Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-22 / 94. szám

MAI KOMMENTÁRUNK BESZÉLGETÉS A GONDOSKODÁSRÓL »A szövetkezeti küldöttválasztó közgyűléseken és a területi szövetségek küldöttértekezletein sok helyen fölve­tették a nyugdíjkorhatár leszállítását és a szociális ellátás egyes problémáit. Gyakorta hevesen és némi türelmetlen­séggel ... a nyugdíjkorhatár leszállítása nem olyan egy­szerű, mint ahogy első pillanatra látszik. Higgadtan végig kell gondolni ennek összes vonatkozását és kihatását.« (Idézet Fehér Lajosnak, a kormány elnökhelyettesének a II. tsz-kongresszuson elmondott hozzászólásából.) VITATKOZÓK — Szorító, nyomasztó gond ez a nyugdíj. — Nem véletlen az sem, hogy a kongresszusi készülő­dés időszakában az országban mindenütt szóvá tették ezt. — Persze nemcsak most, korábban is téma volt ez fa­lun. — Emberi dolog, hogy min­dig azt a kérést, kívánságot hajtogatjuk, ismételjük, ami legjobban bánt. Tin nem azt mondom, hogy nem kell meg­szüntetni az ipari és a mező- gazdasági dolgozók nyugdíj - korhatárában meglévő kü­lönbségeket. Meg kell szün­tetni. De hiába akar kétszáz forintért vásárolni az, akinek csak száz forint van a zsebé­ben! Más szóval: nemcsak jo­gos igény létezik, hanem reá­lis lehetőség is. — Ez igaz. De próbáld ezt megértetni azzal az 59—60 éves parasztasszonnyal, aki­nek már igencsak nehezére esik a munka, de tennie kell, hogy biztosítsa öreg napjaira a megélhetést. — Nem egyszerű és nem is népszerű munka ez. De az is igaz, hogy a magyar paraszt- ember a józan eszéről híres volt mindig. Megérti, sőt ma sokkal inkább megérti a való­ság érveit, mint máskor. Csak őszintének kell lenni, csak mindig az igazat kell monda­ni, és annyit ígérni, amennyi egészen biztosan megvalósít­ható. AZ ÉRVEK A mostani tervidőszakban sem szövetkezeti, sem állami forrásból nem tudjuk megte­remteni a nyugdíjkorhatár le­szállításának feltételét. Ez az intézkedés ugyanis több, mint egymilliárd forintot igényelne. Az összeg előteremtéséhez a termelőszövetkezetek jelenle­gi társadalombiztosítási járu­lékát csaknem a kétszeresére kellene emelni. Ha szövetkezeteink gazdál­kodása, jövedelmi viszonyai olyanok lennének, minden to­vábbi nélkül végre lehetne ezt hajtani. De ma ez az elvonás azzal járna, hogy a közös munkákban rendszeresen részt Rendszerető fiatalok Jelenleg 76 ipari tanulója van a Kaposvári MEZŐGÉP Vál­lalat tabi gyáregységének. Legtöbb közöttük a lakatosta­nuló, de sokan sajátítják el a hegesztés és a villanyszerelés tudnivalóit is. vevő tagok személyi jövedel­me csökkenne. Es a mai dol­gozók holnap nyugdíjasok lesznek, az alacsonyabb jöve­delem később alacsonyabb nyugdíjjal is járna. Ez csak az egyik oka. A másik: az intézkedéssel az or­szágban százezer szövetkezeti tag válna nyugdíjassá, egy csapásra ennyivel kevesebb emberre lehetne számítani a közös munkában. Ilyen nagy­mértékű munkaerő-csökke­nést képtelenség pótolni gé­pekkel, kémiai szerekkel, tech­nikával. Végezetül még egy adat: je­lenleg szövetkezeteinkben há­rom aktív kereső tagra két nyugdíjas, öregségi és munka­képtelenségi járadékos jut! MONOLÓG — Sokan talán azt hiszik, hogy a vezetők nem érzik át parasztságunknak ezt a gond­ját. Dehogy isnem! Éppen a kongresszuson beszéltem az egyik országos vezetővel. Az, hogy csak később kerülhet rá sor, legalább annyira nyo­masztja őköt, mint azt a pa­rasztembert, aki személyesen érdekelt benne. Ezután a be­szélgetés után gondolkodtam el azon is, hogy természetes, ha nőnek az igények. De azért egy kicsit eltolódott az arány. Mintha megfeledkeztünk vol­na arról, hogy honnan indul­tunk, milyen és mennyi sor­sot jobbá formáló változást valósítottunk meg! Alig több .mint egy évtized alatt mennyi évszázados sebet gyógyítot­tunk be! Ez is a valósághoz tartozik, erről is többet kel­lene beszélni VALLOMÁS A Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat tabi gyáregységében járva láthat­tuk, hogy mindenütt nagy a rend, tehát a felnőttek is rendszeretők itt. Hanyecz Im­re főmérnök kalauzolásával ezt tapasztaltuk, bármerre néztünk. Mégis érdemes a fia­talokról külön is szólni... Ebben a gyáregységben, ahol a belső üzemi gyártó tevé­kenység mintegy 8 millió, a külső üzemi épületgépészeti tevékenység pedig 18 millió forint termelési értéket pro­dukált tavaly, nagy gondot fordítanak a szakember-után­pótlásra. A munkák kényesek, nagy értékűek, s azoknak, akik ezeknek az elvégzésére vállal­koztak, megfelelő képzettség­gel kell rendelkezniük. Mint azt a gyáregység főmérnöké­től megtudtuk, minden évben szerveznek hegesztőtanfolya- mot. Erre a helyi képzésre azért is van nagy szükség, mert az egység lakatosprofilja ezt megköveteli. Az oktatást a helyi műszakiakra bízták. Ta­valy tizennyolcán végezték el a tanfolyamot — köztük négy nő. Hasonló képzést szeretné­nek az idén Is megvalósítani, de úgy — a főmérnök szavai­val élve —, hogy a hallgatók­nak legalább a fele nő legyen. Mert a nőknek, úgymond, na­gyobb az érzékük a finomabb munkához, és a jó minőségű hegesztést ez nagyban elősegí­ti. Nagyon sokat tettek ennél a gyáregységnél a dolgozó nők munkakörülményeinek a javí­tásáért, sőt otthoni tennivalói­kon is könnyítettek. Saját erő­ből például külön öltözőt léte­sítettek a nő dolgozóknak. Egy aktívaértekezlet eredménye­ként húsbeszerzési akciót bo­nyolít le a gyáregység — ösz- szeírják, kinek mennyi hús kell, s azt beszerzik az igény­lőknek —, aztán mosógépet és centrifugát vettek, s ezeket díjmentesen kikölcsönzik az asszonyoknak. Különálló, kerttel és szép kerítéssel ellátott, gondozott környezetben levő épület hív­ja fel magára a figyelmet a gyáregység területén. Kétszáz­tíz dolgozó részére található benne öltöző, zuhanyozó. A kerítés sarkában egy táblán ez olvasható: »A szociális épü­let és környéke a gyáregység KISZ alapszervezetének a védnöksége alatt álL« Negy­vennyolc KISZ-es van a gyár­egység dolgozói, alkalmazottai és ipari tanulói között. Ez a szám a teljes foglalkoztatott állománynak csak kis része. Ám így is — és ezzel is — jelt adnak magukról a fiatalok, a munkájuk mellett. 8 E, tsz-elnök ott csak hangosan gondolkodott. A szüleiről be­szélt és saját magáról, meg a régmúlt időkről. A tizenöt hold földről, ahol úgy gazdál­kodtak, hogy a szomszédok lesték a módszerüket. Mert a legnehezebb időszakban is mindig eleget tudtak tenni kötelezettségeiknek, és mindig megéltek, mindig gyarapod­tak. Nem járt náluk soha vég­rehajtó, nem érkezett soha felszólítás, hogy valami hátra­lékuk van — és futotta min­dig mindenre. Ha szűkösen is, de futotta. — Azzal a tizenöt hold földdel ma én nem tudnám azt a nyugodt öregséget bizto­sítani a szüleimnek, mint ami van. Nem tudnám a hatszáz forintot az asztalukra tenni, nem állnának hízók az óljuk­ban, nem lenne olyan békés, biztos, gondtalan az életük, mint amilyen most. Ez csak az én személyes véleményem. De ha tiszta szívvel magába néz mindenki, azt hiszem igen sokan elmondhatják ezt. ÖSSZEGEZÉS Attól a tsz-elnöktől ott, a Parlament folyosóján nem kért nyilatkozatot senki. Az a Beszélünk a gondoskodásról — beszéljünk is róla. De száz forintból kétszázat nem lehet kifizetni, önmaga ellensége, aki elrugaszkodik a valóság­tól. »A messze ágazó közgazda- sági összefüggések figyelem- bevételével a nyugdíjkorhatár valamennyi szükséges feltéte­lét a későbbi időben csak több irányú intézkedések sorozatá­val lehet megteremteni... ez az állásfoglalás — a reális feltételeket és kihatásokat jó­zanul mérlegelve — a jelen időszakban a termelőszövet­kezetek helyesen értelmezett érdekeit is szolgálja.« Es ez a valóság. Vörös Márta Űj törvény született Az országgyűlés a módosí­tott alkotmány elfogadása után az egészségügyről szóló törvénytervezettel foglalko­zott. Sokan nem tudják, hogy az elmúlt hónapokban me­gyénkben hányán és hányán — orvosok és országgyűlési képviselők — dolgoztak a tör­vénytervezet kialakításán. Ennek mintegy összefoglalója volt Varga Karoly képvise­lőnknek országgyűlési felszó­lalása csütörtökön. De így történt ez minden megyében. Széles körben vitatkoztak, beszéltek az egészségügyi tör­vénytervezetről, melyet az országgyűlés elfogadott. A magyar országgyűlés már 1876. április 3-án, a világon az elsők között alkotott — a maga idejében haladó jellegű — közegészségügyi törvényt. Egy évszázada rohamosan fejlődött az orvostudomány, változott az egészségügyi el­látás intézményhálózata, mű­ködése, mégsem ezek tették elsősorban szükségessé; hogy új törvényt hozzunk az egész­ségügyről. A szükségességet a népünk életében, társadal­munk jellegében történt vál­tozásokban jelölhetjük meg. Arra a kérdésre, hogy mi tet­te lehetővé az új törvény megszületését, ekképp felel­hetünk: a felszabadulás hoz­ta történelmi sorsforduló, a munkáshatalom, az, hogy szo­cialista társadalmat építünk. Ennek megfelelően fejlesz­tettük eddig is az egészség­ügyet, most pedig törvényben fogalmaztuk meg az állam­polgárok új jogait és köteles­ségeit. A szocialista Magyarorszá­gon az egészségügy allami feladat. Hogyan teljesíti fel­adatát az állam? Az állam­polgárok nagy érdeklődéssel kísérték — kísérhették — az egészségügyről szóló áj tör­vény megalkotását. Tehát olyat vártak, ami feleletet ad társadalmi-politikai kérdé­sekre. A legfontosabb az új tör­vényben: — a 25. szakaszban mondja ki —, az egészség- ügyi ellátás állampolgári jog. Ki kell emelni új törvé­nyünkből azt is, amit a 75. szakaszban olvashatunk. Biz­tosítani kell, hogy az állam­polgárok ellenszolgáltatás nélkül részesüljenek a gyógy­kezelésben. Az állami egész­ségügyi ellátásért — a 75. sza­kasz második bekezdése sze­rint — az állampolgár anyagi ellenszolgáltatást nem nyújt­hat, orvos el nem fogadhat. Azt mondtuk fentebb, hogy nálunk az egészségügy álla­mi feladat. Ez azt jelenti, hogy például Somogybán a tanácsok hatáskörében van az egészségügy fejlesztése. Így igaz, de hozzá kell ten­nünk. hogy össztársadalmi feladat is. Sokrétű az a terü­let, melyben az állampol­gárok valóban az egész társa­dalom ügyévé tehetik az egészségügyet. Például a kör­nyezet védelmében. Vagy: az élelmiszer-ellátás higiéniájá­nak biztosításában. A törvény egészére a meg­fontoltság. az állampolgárok érdekvédelme a jellemző. Ép­pen ezért reális az új egész­ségügyi törvényünk, melyét meg kell ismernünk, hogy él­hessünk jogainkkal, tudjuk kötelességeinket. A törvény szellemének megvalósulásáért azonban egyelőre legtöbbet az orvostársadalomnak, az egészségügyi intézmények ve­zetőinek, az orvosoknak kell tenniük, nekik kell példát mutatva dolgozniuk az új tör­vény szellemében. H. B. kiváló lett A SOMOGY—ZALA megyei tégla- és cserépipari vállalat Az eredményekre építve Kiváló vállalat lett a ta­valyi gazdálkodási eredményei alapján a Somogy—Zala me­gyei Tégla- és Cserépipari Vál­lalat. Az erről szóló oklevelet tegnap a kaposvári Fegyveres Erők Klubjában adta át dr. László Tivadar, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um főosztályvezetője és Juhász Ottó, az építők szakszerveze­te központi vezetőségének tit­kára. Az ünnepségen részt vett Bogó László, a megyei pártbi­zottság titkára, Sugár Imre, a megyei tanács elnökhelyettese és Klenovics Imre, az SZMT vezető titkára is. Ignác Voljc, a ljubljanai téglagyár igazga­tója, a Jugoszláv Téglaipari Szövetség elnöke és Dzsán Wojtorovicz, a katowicei tég­lagyár igazgatója is eljött az ünnepségre. Dr. László Tivadar ünnepi beszédében arról szólt, hogy a mostani kitüntetés hosszú évek szívós munkájának az eredmé­nye. Kihasználták a régi gyá­rakat, nyereségesen üzemel­tették az újakat, s ez tette le­hetővé, hogy a magyar tégla­iparban a múlt évben ilyen szép gazdasági eredményeket érjen el ez a vállalat. Tavaly az előző évinél ötmillió darab­bal több téglát gyártott an­nak ellenére, hogy az egyik — csaknem tízmilliós kapacitás­sal dolgozó — gyárukat le kel­lett állítani. Ez az ötmillióval több tégla körülbelül kétszáz lakás felépítéséhez elegendő, s ha a számokat így szemléljük, akkor szembetűnőbb, hogy mi­lyen jelentősége van az ipar­ban a tervtúlteljesítésnek. Nemcsak a termelés, a ter­melékenység is jelentősen emelkedett, hatékonyabb volt a gazdálkodás, nőttek a sze­mélyi jövedelmek. A vállalat eredménye a 28 gyárban dolgozó emberek te­vékenységének a gyümölcse. A múlt évi gazdálkodás alapján elnyerte az élüzem címet a bö- hönyei, a teskándi és a diós­káli téglagyár. A Gutorföldén, Zalatövőn, Kaposmérőben, Kő­röshegyen működő régi, a ba­latonszentgyörgyi új téglagyár, valamint a nagykanizsai javí­tóműhely a szocialista üzem megtisztelő cím birtokosa lett. Hogyan lehetett ezt elérni? A kérdésre Fehér József igazgató válaszolt az ünnepsé­gen elmondott beszédében^ ezerkétszáz dolgozójuk tagja a törzsgárdának. Ötven szoci­alista brigád a mozgatórugó­ja a munkaversenynek, s a versenymozgalom tartalmi színvonala évről évre emelke­dett. Vállalásaik megtételénél mindinkább az egész vállalatot érintő feladatokat vettek fi­gyelembe. Egyszóval a vállalatvezetés és a dolgozók együttes mun­kájának az eredménye. A gyá­rakban a nehéz fizikai munka csökkentésére egy év alatt 151 ezer forintot fordítottak. Há­rom téglagyárban új, korsze­rű fürdőt helyeztek üzembe. A téglagyári lakások javítására hatszázezer forintot fordított a vállalat. A munkások szállítá­sára csak a múlt évben hat új mikrobuszt vásároltak. Ezek a kiragadott példáié is jól bizonyítják: a vállalat tö­rődik dolgozóival, s ez alapot jelent arra, hogy a munkások szív vei-lélekkel vegyenek részt a célkitűzések megvaló­sításában. Juhász Ottó felszó­lalásában éppen arra figyel­meztetett, hogy a soron követ­kező feladatoknak csak úgy tud megfelelni a vállalat, ha a mostani eredményekre tá­maszkodva a szocialista és az e címért küzdő brigádok mun­kája még tartalmasabbá vá­lik. A feladatok nőnek. Somogy­bán a negyedik ötéves terv idő­szaka alatt tízmilliárd forint­nál több építési jellegű beru­házást kell megvalósítani. Az építőipari kapacitás megte­remtése mellett — mint azt Bogó László elmondta — csak úgy valósulhat meg a terv, ha az építőanyag-ipar is teljesíti a rá váró feladatokat. A je­lenlegi adottságok jobb ki- használása, az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítése le­het a leginkább járható út. A vállalat már tett lépése­ket e tevékenység javítására. A távlati fejlesztési terv meg­valósítására szerződést kötött az Építésgazdasági és Szerve­zési Intézettel, s megbízta, hogy a meglévő téglaipari technológiák költségszínvona­lát elemezze. Ez ad majd ala­pot a következő évek fejlesz­tési koncepciójának kidolgozá­sára. A távlati célok mellett az idei év főbb célkitűzései is a gazdasági munka javítását szolgálják: a technológiai és munkafegyelem szilárdítása, az elektronikus ügyvitelre va­ló áttérés megkezdése, a haté­konyság 5,9 százalékos emel­kedése jelzik a fejlődés irá­nyát. K. L. átlagtermést terveztek Mint az utóbbi években min­dig, most is 125 hold cukor­répát vetettek a kaposíüredi Vörös Október Termelőszövet­kezetben. Kétszáz mázsás át­lagtermést terveztek. S ehhez minden adott. Most már csak a kedvező időjárásnak kell »besegíteni«. A gyomtalanítás a somogy- aszalói üzemegységben vegyi úton történik. Egy-egy holdra hat mázsa jut a vegyes mű­trágyából. A füredi üzemegy­ségben — mely munkaerő te­kintetébe« saereaceésebb-toelip­zetben van az aszalóinál — kézi kapálással védekeznek a gyomok ellen. Egyelés és két­szeri kapálás — ez lesz a győ­zelem biztosítéka. Perger István, a termelőszö­vetkezet elnöke azt is elmond­ta, hogy a szedést nyolcvan százalékban gépesítették. Az elkövetkező években is tarta­ni akarják a szintet: a cukor­répa területét nincs szándé­kukban csökkenteni. A ter­mésre egyébkén*; a Kapeaua»i Gikorgyarta! - merzádiete.

Next

/
Thumbnails
Contents