Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-20 / 92. szám
A megyei pártbizottság megtárgyalta EGYSÉGES ÉRTELMEZÉST A megyei pártbizottság elé került jelentés alapján élénk vita bontakozott ki az üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről. Gazdasági vezetők, szakemberek mondtak véleményt, ismertették eddigi eredményeiket, tapasztalataikat. 0i helyzet, új feladatok Szabados Dezső, az Állami Gazdaságok Országos Központja Somogy megyei Főosztályának vezetője elmondta, hogy a 12 somogyi állami gazdaságban az elmúlt öt év alatt a termelés 164 százalékos növekedése mellett az élőmunka felhasználása több mint 30 százalékkal csökkent. Igaz, ez alatt az idő alatt egymilliárd forinttal nőtt az állóeszközök értéke, s ez új helyzetet teremtett, új feladatok elé állította a vezetőket. Javult a termelési technológia, de több helyütt még fontos kérdéseket kell megoldani. Az állattenyésztésben például nincsenek olyan jó eredmények, mint a növénytermesztésben. Pedig hatalmas erőforrásokat mozgósítottak az előrejutás érdekében. A munkát gépesítették, de a felső és középszintű vezetéssel szemben is sokkal nagyabb igényeket támaszt ez a munka. Az előírt technológiát sokszor nem alkalmazzák a gyakorlatban, s a vezetők nem mindig reagálnak rugalmasan a közgazdasági szabályozókra. Szabados Dezső az üzemen belüli információ áramlásáról szólva megemlítette: a nagy anyagi ráfordítások árán feldolgozott, értékelt adatok, a jövőt megalapozó számítások sok esetben a fiókban maradnak, de az is előfordul, hogy ezekkel az adatokkal üzemen belül két helyen is dolgoznak egymástól függetlenül. Az információról szólva Kcm.cz István, a Bailatonnagy- bereki Állami Gazdaság igazgatója a tapasztalatok alapján sürgette ezek megalapozottabbá tételét. Példaként mondta el, hogy 1969—1970-ben a baromfi és a tojás értékesítésének jó lehetőségeiről kaptak információkat. Egy fél év múlva nem lehetett eladni sem a tojást, sem a baromfit. Egy másik példával is szemléltette a gazdaságok gondjait: az év elején, amikor döntenek a gépek, anyagok vásárlásáról, a tervbe az ismert árat építik be. Néhány hónappal később emelkednek az árak, s ez komoly gondokat okoz. A gazdaság — mondta az Igazgató — törekszik a korszerű üzem- és munkaszervezés megvalósítására. A kuko- rioatermesztés komplex gépesítése jó tapasztalatokat adott. Szakosított sertéstelepünkön — amelynek építését most fejezik be — a korábbinál másfélszer több sertést hizlalnak a létszám felével. A vezetők feladata Részterületeken tehát a gazdaságokban is, másutt is vannak már eredmények, de — mint Kovács István hangsúlyozta a megyei pártbizottság ülésén — a gazdaság, a szervezet egészét kell a feladatok végrehajtására alkalmassá tenni úgy, hogy minden változásra gyorsan reagáljon, akár új technológiáról van szó, akár új vezetési módszerekről. A vezetés, az irányítás kérdéseivel foglalkozva a hozzászóló hangsúlyozta: a szűk lehetőségek miatt eddig senki sem léphetett nagyot a vezetést segítő gépesítésben, mert nem voltak meg a technikai eszközök az ilyen irányú munkára. A gépek megvásárlása egyébként a kisebb gond: azoknak az embereknek a képzése, akik hatékonyan tudják használni ezeket a berendezéseket, már hosszabb időt vesz igénybe. A vitában felszólalt Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára is. Bevezetőben arról szólt, hogy a megyei pártbizottság bízik a gazdasági vezetőkben, s e bizalom birtokában magabiztosan, bátran dolgozhatnak a soron lévő feladatok megoldásáért. — Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése — mondotta — társadalmi kérdés, s mivel az, társadalmi üggyé is kell tenni. Ez azt jelenti, hogy széles bázisra támaszkodva a gazdasági vezetőknek kell megoldaniuk ezt a gazdaság fejlődése szempontjából fontos munkát. Nem lesz könnyű feladat, de a lakosság, a munkások többsége kéri, hogy korszerűsítsük az üzem- és munkaszervezést, javítsuk a munkafegyelmet, és tegyünk határozott intézkedéseket a lógás, a csűrés-csavarás ellen. Ez a kérdés szinte elemi erővel tört fel a pártértekezleteken, ós halljuk ma, a X. kongresszus után is. Ezután arról szólt, hogy gazdaságirányításunk jelenlegi rendszere már az ötödik évében van. További fejlődését az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése nélkül nem lehet elérjni. Ma ugyanis — sajnos — az üzemek többsége a régi gazdaságirányítási rendszer keretei között kialakult és meggyökeresedett üzem- és munkaszervezési módszerekkel dolgozik. Amikor e nagy munkáról esik szó, még nem mondhatjuk el, hogy a korszerű technika, a számítógép bevonult gazdasági életünkbe. Nem vonult be, de kopogtat az ajtón, s e programot úgy kell megvalósítani, hogy az üzemek és a mezőgazdaság gépesítése, korszerűsítése ne válasszon el bennünket a tömegpolitikai munkában az emberektől. A gépesítés, a korszerűsítés nagy erőfeszítéseket követel, s ugyanilyen erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy e célok elérésére nap-nap után megnyerjük az embereket. Eqv nyelven nálása éppen olyan fontos, mint a munkakörök megfelelő elhatárolása: mindenki ott dolgozzon és ahhoz értsen, ahová állították. A munkafegyelem javításában nagy feladat vár a szocialista brigádokra. Klenovics Imre, az SZMT vezető titkára elmondta, hogy szervezettségben is, létszámban is erősödtek a brigádok. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével kapcsolatos feladatokat az SZMT kiemelten kezeli majd, s a maga eszközeivel mindent megtesz valóra váltásukért. A vezetést, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését segítő, meghatározó sokirányú munka közül ■— jelentőségének megfelelően — sokat foglalkoztak az ügyvitel, az adminisztráció gépesítésével is a pártbizottság ülésén. Bogó László, a megyei pártbizottság titkára szólt arról kiegészítőjében, hogy a szervezettség értékelésének egységes rendezését a Statisztikai Hivatal megyei Igazgatósága dolgozza ki az országos irányelvek alapján. Határozat a feladatokról Ezt követően az egységes szemléletről, gazdasági életünk helyes megítélésének fontosságáról szólt Németh Ferenc. Lényeges, hogyan ítéljük meg megyénk iparosítását. A pértértekezlet ebben már állást foglalt. Sok mindent kell még elvégezni addig, amíg teljes iparosításról beszélhetünk. Gyakran hangzik el a vélemény, hogy Somogybán munkaerőhiány van, s mondjunk le a további iparosításról. Az egyes — helyi — jelenségekből leszűrt, rosz- szul általánosított következtetések nem felelnek meg a valóságoknak, s ezek a megyei pártbizottság álláspontjával ellentéteseik. E véleményeket képviselni a naigyvállalati központokban, s minisztériumokban azt jelenti, hogy hozzásegítenek kialakítani egy- egy olyan nézetet a megyéről, amelyik nem felel meg a valóságnak, s ezt nincs joga senkinek sem megtenni! Példamutatás A vezetői szemléletről, a vezetők munkamódszerének tökéletesítéséről beszélt hozzászólásában Fehér József, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatója. — Ügy gondolom, a példa- mutatás az első, amit a vezetőnek nagyon komolyan kell vennie, s rendszeresen tanácskozni a munkásokkal, a kommunistákkal. A munkafegyelem, a munkaidő kihaszAlapos vita után határozott úgy a megyei pártbizottság, hogy a gazdálkodó egységek vezetői, a kommunisták — a minisztériumok irányítása alapján — gondoskodnak arról, hogy a tartalékok feltárására irányuló tevékenység még az idén kibontakozzék. A vállalatok idei szervezési programjai segítsék a létszám- és beruházási igények csökkentését, a korszerű termelőberendezések jobb kihasználását. Emellett a fejlesztési programok, rekonstrukciók tervszerű megvalósulására kell törekedni. A kooperáció javítása, a készletek mérséklése, a termelés és a szállítás ütemességének jobb megalapozása ugyancsak az idei feladatok közé tartozik. A munka- és üzemszervezés korszerűsítésével kapcsolatos feladatokról aktívaértekezletet tart a pártbizottság, s a jövő év második felében, ismét napirendre tűzi, hogyan valósultak meg az ilyen irányú célkitűzések. Feladatként jelölte meg a megyei pártbizottság, hogy a járási és a városi pártbizottságok segítségével az Üzemek pártalap- szervezetei — az igazgatók előterjesztése alapján — értékeljék ezt a munkát. A szak- szervezetek megyei tanácsa pedig foglalkozzon kiemelten a vállalati szervezési feladatok támogatásával, s a munkaverseny céljai között biztosítson megfelelő helyet az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését célzó feladatoknak. K. I. 245,6 millió forint értékű áru az észak-somogyi tsz-ek háztáji gazdaságaiból HATVANI DÁNIEL Az Észak-somogyi Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségének körzetében — a fo- nyódi és a marcali járásban, valamint a siófoki járás északi részében — a múlt évben tovább nőtt a háztáji áruértékesítés mértéke. Mint arról Dunai Imre, a szövetség munkatársa tájékoztatott, szövetségi szinten az 1969. évi 156,5 és az 1970. évi 176,3 millióval szemben tavaly 245,6 millió forint értékű húst, iojást, tejet és mezőgazdasági terményt értékesítettek a háztáji gazdaságokból. Jelentős ez az emelkedés, hiszen ugyanakkor a tsz-ek a közösből is több árut adtak el. Az eredményekben megmutatkozik a háztáji bizottságok jó vagy kifogásolható munkája is, aszerint, hogy hol, hogyan szervezték meg a termeltetést és a felvásárlást. A háztáji értékesítés mértékét tekintve érdemes néhány szép példát említeni a szövetség tagszövetkezetei közül, oly Somogyi Néplap módon, hogy összevetjük az 1969. évi és a tavalyi adatokat. A balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezetben — itt különösképpen jól megszervezték a háztáji állatoknak, termékeknek és termelvé- nyeknek a tsz-en keresztül történő értékesítését — 1989- ben 3,2 millió forint értékű áru került ki a háztájiból, a múlt évben pedig 7,4 millió (ebből 4,7 milliós érték ment a tsz-en keresztül). Böhönyén az akkori 4 millióról 8,1 millióra, Buzsákon pedig 5,8 millióról 9 millióra nőtt tavaly a háztáji áruértékesítés, és mindkét gazdaságban az árunak csaknem a felét a termelőszövetkezeten keresztül adták el. Egyenes következménye ez az eredmény annak, hogy a termelőszövetkezetekben törődtek a háztájival. A népgazdasági igények kielégítésének ily módon történő segítésében a szövetkezeti gazdák megtalálták számításukat: a háztájiból származó bevétel a közösből szerzett jövedelem jó kiegészítőjének bizonyult Előre megfontolt szándékkal „Annyit tettem, amennyit a szivem diktált“ V Nem sokkal azután, hogy nagyobbik bátyját, Jánost három évre ítélte el a bíróság betöréses lopás miatt, anyja a történtek súlyától ágynak dőlt. Ez 1970 októberének közepén történt. Zoli ekkor első éves volt a kecskeméti iparitanulóiskolában, az Ókollégiumban. Fiatalabbik bátyja, István, aki Székesfehérváron szerzett malomipari szakmunkásképesítést, akkor kezdett el dolgozni a kecskeméti Villanymalomban. A két lány kicsi, Aranka, a nagyobbik is csak hetedikes, rájuk nem lehet bízni a betegápolást. Apjának pedig, a megélhetés miatt, dolgozni kell. így Zoli maradt ki az iskolából, jó másfél hónapra, s szorgalommal, gyöngéden ápolta anyját, amellett megcsinált sokféle házi munkát. Félévkor nem kapott osztályzatot, év végére pedig kö- j zenes bizonyítványt szerzett. I Valami parttalan büszkeség I tölti el, ha arra gondol, nogy |ő, Horváth Zoltán, leendő vil- ' lanyszerelő, aki tanyáról jár be naponta Kecskemétre, tizenhat éves létére eligazodik a világban. Hónapról hónapra | erősödik benne a hit, hogy ehhez különös képessége van. Hol kezdődött? Mármint a hit meggyökerezése ? Erről még nem gondolkodott. Kételkedni pedig egyáltalán nem szokott, főleg, ha a saját esélyeiről van szó. Még az általánosban történt, hogy földrajzból egyest kapott: nem tudta felsorolni a Magyarországgal határos államok nevét. Emlékszik, hosz- szan, mély utálattal nézett a tanárra, aki később is kerülte a tekintetét. Zoli ekkor gyűlölte meg először közvetlen környezetét, a falut. S hogy ennek kifejezést adjon, egy este, amint az iskolából hazafelé tartott, sorra kiszúrkálta az útjába eső parkírozó biciklik gumijait. Hangja egy év alatt megfér- fiasodott, csak az arca maradt lányosán sima. »Szép, komoly fiúnak látszol, azt mondták a lányok fennt« — adta tudtára egyszer Kiss Aranka, amikor másfél órát várt rá Kisfáiban, a dísznövénytermesztő szakiskola bejáró útjánál. Igen, Aranka... Meg kell őt szerezni, ha másképp nem, erőszakkal. Oly erősen gondol a huszonhét tagú bandára, hogy már-már elhiszi, hogy az a valóságban is létezik. Hogy mit szólnak majd a szülei? Egy évvel ezelőtt még sajnálta Csend lesz a teremben, amikor az előadó feláll az asztal mellett. Körülnéz, mintegy azt vizsgálva, hogy minden hallgató előtt van-e füzet, jegyzetpapír, aztán beszélni kezd: — Mai foglalkozásunk tárgya ... Filozófiai tételeket idéz, érvel, magyaráz. A tények igazságával kívánja megértetni hallgatóival az előadás anyagát. Szünet. Többen körülveszik, az előadás számukra nem világos részére kérnek magyarázatot. S az előadó mindenkinek szívesen, készségesen válaszol. Folytatódik az óra, s noha ide, a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetemre napi munkától fáradt emberek járnak, a figyelem nem csökken. Ez nemcsak azért van, mert valamennyien önként és szívesen tanulnak, s mert fontos ismeretekkel gazdagodnak, hanem azért is, mert Bódís István, az előadó egyszerűen, nagyon érthetően magyaráz meg mindent, amit a hallgatóknak tudniuk kell. —• Ügy érzem, sohasem fogom megérteni... A szünetben mondta ezt egy hallgató, s az előadó így válaszolt: őket: gürcölnek, robotolnak, kopnak évről évre. Csak azért, hogy legyen ennivaló, egy-két ócska rongy, bennmaradhassanak a vacak tanyában, és amit a legtöbbször hangoztat az apja, hogy szakma legyen mind a négyőjük kezében, ha már Jánosnak nem sikerült. De ki figyel Oda, hogy én vagyok a Horváth Zoltán? — kérdezgette magában sokszor, keserűen. Egy évvel ezelőtt még azt tervezte, ha felnő és szakmája lesz, vesz magának saját házat, motort, s Aranka is feleségül megy hozzá. Ez most már kevés. Ahogyan vágyai fokozatosan rugaszkodtak el körülményeitől, oly mértékben vetette meg mindinkább szüleit is. Majd ha rájönnek, hogy félrevezettem őket is, majd odafigyelnek rám, de akkor már későn lesz. így örvénylettek benne a zavaros gondolatok, napok óta immár, s azt vette észre, nem is esik nehezére az intézetben és a konzervgyári gyakorlati foglalkozásokon, amikor azt hazudta, hogy azért nem jár be, mert a szülei válnak. Felöltözik, megreggelizik. Kezén a fehér kötés elpiszkolódott. Nem baj, ma van november 5-e, péntek, Kecskeméten, a Nagykőrösi utcai bőr- gyógyászati rendelőben majd átcserélik. Sehol semmi gyanút nem szabad hagyni, hogy mire készülődik. A seb már jóformán begyógyult; három nappal azelőtt vágták le kezéről a szemölcsöt. (Folytatjuk.) — Sokan mondták ezt az elmúlt két évtizedben, amióta propagandistaként, előadóként dolgozom. Különösen az első időben, mert megijedtek az anyagtól. Higgye el, senki nem születik filozófiai, politikai gazdaságtan! ismeretekkel. Ez csak kitartó, szívós munkával lehet elsajátítani. Menni fog, mint ahogy a többieknek is. Nagyon sok példát mondhatnék .,. Elmondhatta volna a magáét is, hiszen ő sem született előadónak. S amikor a Vése melletti Marton-pusztán gye- rekeskedett, majd amikor Kaposvárra került dolgozni az 1930-as évek végén, ő sem gondolta, hogy valamikor emberek százainak politikai tudását fogja gazdagítani. Még akkor sem, amikor hallgatta társainak, a munkásmozgalomban jártas embereknek a szavalt a munkások szervezettségéről, a kommunisák céljairól, törekvéseiről. Csak akkor értette meg igazán, hogy milyen erő is van a munkások összefogásában, szervezettségében, amikor 1941-ben katonának hívták be. Társai kevés fizetésükből is összeadtak havi 10—10 pengőt, s elvitték édesanyjának, hogy ne kelljen nélkülöznie, éheznie, amíg kenyérkereső fia távol van. A felszabadulás után egy ideig az első demokratikus hadsereg katonája volt, majd leszerelt, visszajött Kaposvárra. Jelentkezett a komfnüíiista pártba, hogy együtt dolgozzon azokkal, akik már a múltban is formálták, alakították tudását. — Az a szellem, amit abban a kis munkahelyi közösségben tapasztaltam, az vitt a kommunisták közé, mert ott láttam többi munkatársamat, s éreztem, nekem is köztük a helyem. Sokat dolgozott. Volt a bőripari szakszervezet titkára, szemináriumot vezetett a nagyatádi és a kaposvári párt- iskolán. Dolgozott megyei bé- ketltkárként, majd a városi és a megyei pártbizottság munkatársa volt. Az utóbbi tíz évben az oktatási igazgatóság esti egyetemén előadó, a filozófiai tanszék munkatársa. Nemcsalt tanít, hanem Ő maga is tanul. Érettségi, egyéves pártískola Budapesten, elvégezte az esti egyetem szakosítóját, most az , egyéves speciális pedagógiai kollégium hallgatója. Kevés szabad ideje van, hiszen munkája, hivatása megköveteli, hogy sokat olvasson, képezze magát. A munkásőrségben is évvei ezelőtt vállalt feladatot ma is kifogástalanul ellátja. — Féltettem a munkáshatalmat, s csupán annyit tettem érte, amennyit a szívem diktált — mondta szerényen. Sok ezer társával akkor ragadott fegyvert, amikor nagy szükség volt a munkáshatalom védelmére. Munkáját több kitüntetéssel jutalmazták: a Magyar Szabadságért Érdemrenddel, a Haza Szolgálatáért Érdemrenddel, a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel. Kétszer kapott' kiváló munkásőr jelvényt, s nemrégen a Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel tüntették ki. Ezeket mondja: — Legnagyobb elismerésnek azt tartom, ha látom, hogyan fejlődnek, formálódnak hallgatóim, mint válnak egyre tudatosabb, politikusabb emberekké. Ha ezt tapasztalom, úgy érzem, hasznos munkát végeztünk. Szalai László
