Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

A könyvév Magyarországon Az első félév néhány jelentősebb vállalkozása Miután Furceva mrnisz- terasz­szony nyilatkozatban tolmá­csolta a Szovjetunió javasla­tát az UNESCO-nak, hogy egy évet szenteljen a világ a könyveknek is, és az UNESCO lelkesen elfogadta a javasla­tot, az 1972-es évet minden országban a könyv ünnepének nyilvánították. A nemzetközi vonatkozások után — ame­lyekről már írtunk — most főként a hazai eseményekkel foglalkozunk. Ezek közül is elsősorban a vidékiekkeL Hazánkban sajátos arculat­tal jelentkezik a Könyvév, mert átfut az 1973-ban meg­rendezendő nemzeti Könyv­évbe, amelyre a Hess András évforduló ad alkalmat. Fábián Zoltán író, az író- szövetség titkára, a nemzet­közi könyvév magyarországi gondozója így nyilatkozik az első félév néhány jelentősebb vállalkozásáról: — Augusztusban tartjuk meg a nemzetközi könyvtáro­si konferenciát. Egyelőre csak annyit, hogy az egész világ­ról számos könyvtáros érke­zik hazánkba. Hogy az ér­deklődés nagyságáról képet alkothassunk, szeretném el­mondani, hogy csak az Ame­rikai Egyesült Államokból száztízen jelentették be rész­vételi igényüket A tanácsko­zás Budapesten lesz, de utá­na vidéki könyvtárainkat lá­togatják meg a vendégek, hogy megismerkedjenek mindazzal, amit a magyar könyvtárélet teremtett — Általában az a törekvés — folytatta Fábián Zoltán —, hogy az idei könyvhetet is a nemzetközi könyvév jegyében rendezzék meg az egyes me­gyék, így a könyvhétnek a szokásos programon túl vala­mi sajátos jelleget is adjanak. Nyíregyházán például még a könyvhét előtt — május­ban — gyermekkönyvhónapot tartanak. Már az előkészítés során fölmérik egész Sza­bolcs—Szatmár megye terüle­tén, hogy mennyire vannak ellátva a gyerekek könyvvel. Ennek a fölmérésnek a tanul­ságait aztán tanácskozáson vitatják meg, majd »A gyer­mek olvasóvá nevelése« cím­mel továbbképzést indítanak gyermekkönyvtárosok és pe­dagógusok részére. Jl gyermekkönyvhőnap alkalmával rendezik meg a Kincskereső című gyermeklap ankétját is. És előadásokat tartanak, amelyek a gyermek- irodalom s a gyermeklélek­tan egyes kérdéséivel foglal­koznak, a színházban pedig a gyermekirodalomból össze­állított esten mutatkoznak be színészeink, előadóink az ifjú olvasóknak. — Számos kiállítást is ren­deznek — sorolja tovább Fá­bián Zoltán a gyermekkönyv- hónap nyíregyházi eseménye­it —, a gyermekkönyv-kiállí- tást és a gyermekkönyvekhez készült illusztrációk kiállítá­sát szeretném ezek közül megemlíteni. — Az első félév másik je­lentős vidéki eseménye a Bé­késcsabán megrendezendő el­ső magyar könyvészeti ta­nácskozás lesz. Nyomdászok, írók, műszaki szerkesztők, grafikusok eszmecseréje zaj­lik majd a könyvről mint mű­tárgyról. A híres Kner Nyom­da városában tartandó gyű­lés időpontja május 26—27., s ez egybeesik az ünnepi könyvhét megnyitójával. Az eszmecsere legfőbb gondola­tai az olvasók körébe is elke­rülnek, hogy a korszerű könyvművészetnek minél több hívet toborozzanak, Szolnokon három év óta rendezik meg az írók-könyv- tárosok találkozóját, mindig sajátos arculatot adva á könyvhéten tartott tanácsko­zásnak. Az első alkalommal például a könyvtárosokért anyagi áldozatokat is vállaló megmozdulás jött létre min­denfelé a megyében. Az idén a nemzetközi könyvév alkal­mából a következőt tervezik: május 29-én, 30-án és 31-én háromnapos tanácskozás lesz, amelynek első vitatémája a nemzetközi könyvhéthez kap­csolódik: ismerteti a Hazafias Népfront addigra már elfoga­dott kulturális munkatervét A másik vitatéma a periodi- kumok sajátos helye az infor­mációhordozók között. Ezen a fontos tanácskozáson arról lesz szó, hogy a televízió, a film, a rádió fejlődése, hatása és előnyomulása milyen fel­adatot ad a folyóiratoknak, mennyiben változtatja meg azok szerepét, mennyiben nö­veli jelentőségüket Hazafelé. (Gyertyás László felvétele.) A LIrr Ida: PÁRIZS FÉNYEI Párizsban egész más az este mivel a hold itt rásüt Pestre* de ott a hold nem látható mindent elönt a fényfolyó — a fény, amelyben alkohol van, legalább annyi, mint a holdban kábít és táncra ingerel király, királynő így leszel. Süvítve lövik rád a lángok a nagyvárosi boldogságot éled a képtár, múzeum és szól a csinnadratta-btsmjaS És kezdődik a bálok bálja a képek sorra — lábra állva — táncolnak Páris főterén: Van Dyck, Rubens, Cézanne meg én. ... Keretben járják a nagy táncot Rafael, Goya, Dürer, Van Gogh, Tizian, Rembrandt és Gauguin nem hagyják abba tán sosem, és ezért egész más az este a hold minálunk rásüt Pestre, de ott a hold nem látható, mindent elönt a fény folyó — legközelebbi eseménye már­cius elsején lesz Hatvanban. A városi könyvtár a megyei közművelődésügyi tanáccsal közösen ankétot rendez az olvasóvá nevelésről, s ez az ankét kapcsolódik a városi könyvtár új épületszámyának a felavatásához. — Az ötödik vidéki ese­mény Nagykátán lesz. Ott volt az Olvasó Népért moz­galom első jelentős vállalko­zása az »Úttörők az olvasó népért« címmel. Ez tanyás já­rás, 64 000 lakosából 11 000 él még tanyán. Könyv szinte nem is jut el a tanyasiakhoz, és az iskolások ezért önként vállalkoztak arra, hogy .tanya­si környezetükben könyvtá­rosi munkát végezzenek. Az­óta rendszeresen viszik-hoz- zák a könyveket Befejezésül Fábián Zoltán beszámolt aról, hogy Balmaz­újvárosban leleplezik Veres Péter szobrát, és ezzel az ese­ménnyel őgyidőben avatják fel az elhunyt író gyepsori házából alakított irodalmi múzeumot is. * — Reméljük, — mondotta, hogy Magyarország méltó mó­don vesz részt vállalkozásai­val, rendezvényeivel a nem­zetközi könyvév világszerte jelentős megmozdulásaiban, s hogy nálunk is — mint min­denhol a világon — az olva­sóknak szerzünk örömet. Horváth Gitta A z öreg Kolobásnak az ügye következő volt Harminc évig szolgálta a kohót, ö vitte fizetéskor a nagy pénzestáskát, és ünnep­kor, a parádén ő lépdelt a munkások sora előtt, a rezes­banda hangjára, büszkén. ö volt a kohóhivatalnak az a bizonyos Gyuri bácsija, akivel szolga létére a főnök is kezet fogott Ott kezdődött a csúszása, hogy az öreg főnök meghalt, közvetlenebb fölöttesét, a ta­nácsost pedig áthelyezték. Mind a kettő helyett fiatal ember jött Nos, a fiatal tanácsos igen pedáns és szigorú ember volt Múlt új hivatalnok megtette ugyan ő is, hogy a vén Kolo- bással tájékoztatta magát, de ezt aztán Kolobás félreértette, s így járt pórul Komázni kezdett a fölöttesóvel, s mi­kor aztán az keményen ránc- baszedte, ugrált, duzzogott, a nyugdíjaztatását kérte. Azt hitte, hogy marasztalni fogják mint régebben egy- párszor. Ehelyett az új fő­nök azt tette vele, hogy betű szerint járt el az elbocsátta- tásánál S néhány hiányzó hétért a szolgálati idejéből Kolobás egy évet vesztett a nyugbéráboL C sak ez kellett még, hogy az öregnek minden csöpp vére a sérelmén ordítson! Nos, hát Kolobás ki csep­pent És hát megkezdhette él­vezni nyugbérén a megérde­melt pihenést. Kinézhetett naponta kuglizni és prefe- ránszozni a kohóegyletbe. Itt, ebben az egyletben, af­féle demokratikus viszonyok uralkodtak. A telep messze volt a várostól, s az ilyen el­dugott helyen az unalom az, ami összébb hozza az embe­reket Rendes dolog volt, hogy például közönséges mun­kások neve is odaíródott a kuglinál a krixpartis táblá­ra a kohótiszteké mellé. Per­sze, a rangnak járó tisztelet fönntartásával. Egyelőre azonban az öreg Kolobásnak minden mocca­nását az igaztalan nyugdíja­zása birizgálta. Az öreg ke­gyetlenül el volt keseredve, és kohóbeli jóemberei teljes­séggel méltányolták ezt, ki­vált, ha illetékes fülek nem hallották. Tersánszky J. Jenő: Az elke­seredett Ha az új tisztek nem vol­tak jelen, nem akadt fő, amely ne bólimgatott volna, ha az öreg Kolobás hábarogni kez­dett. Épp így az sem volt csodálható, ha keserűségében többet nézett a pohárba, mint azelőtt. Csak helyesléssel ta­lálkozott az is, hogy sérelmét nem hagyja annyiban. Hogy ügyvédet fogad a városban, instanciát készített, és így toivább. Senki sem botránko- zott meg azon sem, hogy ka­lapot sem bök többé az öreg az új tisztek előtt; sót, ha akárhol közelükben van, nem válogat a teremtettékben, nyíltan, példálózva,, ahogy jön. Így folyt már hónapok óta. Az öreg Kolohást már úgy­szólván el is feledték más­ként ismerni a telepen, mint akivel a sorsa gáládul bánt el; keserűvé tevén hátralévő napjait a megszolgált béke helyett. S az öreg úgyszólván új népszerűséget szerzett ma­gának megcsúfoltatása árán. * * * Hát újabb hosszú hónapok múlva egy nap két félliter közt azt újságolhatta az öreg Az írásbeliség és vele együtt a könyvkultúra ha­zánkban a kereszténység fel­vételével és a királyság meg­alapításával kezdődött A kézzel írott kódexek azonban a könyvnyomtatás ' feltalálá­sáig ritka és megbecsült kin­csek voltak; a könyveiről hí­res péterváradi apátságnak például a XI. század elején mindössze 34 kódex volt bir­tokában, és a legnagyobb ma­gyar monostornak, a pannon­halminak sem volt több köny­ve a XI. század végén, mint hatvan. Ezek a könyvtárak, csak szűk kör tudását gyara­pították. Magánykönyvtár volt Má­tyás király világhírű budai bibliotékája is, amelynek kö­tetei halála után szétszóród­tak az egész világba. Bár a könyvnyomtatás felfedezése után szaporodott az egyházi és főúri könyvtárak száma, de még egyikük sem volt nyilvános. Ezek megteremté­sében elmaradtunk a nyugat­európai fejlődéstől, de ne­künk is voltak olyan kiváló nagyjaink, akik saját vagyo­nukból könyvtárakat alapí­tottak és azok használatát a nagyközönség számára is le­hetővé tették. • * * Nagy szerepet játszott a re­formáció hazánk könyvkultú­rájában. A Habsburg-ház és a katolikus klérus ellenrefor- mációs mozgalmához fűződik NAGY MAGYAR KÖNYVTÁRALAPÍTÓK az első magyar egyetem ala­pítása. Nagyszombaton, 1635- ben nyitotta meg kapuit Páz­mány Péter (1570—1637) szor­galmazására. Az egyetemhez gazdag könyvtár is tartozott, amely követte a főiskolát 1777-ben Budára, 1674-ben pedig Pestre. Az egyetemi könyvtárat a hallgatók és a professzorok mellett más tu­dósok is használhatták. Az első mai értelemben vett nyilvános könyvtár meg­alapítása a jobbágy szárma­zású pécsi püspök, Klimó György (1710—1777) nevéhez fűződik. Ö nagy anyagi áldo­zatok árán szerzett 15 000 kö­tetes gyűjteményét nemcsak nyilvánossá tette, de érem- és régiségtárral is bővítette, fejlesztését pedig 10 000 forin­tos alapítvánnyal biztosította. Erre az alapgyűjteményre épült a későbbi pécsi egyete- tni könyvtár. • p • Kezdettől szembetűnő volt a reformátusok könyvszere- tete. A debreceni, sárospata­ki és pápai kollégiumi könyv­tárak mellett a XVIII. szá­zadban Ráday Gedeon főúr (1713—1792) mint szenvedé­lyes könyvgyűjtő Pécelen gyűjtött ‘nagy könyvtárat Munkásságának jelentőségét növeli, hogy elsősorban a ma­gyar irodalom teljes gyűjte­ményére törekedett. Könyvtá­ra élénk hatást fejtett ki ko­ra irodalmi életére, többek között Kazinczyra is. A könyvtár állománya 1792-ben 4873 mű volt 10 302 kötetben. Művelődéstörténetünk legnagyobb könyvtáralapító­ként Széchényi Ferencet (1754—1826) tartja számon. A gazdag főúr 1793-tól gyűjtött nagyobb mértékben könyve­ket, és ez ügyben óriási leve­lezést is folytatott. Külföldi látogatásai (Németország, Anglia) nemcsak arra hívták föl a figyelmét, hogy hazánk­ban hiányzik a nemzeti, könyvtár, de arra is, hogy e hiányt mielőbb pótolni kell. 1802-ben 15 000 kötet könyv­ből, 2000 kéziratból, 5000 tér­képből és metszetből álló könyvtárát a nemzetnek aján­lotta fel, I. Ferenc császár és király a könyvtáralapitást jó­váhagyta, s ezzel ‘ 1802-ben megszületett a magyar nem­zeti könyvtár, amely mind­máig Országos Széchényi Könyvtár néven, működik. A könyvtár rohamos fejlő­désnek indult Ide került töb­bek között Jankovich Miklós 30 000 kötetes, Horváth Ist­ván ugyancsak 30 000 kötetes könyvtára, s a páratlan érté­kű Apponyi Sándor-iéle Hun­garica-gyűj temóny, a Todo- rescu-féle kollekció és sok kisebb-nagyobb magánkönyv­tár. * • • Erdélyben Teleki Sámuel (1739—1822) alapított nyilvá­nos könyvjárat Kezdetben Bécsben őrzött könyvtára a maga 40 000 kötetével a csá­szárváros nevezetességei közé tartozott. A könyvtár méltó elhelyezésére Marosvásárhe­lyen könyvtárépületet építte­tett Halála után a könyvtár fejlődése megállt, de mint könyvmúzeum (Teleki-téka) ma is jelentős szerepet tölt be Románia tudományos életé­ben. Egy másik Teleki — Tele­ki József (1790—1855) — 1826-ban 30 000 kötetes könyvtárát a »Tudós Társa- ság«-ra hagyta, s ezzel a Ma­gyar Tudományos Akadémia könyvtárának alapjait vetet­te meg • * « A XIX. század nagy könyv­táralapítói közül Somogyi Ká­roly esztergomi prépost . (1811—1888) viszi el a pálmát A kiváló könyvgyűjtő a nagy szegedi árvíz után 60 000 kö­tetből álló könyvgyűjtemé­nyét Szeged városának aján­dékozta. Szeged város köztör- véayhatósagi bizottságához intézett levelében a követke­zőket írta: »A romjaiból új életre kelt Szegedre nagy nemzeti misszió vár... Ezen meggyőződéstől áthatva ré­szemről is szolgálatot tenni kívánok a közművelődés és magyar nemzetiség ügyének és évtizedek hosszú során át gonddal, fáradságosan és nagy áldozatokkal gyűjtött könyvtáramat Szeged városá­nak ajándékképpen, örök tu­lajdonul felajánlom«. Ez mint városi nyilvános könyvtár 1883-ban nyűt meg és- jócskán megelőzte a hason­ló jellegű fővárosi Szabó Er­vin Könyvtárt is, amelyet csak 1914-ben alapítottak. A nagy kőnyvtáralapítók kora a XIX. század végével lejárt. A könyv egyre inkább közügy, és felszabadulásunk után az egész magyar könyv­tárügyet az állam vette át Új könyvtárak ezrei szület­tek a kulturális forradalom nyomán, s a könyv — a kuta­tás, a tanulás, a nemes szó­rakozás forrása — ma már mindenkinek rendelkezésére áll az Országos Széchényi Könyvtárból a kis falusi könyvtárakig. A nagy magyar könyvtáralapítók emlékét azonban hálás tisztelettel őr­zi meg az utókor. Galambos Peren* Kolobás ismerőseinek az egy­letben, hogy ügyvédje sürge­tésére , a napokban leérkezik a miniszter őkegyelmességétől ügyében a döntés. Miközben beszélt, nem na­gyon tett hangfogót a szájá­ra most sem, hogy behallanék a tiszteknek fönntartott szo­bába a teremtettézése. Kivált, hogy tudta, ott van véletlen a tanácsos is, a baj szerzője. Egyszerre csak az ajtóban ez jelent meg Semmiképp sem várták ami történt. A fiatal tanácsos egyenest a Koiobásék asztalához tartott — Nézze, öregem — szólí­totta meg Kolobást —, tudo­másom van róla, hogy maga engem nem a legválogatot- taibb kifejezésekké! Ölet az elfoocsátatása miatt. Pedig nem tettem egyebet mint óhaját teljesítettem, hogy azonnal mentsem fel az állásából. Ha­nem most szeretnék valamit mondani magának. A maga folyamodványa ügyében tő­lem kértek jelentést s kár, hogy annyira ellenségének tart Ha' tetszik, megnézheti az iratokat Csak az én jelen­tésemre történt, hogy a mi­nisztériumban kedvezően dön­töttek, s a jövő hónaptól be­tudják magának az utolsó évét is szolgálatába. A napok­ban megkapja. De legyen jobb véleménnyel rólam. Is­ten áldja! Sokat ehhez tenni nem kell. Az öregnek már csak , társai gratulálhattak, és áldomás következhetett, ami meg is történt. N os, hát erre valójában csak egy következhet­nék. Az, hogy ay. öreg­nek mindent jóvá tevén a sorsa, amit vétett ellene, mint a mesében boldogan élt, míg meg nem. halt Tényleg így is indult Másnap megkapta a hiva­talos írást a tanácsos szavai szerint, s újabb gratulációkat fogadhatott Harmadnap még épp így tárgyalhatta az ese­ményt, akikkel még nem rág­ta meg a részleteket Negyed- vagy őtödnap azonban, amint az öreg haza­felé ballagott az egyletből, valami különös érzése volt. Ez az érzés a belátásé volt; de mégis sokkal rosszabb, mint mikor magában füstö­lögve, háborogva lépegetett így, a tanácsost becsmélve s a hivatal hálátlanságán szit­kozódva. Eszébe jutott, amint baj­szát pödörve s kalapját daco­san szemébe vágva elment a tanácsos mellett. Most meg süvegelnie kellett, s elfeledni a haragot iránta. Aztán ahogy az egyletben nap nap rnellett az asztalra csapott és az is­merősök bólintgató figyelme mellett dongott a sérelmén, úgy, hogy nem győzte öblö­getni az elbúsulását. És a be- ruccanások a városba, az ügy­védhez. És családja egyetér­tése, és a többi. Most ez mind szélnek ment. Más ügyek jönnek, mások ostoba tereferéi. Ö már csak szekun- dálhat legföljebb a mások ba­jánál. A győzelme a világ legközönségesebb vén, nyug- béres hivatalszolgájává tette. Az öreg Kolobás egyszerre mélységes levertséget érzett Unalmat és vigasztalanságot Kegyetlent, mert igazit s olyat, ami ellen el sem kese­redhetett, hiszen csak nem zúgolódhatott azon, hogy nem keseredhet el, mert nános oka rá többé. ■f mm SOMOGY!IfÉPiAP PaaftüMgt TSH&, ménéns 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents