Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-21 / 68. szám
A vendégcsapatok sikere a megyei bajnokságban A3 első tavaszi forduló szinte tisztázta azt a kérdést, hogy mely csapatokkal kell számolni a bajnoki címért folyó versenyben. Minthogy a Nagyatádi Kinizsi idegenben fölényesen győzött a Marcali VM ellen, s az éllovasok nyomában levő többi csapat közül a Babócsa is kikapott, a Taszár döntetlent játszott, így Nagyatád és az ugyancsak győztes Marcali Latinca megugrott a bolytól. Az atádiak előnye a harmadik helyezett Babócsával szemben már 8 pont. Nyilvánvaló, hogy a Nagyatád és az M. Latinca közül kerül majd ki a megyei bajnok. Lejjebb viszont nagy a tömörülés. A kellemes tavaszi időben az első forduló viszonylag jó mérkőzéseket hozott. Feltűnő volt a vendégcsapatok sikeres szereplése. NAGYATÁD—MARCALI VM 4:1 (4:1) Marcali, 400 néző. V.: Sze- recz. A marcali sportkör szakosztályvezetőjének, Zavagyil Gézának elhunyta alkalmából egyperces gyászszünettel kezdődött a rangadó. A hazaiak jó játékkal szerezték meg a vezetést. Aztán félóra elteltével négy gyors gól megpecsételte a Meteor sorsát. Szünet után ellaposodott a játék. A Marcali beletörődött a vereségbe. G.: Torma, Nagy, Balogh, Bazsó (11-esből), ill. Molnár. Jó: Bazsó, Nagy, Torma, a hazai csapatban nem volt kiemelkedő teljesítményt. Kálmán Sándor K. VASUTAS—K. V. LOBOGÓ 2:1 (1:1) Kaposvár, 50 néző. V.: Bu- zsáki. Idény eleji formában játszott a V. Lobogó támadósora, mely a helyzetek sokaságát hagyta kihasználatlanul. Szemfülesebb csatárai révén nyert a vasutascsapat. G.: Hajdó (2), ill. Zimonyi. CSURGÓ—BABÖCSA 2:1 (1:0) Csurgó, 200 néző. V.: Szöl- lősi. Végig a hazai csapat játszott fölényben, mégis elég nehéz, küzdelmes mérkőzésen sikerült csak győznie. A csatárok mindkét oldalon sokat hibáztak. G.: Nagy, Szabó, ill. Fekete (öngól). Jók: Lieber, Mór, Bolgár, ill. Vukmann, Radics, Takács. Halmai Emil BALATONBOGLÁR— KARÁD 2:0 (1:0) Karád, 200 néző. V.: Bakonyi. A hazaiak támadtak, a vendégek rúgták a gólokat. G.: Kalász (2). Jók: Zics, Takács, Hűvösvölgyi. A karádi csapatban nem volt kiemelkedő teljesítmény. Mészer János M. LATINCA—N. SOMOGYI B. SE 2:0 (1:0) Nagyatád, 200 néző. V.: Schádl. Balszerencsés mérkőzésen kapott ki a Somogyi B. SE. A hazai csatárok a legjobb helyzeteket is kihagyták. A vendégek a 45. percben Farkas, a 90. percben Albu révén kicsikarták a győzelmet. Jók: Bíró, Horváth, ill. Neibort, Lide. Varga Tibor LENGYELTÓTI—SOMOGY- TARNÓCA 1:0 (1:0) Lengyeltóti, 300 néző. V.: Tóth Gy. Az idénynyitó mérkőzésen végig többet támadott, még egy 11-est is elhibázott a hazai csapat, amelynek győzelme a látottak alapján megérdemelt. G.: Pozsonyi. Jók: Benkő, Pozsonyi, ill. Fehér, Pintér. Dr. Körmendy István FONYÓD—ORDACSEHI 2:0 (0:0) Ordacsehi, 200 néző. V.: Horváth L. A hazai csatárok tehetetlensége folytán a két szomszéd- vár rangadóján a fonyódiaké lett a két pont. G.: Nagy, Fekete. Csepregi László TASZÁR—TOPONÁR 2:2 (1:1) Taszár, 100 néző. V.: Tóth József. G. Kollár, Varga, illetve Ha- racsi (2). Jók: Károlyi, Varga, Illetve Perák, Marosi. Vadas Tibor A megyei bajnokság állása a 16. forduló után: 1. Nagyatád 16 13 2 1 52:15 28 2. M. Latinca 16 11 3 2 43:10 25 3. Babócsa 16 9 2 5 37:20 20 4. Marcali VM 16 9 1 6 25:19 19 5. T. Szőnyi 16 8 3 5 23:15 19 6. S.-tarnóca 16 8 2 6 26:24 18 7. B.-boglár 16 8 2 6 23:25 18 8. Fonyód 16 6 4 6 28:26 16 9. Karád 16 7 2 7 23:27 16 10. Lengyeltóti 16 6 4 6 15:24 16 11. Csurgó (1) 16 6 4 6 23:24 15 12. K. Vasutas 16 5 3 8 34:29 13 13. K. V. Lobogó 16 4 3 9 20:27 11 14. Toponár 16 3 4 9 17:32 10 15. N. Somogyi 16 4 1 11 19:*5 9 16. Ordacsehi 16 — 2 14 8:54 2 Olvasópróbán a szerz5 Tíz perc Weöres Sándorral A Bóbita-versek íróját, Weöres Sándort legelőbb az óvodás és iskolás korú gyerekek avatták színpadi szerzővé azzal, hogy szívesen mondott költeményeit egyben játéknak is képzelik. Nincsen olyan gyermekünnepély, melyen ne játszanának el ilyen formában néhány Weöres-verset. Ezután következett csak, 1971 februárjában A holdbéli csónakos című verses mesejáték budapesti bemutatója a Thália Színházban. Üjabb bemutatójának előkészítésére érkezett szombaton Kaposvárra a költő. Az Octopus, vagy Szent György és a sárkány históriája ötfelvoná- sos tragikomédia olvasópróbájának szünetében találkoztam a szerzővel. — Mióta foglalkoztatja a színház? — Első próbálkozásaim a gyermekévekig vezetnek vissza — mondta. — A falubeli elemi iskolásokból verbuvált együttes azonban érzékenyen reagált kísérleteimre, otthagytak, meguntak — emlékezik Weöres Sándor a kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezői szobájában. Munkásságomat olyan egésznek tekintem, melyben a műfajok nem válnak külön. TaI lán, ha verset írok, akkor is dráma születik, vagy fordítva. — A holdbéli csónakos volt valójában az első bemutatott színpadi műve? — Ügy tekinthetjük, hogy igen. De hozzá kell tenni, a Csalóka Pétert előbb játszotta a rádió és egy vidéki bábcso- port. A teljességhez tartozik egy műegyetemi bemutató és egy olyan dráma, amely valójában nincs is. Csemus Mariann egy monodrámát csinált az én olvasásra szánt Psyché versciklusomból. Weöres Sándor bevezetőjét a Psyché-estekhez már nyomtatásban is olvashatjuk: »Psyché vallomásaiból Csemus Mariann tragédiát és katarzist alakít.« — A jó színházban hiszek. Abban, ahol a színészeknek kedvük van játszani, a rendezőnek a színdarabokkal foglalkozni. — Mikor írta a »Szent György és a sárkány-« históriáját? — Furcsán keletkezett — indítja el a költő gondolatát Kó- roly Amy, Weöres Sándor felesége és pályatársa, aki elkísérte a megyeszékhelyre. — 1964-ben, 1965-ben dolgoztam rajta. Akkoriban sokat utaztunk, Angliában és Itáliában. Nem volt helyem, ahol lejegyezhettem volna. A kulcsverssorokat, a »-csigolyákat«, melyeken a tragikomédia fordul, rögzítettem csak, ebből aztán hazatérésem után kibont hattam a mintegy négyezer-ötszáz soros művet. Készen nyugodott bennem, szőnyegszerű- en, tehát csak fel kellett göngyölíteni. H. B. Kaposvári Ifjúsági Színpad Kaposvári siker az országos motocrossbajnoliságon A11 dorr a Kaposváron, a szarkavári cr osspályán rendezték az or- zágos junior motocrossbajnokság első futamát. A torna lem várt, szép kaposvári sikert hozott. Horváth Kornél, K. Volán versenyzője kategóriagyőztes lett. Pillanatkép crossversenyről, amelynek részletes tudósítását szerdán özöljük. G. Gorin; KÜLÖNÖS, piros-fekete, elmosódó vonalakból formázott torz portrék a plakátokon invitálják a nézőt a Rákóczi téri irodaház nagytermébe, a Kaposvári Ifjúsági Színpad előadására. A kicsi nézőtér azzal az előnnyel jár, hogy az előadók és a közönség, a darab és a néző közötti viszony egészen bensőséges, a kulisszák és a hatalmas játékszín patinája meg fensége helyett közelséget érzünk, s közvetlenséget kapunk. Talán több őszinteséget is. Jól éreztem magam mindvégig a ►»mini« nézőtéren, mert az est tanulságos volt és élményt adott. Hangulatában ott éreztem a műkedvelő színjátszás örömét, elfogódottságát és nemes igye • kezetét. Az Ifjúsági Színpad fiataljai tehetségesek, de olyan szerények is, hogy nem becsülik túl erejüket, tehetségüket: vagyis nem egyfajta ellenszínházat csinálnak, hanem azt, ami a nevük, ifjúsági színpadot. Az est főműsora Max Frisch Andorrája volt Nem a színházi Andorra, tartalmi és alakításbéli teljességben sokkal inkább egy testre, tehetségre, technikai feltételekre szabott, de a darab mondanivalóját, alaphangulatát nem csorbító, színpadi játék. Andorra a világ egyik legkisebb állama, a nagyok tő- szomszédságában. Ebben a talpalatnyiságban fejti ki álláspontját, politikai hevülettel és filozófiai következetességgel Max Frisch az előítéletekről, a fasizmus átsugár- zásáról, a faji elméletekről, a zsídózásról. A színpadra állítók — Forró Pál színművész vezetésével — következetes szószólói maradtak Frischnek. A fehér háttéren zölden sugárzott át a név: Andorra, a világítást éppen a fénytelenség tette hatásossá. Ezek mögött a Kettős vereség az asztalitenisz NB I-ben Palackposta A K. Vasas férficsapata otthonában, a Vasas női együttese idegenben szenvedett vereséget az asztalitenisz NB I második fordulójában. A férfiegyüttes veresége a fájóbb, a Csepel SC ugyanis tavaly óta meggyengült. Ügy is tűnt, hogy a K. Vasas könnyen veszi majd az akadályt. Kezdettől fogva vezetett, még 12:11-re is. Ekkor a két utolsó mérkőzést elvesztették a mieink, végül is a Csepel a legkisebb különbséggel, de győztesként távozott Kaposvárról. A férfiak mérkőzésén csak Szálinger szerepelt tudásának megfelelően, megfelelt Séra is, a többiek idegeskedve biztos mérkőzéseket szalasztottak el. A női csapatnák nem volt esélye a Főkert HSC ellenében. A megfiatalított K. Vasas a körülményekhez képest nem szerepelt rosszul. Eredmények: Csepel SC—K. Vasas 13:12 Gy.: Kovács 5, Balogh 3, Bánkúti 3, Horváth, Lotaller, illetve Száliniger 4, Séra 3, Balázs 2, Péter 2, Katona. Női mérkőzés HSC—K. Vasas 18:7 Gy.: Kóczián 5, Buszeík 5, Schneller 4, Merényi 4, illetve Dobos 2, Boldizsár 2, Váradi, Torma, Szerecz Á. — K. Rákóczi—Pécsi Ércbányász barátságos labdarúgó-mérkőzés lesz szerdán délután 16 órakor Kaposváron, a Rákóczi-pályán. Elhatároztam, hogy otthon fogok vacsorázni. Bementem hát egy üzletbe, s vettem egy üveg sört, egy doboz sóshe- ringet, egy bucit, édességnek pedig egy üveg meggykompó- tot. Ahogy hazaértem, felbontottam a sört. Töltöttem. Azaz: csak töltöttem volna! Mert nem csordult egy csepp sem. Az üveg üres volt. Vákuum. Azaz: nem is teljes vákuum, mert az üveg alján ott fehérlett egy papír szeletke. Nagy- nehezen kihalásztam, és elolvastam: »Tengerjárónk, az »ORSZK« átszelte az egyenlítőt. Hurrá!!!*1 Fogtam az írást meg az üres üveget, és mentem vissza az élelmiszerboltba. Elmondtam a történteket. Az elárusítónő gyanús szemeket meresztett rám. — Miért nem vette észre azonnal, és itt? ön biztosan megitta a sört, s utólag kitalálta ezt a históriát... Ostoba tréfa! Hívtuk az igazgatót. Az igazgató kezébe vette az üveget, belefújt, ingatta a fejét, is kijelentette: — Ez paradoksz! — Dehogy — feleltem. — Ez teljesen érthető. Ez tengeri palackposta. A hajó átszelte az egyenlítőt, az üveget egy matróz az írással együtt bedobta a tengerbe. Az üveg szerencsésen partot ért, valaki megtalálta, elvitte egy üzletbe, s ott visszaváltotta. Így eljutott a sörgyárba, ott valaki elfelejtette sörrel megtölteni, de ládába tenni nem, így aztán bekerült a kereskedelmi hálózatba. Az igazgató sugárzott az örömtől. — Így igaz! — kiáltotta. — ön szerencsés ember! Gratulálok önnek az üveghez, polgártárs! ön egy csodaüvegnek a tulajdonosa! Én másként láttam a dolgot. — Köszönöm a gratulációt, de kérem, cser "je ki nekem az üres üveget telire. Nekem ilyen emléktárgyra nincs szükségem, és egyébként is teli üvegért fizettem. Az igazgató fújta a magáét: — Mire jó ez a torzsalkodás, polgártárs? örüljön, hogy az ORSZK átszelte az egyenlítőt! — A hajó sikerének örülök. Gratulálok is hozzá... De nem veszem jó néven, ha zavarnak a vacsorázásban. Veszekedtünk még egy ideig, s így az üveget végül is kicserélték. Siettem haza, otthon felhajtottam egy pohár sört, fogtam a heringkonzervet, s felnyitottam a dobozt. Akár hiszik, akár nem: a doboz üres volt. Teljesen. Vákuum! Azazhogy nem teljes vákuum, mert az üveg alján ott feküdt egy kartonlapocska, amelyen ez állt: »Tisztelt barátunk! Ez a doboz cégünk egymilliomodik készítménye!*! Rohantam ismét az üzletbe. Az elárusítónő ferde szemmel nézett rám: — ön csúfot űz belőlünk — mondta. — ön befalja a keringet, az üres dobozt meg visszahozza! mély, hideg-kék, máskor reflektor élességű arcot hangsúlyozó fénypászták mögött hangzott fel Beethoven Sors szimfóniájának néhány részlete — okos aláfestésként —, hiszen segíti az előadást a játék egyetemességének, a végzetszerűség és az emberi küldetés kiteljesítésében, sorsszerűségében. A SZÍNJÁTSZÓK teljesítménye mindezen kellékekkel együtt mérhető és ítélhető jónak. Nem a látványos színészi alakítás képességeiért (jóllehet a biztos tehetséget jelző »-oroszlánkörmök« nemegyszer felfedezhetők), hanem az azonosulás és a figura jellemvonásaiban önértékek, kifejezésre juttatásáért gratulálhatunk Nagy Gábornak, Fazekas Juditnak, Ház Attilának, Sebestyén Katinak s talán a legnehezebb feladatot megoldó »negatív hősnek« — Borda Györgynek, valamint Meszes Istvánnak. T. T. Kérettem az igazgatót. Az nézte az üres dobozt, ingatta a fejét, és ismét azt mondta: — Paradoksz! — Dehogy — feleltem. — teljesen érthető: a konzervgyárban nagy esemény az egymilliomodik konzervdoboz kibocsátása. A szakmában ezt »emlékdoboznak« nevezik. De én éhen maradok tőle! Az igazgató szerint ez lényegtelen volt. — önnek szerencséje van, ember, ön az egymilliomodik jubiláns doboz tulajdonosa, ön hálás lehet a konzervgyárnak! — A gyárnak hálás vagyok — felelem. — De ide, az üzletbe nem azért járok, hogy olvassak. Ez nem könyvtár! Ismét vitatkoztunk egy ideig, majd kicserélték az árut. Megyek haza. Az úton izgulok a kompót miatt. Otthon aztán ellenőrzőm, előbb az üveget, majd — felbontás után — szemenként a meggyet. Még a magvakat is. És képzeljék: semmi írás! Ez megörvendeztet. Kedvem volna köszönő levelet küldeni a gyártó cégnek az ízletes kompéiért. Palackpostán! Fordította: Sigér Imre SOMOGYI NÉPLAP 1M.
