Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám
felszabadulás óta az első w.• Átfogó képet ad az elemzéshez a mezőgazdasági összeírás Interjú Vida József igazgatóval A távirati iroda jelentéséből már ismert, hogy áprilisban egy nagyszabású, több fokozatban végrehajtott mezőgazda- sági összeírás kezdődik. Ehhez hasonló, részletes fölmérés hazánkban eddig mindössze kettő volt: 1895-ben és 1935-ben. A nagy munka megkezdésének küszöbén felkerestük Vida Józsefet, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának vezetőjét, hogy tájékoztassa lapunk olvasóit. — Mi a célja ennek a nagyszabású, a mezőgazdaság egészére kiterjedő adatgyűjtésnek? — Az indíték kettős — mondta Vida József. — Elsősorban érdeke a magyar mezőgazdaságnak, másrészt ez az érdek találkozott az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének (FAO) a világ mezőgazdaságának összeírására vonatkozó felhívásával. Először néhány szót a hazai indítékról. Az igaz, hogy sok adattal rendelkezünk a mező- gazdaságról, és az utóbbi években elsősorban a nagyüzemi gazdaságokra vonatkozóan kialakult az állandó beszámolási rendszer. Emellett a kisüzemek időnkénti összeírása is nyújtott ismeretanyagot. Mindez azonban távolról sem volt teljes. Nem lehetett követni pontosan a mezőgazdaság fejlődését, problémáit, igen sok kérdés megválaszolatlanul maradt. Ügy lehetne mondani, hogy ez a statisztikai munka nem követte nyomon a fel- szabadulás, de főként a mező- gazdaság szocialista átszervezése óta bekövetkezett társadalmi átalakulást, nem tükröződött megfelelően a mezőgazdaság technikai színvonala, a termelési viszonyok, a termelőerők állapota. Ez a nagyszabású munka most abban különbözik az eddigiektől, hogy egy időben, az összes szektorra kiterjedően veszi számba a termelői tevékenység minden lényeges körülményét. Csak egy ilyen fölmérés adhat biztonságos alapot az elemző munkához a tervezéshez. Ez a belső indíték szerencsésen találkozott a világszervezet ajánlásával. A FAO felhívta tagállamait, hogy a hetvenes évek elején lehetőleg egy időben, azonos módszerekkel mérjék föl mező- gazdaságuk helyzetét. így ezzel a munkával lehetővé válik majd nemcsak az országon belüli elemzés, hanem a nemzetközi szintű összehasonlítás és értékelés is. — Somogy gazdaságában az ipar számottevő fejlődése mellett a mezőgazdaság a fő ágazat. Mit jelent a megyében ez a fölmérés? — Somogy sajátos helyzetben van éppen az adottságai miatt. Nem túlzás azt mondani, hogy nálunk különösen jelentős ez a munka. Az összeírás súlypontja elsősprban a nagyüzem — s ez érthető, hiszen a termőterület, az eszközök többsége azok tulajdonában van. De az összeírás a lakosság többségét is érinti, és ez lesz a feladat bonyolultabb szakasza. Hiszen — ahogy már megjelent a közleményben — a fölmérésbe bevonják azokat is, akik 400 négyszögölnél több földterülettel, vagy 200 négyszögöl gyümölcsössel, szőlővel, kerttel vagy állatállománnyal rendelkeznek. Megyénkben becslés szerint a lakosság túlnyomó többségét, mintegy 95 százalékát kérdezik meg az összeírok. — Hozzávetőlegesen tehát a mintegy kétszáz nagyüzem mellett százezer otthonba kopogtatnak be a megbízottak. A nagyüzemi összeírás ráadásul egyszerűbb, szervezettebben lebonyolítható. Ez arra int, hogy ezúttal inkább a lakosságra vonatkozó, összeírással foglalkozzunk. — Az összeírás több lépcsőben történik. A lakosságot érintő, leglényegesebb szakasz most, április elsején kezdődik és április közepéig tart. Ennek során keresik fel meg- bízottaimk a mintegy százezer családot. Az összeírás a főbb alapadatokat szolgáltatja majd: hány háztáji, hány kisegítő gazdaság van a megyében, 3,5 ezer szerződés hol, milyen mértékű az állattartás, milyen a mezőgazdasággal foglalkozó családok ösz- szetétele, kor és nem szerinti megoszlásban hányán foglalkoznak a mezőgazdasággal, a munkaképes korúak közül kinek milyen a munkaviszonya, a szakképzettsége és a többi. Nem lehet mind felsorolni, hiszen ezeken a kérdőíveken több mint száz kérdésre kell válaszolniuk. Ezt a fölmérést a kisüzemeknél az év során még háromszor egy újabb követi, de akkor már csak a kisüzemek tíz százalékához térünk vissza. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a tízszázalékos arány a nagy számok törvénye alapján megfelelően jellemzi majd a megyét. Ennél a bizonyos tíz százaléknál az összeírás még az áprilisinál is részletesebb lesz. — Kétségtelen, hogy ez a fölmérés hatalmas munka, és mindkét fél részéről — értem ez alatt a statisztikai hivatal dolgozóit és a mezőgazdasággal foglalkozókat — igen nagy figyelmet kíván. A megyei igazgatóságnak milyen kérése, javaslata van azzal kapcsolatban, hogy ez a nagy horderejű összeírás hibátlanul, a való helyzetnek megfelelően, határidőre elkészülhessen? — Mindenekelőtt szeretném elmondani azt, hogy az adatszolgáltatás kötelező, és szeretnénk őszinte adatokat kapni. A hamis adatoknak semmi értelmük, hiszen a név és a lakcím csak azért szerepel a kérdőíven, hogy a megbízottunk tudja, kit kell fölkeresnie, azután az adatok kizárólag statisztikai célt szolgálnak, a számok teljesen személytelenné válnak. A valóságos adatok közlése közérdek, a torzítás felbecsülhetetlenül káros, hiszen ezzel a sok költséggel járó, nagy munkával hiteles képet szeretnénk kapni mező- gazdaságunk egészéről. A számlálóbiztosok hatósági emberek és titoktartásra kötelezettek. Plakátokkal, különböző felhívásokkal igyekeztünk tudatosítani ezt a munkát. A számlálóbiztosokat — összesen mintegy hatszáz embert — kioktattuk, egyszóval munkára készen állunk és arra is, hogy az adatgyűtés végén nyomban megkezdjük az összesítést. Bízunk benne, és nagyon szeretnénk, ha ez a munka zökkenők nélkül, a való helyzetnek megfelelően, pontosan elkészülne. Ehhez kérjük a lakosság jóindulatú támogatását — fejezte be Vida József. V. M. Vizsgaszellemből — jeles Vizsga. Lázt, hideg-meleg váltakozását jelentő szó. A diák életének szabályos periódusaiban, a vizsgaidőszakban legalábbis. Vajon a felnőttében is? Igen. A feszültség érezhető volt ott, Vesén. Tizeniketten vártak tételükre. A szemek majd felcsillannak vagy bepárásodnak, ha felolvassák a kérdéseket, amelyekre válaszolniuk kell. Aszerint, ahogy érzik., készültek-e erre, vagy . kevésbé tartották fontosnak. Szakmunkások akarnak lenni — ezt írtuk róluk néhány hónappal ezelőtt. Szükség van rájuk, egyre égetőbb szükség. A mezőgazdasági üzemekben folyó munka sikerességének legfontosabb tényezői között tartjuk számon az adott gazdaság szakember-ellátottságát. A vései, a nagybajomi és a segesdi szövetkezet vezetői is így látják, ezért is iskolázták be erre a tehenészeti szakmunkásképző tanfolyamra ezeket az embereket, akik most egyik vizsgájuk kezdete előtt pár perccel még szorongva ültek. Gombik Ferenc, a lengyeli Szakmunkásképző Iskola tanára is érzékeli ezt az izgatott légkört. Feláll, mosolyog. ■Meleg szeretettel köszöntöm önöket, a vizsgát megkezdjük. Nincs okuk az izgalomra. A jó felkészülés most hozza meg gyümölcsét«. Nyugodtsága nemcsak imponáló, hanem idegnyugtató is. Látom az arcokon, hogyan oldódnak a feszes vonások. Azt hiszem, egy pillanatra valamennyien egyre gondoltak: csakugyan nem lehet bajenynyi. végighallgatott előadás, ennyi készülés után. És hiába keresnénk a vizsgabizottság arcán a szigort, melyet a diák szeme hajdan ott látott, vagy inkább: látni vélt. Hiszen a vizsga eredménye egyúttal az ő munkájuk mércéje is. Tóth Tibor segesdi főállattenyésztő, Kerekes Ferenc vései főagronómus, Turula Sándor tanfolyamvezető, Jandrics Sándor csúcstitkár és Beke Tamás agronómus osztályozza a tételeket, aztán elhangzik az első kérdés. Most politikai ismereteikről kell a tanfolyamot végzőknek tanúságot tenniük. . — Beck Pál! Beszéljen hazánk felszabadulásának jelentőségéről. A szorongás messze száll, a nyelvet kötő béklyó lazul. Előibb lassan, aztán egyre sebesebben illeszkednek a szavak mondatokká. Gombik Ferenc biztatóan 'bólint. És Beck Pál már nemcsak általánosságban beszél a felszabadulásról, hanem belefűzi a feleletébe saját emlékeit is. A sum- másélet keserveiről beszél, s aztán — mintegy összehasonlítva a régit az újjal — a jelen időt elemzi. Helyzetét, helyét, életét ebben a társadalomban. A csend állóvizében csobbannak a mondatok kövei. S ettől a kis epizódtól valahogy még inkább ünnepélyes lesz ez a hétköznap, mely tán pirossal íródik majd be egy- egy vizsgázó emlékezetébe.. Szárnyaltat kapnak a többiek is. Farkas György né, a tanfolyam legeredményesebb hallgatóinak egyike, Gróf László, Böröcz Béla, Filó László, Király Kálmán. Van közöttük, aki csak a televízió adásait kíséri figyelemmel, s az újságokat, de akad olyan is, aki ■■messzebbre szeretne látni«, egy-egy területtel jobban megismerkedni. Beszélnek a KGST-ről, a Varsói Szerződésről, a nők helyzetéről, s a két világháború közötti időszakról. S közben — ha megakadnak, vagy gyűjtik gondolataikat — egy-egy kisegítő, továbblendítő kérdés hangzik el Gombik Ferenctől, Jandrics Sándortól vagy Tóth Tibortól. Egyszerű emberek vizsgáznak, akik a mindennapok munkájában már számot adtak helytállni tudásukról. A vizsgabizottság ■■bekalkulálja« ezt, ez érződik. Mégsem osztják ■■.ingyen« a jó jegyeket. A vizsgázók talán nem is mérik fel: nemcsak a felkészülésükről adnak itt számot. Hitet tesznek — éppen felkészülésük a bizonyítéka —szövetkezetük, a szövetkezeti életforma mellett is. S feleletükkel is politizálnak. Azzal, ha majd otthon, a szűkebb pátriában vagy a munkahelyen elmesélik, milyen tételeket kaptak, s mit feleltek ezekre. Vizsgaszeilemből — jeles. De a műszaki, ismeretekből és a szarvasmarha-tartás tantárgyakból adott válaszok sem rosszak. Tizenket- ten vizsgáztak; Az átlag 3,5 lett. A tanultak a mindennapok munkájában lesznek hasznos segítőik. L. L. JSéha későn érkezik az alapanyag Jó volt az első negyedév Még néhány nap hátravan az év első negyedéből, de mérleget vonni — ha nem is pontosak még a számok — már lehet. Szerecz Lászlótól, a VBKM Kaposvári Villamos- sági Gyárának igazgatójától kérdeztük: hogyan sikerült az első három hónap? — Az előirányzott termelési értékünk meg’esz. Nehezebb volf az év első negyede, mint a tavalyi. Igaz, ezzel nem sok újat mondtam, hiszen a feladatok évről évre nagyobbak. teljesítésük is mind több körültekintést követel. A 450 millió forintos idei terv 12 százalékkal magasabb a múlt évinél. Ezt a nagyobb termelési értéket lényegében ugyanakkora létszámmal és ugyanazzal a technikával kell biztosítanunk. Mindebből az is következik, hogv csak jobb munkaszervez '• re', egyenletesebb termeléssel érhetjük el céljainkat. Gondot okoz, hogy a rendelések gyakran későn érkeznek. A későn érkezett megbízások határidőre való teljesítésének első feltétele, hogy időben legyen t'.'.y/. anyag. S főleg e' nehéz «7evezni. Amíg a gyár U0 millió forint értékű .termékét (íbben a negyedévben elkészítette, körülbelül 5—600 szállítóval kellett egyeztetni a határidőket. A vevőkkel is sokat kell tárgyalni. Érdekes számot mondott erre Szerecz László: a kereskedelmi osztály évente nem kevesebb, mint 3,5 ezer szerződést köt a megrendelőkkel, s ezek mindegyikét időben teljesíteni nagy feladatot ró a gyárra. Hogyan sikerül? Szakosított előadók vannak az osztályon: mindegyik néhány termékkel foglalkozik, s így a kis tételek szállítási határidejére éppen úgy -tud vigyázni, mint a nagy cégek megrendeléseire. Jó volt az első negyedév — mondta az igazgató. A számok nyelvére fordítva ez azt jelenti, hogy a tervezett 106 millió forinttal szemben 110 millió forint értékű termék készült a szerelőcsarnokokban. A megrendelők tehát annak ellenére, hogy néhány alapanyag későn érkezett, időben megkapják a kért terméket. S a gyárnak, a munkásoknak nemcsak az a hasznuk ebből, hogy a 3,5 ezer szerződés egy -észének gondját letehetik hanem ez biztosítja az alapot a magasabb bérekhez, a nyereségesebb gazdálkodáshoz. Belülről ellenőrizni, a tulajdonos jogán TAVASZ VAN. Javában folynak a mezőgazdasági munkák. Vontatók szállítják a vetőmagot a határba az egyik dülőúton, burgonyarekeszekkel megrakott teherautó dübörög a másikon. A zsákok, ládák megüresednek, az emberek halomba rakják a göngyölegeket, aztán... Tavasz van, de még nem kerültünk annyira messzire a múlt év végi leltározásoktól, hogy ne emlékeznénk azok tapasztalataira. Időben még közelebb esnek a zárszámadó közgyűlések, az ott hallott ellenőrző bizottsági beszámolók. Bizonyosan sejti az olvasó, mire gondolok. Igen, a hiányosságokra, az elefelejtett, elveszett vagyontárgyakra, és ezek közül is csupán azokra, amelyek hiányként kimutathatók voltak, és bekerültek az ellenőrző bizottság év végi beszámolójába. Éppen ezért nem lehet túlzott az igény: a termelőszövetkezeti tagok vigyázzanak jobban közösségük javaira, sajátjukként őrizzék, védjék, óvják meg gazdaságuk fáradságos munkával gya- rapított vagyonát. Hogy ne kelljen évzáráskor azt mondani: nyoma veszett ennek vagy annak a forgóeszköznek. Mert, ugye, egy istálló vagy traktor nem tűnhet el — esetleg gondatlanságból megrongálódhat, amire ugyancsak számos példa van, de erre most nem térünk ki —, a kisebb értékű, azonban a maga idejében nélkülözhetetlen eszközök már könnyebben »elvesznek«. Azért használom az idézőjelet, mert a beszámolókban nemigen hallani olyat, hogy ezeket a dolgokat ellopták. Inkább úgy szerepel ez a tény, hogy például a tavaszi vetésnél elveszett hatvanöt zsák meg ötven krumplisláda, esetleg a vetésnél megmaradt mag sem került mind raktári bevételezésre. Mindennek nyoma veszett. Pedig megvolt. És így gyűlnek sorba az adatok, amelyek megtöltik a zárszámadó közgyűlésen majdan elhangzó ellenőrző bizottsági beszámolót. Apró dolgok ezek? Persze, hogy külön-külön azok, a húsz-negyven milliós összvagyonhoz képest elenyészően kis tételek. Ám, hogy mégsem keveset nyomnak a latban, az könnyen kiszámítható, ha ezt a sok. kicsit összeadjuk; ha csak a ténylegesen föltárt károkat, »elveszéseket« összesítjük, sejtve, hogy a valóság ennél talán többet is mutatna. Aztán kúsznak fölfelé a számok, és — sajnos — már csak akkor döbbenünk meg, ha tízezer vagy százezer forintos tételekről hallunk. Pedig, ha mindig idejében odafigyelünk, akkor megállhattunk volna menet közben, és nem kerekedhetnének ki olyan magas forintösszegek. Még mindig nem kielégítő mindenütt a belső ellenőrzés termelőszövetkezeteinkben. Pedig: a szövetkezeti gazdák — gazdái, tulajdonosai szövetke zetüknek. Ha a közös vagyon megrövidül, akkor személy szerint minden gazda kárvallott. Az is, aki hagyta, hogy az eszközök elvesszenek. Kivétel csak az a tag lehet, aki gondoskodott róla, hogy az a vagyontárgy »elvesszen«. Mindebből világosan következik, hogy oda kell figyelni a különféle vagyontárgyakra, és nem szabad hagyni, hogy bármi veszendőbe menjen vagy bárminek is lába keljen. Erre az odafigyelésre közérdekből szükség van, s nagy-nagy felelőtlenség, ha szem elől tévesztik a vagyonvédelem fontosságát. VONATON, autóbuszon utaztában az ember gyakran fültanúja olyan beszélgetéseknek, amikor más-más tsz-ből összevetődött gazdák egymásra liticálnak, hogy náluk bizony milyen jól megy a szövetkezet, szép részesedést kaptak, ez meg az épült a közösben. Ilyenkor úgy mondják: »a mi téeszünk«. Milyen jó volna, ha ez a tulajdonosi kifejezés kivétel nélkül minden közös gazdaságunkban olyan tartalmat kapna, amely a vagyonvédelemre, a javak gondos megőrzésére is vonatkozna. Azért, hogy kevesebb érték menjen veszendőbe abból amiért egvszer már meg- iolgozott a szövetkezet tagsága .. . H. F. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1972. március 30. 3
