Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-24 / 71. szám
»Két kakas kapirgál?“ Elköltözött egy klub Nyolc éve épült föl Balatonfenyvesen az új községi tanácsház. Az épületben a művelődési ház is helyet kapott. Nem nagy, mindössze egy klubteremből áll. Az olvasómozgalom eredményeit tekintve tekintélyes helyen áll a település. — Klubkönyvtárunkban megtalálhatók a műszaki és technikai folyóiratok. Amikor átvettük az épületet, háromezer-háromszáz kötetünk volt. Ma már ötezerre nőtt ez a szám, az állami gazdaságban is több mint négyezer kötetes könyvtár van — mondta Péter József, a balatonfenyvesi tanácskirendeltség vezetője. — Az állami gazdaságban sok fiatal dolgozik. — Az ifjúsági klubban, a könyvtárban szórakozhattak, művelődhettek a fiatalok. Valójában két művelődési központ alakult ki. Az egyik a gazdaságban, a másik itt a községben. Az ifjúsági klub egy hónapja szűnt meg a gazdaságban. — Miért? — A fiatalok nem szerettek ott lenni. A gazdaság nem biztosította számukra a megfelelő feltételeket. Megtiltották nekik, hogy saját ízlésük és akaratuk szerint díszítsék a klubtermet. Még annak idején elkérték a zenekari felszerelésünket. Amikor a fiatalok bejelentették, hogy eljönnek a klubból és visszahozzák a felszerelést, nem engedték. A klub két hete jött át a művelődési házba — erről tájékoztatott Bombach Mária községi népművelő. A települések szétszórtak, nehéz az embereket összefogni. Imre-majorban 1953- ban kultúrházat építettek. Kihasználatlansága miatt néhány éve magtárnak használják ... — A lakosság melyik részére lehet legjobban számítani a közművelődésben? — Főleg a fiatalokra — mondta a népművelő. — A művelődési ház klubjában érzik magukat a legjobban, egymás között vannak. — Támogatta valamelyik intézmény a klubot? — A gazdaság szakszervezete patronálta, de aztán megszüntették támogatásukat. A klubot a megbízott gondnok irányította. Külön művelődési tervet készítettek a tanácsi mellett. A kettőt megpróbál - tam az évek folyamán eggyé kovácsolni, eleinte sikerrel járt. A gondnokból a gazdaság kultúrotthomámak függetlenített vezetője lett, de a státust később visszavonták. A főkönyvelő vette a kezébe a kulturális ügyeket. — A költségvetés? — Az állami gazdaság egy fillérrel sem járult hozzá a művelődési tervek megvalósításához. Később tízezer forintot adott, de ezt a pénzt kizárólag a tánczenekar fölszerelésének felújítására kellett fordítani. Az idén semmit sem kaptunk. A községi tanács ti- zenyolcezer forintot ad. Költségvetésünket erre kell alapoznunk. — Kihasználható a művelődési ház? — A nagyterem kis létszámú klubok működtetésére nem alkalmas. Takarítását az ifjúsági klub tagjai vállalták. A teremben kiállításokat rendezünk. Jelenleg a község három fafaragójának alkotásait szeretnénk bemutatni. Az ifjúsági klub elnyerte a kiváló címet. Az eddig hallottak azt bizonyítják, hogy az állami gazdaság elzárkózik mindennemű segítségadástól, mintha nem is érdekelnék a közművelődési gondok. Valami mégis szemet szúr azoknak, akik beleolvasnak a község közművelődési tervébe. »Az 1971. évi művelődési terv teljesítésének tapasztalatai alapján a jövőben is a község és az állami gazdaság vezetőinek legteljesebb együttműködése alapján kívánjuk a kulturális terv által megszabott feladatokat teljesíteni...« A vélemények mégsem ezt bizonyítják. Legalábbis nem így. Csóka Anna, a gazdaság személyzeti osztályának vezetője: — Hogy sok lenne a fiatal? Inkább az a gondunk, hogy miért ilyen kevés. — Hány fiatal dolgozik a gazdaságnál? — Talán kétszázan vannak a telepeken, a központtól messze eső területeken dolgozó fiatalokkal együtt. — Mi volt az oka annak, hogy az imre-majori kultúr- házat olyan elhagyott helyre építették? — A tervben az volt, hogy majd a kertészet dolgozói oda járnak szórakozni. A művelődési ház készen lett, de a terv megbukott. — Segíti a gazdaság a tanácsi művelődési házat? (Kénytelen vagyok hangsúlyozni azt, hogy tanácsi, mert a gazdaságnak is van egy művelődési háza. Sokkal nagyobb, kihasz- nálhatóbb, mint a tanács egyetlen terme, és mégis ki- használatlanabb.) — Igen, segítjük a művelődési házat. A szakszervezeten keresztül. A múlt évben 150 ezer forintot adtunk a szak- szervezetnek, az pedig úgy gazdálkodik ezzel, ahogy jónak látja. A pénzt sportfelszerelésre, a kulturális tervek megvalósítására és még egyéb célokra hasznosíthatják. — Hallottam, hogy érdekeik néha összeütköznek a tanácsi érdekkel. — Az lehetetlen. Mostanában soha nem voltak ilyen gondjaink. Rendezvényeinket közösen tartjuk, előadásokat is épp úgy szervezünk, mint ők. De nemcsak magunknak. Semmi okunk nincs a viszálykodásra. Nekünk épp úgy szükségünk van a támogatásukra, mint ahogy nekik a mienkre. De ők meg sem tudnának mozdulni, ha mi nem lennénk. Nagy Sándor megbízott főkönyvelő. — Nincs nekünk fizikai erőnk ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, a szakmai gondok eléggé leterhelnek bennünket! A személyzeti osztály vezetője mosolyogva kér, hogy a következő mondatot ne vessem papírra, mert ezt csak »■úgy« mondja. — Ahogy a magyar közmondás tartja: egy szemétdombon két kakas kapirgál. Ez a helyzet. Nem a fiatalok és a tanács között kell keresni az ellentmondást — a gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak. Tíz évvel ezelőtti időkre ... Kovács Zoltán már több mint tíz éve a gazdaság ifjúsági klubjának a tagja. Itt ismerte meg feleségét, régi törzstagnak számít. — Miért nem szerették a fiatalok a klubot? — A klubszobát otthonossá kívántuk tenni. Ez, úgy érzem, elsőrendű követelmény, hogy az ember jól érezze magát a teremben. Dekorálni szerettük volna a falat. Húsz évvel ezelőtti képekkel aggatták tele, rossz volt nézni. Ezért is jöttünk el onnan. Most a tanács klubjában jól érezzük magunkat, bár egy kicsit szokatlan még az új környezet. Többször voltak a régi klubban előadások. Jók, rosszabbak, meg olyan is akadt, amelyik elmaradt. Nem rajtunk múlott. A gondok nemcsak klubgondok. A viszálykodás — mert már- azzá fajult — már nem a klubok levegőjéből táplálkozik. Egy bizonyos: a tanács és a gazdaság nem lphet két szomszédvár a közművelődésben! Röhrig GáTjor Kezdődik a szalonkahúzás A tavaszi vadászatok első öröme, igazi vadászélmény az évről évre visszatérő tavaszi szalonkahúzás. A szalonkafélék nagy családjába tartozó madarak közül megyénkben legjobban az erdei szalonkát ismerjük. Kora tavasszal már ennek a vadászatára készülünk. A szalonka vándormadár, tavasz- szal északra vonul, ott költ, ősszel pedig visszatér a déli, melegebb vidékekre. A telet az Adriai- és a Földközi-tenger partvidékén vagy Indiában tölti. Vándorlásai közben útba ejti hazánkat. Ha északra vonulásával megkésik, akkor a magasabb fekvésű, hegyesebb er- deinkben költ is. Van eset, amikor megkésik vonulásával, és az enyhébb telet hazánkban tölti el. Tavaszi vonulása hazánk területén, az időjárástól függően már február második felétől áprilisig tarthat. Átvonulásuk rövid. Kis csapatokban érkeznek, és az üde termőtalajú, lankás fiatalosokat keresik föl. Márciusban és áprilisban, amikor a nappalok már fokozatosan melegebbek, a napról napra élőbb, zöldebb, virágosabb környezetben egyre hangosabb az erdő. A régi lakók megérkeznek, vagy hosszú téli álmukból felébrednek. A madarak változatos dala, vagy éppen párját kereső, hívó rikácsoló hangja, a rovarok, bogarak, tücskök sajátos zaja, különös zene, a természettel szemben tiszteletet parancsol. Az erdő templomi csendjében ezernyi színes hang,, zaj az est közeledtével fokozódik, és mélységesen hat az emberre. Mindez addig tart, amíg a fáradtan lenyugvó nap sugarai áttörnek a látóhatár fölött. Utána szinte azonnal elmarad a nappal olyan hangos madarak, rovarok hangja, zaja, lármája, különös zenéje. A hirtelen bekövetkező megható csendet használja fel a szalonka nászrepülésére, a »húzásra«, amikor jellegzetes pisszegő és korrogó hangját hallatva felrepül. Nászrepülését rendkívüli pontossággal végzi. Naplemente után, amikor a madarak befejezték az éneket, kezdődik a húzás, amely este 20—25 percig tart. Ez idő alatt párjával, több ízben 30—40 másodpercre a levegőbe emelkedik, majd a pisszegő, kurrogó szerelmes hangját hallatva visszaszállnak az erdő talajára A szalonka rendkívül óvatos és nagyon ravasz. Látása, hallása kitűnő, gyakran száz méterről észreveszi a vadászt. Igen jól repül. Sok vadászt próbára tesz, amikor a tavaszi estében olyan sebesen röpül a fák és bokrok között, hogy a rövid repülési idő alatt szinte képtelenség célba venni. Máskor, langyosabb, csendes tavaszi estén, talán szeszélyesebb vagy szerelmesebb, mert akkor meg úgy lebeg, mint egy bagoly, még a kezdő vadásznak is nehéz elhibázni. Az erdei szalonka \ táplálékát — a közhiedelemtől éltérő- en — nem a föld »párolgásá«- ból szerzi meg, hanem az apró férgeket, hernyókat, földigilisztákat, hangyatojásokat szedi össze nagy ügyességgel. Hosszú csőrét mélyen a hangya-bolyba vagy a laza erdei talajba dugja, megérzi a számára megfelelő eleséget és kiszedi onnan. Tömeges megjelenésével az erdők biológiai védekezésében nagy jelentőségű a giliszták, lárvák, rovarok pusztítása miatt. Egyik legfontosabb szárnyas vad hazánkban, ezért kíméletet érdemel. Gcleta Ferenc Vegye igénybe az OTP szolgáltatásait ízléses, makettal ellátott vitrint állított fel az OTP a siófoki szállodasoron, hogy szolgáltatásait hirdesse. Gyermek- és ifjúságvédelem Veszélyeztetett környezetben AZ 1972. ÉVI első megyei gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezleten a barcsi és a nagyatádi járási bizottságok jelentést tettek a tavalyi tevékenységükről. Sótonyi Sándor, a mupkaértekezlet leköszönő titkára a megyei adatokról számolt be. A nagyatádi járásban a múlt évben 640, veszélyeztetett környezetben élő kiskorút tartottak nyilván, szemben az egy évvel korábbi 406-tal. A veszélyeztetettség oka 489 esetben anyagi, 105 esetben pedig környezeti. A veszélyeztetett kiskorúak száma az egész megyében emelkedőben van, 1970-ben 2241, 1971-ben 2558 esetről tudunk. A családok segélyezésére 1971-ben 424 ezer .forintot fizettek ki, ez az intézkedés 983 családot és 2500 gyereket érintett. Nőtt az állami gondozottak száma is, az 1081-gyel szemben 1158-ról mondtak le a szülők tavaly. (1971-ben 24 kiskorú örökbefogadására került sor.) A tanácsok összevonása nem hátráltatta a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet falun: megyeszerte mintegy százötven esetben került a tanácsülések napirendjére ennek témája. Az általános iskolákban összesen 198 gyermek- és ifjúságvédelmi felelős működik már. A barcsi járás jó munkáját dicséri, hogy a megyében itt van a legkevesebb, veszélyeztetett környezetben élő kiskorú: 1962-ben 432 volt, 1971-ben már csak 104 gyereket tartottak nyilván. Az egyik járásunkban a csecsemők fokozottabb orvosi és védőnői ellenőrzés ellenére is 2,1 százalékról 3,9 százalékra növekedett 1971-ben a csecsemőhalálozás. (A megyei átlag 3,2, az országos pedig 3,5). Ez arra figyelmeztet, hogy a szülők, különösen az anya életmódja milyen káros következményekkel járhat, ha nem tartják be a vöröskeresztes aktívák, orvosok, védőnők utasításait. (A terhes és kisgyerekes anyák mintegy 35—40 százaléka vesz részt a Vöröskereszt tanfolyamain.) A gyámhatóságok kapcsolatainak javulását jelenti, hogy rendszeresebbé váltak a bejelentések, a megelőző ellenőrzések hatékonyabbak. A gyámhatóságok munkájában differenciáltabbá váltak az óvó és megelőző tevékenységek. A gyermek- és ifjúságvédelmimunka hatékonyságának további fokozását sürgetik azok a statisztikák is, melyek a gyermek- és fiatalkorban elkövetett bűntettekről szólnak. 10,7 százalékkal nőtt 1971-ben a gyermekko- rúak által elkövetett bűnesetek száma, ennek kilencven százaléka vagyon ellen irányult. 21,9 százalékkal emelkedett a fiatalkori bűntettek száma, ezek többsége (68 százaléka) is vagyon elleni. Megyénkben évek óta állandósultak a galerik, évente négyöt csoportot kell feloszlatni. A nagyatádi járásban a rendőri szervek ifjúság elleni bűntett elkövetése miatt nyolc felnőtt ellen indítottak eljárást AZ ÖSSZTÄRSADALMI érdek súlyának megfelelően született az az elhatározás, hogy az ez évi Balatoni beszélgetések témája a gyer- és ifjúságvédelem lesz — jelentette be a munkaértekezlet új titkára, Bakán Zoltán. Az 1972. évi tervben a megőrzés került továbbra is előtérbe, ezért számos vizsgálatot tartanak a megyében a fiatalkorúak helyzetével kapcsolatosan. Négy kaposvári üzemben, továbbá Siófokon, Nagyatádon és Marcaliban a munkahelyi ifjúságvédelem hatékonyságát mérik föl. Fontos szerepet tulaj doni tárák továbbra is a Balaton- parti ellenőrzéseknek, valamint Kaposvár állandó »át- szűrésének«. H. B. Különös történet A tröszt főosztályvezetője ma,gához kérette Kovalcsikot, egyik vállalatuk igazgatóját. Előtte hónapokig töprengett, hogy megtegye-e ezt. De végül is úgy döntött — hiszen Kovalcsik alapjában véve rendes ember, nem is a leggyengébb vezető —, el kell neki mondani, hogy miket hí- resztelnek róla a háta mögött. Ahogy leültek, rögtön a tárgyra tértek. — Kedves öregem, olyan dologról szeretnék veled beszélni, ami meglehetősen különös ... Munkatársadról, Pi- picz Jenőről van szó. Az utóbbi időben megint sokat jár ide, nem tagadom, nálam is sokszor volt, és hozza a különböző híreket. Kovalcsik szája szélén keserű ránc képződött: — Tudok róla — mondta. — Pipicz közismert intrikus. — Sajnálom, barátom — válaszolt a főosztályvezető —, de nagyon tévedsz. Pipicz furcsa ember, de nem intrikái. Elhallgatott, s aláhúzott udvariassággal kínálta cigarettával Kovalcsikot. A kis csend úgy hatott, mint a cirkuszban a fő szám előtti dobpergés. — Tudod milyen információkat hoz Pipicz a cégektől? — folytatta. — Olyanokat például, hogy nagyon emberi és humánus a vezetés, és ezért kitűnő a munkafegyelem ... Érted, Kovalcsik kartárs? Ilyeneket terjeszt. A múltkoriban a fülembe súgta, hogy te a legjobb igazgató vagy a világon és ő mint fiú az atyját, úgy imád téged. Kovalcsik őszinte megdöbbenéssel hallgatta. — De ez még semmi — mondta a főosztályvezető. — A minap belopakodik hozzám, és azt suttogja: a diri — mármint te — megérdemelne egy kormánykitüntetést, hiszen olyan puritánul él, példásan dolgozik, és — Pipicz ekkor áthajolt az íróasztalomon és közelről az arcomba lihegte a nagy titkot — a vén szamár nem udvarol még a titkárnőjének sem. De nem ám! — Vagy hogy mondjak még egy példát. Nemrégiben megállított a folyosón és diszkréten elhadarta, hogy te csak a tehetséget és a szorgalmat méltányolod. Nálad a munka az elosztás alapja, hízelgéssel még senki nem kapott prémiumot vagy előre- léptetést. Az osztályvezető hátra dőlt, és nézte milyen hatást váltott ki szava Kovalcsikból. — No, mit szólsz ehhez? Kovalcsik bizonytalanul megrándította a vállát: — Nem tudom, hogy mit szóljak. Teljesen érthetetlen ... A főosztályvezető is rándított egyet a vállán: — Megmondom őszintén: én sem értem. Különös egy eset... Végül is ebben maradtak. Ordas Nándor SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1972. március 24. 5
