Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-31 / 77. szám
Szürke kalap, kampós bot A PARKOK többnyire hasonlítanak egymásra. A nagyatádi Szabadság parkban is olyan cserjék, virágok, növények, kis utak vannak, mint a legtöbb má- m. síkban. Most még ez is épp olyan kihalt, mint a többi. Őre is olyan, mint a legtöbb parkőr. Cserzett arcú, szürke kalapos, és örökké füstölög szájában, a cigaretta. Kametler Fe- renc gyermekkorától elkötelezettje a természetnek. Ha kérdeznék tőle a fák korát, biztosan ezt mondaná: »■Néhány egy idős velem!« Hiszen együtt nőttünk fel! Vihar tépte koronáikat, edzette, erősítette testüket...« Most nem volt vihar. Nem fújt a szél, nem tépte a fákat, eső sem esett. Sütött a nap. megvilágította a keskeny utakat. Az öreg parkőr nézte a napot, csodálta fényét, a hatalmát, s irigyelte is egy kicsit. A sugarak elérték a fákat, az öregember szembenézett velük. — Nyugdíjas vagyok, nemsokára egy éve lesz, hogy nem dolgozom a régi szakmában. Április 6—9 Diáhssínjátszó napok Előkészületben: Zenés Csiky-darab Április elején kerül sor a csurgói diákszínjátszó napokra, melyet harmadízben rendez meg a Csurgói Nagyközségi Tanács, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási, köziművelődési és’ szakoktatási főosztályai, a Népművelési Intézet, a KISZ kb és a megyei bizottság. A rendezők sorában találjuk a csurgói Csokonai Gimnáziumot is. Huszonnyolc együttes vesz részt a diákszínjátszó napokon az ország különböző részeiből, huszonnyolc iskola képviseletében. Három szakmunkásképző intézeti irodalmi színpad érkezik a fővárosból. S ugyancsak Budapest »színeit« képviselik a Földes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola és a Madách Gimnázium diákjai. Nagykőrösről, Szeghalomról, Pécsről, Szekszárdról, Rútságról, Tatabányáról, Monorról, Győrből, Szentesről, Debrecenből, Miskolcról, Kiskőrösről, Nagykanizsáról, Hajdúszoboszlóról, Veszprémből, Szökésié .érvárról, Szombathelyről érkeznek diák3zínjátszók. Sőrnagyból négy csoport vesz részt, a siófoki, a nagyatádi, a csurgói és. a kaposvári Táncsics Gimnázium tanulói, valamint a I-aünca Művelődési Központ gyermekszínpada. A szereplések mellett a diákszínjátszók fellépnek a környező községekben is. Napközben kirándulásokat szerveznek a részvevők számára. Szeretem a virágokat, a természetet, nem is tudnék meglenni nélkülük. — Mikor kezdi a munkát? — Általában reggel nyolckor. Tizenegy óra felé hazamegyek, pihenek egy kicsit, majd három órakor újra kijövök. A szökőkútnál beszélgettünk. A szürke kalapot mélyen a szemébe húzta. Régi kam- pósbotját a szökőkút pereméhez támasztotta. Borostás arcán nyoma sincs a fáradtságnak. — Szép nagy ez a park. A galambok mellett már a szarkák is megkezdték a fészkek építését. Tetszik nekem ez a munka, kérem — mondja, s az utolsó szót olyan kedvesen erős hangsúllyal, mintha anélkül az egész mondat értékét veszítené. — A park mellett van a fürdő. Gyakran járunk oda a feleségemmel betegségünket gyógyítani. A zöldellő füvet néhol barna földkupacok tarkítják. Elkapja pillantásomat, s megelőzve a kérdést ,már mondja is: — Vakondtúrások! Sok munkálkodik errefelé, de ilyenkor már nem dolgoznak, csak napkelte előtt. KOSSUTHOT szív, percenként kialszik a tűz, percenként kell újra rágyújtania. Üjra feltámad a szél, gyakran el- íoltja a gázöngyújtó lángját. — Kanadai — mondja. — Tavaly két hónapig voltam kint a fiamnál. Hatalmas parkok vannak arrafelé, meg óriási hegyek, vízesések, de nekem mégis az »én« parkom tetszik a legjobban. Nem lakom messze, gyalog járok, a botom segít. Ezt többek között azért is hordom magammal, mert így látják, hogy én vagyok az őr, de azért nem kell tartaniuk tőlem. Nemsokára kapok egy karszalagot is. Pirosat. Akkor már messziről lehet látni, hogy itt vagyok. R. G. A zenekari árokban Orosz István karmester ül a zongoránál, Laczkó Mihály rendező a nézőtér közepéről figyeli a színpadot, Hetényi János koreográfus pedig tánchoz igazítja a párt. Pontosabban a táncot igazítja a pár — Réti Erika és Takács Gyula — duettjéhez. A nagymama ősz hajjal, csöndes, jóságos mosollyal nézi a fiatalokat, ö a középpont, a címszereplő Csiky Gergely: Nagymama című darabjában — Farkas Anny Jászai-díjas. Laczkó Mihály rendezővel beszélgettünk a darabról. — Ügy vélem, kötelességünk is volt, hogy a jubileumi évben Csiky-darabot válasszunk. A Nagymamát eddig többnyire amolyan kamaradarabként játszották, ezt alakítottuk át zenés vígjátékká. — Ebből az alkalomból született a zenés változat? — Félig igen. Hajdú Júlia zenéje és G. Dénes György versei már elkészültek ugyan, de a mostani bemutatót még alapos átdolgozások előzték meg. Az a célunk, hogy a kitűnő drámai anyagot zenével töltsük meg, tánccal élénkítsük. Igaz, az eredeti játékidő bizony alaposan a múltba viszi a nézőt, de mi a jelenhez is akarunk szólni több utalással. A múltból indul, de a jelenbe »érkezik«, a ma nézőjéhez. — Vajqn ez nem csorbítja a darab eredetiségét? — Véleményünk szerint nem. A darab prózai részén alig változtattunk. Ügy látjuk, hogy eredeti értékei megmaradtak, s nem süllyedt a drá- maanyag librettószintre. Sőt! Nagyon szép feladatnak ígérkezik énekes színészek számára is, hiszen nemcsak dalban, hanem játékban, igazi drámai előadásban is bizonyíthatnak. Hetényi János mint ven- vendégművész — a Pécsi Balett tagja — irányítja a táncosokat. Somoss István és Orosz István dirigálja a zenés vígjáték muzsikáját, a díszleteket Nagy Sándor, a jelmezeket Szekulecz Judit tervezi. A bemutató előadást április 7-én tartja a színhár. x. T. Az első női követ Alekszandra Kollontaj 1934-benfAa száz éve 1872. március 31-en született az orosz munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a kiváló szónok és publicista, az első szovjet diplomaták egyike, Alexandra Mihajlovna Kollontaj — az első női követ a diplomácia történetében. A szép és okos, fiatal teremtés Domontovics cári tábornok lánya volt. Több idegen nyelven beszélt. Társadalmi helyzetének megfelelően ment férjhez, családi élete azonban nem volt boldog. Alexandra nem tudott megbékélni a körülményei nyújtotta polgári életmóddal, nem elégítette ki. Ifjúkorától vonzotta az emberi szabadságért, a nép boldogságáért folytatott forradalmi harc. Elvált férjétől, néhány évet külföldön töltött, ahol a munkásmozgalmat, a társadalomtudományokat tanulmányozta. Útja a forradalomhoz, a bolsevikekhez, Leninhez vezetett. Miután visszatért hazájába, a szocialista sajtóban lépett fel bátor hangú írásaival. 1908-ban a textilmunkások között kifejtett politikai munkáért és a »Finnország és a szocializmus« című könyvében publikált, fegyveres felkelésre szólító felhívásért bírósági eljárást indítottak Kollontaj ellen. Kénytelen volt külföldre emigrálni, ahol 1917-ig élt és dolgozott. Kapcsolatot tartott fenn Leninnel, tanulmánygyűjteményt írt a munkásmozgalomról és harcairól. Ekkor született híres munkája, a »Társadalom és anyaság« című könyve. ándorka tavaly egy kis teherautót kapott névnapjára Papától. Azóta azzal fuvarozza a homokot, a katonákat a homokvárba, az árut a boltba, sőt egyszer már a Holdon is járt vele. Üzemanyagot fuvarozott az űrhajókhoz. A névnapra kapott autó tehát fő-fő játéka lett kis hősünknek, egészen addig, amíg Mama nem szólt. — Az idén különösen szép ajándékod lesz, Sándorba — mondta titokzatosan, és bütykös ujját fontoskodva fölemelte. Aztán fölrakta az ókulát, és bóklászva olvasgatott egy levelet, a villanykörte alá fordítva a papírt, hadd ömöljön szét a fény a sorokon. Sándorka kiállt az ajtó elé, azon gondolkodott, hová nyargaljon a hírrel, végül is Pistának mondta meg. Pista olyan öreglegény volt. Minden évben hizlaltak Papiék egy disznót a lakodalmára, de ő csak a motort nyüstölte állandóan. Pedig szereztek volna asszonynak valót nem egyet. — Jajaaj, mit kapok Sándorra — ugrálta körül a gyerek, miközben csutakolta az MZ-1. — Mit kapsz? — Azt még nem tudom, de a Mama ígérte, hogy különösen szép ajándék lesz. — Akkor úgy lesz. Na, si- pirc vacsorázni... Vacsora közben észrevette, hogy Mama odasúgja Pistának: — Levél gyiiít... — Kintről? — Ja. Ránéztek és nem beszélőbb többet. Sándorba megmosakodott és lefeküdt a másik szobában. Úgy tett, mintha aludna. Aztán odalopódzott az ajtóhoz és átlesett a konyhába. Pista egy levelet olvasott. — Szép családi vasárnap lesz — mondta Mama, és ingatta a fejét. — Ez lesz Sándorka nagy ajándéka. Pista hallgatott egy nagyot. — Azért bele ne lovalja magát, anyám. Nem biztos, hogy annyira odáig lesz tűle Sándorka. Nem árt valami játékot is venni neki... — Nem érted te ezt, Pista... Aztán a tsz-röl beszéltek, meg mindenről, úgyhogy Sándorka visszanyargalt a paplan alá. Már eloltották a villanyt, Papa is bebújt az ágyba — egy szobában aludt Sándor- kával —, de a fiú nyitott szemmel leste a sötétet. Ilyenkor sorra vette még magában a házi feladatot, de most kérdések ugráltak benne: Mi lesz az? Mi lesz az? így álmodott aztán kisautóról, repülőről, még egy farkaskutyáról is, mert a Ber- tinek a III. a-ban van egy Bobija. Mondani sem kell, hogy számolta a napokat Sándorig. Amíg el nem jött a nevezetes névnap. Mama ébresztette. Az ünnepi bársony fejkendőt kötötte fel, és valahogy ájtatosabb volt, mint máskor. Papa borotválkozott a konyhában, Pista pedig egyik haverjának a motorját bütykölte nagy igyekezettel. — Isten éltessen, Sándor- kám! — mondta a mama és megcsókolta. Sándorka kivágtatott a konyhába, odaugrott Papához, arcúnak leborotvált felét megcsókolta: — Isten éltessen, Papa. — Erőbe, egészségbe — súgta Mama. — Erőbe, egészségbe — visszhangozta Sándorka. Papa megölelte, simogatta a fejét: ő is ünnepélyes volt, mert ő is Sándor. Így kezdődött minden Sán- dor-nap a házban. Pista is bejött, kezet mosot, ő már meggratulálta Papát, s most ő volt soron. Szokás szerint feldobta a levegőbe, meghúzta a fülét, és máris állította a lavór elé. Sándorka izgatott volt, mert jó, hogy iskola nincs máma, mivel ki tudja, mi okból, eltolták egy nappal, vasárnapra az ünnepet. Igaz, Papát már tegnap este meg- köszöntötték a keresztapáék. Mama az ünneplőt hozta ki, megf ésülte szépen. Aztán csak ültek a konyhában. Mikor hozzák már? Mikor hozzák már? Marna a vekkert nézte izgatottan. Pista inkább komornak látszott, mint ünnepélyesnek. Papa pedig kiállt a konyhaajtó elé, mintha sütkérezne. Mi lesz már? Mi lesz már? — zakatolt a kérdés Sándor- kában. — Kapcsold be a rádiót! — szólt Mama Pistának ünnepélyesen. Sándorka nem értett semmit. Miért a rádiót? — Állj ide, Sándorka! — mutatott Mama maga elé. — Talán tisztelegjen is?! — kérdezte ingerülten Pista. Mama egy szót sem szólt rá. Mikor recsegve, sípolva megszólalt a rádió, Mama odaintett. — Figyel), Sándorkám! Pista eldobta a cigarettát, és rágyújtott egy másikra. Üzenetek hallatszottak. Egyik a másik után. Sándorka semmit sem értett. Papa is bejött, leült a székére, és nézett maga elé. Arra kapta fel a fejét, hogy a falujuk nevét hallja, aztán: ».. .erőt és egészséget, hosszú, boldog életet kívánunk névnapján szeretett apánknak, sokszor csókoljuk Mamát, Pista öcsénket. A dalt nekik, de különösen kisfiúnknak, Sándorkának küldjük névnapjára, legyen jó gyerek és szófogadó. Apu és Anyu Montréálból, a mesz- szi távolból.« — Neked szól — simogatta Sándorka fejét Mama, és sírt. Sándorka szeme elé két elmosódó arc úszott. Aztán Mama hangját hallotta: — Ez a legszebb ajándék. Ugye, kisfiam? Sándorka csalódottan lehajtotta a fejét és bólintott. Pista idegesen elnyomott egy csikket. A rádióból recsegve hallatszott: »Jaj, úgy élvezem én a strandot...« — Szép családi ünnep! — nézett gúnyosan Pista Mamára. Az csak sírt, Papa meg ült, ült, bámult kifelé az ablakon. — Röhögnöm kell a meghatottságtól ... meg a nagy- nagy szeretetüktől — mondta Pista, és megfogta Sándorka kezét. — Ez nem ajándék. Gyere! — Ne légy gonosz, Pista! — Gyere! — vitte ki Sán- dorkát Pista. — Hagyd űket — mondta Papa. Kint pedig elmentek hátra a fészerhez, és ott összecsapta a kezét Sándorka. Fényes kisbicikli támaszkodott az MZ-nek, csöngővel, fékkel, lámpával. Sándorka eddig az öreg női bringát hajtotta. Felült rá, és kikerekezett nagy büszkén az utcára. — Aztán vigyázz rá! — kiáltott utána Pista. Sándorka visszanézett, és látta, hogy Mama is, Papa is kinn áll az ajtóban, és utána néz. Kihúzta magát a nyeregben és csöngetett. Hosz- szan, boldogan. Tröszt Tibor Az első világháború kitörése előtt munkás- és nőgyűlések szenvedélyes szónokaként lépett fel Párizsban, Londonban és Berlinben. A forradalom hírére Pet- rográdba sietett, ahol agitációs munkát végzett a balti flotta matrózai között. Itt ismerkedett meg leendő férjével, Pavel Dibenkóval, a későbbi haditengerészeti népbiztossal. Kollontaj a forradalom győzelme után tagja lett a párt központi bizottságának, majd a szociális ügyek miniszterévé nevezték ki. A világ első női miniszterének nevéhez fűződik a nő- és gyermekvédelmi törvények kidolgozása, óvodák és bölcsődék létesítése. 1923-tól Alekszandra Kollontaj diplomáciai tevékenységet folytatott. Norvégiában, majd Mexikóban volt a Szovjetunió követe. Hamarosan a diplomáciai testület népszerű tagjaként emlegették. Amikor 1927- ben ismét Norvégiába került, régi jó barátként fogadták, s diplomáciai tevékenységéért három év múlva megkapta a norvég kormány legmagasabb kitüntetését. 1930-tól a Szovjetunió svédországi követe volt. Diplomáciai sikereit a svéd— szovjet hitelegyezmény megkötése, Svédország semlegességének megőrzése fémjelzik. Kiváló munkásságáért Kollon- tajt Lenin-renddel és a Munka Vörös Zászló érdemrenddel tüntették ki. 1945-ben, Moszkvába történt visszatérése után, élete végéig tanácsadóként dolgozott a külügyminisztériumban. ( SOMOGYI NÉPLAP Péntek. 1972. március 3L 5
