Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

Hollós! Jóska így fiönti az akácot. Ahol a fűrész először szalad a fába, arra dől majd... MAI KOMMENTÁRUNK Segítő, útbaigazító gondolatok SÜPPED AZ AVAR, esőtől és ködtől nyálkás a levél- «zőnyeg. Szálfák és remény- teljes cserjék kiterjedt, majd­nem nyolcszáz holdas biro­dalma ez. Irtásterületek ho­moktól sárgásszürke tisztása, majd örökzöld fenyőcsemeték katonás sora, aztán ismét ma­gasra nőtt égerek, fenyők, akácok következnek. Időről időre megszakad az erdő csendje, motorfűrészek hang­ja remegted a levegőt. És a kopasz ágaikkal az ólomszínű égbe kapaszkodó délceg fák lassan, szinte helyet keresőn dőlnek alá. Roppan a törzs, reccsen az ág. Balogh Imré­vel nézzük ezt a lélekbemar­koló mozgást, s Vidor Miklóst idézi halkan: »Nem hal meg soha az erdő, csak a fák...« Halkan mondja a szavakat, mert az erdő emberei így be­szélnek, Igazi, mai erdei munka. Akik látják, azt hihetik, a fa­vágók is igazi, meglett erdei munkások. Mert kézre áll ne­kik a motorfűrész, értő fogá­sokkal végzik a döntést, rak­ják a máglyákat. Mi a való­ság? Ezek a fiatalok a Kö- zéprigóci Erdőgazdasági Szak­munkásképző Intézet harmad­éves tanulói. Itt van mind a két harmadik osztály gyakor­laton, hozzájuk jöttünk Ba­logh Imre oktatóval, Kadarkúti legény, HoUósi Jóska dönti az egyik fát tár­sával, Mester Gézával. A tsz szerződött tanulója. Több mint tíz kilóit nyom a fűrész. A munka nem könnyű, aztán fi­gyelni is kell — Jól érzem magam az in­tézetben — mondja a sisakos szakmunkásjelölt, — Mindent megtanulunk, a telepítéstől a kitermelésig. Szívesein va­gyok itt... Nézem a kihevült arcot, a sisak alól előkandikáló szőke, izzadságtól tapadó szőke ha­jat, s meggyőződéssel mon­dom az oktatónak: — Kétlem, hogy itt egyáltalán akadna valaki, aki nem szívesen van itt. Különben nem vállalná ezt a munkát, ami ugyan szer­ves része a szakmai oktatás­nak, de mégiscsak munka, méghozzá nem is a legkön­nyebbek közül... A két osztály szervezetten dolgozik, az erdőgazdaságtól csak egy erdész van jelen, a -hossaoló«. Két erdésztechni­kus — Szabó Ferenc és Tála­st György oktató — a gyakor­lati vezető. Egy másik oktató, Horváth József vezeti a trak­tort, amelyikkel bejutunk az erdőből az intézet központjá­ba. Itt Lollok Béla oktató mű­helygyakorlati órájára kuk­kantunk be. A géptan fontos része a leendő szakmunkások képzésének, a technika az er­dőgazdaságban jelentős szere­pet tölt be. Hogy a rigóéi is­kola tanulói milyen szinten sajátítják el ezeket az ismere­teket, arról Cseresnyés Géza igazgató igy beszél: — Több oklevelet kaptunk eddig a különböző versenye­ken. Tavaly a szakmunkásta­nulók országos versenyén egy- egy tanulónk az első, illetve a harmadik helyen végzett Ugyancsak a múlt évben há­romtagú csapatot küldtünk a nemzetközi versenyre, ahoi a magyarokon kívül lengyel, ro­mán, jugoszláv, csehszlovák, bolgár és NDK-beli fiatalok vettek részt. A három tanu­lónk közül az egyik az első. a másik a második helyet sze­rezte meg... Amikor Dorogi Imre csur­gói fiúval beszélgetünk, erről is szót ejtünk. A szép hagyo­mányokról, melyeket nekik Il­lene folytatniuk. A másodikos szakmunkástanuló édesapja erdész volt — Sokat jártam vele az er­dőt, dolgoztam is ott nyaran­ta. így kaptam kedvet ehhez az iskolához. Hogy mi, akik itt tanulunk, nagyon szeret­jük az erdőt, a fát, azt hi­szem semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ha van egy kis szabad időnk, kime­gyünk a környező erdőkbe, pedig Barcs sincs messze. Jó osztály a miénk, lehet ránk számítani. Szeretnék majd to­vábbtanulni. Most havonta százötven forint ösztöndíjat kapok az iskolától, kétszázöt­venet a gazdaságtól, és hozzá jön még a jutalom a termélé- si gyakorlaton végzett munka után... A FIATALOK nemcsak a favágás mesterségét tanulják meg, hanem azt is, hogyan kell új erdőt telepíteni a régi helyén. Hogy az erdő soha ne haljon meg... Hern esz Pereme Holnaptól kezdve a megye valamennyi termelőszövet- ikezeiének elnöke egyhetes tanfolyamon vesz részt Ba- latonföld váron. Nem új gyakorlott a szö­vetkezeti vezetők téli to­vábbképzése, hosszú évek során bevált hasznos hagyo­mány. Mégis minden évben más, igazodik az adott idő­szak feladataihoz, követel­ményeihez. Jól emlékszünk aeokra az időkre, amikor két csoportban, két-két hetes volt ez a tanfolyam, és igen széles körű, nagy tématerü­letet felölelő tematika alap­ján hallgattak előadásokat, tartottak konzultációkat szö­vetkezeti vezetőinknek. Az­óta lényegesen megváltozott a helyzet. Hogy mást ne em­lítsünk, az egyesülések kö­vetkezményeként lényege­sen csökkent a szövetkezetek száma, s ma már egy cso­portban, egy időben, egy­szerre tud tanácskozni me­gyénk valamennyi szövetke­zetének irányítója az őket érintő legfontosabb kérdé­sekről. Szűkült és ezzél együtt célratörőbb lett a tematika is. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a korábbi gyakorlat nem volt helyes. Az volt. Mezőgazdaságunk akkori fejlettségének az a módszer felelt meg. Ma má­saik a feladatok és mások a követelmények is. Ez a mos­tani tanfolyam a korszerű szövetkezetpolitikai, agrár- politikai ebiek megvitatása jegyében telik el. Az egész továbbképzésnek ez a ve­zérfonala, ez az alapvető célja. Ezen belül természe­tesen szóba kerül az egysé­ges szövetkezeti törvény és annak végrehajtása. Fontos téma lesz a szövetkezeti ve­zetés információs rendszeré­nek kialakítása, ezzel ösz- szefüggésben az üzemi dön­tés meghozatala és az elha­tározás végrehajtásának megszervezése, ellenőrzése. Valamennyi szövetkezetün­ket érintő és izgató kérdés a közgazdasági szabályok rendszerének elemzése, és az, hogy a negyedik ötéves terv során hogyan módosul­nak ezek a szabályozók. Érthető, hogy témáit jelent ez a továbbképzésen, mint ahogy téma lesz a személy­zeti és kádermunka, a tör­vényesség és az állami fel­ügyelet érvényesülése, vala­mint a tsz-ek érdekképvise­leti szerveinek szerepe a szövetkezeti mozgalom és a gazdálkodás továbbfejlesz­tésében. Valaki úgy mondtál, hogy nagyon tömören szó lesz ezen a tanfolyamon minden­ről, ami egy verető munká­ját abban segíti, hogy maga­biztosabban, eredménye­sebben dolgozhasson az üzem előtt álló feladatok valóraváltásában. A maga­biztosság, a vezetési színvo­nal emelése napjainkban már nem csupán kívánság, hanem elsőrangú követel­mény! Eszköz, segítség ehhez a tanfolyam hosszú időre út­baigazító gondolataival. V. M. Az eredmény; nőnek a máglyák Szanálás után egy évvel Igáiban A rendteremtés útján A z Indulat, a türelmet­lenség még fel-felpa- rázslott a teremben, in­kább személyes ügyek forog­tak szóban és kevésbé a közös dolgai, mégis sorsfordulót je­lentő esztendő tapasztalatait összegezték a zárszámadáson. Valami elkezdődött, valami megváltozott a megannyi gond, baj után biztatóan és biztosan formálódik a szebb holnap Igáiban. Valaki úgy mondta a zár­számadás után: ilyen csendes, ilyen békés közgyűlés, mint ez, hosszú évek óta nem volt itt De volt viszály, volt sze­A térképet két évtizede rajzolták az igazgató szobájá­ban. A tervezett gáz- vagy olajvezetéket szaggatott vonal jelzi. Ha elkészül, folyamato­san húzzák meg tussal. Magyarország térképén év­ről évre hosszabb a folyamatos vonal. Szerte az országban csaknem 4500 munkás dolgo­zik. Gyors munkájuk az elő­feltétele annak, amiről mosta­nában olyan sok szó esik: az energiastruktúra változásának. A gáz- és olajvezeték — amelyet építettek — tíz éve már, hogy átlépte az ország­határt. A Siófoki Kőolajveze­ték Vállalat ezekben az évek­ben lépi majd először át. Egy külföldi szakemberek által készített tanulmány szerint azok a vezetéképítési módsze­rek, amelyeket a vállalatnál meghonosítottak, világviszony­latban is korszerűek. E mód­szerek eredménye: a vállalat főhatósága éppen a napokban adta meg az engedélyt, hogy az NDK részére is építhetnek kőolaj- és földgázvezetéket, leadó állomásokat. Az engedély elismerés is. Dohány Imre igazgató szo­bájában az első kérdés, amely­re választ kérek: hogyan si­került ez? — Együtt, közös akarással — feleli az igazgató. — Egy ember nem lett volna képes erre. Néhány sem. Az egész vállalat munkája benne van A hegesztőké éppen úgy, mint a traktorosoké vagy a mérnö­köké. Szerintem mielőtt vala­Egy nyelven — sikeresen miben döntenénk, először azt kell megvizsgálni, képesek le­szünk-e a feladatok ellátására. A döntést mindig az igazgató hozza. Az előkészítésben — sok éves gyakorlat ez nálunk — részt vesz minden érdekelt. Szerintem egy vállalat akkor működki jól, ha pontos a tá­jékoztatás és a tájékozódás. Azt, hogy ki csinálja meg a munkát, a feladatoktól is függ. A feladat ismerete mellett te­hát az embereket is ismerni kell. Az igazgató húsz esztendeje irányítja a vállalatot: létszá­ma, kapacitása és feladata ez alatt a húsz év alatt sokszoro­sára nőtt. — Aki tagja a törzsgárdá­nak, azt most is személy sze­rint ismerem. Nem is beszélve a szaktekintélyekről: ha pél­dául egy kényes hegesztést kell megcsinálni, mindig meg tudom mondani név szerint, hogy kire lehet rábízni... És akiben megbíztunk, még soha nem csapott be bennünket. A vállalat munkásai szinte az egész országban dolgoznak. Történetek, amelyekről beszél­nek mindenütt a vállalatnál. A Barátság I. kőolaj-távve­zeték kapacitásának növelésé­re a múlt évben a Pest megyei Rétságon sürgősen meg kellett építeni egy szivattyúállomást. Nem volt sem terv, sem kivi­telező. A vállalatnál azt mond­ták: meg lehet csinálni. Határidőre adták át A szegedi olajmezőről nagy viszkozitású olaj szállítását kellett megoldani. Szakiroda- lom volt, de tapasztalat nem. A vezetéképítők kísérleteztek. Az olaj már az új távvezeté­ken folyik a finomítóba. Az igazgatótól kérdezem: évente hányszor találkozik a munkásokkal? — Szervezetten négyszer. Valójában nem tudom. Az én irodám ajtaját csak akkor húz­zuk be, ha tárgyalunk... Akár vállalati, akár magánügyről van szó, szívesen látom a munkásokat. — És mivel jönnek gyak­rabban? — Saját gondjukkal: lakás, óvoda. — S mik hangzanak el a -hivatalos« találkozáson? — Leggyakrabban az, hogy lehetne jobban dolgozni, meg­felelőbb munkakörülményeket teremteni. S ez jó: a szavak mögött mindig érzem, hogy is­merik az emberek a vállalatot és a saját részlegüket érintő gondokat, a feladatokat. — Gondolom, bírálnak is. — Elég sokat. — Mi lesz a bírálat sorsa? — Ha szociális gondot tesz­nek szóvá, hivatalosan a szak­szervezet foglalkozik vele. A válaszról természetesen én is értesülök. Ha a szorosan vett munkával kapcsolatos, vagy a következő termelési tanács­kozáson, vagy közvetlen veze­tője útján kap választ. A térképet az igazgató szo­bájában — jelképesen — egy egész vállalat rajzolja. — Ha a munkások tudják, mit miért csinálnak, akkor sokkal könnyebb irányítani — mondta később az igazgató. — S ez főleg ránk érvényes, hi­szen szétszórtan dolgozunk az országban. Jó példa erre a rétsági szivattyúállomás. Nép- gazdasági érdek volt, hogy megcsináljuk. Hiszen ha azt az olajmennyiséget, amely fgy a Barátság I. távvezetéken ér­kezik, vagonban akartuk vol­na elszállítani, nyolcszor többe került volna. A vállalatnak azonban ebből az építkezésből semmi haszna nem szárma­zott: az eredményünket körül­belül 7—8 millió forinttal ron­totta. (Az más kérdés, hogy a nyereségünk nem csökkent, mert az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megtérítette.! Mégis — éppen a népgazda­sági érdek miatt — mindenki úgy csinálta, mintha a legnye­reségesebb munka lett volna Az igazgató természe­tesnek tartja, hogy ez így van. S azt hiszem, ez a ter­mészetes. Keres» Imre mélyeskedés, volt ellenséges­kedés és alacsony termések, helytelen gazdálkodás, veszte­ség. A mélypont az 1970-es év vége. A gazdálkodás vesztesé­ge 8 millió 370 ezer forint. Kimondani is sok ezt az ösz- szeget, hát még ott élni, ott dolgozni, ahol ilyen mélyre süllyedt a gazdálkodás! Ebből a tényből kell kiin­dulni, akkor, amikor a múlt évben történteket összegez­zük. És nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a szanálás után mikor nagy körültekintéssel meghatározták, milyen intéz­kedéseket kell tenni a szövet­kezet új vezetőségének a hely­zet normalizálására, az állam igen jelentős segítséggel sietett a bajba jutott gazdaság segít­ségére. Négymillió vissza nem térítendó állami támogatást és négymillió szanálási hitelt kaptak, melyet majd 1974-ben, 1975-ben kell törleszteni. Az első, amit ezzel kapcsolatban mindenképpen meg kell álla­pítani: a szövetkezet új veze­tősége egyetértésben a nagy­üzemért odaadóan dolgozó tag­sággal, céltudatosan, jól élt ez­zel a hatékony segítséggel! Változást jelentő tény ez ön­magában és feltétlenül érté­kelni kell, hiszen tudjuk jól, hogy az igali példával ellen­tétben vannak gazdaságok, ahol még a jelentős állami tá­mogatás sem hozta meg a várt előrehaladást. H ogy milyen rendkívül nehéz helyzetben kezd­te meg munkáját az új vezetés, az következik az ed­dig elmondottakból Csak uta­lásszerűén említjük az olyan súlyosbító körülményeket, hogy a megelőző év őszéről el­maradt egy sor munka, a szö­vetkezet egész gépállománya szinte használhatatlanná vál­va kiöregedett, s a morál, a közszellem igen-igen mélvre süllyedt. »A rendteremtést azonnal megkezdeni« — ki­mondatlan jelszava volt ez az új vezetésnek. Már januárban kilenc új erőgépet vettek, eze­ket kombáinok, csőtörők. adap­terek, vetőgéoek, rakodó- és továbbító gének egészítették ki. Mert azt tartották legl^nve"- «esebbnek, hosv megkezdőd­jön és zavartalanul menjen a határban a munka. »A parasztember, ha meg­érzi, hogy a vezetője szándéka tiszta, valóban az TTjavát akar­ja, akkor szívvel mellé áll.« Igáiban jegyeztem meg ezt a mondatot, abban a községben, ahol tavaly fokozatosan, szinte lépésről lépésre szaporodott azoknak a száma, akik kezd­tek újra hinni, remélni. Akik sok keserű tapasztalattal a há­tuk mögött azt mondták: pró­báljuk meg még egyszer, csak úgy mozdíthatjuk ki a sárba süppedt szekeret, ha megfog­juk « dolog végét És ez a tény, ez a tapaszta­lat a másik, ami döntő mér­tékben közrejátszott abban, hogy egy év alatt sikerült ki­lábalni a legsúlyosabb bajok­ból. Az egyesült szövetkezet közössége valóban a rendte­remtés útján járva, céltudato­san formálja saját, szebb jö­vőjét Anyagi segítség, jó ve­zetés, dolgozni tudó és akaró, egyetértő tagság — ismét be­bizonyosodott, hogy a három feltétel együttes jelenlétével lehet csak kilábalni a bajok­ból! S hogy ez mennyire sikerült Igáiban, arra vonatkozóan minden kommentár nélkül hadd idézzünk néhány muta­tót: a megelőző évi 10,8 má­zsás holdanként! búzatermés helyett 19,4 mázsás átlagot ér­tek el (a terv 14 mázsa volt), tiszta vagyonuk több mint két és fél millióval növekedve 25 232 000 forint lett, egy tíz­órás munkanap értéke 84,80- ról 89,14 forintra emelkedett, s a több mint nyolcmilliós vesz­teséggel szemben kétmillió- hétszáztizenhét-ezer forint nyereséggel zárták 1971-et. T úlzás és súlyos tévedés lenne azt mondani, hogy minden rendben van Igáiban. Távolról sem, és ez érthető, természetes is. Te­mérdek tennivaló van még mind a gazdálkodás színvona­lának javításában, mind a tagság tudatának formálásá­ban. A közgyűlésen még job­bára egyéni ügyekről vitáztak, s olykor az indulat, a türel­metlenség Is felnarázslott. Ám 1971 mégis sorsfordulót jelen-- tő év volt, a vezetőség és a *agság bizonyított; alaoot te- ■emtett ahhoz, hngv biztosan, céltudatosan alakítják tovább a szövetkezet szebb holnapját. Vörös Márta SOMOGYI NÉPLAP Yasánsap. 1972. február 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents