Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
A HŐS ÚTJA Hatvanöt éve született Kilián György Szobornézőben Tulajdonképpen nagyon keveset tudunk róla. La- katostanonc, lakatossegéd, kifutóim e|y újságnál, segédmunkás az Izzóban, majd munkanélküli. Ez az, ameny- nyit életéből sokan láthattak. Élete másik felének is csak egy részét ismerhették a nyomozók, a fegyőrök, akik üldözték és börtönbe zárták. Ezek csak annyit tudtak róla, hogy kommunista; azt csak sejtették, hogy vezető, azonban a legfontosabb dolgokat, életének lényegét, csak néhány elvtárs ismerte. Nevezetesen, hogy 1930-ban Moszkvában járt pártiskolára, hogy a Kommunista * Ifjúmunkás Szövetség titkára és az »Ifjú Proletár« szerkesztője, hogy 1935-ben ő hozta a párt legfrissebb utasításait Párizsból. A rendőrség politikai osztályának irataiban csak az állt, hogy harmincegynéhány évéből hatot töltött börtönben. De azt már nem jegyezhették oda, hogy a fegyházban egyaránt tanított és tanult. Amikor a detektívek 1939 nyarától kezdődően hiába keresték, csak azt jelenthették;' »Kilián György ismeretlen helyen tartózkodik.« Nem is sejthették, hogy a Szovjetunióban él és dolgozik. Életének rövid áttekintése elrejti a részleteket A tudásra éhes proletárgyereket, aki a legjobb tanuló a Wesselényi utcai polgári iskola diákjai között. Elrejti a mesterség rajongóját, akinek a zsebében segédlevele mellett ott van a műszaki rajztanfolyam ' bizonyítványa is. A börtönben megtanul németül, beszél oroszul, tanul franciául, beszél és levelez a fél világgal eszperantó nyelven. A fák, a bokrok, a virágok szerelmese, a budai hegyek, a Mátra, a Bükk rejtett ösvényeit úgy ismeri, mint a tenyerét. De Kilián György portréja a helytállás dokumentumaival teljes. Azt követően, hogy a német fasiszták' megtámadják a Szovjetuniót, önként jelentkezik katonának A Vörös Hadsereg soraiban harcol a fronton, de mindig arra gondol: többet tehetne a győzelemért, ha a gyűlölt ellenség hátában harcolhatna. 1943-ban érkezik el» az idő, hogy kívánsága teljesüljön. Ejtőernyős kiképzésen vesz részt, és felkészül arra, hogy hazájába hazatérve kivegye részét h hitleristák és magyar cinkosaik elleni fegyveres ellenállás megszervezésében. 1943 nyarán, néhány hónappal a nácik sztálingrádi veresége után, egy repülőgép elindul Kilián Györggyel Lengyelország irányába. A különböző bajtársi visszaemlékezések szerint Kilián a repülőgépet elhagyva, Minsk—Mazowiecki térségében ért földet. Ez valószínűleg 1943. június 25-ének éjszakáján 'történt. A lengyel partizánok segítségével társával együtt' sikerült elérnie Varsót, és onnan kísérelte meg, hogy eljusson Budapestre. A vállalkozás nem sikerült. Hitelt érdemlően mind a mai napig nem lehet megállapítani, hogy Kilián György és Turjanicza Anna, a bátor kárpát-ukrajnai kommunista tűzharcban esett-e el, vagy a Gestapo kezébe került és kivégezték őket. A magyar kommunista mozgalom nagyszerű harcosa, Kilián György, aki fiatal életét a magyar nép boldogságáért áldozta fel, nem érhette meg a szabadságot. A hálás utókor azonban népünk megváltozott" sorsában, fejlődésünk eredményeiben Kilián György harcának célját, élete feláldozásának értelmét látja megtestesülni. Ma lenne 65 esztendős. Egj> kivételesen gyenge amatőrfelvételt mutatott Stadler József legújabb munkájáról, de arra elég volt, hogy fölismerjem: Takáts Gyula portréja. És — jó a szobor. Együtt kopogtattunk be a költőhöz. Amolyan házi szoboravatásra. A portré az előszobában áll az asztalon, balról kapja a fényt az ablakon át. Órák alatt készült el, és most kezd csak igazán élni. Stadler József formázás közben tanulta meg mindazt, amit ez a szobor »tud«. Az amatőr szobrásznak nemcsak a kezét, hanem a gondolatát is irányította — vezette a költő. — Anyagszerű legyen a portré. Nem szabad túlzottan kidolgozni, mert akkor porcelánszerű lesz, mfnt a kadarkúti patikus fényképen mutatott szobormása. A száj pedig mintha beszélne ... Élő legyen a szobor, ez a legfőbb. Körüljártuk a szobrot. Takáts Gyulának az arcára volt írva, hogy örül, elégedett a munkával. Amikor Józsi bácsi hunyorogva azt mondta, hogy bár elkészíthetné a 70 éves Takáts Gyula szobrát is, csaknem könny szökött a feleség szemébe, f Elszakadtam tőlük, hogy intim kettesben »faggassam« tovább a szobrot. A karakter hiteles. Stadler József ebbeli képességét eddig is jól ismertük. (A Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet együttesen meghirdetett pályázatára beküldött művei közül elfogadták kiállításra a Kapoli Antal, az özv. Kraft Józsefné és a Laci fiam című portrékat. Nemrégiben levelet kapott Kölnből, hogy mintázza meg Wolfgang Walter családját.) Takáts Gyula portréján a stilizáltság: költészetének jellemzőjéből fakad. Éppúgy anyaga a szobornak a humanizmus, mint az agyag. Ahogy. elszakad művétől az alkotó, látom, maga is csodálkozik: — sikerült? A szoboravatás öröme láthatatlan szálakkal szót össze bennünket. H. B. Hogyan lesz valakiből vadász? Új alapszabály — sportjelleg és gazdálkodás AKI NEM ÉRT HOZZA, azt hihetné, úgy jó, ha sok a vad a vadászterületeken. Holott vadja válogatja. Ha fácánból van sok, az jó, gazdag zsákmány kerülhet terítékre egy- egy hajtóvadászat alkalmából. Ha viszont őzből vagy szarvasból van több a kelleténél, az inkább káros, hiszen nemes vadnál nem »kilóra« mérik az eredményeket, hanem a trófeák szépsége és nagysága szerint. Hogyan szabályozható a vadállomány ' mennyisége és minősége? Azt a vadászoknak nem kell magyarázni. Nagyon jól tudják, legalábbis elméletben. De nézzük, mi a helyzet a valóságban? »Egyetlen nagyvadnál sem teljesítették a lelövési előirányzatokat a megyében. Sőt, szarvasnál és őznél lemaradás volt« — olvashatjuk a MA- VOSZ megyei intéző bizottságának közgyűlési beszámolójában. Fácánügyben azonban dicséretre méltó az előrelépés. A buzsáki Nimród vadász- társaságnál például 274 fácán került terítékre 1969-ben, 1971-ben pedig 1558. Hogy mi okozta ezt a nagy változást, azt nem nehéz kitalálni. És nemcsak a buzsákiak szaporították félvad fácántenyésztéssel az állományt, hanem a nagyberekiek, a nagybaj omiak is, és egyre többen ismerik fel a vadgazdálkodás szükségességét, Így érhtető, hogy a felszabadulás óta 1971-ben érte el a legmagasabb szintet a somogyi fácánállomány. Ez azonban kulturáltabb vadászatot is kíván. Jól szervezett hajtásokat és azt, hogy a vadászat végén terítéket készítsenek a részvevők, ne pedig a hátizsákok fölött »osztozkodjanak« ÉS ITT MERÜL FÖL a másik probléma. Az évi 1500 fácán már igen tekintélyes mennyiség. Mit csinál a vadásztársaság 15—20 tagja a ráeső1 nagy zsákmánnyal? Megenni nem tudják, tehát eladják a * MAVAD-nak, ahol minden mennyiséget átvesznek. Ez — egyes vadászok esetében — anyagi nyerészkedéshez vezethet; csakhogy a vadászat nem lehet a. munka nélküli jövedelemszerzés eszköze. Illetve, a jövedelem ne az egyes tagokat, hanem a vadásztársaságot gazdagítsa, mert a vadászterület gondozásához bizony pénz kell. És a vadászat — akárhogy vesszük is — nem munka, hanem szórakozás és, sport, tehát sportszerűen kell csinálni. Még akkor is, ha a sport jelleg mellett a gazdálkodásról sem Szabad megfeledkezni. Mert kétségtelen ugyan, hogy a szarvas- és őzállomány minőségének javítása érdekében ki kell lőni a selejtes vadakat, ez a kilövés azonban — nemes vad esetében — nem fajulhat »hajtóvadászattá«, ahogy az egyik somogyi vadásztársaságnál megtörtént. Aztán: »Több helyen előfordult még szabálytalan, engedély nélküli egyéni vadászat, ami a szabálytalanság mellett nagyon könnyen válhat balesetek forrásává is« — állapítja meg jelentésében a vadászokat ellenőrző bizottság. Sajnos nemcsak »balesetek forrásává válhat«, hanem baleseteket — köztük halálos kimenetelű balesetet is — okozott a szabályok be nem tartása. Többek között ezért is szükséges az az új alapszabály, mely a működést íprvény jel- legűen, korszerűbben szabályozza, és pontosan előírja azt is, hogyan lehet valakiből vadász. Az eddigi — kizárólag elméleti — vadászvizsga mellett lövészetből is vizsgáznia kell a jelöltnek. A lövészgyakorlatokhoz persze lehetőséget is kell teremteni. Már épül Kaposvár közelében a nemzetközi versenyszabványoknak is megfelelő lőpálya, amelynek megnyitására előreláthatóan 1972. május 1-én kerül sor. A VADÁSZTÁRSASÁG! alapszabálymintát az országos választmány 1971. november 19-én hagyta jóvá, és március folyamán Somogybán is elkészülnek az új házi szabályok. »Üj kottához viszont új zenészek kellenek.« Minden vadásztársaságnál »tisztújításra« karül sor. Ennek nyitánya volt az a küldöttközgyűlés, amelyet 1972. március 11-én tartott a MAVOSZ Somogy megyei intéző bizottsága. Rezes Zsuzsa Magánparlament ü Húsvéti hímes tojások exportra is Kedveltté váltak külföldön is a szépen festett, sárközi mintákkal díszített húsvéti hímes tojások, melyeket a Tolna megyei Decs község háziipari szövetkezete szállít a megrendelőknek. A Sárköz egyik leghíresebb tojásfestője, Farkas Lászlóné 350 db hímes tojást készített a szövetkezet megrendelésére. gye, emlékeznek még arra az eseményre, amely nemrégen zajlott le fővárosunkban, és a szülők parlamentje összefoglaló címet viselte? A magam részéről őszinte lelkesedéssel üdvözöltem a fenti tanácskozást, úgy is mint szülő. Végre nekünk is lett saját parlamentünk, bezzeg a diákoknak már régóta van, ■ olyannyira, hogy némelyikük egyenesen unja is. A többség azonban úgy belejött, hogy elfogultság nélkül felszólal, vitatkozik, interpellál, akár a nagyok. Vagy még úgyabban, de ezt nem merném " teljes határozottsággal állítani, tekintve, hogy eddig a lábamat se tehettem be a diákparlamentbe. Miért is tettem volna, sajnos elég régen kinőttem az iskolapadból. A szülők parlamentjére viszont titokban nagyon készültem, hogyisne, végre egy hely, ahova teljes joggal elvárhatom a meghívást. De a posta csak nem akart jönni. Illetőleg jött, de azért, hogy újítsam meg a hírlapelőfizetést. Mit meg nem tesz az ember, megújítottam. Aztán megint csöngettek, hogy fizessem ki a gázt és a villanyt. Ezt is szó nélkül kifizettem, nem szerettem volna, ha sötétben kell várnom a meghívót a szülők parlamentjére. Amikor harmadszor csöngettek, már kissé gyanakodva nyitottam ajtót, de fölösleges volt a bizalmatlanság, mert ezúttal végre csaliugyan szülő állt a küszöbön: mint szülő a szülőnek átnyújtott, ha nem is meghívót a parlamentbe, de egy szétrágott lábtörlőt, amelyet állítólag lányom kutyája tett tőnké. Kifejeztem sajnálkozásomat, majd megkérdeztem, hogy őt meghívták-e a szülők parlamentjébe. A legnagyobb csodálkozásomra azt felelte, hogy ismeri az ilyen firmákat, akik mindig másról beszélnek, mint amiről szó van. Ezzel kétségtelenül rám célzott, valamint arra hogy inkább fizetném meg a pocsékba ment lábtörlőjét. Sose szíveltem a kicsinyes embereket, ezért udvariasan elköszöntem tőle, és becsuktam az ajtót az orra előtt. A tejüvegen át még láttam, hogy hadonászik és rögtönzött nyilatkozatot is tett, de ez nem vélt olyan közérdekű, hogy nyilvánosság elé kívánkozna. Néhány nap múlva annak rendje és módja szerint lezajlott a szülők parlamentje. Újságolvasó ember lévén tudom, hogy hatszáz felnőttet hívtak meg a tanácskozásra, valamint értesültem a vita lényegesebb kérdéseiről is. E tudás birtokában jutottam arra az elhatározásra, hogy mivel szombat este amúgy is vendégek jönnek hozzánk, megragadom az alkalmat, és az egyébként tartalmatlannak ígérkező összejövetelt megpróbálom átalakítani szülők parlamentjévé, persze szerényebb keretek között, miután a mi lakásunk valamivel kisebb, mint az Országház kongresszusi terme. A továbbiakban röviden ismertetem a történteket, abban a formában, ahogy ezt az újságokban szokás. Tehát. S zombaton este budapesti lakásomban a meghívottak jelenlétében megnyílt a szülők magánparlamentje. A tanácskozáson megjelent és az elnökségben foglalt helyet jelen sorok írója. Meleg szavakkal üdvözölte a tanácskozás részvevőit, felkérte őket, hogy a magukkal hozott italokat helyezzék el a hűtőszekrényben, majd javaslatot tett az ülés rendjére: ki üljön a fotelba, a,heverőre, illetőleg a konyhából ez alkalomra behozott két hokedlira. Megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy az utóbbi évtizedek nagy társadalmi változásai átalakították a családok hagyományos életmódját. A családtagok viszonyát mindinkább egymás kölcsönös megbecsülése, az egyenrangúság és a magasabb rendű érzelmi kötöttség szabályozza. Vitassuk meg tehát, hogy ez az új helyzet milyen kötelezettségeket ró egyrészt a szülőkre, másrészt az iskolára. A megnyitót követően élénk vita bontakozott ki. Elsőként a kétgyermekes házaspár férfi tagja kért szót és kifejtette, hogy konyakot kér. Felesége azonnal tiltakozást jelentett be. Szenvedélyes szavakkal megbélyegezte mindazokat akik nyakló nélkül vedelik a konyakot, összetévesztve a kulturált tanácskozást a kultúrálatlan kocsmázással. A vitához a jelenlévő másik két I féleség lényegében hasonló értelemben szólt hozzá, ezzel a tanácskozás áttérhetett ”z eredetileg javasolt napirend tárgyalására. Az eszmecsere során kid«» rült, hogy mindhárom család« ban ideális körülmények között folyik a gyermekek nevelése, tökéletes a harmónia a korban különböző generációk, vagyis a szülők és a gyermekek között. A legteljesebb egyetértés alakult ki abban a tekintetben is, hogy más családokban viszont komoly bajok mutatkoznak mind a szülők egymás közti viszonyában, példamutatásában, mind pedig a gyermeknevelésben végzett tevékenységben. Érzékletes példák hosszú sorát említették annak bizonyítására, hogy akadnak más családok, ahol a szülők isznak, durva szavakat használnak, sőt esetenként tettlegesen is bántalmazzák gyermeküket. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy ezt az egészségtelen jelenséget sürgősen ki kell küszöbölni mások családi életéből. Ezután a tanácskozás áttért a vörös borra. Ennek során szóba kerültek az iskolai nevelés fogyatékosságai, valamint az érintett pedagógusok eipberi hibái. A felszólalók leszögezték, hogy gyermekük minden jót otthoni a harmonikus családi környezetben tanul, viszont esetleges és átmeneti hibái kivétel nélkül az Iskolában uralkodó állapotoknak tulajdoníthatók. Ezzel kapcsolatban kíméletlen őszinteséggel ostorozták egyes pedagógusok munkáját és magatartását. A tanácskozás feketekávéval ért véget. Jelen sorok írója1 elnöki zárszavában hangoztatta, hogy az eszmecsere gyümölcsözőnek bizonyult, és a jövőben is szükség van hasonló érdemi vitákra. Megállapodás született arra nézve, hogy a szülők legközelebbi magánparlan-entjét a kétgyermekes rs,'árnál rendezik meg: a gyér :ekek amúgy is a nagymamánál nevelkednek, így nem zavarják a tanácskozás menetét. « Arkus József SOMOGYI RlPLAF Imímih IMI március 12.
