Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-25 / 96. szám

Értékelték a múlt évet, alapszabályt fogadtak el

A MÉSZÖV megyei küldöttgyűléséről

Küldöttgyűlést tartatt tegnap Kaposváron a Fogyasztási Szövetkezetek Somogy megyei Szövetsége. Ezen dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke ismertette az elnökség jelentését a legutóbbi küldöttgyűlés óta végzett munkáról — kiemelve a fogyasztási szövetkezetek VII. országos kongresszusát előkészítő tevékenységet —, majd az áfészek, a takarékszövetkezetek, a felügyelő bizottságok, a nöbizottság, a revizori iroda jelentését hallgatták, illetőleg vitatták meg a küldöttek. Jóváhagyták a múlt évi költséggazdálkodást, az idei költség-előirányzatokat, a MÉSZÖV alapszabályának módosítását. Fölmentették további munkája alól a különbizottságot: új felügyelő, illetőleg fegyelmi bizottságot választottak. Az előbbi elnökének Alseez János nagyatádi, az utóbbinak pedig Horváth Károly barcsi áfész-elnököt választották meg. Délután szekcióüléseken folytatták munkájukat a küldöttek.

Tartalmas, előremutató vita követte a múlt évi munkáról szóló jelentéseket. A vitában részt vett többek között Országit Zoltán, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa és Mészáros István, a SZÖVOSZ képviselője is. Amellett, hogy a múlt évben szép eredmények születtek a szövetkezeti mozgalomnak ebben az ágában, a jelentések, de a küldöttek és a vendégek hozzászólásaikkal is számos, mielőbbi javításra szoruló hibára, fogyatékosságra irányították a figyelmet.

Az áfész-eknél a bolti kiskereskedelmi, illetve a vendéglátó hálózat három nagyobb kapacitású áruházzal, azonkívül három étteremmel és négy

kisvendéglővel nőtt. Választékosabb kereskedelmi készletből vásárolhatott a lakosság (11,3 százalékkal nőtt, tavaly a bolti átlagos árukészletérték az előző évihez képest) ; a fogyasztási értékesítő szövetkezetek üzemágainak összes bevétele 1971-ben elérte a 2,8 milliárd forintot, s ezzel 10,3 százalékkal haladta túl az 1970. évit.

A takarékszövetkezeteknél a múlt év végén a kirendeltségeket és a betétgyűjtő pénztárakat is figyelembe véve, ösz- szesen 107 egység működött. Üj székház épült Balatonszárszón és Zicsen, s az idén további két székházat és hat kirendeltséget adnak át rendeltetésének.

Komoly

munkával Leninről

»V,

ÍV*

Egy férfikórus mélyzengésű éneke töltötte be tegnap délután a kaposvári Tanítóképző Intézet folyosóit.

— Mi ez?

— XVI—XVII. századi orosz dalok — világosított fel a lemezjátszó körül buzgólíko- dó szakállas fiú. Kezeügyé- ben vetítőgép várakozott. Aztán elsötétült a terem, és a vörös drapériák keretében fehérlő vásznon torzonborz, izzadt férfiak, elgyötört sovány asszonyok tűntek fel. Egy nyúlánk szőke lány pedig a XIX. századi Oroszországról beszélt:

— írni-olvasni csak minden tizedik orosz tudott, ugyanakkor Szentpétervár a világ egyik szellemi központja volt.

... fény és sötétség... a reménytelen orosz élet...

A vásznon Lenin mosolygó arca jelent meg, az emelvényre pedig aprótermetű lány lépett, de nem merte magához igazítani a mikrofont, mintha attól tartott volna; ezzel a hétköznapi mozdulattal megzavarja az ünnepet. Leninre emlékeztek.

Leninre, aki »szívesen tréfált és nevetett... szerette a gyerekeket, a száguldást... gyűlölte a pontatlanságot, és a megbízhatatlanságot... „-.—aki gyorsan olvasott, de.

minden lényegesre emlékezett ... ruháit sokáig hordta, de mindig ügyelt, hogy öltözéke rendes legyen ... folyékonyan beszélt angolul, németül, franciául, értett svédül, lengyelül, olaszul... és ,.. 1870-ben született.«

A Kaposvári Tanítóképző Intézet KISZ-szervezetének Marxista Diákköre komoly munkával ünnepelte Lenin születésének 102. évfordulóját. Komoly és érdekes dolgosatokat írtak, a fejlődéselméletet, a dialektikát vizsgálták Lenin életén, munkásságán keresztül.

Sötét szoknyában, fehér blúzban, izgatottan olvasták fel előadásaikat a zsúfolt teremben.

Aztán Lenin hangja csattant fel a lemezről, majd egy Majakovszkij vers következett. Korabeli dokumentumfilmekből összeállított, Leninről szóló kisfilm zárta le a másfélórás megemlékezést.

— A dialektikát kissé nehezen tanulják — mondta kife- lémenet a filozófia tanára. — Így, Lenin személyéhez kötve könnyebben ment, szívesebben csinálták.

És aligha rendezhettek volna ennél méltóbb ünneplést

*. Zs,

A működési körzet 215 községre terjedt ki, ezeken a helyeken a lakosságnak több mint egyötöde takarékszövetkezeti tag. Egy év alatt 5550 fővel nőtt a taglétszám. Az év végi 268 millió forintos betétállomány a jövedelemnövekedés mellett nagyfokú bizalmat is jelez: jó helyen tudják pénzüket az emberek a takarékszövetkezetekben. Különösen a kamatozó és a gépkocsibetétek nőttek meg.

A lakás-, illetve üdiilőépítő és fenntartó szövetkezetek iránti érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezen a küldöttgyűlésen is nyolc ilyen szövetkezetét vettek föl a tagok sorába. Ez 231 lakás építésére való szövetkezést jelent, de újabb szövetkezetek is alakulnak.

Eredmény, szép teljesítés több is van, mint amennyiről szóltunk. Azonban éppen az

elóbbrejutást segítettek elő a felszólalásokban elmondott észrevételek. Amit elmondtak, abból általában okulni lehet —

és szükséges is — a még nagyobb eredmények elérése érdekében. Baj az, hogy helyenként még mindig hiányzik az ügyrend; hogy emelkedett a szövetkezeti kár; hogy felelős beosztásokban hiányzik a szakképesítés. Az áfészeknél például a vizsgált időszakban a kiskereskedelemben dolgozó egyszemélyes boltok vezetőinek csak 54,1 százaléka, a bolti eladóknak 54,6, az önkiszolgáló boltok pénztárosainak 33,7 százaléka rendelkezik szakképesítéssel. A vendéglátóiparban az egy- és kétszemélyes egységek vezetőinek 57,6, a szakácsoknak pedig 60,9 százaléka — szakképzetlen. A korábbihoz képest több a hiánynyal elszámoló egységvezető, s növekedtek a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények.

A hibák feltárása már jó jel ahhoz, hogy megtalálják a módját az okok megszüntetésének, Ez a küldöttgyűlés sok j más fontos döntése mellett az ilyen irányú előrejutást is segítette.

Hcrncsz Ferenc

57 kitüntetett dolgozó

Kötelezettséget jelent a vállalatnak'

ti

Tegnap a vállalat dolgozóinak jelenlétében rendezett ünnepségen adták át a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalatnak a kiváló vállalat cím elnyerését bizonyító oklevelet.

Erőfeszítések és elsősorban helyes gazdasági megfontolások jellemezték a most kitüntetett vállalat 1971. évi tevékenységét.

A múlt esztendő több vonatkozásban is fordulatot hozott a kereskedelemben, ezen belül a vállalat életében. A gazdasági tevékenység szervezettebb lett, és mint Kovács Lajos, a vállalat igazgatója ünnepi beszédében utalt rá, az elért jó eredmények több összetevőnél: köszönhetők. így az áruforgalom dolgozói a boltokban piackutatást végeztek, s ennek megfelelően biztosították a keresletnek megfelelő kínálatot. 1971-ben 104,6 százalékra teljesítették a tervet, és 111 százalékos volt a forgalom felfutása.

Az elért kiváló eredményben a vállalat összes dolgozójának munkája benne van. Különösen a 29 szocialista brigád vállalásai segítettek a terv túlteljesítésében. Ennek eredménye az a — vásárlók részéről is tapasztalható — fejlődés, mely a jobb, kulturáltabb és udvariasabb kiszolgálásban is jelentkezik.

A kitüntetés további kötelezettségeket ró a vállalatra. Ezt figyelembe véve utalt Kovács Lajos beszámolójában a jövőben megoldásra váró feladatokra:

— Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a jövőben még jobban kibontakozzon vállalatunk fő célkitűzése: a nagy forgalom, tisztességes haszon, vagy pontosabban a közellátás optimális biztosítása. További céljaink között szerepel a hálózat fejlesztése, olyan áruválaszték kialakítása, mely a la- j kosság minden rétegét kielégíti.

Az elért eredmények feltételezik a vállalat minden dolgozójának odaadó munkáját. És hogy a készség a még szebb eredmények elérésére megvan, ezt bizonyítja Varga Lajos szocialista brigádvezető felszólalásának egy mondata: »Érezzük a vállalat vezetőinek gondoskodását, amire jó munkával szeretnénk válaszolni.«

MAI KOMMENTÁRUNK

tálcán kínált lehetőség

A megyét járó ember most, szép határt lát. Ha a látvány az esős napok után igazán szemet gyönyörködtető voltán túl annak gazdasági hasznosságát is figyelembe veszi, joggal mondhatja, hogy ezúttal a szokásosnál korábban etethetnek zöldtakarmányt állataikkal a megye mező- gazdasági üzemei! Buja a vetett szálas, gazdag a fű a réteken, legelőkön. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter egyebek között erről is szólt a Falurádió szerkesztőségi beszélgetésén a közelmúltban, s a gyepterületek hozamát összefüggésbe hozta a szarvasmarha-tenyésztéssel: ... Közismert, hogy a szarvasmarhatenyésztést okszerűbb és fejlettebb szálas, lédús takarmány termesztése nélkül nem lehet tartósan eredményessé tenni. Éppen ezért most, ezekben a napokban még nagyobb a felelősségünk, hogy ezeken a területeken az előbb említett feltételek hasznosításával (itt az öntözésről volt szó még akkor, azóta jócskán hullott csapadék) lépjünk előre, és teremtsünk szilárdabb takarmánybázist az állattenyésztés számára... Jó tapasztalatok a szálas és lédús takarmány termesztésében éppúgy, mint a rét- és legelő- gazdálkodásban, egyaránt vannak...«

Azt szeretnénk, ha Somogybán is egyre több jó tapasztalat, követésre méltó példa lenne — a meglevők mellett

— erre, s a megtermett eteséget jól hasznosítanák megyénk közös gazdaságai. Ha a tsz-ek elmúlt hatévi rét- és széna.hozamát nézzük, meglehetősen hullámzó eredményeket látunk. Tudvalevő, hogy az aszályos időjárás nagymértékben befolyásolja a takarmánytermelést, s ez is megmutatkozott, különösen a tavalyi átlagokban, Ugyanakkor a tehénállomány például a somogyi termelőszövetkezetekben 1968 óta egyenletes gyarapodást mutat.

Tavaly és korábban együttvéve hat szakosított tehenészeti telepen, összesen több mint 1700 férőhelyen valósult meg az állomány koncentrációja a somogyi termelőszövetkezetekben. Ide is, csakúgy, mint a kisebb koncentrációjú tehéntartó tsz- ekbe, kell a friss zöldtakarmány. Ezt indokolja egyébként az egy tehénre jutó évi tejhozam alakulása is: 1968- tól 1971-ig 2226—2364 liter

között mozgott ez a mennyiség. 1969 volt a legalacsonyabb és 1970 a legmagasabb átlaghozam éve, és ez is arra mutat, hogy a szokásosnál korábban kezdődő legeltetéssel, a rétek és a vetett szálas takarmányok okszerű és észszerű hasznosításával előbbre lehet lépni a tehenészetekben. Fontos feladat napjainkban, hogy gazdaságaink ne hagyják veszendőbe menni a zöldeleséget, mely az idei tavaszon rendelkezésre áll.

H. F.

Akit

a

zavar

csönd

— ő az — súgja kísérőm. Kék köpenyes, rózsás arcú asz- szony siet a gyár portája felé.

— Én meg azt hittem, a május elsejei virágok miatt hívatnak — nevet, amikor megtudja, miért jöttem hozzá, és már fordul is vissza. Beszélgetni a gép mellett is lehet.

— Mi csináljuk minden évben a virágokat, amelyekkel felvonulunk. Gondoltam, a papírt akarják ideadni hozzá — magyarázza, s hogy még jobban értsem, hozzáteszi: — Tizenöt éve vagyok szakszervezeti aktíva, és három éve műhelybizottsági titkár.

— Hogyan került kapcsolatba a népfronttal?

— A gyár ajánlott, meghívtak, és én szívesen mentem. A Berzsenyi iskolában tartott gyűlésen választottak meg megyei küldöttnek, és a megyei küldöttértekezleten bekerültem a kongresszusi küldöttek közé. Mondtam, hogy munkaidőn kívül nagyon szívesen segítek, amiben csak tudok.

Beidegzett mozdulattal nyúl a következő munkadarabért. Kezeit figyelem. Boszorkányos fürgeséggel »etetik« a varróAszály után

Hasznosak az esők

A több hónapja tartó aszály után kiadós esőt kaptak a földek. A Dunántúlon és az Északi hegyvidéken 50—70 milliméter csapadékot mértek, sőt van olyan vidék, ahol 90—100

az eső olyan időben érkezett, amikor bőséges műtrágyautánpótlást kaptak a talajok,

s a vegyszerek »átalakulása« az esők után nyomban megkezdődött. Most arra van szükség,

milliméter csapadék hullott. I hogy a hátralevő műtrágyaA Duna—Tisza közén 35—40 milliméter, a Tiszántúlon pedig — ahol már-már válságos volt a helyzet — 15—20 milli- méternyi esőt kaptak a földek.

Különösen azt tartják hasznosnak az agronomasok, hogy.

adagokat idejében kiszórják a földekre, néhány napon belül ugyanis annyira kifejlődnek a gabonák, hogy a földeken végigvonuló műtrágya-szóró gépek már nagy károkat okoznának.

gépet a világosszürke szövettel. Amikor megjegyzem gyorsaságát, vállat von:

— Tizenhat éve dolgozom itt, és tíz éve »zsebzek«. Tíz éve csak zsebeket csinálok.

— Nem unalmas?

Palkó Fe- rencné megütközve pillant rám; lábát leveszi a pedálról:

— Minden zseb más. Van...

Szaporán sorolja a különböző zsebfajtákat, hogy bizonyítsa, milyen érdekes és változatos munka ez.

Százhúszan dolgoznak a földszinti teremben. Pár perc után elviselhetetlennek érzem a villanyvarrógépek berregését.

— Engem nem zavar — mondja Rózsika. — Engem inkább a csönd zavar. Ha a délelőtti műszak után bemegyek egy üzletbe, a szokatlan csönd úgy megzavar, hogy elfelejtem, mit akartam vásárolni.

Mint megtudom, két lánya van. Az egyik fogorvos Keszthelyen, a másik mérnök itt, Kaposváron.

— Kimondhatatlanul jó érzés, hogy mint szülő megtettem a kötelességemet — fejezi be a gyerekeiről szóló tájékoztatást, és a gépe fölé hajlik. Mielőtt elindítaná, visszanéz:

— Hamarosan megjön az első unoka is.

Furcsa. Rózsika hamarosan nagymama lesz, a neve mellé valahogy mégse illik a »néni«. Nem azért, mert rövidre nyírt, barna hajában csak elvétve csillan meg egy-egy ősz szál, inkább az elevensége miatt. Érzésem szerint aligha mondhatott volna magáról jellemzőbbet ez a fürge mozgású, élénk szemű asszony, mint hogy zavarja a csönd. Jelképesnek fest. Akinek vérében Fvan a nyüzsgés, a nyugtalanság, idegenül mozog a csöndben, a nyugalomban.

— Mióta a gyerekek kirepültek és kettesben maradtunk a férjemmel, jut idő mindenre. Somogyi születésű vagyok. Pesten éltünk egy darabig, de nem tudtuk megszokni. Huszonhárom évvel ezelőtt visz- szajöttünk. Itt még a levegő is más. És az emberek... Kaposvárt szeretem.

Elgondolkodva berregteti a gépét, aztán hirtelen leállítja:

— Nekem az tetszik legjobban a népfrontban, hogy oda mindenki mehet. Eddig nem sokat tudtam róla. Csak most kezdem érteni, mi is a célja tulajdonképpen. Gondolom, a kongresszuson még többet hallunk majd arról, mit hogyan kell csinálni, aztán beszámolok a körzetemnek róla.

Palkó Ferencné egyike azoknak a munkásnőknek, akiket »új erőként« kapcsolt be a népfront a közéleti munkába. Büszke rá, és biztos, hogy ezt a munkáját is az jellemzi majd, ami a többi tevékenységét. Hiszen nemcsak mint szülő »tette meg a kötelességét«, szocialista brigádtag és a könnyűipar kiváló dolgozója. Azok közé az emberek közé tartozik, akik mindig, minden körülmények között »megteszik kötelességüket«.

Rezes Zsázsa

Somogyi Néplapl 3