Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-30 / 76. szám

Egy kórházi ágyon az egész falu

Eldobott cigarettacsikkek. Ottfelejtett sörös-, boros-, pá- linkésüveg. Papírhulladékok. Csirkecsontok, kenyérmorzsa. Füst és por. Ennek a káosznak az egyik okozója — nyugodtan lehetne rá mondani — a »roham«.

Pedig egészen egyszerűen egy kétórás vasárnapi kórházi látogatásról van szó, ami nemcsak szemetet, hanem lelki bajokkal küszködő betegsereget is hagy maga után.

Hetenként három alkalommal van látogatás a kórházban. A legforgalmasabb természetesen a vasárnap. Ilyenkor érnek rá a legtöbben. Tízkor kezdődik, de féltíz körül már alig lehet megközelíteni a kaput. Mindenki elsőként szeretne érkezni, meglepetést szerezni. A probléma csak az, hogy ezek a meglepetések gyakran károsok a betegre.

Pontban tízkor, mint említettem, megindul a »roham«. Megrakodva, szatyrokkal a kezükben igyekeznek a látogatók az épületek felé. A napon meg-megcsillanak az üvegek, amelyek jó kis »hazait« tartogatnak, »nehogy szomjazzon a szegény sógor odabent«.

Szép és nemes dolog, hogy az emberek érdeklődnek egymás iránt. Nem hagyják cserben társukat annak betegsége idején sem.

Amit azonban egy ilyen vasárnap délelőtt a kórházi folyosókon, a kórtermekben tett séta alatt tapasztaltam, láttam, nem azonos a szeretettel, ragaszkodással, s főleg nem észszerű.

Vegyük például a legforgalmasabb osztályt, a szülészetet. Miért ez a legforgalmasabb?

— Mert a legnagyobb esemény egy gyerek megszületése — válaszol dr. Domány Sándor osztályvezető főorvos. — Ha egy faluról érkezett fiatal- asszony megszül, mindjárt az egész község lakossága látni akarja az újszülöttel együtt. És azt már senki sem veszi tudomásul, hogy egy beteghez a kórterembe csak két látogató mehet be.

»Egy kórházi ágyon az egész falu« — ezt kellett megállapítanom. Rátelepednek az ágyra kabátostul, nem gondolva, milyen fertőzést okozhatnak a kis asszonykának. Előkerülnek az elemózsiák.

— Milyen sápadt, gyenge szegény — hallom valakitől, —, ennie kell.

Ha tetszik neki, ha nem, beletömik. Tiltakozni nincs ereje, hiszen levegőt is alig kap, úgy körülveszik.

De nem lehet hatni se szép szóval, sem másként a látogatók »hadára«. Figyelmeztetéskor fölkelnek ugyan az ágyakról, eldugják a kosztot, kiviszik a tizennégy éven aluli gyermekeket, de mihelyt eltűnik az arra sétáló orvos vagy nővér, pillanatokon belül minden a régi.

A folyosón, mozgóágyop fekszik egy fiatalasszony. Sápadt, erőtlen. Valószínűleg a műtőbe viszik. De a körülötte állók nem törődnek azzal, hogy a dohányzást nemcsak a szabály, hanem jóérzés is tiltja ott.

Van lábon járó beteg is. Neki már könnyebb. De nagyon kétlem, hogy jót tenne az a »kocsmaállapot«, melyet a folyosók végén alakítanak ki látogatói. Körbeülik, rágyújtanak (szék hiányában még a földre is leülnek), és megetetik az ápoltat. A beteg, nem tudom miért, köpenyt sem húzott magára, lobogó ingszerűségben lézeng. Megetetik egy kis »gaiambfi« levessel.

Ezek apró képek.

— De ma aránylag nyugalmas napunk volt — jegyzi meg dr. Domány Sándor.

Nehezen tudom elképzelni, milyen lehet egy forgalmas vasárnap, amikor még inkább a feje tetején áll minden. S mindez a szeretet, ragaszkodás égisze alatt?

Azt hiszem, ez így semmiképpen nem helyénvaló. Változtatni is nehéz mindezeken. De gondoljunk arra, mi is fekhetnénk ott a kórházi ágyon mint betegek.

Fenyvesi Beáta

Nemesdédi

gazdagok

Gazdagság. Anyagi jólétet jelent a szó elsősorban. Falun házat, háztáji állatállományt, takarékbetétkönyvet — tele bejegyzéssel. De én nem ezekből a jellemzőkből indultam, ki. Nem az anyagi gazdagságot mértem föl Nemesdéden.

Egy nő a könyvek között

Könyvtárosnő. / Fábos Györgynének hívják, a környéken mindennapi név ez. S ugyan ki ne találkozott volna már falun ilyen gödrös arcú, mosolygós kedvű fiatalasz- szonnyal? Barna szem, barna haj. Ezek a külső jegyek. A belsők közül most csak kettőt: háromhónapos kislányához való viszonyát, mely sugárzóvá teszi lényét, és könyvsze- retetét.

Huszonegy éves. Három éve könyvtáros. De már régebben eljegyezte magát a könyvvel.

Kicsi gyerekkora óta olvas.

Könyvtárlátogató volt maga is, mielőtt »háziasszonya« lett ennek a jellegzetes világnak.

Hogyan is történt? Farkas Lászlót, a könyvtárost behívták katonának. Kellett a posztra valaki. De nem akárki. Aki . nagyon szereti a könyvet, csak érnék rá jobban. Olyankor 350

olyan. Farkas László Vas Ilonkát javasolta. A tanács vezetői is egyetértettek ezzel a javaslattal. így lett Vas Ilonka a községi könyvtár őre, kezelője. Férjhez ment Fábos György gépkocsivezetőhöz, ez is a családi krónikához tartozik. Sokszor ketten ülnek ott a könyvtári szobában, várva a látogatókat, az olvasni vágyókat. Amikor a kis Andrea megszületett, Ilonka a férjét küldte maga helyett a könyvtárba. Ne maradjanak olvasnivaló nélkül a nemesdédiek!

Évi négyezer forint értékű kötettel szaporodik a könyvállomány. Törzsolvasó réteg nevelődött fel. S ha egy-egy idősebb könyvtári tag meghal, Ilonka személyes veszteségnek érzi. Ez a szokatlanul ta- vaszias tél több olvasót vitt el a »törzsgárdából-««. Pedig milyen szorgalmasan jártak .csütörtökön és vasárnap délelőtt a cserére! 2600 kötet között válogathattak. .

Most kétszázharmincan

vannak, akik rendszeresen visznek innen regényt, novelláskönyvet. A téli időszakban megszaporodik a »tábor«. Akkor

kölcsönző kívánságait kell kielégíteni. De Ilonka bírja energiával. Ajánl, javasol, megbeszéli: mi tetszett, mi nem »ízlett« a nemesdédi olvasóknak. Megkérdeztem: ő maga milyen három könyvet vinne magával egy nagy külföldi utazásra? Mikszáth valamelyik regényét, Dympha Cusasck egy művét és Jókai Enyém, tied, övé című könyvét mondta.

A szegények igazsága

Bodrogi Károly bácsi úgy mondja, ő a legöregebb olvasója a községi könyvtárnak. Hetvennégy éves, s mióta a

gondolkodásmódjában fiatalos. Követi a világban történteket.

Arról szeret olvasni leginkább, hogyan tettek igazságot a szegények. Volt úgy, hogy a könyvek adtak életerőt neki a további napokhoz. Mert a könyv támasz a bajban. Sok mindenre találni benne orvosságot — ezt vallja Bodrogi Károly. S örül, ha fiatalokkal találkozik a könyvtárban. Megnyugtató számára, hogy olvasnak a gyerekek. Minél több ember lesz, aki szereti a könyvet, annál jobb világ épül. Azt mondja: Leninről sokat olvasott már, de még nem ele' Megjelent

a Somogyi Honismereti Híradó

A kiadvány első. »A hely- történetírás szolgálatában« című fejezetében Pillér Dezső néprajzi írását olvashatjuk. »A Kapos-folyó partján, a £ ,vízmenti’ Szabadi községben : még a negyvenes évek végéig • viselték a bő szoknyát és a i szép fejdíszeket...« — így \

kezdi rövid tanulmányát Gaál i Vagy Gáspárné ».4 magyar és í ■:"ib nők hagyományos nép- ‘ 'iselete Szabadiban« címmel, t -Természetvédelem« fejezet- • cím alatt a megye természet- « védelmi szempontból értékes • kerületeiről készített, kiegészí- j tésre váró jegyzéket, adatokat { olvashatunk.

Érdekes írásával hívja fel a , figyelmet Gelencsér Sándor;

járás honismereti eredményeit Gál merteti írásában.

munkáját, József isbetűt ismeri — olvas, ha egy félórányi szabad ideje akad. A Kossuth Lajos utcai ház konyhájában, szobájában minden polcon, asztalon könyvek. »Saját« kötetek és könyvtáriak. Lábán strandpapucs, rajta »otthoni viselet«, fején slides sapka. Szűk résű szeme fürgén jár olvasnivalóján. Móricz, Mikszáth, Gorkij művein leggyakrabban, ötven éve házas, a fél évszázad alatt de sokat mesélt olvasmányairól a feleségének! Gazdag embernek vallja magát. Aki szeret olvasni, az gazdagabb ember másoknál. Idegen földrészeket járhat be, régi korokba, vagy éppen a jövendőbe röpítheti olvasmánya.

Tsz-nyugdíjas. Kapálgat a szőlőjében — ez a dolga. Olvas — ezt is feladatnak tekinti. Talán ezért is maradt

llillillllllllli

Nemes György: miiiniiiiiiiii!

Dávid

es

Klolild

18. rész-Népi megszólítások és tiszte- < letadás nyelvi formája a Kapos mentén« címmel. Táj szavaink, a népi kifejezésfor- mák közismerten kihalóban 5 vannak. ^ A nyelvjárási kuta- j pe err5j Sose ír. Anyuci sem tások során számtalan, már- * beszél róla. Gertrudot mened- már elfelejtett kifejezést tár- j zseb. így kettészakadt a csa- nak fel. »Büsstii tájszavak« | Iád: apuci meg Gertrud kül- címmel dr. Várkonyi Imre ; földön, anyuci meg én itthon, tudományos munkáját olvas- J Talán sose látjuk többé egy- hatjuk. Ide kapcsolódik dr.

Király Lajos írása is, mely— Mit mondasz, anyuci?

Ezt dadogva kérdeztem.

— De be kell látnod, hogy ilyen fiatal gyerekeknek még nem való a szerelem — folytatta.

Zokogva kiabáltam:

— De hát értsd meg, anyuci, nem vagyok szerelmes Dávidba ... En Karéiba voltam szerelmes. Ez más!

— Ez az — mondta anyuci.

— Én csak azt javaslom, hogy kevesebbet találkozzatok.

— De hát keveset találkozunk — kiabáltam.

— Egész nap együtt vagytok

— mondta anyuci.

— Miért zavarnának? Mit csinálnak? — kérdezte.

— Csivitelnek eszeveszetten. Már hajnalban felköltik az embert — válaszoltam.

— Hajnalban csivitelnek? Hajnalban már ébren vagyok. Űjabban ugyanis nem tudok aludni — mondta anyu.

Nagyon szeretem anyut, de most úgy éreztem, ha itt marad, akkor kevesebbet lehetek együtt Klottal. És gyakorolni se tudok majd. Hiszen ha a két koncertet tanulja, nem tülkölhetem tele a házat. Pedig most volna időm, mert a málnaszedés befejeződött.

— Elment az eszed mondtam, és újra a számhoz emeltem a hangszert.

A fiú fölemelte a kezét. Kezében egy bot volt.

—» pucolás! — mondta, és láttam, nekem akar rohanni.

Teljes hangerővel belefújtam a hangszerbe. Nem lehet, hogy ezt Klót ne hallja meg!

A fiú valóban nekem rontott. Én védekezőn a klarinétot tartottam magam elé.

— Vigyázz, ez szabálytalan — kiáltottam rá.

Megtorpant.

— Jó — mondta. — Eldobom

— De éjszaka nem vagyunk _ Elrohantam Klothoz, nehogy a botot. Te is dobd el a klaben a lótenyésztéssel kapcsolatos népi szóki ncsgyűjtésböl kapunk ízelítőt. A »Figyelő« című fejezetben a három somogyi helyismereti kiadvány- |lam- .. ról írnak. Elemzőén bíráló I ~

I mást.

Üjra sírni kezdtem. És észrevettem: anyuci is könnyezik.

— Neked van szíved, kislányom — mondta anyuci, mikor újra megszólalt.

— Biztosan van — válaszolegyütt — kiabáltam tovább is.

Mintha anyuci abbahagyta volna a könnyezést. Mintha mosolygott volna.

— Még csak az kéne — mondta. — Legyetek kevesebbet együtt. És amikor nem vagytok együtt, akkor gondolj rá — mondta anyuci.

Nem válaszoltam. Ismertem anyucit. Tudtam, hogy a tilalmat nem veszi komolyan. És különben sem ér rá, hogy ellenőrizzen.

de veszélyes is —

_ .. , , * mondta anyuci.

Sümegi György »Nehány szó t _ Miért? _ és csodálkozva egy Somoggyal kapcsolatos • rá.

szociológiai felmérés tanulsá- t _ ^jem akariak eltiltani gátról“ című írása. i Dávidtól — mondta.

Tímár Jenő András beszá-1 Megrémültem. Éreztem, mól az V. országos diák hon- 1 hogy a nyakamon megmered- ismereti táborról. A marcali1 nek az izmok.

Váratlanul beállított anyu. A délelőtti vonattal érkezett. Azt mondta, főként pihenni jött. Meg a két koncertművet akarja gyakorolni, de lehetőleg nem zongorán. Majd kifekszik az erkélyre, nyugágyban, és úgy biflázza fejből a zongoraszólamot.

— Közben ideköltözött egy fecskepár. Nem fog zavarni? kérdeztem anyutól.

ő lepjen meg. A klarinétot beraktam a tokba, s úgy csaptam a hónom alá. Az erdőrészen a turistaháztól vagy száz méterre megálltam. A klarinéton elfújtam a mi kis dallamunkat. Az Éji zenét, vagy másképp: a málnadalt, délelőtt tizenegykor. Ez a házig hallik, biztos. Klót meghallja, és akkor jön.

Vártam öt percig, Klót nem jött. Újra elfújtam a dallamot, és megint vártam. Klót még még mindig nem jött. Harmadszor is számhoz emeltem a klarinétot.

Ekkor megreccsent a közelben az ág. Az egyik fa mögül Darkó Pista lépett ki.

— Ne erőltesd magad, öcsi! — mondta. — Klotild barátnőd nem jön.

Leengedtem a klarinétot.

— Mit beszélsz?

— Hallottad. Klotild nem jön. Eltiltották1 tőled.

get. Minden vele foglalkozó művet szeretne megismerni.

A gyerekeit is könyvolvasó embereknek nevelte. Lehet-e ennél eredményesebb a nevelés?

Régi korok ismerője

Van-e olyan ember, aki lemorzsolódik az olvasói »törzsgárdából«? Ezt is megkérdeztem Fábos Györgyné könyvtárostól. Nemesdéden erre nincs példa. Igaz: Varasdi Sándor elég régen járt már a Kossuth utcai épületben.

De nem tekinti magát »le- morzsolódottnak«. Sőt, hatvan- kilenc évesen is olyan tűzzel beszél a számára legkedvesebb irodalomról, hogy azonnal »meggyőzöttnek« tekintem magam. De nemcsak beszél, kérdez is. Tudom-e, hogy Verne már megjósolta a mi századunk nagy találmányait? Tudom-e, hogy József Attila a legnagyobb proletárköltő volt? Tudom-e, hogyan bukott el a Dózsa-felkelés?

Mindent olvas, de azért a történelmi regényeket legszívesebben. Bethlen, Zrínyi, Rákóczi koráról szinte a történész szemléletével beszél. Felesége mellette áll, hallgatja, hogyan ömik a szó az urából. A sokat olvasott ember köny- nyebben fejezi ki magát. Ez is hozzátartozik a könyvszerető gazdagságához.

Nem csoda, hogy Varasdi Sándor olyan kiéhezett most a könyvekre. Nemrégiben házat épített, most meg a gyümölcsös adott munkát, nem ért rá olvasni, csak szakkönyrinétot!

Elhajította a botot. Egy fához mentem, s annak tövébe tettem a klarinétot. j

Szembefordultunk egymás- • sál. Zömökebb volt és izmo- , sabb nálam. És néhány évvel | veket. Sok pótolnivalója van — idősebb, tehát tapasztaltabb, j úgy érzi. Tizenöt évig aratóNem látszott nagyon egyenlőnek a viadal. De mit tehettem? Ez a fiú nem bocsátja meg, hogy Klót engem szeret. Most Klót szerelméért fogok verekedni. Ha kell, megsebesülök. Ha kell, meghalok.

Egymásnak rontottunk. Pillanatok alatt a nedves fűvön hemperegtünk.

A fiú nem volt szabályos birkózó. Én viszont tanultam szabadfogású birkózást. Némán viaskodtunk. Rajta rövid ujjú ing volt. Ezt sikerült ösz- szeszaggatnom. Hamarosan fölébe kerekedtem.

(Folytatjuk.)

munkás volt, akkor nemigen jutott könyvhöz. Be kell hoznia a hátrányt! Sokat olvasna magyar íróktól. Maiaktól is. Hiszen a lánya — védőnő — olyan sok szépet mesélt neki a mai magyar irodalom egy- egy alkotásáról! Meg akar ismerkedni ezekkel is.

És ez a megismerkedni vágyás a legjellemzőbb ezekre a »gazdagokra«. Hiszen a »vagyont« gyarapítani kell!

Nemesdéd gazdag falu.

Leskó László

SOMOGYI NÉPLAP

Csütörtök, 1972. március 30.

s