Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-07 / 56. szám
Nem vonzó a vasutasság üatszáz galamb, nagyüzemi tenyésztésűén Bizonytalan a kingek sorsa... Galambbúgás, szamycsawogás fogadja a belépőt. Jól megtermett, szép kingek; mintegy hatszázan vánnak. Az állomány a hetesi Egyesült Erő Termelőszövetkezeté. Az épület, amelyben a madarak élnek, egykor baromfiistálló volt. Kétszázhúsz galambbal indult a húsgalambok tenyésztése, s az volt a terv, hogy majd ezerre megy föl a számuk. S most ott tartanak, hogy foglalkoznak a gondolattal: eladják a galambokat, fölszámolják az állományt... Az elnök, a főagronómus és Bárdos Tamás, a tehenészeti telep vezetője — hozzá tartozik a galambtelep is — azt mondja, hogy a tagság elégedetlen a galambtenyésztéssel, értelmetlennek tartja, mind- ezideig ugyanis csak költség ▼OK ezekre a hófehér szárnyasokra, bevétel meg semmi sem jött innen. A telepvezető szavaiból az is kitűnik, hogy az emberek indokolatlanul türelmetlenek: — Az induló állományt kis- tenyésztőktől vettük, s persze, a galambászok nem a legszebb és a legjobb egyede- ket adták el nekünk. Ez aztán meglátszott a szaporulatnál. Ahhoz viszont idő kell, hogy az itt napvilágot látott fiókákból egységes tenyészállomány alakuljon ki. Most éppen ott tartunk, hogy ezt elérjük, s jövőre már adhatnánk el húsgalambokat. Ha közben nem ürítjük ki a telepet... A king nagyon érzékeny az eleségre, rendszeresen tápot kellene etetni velük. Csiszár Jánosné, az egy szem gondozó — előzőleg baromfitenyésztő volt a szövetkezetben — ezt mondja: — Sohasem foglalkoztam én azelőtt galambbal, otthon sincs belőle, de azt kiolvastam a szakkönyvekből, amit itt tudni kell. Ezeknek a galamboknak táp kellene, aztán lenne belőlük valami... Hogy a galambot lehet-e nagyüzemi módon tenyészteni, hizlalni? Ha az állategészségügyi óvó rendszabályokat és a takarmányozási követelményeket megtartják, minden bizonnyal lehet. Ezt egyébként a hetesiek példája is bizonyítja. Ahhoz azonban hogy egy- egy ilyen telep pénzt hozzon, idő kell. Vajon lesz-e türelmük, hogy ezt kivárják? H. F. Nyugalom Azt mondják az orvosok: fö a nyugalom. Az ember ne izgassa magát, mert tönkreteszi az idegrendszerét. Sőt, a szíve, a gyomra, a tüdeje, a mája is megsínyli a folytonos idegeskedést. Mire való ez? A legfontosabb a türelem. Ez a hosszú, boldog élet titka. És bizonyára igazuk is van. Ök tudják, a modern orvostudo-. mány már nagyon fejlett. Milyen kár, hogy a paciensek — legalábbis nagy részük, akik közé magam is tartozom — még elmaradottabbak! Hogy min izgatják magukat az emberek? Elmondani is ba- gatell. Ismerősöm dühtől fuldokolva mesélte, hogy fél délelőtt álltak náluk az üzemben a gépek, mert nem volt anyag. Ráadásul még azért is idegesítették magukat, mert az a művezető, akinek intézkednie kellett, és lehetett volna, már korántsem jött ki ennyire a sodrából. Szépen elmagyarázta, hogy a nyugdíjba ez is beleszámít, és komótosan int- tézkedett. Nem is értem, hogy egy felnőtt ember miként lehet olyan fegyelmezetlen, mint az ismerősöm. Tönkreteszi magát. ahelyett, hogy nyugodtan üldögélne, ha már egyszer üldögélnie kell... Aztán itt van a falu. Valamikor — legalább is állítólag — idilli nyugalom lengte körül. Madárfütty, tehénbőgés, meg ilyesmi. Még az sem volt nyugtalan, akinek már karácsony után elfogyott az ennivalója, nem izgatta magát túlságosan, hogy miből él meg a családjával az újig, nyugodtan éhezett. Ma? Már attól izgalomba jönnek a falun, ha például egy agronómust részegen látnak, vagy ha azt tapasztalják, hogy mások az ő rovásukra lógnak. Ettől már egyenesen a plafonon vannak. Hová lett az ősi nyugalom az ősi magyar falukból? És hová lett az országútikról, ahol valamikor olyan békésen baktattak a vándorok, mit sem törődve a világ dolgaival, ügyet sem vetve a napsütésre, esőre? Ma bezzeg mindjárt ideges lesz a vándor, ha a szembejövő gépkocsik egyike úgy előz, hogy őt leszorítja az útpadkára. Azonnal az atyaúr-' istent és a közlekedésrendészetet emlegti, ahelyett, hogy nyugodtan tudomásul venné, hogy azért mégis csak életben maradt, bár a gazember rendszámát nem volt módja leolvasni, és most már a büdös életben nem akadhat a halálsofőr nyomára. Idegeskedünk bizony, sokat idegeskedünk. Vannak például izgága emberek, akik nehezen veszik tudomásul, hogy a népboltban mindenféle cigaretta van, csak Symhonia nincs. S azt emlegetik, hogy ha van, ha úgy általában lehet kapni, akkor miért van időnként, hogy nincs? S még jobban felháborodnak, ha a boltvezető azt az egyszerű és logikus tényt közli (nyugodtan), hogy azért nincs, mert ő meghallgatta az orvosi tanácsokat, tessék mást szívni. Már-már dühöngnek, pedig a dühöngő állapot a nyugalom kóros ellentéte, s az általában már külön erre a célra épített gyógyintézetekben j szokták kezelni. Ámde ez még hagyján, mert ; az ideges embert személyes ? csalódás is érte! Mit szóljunk | azonban azokhoz, akik olyas- ; min is tűzbe jönnek, amihez ; tulajdonképpen semmi közük? ? sok szokták ezt tenni? Annyi bizonyos, hogy akadnak nálunk néhányan, akik maguk ugyan nyugodt emberek, de ezreket — balszerencsés esetben tízezreket — tudnak fölidegesíteni. Ráadásul nem is ők szoktak orvoshoz járni. Mert az ideges természet végső soron alkat dolga is. S jóllehet — állítólag — nem szerencsés természetű az, aki gyakran idegeskedik, vannak bőven rossz természetű nyugalmak és nyugodtak is. Nélkülük a többieknek is kevesebb idegcsillapítót kellene fogyasztaniuk. P. I. Soha sincs munkaszünet Harminc vasutas őszinte véleménye A fűtőház melletti, zöldre festett kocsiklubban gyülekeztek a vasutasok. Tízen-tízen jöttek a fűtőházból, a pályafenntartástól és a forgalomtól. A fesztelen hangulatot már az megteremtette, hogy az elnökségnek külön előre állított asztalt összetolták a többivel, jelezve, hogy minden formaságot mellőzve szeretne beszélgetni a meghívottakkal Pap János, a kaposvári városi pártbizottság titkára és Hiff- ner Ferenc, a bizottság munkatársa, aki nemrég még szintén itt dolgozott a fűtőházban. A rövid bevezető után sokan kérdeztsk, sokan mondtak véleményt, s mindezt úgy, hogy csaknem ezerötszáz vasutas- társukat is képviselték. Az elhangzottakból elsősorban azt összegezem, ami a kulturált utazással, a vasutasok helyzetével kapcsolatos. Akik szót kértek, a vasutasok szemszögéből közelítették meg a témát, a végén azonban mindig hozzátették, hogy ez érdeke a csaknem harmincezer utasnak is, aki naponta megfordul a kaposvári vasútállomáson. Kevés a Piroska Szabó József hozta szóba elsőnek a vasutasok társadalmi megbecsülését: — Igaz, hogy a vasút szolgáltató vállalat, de mi lenne nélkülünk... megállna az ország vérkeringése. Én azt mondom, hogy a fel- szabadulás után nem véletlenül adták ki azt a jelszót: »Arccal a vasút felé «. Most az egész országban korszerűsítik a vasutat, a mi csomópontunk azonban egyelőre a legrosszabb kocsikat és mozdonyokat kapja. A vontatósok sokszor majdnem megbolondulnak, ötszáz méter után már javíthatják a mozdonyt. Amikor aztán késik a szerelvény, az utasok a forgalmi szolgálattevőt teremtik le. A vonatok nálunk a menetrend szerint foglalt vágányokra jönnek, pedig ezt tiltja a szabályzat is. Este például, amióta nincs motorkocsi, alig tudjuk baleset nélkül egyesíteni az 5746. számú barcsi vonatot, mert úgy megrohanják idő előtt az utasok. Aztán a közlekedés legkisebb mulasztását is rögtön szóvá teszik az utasok, az újság, de az emberek arrogáns magatartása ellen azonban nem lép fel senki. .. Egy időben mindig azt mondták, majd kapunk korszerű szerelvényeket, úgynevezett Piroskákat. Végül kettő jutott belőle, s még azt is hozzátették: ne kérjünk többet, mert ezzel életveszélyes a közlekedés. Hát már megbocsássanak, de ez nem így van ... Még valamit az eredményeinkről. A fűtőház és az állomás teljesítette, amit a múlt évre vállalt. Ez — szerintem — mindenképpen nagyra becsülendő, ha a körülményeinket és az eszközeinket tekintik. — Az úgynevezett Piroska motorvonatok Somogynak készültek — mondta Szécsényi Zoltán —, s a vasúti vezetés valamelyik szintjén csúszott el, hogy máshova is adtak belőlük. Mi vasutasok azt kérjük a megyei pártbizottságtól, hogy minden segítséget adjon meg a csomópont korszerűsítésének szorgalmazásához, mert enélkül nem elégíthetjük ki a szállítás és a kulturált utazás iránti igényeket. Ehhez jó járművek kellenek, s most még alkatrészünk sincs a régi mozdonyok javításához. — A mi fűtőházunk bizony elavult, régi. Megjöttek ide a Piroskák, pedig nem akarták adni, mondván, hogy nincs műhely, nincs képzett. ember. Végül jött két mérnök, s felkarolta az ügyet. Most azonban az egyik Piroskát elvitték javítani, s az utasok morognak, hogy elvették tőlük a vo- natjukat. Egy mozdony öt kocsit húz a siófoki vonalon. Mo- csoládtól már a perronok és a folyosók is zsúfoltak, Somodor után pedig a lépcsőn utaznak a kisdiákok — fakadt ki Szabadi József. — A Piroskán mind elfértek. Ezért nem helyes, hogy máshová, például Pécsre vitték a korszerű szerelvényeket, mi pedig a gőzmozdonyokkal kínlódunk. Riasztó a sok vizsga Munkás a vasutas vagy alkalmazott? Szakma-e a vasutasság? Ki és hogyan léphet előre, nem eltúlzott-e a sok vizsgáztatás a mai körülmények között? Ez ugyancsak vitatott téma volt a beszélgetésen. — 1973. január elsejétől új fizetési fokozatok lépnek életbe a vasútnál, s figyelembe veszik az iskolai - végzettséget és a rangfokozatot is. Négy szakcsoportba osztják be a vasutasokat, s ez már most berzenkedést váltott ki azok ! ♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦» HARMAT ENDRE: nagyherceg, az uralkodó csa-j Iád tagja is. részéről, akik nem szerezték meg a képesítést, pedig megtehették volna. »Most nem a munka, hanem az iskola lesz megfizetve«, hajtogatják, mert négyszáz—hatszáz forint lesz a különbség, a szerint, hogy a hármas, illetve a négyes kategória szerint kapják-e a fizetésüket — summázta a társaitól hallottakat Dóri János. — Én meg a káder-, azaz az oktatáspolitikáról szeretnék egyet s mást elmondani — kezdte Csabai László. — Nálunk is létszámhiány van, s közben azt mondjuk, így a kvalifikálódás meg úgy. Igen ám, de a képzett emberek helyett általában a képzetlenek jelentkeznek a pályafenntartáshoz, még analfabéták is akadnak közöttük. Akit nyolcötvenes órabérrel vesznek föl, megkeresi a havi ezerötszázat, egy technikus azonban ezer- háromszázat kap, s közben elmegy a végzettségénél alacsonyabb rendű vizsgákat letenni. S ez a mérnököket még jobban sújtja; egyikük például, aki a Szovjetunióban végzett, inkább elment tőlünk, mintsem ilyen vizsgát tegyen ... A képzett fiatalt nem vonzza a bér, meg a sok vizsga. S még ha tudná, mikor kerül a vizsgabizottság elé, mi lesz a jövője! Szép pálya a vasutasság, csak éppen nem elég vonzó. A mostani helyett sokkal hatékonyabb módszerre volna szükség a káderpolitikában. — A vasutas mindig vizsgázik, egészen a nyugdíjazásáig — folytatta a gondolatot Gelencsér Endre. — Negyven év alatt legkevesebb húsz vizsgát tesz... — Van az negyven is — szólt közbe valaki. — Ez így is, úgy is rengeteg Szerintem az országos szervektől is függ, elismerik-e szakmának a vasutasságot. Ebben nagyon szép kezdeti lépésnek érzem, hogy az elő- munkások szakvizsgát tehettek, s átminősítették őket szakmunkásokká. És soroljanak bennünket a munkás kategóriába. hiszen különösen nehéz körülmények között dolgozunk, s ez nagyon erősen igénybe veszi az embereket. Az előbb szó volt a technikusokról. Én azt bírálnám, hogy az első lépéseiket nem segítik; például nincs olyan gyors lehetőség az előremenetelre, mint egy üzemben, s ezért nem látnak itt perspektívát. Én el- töltöttem harminc évet a vasúton, s nem mennék máshová, az biztos. — Száz segédkezelő van nálunk — kezdte Molnár József. Jl Raszputyin-rejtély 21. Az ember — mondjuk — ? azt olvassa, hogy valahol öt- I millió forintért építettek egy ? 0rosz Földek cárja> ha hal_ üzemet, mert felültek két ka- j|od a harangszót, amely tud- landor általalmányanak. És } ;0dra adja, hogy Grigorijt mi történik? Nem az lesz ide- í megölték, tudnod kell: ges, aki felépítette, pénzelte, ; Ha a te rokonaid okozták a Juszupov a sztarec bizalmá-f Néhány an elvégeztek az atba férkőzött, és egy éjjel —t képzőt fiatal korukban, a töb- azzal az ürüggyel, hogy felesé-1 biek azonban családi vagy ge, Irina nagyhercegnő meg; egyéb okból ezt nem tehették akarja ismerni — a palotájába? meg. Most motorvezető lehet, csalta a muzsikot. j aki érettségizett. Miért nem Maga ment érte a Goroho-Í léPhet el° mozdonyvezetővé vajára. ♦ aki húsz—harminc évet lehú’ « , . , ♦ zott a vasútnál?! A címeres, nagy, fekete ko-J . .... „„ esi megállt a Moikán a 94 ^ ~ A fiatal szakmunkások számú épület, “ Juszupov-pa-i f?““1 t.isztább körülmények lota udvarán t kozott dolgoznak a kaposvári Raszputyin levetette a Azonkívül a sztarec tisztában volt azzal is, hogy minden arisztokraták közül éppen a legelőkelőbbek, az uralkodó ház tagjai gyűlölik a legjobban a palotákban feszítő paP? __________________________ Különösen Nyikoláj e llenőrizte az ügyet, még csak ? haláíoma’t, akkoTkét”esztendő Nyikolájevics főparancsnok le- dáját, és szemügyre vette a ? ‘flf négy^r ‘már olyanT*tisz nem is a két leleplezett csir- ? múlva senki sem lesz életben váltása óta. szobát Azonnal megállt a po-1 . " , , '. th harszek mellett. Látszott rajta,», .... hogy gyermeteg örömét leli az bete hordanánk - füstölgőit értékes bútordarab belső labi-l P“pP .L“S2tó' ~ S akkor meg rintusában. Nyitogatta a kis;a különbség is nagy az itteni ajtókat, s nézegette a rekesze- * meS a Syari berezes kozott. lcet;_ 5 Két fiatal most is elment a íuj gyárakban, mint a vasútnál. A bún-1 mozdonyokat javítjuk, kefogó, hanem az, aki az ügy- | a családodból ről olvasott. Hát az ilyen ember miért megy orvoshoz? Van-e értelme ezek után az orvostudomány nagy vívmányainak? Miért kérnek az emberek tanácsot, amikor úgysem fogadják meg? Azt hiszem, tévedés van a dologban. Ezek az ideges emberek szeretnének valóban nyugodtak lenni. Csak úgy vannak vele, hogy nem elfeledni szeretnék a nyugtalanító dolgokat, hanem megszüntetni. Mert az az igazi, ha az ember azért nem idegesíti magát, mert nincs min. S nagyon furcsa az a nyugalom, amiben mások menedéket keresnek saját lustaságuk, trehányságuk elől. Vagyis: nem törődnek a világon senkivel és semmivel, mert ők aztán vigyáznak az? egészségükre. A sajátjukéra!? A többi meg nem számít!...! Mindenki maga rontja el a| saját életét Vagy talán má-< mert vegez velük az orosz nép. Engem megölnek. Én már nem vagyok az élők között. Imádkozz, légy erős, és gondolj a családodra! Grigorij.« Kétségtelenül van valami Egyetlen embertől várhatott csak hathatós segítséget a Romanov atyafiakkal szemben: magától a cártól, akiről tudta, hogy gyáva és babonás. Újra az történt, aminek a sztareccel kapcsolatban annyiszor lehettünk tanúi. Ha ezt a levelét Eddig minden simán ment j JJg?01- mert tÖbbet ígértek ebben „Tevéi“ kibontjuk misztikus burkából, Az első bonyodalom most kö-| A városi pártbizottság tit- hatborzongato ebben a level- rádöbbenünk, hogy megírását vetkezett. Juszupov rémületére! kára a beszélgetés végén meg- ben. De legalább annyi ron^Woiii itiot. a muzsik visszautasította mind 5 nyugtatta a vasutasokat, hogy logika is. ÖNVÉDELEM rádöbbenünk, hogy megírását rendkívül prózai szándék ihlette: egy Miklóshoz intézett ilyen prófécia a sztarec helyzetében a lehető legjobb önvédelem volt. Más kérdés, hogy akkor már ez sem használt. A kocka elvettetett. Raszputyin tudta, hogy meg akarják ölni, és nem volt nehéz megjövendölnie: »a trónig kapaszkodó koszos muzsik« meggyilkolását az arisztokrácia boszorkánykonyhájában XV. FEJEZET főzték ki. Magától értetődőnek látszott, hogy a merénylők leg- Gyilkosság a palotában alábbis megpróbálják bevonni a teát, mind a bort. | munkásnak tartják őket, s a »Csak nem gyanakszik?« — í társadalom megoecsülését is kérdezte magától a palota ura. J érezaiük kel1' his2ea ez , sok Görcsösen ismételgette magá-? ml?,d?nben, ™gny.Ivánul. A , , „ , _____ 6 mellékvonalakon valóban nagy a kciójukba a cári család valamelyik tagját, hiszen az akkori körülmények között ennek alaposan meg kellett nehezítenie a tettesek megbüntetését. Pontosan ez történt. Az arisztokrácia elhatározta: végez a cári trón mögött álló paraszttal. Oroszország egyik leggazdagabb embere, Feliksz Juszupov herceg állt az összeesküvés élére. Társa volt többek között Dmitrij Pavlovics ban, hogy Raszputyinnak nem, szabad élve hazajutnia, de ebben a pillanatban csak j egyetlen dologban volt biztos, j Abban, hogy fél. »EZEK TÜL ÉDESEK , Az élet agyonkényeztetett! szükség volna a megyének ígért Piroskákra, a bejáró dolgozók kulturált utazása miatt is. Az ötéves terv vegére az itt ülők is másképpen beszélnek majd, hiszen tapasztalják a vonóerő tervszerű cseréjét. A kocsiklubból úgy indul, , ........................................... tak haza a vasutasok késő délk edvencenek idegeit eddig kel- ? u;an> hogy érdemes volt részt lemesen felborzolta a készülő; venni az őszinte és szenvedé- akció. ? lyes beszélgetésen. (Folytatjuk.) Lajos Géza S SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1972. máréin* 7.
