Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-28 / 99. szám

A határsértés nem sikerült... Emlékmű áll a határőrs lak­tanyájának udvarán. Rajta márványtábla, azon pedig ara­nyozott betűkkel: »Puskás Im­re... Határőrök emlékezzetek! Becsülettel, bátran harcolt és halt meg épülő szocialista ha­zánk határainak védelmében.« Egy fiatal, alig húszeszten­dős katona fényképe tekint az emlékmű előtt elhaladókra. — Arra ne­veljük Szalai József főtiszt­tel, az őrs pa­rancsnokával, és a többi kommunistá­val meg a KlSZ-szerve- zettel az ide kerülő határ­őröket, legye- Lufeács Sándor nek méltók az politikai őrs mártírjá­helyettes. nak emléké­hez — mondja Lukács Sándor hadnagy, poli­tikai helyettes. A Barcsról Berzencére tar­tó éjszakai személyvonatra osztották be okmányellenőr­zésre Fehér György határőrt. Az egyik fülkében két alvó fiatalembert talált. Felébresz­tette őket, elkérte az igazol­ványukat Azonnal felfigyelt zavarukra, ijedtségükre. — Az okmányaikat magam­nál tartom, a fülkét nem hagy­hatják el — közölte velük. Magyar Zoltánná kalauznő később még egy gyanús fiatal­emberre hívta föl figyelmét. — Gyékényesre utazom, is­merőseimhez .,. Nincs csatla­kozás, hát addig majd vára­kozom a berzencei állomáson — magyarázkodott az utas, akinek még jegye sem volt Berzencére érve a határőr Radics Ferenc vasutast kérte meg, hívja ki a riadócsopor­tot, hogy a három gyanús fia­talembert bekísérhessék. Az őrsön aztán mindhárman — Apáti József, Siska László és Lőzinger János — elismerték, hogy külföldre akartak szökni. — Súlyos bűncselek­ményt, gyil­kosságot elkö­vető, ismeret­len bűnözőket köröznek. Föl­tételezhető, hogy megkí­sérlik titokban átlépni az ál­lamhatárokat — figyelmez­tették a szol­gálatba indu­lás előtt Cser- na Dénes ha­tárőrt, járőrparancsnokot és társát, Gönczi László határőrt. Megkettőzött figyelemmel ellenőrizték a forgalmas úton haladókat, elsősorban a jár­művek utasait. Sokáig nem észleltek különöset, az okmá­nyok mindenkinél rendben voltak, a személyleírás sem il­lett az általuk ellenőrzött te­rületen áthaladó emberekre. Egyszer csak egy jó állapot­ban levő Volkswagen gépko­csira, illetve annak elhanya­golt külsejű, ruházatú utasai­ra figyeltek föl. Személyi iga­zolványaik rendben voltak. — Forgalmi engedélyt, jogo­sítványt kérek...! — Sajnos mindkettőt otthon felejtettem...! Ez hihetetlennek látszott, mint az is, hogy ilyen drága és jó gépkocsijuk legyen, és a szükséges okmányok nélkül közelítsék meg a határt Cseraa Dénes határőr. — Az ügyeletes jelentette, hoev a járőr gyanús személye­ket tartóztatott fel, de bőveb­bet nem tudott mondani, mert a rádióösszeköttetés üzemza­var miatt — megszakadt. Köz­ben az őr is jelentette, hogy a járőr irányából segélykérő géppisztolyropogás hallat­szik. Azonnal riadóztattam, és tíz perc alatt már a helyszí­nen voltunk — idézi fel a Somogyi Néplap A mártíremlckmű az őrs udvarán. nemrégen történt emlékezetes napot Lukács Sándor politikai helyettes. Az őrsön nyomban megkez­dődött az ideiglenes buda­pesti lakással rendelkező há­rom fiatalember kihallgatása arról, mit keresett a határszé­len, illetve, hogyan jutott a gépkocsihoz. — Loptuk Budapesten, a Rózsadomb egyik utcájában. A vászontetőt felhasítva jutot­tunk be a kocsiba. Előbb Bu­dapesten, aztán Székesfehér­váron szórakoztunk, majd Pécsre, aztán pedig Bolhóra utaztunk rokoni látogatásra, mert régen láttuk őket... Nem, nem, eszünk ágában sem volt a határsértés...! Egervári Emil Tibor — ő ve­zette a kocsit —, öccse, Eger­vári Frigyes és barátjuk, Ban- csi László, jó ideig ártatlan­ságukat han­goztatták, az­tán őszintén Gönczi László bevallottak határőr. mindent. — Igaz, jártunk pécsi és bolhói rokonainknál is, előbb azon a környéken szerettünk volna a határon átjutni, de a terep nem tetszett. Bolhói ro­HATVANI DÁNIEL imm, konainknak azt mondtuk, hogy Bancsi szülei zöldség- és gyü­mölcskereskedők, s minket bíz­tak meg a termény felvásárlá­sával, óm ez nem igaz. Jugo­szláviába, onnan pedig Olasz­országba, illetve az NSZK-ba akartunk szökni. Erre utalt különben a náluk talált és megjelölt hat darab autótérkép, a nagy mennyisé­gű élelmiszer, a szerszámok, zseblámpák is. Bancsi Lászlónak húszéves kora ellenére nem ez az első szökési kísérlete. Egyszer át­jutott Jugoszláviába, onnan adták vissza. Ezért, meg lopá­sokért, garázdaságért és más bűncselekményekért hét eset­ben elítélték. A két Egervári sem különb nála. A huszon­egy éves Emil Tibor és a tizen­kilenc éves Frigyes is ült már lopásért, s most mindhármuk­ra ez a sors vár. Különben ez volt a harmadik gépkocsilopá­suk, amiért ugyancsak felel­nek. Boldogító igen — orgonaszóra Születéstől a nászúiig Az őrs határőrei emlékeznek s nem felejtik kötelességüket. A határsértők elfogása bizo­nyítja törekvésüket: méltóvá válni mártírjuk, Puskás Imre határőr emlékéhez ... Szalai László Előre megfontolt szándékkal 9. Kerekes Sándort, a junior­edzőt egyszer meglátogatta a lakásán. Ennek is már egy éve. Nézegette az érmeket, s tudta, hogy Kerekes, aki ki­lenc éve dzsúdózik, a váloga­tott keret tagja, évente két- szer-háromszor megy külföl­di versenyekre, járt már Ná­polyban, Berlinben, Splitben. Egyszer — négyesben vol­tak akkor is — Bélával ki­próbálták a »szkanzert«, vagyis a kitámasztott kö­nyökből való karlenyomást. Nyiszlett fiúnak Béla sem ne­vezhető, az bizonyos. De kar­ja fél percig sem tudott ellen­állni a Robié nyomásának. Bélával néha motorokról, autókról beszéltek. Robi el­mondta, hogy nagyon szeretne egy Hondát. Mert a motorban az a fontos, hogy nagy legyen és gyors. Az, hogy szép for­mája legyen, mellékes. Más a helvzet az autóknál, ott már a külső is számít. Robi az olasz kocsikról áradozott, a Fiatok­ról. Azt mondta, ha ötös talá­lata lenne a lottón, akkor is 850-es Fiat Coupét venne. S aki bármikor is szemtelenül viselkedett vele, az csak úgy ülhetne be a kocsiba, ha neki előbb kezet csókolna. És csak azokkal állna szóba, akik ren­desek voltak hozzá. Róbert és a nevelőapja Kiss Ferencné, Király Ró­bert édesanyja fiatal lány ko­rában a fővárosba került Pá- hiról, kitanulta az esztergályos szakmát, s alig múlt 18 éves, amikor férjhez ment Király Lajoshoz, 1953-ban. Szakmáját tekintve a férj motorszerelő volt, s jó érzéke is lett volna ehhez, de minden keresetét el­itta, elkártyázta, estéit duhaj- kodással, randalírozással töl­tötte. A két gyerek — Robi és Zoli — már megvolt, amikor Kecskemétre költöztek. Koráb­bi életmódjával itt sem ha­gyott fel a férj. Az asszony nem bírta tovább, 1957-ben be­nyújtotta a válókeresetet. En­nek egyik fő indoka az volt, nem szeretné, hogy »a gyer­mekekből idegroncsokat nevel­jen«. A bíróságtól külön kér­te, hogy Király Lajos számára ne engedélyezze a gyermekek látogatását, akinek egyébként házasságon kívül született gyermekei is voltak, s hogy A folyosón a fölöslegessé vált bútorok torlaszai között nehezen találom meg az iro­dát az anyakönyvi hivatal közvetlen szomszédságában. Jól »helyezkedtek«. Azonnal értesülnek az anyakönyv veze­tőtől, ha egy ifjú pár esküvőre jelentkezik. A hivatalos adat- felvétel után áthívják őket a másik, új bútorokkal beren­dezett barátságos kis helyi­ségbe, hogy megkérdezzék, gépzene helyett nem akarják-e inkább egy kamarakórus éne­kének kíséretében kimondani a boldogító igent. De ha a vil­lanyorgona hangját jobban szeretik, az is van, sőt szóló­énekes meg versmondó is. Nincs akadálya annak sem, hogy a városi tanács kapujá­tól végig a folyosókon virá­gok között vonuljanak az anyakönyvvezető elé. Sokszor forgalmi akadályt okoz a városi tanács elé felvo­nuló násznép, a bámészkodók pedig felszisszennek, ha teljes díszben, habos fehéren, kezé­ben virágcsokorral kilép a menyasszony a girlandokkal ékesített autóból. 1969-ben az MSZMP Politi­kai Bizottsága is foglalkozott azzal, mi a teendő, hogy a szo­cialista szellemben megrende­zett családi és társadalmi ün­nepségek tartalmunkban és külsőségeikben emlékezetesek, jelentőségükhöz méltók legye­nek, Megszületett a társadal­mi ünnepségeket rendező és szervező irodák létrehozásáról szóló kormányhatározat is. Kaposváron 1972. január 1-én alakult ilyen iroda. Vezetője, Paksi Lajos számtalan elkép­zeléssel és nagy lelkesedéssel látott neki a munkának. Sze­rencsés fiatalember. Működési területe új, s ez lehetőséget biztosít tervei megvalósításá­hoz.- Mi volt az első dolga a kinevezés után? — A berendezkedés, hogy tudjuk fogadni, hellyel kínál­ni ügyfeleinket. Aztán felku­tattuk, kikkel lehet majd együttműködni. Megállapodási kötöttünk két szólóénekessel, egy kamarakórussal, három úttörőcsapattal és két irodalmi színpaddal. Beszereztünk egy villanyorgonát, megállapod­tunk két orgonistával, és ké­szül a propagandafüzetünk, melyet előreláthatólag május végén adhatunk az érdeklődők kezébe. Ez a kiadvány tartal­maz minden szolgáltatást. Nemcsak esküvőt rendezünk, Felavatták a Magyar Tudományos Akadémia pécsi székházát Pécsen tegnap megnyitotta kapuit a Magyar Tudományos Akadémia helyi székháza. A Mecsek déli lejtőjén, szőlős­kertektől övezetten áll az akadémiai székház, az 1884- ben emelt úgynevezett Vasvá- ry-ház. A műemlék jellegű épület, amelyet a városi ta­nács adományozott az akadé­miai bizottságnak, a felújítás eredményeként Pécs egyik épí­tészeti nevezetessége lett. Az épületet kívül és belül egye­dülálló Zsolnay kerámiák dí­szítik, amelyeket sikerült ere­deti szépségükben rekonstruál­ni. A Magyar Tudományos Aka­démia nevében Erdey-Grúz Ti­bor elnök vette át a székházat az építőktől, majd átnyújtotta az épület jelképes kulcsát Ti- gyi József Akadémikusnak, a pécsi akadémiai bizottság el­nökének. Pécs és Baranya tu­dóstársadalmának nevében Ti- gyi József mondott köszönetét az akadémiai épület létreho­zásáért, amely nemcsak az 1969-ben megalakult pécsi akadémiai bizottság székháza, hanem az itt élő mintegy 900 tudományos dolgozó közös ott­hona is. Az ünnepség során felszólalt Aczél György, s a párt Köz­ponti Bizottsága nevében kö­szöntötte Pécs és Baranya tu­dósait, akiknek nevéhez szá­mos országos, sőt nemzetközi viszonylatban elismert tudo­mányos eredmény fűződik. hanem névadót, temetést, öre­gek napját, szocialista brigád- avatót és a személyi igazol­vány ünnepélyes átadását is, ha ígtnyllk. — És igénylik? — Harminc vállalatnak ír­tunk levelet, kértük, nevezzék meg azt az összekötőt, akivel állandóan tarthatjuk a kap­csolatot, de eddig csak nyolcán válaszoltak. A napokban pél­dául egész véletlenül értesül­tünk arról, hogy az egyik üzemben tíz gyerek számára rendeznek névadót. Felhívtam őket, mit csinálnak, van-e mű­soruk. Azt mondták, nincs. Bögtam a magnót, szereztem egy szavaiét hirtelenében, így mégse volt olyan »egyszerű« az egész. Ha előbb szólnak, énekkart is vihettünk volna* — Nagyon új még ez az egész, kevesen tudnak róla. — Kétségtelen. Éppen ezért úgy tervezzük, hogy készítte­tünk kártyákat is, melyeken az anyakönyvvezetőnél jelent­kező fiatalokat tájékoztatjuk. A terhes kismamákat a Vö­röskereszt révén tájékoztatjuk, hogyha eljön az ideje, bennün­ket bízzanak meg a névadó ün­nepség megszervezésével. Tár­gyaltunk a vendéglátó válla­lattal esküvői vacsora ügyé­ben, de biztosítunk fényké­pészt és taxit is. Sőt, ha az if­jú pár nem kap beutalót, a nászút megszervezéséhez taná­csokat adunk. — Mikorra készül el az új házasságkötő terem? — Az év végére talán. Ad­dig a nagyteremben rendezzük a szertartásokat. A városi ta­nács kertészetének van egy — főként nőkből álló — szocia­lista brigádja, ők vállalták, nogy minden esküvőre virág­gal díszítik fel a termet in­gyen, társadalmi munkában. — Rendeltek-e már orgo- nás, énekszós esküvőt? — Még nem. Az iroda igazgatója széttár­ja kezét: — Nagyon az elején va­gyunk. Rezes Zsuzsa Növényvédelmi tájékoztató A szaporítóanyag-termő területek bejelentéséről A növényvédelmi rendelke­zések szabályozzák a növényi szaporítóanyag-termelést, -fel- használást és -forgalmazást. Az ezekben foglaltakat min­denkinek, aki növényi szapo­rítóanyaggal foglalkozik, be kell tartania, hogy a veszélyes azok után ne kelljen gyerek­tartást fizetnie, inkább nem vállalt állást sehol. Az elvált asszony két kis­gyermekével már Izsákon la­kott, apja házában, amikor Király Lajos felkereste. De a gyerekek akkor épp Páhin vol­tak, a nagymamájuknál. Róbertnek csak annyi em­léke van apjáról, hogy négy­éves korában — közvetlenül a válás után — odabújt anyjá­hoz és szipogva ezt kérdez­te: »Ugye nem fog bennünket az apu agyonütni?« Néhány nyugalmas év kö­vetkezett. Az elvált fiatalasz- szony az izsáki »vasgyárba« járt dolgozni. Sikerült a szak­májában elhelyezkedni, autó­busz-alkatrészeket készített akkor az üzem. Itt ismerke­dett meg egy fiatal legényem­berrel, Kiss Ferenccel. A von­zalomból 1963-ban házasság lett, Kiss Ferenc — 27 éves volt akkor — odaköltözött hoz­zájuk. Akkor még ott élt velük Szőke János, Királyné, illetve most már Kissné édesapja. Az asszony második házas­ságát előbb az anyagi gondok ásták alá. Az üzemből az al­katrészgyártás Székesfehérvár­ra került, maradt az utcai sze­metesládák és a lapátok ké­szítése, primitív lemezmunka, amellyel a 7,50-es órabérszin­tet lehetetlen volt tartani. 1964 februárjában kettőjük keresete összesen alig érte el a 600 fo­rintot. Mindketten munkahe­lyet változtattak: Kiss Ferenc elment az erdészethez fűrész­gépesnek, az asszonyt pedig felvették a postához kézbesítő^ nek, s a legsivérabb, legelha­nyagoltabb — s egyúttal a köz­ségtől legtávolabb eső — kül­területet, Matyópusztát kapta. Éveken át 35—40 kilométert biciklizet naponta a dűlőutak feneketlen homokjában. Csak pár évvel ezelőtt kapott szol­gálati motort, egy Riga mope­det. A konfliktus előbb Szőke Já­nos és Kiss Ferenc között mé­lyült el, majd fajult tettleges- séggé. A vége az lett, hogy az idős ember elköltözött Sorok­sárra. A haszonélvezeti jogot 32 ezer forint ellenében íratta a lányára. Ez havi 600 forintos törlesztési kötelezettséggel ter­helte meg a családot. Maga a ház egyébként alacsony, földes, szoba-konyhás vityilló, elhasz­nálódott szimpla ajtókkal és ablakokkal, télen nem győzik fűteni, mégis hideg. t Nevelt fiaival, főleg Róbert-♦ tel, Kiss Ferenc egyre inkább; ellentétbe került. »Évek alatt* alakult ki olyan helyzet, ame-t lyet nem lehet bírni idegek-; kel« — vallja később a bírósá-f gon a tanúként megidézett ne-1 velőapa. Annyi tény, hogy Kiss* Ferenc évek óta mértéktelenül! hódol az ital szenvedélyének,! 1969-ben kisebb sikkasztás miatt is ült néhány hó^anot. Nvolc- vacv kilencezer forint visszaüz0*-*-.! köteieze^ság há­rult a § h-'-'v ezt k< tud’ák nvKgni, az a'-knr 14 •“ éves Róbert szüret egy* hónapon át várait puttonyo-í zást, s napi 120—150 forintot | keresett. | íFolytatjuk.) növényi kórokozók és kárte­vők ne terjedjenek tovább a szaporítóanyaggal. A hatályos rendelkezés az alábbi növényi szaporítóanyagokra írja elő a bejelentési kötelezettséget: árutermelő és házi szőlő-, gyü­mölcsfa- és díszfaiskolára; fa­iskolákban előállított vala­mennyi szaporítóanyagra; ró­zsa és fenyő szaporítóanyagok­ra és telepekre; állami erdő- gazdaságok és egyéb szaporí­tok által üzemeltetett cseme- tekertelcre, valamint a törzs- ültetvényben levő, vagy bár­mely kijelölt szaporítóanya­got termő szőlőre, gyümölcs- félére, gyümölcstermő bokor­ra vagy tőre. A bejelentési kötelezettség határideje: május 15. A beje­lentést a Somogy megyei Nö­vényvédő Állomásnak kell cí­mezni. Az állomás munkatár­sai a szaporítóanyag-termő te­rületeket ellenőrzik. Kérik a növényi szaporítóanyaggal foglalkozó termelőket, hogy a rájuk vonatkozó rendelkezése­ket tartsák be, mert az ellen­őrizetlen szaporítóanyag ter­melése, felhasználása és for­galmazása jogi következmény­nyel jár. A tavaszi káposztalégy áp­rilis első napjaiban nagy egyedszámmal rajzott, a hó­nap közepére tojásrakása is megtörtént. A lárvakelés né­hány nap múlva várható a káposztaültetvényekben. Ahol a védekezések elmaradtak a káposzta kiültetésekor, most javasoljuk azokat elvégezni a felszívódó típusú rovarölő sze­rekkel. Nagyüzemben javasolt: Dfmecron 50 0,1, Dimecron 100 0,03 százalék, 400—600 lit/ ha vízmennyiségben. Házi­kertben: Roger L—40, Bi 58 0,1 százalék (100 liter vízbe 1 dl). Felhasználható víz: 200 négyszögölre 20—40 liter. A terület nagyságától függően a vízmennyiséget — a koncent­ráció változtatása nélkül — növelni vagy csökkenteni kell.

Next

/
Thumbnails
Contents