Somogyi Néplap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
„Minden emberben benne van a költészet“ „Ideviláglik már az új óhaza”! Találkozás Baranyi Ferenccel A költészet napja országosan a költészet hetévé, talán a hónapjává terebélyesedett, mint rügyből a lomb Jelentős események hívják föl a figyelmet a mai magyar lírára, annak élő képviselőire. Ügy gondolom, sokan szeretnének egyszer Baranyi Ferenccel találkozni. A Somogj megyei Állami Építőipari Vállalat Szántó Imre úti munkásszállásán sok fiatalnak, főleg lányoknak, sikerült is a találkozás. A rendezvényt a szak- szervezeti könyvtár szervezte meg, példásan. Stencilen kinyomtatták Baranyi nyolc, már megjelent költeményét, és a lapokat az író—olvasó találkozó részvevői haza is vihették. Baranyi amennyire »öklös« költő a verseiben, annyira szerényen közvetlen a beszélgetésben. • Csaknem kiselőadást tartott Daniéról, József Attiláról a költészet lényegének föltárása végett, kikerülve, hogy magára terelje a hallgatóság figyelmét ... ' Baranyi közéleti költő. Sokaknak ez kevesebbet jelent »a-« Költőnél. Akik értik, azoknak példát a »Mit tehet a költő« Juhász Ferenc-i kérdésre. — Igaza van József Attilának — mondja —, emberi jellemeket alakít a költészet, akiit ezáltal másképp végzik dolgukat a világban. József Attila így mondta: a költő alkot, és ezzel nem tesz kevesebbet, mint alakítja a világot Ezután Franz Werfelt idézte, a Verdi-életrajzot. — Minden igazi költészet az ember jobbik énjét buzdítja. Minden emberben benne van a költészet — foglalta össze a költészet és az ember kapcsolatát. Az egyik szocialista brigád naplójába ezeket a sorokat jegyezte bele Baranyi Ferenc: »Ha »ifjú szívek ben« él a költészet, nem kell félteni jövendő sorsát.«. ■ A közéleti költészetre visz- »zatérve mondta: — A közéleti ás a »csillogó« költészet minden nemzetnél jelen van, de nem egyforma arányban. Nálunk a történelem úgy alakult a mai napig, hogy a közéleti költészetnek, vagy ahogy Veres Péter mondta, a »sorsköltészetnek« kellett túlsúlyban lennie. — És akkor kezdődik el egy költészet — gondolok magam- ! ra, — amikor az embernek a sorsává válik — mondta. A találkozó végén megkérdezték a részvevők, hogy miért olyan kevés kötetet írt. Türelmet kért Baranyi, I és bejelentette, hogy az ősszel Változó szelek címmel új verseinek kötetét olvashatják Magyarországon, a Szovjetunióban pedig egy válogatott kötete jelenik meg. H. B. A mesék második könyve Somlyó György nem fiatal költő. De gondolatvilága, érzésed, játékos könnyedsége, szenvedélye, vallomásai maradandóan fiatallá teszik. Fiatalon megtanulta — Szabó L5» rinc hatása nyomán — a »szabatos beszédet«. Feloldódott egyéniségében a szürrealista formabontás és építés anyaga. Az ötvenes években írt népnévelő versei fogékonnyá tették a közösség ügyed iránt. A szonettek fegyelme megtanította a tömör szavak súlyára. Nevéhez a költészetére jellemző adatok, benyomások, értékek, bírálatok sokasága társul. Üj kötettel jelentkezett, a napokban érkezett a könyvesboltokba A mesék második könyvbe. A legbeszédesebb kritika talán az, hogy köteteit pillanatok alatt szétkapkodták. Somlyó annak idején a Szélrózsa címet adta válogatott versfordításai gyűjteményének. Szerencsés cím volt, a kötetben megnyilatkozó költőifordítói érdeklődés és a benne található anyag sokféleségének jelzése. Most tudjuk, hogy a választásban nem a »véletlenre« hagyatkozott. A mesék második könyve cím több, mint a költői képzelet szabad csa- pongásának szülötte. Ezt írja kötetének bevezetőjében: »Amilyen leküzdhetetlen erő hajt időről időre lerombolnom addigi önmagamat — ugyanolyan erő tart fogva egy ideig a megtalált új elemeknél, amelyekből magam újra felépíthetem. Nyolcadik éve sorjázó verseim címéből ily módon nem tudom elhagyni a mese szót...« Hitvallás is ez egyben. Érdemes közelebbről megvizsgálni a mese szó jelentését versei alapján úgy, ahogy Somlyó költészetének alapkövét képezi. Nem véletlen, hogy verseinek, köteteinek címében, vissza-visszatérő fordulattal, újra és más-más formában jut kifejezésre a »mese«. Felhasználásának sokrétűségét bizonyítja jelentésének számtalan variációja. Vas István írja: »... azért nehéz róla beszélni, mert olyan könnyű róla beszélni«. Ez nem kis igazság! Joggal állítható Somlyó költészetéről ez, mert költői képébe nemigen fér bele újabb, vagy eddig észre nem vett motívum. De ő nem érzi teljesnek mégsem! Ezért keres új utakat, új forrásokat ezért próbál élni az eddig észre sem vett lehetőségekkel. Ez jellemzi új kötetét is. Ízelítőt kapunk az útkeresésből, az elért és észrevett forrásokból, verseinek tiszta, őszinte ragyogásában. » ... Miért kell az egymásba szövődő szövegeknek meséknek lenniük — holott írójuk és olvasójuk egyaránt tudja, hogy nem azok? S ha már azok álruhában jelennek meg, miért kell a me’se ellen »mesélniük«? Ügy hiszem, épp ez önellentmondó kérdések megválaszolhatatlanságában rejlik írlaga az egyetlen lehetséges vagy — legalábbis számomra egyetlen lehetségesnek látszó válasz...« — írja előszavában. De mi ez a válasz? Elzárkózás a jelen elől, a valóság elől? A menekülés ösztönös vagy kényszerű képzete? Lehetetlen feltevés ez. Somlyó költészetében nyomuk sincs az erőszakolt kényszerképzeteknek! A valóság talaján áll, a kimeríthetetlen, beláthatatlan valóság-út kilométerköveit követi. Meséi a valóság lényegéhez vezetnek ben-, nünket. » ... Ö Ég, ó Föld! Mire volt jó az én elszántságom, az én vitézségem!...« — kiált fel a Mese a többszázról című versében. Valóban jó-e ez a fajta útkeresés, ez az irány? Jó volt-e? Igen. Beigazolódott az a szilárd kiállás, elhatározás, mellyel Somlyó bizonyítani akart Eleven közvetítőképessége, markáns kifejezési modora szinte minden versében megnyilvánul. Nála a formák legkülsőbb rétege sem rutinos eszköz, hanem önálló Hete van minőén motívumnak. Jóllehet már nem érezhető úgy a megtalálás öröme, a diadal újdonsága, mint néhány évvel ezelőtt. Gyakorlott »kézmozdulattal« csillogtatja formaművészetének legrejtettebb kincseit. (Mese a lefekvésről és a fölkelésről, Mese egy régi számról.) Persze a forma csak másodlagos, visszaható csupán. Alárendeltje kell maradjon a tartalomnak. A ma gondjainak, emberi témáinak. A legutóbbi tíz évben érte el azt a hiteles, ráillő formaművészetet, mely- lyel természetesen, a saját hangját »használva« szólal meg. S ezt a teljességet legtökéletesebben csiszolva eddig A mesék második könyve című kötetében érte eL De a kétely elmaradhatatlan: »... Ha másképp mesélném, más lenne-e, Vagy ugyanez maradna akkor is...« Bizonyságot akar szerezni, meggyőződni mindarról az igazról, ami verseinek létjogosultságát, értelmét adja. Hitelt adni mindannak, amiből költészete táplálkozik! B. G. Tamás Menyhért költői estje Fiatal költő állt a cseri könyvtár alkalmi pódiumára — Tamás Menyhért. Jordanics József iskolaigazgató, a megyei tanács vb-tagja köszöntötte meleg szavakkal a város nevében, és a házigazdák között ott láttuk Takáts Gyula József Attila-díjas költőt is. — Fiatal költő vagyok, 1940- ben születtem — kezdte bemutatkozását. Megtudtuk azt is, hamarosan megjelenik első verseskötete Szövetségben a fákkal címmel. Talán ez a cím is árulkodik arról, hogy vendégünk vidékről jött költő. Tolnából került Budapestre, messzibb hazája azonban a székelyföld. A felsebzett föld vándorai című »székely-ciklusához« zárójelben mottóként ezt írta: »Gyermekkorom mindmáig legmegrázóbb élménye a bukovinai székelyek második földönfutása — 1944 őszén Bácskából Tolna és Baranya felé menekültünk.« Erről az élményről beszélt hasszobban, ebből az élményből táplálkozik költészetének érett, kiteljesedett korszaka is. Az egyik olvasó megkérdezte, hogy a gyerekkori élmények, hatások miképpen jelentkeznek költészetében. Tulajdonképpen ez a »kulcs« verseihez. A gyermekkor fakuló emlékeit idézi fel, a siratókat, a ráolvasókat. Mondások térnek vissza, nagyon egyszerűen a vándorló szé- kelység sorsának lényegét kitárva Ezek a képek többnyire megkapóan gazdag természeti látványba ágyazódnak. Mohó és letisztult természet- szeretet zeng verseiben. Lássunk egy példát. Az archaikus hatású székelyföldi népköltészet visszacsengése az idézett ciklus Sirály feszít szárnyakat című verséből. »Esment eljött egy nap, tovább kell indulni. Könnyűt emésztve, tovább bolyongni. Ki tudja, hol lészen, leszen-e szállásunk, Vagy hóttunkig erdő-mezőn hálunk.« A sors-élmény ekképp kapcsolódik a plasztikus tájlírához: »■Moccan a túlpart is egyre közelít villantja fehéren maradt köveit a komp fölé sirály feszít szárnyakat köröz, majd ködöt hasítva Napba tart!-» Tamás Menyhért vállalja, költői programjába iktatta az egyszerűséget, a közérthetőséget. Mondják: versei hallatán egy néni könnyezett a Ságvári úti könyvtárban. Költészetében a szomorúság, a fájdalom szépszavú éneke sok asszociációt, emléket fakaszt az olvasóból, hallgatóból. Költészetében a múlt mellett természetesen tevékenyen munkál a ma, a férfikor meggyőző sorsvállalása. A fa szimbólum számára, a helybenma- radó kiállás: a kínlódó gyökérzet, a kemény törzs és a lomb teljessége. Az est után beszélgettünk munkájáról. Elmondta, hogy szerkesztőként dolgozik, így a kortársakkal állandó a kapcsolata. • — A Népszava Szép szó mellékletének versrovatát szerkesztem. Célunk az, hogy a jelenkori magyar költészet keresztmetszetét mutassuk be olvasóinknak. — A költészet napja immár hagyományos, országos program. Alkotók, találkoznak olvasókkal. Ez főleg az utóbbiak számára hasznos. De mit ad a költőnek? — Egy kissé a költészet kontrollja is. Őszinte tükör.,. Felemlítem most a Ságvárim könyvtár estjét. Egy idős bácsika már korábbról ismerte versemet, kérdezett, hogyan tudom én azt úgy megfogalmazni. És saját élményeit sorolta. Bámulatosan szép tőmondatokban. Nézze, mennyit jegyeztem közben. A találkozás élmény nekem is. T. T. A Kanizsa Bútorgyárban Évente tizenhatezer lakószobabútor ÉLMÉNY a városban időzni. A múlttal összehasonlítva a jelent sok mindennek örülhetünk Nagykanizsán. Az »óváros« megfiatalodott, az új lakótelepen három-, négy- és tízemeletes lakóházak váltakoznak. A merev, szögletes formákat már virágzó díszfák, bokrok teszik »emberibbé«. A Bolgár Hadsereg utca a »főutcája« a lakótelepnek. A házak között nyolc játszóteret számoltam meg. Az építkezéssel függ össze látogatásom is a Kanizsa Bútorgyárban, ahol nemrégen fejeződött be a nagyarányú rekonstrukció. A kaposvári bútorboltban megtudtam, hogy hetenként átlagosan 35—40 lakószobabútort vásárolnak itt. Üj lakóházak átadásakor még ennél is többet. A Kanizsa Bútorgyárban Czuppon Árpád osztályvezető tájékoztatott. Beszélgetés köziben elmondta, hogy nemcsak a bútorboltokon keresztül jut kanizsai bú- I tor Somogyba, sokan egyenesen a gyárhoz fordulnak, és itt választják ki a kedvükre való garnitúrát A Kanizsa Bútorgyár európai viszonylatban is jelentős helyen áll. 1969-ben 180 millió forint volt a termelése, 1972- ben már 350 millió lesz, 1975- re 500—600 millió. 'A rekonstrukció során 150 millió forintért belga, spanyol gépsorokat vásároltak, ezzel jelentősen csökkent a kézi munka a termelésben. Koczfán Ferenc vegyész- mérnök vezetett végig a gyáron. Láttam azokat a gépsorokat is, melyek »forradalmasították« a bútorkészítést. A bútorok alapanyaga: préselt farost. Erre ragasztják rá a nemes faanyag vékony furnérját. A nemes faanyag: drága és kevés van belőle. A konstruktőrök kikísérletezték azt a gépet, amely — úgy mondják — leönti például a tikfa mintáját, a dióét. Fölismerhet« tlen, hogy va- lódi-e vagy másolat a bútort meghatározó faanyag. — Hol tervezik a Kanizsa Bútorgyár termékeit? — Van egy helyi tervezőcsoportunk — felelte Czuppon Árpád —, és még két helyről kapjuk a terveket: a Belkereskedelmi Vállalattól és a budapesti Gyártásteohnikai Intézettől. Minden évben részt veszünk az »Otthon« — kiállításokon több bútorcsaláddal, itt dől el, melyikből lesz sorozatgyártás. — Melyek a legsikerültebb Kanizsa-bútorok? — A »Kanizsa IV.« lakószoba és a »Piccolo«. — A bútor népszerűségét mi határozza meg? — Az előnyös elhelyezhetőség és az ár. Kapható már teljes lakószobabútor 16 ezerért is, az ár mintegy húszezernél »tetőzik«. Az elmondottakból is kitűnt, hogy Magyarországon ma óriási igény vart bútorra. Sokan kicserélik a régit, az új lakótelepekre új bútorokkal vonulnak be a lakók. Heidekker György gyártmányfejlesztőtől megkérdeztem: — Milyen új bútordivatra számíthatunk? — A bútortervezők is eljutottak a végsőkig: a lakószoba- bútorok egyszerű formájúak, simák, szögletesek. Könnyen lehet ezeket gyártani, ami szintén fontos szempont. Továbblépni már csak »visszafelé« lehet, ismét díszíteni kezdjük a bútorokat. A mi »Karina-» lakószobánk például három színből áll, s díszlécek teszik még játékosabbá a nagy felületeket. A következő lépés szerintem: a színes bútor. Ennek a festésnek nem az a lényege, mint eddig volt, hogy eltüntessük a faanyag csúnya felületét. A pigmentizált fa a pórusokig meglkapja a szükséges színes festékanyagot. (Gondolj uhk a bőr cserzéséreő A KANIZSA Bútorgyár belső bemutatótermében már láttam ilyen pigmentizált bútort, ez egyben a gyár újdonsága is lesz. Karina gyermekszóba. Szebbet, praktikusabbat nem láttam. Horányl Barna Somogyi Nép/apl 5
