Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

A Fehér Ház és az ITT-botrány WASHINGTON Egyre több furcsaság veszi körül az arrjerikai elnökválasz­tási év legrobbanékonyabb politikai megvesztegetési bot­rányát, amely — a Washing­ton Post vasárnapi vezércik­kének szavai szerint — »túl­ságosan ritkán adódó hiteles, bár nem teljes bepillantást enged abba, amit legtalálób­ban az amerikai politika mo­csarának lehet nevezni-«. A legújabb rejtély a bot­rányt kirobbantó titkos fel­jegyzés szerzőjét, Dita Beard asszonyt veszi körül, aki né­hány napos »eltűnés« után a Colorado állambeli Denver egyik kórházában került elő »súlyos beteg« állapotban. Dita Beard az International Te­lephone and Telegraph Cor­poration (ITT) saját bizalmas feljegyzése szerint »kijárta« a Nixon-kormány legmagasabb rangú tisztségviselőinél, hogy az ITT, a világ egyik legna­gyobb üzleti konglomerátuma törvényellenesen bekebelez­hesse a két milliárd dollár ér­tékű aktívákkal rendelkező Hartford biztosító társaságot, Ennek fejében a konszern 400 000 dollárt ajánlott fel az 1972-es republikánus elnökje­lölő konvenció finanszírozásá­ra. Dita Beard 53 éves elvált asszony, 5 gyermek anyja és a washingtoni politikai-üzleti világ egyik legismertebb és legbőkezűbb »háziasszonya«. Beard asszonyt a szenátus igazságügyi albizottsága több­szöri megidézés után mind­mostanáig sem tudta kihall­gatni a botrány koronatanúja­ként. Vasárnapra virradólag fény derült Dita Beard hollé­tére: mint közölték szívkoszo­rúér betegséggel, súlyos álla­potban fekszik egy denveri kórházban, ahova pénteken éjjel vitték fel. »Olyan súlyos a betegsége, hogy még csa­ládtagjait sem engedik be hozzá« — közölték orvosai és kijelentették: »nincs esély olyan javulásra, hogy Beard asszony a belátható jövőben megjelenhessen a szenátusi albizottság előtt«. Egyéb forrásokból kiderült, hogy múlt szerdán, egy nappal bizalmas feljegyzéseinek nyil­vánosságra kerülése után Dita Beard Washingtonból New Yorkba repült és az ITT otta­ni főhadiszállására sietett. Ezt követően telefonon beszélt bi­zalmas barátjával, Robert Wilson koliforniai republiká­nus képviselővel és közölte vele: »az ITT szabadságolt, kimegyek a városból, fogal­mam sincs hova, de ahova megyek, ott nem fognak meg­találni, és nem tudnak majd beszólni velem.« Robert Wilson kaliforniai képviselő egyébként egyike az ITT-ügyletbe »beavatott« öt republikánus politikusnak. Dita Beard feljegyzése szerint a további négy politikus: John Mithcell volt igfizságügymi- niszter, Nixon elnök választá­si hadjáratának jelenlegi irá­nyítója, Ed Reinecke kalifor­niai kormányzóhelyettes, H. R. Haldeman, a Fehér Ház személyzeti főnöke és végül — maga Nixon elnök. A Fehér Ház mindeddig nem nyilatkozott az ügyről. (MTI/ Szadat elhalasztotta szóin] látogatását Anvar Szadat egyiptomi el­nök elhalasztotta Szudánba tervezett látogatását és ezen a héten csak Szaúd Arábiába és Kuwaitba utazik — írja az A1 Ahram című kairói lap tegna­pi számában. Korábbi hírek szerint az egyiptomi elnöknek a három arab országban tervezett láto­gatása azt a célt szolgálta vol­na, hogy a Libanont és Szíriát ért izraeli támadásokat köve­tően megerősítsék az izrael— ellenes arab frontot. Az A1 Ahram úgy tudja, lentétben nem bocsátják áruba Második hetébe lépett Angela Davis pere Folytatódik az esküdtszék összeállítása Az Angela Davis ellen indí­tott per tegnap második heté­be lépett és folytatódik a vég­leges esküdtszék tagjainál; hosszantartó kiválasztása. A múlt héten előzetes jelleg gél megválasztották a 12 tagú esküdtszéket, azonban több hétig, esetleg hónapig eltart a végleges esküdtszék összeállí­tása. A fiatal amerikai kommu­nista filozófusnő védelmét szolgáló pénzalap javára szom­baton este Los Angelesben nagyszabású műsort rendez­tek. amelyen többek között fellépett Sammy Davis, Aretha Franklin énekesnő, Guincy Jo­nes és együttese. Az Angela Davis végleges kiszabadításáért küzdő ameri­kai országos bizottság széles körű kampányt hirdetett meg annak érdekében, hogy a kommunista tanárnő szaba­don utazhassák az Egyesült Államok egész területén. Mint ismeretes, a bíróság Angela Da­vis mozgását San Francisco környékére korlátozta. hogy a khartoumi látogatásra az egyiptomi, a szíriai cs a lí­biai elnökből álló szö.eis'g elnöki tanács jövő vasárnap tartandó ülése után kerül sor. Az egyiptomi lap a szudárü út elhalasztását r.em indokol­ja, de utal arra, hogy a hét fo­lyamán Nimeri elnök Szudán déli területein tesz látogatáso­kat. Husszein El-Safei egyipto­mi alelnök kilátásba hé’ycz'o, hogy a megszállva tartott Si- nai-félszigeten partizán-külö­nítmények meglepetésszerű csapásokat mérnek az izraeli katonai erőkre. Az alelnek Menia városában mondott be­szédében hangoztatta: Egyip­tomnak készen kell állnia arra, hogy érzékeny csapásokat mérjen az ellenségre. Safei szerint a partizáposztegok ak­cióinak az izrael-ellenes front más területein folyó harcokat kellene kiegészítenie. Iiymó- don az ellenséget rá lehetne döbbenteni arra, hogy az 1967- ben elfoglalt területek meg­szállása Izrael számára nem kifizetődő — mondotta El- Safei. * * * Dr. Abdel Kader Hatem mi­niszterelnök-helyettes, kultu­rális és tájékoztatásügyi mi­niszter az egyiptomi parlament vasárnapi ülésén bejelentette, hogy a korábbi tervekkel el­az óegyiptomi civilizáció ér­tékes műkincseit, hanem ahelyett inkább jövedelmező külföldi kiá'lításpkon mutat­ják be azokat a'z érdeklődők­nek. Meggyőző példaként em­lítette, hczy a tokiói Tutan- khamon-kiállítás hárommil­lió dollárt jövedelmezett Egyiptomnak. Hasonló kiállí­tás nyílik áprilisban London­ban, a híres fáraósír felfede­zésének 50. évfordulója alkal­mad '1. 1087-ben az izraeli agresz- szió idején vetődött fel az a gondolat, hogy a kemény valu­tában szegény Egyiptom nem­zetközi árveréseken értéke­sítse azokat a régészeti mű­kincseket, amelyekből tcbb példányt őriznek az egyipto­mi múzeumok. (MTI) Japán átértékel VERSENYFUTÁS A KÍNAI PIACOKÉRT A mikor Nixon elnök Boe­ing—247-es különrepü- lőgépe felemelkedett a sanghaji repülőtér betonjá­ról, s visszaindult Washington felé, »egy házzal odébb«, To­kióban Szato miniszterelnök sietve, látványosan rúgta fel a japán uralkodó körök hivata­los Kína-politikáját. Igaz, egy héttel korábban az amerikai elnök pekingi fogadtatásának televíziós közvetítését íigyel- „ ve, Szato még gúnyos rezig­náltsággal jegyezte meg: »És még ezt nevezte az évszázad eseményének.« Persze a rossz nyelvek szerint legszíveseb­ben a televízió egy másik, képzeletbeli csatornájára vál­tott volna át, amelyen saját magának pekingi fogadtatását nézte volna végig. Minden­esetre ez a hét elég volt ah­hoz, hogy az »atyai patró- nust« követve, Japán kije­lentse: Kína egyedüli törvé­nyes kormányának a pekingi kormányt tekinti, Tajvan pe­dig a Kínai Népköztársaság része. Az amerikai—japán ver­senyfutás, amelynek körvona­lai a múlt évben egyre job­ban kirajzolódtak, új szaka­szához érkezett, úgy jelle­mezhetnénk : a »versenyzők« sötét alagútból most reflek­torfénybe kerültek. A máso­dik világháború óta Nippon az egyoldalú amerikai prien- tációt követve, az amerikai »nukleáris ernyő« alá bújva, a gazdasági virágzásra össz-' pontosít. Tokió az amerikai stratégák terveiben a kínai forradalom győzelme és az Egyesült Államok koreai ag­ressziója óta az »első számú ázsiai szövetséges« jelzőjét kapta. Az 1960-ban megkö­tött. majd meghatározatlan időre meghosszabbított ame­rikai—japán biztonsági szer­ződés lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok megőrizze katonai pozícióit a szigetor­szágban. Az amerikai politika iránti hűség tükröződött a Tajvannal megkötött béke- szerződésben is. Ugyanakkor az alapvetően exportra épülő japán gazda­ság vezetői nem hagyhatták figyelmen kívül a szomszé­dos hatalmas kínai piacot. Japán és Kína politikai vi­szonya igen rossz. A viharos felszín alatt azonban virágzó kereskedelem folyik. Ennek értéke évről évre emelkedik, s tavaly már megközelítette a 900 millió dollárt. Japán négy éve a Kínai Népköztár­saság első számú tőkés part­nere, és a nagy volumenű ja­pán nyersvas, acél, valamint gépexport a kínai iparosítás legfontosabb külföldi forrása. Ezért vélekedtek úgy a tokiói vezetők: ha az Egyesült Ál­lamok egyszer változtat Kína- politikáján, akkor a játszmá­ban Japán kapja a megtisz­telő közvetítő címet. Téved­tek. Nixon — képletesen szól­va — a fejük fölött Pekingig ugrott. És ez még a nixoni gazdaságmentő intézkedések­nél a yennek az amerikaiak által kikényszerített draszti­kus felértékelésénél is drá­maibb hatással volt Tokióra. Az amerikai—kínai kap­csolatfelvétel már nem is tá­voli jövőben azzal fenyeget, hogy új, minden eddiginél erősebb gazdasági ellenfelek jelennek meg Japán kínai piacán, a Wall Street urai. Nyilván ez a félelem diktálta azt a február végi tokiói dön­tést, miszerint a magáncégek­nek engedélyezik állami hi­telek igényebvételét a Kíná­val folytatott kereskedelem­hez. Sőt, Kína bármikor igénybe vehet a tokiói állami export—import banktól hosz- szú lejáratú., alacsony kama­tozású hiteleket is — a japáni vásárlások finanszírozására. A »nemes gesztusnak« ugyan­akkor van egy másfajta kö­vetkezménye. 1964-ben Josida akkori kormányfő — az úgy­nevezett Josida-levélben — megígérte Tajvannak, hogy az export—import bank pénz­eszközeit nem használják fel a kínai kereskedelemben. A mostani döntés e levelet és ígéretet ad acta tette. A dön­téssel Tokióban, nemcsak Kí­nában bókoltak, hanem Taj­vanra is ütöttek. Tokiói üzleti körökben úgy vélekednek, hogy Peking addig nem fo­lyamodik hitelért, amíg a Jo- sida-levelet nem nyilvánítják hivatalosan is semmisnek. De valószínű, ez a lépés sem várat sokáig magára. A mi a legfontosabb kér­dést, Tajvant illeti, a japán vezetőket lénye­gében felmentette szerződéses kötelezettségeik alól az, hogy Nixon, ha felemás módon is, lemondott a Csang Kaj-sek rezsimről. Japán olyan hely­zetbe került, hogy megelőzve az amerikaiakat, bármelyik pillanatban rendezheti állam­közi kapcsolatait Kínával. Most már csak Pekingen mú­lik, melyik vetélytársat része­síti előnyben. Magas rangú japán vezetők minden eddigi kísérlete sikertelenül végző­dött, Csou En-laj még tavaly év végén kijelentette: addig nem hajlandók tárgyalni a japán kormánnyal, amíg Szato a miniszterelnök. A po­litikus megbízatása az idén lejár. S ha valóban ez dön­tené el a versenyfutás kime­netelét, nem valószínű, hogy az oly nagyhatalmú, közvet­len befolyással bíró japán üzleti világ sokáig késleked­ne feláldozni bizalmi emberét egy megfelelőbbel. Z. I. Á máltai miniszterelnök Londonban Brandt Iránban Dom Mintoff máltai miniszterelnök megérkezett Londonba, ahol elkezdődött a máltai brit támaszpontra vonatkozó an­gol—máltai tárgyalások újabb fordulója. WalÉsii fokvárosba érkezett Dr. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, hétfőn este Johannesburgból Fokvárosba érkezett. A repülőtéren összesereglett egyetemisták hangszórókon és feliratos táblákon követeltek szabadságot Namíbiának, és sürgették a faji elkülönítés megszüntetését. Ugyanakkor jobboldali ellentütetők a dél­afrikai fajüldöző fehér telepes rezsim miniszterelnökét, Vos- tert biztosították támogatásuk­ról. A tüntetők és ellentüntetők Bomba robbant Belfast központjában Észak-lrország fővárosában, Belfastban hétfőn délután bomba robbant egy, a város központjában levő mozi köze­lében. Eddigi hírek szerint a robbanásnak 25—30 sebesült áldozata van. Nemcsak a mozi, de a környékbeli épületek is súlyosan megrongálódtak. A robbanó szerkezet a mozi köz­vetlen közelében parkoló te­herautóban volt elhelyezve. Az ír köztársasági hadsereg mindkét — hivatalos és ideig­lenes — szárnya Dublinban ki­adott nyilatkozatban határo­zottan visszautasította, hogy tagjai követték volna el a szombati . bombamerényletet. Ismeretes, hogy az egyik bel­fasti étteremben történt szom­bati robbanásnak két halálos és 136 sebesült áldozata volt. Az IRA ideiglenes szárnya protestáns szélsőséges eleme­ket és provokátorokat vádolt a merénylettel. Szihanuk elutazott a VDK-ból Norodom Szihanuk herceg, a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront elnöke befejezte a VDK-ban tett baráti látogatá­sát és vasárnap visszautazott Pekingbe. Elutazása előtt vi­etnami—kambodzsai közös nyilatkozatot írt alá Hanoi­ban. A vietnami—kambodzsai kö­zös nyilatkozat újra kijelenti, hogy a vietnami és a khmer nép vállvetve fog harcolni mindaddig, amíg meg nem hiúsítanak minden amerikai kalandot Indokínában. A fe­leli a leghatározottabban visz­hangorkánja úgyszólván telje-1 szautasítják Nixon amerikai sen elnyomta Waldheim repü lőtéri rádiónyilatkozatát. A világszervezet főtitkára közvetlenül Fokvárosba való megérkezése után megtartotta első megbeszélését Vorster mi­niszterelnökkel. Előrelátható­lag ma továbbutazik Namíbiá­ba. (MTI) elnök úgynevezett nyolcpon­tos béketervét, és emlékeztet­nek arra, hogy az indokínai béke helyreállításának egyet­len járható útja az ott élő né­pek alapvető jogainak tiszte­letben tartásán, az 1954-es genfi egyezmények előíráséi­nak megvalósításán át vezet. Willy Brandt nyugatnémet kancellár négynapos hivatalos látogatásra Iránba érkezett, hogy megkísérelje megjavítani a két ország megromlott kapcsolatát. Képünkön: A teheráni repülőtéren Amir Abass Hoveida (jobbról) iráni miniszter- elnök fogadta az NSZK kancellárját. 33 ezer kilométeres sebességgel a Jupiter felé Tegnap hajnalban már kö­zel 2,8 millió kilométert ha­gyott maga mögött a csütörtö­kön a Kennedy-fokról felbo­csátott Pioneer—10 amerikai űrhajó és óránként 33 ezer ki­lométeres sebességgel száguld a csaknem 1 milliárd kilomé­ter távolságban lévő Jupiter bolygó felé. A pasadenai űrkutatási köz­pontban közölték, hogy vasár­nap a Pioneer—10 műszerei két nagy fontosságú műveletet végeztek el. Előkészítették a keddre tervezett pályamódo­sítást. Ez a kedden végrehaj­tandó művelet fogja megha­tározni, hogy a Pioneer—10 hol éri el a Jupiter körzetét. (MTI) Megkezdődtek a választások Indiában Összetűzések Nyugat-Bengáliában Indira Gandhi beszéde Vasárnap megkezdődtek In­diában a helyi törvényhozási választások. Hat napon át 195 millió választásra jogosult já­rulhat az urnákhoz. Az első eredmények csak jövő vasár­napra várhatók. Vasárnap hat indiai szövet­ségi államban szavaztak, a választási részvétel alig halad­ta meg az ötven százalékot. Ennek ellenére több rendbon­tásra is sor került, elsősorban Nyugat-Bengália államban, ahol különösen éles az egyes pártok és csoportok szemben­állása. Calcutta egyik külvá­rosában fegyveres banda tá­madta meg a Nemzeti Kong­resszus Párt és az Indiai Kommunista Párt közösen tartott felvonulását. Nyugat­Bengáliában a két párt szö­vetségben lép fel a választá­sokon. Az összetűzés követ­keztében heten vesztették, éle­tüket, .ötvenen megsebesültek. Indira Gandhi indiai kor­mányfő vasárnap egy válasz­tási gyűlésen mondott beszé­dében figyelmeztette az ország népét, »készüljön fel újabb válságokra«, A kormányfő szerint a kínai—-amerikai tár­gyalásokról kiadott közlemény Kasmírra vonatkozó része újabb fenyegetést rejt magá­ban. A kínai fél ugyanis »ha­tározott támogatásáról bizto­sította Dzsammu és Kasmír népét önrendelkezési harcá­ban«. Mint ismeretes, Kasmír nagyobbik része 1965 óta In­diához tartozik. Másik fele pakisztáni fennhatóság alatt áll. (MTI) 2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1972. március X

Next

/
Thumbnails
Contents