Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-29 / 75. szám

Jelenkori krónikások VERS ÉS LANT D íszes iniciálék, nagy gonddal rajzolt sorok, kézzel írt könyvek jut­nak eszünkbe a szó hallatán: krónika. Az emberben mindig élt a vágy: többet tudni a régmúlt időkről, s híradást adni az el­következő nemzedéknek. E kedvesen fontos kötelességnek kíván eleget tenni immár sok száz községünkben a falukró­nikások hada, amely éberen figyeli szűkebb hazájában a jelen eseményeit, és tanulsá­gaival együtt papírra veti a jövő számára. Mi a szerepe, jelentősége, s egyáltalán van-e értelme az ilyen munkának? — kérdezték nemegyszer a mai krónikások­tól, hozzátéve, hogy a rádió, a tv, a Holdat járó emberek és automaták korában mindez talán naivitásnak tűnik. A lényeget érintő választ legelőbb is Mándics Mihály is­kolaigazgatótól, Bács megyei országgyűlési képviselőtől hallhatták: — A krónikaírás a jelen vál­tozásainak megfigyelésére, az események tárgyilagos értéke­lésére, rendszerezésére és köz­életi érdeklődésre nevel. Mi a módszere? Politikai tartalmánál és jel­legénél fogva, a Hazafias Nép­front kezdeményezésére jött létre, és történik a falu-, a város- vagy a szövetkezeti krónikaírás. Szerkesztő bizott­ságot alakítanak, amely két­hetenként, havonta rendszere­sen értékeli s bejegyezteti az összegyűjtött eseményeket. Az anyagot az önkéntes tudósítók gyűjtik össze a község, a vá­ros különböző területéről: a tanácstól, az egészségházból, a postáról, a tsz-ből, az üzemek­ből, az iskolákból. A munka természete miatt a tudósítók felkészítéséről is gondoskodni kell — többnyi­re szakkörszerűen —, hogy meglássák a fontos eseménye­ket, s a lényegest meg tudják különböztetni a lényegtelen­től. Ez bizonyos gazdasági, politikai, társadalmi ismeretet feltételez; ami viszont annál is inkább elsajátítható, mert az aktivisták között a társadalmi szervezetek, a KISZ, a Vörös- kereszt, a nőtanács tagjai, mind megtalálhatók. Tehát már eleve adott az alap, hi­szen e szervezetek, klubok többnyire a község közéleti, kulturális fórumaiként is sze­repet játszanak. S ahol felismerték — és alkalmazzák is a köz­vetlen politikai gyakor­latban — a krónikaírás lehe­tőségeit, ott a szerkesztő bi­zottság körében megtaláljuk a párttitkárt, a tanácselnököt, az iskolaigazgatót, a helyi gazda­sági vezetőket. De vajon hogyan lehet a napi életben, a vezetésben ér­vényesíteni a krónikák ada­tait, következtetéseit? Az egyes események, mint a választá­sok, falugyűlések, fontosabb tanácsülések (például az éves költségvetés tárgyalása) előtt a feljegyzett tények, számok bizonyító erejével agitatív ha­tás érhető el, kedvezően befo­lyásolható a közvélemény. Ám jól hasznosítható ez az anyag egyes kiállítások, jubileumok vagy éppen ünnepi megemlé­kezések szónoki beszédeihez, szövetkezeti taggyűlések elő­adói, felszólalói számára is. Már több mint egy évtize­des múltra tekint vissza e moz­galom. Híre miatt, díszes kivi­telezése és szerkesztése követ­keztében országosan is, Bács megyében is példamutatónak tekintik a csávolyi, valamint a foktői krónikát. Hasonlóan jó eredménnyel végzik ezt a munkát a Pest megyei Adony- ban, Érden, Solymáron, több­nyire a tanácsi vezetők a mű­faj legszorgalmasabb művelői. A Dunántúl egyik jeles kis­városában esztendők óta az a szokás dívik, hogy szilveszter napján a végrehajtó bizottság áttekinti az év végi bejegyzé­seket, hitelesíti a krónikát, s a kötetet harminc évre elzá­ratja a nyilvánosság elől. Nem különcködésből, hanem hogy ne sértsen esetleges érzékeny­séget, vagy netán hivatali tit­kokat. A múltkoriban arról érte­sülhetett a közvéle­mény az újságokból, hogy Baranya megye minden községében intézményesen be­vezették a krónikaírást. Igen örvendetes a hír, csak afelől hagy kétséget, vajon minde­nütt megteremtették-e hoz­zá a kellő társadalmi bá­zist, felkészítették-e módszer­tanilag az adatgyűjtésre, az értékelésre, a dokumentu­mok kezelésére az érintette­ket? Ez ugyanis elengedhetet­lenül szükséges. Mert az efféle politikai, népművelési munkál­kodásnál az önkéntesség, a szakmai felkészültség és az ügyszeretet — mondhatni — az eredményes tevékenység legfőbb záloga. jf Gede Márton IS eser pillangó Esztergomban él a 78 éves Blattny Lajos, a Magyar Rovartani Társaság tagja. Gyer­mekkorában a világhírű botanikustól, Dahlström Lajostól kapott kedvet a lepkék gyűjté­sére. Védetté nyilvánított gyűjteményében elsősorban a Duna-kanyar lepke faunájának példányai találhatók meg. 900 fajból 15 ezer lepkét tart számon. Apa A véletlen sodorta elém a hosszú szőke hajú kislányt, az Apát, s ezt a történetet. Úgy érzem, érdemes elmon­dani. A klub előtt, szombat-va­sárnaponként sorba állnak a fiatalok. Azok, akik ide jár­nak, jól öltözöttek, magabiz­tosak. Néztem a fehér asztal mellett ülőket. Mintha vala­mi ismeretlen szektának len­nének a tagjai — réveteg te­kintettel maguk elé nézve hallgatnak, csak lazán him­báló testük jelzi, hogy való­jában feszült figyelemmel kö­vetnek egy monoton ritmust. A belső teremből áradó ze­ne, mint egy hatalmas, lük­tető szív iszonyú dobogása, elnémítja a beszélgetni ki- sértőket. Ott bent, izgató, szí­nes fénycsóvák pásztáznak a különösen táncolókon. Fogolytáborokban, a mene­külést kisérlők után szalad­tak így fénycsóvák ... Csak azok egyszínű, fehér fények voltak. Ünneprontó hasonlat. Mint ahogyan ünneprontásnak tű­nik egy rangos ifjúsági klub­ban, táncoló fiúk, lányok kö­zött nevelőotthoni estékre te­relni a szót, meg rendőrségi kihallgatásra, egy konokul hallgató, megszeppent kis­lányt idézni, akinek könnyeit elnyelte az ijedtség, akinek arca kemény lett a szégyen­től. Lopott vagy csak nem bírt ellenállni a szappan is­merős illatának? A csend váratlanul és ta­pintatlanul szakadt ránk. Fel­erősödtek a szavak, kegyetle­nebbekké váltak. Asztalunk­nál, a hosszú, szőkehajú kis­lány ezt nem érzékelte. Ha­dart tovább, rövid életének állomásairól, — elvált szülei­ről, mostoha apjáról, kistest­véréről, majd a nevelőotthon­ról és Apáról. Aztán felug­rott, nagy szeretettel csókot cuppantott a mellettem ülő idősebb férfi arcára, elsza­ladt. Kettesben maradtam az idősebb férfival, Apával. így szólította öt a kislány. Hatal­mas termetű, egyenes tartá- sú ember, ötven év körül le­het. A hivatalos megbeszélésen már túl voltunk, amikor oda­jött hozzánk a kislány, még az előző zeneszünetben. így tudtam meg, hogy Apával, aki önkéntes ifjúságvédelmi felügyelő^ azon a rendőrségi kihallgatáson ismerkedett meg, hogy Apa hazavitte öt a nevelőotthonból, hogy ál­lást is szerzett és hogy ma van itt először a klubban. Megszólalt újból dübörögve a zene. Magamban azon tű­nődtem, hogy anélkül, hogy tapintatlan lennék, hogyan kérdezzem meg Apát, miért csinálta? Felesége van, egye­temista lánya, és tudom, hogy nem ez a kislány az első fia­tal, akit magukhoz vesznek, Sorkatonák, tisztek, civil vendégek ültek hétfőn este a FÉK új éttermében, ahol klub­esten lépett föl önálló műsorával Gordon Zsuzsa Jászpi-díjas művésznő, Benkő Dániel lantművész, Rónai Egon vezette be mind­kettőjüket kevés szóval, jó jellemzéssel. »Hitvallásom az emberség«. Ez volt .a mottója Gordon Zsu­zsa két összeállításának. Hadd szóljunk először a másodikról rövidebben* többet mondva műsora első, értékesebb részé­ről. A második részben előadott versek között csak kezdetben véltünk fölfedezni logikát, ösz- szetartó erőt. A fiatalokról szóló Garai és Ladányi versek külön-külön igazak, de össz- hangzatában túlságosan is ko­mor képet festenek. Minthr művésznő összenúzott szemöl­dökkel szemlélné ifjúságunkat, s csak ellenpólusként iktatott volna be egy Baranyi verset. Ha mai fiatalságunkról állít össze valaki verseket, több jó­indulatot, bizalmat várunk az összképben. Sokkal jobban tetszett a Görgey, Nyerges és Keszthelyi három költeményé­ből — a külföldimádatról szó­ló —, hiteles indulattal elő­adott verscsokor. Az első rész erényeit talán így foglalhatnánk össze: mű­vészi szintű ismeretterjesztés, a hallgatóság egy fertályórá­nyi kézenfogása, hogy vissza­vezettessen nemzeti költésze­tünk — tágabban: irodalmunk — értékes részéhez, a század első felének lírai, publiciszti­kai terméséhez. A pódiumra lépés izgalma után eredeti előadó egyéniség rajzolódott ki előttünk. Mi az, ami Gordon Zsuzsa körül szín­padi világítás hiányában, ét­termi asztalok, megcsendülő poharak körében is képes at­moszférát, izgalmas előadói környezetet teremteni. A kör­nyezetnek különös jelentősége van. Térben azt jelenti: Ma­gyarország. Időben azt: a Nyu­gat-nemzedék kora. S a két dimenzió össz- játéka egy in­dulatos, han­gulatos, érze­lemgazdag kor, amelynek ér­tékei, egyéni­ségei termésé­nek java fel­ragyog egy kora tavaszi estén, 1972- ben. Gordon Zsuzsa prózát is daloló, ki­művelt hang­ja, érett és biz­tos gesztu­sai, intellektuális jártassága és érzelmi azonossága a korral (a nagyszerű válogatás önma­gában is bizonyítja ezt) teljes­ségében érvényesül. Kemény, harcos, asszonyos orátora a pódiumnak, amikor Karinthy Kikérdezett-jét mondja. Nagy­szerűen adja vissza a szerzőt, őszinte, oldott kitárulkozás­ban. Aztán Bálint György me­rőben más fogantatásé pub­licisztikája! Ártatlan kérdés, gyermekien tiszta képlet, amely mögött robbanó harag­gal veti föl a kérdést és vá­laszol is rá. Mit csináltok em­berek 1940-ben a farkasku­tyákkal? A fajtisztasággal?! Az előítéletekkel?! A két pró­za kerete az összeállításnak. Erre a biztos kordiagnózisra nagyszerű lírai koszorút fon. Nemcsak virágokból, sőt első­sorban nem azokból. Herva- dásból, vércseppekből, Juhász Gyula szomorú költő tekinte­téből, Tóth Árpád panaszából, Ady öntépéséből és József At­tila okos felkiáltójeleiből. Pontos mértani összeállítás, is­mert és kevésbé ismert mű­vekből. A műsorban a yersek zené­jét lantmuzsika követte na­gyon illően, stílusosan. Benkő Dániel régi magyar táncokat játszott, kódexdallamokat és Bakfark-ot. Játékának elisme­réssel adózunk, bevezető sza­vai azonban — úgy véljük — kissé tévútra vezették a kö­zönséget. Ha ismeretterjesztő igénnyel szól valaki a művé­szet bármely ágáról, az objek­tivitás kötelező. Előadónk ugyanis azt állította: Bartók után a legismertebb magyar szerző külföldön Bakfark. Egy kissé túlzás ez. Bakfark Bá­lint muzsikáját nagyságában, de igazi rangjában kell fel­mutatni, s nem is hasonlítga- tásokkaí, hanem előadása ál­tal elsősorban. Tröszt Tibor Fiatalkorú alkoholisták Az alkoholizmus éppen úgy, mint a bűnözés, égető társa­dalmi gond. A bűnöző életmód, a könnyen szerzett pénz rend­szerint együtt jár a könnyel­mű, léha élettel, az italozással, a tivornyázással. [ A bűnözés és I az alkoholío­Űsszefüggések gyasztás kozott I egyre mé- ______________L lyebb a kap­csolat. A statisztikák szerint a tizennyolc évesek követik el ittas állapotban a legtöbb bűn- cselekményt. Legalacsonyabb az arány az iskolai tanulóknál. A z alkoholizmus káros ha­tása közvetve is összefügg a fiatalkorúak bűnözésével. Megszámlálhatatlan hatás éri őket, fogékonyak a rosszra, s ennek megakadályozása a szü­lők feladata is. Ha a szülők alkoholisták, megmérgezik, el­átmeneti időre, amíg annak sorsa valahogy nem rende­ződik. Azt is szerettem volna megkérdezni, honnan tudta, hogy igazat mond a kislány, amikor arra a kérdésre, hogy miért kellett neki az a szap­pan, azt válaszolta: anyukáját juttatta eszébe az illat, az használt ilyen szappant. És — vajon miért tölti itt a klub­ban szombat-vasárnapjait, mint felügyelő, amikor egész héten keményen dolgozik? De nem volt módomban fel­tenni neki a kérdéseket. Mun­kában volt, hívták, mennie kellett. Maradtam, és már anélkül, hogy választ vártam volna, folytattam tovább a néma kérdéseket: — Miért csinálják? A többi Apák, Anyák, azok a névtelen tegí- tők, akik mindig homályban maradnak? Hányán vannak? És megköszni-e nekik valaki azt, amit tesznek? Abba az ifjúsági klubba eggyel többen járnak. László Ilona, viselhetetlenné teszik a csa­ládi életet. A rossz példa gyak­ran átragad a család többi tag­jára, a gyermekekre is, és a fiatalkori bűnözés melegágyá­vá válik. Az alkoholizmus a bűnözés­hez hasonlóan jelentős mérték­ben a szülőktől, a barátoktól eltanult magatartás is lehet. A baráti társaság és az alko­holistává válás szoros kapcso­lata nagyrészt visszavezethető a szórakozással kapcsolatos avult szemléletre, amely sze­rint a fiatal kor a szórakozás­nak, különösképpen a mula­tozásnak a kora. — Én, kérem már régóta itt vagyok. Várok valakit'. Meg­ittam három fél konyakot, de ha nem jön a krapek, kiverem a bulit, az biztos! A múltkor eljött, együtt mentünk csajozni, de előtte bevágtunk egy liter bort, mert úgy könnyebb... — Az volt ám az igazi! Ügy berúgtunk, hogy nem találtuk meg a hazafelé vezető utat. Kell egy kis kiruccanás a hosz- szú nap után ... — Hallottam, hogy elkészült a kórházban a kijózanító. Egy barátom mesélte... őt már bevitték egyszer ... — Szégyelltem magam na­gyon, és féltem is. Nem szok­tam sokat inni, de szilveszter csak egy van egy évben. Nem­csak a saját, de a barátaim estéjét is elrontottam. Ez az ivászatom háromszáz forin­tomba került. A házigazda ku­tyája kirágta a zakómat... Számtalanszor hallunk ha sonló történeteket, sokszor mi is tanúi vagyunk néhánynak! Fiatalkorúak mind. Felelőt­lenek, meggondolatlanok, és tizenhat-tizenhét évesek. „Vélemények“ Hogy juthat­nak alkohol­hoz? Legtöbbször ______________a véletlen »se­gít«. Otthon a nyitott bárszek­rény, a konyhaszekrényben tartott alkoholos üvegek ön­magukat kínálják. Gyakran »segítenek« a szülők is. Pél­dájukat követve jó néhányan rászoktak már a káros szenve­délyre. Természetesen nem mind alkoholisták. Csak szere­tik az italt — mondják. De rendszerint nem tudják ön­maguknak meghúzni a határ­vonalat, s egyáltalán azt sem tudják, hol keressék azt. Isz­nak addig, amíg el nem fogy a zsebpénz, vagy míg teljesen le nem részegednek. T öbbször van példa arra is, hogy a munkahelyi névnapra vagy születésnapra éppen a fiatalokat küldik el az italo­kat beszerezni. Dr. Gergely Ilona, a me­gyei kórház férfi idegosz­tályának fő­— A bűnözés nem véletle­nül van szoros kapcsolatban az alkoholizmussal. »Ha nincs, hát szerezni kell valahonnan« elmélettel élők a börtönben kötnek ki, szinte olyan gyor­san, hogy még arra sincs ide­jük, hogy átgondolják, meg­gondolják azt, mire vállalkoz­nak! Az esetek többségében a család a hibás. A rendezetlen anyagi és családi körülmények okozzák később a tragédiát. Az alkoholizmus elleni harc egyik legfontosabb feladata a fiatalkorú alkoholisták gyógy- kezerése, az elvonókúrák köte­lezővé és lehetővé tétele. Amíg a gyerekek tanúi a felnőttek, a szülők fokozódó szeszfo­gyasztásának, nem várható az alkoholizmus számottevő csök­kenése. Bőhrif Gábor Az orvos orvosa: Fokozatok SOMOGYINfiPLAP Swda, 1973. minim 39. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents