Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-25 / 72. szám
Emlékezés aknaszedő hősökre Nagyobb a nők politikai aktivitása Koszorúzás katonai díszpompával a Keleti temetőben Kezdeti lépések a kormányhatározat végrehajtásában A nőkre háruló terhek könnyítésének szükségességét talán nem kell külön bizonygatni, hiszen központi határozatok születtek ez ügyben, viszont nem árt utánanézni, ezek hogyan valósultak meg a gyakorlatban. Tegnap délelőtt a megyei tanácsülés többek között azt vizsgálta, változott-e Somogybán a nők gazdasági és szociális helyzete a kormányhatározat születése óta, az eltelt két évben. Természetesen igen. Azzal büszkélkedhetünk, hogy fokozódott a nők politikai aktivitása. Eredménynek könyvelhetjük el például, hogy az 1971-es választások során a nő tanácstagok aránya 13,1 százalékról 19,7 százalékra ugrott Eredmény-e valóban ez az alig 4 százalékos növekedés, ha hozzászámítjuk, hogy a lakosság nemek szerinti megoszlása Somogybán is »nőtöbbletet« mutat. Ezer férfira 1079 nő jut. Ugyanez rajzolódik ki a vezető állások betöltésének vizsgálatánál. Az egészségügyi ágazatban például a dolgozók háromnegyed része nő, ennek ellenére nincs egyetlen női kórházvagy rendelőintézeti igazgató, sem szociális otthon-vezető, bár ezeken a szakterületeken bizony vannak olyan nők, akik képzettségüknél, alkatuknál fogva alkalmasak lennének vezető munkakörök betöltésére. De nem jobb a helyzet a kulturális ágazatban sem. Az általános iskolai igazgatóknak csak 10 százaléka nő, annak az Egyesült Izzó Kaposvári Gyárának, ahol óvodát építenek, és a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának, amely saját óvodája fejlesztését vette tervbe. 180 szocialista brigád mozdult meg tavaly, hogy társadalmi munkával segítse az óvodák ügyét. Ezeket a példákat remélhetően egyre több üzem, vállalat és brigád követi majd a jövőben. Bár az óvodagondok enyhülése sokat jelent, az éjszakai műszakban dolgozó anyák problémáit ez sem oldja meg. Több helyen például az anyákra bízzák, vállalják-e az éjszakai műszakot vagy sem. Az érte járó pótlék miatt a kedvezőtlenebb anyagi körülmények között élők mégis vállalják. A családi pótlék fölemelésével várhatóan csökken az ilyen esetek száma. Ami a bérezést illeti, a foglalkoztatók többsége a kormányhatározat óta javított a nők fizetésén, ennek ellenére az iparban dolgozó nőknek csak 40 százaléka elégedett a jövedelmével, 53 százaléka pedig nem tartja igazságosnak a jutalom és a nyereség elosztásának jelenlegi módszerét és arányát. A határozat előírja, hogy kiemelten kell foglalkozni a nők háztartási munkáját megkönynyítő tartós fogyasztási eszközök választékának kiszélesítésével. Olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek megköny- nyítik a bevásárlás körülményeit, és csökkentik a ráfordított időt. Somogybán is ez a dolgozó nők legnagyobb gondja. Sokan panaszkodnak, hogy az üzletek nyitva tartása nem megfelelő. Egy érdekellentét is felmerült ennek vizsgálatánál: a kereskedelemben jórészt nők dolgoznak, tehát az ő érdekeiket is szem előtt kell tartani. Mindenesetre a vásárló nők vannak többen. A nők helyzetének javításával kapcsolatos intézkedéseket két részre oszthatjuk. Az egyik anyagi eszközöket igényel. Van azonban, amihez nem kell pénz, mint például olyan közszellem kialakítása, amely fokozottabb tiszteletet, udvariasságot és megbecsülést biztosít a dolgozó nők, különösen a gyermekes anyák számára. Nem lehet ezeket a — szinte évezredes — hátrányokat egyik napról a másikra behozni, az eredmények csak kezdeti lépésként könyvelhe- tők el. Alapvető feladat továbbra is a határozat végrehajtásának ellenőrzése, segítése, számonkérése. MAI FIATALSÁGUNKNAK már csak történelem, de a második világháborút átélő’knek tragikus, felejthetetlen éveket jelentett még a háborút követő néhány esztendő is. A menekülő német fasiszták, hogy lelassítsák, nehezítsék az őket üldöző szovjet csapatok előnyomulását, aknák tízezreit telepítették megyénk útjaira, erdeibe. — A németek a leggyalázatosabb módon telerakták a falvakat is érintőalknákkal. A kút kávájára, az ajtó- és ablakkilincshez, az ágy lábához rögzítették őket. így volt ez nagyon sok somogyi községben, sok helyen még az elhagyott bölcsőket is aláaknázták ... Így emlékezett a háború utáni eseményekre sAlek- szandr Dimov bolgár őrnagy — tavaly nyugdíjas ezredesként megyénkben járt —, akit a Magyar Kommunista Párt arra kért, hogy segítse Somogyot megtisztítani az aknáktól, képezzen ki erre önként jelentkező magyar katonákat. Sokan jelentkeztek — bár már nagyon vágytak arra, hogy hazatérjenek szeretteik körébe — s részt vettek e veszélyes feladat végrehajtáRezes Zsuzsa Textilművek — éjszaka ellenére, hogy a pedagógus- pálya elnőiesedéséről beszélhetünk. Alacsony a nő vezetők aránya a kereskedelemben is, holott a kereskedelmi dolgozók fele nő, vezető beosztásban azonban csak 16,5 a részarányuk. Sőt még azonos beosztásban dolgozó nők és férfiak bérezésénél is kimutatható a különbség. Igaz, ez állítólag nem abból ered, hogy az egyik szoknyát, a másik meg nadrágot visel, csupán annak a következménye, hogy az illető nő szakképzettsége alacsonyabb szintű vagy rövidebb a szolgálati ideje. Éppen ezért különösen lényeges a határozatnak az a része, amelyik a nők szakmai továbbképzését tartja fontosnak, és azt, hogy a képzés munkaidőben történjék. A jelentés megállapítja: Somogybán az iparban dolgozó nők 18 százaléka jár rendszeresen, 49 százaléka ritkán színházba, moziba, a többi 33 százalék egyáltalán nem képes eljutni házi munkája vagy a gyerek miatt. Különösen a falusi értelmiség nő tagjai panaszkodnak, hogy nem tudják kielégíteni kulturális igényeiket. Sok bejáró dolgozó nő pedig még ennél alapvetőbb nehézségekkel küzd. Az iparban dolgozó nők egyharmada vidékről jár be munkahelyére. Az utazás amúgy is órákat vesz el a szórakozásra vagy pihenésre fordítható szabad időből, ráadásul a közlekedési eszközök zsúfoltsága körülbelül 6090 nő hangulatát, munkavégzését be; folyásolja. Ennél még nagyobb jelentőségű az a tény, hogy kevés az óvodai hely. Tavaly 867 jogos igényt nem lehetett kielégíteni. Az a követelmény, hogy a vállalatok erejükhöz képest segítsék a tanácsokat az ilyen gondok megoldásában, egyelőre a kezdeti lépéseknél tart. Rostás Károly, a Kaposvári Városi Tanács elnöke azonban hozzászólásában szép példákat említett. Köszönetét fejezte ki kor szállók fel az 1 -es buszra. Pontosan fél tízre érek a tex- tilműveklhez. A buszon 80— 100 ember — többségük fiatal nő — szorong, és mindössze ketten szállnak le a végállomásig. Mindenki az éjszakai műszakba jött dolgozni. A textilművek kapuja szinte magába szívja az embereket. Galgóczi Attila üzemrészvezetővel elkerültük egymást. A porta előtt zavartalanul megyek el, nem kérik a belépőmet. Az előcsarnokban elolvasom a »Fonómunkás« című újságot. Néhány hír van benne a kaposvári gyárról. Megérkezik a kísérőm. Az irodájában megbeszéljük a haditervet: a műszak végéig járjuk majd az üzemet. | 23 órától l-ig Először 23 órakor megyünk le. A hosszú folyosó felett a 40—50 centiméteres, kivilágítható számok közül már a kettes fénylik. Zaj, szállongó gya- potpihék, fürge kezek — egyelőre ezt látjuk. Galgóczi Attila szerint éjjel kettő és négy óra között jön rá az emberekre az álmosság, a legtöbb szabálytalanság akkor fordul elő. A csomagolóban, a papírral bélelt ládák alján itt-ott amerikai mogyoró héja. A ládák között három lány cikázik. Egy műszakban nyolc tonnát emelnek. Végigjárjuk a félreeső helyeket. A rezsiműhelyben három ügyeletes, mindegyikük esztergagépen dolgozik. A falon több figyelmeztető tábla: »Védőszemüveg használata kötelező!« Egyikőjükön sincsen. Lemegyünk a két emelet mély- ségnyi pincékbe, sehol egy ember. Irány a tűzoltószertár. Mire ideérünk, már éjfél van. Az ügyeletes ébren, készséggel megmagyaráz mindent, büszkén mutatja a város legmodernebb tűzjelző berendezését. A gyár legtávolabbi sarkában, az udvaron minden csendes, senkivel nem találkozunk. A vasúti őr a szobájában a »Békebeli histáriáfc«-at lapozza, benne a jelzés: »Eddig olvastam«. Ma már nem lesz semmi dolga, a vagonokat helyükre tolták. I órától 4-ig Az orvosi rendelőben azt kérdezzük, nem történt-e baleset. Semmi. A máskor előforduló rosszullétek miatt sem jelentkezett senki. Az irodaépület folyosóin egyetlen ajtó sincs nyitva. Fél kettőkor a kártolóba érünk. Egy idősebb munkás bóbiskol, le-lecsuklik a feje. Figyelmeztetni sem kell, mire a közelébe érünk, már állva fogad bennünket. Egy fiatalember álmosan tolja targoncáját a gépek között, minden pillanatban azt vártam, hogy ráesik. (Reggel 6-kor már friss volt, láthatóan felrázta a munkaidő végének közelsége.) Sorra járjuk a meüékhelyi- ségéket. Az egyikben üveget találunk, benne likőr. Senki nem vállalja, hogy az övé. A női mosdóban öten-hatan szoronganak, zavartan nevetgélve mennek vissza a gépeikhez. Továbbmegyünk. Homályosan kivilágított folyosók falán felhívások, plakátok, krétával cirkált obszcén rajzok. Az alagsort teljes egészében elfoglalják az öltözők. Erőteljes zörgéssel kell felébreszteni a felügyelőt, aki az öltözőért felel. Mindenütt rend, tisztaság. Visszafele egy macska nyargal előlünk ijedten. Megmagyarázhatatlan, hogyan került ide, Galgóczi Attila nem hisz a szemének. Útba ejtjük a kazánházat. Két fiatalember szunnyad békésen az asztalra borulva. Az egyikük észreveszi, hogy jövünk, felugrik és a daruval a szenet kezdi hordani a kazánba. A másiknak nem szólunk, mire körbejárva viisz- szaérkezünk, ő is talpon van. Galgóczi Attila figyelmezteti. Négy óra, .amikor a portán a késések után érdeklődünk. Mindenki pontosan érkezett. (Még a gyékényese vonat is — mondja G. A.) 4 órától 6-ig Csak hajnaliban — fel öt tájban — veszem észre a aze8-ig a meken a fáradtságot. Mind több nő dörzsöli lehajolva a lábát, bizony már fáj. A műszak kezdésekor gyakori hangos kiáltások (csak a sikítás- hoz hasonló jelzéssel tudnak egymásnak szólni, a gépek zaja minden más hangot elnyom) már nagyon ritkák, a kezdeti viccelődésnek is vége. A munka ritmusán nem veszem észre, hogy elmúlt már hat óra a műszakból, de Horváth István szakmányvezető szerint az összteljesítmény alakulása már jelzi. G. A.-val még egyszer körbejárunk. Az étterem előtt meglepődve látom, hogy már több fiatal lény vár a délelőtti műszak kezdetére. Öt óra után egymást érve jönnek az emberek. A textiiművekben ezen az éjszakán 350-en dolgoztak. Mindössze három emberre lehetett azt mondani, hogy vétett a munkaköri szabályok ellen. Pedig: az itt dolgozók többsége fiatal lány (akad köztük nem egy 17 éves) vagy asszony. Naponta csak a gyárban, a gépek között járva kib. 20—25 kilométert gyalogolnak. (A leggyakoribb egészségügyi panasz az ízületi bántalom.) Egy elszakadt fonal összekötésének a normaideje 0,2 másodperc, 24 óra alatt 36 000 kilogramm fonalat készítettek. Nyolc órán keresztül zúgtak a gépek. Ha megkérdeztem valakit, azt mondta, hogy szeret a gyáriban dolgozni. A műszak vége Fél hatkor már hosszú sor áll a reggeliért az étteremben. Kíváncsi voltam, hogyan történik a váltás. Ezt a kívülálló észre sem veszi. Az éjszaka kongóan üres folyosók váratlanul megtelnek beszédzajok- kal, mozgással. Mikor két perccel hat óra után egy éjszakai beszélgetőpartneremet kerestem, már más volt a gépnél. Akkor vettem észre, hogy a többi is új arc. Ránéztem a villanyárára: megint az egyes szám világított. Vége volt az éjszaikai, B műszaknak. Mészáros AMla Világító számok l-től Este kilenc óra núsz percsában. Hiszen »műszerük« csupán egy négyméteres karó volt, s nem egy önkéntes tűzszerész, aknaszedő áldozta vérét, hogy ezzel megmentse ezer és ezer ártatlan gyermek és felnőtt életét. Tucatjával ' lehetne sorolni a hősök nevét, de most csupán egy korabeli újság, a fehérvári Kis Üjság 1947. március 29-i számából idézünk: »Borzalmas szerencsétlenség Seregélyes határában. Felrobbant egy német hasábakna. Öt halott... Hárman a helyszínen életüket vesztették, több sérültet a székesfehérvári Szent György kórházba szállítottak. Az orvosok csoportja küzdött életükért, de kettőjükön már nem tudtak segíteni. Az öt hősi halált halt aknakutató: Nagy István,! Andok István, Orbán Elek, j Sostorics Sándor, B. Szekeres j László mind kaposvári, Somogy megyei volt. Nevüket a magyar élet megmentéséért vívott küzdelem hős áldozataiként emlegetik majd ...« Ezt írta az újság, s amikor a kaposvári Keleti temetőben a hősöket végső pihenőre helyezték sírjukba, ezrek és ezrek voltak jelen. Hősi tettük, cselekedetük értékét lehetetlen mérni, s azt is, hogy összesen mennyi aknát, lövedéket hatástalanítottak, ezzel mennyi ártatlan életet mentettek meg. Hiszen az első négy hónapban kétszázezernél több aknát, gránátot, gyutacsot tettek ártalmatlanná. Tavaly még mindig 2789 bejelentés érkezett az ország területéről a tűzszerészekhez, hogy második világháborús gránátot, lövedéket találtak. RAJUK, AZ ÜJ ÉLET megteremtésének hős áldoza- í faira emlékezünk a tragikus, I seregélyesi évforduló napján, március 26-án. A Keleti temetőben 11 órakor katonai díszpompával koszorúzzák meg az aknaszedő hősök sírjait. Erre a kegyeletes ünnepségre meghívják a hősök hozzátartozóit, az egykori aknaszedőket és a mai tűzszerészeket is. Sz. L. Sertéstelep Csurgón Húszmillió forintos költséggel sertéstelep épül a csurgói Zrínyi Termelőszövetkezetben. Jelenleg a Sjkold típusú dán keverőüzem szerelését végzik a tapsonyi gépjavító szakemberei. A telep látképe. keverőüzem épületét szerelik. O VI O G YT nbat. 1972, NÉPLAP máreőss SS.
