Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-12 / 61. szám

Okuljanak a zárszámadási tapasztalatokból

Késtek a nyomtatványok, a módosító rendelkezések

Emlékidézés képekkel

Még februárban, a termelőszövetkezeti elnökök ba- latonföldvári tanfolyamán hangzott él a kritika: abban, hogy Somogybán később került sor az 1971. évi gazdálkodásról szóló zárszámadások elkészítésére és kihirdetésére, mint másutt az országban, a gazdaságok számviteli gárdája is szerepet játszott. Magyarán arról van szó, hogy a jól képzett számviteli szakembered bői több is elkelne a termelőszövetkezetekben, mint

amennyi jelenleg van.

Semmiképpen sem volt azonban ez a bírálat általános érvényű, hiszen vannak a megyében nagyon is jól képzett termelőszövetkezeti főkönyvelők és mellettük a munkájukat alaposan ismerő beosztottak. De tény, hogy még sokat kell tenniük a tsz-eknek azért, hogy mindenütt ilyen számviteli apparátus legyen. Az is vitathatatlan, hogy az 1971. évről szóló zárszámadás viszonylag megkésett elkészítésében nemcsak a főkönyvelők számszaki ismeretgazdagsága vagy annak hiánya volt a döntő. A legutóbbi zárszámadás előkészítése ugyanis elmaradt attól, ami a korábbi években már jól bevált) gyakorlat volt.

Erről beszélgettünk a több mint száz somogyi tsz-főköny- velő közül eggyel, Vancsura Vilmossal, a somogysárdi Haladás Termelőszövetkezet főkönyvelőjével.

. — Ha a mostani elkészülé- si időpontot összeveti azzal, hogy más években mikorra »állt össze« a zárszámadás, müyen tapasztalatra jut?

— A korábbi évekhez képest most hét-nyolc napos késéssel készült el a zárszámadásunk. Eddig1 január végéig mindig befejeztük a jelenlegivel azonos erővel, ugyanezzel az apparátussal... A mérleg- kollekciót már a földvári előkészítőn vártuk, de nem kaptuk meg. Ez persze az előkészítést is zavarta. Végül is december 21-én vettük át a szükséges nyomtatványokat, mellékleteket és ezzel együtt a zárszámadási utasítást is.

— Ez eléggé eltér a megelőző módszerektől, amikor már az előkészítőn kézbekap- tak a könyvelők egy-egy mérlegmellékletet, s azon levezették — az előadóval együttműködve — a fiktív zárszámadást. Ez minden bizonnyal megkönnyítette a munkahelyen az igazi mérlegkészítést.

— Igen, mindez így volt. Ezúttal azonban az előkészítőn nem kaptuk meg a nyomAnkétok, továbbképzések

Vitafórum a közgazdászoknak

Elkészült a Magyar Közgazdasági Társaság Somogy megyei Szervezetének első munkaprogramja. A múlt évben megalakult szervezetnek az a célja, hogy rendszeresen tájékoztassa a megyében élő közgazdászokat az időszerű problémákról, s ezzel részben eleget tegyen a továbbképzés iránti igénynek.

A munkaprogramból kiderül, hogy szeretne vitafórumot teremteni az egyes azűkebb ágazati kérdések iránt érdeklődők számára is. E cél megT valósítására ankétokat, kerek- asztal-beszélgetéseket szerveznek. Nemcsak országos jellegű tájékoztatásra törekszik a szervezet, hanem szeretné feldolgozni a Somogy gazdaságát közvetlenül is érintő kérdéseket.

Az ipari szakosztály — országos előadók részvételével — a vállalati belső mechanizmus fejlesztésének soron következő kérdéseiről, a jövedelemszabályozás és munkaerőgazdálkodás problémáiról rendez előadást. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szakosztály ennek az ágazatnak az árproblémáiról, az állami támogatás rendszeréről, a temelőszövet- kezetekben a beruházáspolitika érvényesüléséről tart előadásokat. A terv- és pénzügyi szakosztály hazánk belepül'/s hálózatánál! helyzetéről és 1 fejlesztési feladatokról rende: vitát. A részvevők rendelkező sére bocsátják a Kaposvár vá rospolitikai célkitűzéseiről ké szített tanulmányt is.

Ankétukat, vitákat, kerek asztal-beszélgetéseket rendez nek a beruházási egyensúly megteremtéséről, lehetőségeiről. Ezzel együtt a somogyi építőipar helyzete és problémái is terítékre kerülnek. A közgázaiig«.;gi ösztönzők haté sü - ■ , - ..•« es a tovabc

feji...... a s^uksegessegér

rendezeti vitán a megye szül gáltatásanak helyzete, fejlesztésének problémái is napirendre kerülnek. A gazdag munkaprogramban szerepel a megye sütőiparának helyzetéről rendezett vita. A mezőgazdasági üzemek számviteli szervezéséről, belső információs rendszeréről ugyancsak anké- tot tartanak.

tatványokat, s ez zavarta a gondos felkészülést. A nyomtatványok kitöltésére vonatkozó utasításokat aztán mehet közben is módosították, így fordulhatott elő, hogy jóllehet mi már február 5-én, 7-én és 8-án részközgyűléseken, Som ogysárdón, Üjvárfalván és Mezőcsokonyán kihirdettük a zárszámadást, még február 10-e után is hozott a posta módosító utasításokat. Igaz, hogy ezek a zárszámadási mérleg lényegét már nem érintették, csupán belső »átkönyvelésekről« szóltak, a munka folyamatosságának azonban nem tettek jót.

— Miben látja a késés legfőbb okát?

— A múlt év második felében kaptuk meg a végleges számlakeretet. A késés egyik fő okát az új számlakeretre való átállásban látom. Ehhez ugyanis több idő kell. A másik ok az volt, hogy olyan kilátásokról hallottunk, amelyek szerint a számlákra vonatkozó utasítások nem véglegesek, változásokkal számolhatunk. Emiatt aztán nem siettük el a dolgot...

A somogysárdi főkönyvelő példája nem egyedülálló, s • amit ő elmondott, nagyon sok szakmabelije szájából elhangozhatott volna. Ez a legutóbbi zárszámadás, annak is a számviteli előkészítése arra figyelmeztet, hogy a több, jól képzett főkönyvelőre szóló jogos igényen túl általában a zárszámadások jobb előkészítésére is szükség van. Talán a változtatások gyakoriságának a mérséklése, az egyértelműbb felkészítés és a szükséges nyomtatványok idejében való elkészítése könnyítene a gondon. Ezek a problémák ugyanis még a feladatát kitűnően ellátó főkönyvelőnek is nehézségeket jelentenek ...

H. F.

W/i .:

; i’pl

■

' ' ■ . '

l: i® ii®

1

í 1

— Ha az ember tovább nézegeti, jobban eszébe jut minden.

Az asztalon nagy halomban a huszonöt évvel ezelőtt készült fényképek. Bánkúti Ferenc hozta magával Kaposvárról a ma már történelmi dokumentumnak számító, megkopott fotóikat. Kézről kézre járnak a felvételek, s egyre nagyobb az izgalom. Pankász Ferenc, Bálint Tibor összehajol, s úgy találgatja, kik ülnek ott sorban az MKP 47-es, második megyei pártértekezletén. A szónoki emelvény két oldalán R-gárdisták tartják, a zászlókat, az egyik Bánkúti Ferenc. E képek úgy maradtak meg, ’hogy az édesanyja őrizgette hosszú évekig.

A Lábodi Állami Gazdaság igazgatójának szobájában

ülünk, s Pankász Ferenc vendégeiként idézzük fel a képek segítségével a huszonöt évvel ezelőtti emlékeket.

Pankász Ferenc, az állami gazdaság igazgatója akkor

szülőfalujában,

Cölöpverők

— Dumm! — e három és fél mázisás vasnehezék, a »kos« zuhanását kíséri a dobhártyát szaggató, csak ágyúlövéshez hasonlítható, mély puffanás.

— Dumm! — a vastag, tizenkét méter hosszú csőből már alig látszik valami, a vége felé jár a cölöpverés. Alul, mélyen a föld alatt mereven feszülnek az egymásra döngölt-préseit rétegek, s egyre a mélybe szorítja őket a hagy- mafejforma betonbunkó. A csőbe ezután hosszú fémszálak kerülnek, s mintegy 5—7 köbméter beton. Ha megszilárdul, további óriási teherbírású, 200—250 tonnát is elviselő cölöppel gyarapszik a Ka- linvin városrészben sorakozó cölöperdö.

Hárman dolgoznak a sárga fémtestével hivalkodó cölöpverő gép mellett. A gép vonzza a szemet. Vonzza, mert az egyforma , tömbépületek között a változatosságot, a különlegeset testesíti meg; vonzza, mert körülötte állandó a nyüzsgés, a mozgás. Betonkeverők forognak mellette, s anyagot szállító kisgépek kígyóznak a toronyforma monstrumhoz. A járókelők egyíke- másika meg-megáll, figyelve a munkát, vagy éppen a tompa puffanások hallatán szaporáz- za lépteit. A környék nyugalmának valószínűleg nem használ a gép, s mint a munkások elmondták, á rendőrség egy napra le is állította a cölöpve- -óst. de aztán ismét folytathatták. A munka azonban felbecsülhetetlen értékű, évtizedekre biztos, megingathatatlan

alapra épülhetnek a nagy, öltés tízemeletes épületek.

A három munkás lángvágóval bajlódik, amikor a közelebbi ismerkedés szándékával megérkezünk. S az újságíró, aki gyakran találkozott olyanokkal, akik üzemük, gyáruk dolgairól, s a végzett munkáról bizony vajmi keveset tudnak elmondani, most jólesően hallgatja a szakképzett, önbizalommal teli válaszokat. A szakma minden csínját-bínját ismerők véleményét.

ök hárman, Pirók László, Buella János és Puszta István, az ország más-más tájairól kerültek ide. Kevés hely akad az országban, ahol nem dolgoztak már, s ez szavaikból, gesztusaikból, ország-világjáró egyéniségükből rögtön kiderül. A szíves-készséges Pirók László nagybátonyi, az elismert szakértő, Buella János Kunfe- hértóra jár haza, a hatalmas termetű Puszta Istvánt viszont Ludányhalásziban várja a családja. Kéthetenként. Két hétig dolgoznak ugyanis egyhuzamban, péntek, szombat, vasárnap sem kivétel, s a második héten már pénteken vonatra ülhetnek. Legközelebb csak kedden kezdik a munkát. Legutóbb Nagybátonyban dolgoztak, a szerződés oda kötötte »a céget«, a Közmű- és Mélyépítő Vállalatot.

— Ha nem ismernénk szinte egymás gondolatait, amelyek persze mindig a gépnél, a gép munkájánál találkoznak, ha gyengék lennének a reflexeink, aligha vállalhatnánk ezt a munkát — mondja Pirók László. — Itt minden kis másodpercnek helye, szerepe és jelentősége van, mert he nem, ha eltévesztjük, akkor szakad a kötél, törik a cső. összeszokottság, feszült figyelem nélkül egyszerűen nem megy.

— Hogyan értesítik egymást? A szó elvész ebben a pokoli zajban.

— Aki benn ül az irányító fülkében, az két karmozdulatból is ért. Csak felmutatom, hogy lefelé vagy fölfelé kell a csörlőt indítani és kész. Egy kezem öt ujjával meg tudom értetni magam, aki benn ül, tudja már. Ha egyest mutatok, a kost indítja, ha négyest, akkor a szóróputtonyt. Egyszerű, nem?

— S mi van, ha elszakad a kötél?

— Baj. Akkor le kell ereszkedni érte a csőbe. A cső félméteres átmérőjű, gondolhatja, hogy nem díjbirkózóknak való.

— Járt már valaki a csőben?

— Én ... — mondja Buella János, s közben borsózik a hátam. — Csak az első leszállás ijesztő, mert. szűk a terület, s lent a levegő sűrű és mégis hamar elfogy, utánpótlás pedig nehezen érkezik. «Aztán beszorulhat az ember lába a cső fala és a kos közé. Az sem gyerekjáték, amíg a magával vitt kötelet a kosra erősíti az ember. Amikor először lent jártam, ugyancsak vártam, hogy megint láthassam a napvilágot. Aztán fent, ahogy kiléptem a csőből, hirtelen reszketni kezdett a lábam. De enélkül senki sem ússza meg.

A cölöpverők nagy lendülettel dolgoznak. Fél napig tart, míg az előre kijelölt — vaskaró mutatta — helyen elkészül a vastag cölöp. Ha éjjel is dolgoznak, huszonnégy óra alatt akár négyet is el tudnak helyezni. Még két-hérom hónapra elegendő munkájuk van Kaposváron, a Kalinyin lakótelep épülő részén, aztán irány Siófok,

Búcsúzunk. Kézfogásuk erős, biztos, kemény.

Osepar Tiber

volt párttikár. A járás egyik küldötteként jutott el a Városi Színházban megrendezett pártértekezletre, jó munkájáért emléklapot is kapott, s fel is szólalt a tavaszi mezőgazdasági munkák helyzetéről.

— Nagy dolog volt az akkor, hiszen én egyszerű falusi parasztgyerekként kerültem a mozgalomba. Negyvenöt májusában részt véttem. a párt- alakításban, végig tagja voltam a földosztó bizottságnak, a nemzeti bizottságnak. 45 őszétől párttitkárként tevékenykedtem Heresznyén, s én már ott voltam a 46-os első pártértekezleten is. Sohasem felejtem el, hogy 47-ben négy órát gyalogoltam Atádra, két társammal Turopoli Géza járási titkár lakásán aludtunk. Reggel nyitott teherautón utaztak a járás küldöttei Kaposvárra. Egy szamaras kordé ötször elkerült bennünket Bár- dibüikk után, mert mindig elromlott a kocsink. Kaposváron, a cukorgyár munkásszállásán helyeztek el bennünket, s szalmára terített pokrócokon aludtunk. Ebédet, vacsorát kaptunk, este találkozót szerveztek a városi pártbizottságon. Sok szovjet tiszt volt ott velünk, aztán Tömpe István is.

— A heresznyei pártszervezet jutalomként könyvtárat kapott. Mivel érdemelte ki?

— Az egyik legerősebb falusi pártszervezet volt, pontosan emlékszem, hogy a hétszáz lelket számláló kis faluiban százharmincöt párttag tevékenykedett. Abban rejlett, az erőnk, hogy tekintélyes emberek léptek be a pártba, s az alapszervezetünk a földosztást is azonnal a kezébe ragadta. Még abban az évben telepes rádiót is kaptunk a pártközponttól ... akkor még áramunk nem volt ugyanis ... Az ajándékkönyvtár jórészt mozgalmi könyvekből, szépirodalomból állt. Nekünk már negyvenötben is volt párthelyiségünk, s ott helyeztük el. Az első pártoktatást a konferencia után szerveztük meg, jól jöttek hozzá a könyvek.

— Végzett-e párti&kolát a pártértekezlet előtt?

— Háromhetest a mai La- tinca utcában. Húszán vagy huszonötén tanultunk nagy kedvvel és tudásszomjjal. Minden kosztot — zsírt, babot, lisztet — úgy hoztunk hazulról, csak a tüzelőt szerezte be a párt. Aztán negyvenhét' őszén központi, háromhónapos iskolára küldtek a fővárosba.

Kis szünet után Pankász Ferenc felsóhajt:

— Erről nem lehet elfeledkezni ... Jó ezt felidézni!

Heresznyén s neki köszönheti, hogy politika iránt érdeklődő fiatalemberré serdült. Negyvenöt januárjában hosszú hányódás után érkezett haza Kaposvárra, s áprilisban belépett a kommunista pártba. Akkor a Henczer-féle könyvnyomdában dolgozott, mint kéziszedő.

Régi igazolványokat vesz elő, közte van az ideiglenes, orosz és magyar nyelvű igazolvány. Aztán vörös selyemtokból az első pártkönyvét. Meghatottan nézzük mindnyájan.

— Nagyon megtisztelő megbízatást kaptam a városi párt- bizottságon Havas Bélától és Teknős Pétertől. Azt mondták, hogy a MADISZ-ban dolgozzak. 45 októberében lettem a MADISZ megyei titkára, előtte szervező titkárként dolgoztam. Nagy dolog volt,, amikor Vorobjev alezredes lovat és motorkerékpárt adott a MADISZ-rtak... Felültem hétfőn az 550 köbcentis Mé- ray-Puchra, feltankoltam húsz' liter benzint, hegyibém a propagandas n yagot, aztán szombaton keveredtem haza. Negyvenötben pártiskolára küldtek Pécsre, s utána ififelelős, később panasziroda-veziető, végül gazdasági felelős lettem. A sok motorozásnak azonban kórház, szanatórium lett a vége, egy évet töltöttem ott, s orvosi javaslatra az erdészeti vonalra kerültem. Tíz évig tanultam, s hatvanhétben megkaptam az erdőmémöki diplomámat. Kaszában 68 óta dolgozom, vadászati felügyelő vagyok. Olyan jó, hogy ennyi év után felidézhetem az akkord emlékeimet ... Persze, ha az ember akkor pontosabban adminisztrálja az eseményeket, mennyi érték megmarad!

Bálint Tibor huszonöt évvel ezelőtt tagja lett a megyei bizottságnak mint ifjúsági felelős. Már mint afféle kisgyerek, mindig ő nézte meg, tiszta-e a levegő, amikor a hétfői moszkvai adás után hazainduitajk tőlük az elvtársak, A nevelőapja 19-es kommunista veit,

Bánkúti Ferenc ma a Tejipari Szállító Vállalat kaposvári kirendeltségének helyettes vezetője, s nagy szenvedéllyel gyűjtögeti az R-gárdára és a MADISZ-ra vonatkozó adatokat, visszaemlékezéseket, dokumentumokat. A nagyatádi megbeszélésen is sikerült ilyenre szert tennie. Bólint Tibor ma is őrzi azt a levelet, amelyben megbízták a MADISZ-munkávaiL Öt tizen- ötóves korában vették fel a pártba, s ő volt a legfiatalabb párttag Kaposváron. R-gárdis- taként teljesített szolgálatot a második pártértekezleten,

— Énekszóval, zászlókkal vonultunk be a színházba, aztán ketten-ketten egyórás váltásban álltunk díszőrséget a szónoki emelvény két oldalán. Ezen a képen éppen Dobó István megyei titkár tartja a beszámolóját.

Emlékek a negyedszázaddal ezelőtti pártértekezletről. Milyen szépen megfogalmazták, •hogy az életük további alakulásában is nagy szerepet játszott. A kezdetről ma is szívesen beszélnek, s nem feledkeznek meg.

Lajos Gésa

g.öBtöGYI W8PLAP

V mámm, J&VL mmmts, M