Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-18 / 90. szám

Világméretű tiltakozás (Folytatás az 1. oldalról.) Hétfőn a kora reggeli órák­ban Ngo Dien, a VDK kül­ügyminisztériuma sajtófőosz­tályának vezetője bemutatta a sajtó képviselőinek a Quang Binh tartomány fölött lelőtt és elfogott Cale Albert Despieg- ler pilótaőrnagyot, aki 1938. március 24-én Dél-Dakota ál­lamban született. Azonossági száma: 476423333. A pilóta kö­szönetét mondott az iránta ta­núsított emberséges bánás­módért. A VDK fővárosa és legna­gyobb kikötője ellen végre­hajtott vasárnapi tömeges amerikai légitámadás világ­szerte felháborodást váltott ki. Knud Andersen dán külügy­miniszter a bombázások fel­újításában annak bizonyítékát látja, hogy »a vietnami konf­liktusnak nincs katonai meg­oldása«. Andersen a sajtónak adott nyilatkozatában állást foglalt a politikai rendezés mellett. Wickman svéd külügymi­niszter — aki vasárnap igen erélyes hangú nyilatkozatban ítélte el a légitámadások fel­újítását — a svéd rádiónak adott nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy a légitámadások kihatnak az egész nemzetközi helyzetre és károsan éreztetik majd hatá­sukat az európai enyhülés fo­lyamatára is. A svédországi Göteborgban ezrek tiltakoztak a helyi ame­rikai információs iroda előtt a VDK elleni légitámadások fel­újítása miatt. A tüntetők ben­zines palackokat hajítottak az épületre. Tüntetésen tiltakoztak a légi­támadások felújítása ellen Helsinkiben is. Kétezren írták alá azt a táviratot, amelyben a tiltakozó gyűlés részvevői Nixon amerikai elnöktől a lé­gitámadások beszüntetését kö­vetelték. A Francia Kommunista Párt, a Francia Általános Munkás­szövetség, a békemozgalom és más francia társadalmi szerve­zetek sajtónyilatkozatban ítél­ték el a bombázásokat. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, vasárnap Velencében mondott választási beszédében a bom­bázásokat elítélve arra hívta fel a figyelmet, hogy a Penta­gon ezzel beismerte a »vietna- mizálás« kudarcát Daccában, a Bengáli Népi Köztársaság fővárosában, a helyi afroázsiai szolidaritási bizottság és a béketanécs kez­deményezésére tartottak tilta­kozó nagygyűlést. Április 16-án a Szovjetunió külügyminisztériumába kéret­ték Jacob Beamet, az Egyesült Államok moszkvai nagyköve­tét. A nagykövet előtt az alábbi nyilatkozatot tették: »Éprilis 16-án, az amerikai j légierő Haiphong elleni táma­dása idején, a kikötő bombá­zása és lövetése következtében az ott horgonyzó Szimferopol, Borisz Lavrenyev, Szamuil Marsait és Szelemdzsa szovjet kereskedelmi hajókban károk keletkeztek. A hajókon, többek között a legénységi fülkék fa­lain, lékek keletkeztek, s ez­Fellotték az Apollo-16-ot által veszélybe került a szov­jet tengerészek életének biz­tonsága. A szovjet hajók fe­délzetén rakodási munkálato­kat végző kikötői munkások közül többen életüket vesztet­ték, illetve megsebesültek. Az amerikai légierő ezzel a kalózcselekménnyel durván megsértette a nemzetközi hajó­zási jog és a szabad hajózás általánosan elismert szabályait. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma a szovjet kormány nevében tiltakozását jelenti be az Egyesült Államok kormá­nyánál a haiphongi kikötőben horgonyzó szovjet kereskedel­mi hajók elleni bűncselekmé­nyek miatt, s követeli, hogy az amerikai hatóságok a jövő­ben hasonló provokációk elke­rülése végett azonnal tegyenek szigorú intézkedéseket.« Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság Államtanácsának elnöke, vasárnap fogadta Tran Binh-t, a DIFK pekingi ügy­vivőjét. Tran Binh átadta Csou En-lajnak a DIFK és a DNFF KB április 15-i közös felhívá­sának szövegét. Csou En-laj a felhívás szö­vegét átvéve kijelentette, hogy a kínai kormány szilárdan tá­mogatja a DNFF és a DIFK jogos álláspontját. Hanoi és Haiphong vasárnapi bombázá­sára kitérve, a kínai minisz­terelnök elítélően nyilatkozott az amerikai háborús eszkalá­ció újabb lépéséről és köve­telte, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya szüntesse be a háború eszkalációját. Xuan Thuy államminiszter, a párizsi négyes értekezleten .részt vevő VDK-küldöttség ve­zetője, hétfőn a francia fővá­rosban megtartott sajtóérte­kezletén követelte, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a VDK ellen intézett bomba­támadásokat. Amennyiben az amerikaiak véget vetnek a bombábások- nak, úgy a VDK küldöttsége változatlanul tartja magát ah­hoz a javaslatához, hogy a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet következő ülését áp­rilis 27-én tartsák meg. Xuan Thuy hangsúlyozta: elenged­hetetlen, hogy az értekezlet szokás szerint folytassa mun­káját, s hogy az Egyesült Ál­lamok vessen véget a háború kiterjesztésének, elsősorban a VDK bombázásának. Vasárnap, közép-európai idő szerint 18.54 órakor Kennedy- fokról elindult a Hold felé az Apollo—16 amerikai űrhajó, fedélzetén John Young, Charles Duke és Ken Mattingly űr­hajósokkal. (Teléfotó: AP—MTI—KS) Nixon Lengyelországba látogat Nixon elnök hétfőn a Fehér Házban fogadta Witold Tamp- czynski washingtoni lengyel nagykövetet. Trampczynski nagykövet át­nyújtotta az amerikai elnök­nek Henryk Jablonski lengyel államelnök és Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök levelét, amely hivatalos lengyelorszá­gi látogatásra hívja meg Ric­hard Nixon elnököt. Nixon elnök a meghívást el­fogadta, s köszönetét fejezte ki a meghívásért. Az Egyesült Államok elnö­kének varsói látogatására má­jus 31-e és június 1-én kerül sor. Erim lemondott A török parlamentben beje­lentették, hogy dr. Nihat Erim miniszterelnök benyúj­totta lemondását. A lemondást Sunay köztársasági elnök el­fogadta. A miniszterelnöki teendők ellátását ideiglenesen Ferit Melen hadügyminiszter vette át. A köztársasági elnök úgy tájékoztatta a parlamentet, hogy dr. Nihat Erim lemondá­sát »kimerültséggel« indokol­ta. Megfigyelők azoniban rá­mutatnak, hogy a döntés hát­terében nyilvánvalóan a tö­rökországi belső válság húzó­dik meg Miki Takeo Csou En-lajjal tárgyalt Csou En-laj kínai miniszter- elnök, Kuo Mo-zso, az orszá­gos népi gyűlés állandó bizott­ságának alelnöke, a kínai—ja­pán baráti társaság tisztelet­beli elnöke, valamint a ■ ba­ráti társaság más vezetői hét­főn este fogadták Miki Takeót, a Japán Liberális Demokrata Párt képviselőjét, volt külügy­minisztert és kíséretét. Nincsenek titkos jegyzőkönyvek A jobboldal leleplezése — szappanbuborék Bihönbiintetésre ítélték Bernadette űevlínt Az észak-írországi Enniskil­len bírósága hathónapi börtön- büntetésre ítélte Bernadette Devlint, és négy más személyt, mert megszegték a felvonulási és tüntetési tilalmat s február­ban részt vettek a londonder- ry-i »véres vasárnap« elleni tiltakozó tüntetésen. Elaggott gengszterek otthona »Ideje, legfőbb ideje, hogy öregeink megérdemelt pihe­nőre vonuljanak« — mondo­gatta nemegyszer segédei­nek Limus Ferrieri, a chi­cagói gengszterek egyik fő­kolomposa. »öregeken« azo­kat a kollégáit értette, akik már nem képesek késsel és tolvajkulccsal dolgozni. Vé­gül is »humánus« döntés született: penziót építenek az elaggot zsiványolc részé­re. Az ötlet azonban már a legelejéit kudarcot vallott: a gengszter-menhely megépí­tését vállaló szolid cégfőnök az előleggel együtt kereket oldott, miután előbb túl­adott az építőanyagon. Li­mus Ferrieri felháborodá­sa határtejan volt. »Mit kell megérnünk!. . Csak a mie­inkben lehet bízni! Min­denütt csupa tolvajnépség! — harsogott. — Hová teszi a szemét a rendőrség!« Hétfőn Belfastban és Lon- donderryben folytatódtak a vé­res zavargások. A brit katona­ság megkezdte a katolikus negyedek köré emelt barriká- dok szétrombolását, csakhogy az IRA katonai szárnya nem nézte tétlenül a katonák tevé­kenységét: az IRA lövészei ezért egész nap tűz alatt tar­tották a barrikádokat szétsze­dő brit katonákat. A tűzharc­nak két halálps áldozata van. ISLAMABAD Elfogadták a pakisztáni alkotmányt A pakisztáni nemzetgyűlés hétfőn elfogadta az ideiglenes alkotmányt, és ezzel megnyi­totta az utat a rendkívüli ál­lapot hatálytalanítása előtt. A szavazásnál az ellenzéki képviselők tartózkodtak Bhut­to néppártjának egy képvise­lője ellenszavazatot adott le, — így az alkotmányt végül nagy többséggel elfogadták a parlamentben. A nemzetgyűlés már tegnap befejezte három­napos rendkívüli ülésszakát Az ideiglenes alkotmány ér­telmében a kormány élén az elnök áll, miniszterelnököt nem nevez ki. A végleges al­kotmányt a tervek szerint még az idén megszövegezik. A bonni szappanbuborék­háború hétfőn délután néhány újabb részlettel gazdagodott. Rainer Barzel keresztényde­mokrata kancellár jelölt egy választási gyűlésen valósággal színjátékot produkált a Sprin- ger-lapok vasárnapi »nagy le­leplezéseiből«. Megvádolta a szövetségi kormányt, hogy »sok takargatni válója« van és ezért a kereszténydemokra­táik tudni akarják, miben is állapodott meg a Szovjetunió­val, a megkötött szerződésen túlmenően. Brandt szövetségi kancellár egy freiburgi gyűlésen vála­szolt a jobboldali szenzáció­keltőknek. Megállapította: bi­zonyos »érdekelt korok« ab­ban mesterkednek, hogy a »keleti szerződések« tartalmá­nak tárgyilagos megvitatása helyett krimifilmet pergesse­nek le. »Titkos jegyzőköny­vek« egyáltalán nem is létez­nek sem a Szovjetunióval, sem a Lengyelországgal meg­kötött szerződés vonatkozásá­ban. A kormány átfogóan tá­jékoztatta az ellenzéket a tár­gyalásokról. A tárgyalások közben készültek ugyan mun­kafeljegyzések, miként ez a nemzetközi gyakorlatban min­dig is szokásos volt, ezeknek a felhasználása azonban szintén csak a nemzetközi normák ad­ta keretek között lehetséges. A nyilvánosságra került állítóla­gos feljegyzési kivonatok nem egyebek félrevezető, a ténye­ket meghamisító csinálmá- nyoknál — mondotta Brandt. Retirált az ellenzéki japán lap Szato elégedett A Mainicsi Simbun című to­kiói lap — ennek munkatársa szerezte meg, majd a Japán Szocialista Párthoz juttatta a titkos külügyi táviratokat, amelyek segítségével a Japán Szocialista Párt leleplezte a parlamentben a Szato-kor- mány és az Egyesült Államok közti titkos Okinawa! megál­lapodásokat — látványos visz- szakozást hajtott végre. Ellen­tétben a korábbi álláspontjá­val, nyilatkozatban ismerte el, bogy mankatäTwa »megsértette, az újságírói etikát«. A lap ve­zetői más munkakörbe helyez­ték az ügyben szereplő szer­kesztőt, s a titkos táviratokat kiszivárogtató újságírót fel­függesztették állásából. Szato miniszterelnök helyes­lését fejezte ki a Mainácsi Simbun vezetőinek fegyelmi intézkedéseit illetően. A ja­pán ellenzéki pártok ennek el­lenére folytatják kampányu­kat a rövidesen bíróság elé kerülő volt külügyi titkárnő és az újságíró védelmében, , Az események hátterében Miki Takeo Pekingbe látogatott Pekingi diplomáciai körökben megkülönböztetett figyelemmel kísérik a volt japán külügyminiszternek, az uralmon levő Japán Liberális Párt egyik legbefolyásosabb alakjának, Miki Takeonak most kezdődő kínai útját. Mi­ki Takeo öt napra érkezett Pekingbe, feltehetően a libe­rális párt vezető köreinek, s így Szato miniszterelnöknek a jóváhagyásával. A japán poli­tikus találkozott Csou En-laj- jal, a kínai miniszterelnökkel is. Azokon a belső pártpoliti­kát, a frakció- és pozícióhar­cokat érintő motívumokon túl, amelyek Takeo Miki láto­gatását nem kis mértékben befolyásolták, a látogatás tá- gabb értelemben összefügg a Csendes-óceán ázsiai térségé­ben újraformálódó és alakuló erőviszonyokkal, s a nemzet­közi politika változásaival. Ebből a szempontból a láto­gatást nem szabad csak ön­magában vizsgálnunk, előz­ményei, s közvetett és közvet­len okai három nagy kérdés- csoportban foglalhatók össze. Japán a második világhá­ború után lényegében beil­leszkedett az amerikaiak által létrehozott »ázsiai biztonsági rendszerbe«, amelynek az volt a lényege, hogy a távol-keleti ország teljes mértékben ösz- szehangolta politikáját a wa­shingtoni döntésekkel, mi több, alárendelte ezeket a Fehér Ház akaratának. Az »összehangolás« azonban a japán politika korlátozott cselekvési szabadságával volt egyenlő. De az ötvenes években meginduló és azóta is egyen­letes és tartós gazdasági fej­lődés, amelynek alapján a hatvanas évek végére Japán a tőkés világ második legna­gyobb hatalmává fejlődött, belülről érlelte meg e politika módosításának szükségét. A Japánba látogató külföldieket mind több jel figyelmezteti, hogy óriási mértékben meg­nőtt a japán nemzet öntudata, s a nagyobb mozgásszabad­ság, önállóság iránti igény. Ám a növekvő nemzeti öntu­datot a tavalyi év második felében három súlyos csapás is érte a nemzetközi politika színpadán. S ráadásul mind­három kudarc az amerikaiak, pontosabban Nixon politikai sakkjátszmájának hazárd lé­péseiből következett. Az ame­rikai elnök pekingi látogatá­sának és a 10 százalékos im­portadó bevezetésének egyol­dalú publikálása, anélkül, hogy előtte japán kormánykö­rökkel konzultáltak volna, súlyos zavarokat idézett elő a liberális pártban. Szatoék ek­kor még nem voltak képesek levonni a szükséges tanulsá­gokat, s ebből következett a harmadik, súlyos tekintély­veszteséget jelentő fiaskó: a Kínai Népköztársaság felvé­teléről szavazó ENSZ-közgyű- lésben Japán eleve a vesztes ügy mellé állt, s végig a »két Kína« elvet támogatta. Az ország belső helyzete, és a nemzetközi politika alaku­lása tehát új utak keresésére ösztökéli a japánokat. Két fontos, alapvető kérdést kell azonban megoldaniok ahhoz, hogy a nemzetközi politika testébe egészséges szervként integrálódhassanak: neveze­tesen a Szovjetunióval és Kínával való viszony meg­javítását és biztos, jó alapok­ra helyezését. Az előbbit szolgálta Gromiko szovjet külügymi­niszter januári látogatása Japánban. A látogatás egyik legfontosabb célja volt, hogy a második világháború után kialakult, még lezáratlan kérdéseket megoldják. Nos, Gromiko látogatása szerte a világon érdekes szenzációval szolgált: a szovjet külügymi­niszter olyan konkrét megál­lapodással tért vissza, amely szerint meg az idén hivatalos megbeszélések tárgyává te­szik a Japánnal kötendő bé­keszerződést. Moszkvai meg­figyelők például egyetértet­tek abban, hogy az ázsiai biz­tonság szempontjából e szer­ződés létrejötte csaknem azt jelentené, amit Európában a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szer­ződések. A harmadik nagy kérdés- csoport Kína és Japán kap­csolata. Peking — érthetően — bizalmatlan a Szato vezet­te kormánnyal szemben. (A japán miniszterelnök felaján­lotta, hogy hajlandó Kínába látogatni, de Pekingbe erre még csak nem is válaszoltak.) A kapcsolatok normalizálását az az egyszerű tény is sürge­ti, hogy Japán a nagy száraz­földi ország legnagyobb ke­reskedelmi partnere. A kan­tom vásáron évről évre — így az idén is — mind több ja­pán cég vesz részt, s érdeklő­dik a kínai piacok iránt. Pekingnek azonban három .kikötése van, s ezt tekintik a normális kapcsolatok elen­gedhetetlen feltételének. Ja­pán — mondják Pekingben — ismerje el, hogy csak egy Kína van, a Kínai Népköz- társaság. Tajvan a KNK te­rületének szerves része, s a tajvani kérdés Kína belügye. Végezetül Pekingben úgy vé­lik, hogy Japán válaszút előtt au és az országban már je­lentősen újjáéledt a milita- rizmus. A kormánynak tehát fokoznia kell erőfeszítéseit a soviniszta-militarista körök megfékezésére. Az elmúlt években a Kínában járt politikusok nagy része — így az ellenzé­ki szocialisták és Fuzsijama volt külügyminiszter — eze­ket a kínai alapelveket elis­merték. Kérdés, hogy Miki Takeo, aki közelebb áll a kormánykörök cc a />árt cent­rumához, s szoros kapcsolat­ban áll a japán politika ha­talmi csúcsait elfoglaló poli­tikusokkal, mennyit fog elis­merni mindezekből? Csupor Tibor Tekintse meg színes fiiriszolia­bemutntóÉat A „Lelle“ áruházban (Balatonlelle) Vásárlási tanácsadás Közvélemény-kutatás IfsBrJulk Hant

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents