Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
Nadráfoa, kétsoros alkalmi öltözék, matróz vonalú tavaszi ruha. Teveszór hatású anyagból varrt, bő ujjú tavaszi kabát. Csíkos anyagból készült tavaszi kabát és mini sort összcál lítás. í — Vigyázz magadra, Klotild — mondta. — Természetesen — mondtam, és már csattogott is talpam alatt a szandál, ahogy szökelltem. Az első emelkedő után érte utol Dávidot. — Szervusz, Dávid — mondtam. — Szervusz, Klotild — mondta, és ment tovább, előre. — Már nem nyújtogatod a nyelved ? — Már nem — mondtam. — Elkísérhetlek? — Ha nincs jobb dolgod ... ♦ — Nincs. Szeretnélek elkí’ sérni. — Kísérj! A második emelkedő után van egy tisztás. Rengeteg a vadvirág. — Itt üljünk le! — mondtam. Dávid körülnézett. — Lehet. Leült a tisztás szélén egy fa alá. Törökülésben. Megmutattam, hogy kell igazán törökülésbe menni. És könnyen felállni. Megcsinálta. Nagyon tanulékony. És izmos a lába. — Ezt te honnan tudod? — kérdezte. — Tudom. Jobban még, mint a klarinétot. — Ne csúfolodj! — mondta. — Nem csúfolódok. — Pedig azt hittem. Te tényleg tudod, mi a klarinét? — Tudom. — A felnőttek többsége sem tudja, mire való. — Én tudom. — Honnan tudod? — Sokat járok az operába. — Tényleg? — Balett-táncosnő leszek. Olyan, mint Fanny Elssler meg Anna Pavlova meg nagy Gertrud. — Az ki? • — Anna Pavlova? — Ne hülyéskedj! Nagy Gertrud... — A nővérem. — Ö is táncosnő? — Külföldön táncol. Apuci menedzseli. Tudod, mi az, hogy menedzselni? — Ne hülyéskedj! A nővéred biztosan varietétáncosno. — Nagyon tévedsz. Itthon csörgős szólót táncolt a Bah- csiszerájiban. De odakint még több. Odette-Odiliát is táncolta már. Mit szólsz hozzá? És a tündért A fából fa- ragottban. Az valami. — És te? — Én már vilii voltam a Giselle-ben. Ismered? — Nem. — Kár. Majd ha hazamegyünk, szólok, mikor nézhetsz meg. — Az jó lesz. Most nem táncolnál valamit? — Szívesen. Ledobtam a szandálomat. Jobban ment a forgás, mint tegnap meg tegnapelőtt. Kár, hogy a spiccelést nem tudtam bemutatni Dávidnak. Csak forogtam, forogtam, forogtam. A bő szoknyám lebegett körülöttem. Nem bántam... Dávid csak nézett. Szép, fekete szeme nagyra nyílt és fénylett. Hátradőlt, fejét a fa kilátszó gyökerének támasztotta. Letépett egy fűszálat, azt rágcsálta. És nézett, nézett... Végre megálltam előtte egy forgás után. Lihegtem. A ruhámat a combomnál lefogtam. Dávid halkan megszólalt: — Szép vagy. Mosolyognom kellett az örömtől. — Igazán? — kérdeztem. — Szép vagy — mondta újra. Leguggoltam mellé. Foga közül kivettem a fűszálat. így jobban látni a száját. Ügy kértem: — Mondd még egyszer! Innen a tisztásról vezet fölfelé egy ösvény. Nem igazi ösvény, egy-két bátor turista taposhatta csak ki. A fű itt már kikopott, az agyagos sár mindig nedves, mert a sűrű lomb alatt nem tud megszáradni. Csúszik is fenemód. Én egyszer kapaszkodtam itt fel, s háromszor csúsztam vissza, míg feljutottam a tetőre. De ott szép a kilátás, érdemes. — Neked izmos lehet a lábad — mondtam Klotildnak. — Azt meghiszem — felelte, és feltartotta büszkén az orrát. — Mondani persze könnyű. De bizonyítani nehezebb. — Add fel a leckét — mondta, és egyik lábfejét kifordítva, balettalapállásba vágta magát. — Ez nem lecke. Csak kíváncsi vagyok, fel tudsz-e kapaszkodni ezen az ösvényen, Klót. Szemét tágra nyitotta, majd hirtelen a nyakamba ugrott: — Klót? Ezt ugye, most találtad ki? így még soha senki nem szólított. Szólíts mindig így. Csak te. (Folytatjuk.) A képzelt beteg hipochonder A MAI SZÓHASZNÁLATBAN hipochondrián azt a lelkiállapotot értjük, amelyben a beteg a legjelentéktelenebb érzeteknek is túlzott fontosságot tulajdonít, betegesen képzelődik, állandóan az egészségét, életét félti, holott ennek semmi alapja sincsen. A hipochondria igen elterjedt civilizációs »betegség", s napjainkban az orvosi rendelők betegeinek nagy százaléka ilyen »betegségben« szenved. Minden emberrel megeshet az életben, hogy hipochondriás képzetei keletkeznek. A betegségtől való félelem még természetes reakciónak tekinthető, de ha alaptalanul túlzásba visszük, ha a beteges gondolat hatalmába keríti az egész embert, az már mindenképpen beteges jelenség. Köztudomású, hogy az orvostanhallgatók, orvosok körében igen sok a képzelt beteg, s ez talán érthető is, de manapság egyre gyakoribb jelenség ez a »laikusok« körében is, akik túl sokat forgatnak népszerű, orvostudománynyal foglalkozó könyveket a kezükben. Gyakran válhat képzelt beteggé az az egyén, akinek az orvosa felelőtlen, meggondolatlan kijelentést tett, vagy ha a beteg helytelenül értelmezte az orvos magyarázatát, véleményét. Gyakoriak a hipocondriás gondolatok lelki megrázkódtatás után, bánatos lelkiállapotban, előrehaladott érelmeszesedé- ses betegeknél, változó korban, késő öregkorban. Ez utóbbira különösen jellemző a képzelt betegség kialakulása, mert amikor az ember élete alkonyát éli, erőt vesz rajta a halálfélelem, érzi, hogy »eljárt felette az idő«. Magába vonult, zárkózott lesz, többet és jobban figyeli önmagát, és hajlamos arra, hogy egyes testi elváltozásoknak túlzott jelentőséget tulajdonítson, vagy tévesen magyarázza őket. A hipochondriás gondolatok és a hipochonderek a legkülönfélébbek lehetnek, talán a leggyakoribb manapság a rákfélelem, a szívszélhűdéstől, szívbajoktól, nemi betegségektől, idegbajoktól való félelem. Nehezebb esetekben ez fokozódhat a legfantasztikusabb képzetekig. Ezek már természetesen szélsőséges esetek, s rendszerint valamilyen komolyabb lelki elváltozás, betegség előjelei. A hipochonder nem ugyanaz, mint a szimuláló beteg, mert még ez utóbbi a betegséget tudatosan megjátssza, a képzelt beteg a maga módján ténylegesen is beteg és kezelésre szorul. Az állandó önmegfigyelés, a rettegés a képzelt betegségtől a végén zavarokat és elváltozásokat okoz a szervek működésében, méghozzá »idegalapon«, s az addig fokozódhat, hogy tényleges fájdalom is jelentkezik. Gyakran alakul ki képzelt betegség agyonhajszolt, fáradt, neurotikus egyéneknél nagyobb testi, szellemi megerőltetés után. Sok esetben a betegségbe való menekülés csupán megfutamodás az élet nehézségei elől, igazolás az élet sikertelenségeire. Egyeseknek eszköz arra, hogy a környezet figyelmét magukra tereljék, vagy hogy ily módon több szeretetet, gyengédséget harcoljanak ki. A HIPOCHONDRIA kialakulásához minden esetben egyéni hajlam és megfelelő életkörülmények, szituációk szükségesek. A kezelése egyénenként változik, és a betegséget előidéző tényezőktől, valamint a betegség formájától függ. Nehezebb esetekben, amikor a háttérben valami komolyabb lelki betegség húzódik meg a prognózis nem valami biztató, de ez szerencsére a kisebb százalék. Ha csak múló, könnyebb esetről van szó, az életkörülmények megváltoztatása, az ügyes, jól alkalmazott pszichoterápia az orvos részéről mindig nagyon hatásos. Dr. Sz. D. Ne higgyünk a giccsnek! Amióta világ a világ, a családi; fészket a nő rakja, igazítja, szépítgeti. Akadnak kivételes férfiak, akik örömüket találják környezetük csinosításában, de az otthonok hangulatát általában az asz- szonyok ízlése határozza meg. Mi asszonyok, miközben járjuk a piacokat, az üzleteket, sokféle kísértésnek vagyunk kitéve. Hamis portékáikkal belopják magukat féltve . szépített otthonunkba a giccs- árusok: kihasználják gyanút- lanságunkat, az ízlés ábécéjét még csak tanulgató, abban még nem teljesen jártas mivoltunkat. A művirágcsokrok és műgyümölcsök állami .üzleteinkben is fő helyen kínálják magukat, hamvasan s olyan pazar színorgiával csábítanak, amilyennel a természet a maga nemes egyszerűségében versenyezni sem képes. És mi lépre megyünk! Hiszünk a szarvasbőgéses ál- | naplementéknek és az ajándékboltok giccsnippjeinek, egy idétlen falvédővel agyonütjük a legmodernebb bútorunkat, egy kiscicás díszpárnával 1900-at teremtünk 1972-ben. Ilyenkor egyszerűen az történik, hogy elhagy bennünket józan asszonyi észjárásunk, megfeledkezünk arról az alapvető igazságról, hogy minél harsogóbb;, rikítóbb és maga- kelletőbb valami, annál olcsóbb, annál hamisabb' és hazugabb is. Persze nem könnyű évről évre mindig egy kis varázslattal előállni, s új meg új ötlettel lepni meg azokat, akiket szeretünk. Mégis ez a dolgunk, csakhogy közben nem szabad hinnünk a giccsnek, a mindig sarkunkban ólálkodó ízléstelenségnek. Mert a giccs pontosan olyan, mint a hamis férfi. Felismerhető arról, hogy fele sem igaz annak, amit mond, terjeszt és sugall. K. & OTTHON CSALAD Az új Zastava műszaki adatai Kragujevácon 125 000 négyzetméteren teljesen új gyár épült, amelyre 1,35 milUárd dinárt költöttek. A nagyméretű beruházás első szakaszának befejezése ugyan csak a jövő évre várható, azonban az új 101-es Zastavák sorozatgyártása már 1971 decemberében megindult Az első 101-es modellt a tavalyi belgrádi szalonon mutatták be nagy pompával és a »jugoszláv nemzeti kocsi« jelzővel. ötajtós karosszériája kényelmesebbé teszi, és a csomagok ki-berakását is megkönnyíti. Motorja azonos a 128-as Fiatéval: négyhengeres, vízhűtéses, 1116 köbcentiméteres konstrukció, amely 6000-es percenkénti fordulatnál 55 DIN lóerőt fejt ki. A kocsi hossza 3836 mm, szélessége pedig 1590 mm. A fronthajtás jó útfekvést és kanyarvételt biztosít, temperamentumos motorja segítségével 135—140 km/órás sebességre képes. Álló helyzetből a 100 km/ó sebességig teljes megterheléssel 20 mp, egy személy- lyel pedig 15 mp alatt gyorsul fel. Fordulási körének átmérője 10,3 m. Elöl tárcsafékek, hátul dobfékek. A kocsi önsúlya 815 kg. öt személy és 50 kg csomag szállítására képes. Fogyasztása kb. 9 liter 100 kilométeren. A jugoszláv piacon jelenleg 3—4 hónapos várakozással hozzá lehet jutni az új Zas- tavához, amelynek ára 39 000 dinár. Három kép az OKISZ-íabor tavaszi-nyári divatbemutatójáról SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1972. március 15-
