hogy értelmét ke­resné. Elégítsük ki ezt az igé­nyét — s ezzel nagymérték­ben elősegíthetjük beszédfej­lődését. Vigyázzunk azonban a ver­sekkel! Sok szülő túl korán hosszú, s nem a gyermek élet­korához illő verseket tanít meg, s arra büszke, ha már bölcsődés korban több verset tud kívülről. Még az óvodába kerülő 3 éves gyermek számá­ra is a ritmikus mondókák, rövid versek valók. Helytelen tehát az a szem­lélet, mely a nyilvános ren­dezvényéből a végtelenség.'? tartó versmondást igényli. Nagyon sok szülő szereti, ha gyermeke ünnepélyesen verset mond. Előfordult már, hogy a szülők azt mérlegelték, melyi­kük gyermeke tudott hosszabb verset. Az igazi nevelő-oktató mun­ka nem mindig látványos és nem azonos a színpadi pro­dukcióval. Esetenként helyén­való a nyilvános óvodai ren­dezvény, de ebben ne domi­náljon a vers. Az anyanyelvi nevelés jelen­legi koncepciója az óvodában az, hogy a gondozás, nevelés, oktatás egész folyamatában foglaljon helyet, nem tekint­hető elszigetelt, egy területre korlátozott feladatnak, hanem minden nevelési és oktatási tevékenység közvetítőjének, kifejező eszközének. Köznapi nyelven ez azt jelenti, hogy a a jó óvónő egész munkaideje alatt, a nap minden percében beszél, kérdez, felelget a gyer­meknek példamutató, szép magyar nyelven. Legfontosabb a szép beszéd példája. Hasznosak a közvet­len, egyéni beszélgetések já­ték, munka és minden egyéb tevékenység közben. A jó óvó­nő azt folytatja, amit a jó anya elkezdett. A gyermeket beszédre ösztönzi, érdeklődik iránta, kapcsolatokat teremt a pajtásokkal, figyelemmel kí­séri a gyermekek egymás köz­ti beszélgetését. Az óvodában az ismeret­nyújtásnak nem egyedül a szóbeli közlés az alapja. Ezért ne uralja mindig az óvónő hangja a termet. Legyen sok a gyermekek tevékenysége, s beszélgessenek minél többet a gyermekek. Az óvónő egyik legnagyobb sikere megszólal­tatni egy-egy félénkebb, vis­szahúzódó gyermeket, s kér­désekre ösztönözni. A kérdezés a bizalom, a tudásvágy jele. Türelmesen hallgassuk meg mindig a gyereket, és türel­mesen válaszoljunk. Ezzel te­hetünk a legtöbbet otthon és az óvodában. A kisgyermek 6 éves korig nagyobb fejlődésen megy keresztül, mint élete bármely későbbi szakaszában. Ezért olyan jelentős ez a korszak. A helyes és szép beszéd vezeti el a gyermeket az iskolaérettség fokáig, amikorra konkrét gon­dolkodása lassan elvontabbá, logikusabbá válik, képes lesz arra, hogy az iskolában is helyt álljon. Gátsné Sólymos Neszta Sárkányos színpadon Beszélgetés Zsámbéki Gábor rendezővel Néhány nappal a premier előtt a rendező éppen »►hang­próbát« tart, vagy ahogy a színházi zsargon nevezi, be- hangosítja a színpadot. Barna magnószalag tekeredik, a színpadról pedig — hatalmas, ember nélküli, tarajos, színes, óriási díszletek mögül — pia­ci zsivajgás hallatszik Keletet idéz, kavargást, kiabálást, csörgődobokat, fülledt sokasá­got. A nézőtéren kis lámpa ég. Innen »»igazgatja« a játékte­ret fényre, hangra Zsámbéki Gábor Weöres Sándor: Szent György és a sárkány című da­rabjának rendezője. Itt beszélgetünk, igazi >»mű- teremhangulatban«, munka közben. — Miért ezzel a darabbal vesz részt a Csiky Gergely Színház a találkozón? — Több oka van. Visszaté­rünk a színházi találkozó ere­deti elgondolásához azzal, hogy magyar darabot muta­tunk be. Másrészt maga a da­rab is indokolja. Már 1967- ben megjelent kötetben, s csodálom, hogy eddig még nem állították színre. , Bőség a civilizációban, hiány a szervezetben” „fl táplálkozási szokások és a civilizációs beteg­ségek között szoros az összefüggés« — ezt a londoni Orvosi Kutatási Tanács mun­katársa, Dennis C. Burkitt mondta nemrégiben. Burkitt a táplálkozásvizsgálatok után többek között megállapította, hogy »►Európában az elmúlt száz év alatt a zsíradékfelhasz- nálás a másfélszeresére, a cu­korfogyasztás pedig a négysze­resére emelkedett. A táplálkozási szokások hiá­nyosságaira mutat rá a sió­foki kórhoz véradó állomásá­nak főorvosa, dr. Magony Jó­zsef, aki a vastartalmat vizs­gálta tizennégy éves lánytanu­lók vérében. A kórház orvosai munka­tervükben rögzítették, hogy nagy gondot fordítanak a meg­előzésre. Ennek a programnak a keretében került sor erre a kutatásra, mely igazolta a fő­orvos »»előlegezett« vélemé­nyét; a vashiányos vérszegény­ség már-már népbetegség, ci- vilzációs hiánybetegség, s ez legsúlyosabban a tizennégy éves lányokat! érinti. A kórház, a véradóállomás, a tanácsok, a pedagógusok összefogása kellett ahhoz, hogy ez a vizsgálat sikerüljön. Dr. Magony József főorvossal a tapasztalatokról beszélgettünk. — Mikor és hogyan kezdő­dött ez a nagyon fontos föl­mérés, vizsgálat? — A szűrővizsgálatokat szep­temberben kezdtük. Az ered­mény megállapításához nem volt elég az egyszeri szűrés, azt márciusban megismételtük. A vizsgálatok előtt megpróbál­tunk összeállítani néhány te­lepülésformát, hogy hol, mi­lyen különböző helységekben dolgozzunk. Három település- csoportot határoztunk meg. A közvetlenül Balaton-partiakat, melyen belül két siófoki álta­lános iskola leánytanulóit vizsgáltuk meg. A típusosán falusi településeken belül Nagyberényre, Bábonymegyer- re, Andocsra, Karádra, Kőrös­hegyre, Bálványosra esett a választásunk. És volt egy úgy­nevezett átmeneti település kategóriánk, ide tartozik Tab, Balatonkiliti, Balatonszabadi. A szűrővizsgálatok igazolták később a mi hármas telepü­lés-besorolásunkat is. — A nagyon várt eredmé­nyek előtt hadd tudjuk meg, miért is volt fontos a tizen­négy éves lánytanulók vashiá­nyos vérszegénységének vizs­gálata? — A tudomány 12 gramm­százalék alatti vasszintet tart vérszegénységnek, hiánybeteg­ségnek. A vas pedig miért fontos a szervezetben? A hiánybetegségben szenvedő ta­nulók kevesebb munkát tud­nak végezni fáradékonyabbak, ájulékonyabbak, idegesebbek. Felnőtt korban más kihatásai is lehetnek. — Beszéljünk a vizsgálatok­ról. — Azért kezdtük szeptem­berben a vastartalom megálla­pítását, mert feltehetően a szervezet akkor még telített ezzel az anyaggal. Március­ban a szervezet »»konyhája« már megüresedett. összesen háromszázöt gyermeket vizs­gáltunk meg. A Balaton-parti 14 éves leánytanulók közül 25,2 száza­lékot találtunk súlyosan hiány­betegnek. Falun 11 százalékot, az átmeneti településeken 18,3 százalékot. A vizsgált 305 gye­rekből összesen 56-ot találtunk vérszegénynek szeptemberben. 74-gyel lehettünk megeléged­ve. — Mi volt a helyzet már­ciusban? — ötvenhatról száznegyven­re emelkedett a vérszegények száma. A hetvennégy megfele­lőből ötvenegy maradt. A Ba- laton-parton lakóknál a vér­szegény tanulók száma 27-ről HATVANI DÁNIEL 67-re emelkedett, falun 11-ről 43-ra, az átmeneti települése­ken 18-ról 29-re. A szervezet tehát falun romlott le legsú­lyosabban márciusra. — Mit mondhatunk el tehát a táplálkozásunkról? — Bőség a civilizációban, hiány a szervezetben. Ezzel a megállapítással fejezem be készülő tanulmányomat, mely­ben a helytelen táplálkozásról mondok ítéletet. A szociális helyzet is szerepel vizsgála­tunkban, de sem a testvérek száma, sem a lakáskörülmé­nyek nem befolyásolták úgy a tanulók már ismertetett álla­potát, mint a helytelen táplál­kozás. A családok a csemegeüzlet­ből élnek. Kevés dolgozó anya vállalja, hogy este főzzön. Nem is lehet kívánni. M égis, a gyerekek egész­ségének érdekében meg kell találni azt az utat, amely nem ártalomhoz vezet, hanem a teljesebb boldogulás­hoz, az egészséges életmódhoz. Nem utolsósorban fontos ez azért is, mert ezekből a gyere­kekből lesznek a holnap vér­adói, a holnap anyái. H. B. Előre megfontol! szándékkal : io. ♦ ♦ $ Ilyen előzmények után ja- j vallotta Kiss Ferenc a felesé- I gének: — Munkára kéne szok­♦ tani ezeket a kölyköket! — De S hiszen még gyerekek! — ♦ mondotta az asszony. Kiss az | asztalra csapott: — De az úr- {istenit, amikor bálba mennek, j már felnőttek, mi ? ♦ Anyjuk megengedte, hogy ♦ moziba menjenek. Kiss közben I hazaérkezett, italosán, a fiúk {részére meghagyott ételt a } földre öntötte, lábánál fogva J az asztalt fejreállitotta. i Házi munkát a fiúk odahaza ' nem végeztek, s ez a nevelő­♦ apát gyakran felbőszítette. » Egyik vasárnap délelőtt elment ♦ hozzájuk Robi izsáki barátja, j Illés Pista, az ő jelenlétében f küldözgette Kiss a padlásra I Robit, hogy hozzon le Qgy Izsák kukoricát, de a fiú nem ment. Egy másik alkalommal ráparancsolt: — Hozzál be) tű­zifát! — Azért sem hozok! — így a fiú, s máris hátrált az ajtó felé. Az asszony éppen mosogatott, Kiss felkapott egy csorbult tányért, Róberthez vágta, s az edény egyik darab­ja mélyen felhasította a fiú karját. Egy másik alkalommal Robi este 11 után ért haza. Moziban volt, a Bostoni fojtogatót lát­ta — másodszor. Tízkor már véget ért az előadás, de ha­verjaival még jó órán át együtt maradt, »»kiértékelték a látottakat«. A nevelőapa reg­gelig tartó patáliát csapott emiatt. De volt olyan este is, hogy Róbert a péktől egy le­dolgozott éjszakai, majd egy nappali műszak után tért csak haza, a környékbeliekkel ki­ült valamelyik ház előtti pad­Próbán. Olsavszky Éva Jászai-díjas és Réti Erika. — Weörest mint költőt tartják számon. E mű köl­tői anyaga nem mond el­lent a színpadnak? — Weöres Sándor költő is és drámaíró is. A Thália Szín­ház nagy sikere a Holdbéli csónakos. De említsük meg a Csernus Mariann által elő­adott Psychét is. Valóságos monodráma. Ha verseit olvas­sa az ember, érezni bennük a drámát — A darab hosszúsága tudomásunk szerint megha­ladja a négy órát. — Mi rövidítettük. Igaz, a szerző készített egy húzási tervet, de nem éltünk vele, mert többet kívánunk előadni belőle. így is több mint há­rom óra. Sok szereplővel ke­rül színre, s ezek valameny- nyien a Csiky Gergely Szín­ház művészei. — Nem okozott gondot a társulat zenés és prózai ré­szének összefogása? — Nem választjuk szét így a társulatot — Az eddigi gyakorlat szerint mégis >»meghúzó­dott« ilyen határvonal a társulatban. — Egyáltalán nem törvény- szerű ez. — Mit jelent ez a darab a rendezőnek? — Két alapvető értékről be­szélhetünk. A történelmi szi­tuációban, egy sajátos kon­fliktushelyzetben általános magatartásformákat ábrázol a szerző. — Milyen ez a helyzet? — Anakronisztikus. Az af­rikai Silénében, Diocletianus idején játszódik a tragikomé­dia, ahova megérkezik Gior­gio római vezér katonáival. A városban a sárkányvallás uralkodik, s minden évben szüzet áldoznak a szörnynek. Annyit még előzetesen a tar­talomról, hogy Giorgio a sár­kány keresésére indul... — Az általános magatar­tásformákon túl van a da­rabban konkrét utalás a mára? — Nincsen. Nagy erénye a legszebb magyarsággal íródott költői nyelv. — A zeneszerző? — Jeney Zoltán. Ezek a ze­nei felvételek, melyeket most hallunk, a Nemzeti Színház hangstúdiójában készültek. A darab premierjére a szín­házi találkozó első estéjén ke­rül sor. A Szent György és a sárkányt a színház harminckét művésze adja elő. T. T. ra, Kiss eközben észrevétlenül a háta mögé lopódzott, s két­szer egymás után tarkónvágta a fiút. Robi ennyit mondott: — Majd odahaza még beszélge­tünk erről. Később bent a szobában hallotta, hogy édes­anyja és Kiss valami miatt ve­szekednek. Ezt már megszok­ta. Csak arra figyelt fel, ami­kor Kiss ezt mondja: — Ak­kor feküdj a fiad mellé! — Ezután mondta valakinek a fiú, hogy meglásd, egyszer még kikészítem. Illés Pista édesapjának pedig ezt mond­ta: — Pista bácsi, én egyszer megfojtom azt az embert, ami­kor alszik. — Ugyan Robi, verd ki a fejedből, tán csak nem csinálsz ilyet? — Megcsi­nálom én, Pista bácsi... — Volt olyan is, hogy Kiss az édesanyjánál levő postai pénz­ből akart elvenni. Mondta az asszony, hogy ezt nem lehet. Erre ököllel az arcába sújtott, majd eszméletlenséget mímel­ve kifeküdt az udvarra. Robi ekkor ért haza, s miután meg­tudta, mi történt, ezt mondta: — Az ilyen embert ki kéne hegyezni és beleverni a föld­be! — Előfordult még, hogy Kiss részegen akart felülni fe­lesége szolgálati motorjára. Róbert ezt meg akarta akadá­lyozni. Dulakodás támadt, vé­gül is a nevelőapát a két fiú fogta le. Kissné 1971 márciusában a gyámhatósághoz fordult férje elleni panaszával. Az ügyből az lett, hogy Kiss kijelentette: ő ezek után nem törődik a fiúk nevelésével. Elhatározásának később is hangot adott. így: — Én nem keresek senkinek a szájába. Amikor Róbert fel­vételire készült, előbb a pos­taforgalmira, majd a tiszthe­lyettesire, ezt mondogatta: — Hiába minden, belőled úgy­sem lesz semmi! Szeptemberben Robi már hetekig nem aludt otthon. Kiss megfogta az ágyát és kitette az udvarra. Ha néha haza­ment a fiú, egy ágyban aludt öccsével, Zolival. ... Vonatja háromnegyed 2- kor gördül ki a nagyállomás­ról. ötven fillérje maradt, nincs hová mennie. Hazafelé ? ... (Folytatjuk.) Sjomogyi Néplap ibV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents