Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-16 / 64. szám
Szenvedélyes javaslat — langyos fogadtatás Játszóteret kér négyszáz fonyódi gyerek Melyik mondatot írják fel a táblára? Délután visszamentem a tanácsházára, mégpedig az erdei sétányon. Szépen sütött a nap, s vidám gyerekek fogócs- káztak, birkóztak, fociztak a Kossuth-erdőben. Elnéztem őket, s arra gondoltam, bármelyiket megszólítanám, ismerné Fáró Józsefnét, azt azonban nem tudhatja, milyen tűzzel, szenvedéllyel beszélt az ő nevükben délelőtt a fonyődi tanács ülésén. Sokan voltunk a községi klubteremben, kétoldalt a fal mellé tett székeken is ültek tanácstagok, népfrontelnökségi tagok. Már az ülés elején fölfigyeltem erre az asszonyra, aki fehér blúzt, sötét szoknyát viselt, s nagy figyelemmel kísérte a hozzászólásokat, beszámolókat. Azt azonban nem gondoltam, hogy ő lesz, aki a legharciasabban kiáll egy nemes ügy mellett. Már az első mondatára fölfigyeltem, mert azt hangsúlyozta, hogy olyanok nevében beszél, akik még nem választók, mégis a jövőnk: a bölcsődések, óvodások, általános iskolások régi igényét tolmácsolja, legyen játszótér a Kossuth-erdőben.’ — Elindulnak sétára a csöppségek, csapatban az iskolások, s nem tudnak hol játszani. Pedig a napközisek reggel nyolctól délután ötig megfeszített erővel dolgoznak, ott ülnek a rossz levegőjű termekben. Az iskolaudvaron sportpálya van, ott nyilván korlátozott a játszás. A sáros erdőben, ha ugrálnak, a szülők nem szép jelzőkkel illetik sem . a gyereket, sem a felügyelői nevelőt, amikor meglátják az összepiszkolódott ruhát. A legjobban akkor lepődtek meg a tanácsülés részvevői, amikor Fáróné arról beszélt, milyen nagy gond nekik az Üj játszótér épül című olvasmányt tanítani. Ez ugyanis röviden arról szól, hogy a tanács vezetői kimennek a tanácstagokkal, szülőkkel, s társadalmi munkában játszóteret építenek. A gyerekek boldogan veszik birtokukba. — Amikor elolvassuk a gyerekekkel, mindig elmondom, hogy: «-Gyerekek, ez nem nálunk, Fonyódon történt, hanem egy nagyobb városban.-« De vajon miért ne lehetne mégis játszótér nálunk, a Kossuth- erdőben. Mi az iskolában megbeszéltük az úttörővezetőkkel, a testnevelő tanárral, a kollégákkal, az igazgatóval, hogy a Panoráma vendéglőig rendbe tesszük az erdőt. Csak azt kérjük, hogy a szemetet szállítsák el. A gyerekekkel együtt elkészítjük a játszóteret, s ehhez kérnénk anyagot. Több üzem van Fonyódon, ha mintát vennének Keszthelyen vagy Kaposváron, biztosan tudnának két kakashintát meg egy csúszdát összeállítani, s akkor legalább négyszáz gyerek szórakozhatna. Miért ne bírna el egy szépen gondozott játszóteret a Kossuth-erdő, ha itt lehet a Panoráma mag a sarki zöldségesbódé. Menjünk el az üzemekbe, s kérjük meg őket is, hogy segítsenek. Azt hiszem, hogy nem lehet annál szebb, mint a játszótéren százszázötven gyerek nevető arcát látni. Szép gondolatok, hasznos javaslat, összegeztem magamban, s azt gondoltam, hogy lelkes csatlakozások, felajánlások sorát nyitotta meg őszinte szavaival. Csak egy tanácstag hozakodott elő azzal az ötlettel, mint lehetne a tőzeg- üzemtől segítséget, kérni, ezzel azonban befejeződött. A tanácselnök a napirend vitájának összegezésekor elmondta, hogy Sopronban készül a Kossuth-erdő parkosításának terve, mégpedig társadalmi munkában. Az utakat is rendbe kell ott tenni, s élősövényt szeretnének telepíteni. Majd megbeszéli a játszótér ügyét a felszólaló pedagógusnővel. Ránéztem Fárónéra, s az arcán láttam, ő is szenvedélyesebb kiállást várt. Nem gondoltam volna, hogy másodszor is szót kér. Kénytelen volt, mert az üdülőhelyi előadó a szezonra való felkészülés tervének ismertetésekor kijelentette, hogy a Kossuth-erdő védett terület, s nem lehet fákat kivágni, a megyei tanácstól kell engedélyt kérni a játszótér megépítéséhez, ha ilyen ára van. Ekkor kért szót másodszorra Fáróné, s megmagyarázta, hogy a homokozó, a hinta elhelyezése nem kíván ilyen fakivágást, s különben is, ha egy étteremhez megengedték nem is egy fa kivágását, akkor ugyan miért a gyerekektől féltik a védett területet. — Ha Fonyódon nem tudnak segíteni, akkor a megyéi tanács ülésén elmondom ugyanezt, mert négyszáz helybeli gyerekről van szó! — mondta, s dühösen leült. A tanácselnök megnyugtatta, hogy megvan a jóindulat a részükről, s ha fát nem kell kivágni, akkor helyben dönthetnek a játszótér kialakításáról, a pedagógusnő keresse hát fel, s mondja meg, mi az iskola elképzelése. Remélem hogy ezzel elgördült az utolsó akadály is, s az annyi más megyei fiatalnak, sőt külföldinek örömet és szórakozást nyújtó Fonyód a saját gyerekeiről is gondoskodik. Az erősödő helybeli üzemek bizonyára nem tagadják meg a segítséget, s közős ösz- szefogással megajándékozzák őket a játszótérrel. S akkor az Űj játszótér épül című olvasmány megbeszélése után azt írja fel a tanító néni a táblára: »A fonyódi gyerekek is ilyen boldogan vették birtokukba az új játszóteret a Kossuth-erdőben.« Lajos Géza Tavaszias napsütésben Könnyű neked! Csókollak, Irénkém!... Halló, mit mondasz? Hogy elengedted a lányodat a 19. születésnapján Budapestre? És teljesen egyedül?... És hogy erről mi az én véleményem? Hát fiam.,. Először is meg kell mondanom, hogy őszintén irigyellek. Könnyű neked, mert neked lányod van. És már nem is gyerek: csaknem húszéves. Nézd, én ismerem Arankát, okos kis teremtés, tapasztalt nő. Tud ő magára vigyázni. Mert nézd csak: valljuk be őszintén, rengeteget változott a világ a mi lánykorunk óta. Ügy szólván a feje tetejére állt. Nem igaz? Hát mi a fene baja lehet ma egy felnőtt lánynak? Hogy este nem megy haza mindjárt a rokonokhoz? Hogy egy kicsit clcsr.varog, megnézi a pesti éjszakai életet? Van ebben valami rossz? Azt mondod, hogy különféle veszedelem fenyegeti a lányokat? ... Ugyan, fiam, ezen csak nevetni tudok. Te még mindig a nagymamád fejével gondolkodsz? Mi?... Hogy vannak kétes hírű mulatók, szórakozóhelyek? És hogy betévedhet a lányod? Egye fene! Hát ha bemegy, akkor eggyel többen lesznek bent. És eggyel több lány ül le a bárpulthoz, eggyel több rendel magának egy féldeci töményt vagy vermutot, és rágyújt egy cigarettára. Nem kell azért úgy félreverni a harangokat! És mi lesz akkor, ha ott összeismerkedik valami fiúval? És az elcsalja egy ligeti padra? Na jó, hát elcsalja... Nézd, ahogy a mai lányok mondják: ebben az esetben eggyel több szédült pali jár a világban... Hanem, édes fiam, tudod, én már nem vehetem ezeket a veszedelmeket olyan félvállról, mint te, mert nekem fiam van. És ez nagy különbség. Egy ártatlan és tapasztalatlan fiú, aki még rendszerint itthon ül a mama szoknyája mellett, és komoly céljai vannak az életben. Hiába, ma egy tizennyolc éves fiút nem lehet ám csak úgy szabadjára engedni, mint a lányokat! Mi az? ... Micsoda? ... Hogy éppen fordítva van? Na ne tréfálj! Hát hol élsz te lelkem? Hát ismered te egyáltalán a mai életet? Látszik, hogy a lányod nem világosított föl eléggé ... Mert képzeld csak el: egy ilyen ártatlan 18 éves fiúra, mint amilyen az én Gyurim, aki még jóformán gyerek, valami mulatóban vagy bárban rákapaszkodik egy 15—16 éves, tapasztalt, minden hájjal megkent női róka.. Mit gondolsz, mi lesz abból? Biztos, hogy a gyengébb fél húzza a rövidebbet. A fiú! Hogy te nem egészen így látod? Na jó... Hát gondold Második bemutató a gyermekszínpadon Hans Sachs komédiájának sikere A második bemutató gondolata már a kazincbarcikai színjátszó fesztiválon érlelődött. A próbák a hazautazás után kezdődtek, és hétfőn délután került sor a négy darab bemutatójára a Latinca Művelődési Központ színpadán — «otthonunkban-«. A Latinca Központi Gyermekszínpad korát tekintve még csecsemő — mindössze hathónapos —, de teljesítménye már értékes gyermekkorra vall. Tavaly októberben tartották a jelentkezők «selejtezőit« — mondta Szilágyi János, az együttes vezetője. — Az ötven meghallgatásra váró tanuló közül — kivétel nélkül általános iskolások — tizennyolc állta a sarat, s ők ma a gyermekszínpad tagjai. Csengő hangon kislányok énekelték «beköszöntőül« Weöres Sándor népszerű versét, de máris kilépett a mesélő, hogy tudtára adja mindenkinek, hogyan is kezdődik Balázs és a bürge különös története, Móra Ferenc írásának színpadi változata. Minden együtt van, ami a jó és tanulságos szórakozáshoz kell; szép hangú mesélő, nagy zsák a bürgének, jó torkú Balázs és poíigyola-kaftános, törülköző- turbános basa. Egyszerűen, nem jelmezektől túlcicomázva adták elő az apróbbak ezt is, meg a hatásos Arany-költeményt, a Bajuszt is. Gyermekszínészek és gyermekközönség! A kapcsolat mindvégig lelkes és hangos volt, de az élmény, az illúzió nagyobb lenne, ha legalább találó motívummal jelzett díszlet körül bonyolódna a cselekmény, ahogy ezt a Bajusz bemutatásakor láthattuk. Arany versét színesen, harsányan, hatásos tánckörítésben teremtették színpadra. Meggondolandó, hogy nem lassítja-e a ritmust túlságosan a »narrátorok« által előadott szöveg. A cél érdekében ugyanis kihagyni is lehetne a költeményből. »Egyszer egy királyfi« — énekelték vidáman, gyermeki örömmel a gyermekszínpad tagjai. Üde volt ez a játék. A darabokat a gyermekszínpad tánccsoportja dallal, tánccal, gyermekjáték-feldolgozásokkal övezte. Hans Sachs komédiáját játszani nagy erőpróba — kiválóan állta a sarat a csoport. A I furfangos diák 'története — aki rászedi az ájtatoskodó, zsugori, haszonleső vénasszonyt meg a pártában máradt nővéreket — vérbő, a commedia dell’arte sajátos vásári előadásmódját kívánja. Nagyszerű gyermekszínész-teljesítmé- nyeket hozott az előadás, és természetesen nagy sikert. Itt éreztük leginkább a díszletek hiányát, reméljük a jövőben erre is telik. Az utójáték nem kapcsolódik szervesen Sachs komédiájához, »megélne« egy kidolgozottabb, önálló játékként a műsorban. Az est szép teljesítményei közül kiemelkedik Jordánon Gyöngyi, Józsa Eszter, Bicskei Tibor, Gerencsér Imre, Lukács Csilla, Karádi Mihály és Balogh Nóra alakítása. De mind a tizennyolc dicséretet érdemel. Nemcsak a játékban, hanem a tanulásban is igyekeznek, a csoport átlaga 4,3 — mondta Szilágyi János. A gyermekszínpad szülői értekezletén rendre megjelent a tizennyolc szülő, aki nem vonja össze szemöldökét a heti két próba miatt. Legközelebb Csurgón lép föl a gyermekszínpad a diák színjátszó napokon. T. T. Pinceklub vagy szolgáltatiáz? Több megértést várnak a fiataloktól NEM OLYAN RÉGEN az igali Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke összehívta a gazdaság fiataljait, szám szerint ötvenet, hogy beszélgessenek a fiatalok és a szövetkezet kapcsolatáról, gondjairól. — Ötven fiatalja van a termelőszövetkezetnek — kezdte a beszélgetést az elnök, Jo- vánczai István. — Szerintünk a fiatalokkal való foglalkozás igen fontos, s ez a feladat tulajdonképpen ránk, a szövetkezet vezetőségére hárul. Itt a gazdaságban elégedettek vagyunk a fiatalok arányával. Az ifjúsági parlamenten — mi így neveztük az összejövetelt — részt vettek harminc éven aluliak. Azt szeretnénk, hogy a fiatalok megismerjék egy kicsit a termelőszövetkezet belső munkáját, s azt, hogy milyen gondokkal is kell megküzdenie napról napra. Kértük is őket, hogy erejükhöz mérten segítsenek bennünket a gondok megoldásában. S hogy ez miként fog sikerülni, azt a jövő dönti el. Mindenesetre igen aktívak voltak a fiatalok. Emellett mi azt is kértük tőlük, hogy minél többen képezzék tovább magukat. Kell a jó szakember minden terücsak végig: mi baja lehet ebben a kalandban egy rutinos lánynak? Pláne, ha már 16— 18 éves, tehát komoly múlt áll mögötte ... Azt mondod, hogy egy ilyen kapcsolatban a lány bajba juthat? Na látod, itt van a nagy tévedés! A lány igenis kimászik a csávából, mert az antibébitab- letták, a fennálló orvosi és egészségügyi rendelkezések, ugye ... De mi lesz a fiúval? Ha az a lány megátalkodik, és megszüli a gyereket, nincs az a hatalom, amely megmentheti a fiút! S akkor vége a karrierjének ... Azért hát azt mondom: jól tetted, hogy az Arankát elengedted arra a pesti útra. De ha az én fiam állna elő ilyen kívánsággal, százszor is megfontolnám. Mert könnyű a lányos mamáknak ... De mi, fiús mamák tele vagyunk rettegéssel, ha arra gondolunk: micsoda veszedelmek fenyegetik lépten-nyomor\ az életben szegény, ártatlan fiúkat ... Tar! János létén, de nem elég az, ha megszerezték a szakmunkás-bizonyítványt. Abban a szakmában tovább is kell képezniük magukat. Akik akarnak, szerezzenek még egy szakmát, főleg olyat, melyet itt a szövetkezetben hasznosítani is tudunk. A kezdeményezés igen jelentős, hasznos lépés volt a szövetkezet vezetősége részéről. Nemcsak kéréssel fordultak a fiatalokhoz, hanem azt is megkérdezték, mi az, amiben a szövetkezet segíthetne nekik. Sok minden szóba került, a fiatalok szállítása különféle összejövetelekre, vetélkedőkre, aztán egy nagy kérés: szeretnének egy pinceklubot. Mint elmondták, a községben van egy romos épület, ennek a pincéje igen alkalmas lenne arra, hogy ott egy klubot hozzanak létre. Jelentős társadalmi munkára tettek felajánlást, hiszen közöttük igen soknak kőműves, lakatos, ács és más szakipari szakmája van, s meg tudnák oldani a tatarozást. Mindössze annyi kellene csak, hogy a községi tanács tulajdonában levő épület pincéjét átengedjék nekik. S ITT KEZDŐDÖTT lényegében az összekoccanás. A fiatalok, talán azért, mert nem ismerik kellően a helyi viszonyokat, a tanácsot hibáztatják, mivel eddig mereven elzárkózott attól, hogy ezt a helyiséget nekik adja. Pintér Gyula, a termelőszövetkezet üzemegység-vezetője: — Tulajdonképpen nem is azért jöttek össze a fiatalok, hogy a termelőszövetkezeiben levő problémákról beszéljenek, hanem azért, hogy jobban megismerjék egymást. Mert sajnos, nem nagyon ismerik még a közvetlen munkatársukat sem. Igaz, reggel kimennek a földekre dolgozni, egymástól elég messze, s mire este végeznek, inkább igyekeznek haza. Megállapodtak abban is, hogy vasárnap a fiatalok rakják ki a vagonokat, összeírták azoknak a nevét, akiket sürgős esetekben mozgósítani lehet, nehogy emiatt kötbért kelljen fizetnie a szövetkezetnek. így aztán mi is segítséget tudunk egyes esetekben nyújtani a szövetkezetnek. A tanácskozáson felmerült a pinceklub kérdése is, ami szerintem igen jó, mert lenne egy külön helyiség, ahol a fiatalok kedvük szerint szórakozhatnának. Ahogy fellelkesült a társaság ezért a gondolatért, bizonyos, hogy hamar otthonossá tennék, »ha« megkapnák. Csapó Jutka, a termelőszövetkezet könyvelője, a kazsoki KISZ-alapszervezet titkára: — Kevesen vagyunk az ottani alapszervezetben. Mindössze tizenöten, s a fiatalok fele a termelőszövetkezet dolgozója. Megítélésem szerint rettentően zilált állapotban van az igali és a kazsoki KISZ-szervezet. Nincs összetartás a fiatalok körében, s ez rányomja bélyegét a közösségi munkára is. Amikor az elnök összehívta a termelőszövetkezet ifjait, bizony igencsak megörültem. Ettől vártam, hogy a két község egy kicsit közelebb kerül egymáshoz, mert eddig bizony nemigen hívtak meg bennünket a rendezvényeikre. Most azt tervezzük, hogy klubunk egyéves évfordulójára meghívjuk az igaliakat. Remélem, elfogadják, s el is jönnek. Az új pinceklubtól, ha sikerül megvalósítani, azt várom, hogy egy jó, baráti közösséget alakítson ki. A fiatalok akarnak valamit, s ehhez támogatást is várnak. Ám a beszélgetés során kiderült az is, hogy tulajdonképpen van egy klubhelyiségük a könyvtár épületében. Azt azonban nem tartják rendben, s mint ahogy a falu vezetői elmondták, nem a legjobb hírnévnek örvend. Vajon miért? Talán azért, mert egy-két garázda fiatal hangoskodással, egy közösséget megszégyenítő magaviselettel elüldözi a többi, szórakozni vágyó fiatalt. Előbb ezt a helyiséget kellene megbecsülniük, s itt kialakítani egy jó kollektívát, azután foglalkozzanak a pinceklub gondolatával. Mi a biztosíték ezek után arra, hogy ha megkapják a helyiséget és kialakítják a klubot, rövid időn belül nem züllik le a falusi kocsmák szintjére? Emellett azonban más probléma is gátat vet a pinceklub létrehozásának. . Emri Gyula, a községi tanács vb-titkára: — VALÓBAN ALKALMAS a pince arra. hogy ott klubot alakítsanak ki a fiatalok, de hogy ezt nem lehet, az nem a községi tanács rosszindulatán múlik. Itt, Igáiban, ugyanis tervbe vettük már 1969-töl egy szolgáltatóház létesítését abban az épületben, melyet a fiatalok maguknak akarnak. Ha az épületet tőlünk megvásárolják, akkor a pincét is vele kell adni, mint raktárhelyiséget. S most föltenném a kérdést: Vajon Igainak mire van nagyobb szüksége — pinceklubra vagy szolgáltatóházra? Ugyanakkor elég nagy a község, biztos, hogy találnának más helyiséget a fiatalok. Persze egyéb megoldás is születhet. Gyertyás László SOMOGYI NÉPLAP •»9 törtöt. |m. máMfaM U.
