Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-04 / 54. szám

Filumena Lábodon Aki legjobban izgult — Sikeres beugrás — Az a baj, hogy az áll a cím alatt: tragikomédia... Er­re nem biztos, hogy eljönnek az emberek. Ha operett állna ott, egészen más lenne ... — Reméljük, a darab majd meggyőzi őket. Ez a legbizp- nyítóbb érv a műfaj értéke mellett. — Igen ... lehet, hogy meg­győzi őket, ha eljönnek... ha eljönnek — ismételte a lábodi művelődési ház igazgatója, Zsigmond Judit, miközben egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Izgult az előadásért, izgult a közönségért. — A gör- getegieknek is küldtünk jegye­ket, ugyanúgy visszaküldték. Nem hiszem, hogy a tsz ne vásárolhatott volna néhányat, és ideszállította volna a dolgo­zóit. Nemtörődömség... — füstölgőit és izgult tovább a népművelő. Közben a színpadon szorgal­Szerdán harminc fiatalem­ber tett eredményes vizsgát repülőgép-szerelő szakmából. Az átlagos eredmény 4,5, a korábbi éveknél jobb volt. Ez egyaránt dicséri a tanulók és az oktatók munkáját. És bizo­nyítja azt is, hogy a repülő­gép-vezetéssel, -szereléssel kapcsolatos magas szintű tud­nivalókat szívesen és érdeklő­déssel sajátították el a fiatal szakemberek. Hagy felelősség A repülőgépes mezőgazda- sági növényvédelemnek a me­zőgazdasági termelés fejlődé­sével, korszerűsödésével mind nagyobb a jelentősége. Egy ki­sebb típusú gép — természe­tesen az időjárástól és más meghatározó körülményektől függően — egy nap alatt át­lag 200 hold területet tud mű­trágyával beszórni. Ezt a gyorsaságot ki lehet és ki is kell használni. Ez a módszer megköveteli, hogy kellő lét­számú pilóta, illetve szerelő álljon készenlétben. A repülőgépvezető és szere­lője egy brigád. Gulyás Géza, a kaposújlaki repülőgépes nö­vényvédő állomás műszaki ok­tatója szerint a repülőgép gaz­dája a szerelő. Egy személy­ben felelős a karbantartásért,. a műszaki állapotért, a hibák ♦ kijavításáért. A felkészültsé-z géhez, hatásköréhez igazodó szerelési, ellenőrzési munkákat további felülvizsgálat nem kö­veti. Felelőssége óriási: nem­csak a gépért felel, hanem az emberért, társáért is, aki azt vezeti. más munka folyt, a műsza­kiak már jóval hét előtt ösz- szeállították Soriano házát. Igaz, a kis színpadra már nem fértek föl a tetszetős nápolyi díszletházak, de így sem volt hiányérzetünk. A lábodiak pedig — Arany szavaival — »kezdtek egybe­gyűlni«, bár néhány szék üre­sen maradt, mert nagy ellen­fele volt Filumenának: Bors Máté, aki ezen az estén kezdte el legendás tetteinek folytatá­sát a televízióban. A szép szá­mú közönség mégis azt bizo­nyította, hogy Filumena vonz­ereje a nagyobb. Sodró erejű, lendületes elő­adás volt a lábodi. A kisebb színpad egyáltalán nem aka - dályozta a szereplőket abban, hogy valamennyien — egy hó­zik, mert viszonylag ekkor a legkisebb a repülőgépek igény- bevétele. Tantárgy az aerodinamika, a motortan, a sárkánytan (a repülőgép testének szerkezeti felépítése), a műszertan. A képzés tehát nem csupán a motor megismertetésére irá­nyul. El kell sajátítaniuk a fiataloknak a repülési alapel­veket, a tereptant, az eligazo­dást a szélviszonyokban, tehát olyan tárgyakat is, amelyeket a pilótáknak oktatnak. Tisztaság, világosság A képzés két tanterem­ben folyik. Mindkettőnek a falain metszetek, rajzok, mű­szaki ábrák, amelyeknek nagy részét a tanulók készítették. Szakszerűek a rajzok, ügyesés biztos kézre vallanak. A fo­lyosókon a végzettek tablói, egy-egy gárdáról, egymásról készített karikatúrák. A kép­zés bentlakásos, teljes ellátás­sal. A tanteremből rálátni a re­pülőtérre. Ma köd van. A gé­pek teste sárga foltként pihen a már zöldellni kezdő téren. nap elmúltával — jókedvűen, élményt adva játsszák el újra a nápolyi tragikomédiát. A legtöbb sikert természetesen a kitűnő művészházaspár, Oí- savszky Éva Jászai-díjas és Kun Vilmos aratta kötekedő, civódó, végül mégis egymást szerető házaspárként a szín­padon. A jól sikerült beugrásnak is tanúi lehettünk. Lucia szol­gálólány szerepét most nem Pogány Judit, hanem Puszta­szeri Emília játszotta, rokon­szenvesen, tehetségesen. A nézőtéren mellettem ült a községi tanács elnöke, aki rendszeres színházbajáró Ka­posvárra. ö mondta a szünet­ben: — Azt hiszem, mindenkinek tetszik, tényleg nincs lazítás a színpadon ... — Délelőtt próba volt, dél­után tartottunk egy összeolva- sót, mert azért csak eltelt négy hét... — mondja Kun Vil­mos felvonás közben. Beszél­gettünk az öltözőben. Kátay Endre Jászai-díjas színmű­vész, hogy először lássa a Fi- lumenát, elkísérte a tájra kol­légáit. Elszívtak egy cigaret­tát. — Ez luxustáj, elég nagy a közönség is. Játszottunk már olyan művelődési házban, ahol az öltözőbe beragyogtak a csillagok — emlékszik Ga­ray József. Kátay Endre, aki­nek szülőföldje Szeged kör­nyéke, megtoldja egy ottan: emlékkel: — Tanyaközpontban játszot­tunk, szabadtéren. Többször is ... Siker is volt, nem mon­dom, de egyszer sajnos ffelsza­ladtak a pulik is a színpad­ra... — Itt minden adott a jó előadáshoz. Meleg van, a szín­pad nagyszerű, a közönség ha­lás. Kell ennél több? — kér­dezi Kun Vilmos. Válasz he­lyett halk hang az ajtóban: — Folytatjuk az előadást... Sikert aratott a Filumena. Kifelé sodródva az emberek között hallottam, amint a da­rabról beszélnek. Aztán ki­sebb csoportokra szakadva szétváltak, hazaindultak. Bi­zonyos vagyok benne, egész úton elkísérte őket Filume­na... talán még a kapun is Mészáros Attila túl. Tröszt Tibor HARMAT ENDRE: Q Raszputyin-rejtély „Növény 240 hívja 38-at“ Aerodinamika, sárkánytan, muszertan... Az alapoktól kezdve 1971 augusztusában végzett az első olyan évfolyam, mely­nek a képzését egészen az ala­poktól a vállalat biztosította. Korábban ugyanis olyan piló­tákat, illetve szerelőket alkal­maztak, akik más területen kaptak oktatást, és a vállalat­nál csak továbbképzéseken vettek részt. Jelenleg négy repülőgéptí­pussal dolgoznak. Ezek egyike, a PZL teljes állománya a ka- posújlakiakhoz tartozik, itt van a javítóbázisuk. Ezért utalt a képzés fontosságára Bihari Géza műszaki oktató is. A létszámot tudják biztosíta­ni, hiszen a fiatalok mindig is vonzódtak a repüléshez 18 éves koruktól már jelentkez­hetnek, és ha az orvosi vizs­gán megfelelnek, felveszik őket a repülőtechnikusi isko­lára. Az új típusú gépek meg­jelenése a repülőgépes nö­vényvédelemben a pilóták ál­landó továbbképzését is szük­ségessé leszi. A tanfolyamo­kat, gyakorlati oktatást nyá­ron, az aratás idején rende­: 19. ♦ ♦ J Mikor már majdnem oda­{adta magát csábítójának, hir- ’ télén felvillant benne, hogy istenről beszélgetni jött ehhez az emberhez ... Fokozatosan felébredt kábulatából. Küzde­ni kezdett. Raszputyin rögtön megérez­♦ te a lány növekvő ellenállá- t sát. Félig becsukódott szeme J kinyílt. Felállt, föléje hajolt, |és lágy, atyai csókot lehelt a t homlokára. ; Az imént még vágytól íel- I dúlt arca most kisimult, és ♦ újra egy vándorprédikátor ar- jca volt. Jóságos, védelmező I hangon beszélt, jobb kezét ál- J dón emelte a homlokához. Már } olyan pónzban állt a lány ♦ előtt, mint Krisztus az orosz ♦ ikonokon. Tekintete nyájas, Í nemes, majdnem alázatos volt. Csak a kis szemek mélysége , emlékeztetett arra a másik «m- ♦ bérré, az iménti érzéki bes- j tiára.« ♦ RAJONGÓ HÖLGYKOSZORÜ ♦ Közismert, hogy a muzsik ♦ körül kialakult rajongó köve­tőinek nőtábora. Ezek a fur- ♦ csa fanatikusok a sztarecnél is i jobban felháborodtak, ha egy- egy új megkísértett nem akart kötélnek állni. Ezzel kapcso- ♦ latban is Fülöp-MJller idéz ♦ egy naplóból fennmaradt pár­beszédet, egy hivő nő és egy fiatal lány nem akármilyen dialógusát. Hívő nő: — Miért nem akar az övé lenni? Hogy lehet egy szenttől megtagadni valamit? Lány: — Kell-e a szentnek a bűnös szerelem? Micsoda szent az ilyen? Hívő nő: — Ő csak megszen­teli, ami a közelébe jut. Lány: — És ön hajlandó vol­na a kívánságát teljesíteni? Hívő nő: — Természetesen. Már voltam az övé, és büsz­ke, boldog vagyok. Lány: — De hiszen önnek férje van! ő mit szól ehhez? Hívő nő: — A legnagyobb megtiszteltetésnek tartja. A késő délutánok és a kora esték zöme a nők köréé volt. A sztarec itta a teát és a ma­deirát, piszkos ujjaival halas- és gyümölcsöstálakban — va­lamint két szent mormogás között — a hölgyek ruhája alatt matatott. Ha alaposan be­csípett, táncolt. Vagy egyedül, vagy egy-egy boldog kiválasz­tottal. A hölgykoszorú legrégibb tagja Akulina Nyikitcsina volt. A sztarec még Szibériá­ban ismerkedett meg vele, s nem is akármilyen körülmé­nyek között. Az ohtoji kolos­torban történt, ahová Akulinát fiatalon bekényszerítették a rokonai. A fiatal apáca sehogy HONISMERET ÉS H4ZAFISÁG A Hazafias Népfrontnak az utóbbi esztendőben szervezett jelentős ese­ményei között kiemelkedő he­lyet foglal el az 1970 őszén megrendezett országos honis­mereti konferencia, amely el­ső nagyszabású összefoglalása volt az immár évtizedes moz­galomnak. Az ennek megörö­kítésére hivatott Honismeret, helytörténet című kiadvány a gyorsan kiterebélyesedett mozgalom gazdag termését ve­hette számba. Igaz, akkor még nyomtatásban nem látott nap­világot a díjnyertes pályamun­kákból összeállított Helytörté­neti tanulmányok ás krónikák a felszabadult Magyarország­ról című könyv, amely mind a sikeres szerzők nagy számá­val, mind pedig a krónikák és tanulmányok sokféleségével vall a mozgalom erejéről, élet- képességéről. Az is igaz — amint azt Er­dei Ferenc a gyűjtmény be­vezetőjében írta —, a nonis- mereti mozgalom nem úgy kezdődött, hogy a Hazafias Népfrónt Országos Tanácsa határozatot hozott, s e hatá­rozatot hajtották végre a me­gyei, városi, járási és községi népfrontbizottságok. Éppen fordítva volt ez. Helyi kezde­ményezések voltak először: itt is, ott is lelkes emberek el-, kezdték feltárni szűkebb hazá­jukat, helytörténetét kutatni, szülőföldismeretet összeállíta­ni;, azután találkoztak, kisebb- nagyobb körökbe egyesültek, s létrejöttek a honismereti kö­rök: községekben, városokban, majd a megyékben. És hama­rosan országosan is keresték egymást: konferenciákat szer­veztek, kőnyomatos folyóirato­kat, krónikákat kezdtek kiadni. E népi erejű, nagyra hiva­tott mozgalmat karolta föl és tette intézményessé a Haza­fias Népfront. A spontánul föl­buzgó sok ezer forrás vizét egységes mederbe terelte, értő figyelemmel és segítségnyúj­tással bátorította művelőit, s a mozgalmat az országos nép­frontpolitika rangjára emelte azzal, hogy programjába ik­tatta. Kell-e erre beszédesebb bizonyíték, mint az, hogy a IV. kongresszus után — amely­nek egyik központi témája volt általában a hazafisák, különös­képpen pedig a szocialista há­zasság — Országos Honisme­ret Bizottság alakult a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának elnöksége mellett. Az áprilisban összeülő V. kongresszus újból összegezi majd az eltelt évek honisme­reti munkájának eredményeit, s joggal mondhatja: a sok ágazatú mozgalom a kezdeti lokálpatriotizmus szülötteként szükségképpen torkollott a ma­gyar nemzeti patriotizmusba, az egyetemes hazafiságba, mely a mozgalom jellegét és célját tekintve bizton mond­ható szocialista hazafiságnak is. E z így van, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a történelmi évfordulók méltó ünneplését célzó akciók. A közművelődés hivatott mun­kásai mellett egyszerű falusi emberek, üzemi dolgozók, diá­kok, a legkülönbözőbb munka­körben tevékenykedő értelmi­ségiek kutatták és gyűjtötték egybe szűkebb pátriájuk írásos és tárgyi emlékeit, szabad idejüket áldozva rá, hogy írás­ba foglalják a szájhagyomány­ként élő emlékezéseket. Álta­luk vált melegebbé a Lenin- centenárium ünnepe, így lett legszemélyesebb élményünkké az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság, s így új honfoglalá­sunk történelmi eseménye, a felszabadulás. Persze a honismereti moz­galom nemcsak, és nem első­sorban évfordulók megünnep­léséhez kötődik. Az immár or­szágos üggyé szélesedett króni­kaírás, a sok irányú kutató- és gyűjtőmunka, a helyi és a nemzeti értékek számbavéte­le, őrzése, ápolása, a falvak és városok csinosítását szolgáló akciók mind-mind annak bi­zonyságai, hogy népünk ma­gáénak érzi haladó hagyomá­nyainkat, szocailista építésünk alkotásait, ritka vagy köznapi, de mindenképpen közös kin­cseit. Most ismét nagy országos akciót indított útjára a Haza­fias Népfront Országos Honis­mereti Bizottsága. Az akció elnevezése — '»A természeti környezeti értékek nemzeti adattára« — talán száraznak és nehezen megjegyezhetőnek tűnik első hallásra, de ez mit sem von le jelentőségéből. Az akció — támaszkodva az eddig is részben nyilvántartott érté­keink őrzőire és gondozóira — az egész országra kiterjedően egységes katasztert kíván lét­rehozni az olyan objektumok­ról, emlékhelyekről és termé­szeti jelenségekről, amelyek jobbára csak a helyi figyelem hatókörében állottak. Az adat­tár tartalmazni fogja mind­azokat a leírásokat, amelyek földtani, növénytani, állattani, tájképi, környezetvédelmi és egyéb értékeinket jelentik. A népfront — a munka várható nagyságát is figyelembe véve — valamennyi megyében lét­rehozza az ezzel foglalkozó bizottságokat, és természete­sen továbbra is együttműkö­dik az eddig is kiváló partner­nek számító országos főhatósá­gokkal, társadalmi szerveze­tekkel. A honismereti mozgalom eddigi sikereit tekintve nem lehet kétséges, hogy ez a tudományos célt is szolgáló akció újabb szép haj­tássá válik a szocialista haza- fiság gazdagon termő fáján. A. E. Telefonfülke helyett — „űrsisak“ nem viselte el a klastroméle- tet. Idegei felmondták a szol­gálatot, s cellájában, az ikon alatt, mind gyakrabban talál­tak rá hisztérikus görcsökben fetrengve. Azon az éjszakán is, amikor Grigorij sztrannyik, az akkor már messze földön híres vándor, éji szállást kért Ohtoj- ban. Tanácsért fordultak hozzá, és a sztarec bólintott: hosszú bolyongásai során sok ilyen esettel találkozott. Azt kérte, engedjék a beteg cellájába, és a főnökasszony — ismert szent emberről lévén szó — kivéte­lesen beleegyezett. Grigorij atya sokáig bent volt, de látogatása után Aku­linát mintha kicserélték vol­na. Kiegyensúlyozott és derűs lett. Az eseményt bejegyezték a klastrom évkönyvének cso­da rovatába, és azontúl Rasz­putyin gyakran-Vetődött Ohtoj felé, hogy folytassa a »kúrát«. Később, amikor befolyásos ismerősökre tett szert, elintéz­te, hogy Akulinát kiengedjék a kolostorból. Nyikitcsina Pé- tervárra költözött. Továbbra is a betegápoló nővérek ruháját hordta, de a rendből kilépett. Életének egyetlen célja ma­radt: »megváltójának szolgá­lata«. ÖRÜLT OLGA A gyülekezet legfélelmete­sebb figurájaként Olga Vlagyi- mirovna Lohtinát emlegették. Ez a szerencsétlen asszony, egy államtanácsos művelt, csi­nos özvegye, egy szörnyű él­mény nyomán megőrült. Raszputyin elhatározta, hogy: meggyógyítja. Nem sikerült ♦ neki, de Olga asszony bele-: szeretett jótevőjébe, és ennek $ a maga tébolyult módján adott: kifejezést. Nem viselt mást, csak a| sztarec levetett ruháiból »ké-l szült« rongyokat. Legféltettebb: kincseként egy kis zsákot őr-j zött, amiben a muzsik kisebb: elcsent használati tárgyait tar-* tóttá. És állandóan sikongvaj hívta a sztarecet a rókapré-í mes ágyra (nem is mindig si-j kertelenül). És ha Grigorij | atya — prédikációját félbe-1 hagyva — valaki mással vo-: nult a Szentélyek Szentélyébe,* Lohtina arca kigyúlt, és hang- ♦ ja pengeként metszette ketté a: hirtelen támadt ünnepélyes ♦ csendet: : ♦ — Iiisteen! Aki ennek az is-f fennek odaadja magát, isteni-* vé válik a teste. Maga a muzsik gyakran egy- : szerűbben adta elő felhívását: a keringőre. Ha Szibériáról,| tágas hazájáról, a Túra part-| járói kezdett szónokolni, a höl-| gyeken kellemes borzongás! vett erőt. Tudták, mi követ-: kezik. Csak azt nem tudták, * hogy ki. ; Raszputyin ilyenkor mindig I rátért a folyóparton legelésző: lovak nemi életére, és a köz-! játék mindig ugyanúgy fejező-: dött be: — Gyere, szép kancám! —: mondta a szent ember vala-t melyik vallási megszállottnak.! Prostituáltnak vagy éppen her- ♦ cegnőnek. ♦ (Folytatjuk.) * Nemcsak hazánkban, más országokban is egyre gyérül a »komplett« telefonfülkék szá­ma, aminek több oka is van. Az egyik az, hogy a fémvázas, ajtóval ellátott, üvegfalú fül­ke felállítása igen sokba ke­rül. Olyan jól nem lehet (nem érdemes) hangszigetelni, hogy ne legyenek hallhatók a be­szédfoszlányok, és ezzel el is veszti tulajdonképpeni jelen­tőségét. Az egyedüli, ami a te­lefonfülke mellett szól az, hogy szabad területen mind a készülék, mind a telefonhasz­náló számára védelmet nyújt az időjárási viszontagságok el­len. A párizsiak »űrsisaknak« nevezték el a képen látható telefonbúrát, mely árkádok alatt, aluljárókban, kapualjak­ban stb. elhelyezve jól meg­felel a telefonfülkék helyett. Az átlátszó, plexiüvegből ké­szült »űrsisak« megnehezíti a készülékeket feltörő, megron­gáló tolvajok dolgát is, hi­szen nem tudnak olyan hábo­rítatlanul »dolgozni«, mint a zárt telefonfülkében. A fél­gömb alakúra kiképzett, visz- szafelé hajló oldalfalú telefon- búra hangos beszédnél is igen jól megőrzi a »telefontitkot«. A búrán ejtett felső kivágás­sal az extra magasságú tele­fonálókra is gondolt a francia telefontársaság. SOMOGYI NÉPLAP WM Szombat, 1972. márcina 4. Eg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents