Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

KÖZMŰVELŐDÉSI TERVEK A legfiatalabb Tárosban Városaink művelődésügyi osztályainál tett látogatásai­mon sok szubjektív érzés rögződött bennem. Azt hi- sziem, elöljáróban elmondha­tom ezeket. Először Siófokon beszélgettem a város 1972. évi közművelődési terveiről. Itt az — ismert — elég komor realitások ragadtak meg, de jó érzés volt azt tapasztalni, hogy ilyen helyzetben, a vá­ros vállalataira alapozva is lehetett tervet készíteni. Ka­posváron szembetűnő volt, hogy kevés az ember — hoz­záteszem, Siófokon is hasonló a helyzet — a tanácson a köz- művelődés irányításához, az operatív munka leköt min­den időt. így a munka kap­rodévá válik. Nagyatádon ta­pasztaltam a legjobb közér­zetet: kiegyensúlyozottan ké­szülnek az 1972. évi közműve­lődési tervek végrehajtására. Tartalmasabb élet Nagyatádon A részletesebb elemzést is kezdjük nyomban a legfia­talabb város közművelődési tervével. »E határozat — (ti. a várossá nyilvánítás) — Nagyatád nagyközség váro­siasodó fejlődésének elisme­rem egy kislány, se nem fiú, hanem egy gömböéyded, már csak nehézkesen mocor­gó hízott koca beceneve, azaz teljes nevén Szilveszter. Szilvivel Ínkén, Herzsánók Tiborék disznóóla előtt »ta­lál koztunk-«, s a derék állat épp az eléje táhalt eleség fel- habszolása közben, gondvi­selője, Rozika néni közvetí­tésével mondta el rövid, de érdekes »önéletrajzát«. — Röf... röf... A hetve­nes szilvesztert Katika, gaz­dáim eladó lánya vőlegényé­vel a kaposvári ÉDOSZ Mű­velődési Otthonban köszön­tötte. A kellemes este egyik fénypontja a tombolasorso­lás volt, amelynek fődíja szerénységem volt. A szeren­cse a fiataloknak kedvezett, akik aztán nagy örömükben pezsgővel is megkínáltak, és Szilvire kereszteltek. Ebből következően aztán első utam rését jelenti, és egyúttal meg­határozza az ifjú város gaz­dasági, politikai és társadal­mi célkitűzéseinek — ezen belül közművelődésének — magasabb szintű irányítását.« (Részlet a tervből.) Dezső Lászióné osztályve­zető higgadtan beszél az 1972. évi elképzelésekről, pedig lenne oka az izgalomra: 1972. augusztus 20-án szeretnék felavatni az új művelődési házat, amelynek építése jó ütemben halad. A higgadtság­ban a következő realitást ér­zem: az új művelődési ház nem' old meg mindent egy csapásra. Át kell venni a jó tapasztalatokat a régiekből — ezt is fontos tanulságként tartják szem előtt Nagyatá­don. — Az új művelődési házba átvisszük az eddig jól műkö­dött klubokat, emellett ter­mészetesen új lehetőségeket teremtünk érdeklődés szerint az embereknek — mondja Dezső Lászlóné. Nézzük meg, milyen intéz­ményhálózata volt, s milyen lesz Nagyatádnak? 1971-ben elhanyagolt épületben műkö­dött a könyvtár, ebben az év­ben — átmenetileg — meg­felelőbb helyre kerül, míg nem készül el az új művelő­ős orvoshoz vezetett, segítsé­gével hamar kilábaltam a tüdőgyulladásból. A ház ked­vence lettem, a tűzhely alatt volt a fekhelyem. A kecske- tejbe darabolt kiflit meg a gondoskodást igyekeztem meghálálni jó magavisele- temmel. Azt is mesélik, hogy gondozóimat mindenhová ku­tyásként elkísértem. No és táplálkoztam szorgalmasan. Mivelhogy hízásra hajlamos vagyak, napról napra göm- bölyödtem, most nem is mer­nék a mázsára állni, biztos kétszáz kilónál is többet nyomok. Valami mégis nyugtalanít! Reggelente a szomszédokban lakó társaim torkuk szakadtából visítanak, aztán hörögve elcsendesed­nek ... Kíváncsi vagyok, miért? Röf... röf. Szilvi is hamarosan meg­tudja ... N. F, désd ház mellett az új városi könyvtár. (Ez 1975 után való­sulhat meg.) A két fiók- könyvtár közül — Henész, Bodvica — a bodvicainak a helyiséggondja megszűnik. Ipari centrum Nagyatád közművelődési ■terve sokrétű, fölösleges len­ne most minden részletre ki­térni. Fő elképzelései közül hadd emeljem ki a követke­zőt: »A város jellegét figye­lembe véve Dél-Somogy ipari centrumátiak tekinthető, eb­ből következik, hogy lényege­sebben nagyobb gondot kell fordítani a munkásság és ezen belül az ifjúság közmű­velődésére.*' A műszaki értel­miség számára például gya­rapítani fogják a könyvtár szakkömyvkésrietét. A városi könyvtár együttműködik az üzemi könyvtárakkal. Az üze­mi kultúrosok körében ma is tapasztalható, hogy nem tud­ják mit, miért és hogyan tegyenek? Az új művelődési házban a részükre létesülő klubban elsajátíthatják maid a munkájukhoz szükséges el­vi és gyakorlati ismereteket, fogásokat. Közművelődési berkekben korántsem csak klubokról, kiállításokról stb.-ről beszél­getnek, ugyanilyen arányban van szó arról is, hogy milyen anyagi támogatást kapnak. Nagyatádon mi a helyzet? — A városnak közművelő­dési alapot biztosítunk a vál­lalatok, üzemek pénzügyi hozzájárulásával — idézi a tervből Dezső Lászlóné. A járási székhelyből város lett, az intézményhálózat el­maradott volt, tehát új fel­adatok és elmaradt munka várnak a közművelődés irá­nyítódra. A három város közül, úgy vélem, Nagyatád kap a leg­többet 1972-ben. Igaz, hogy ennek alapja az intézmény- hálózat, jelentős fejlődése, az új művelődési ház felépülése, de — tudjuk jól — önmagá­ban ez kevés lenne. Tartalmasabb életet élhet­nék 1972-ben a nagyatádiak, mint eddig bármikor. (Folytatjuk.) Horányi Barna NOTESZLAP SZIL VI llllllliil HARMAT ENDRE: ü Raszpiilyin-rejtély Az ideiglenes kormány rendkívüli vizsgálóbizottsá­gának az önkényuralom fel­bomlásáról szóló jelentése így kezdődik: »Azok között a szemé­lyek között, akik a megdön­tött cári uralom utolsó év­tizedében befolyást gyako­roltak a legfelső állami és egyházi igazgatásban a mi­niszterek és főpapok kine­vezésére és leváltására, a legfelső hatalomnak az orosz társadalomhoz való viszo­nyára, első helyen áll Gri­gori) Jefimovics Raszputyin »próféta*'. Befolyása olyan nagy volt, s az orosz társa­dalomban akkora visszatet­szést keltett és annyit ártott a cári hatalom presztízsé­nek, hogy akár az ő nevé­vel is jellemezhetnénk az egész legutóbbi évtizedet.*1 Ez az 1917-ben készült je­lentés így — persze — túlzás, és az ősdefiniciója annak a mindmáig hivatalos tévedés­nek, amely Raszputyint nem tünetnek, hanem kórokozónak tartja. Ámde az út, amely a szibériai faháztól a pétervári palotáig vezetett, nagyon so­kat elmond arról a halálra ítélt világról, amelyen vé- gigkanyargott A szerző éppen ezen az iz­galmas úton vezeti végig az Olvasót. I. FEJEZET Falu a Túra partján A Raszputyin-rejtély már a születéssel megkezdődik. Egyes okmányok szerint 1872-ben, más források szerint 1864-ben vagy 1865-ben látta meg a napvilágot a palotákat járó szibériai parasztgyerek. Szü­lőfaluja Pokrovszkoje nagy­község Nyugat-Szibé'riában, az Uraitól mintegy 400 kilomé­ternyire, a Túra magas part­ján. Az ifjú Grigorij Jefimovics — apja szerint — egy gyerek­kori megrázkódtatás után ser­dült részeges, tolvaj korhely- lyé. A "gyerek késő ősszel a Túra partján játszott a báty­jával, MihaiHaL A fiú rálé­pett a folyót borító jégre, és játékos, tánclépéseket tett. Csakhogy a jég még vékony volt, és beszakadt. Mihail el­tűnt a vízben, és Grisa — be­csületére legyen mondva — utánavetette magát. Egy ar- ravetődött paraszt segítségé­vel ki is mentette fivérét. Mind a két gyerek tüdőgyul­ladást kapott. Grigorij hosszú hetekig betegeskedett, bátyját viszont elvitte a láz, Mikor meggyógyult, inni kezdett. Még nem volt tizen­hat esztendős. Ha nem kapott pénzt vodkára az apjától, Jefim Andrejevicstől, hát lo­pott. ö azt állította, hogy egy kü­lönös látomás tette imádkozó­vezeklő, istenes emberré, szta- reccé. Tizenhat éves korában — így mesélte — az eke szarva mögött baktatott a föl­deken, amikor hirtelen cso­dás zenét hallott. Megtorpant, s föltekintett. Egy rózsaszín felhőn angyalok seregében a Kazáni Miasszonyunk állt fö­lötte, és rámosolygott. Grisa mélyen meghajolt, és elmon­dott egy imát. Mire kiegyene­sedett, a látomás már tova tűnt. Különös klastrom A fogékony fantáziájú fiú elmondta a mezei jelenés él­ményét egy Zaborovszkij ne­vű kispapnak, akit apja foga­tán a verhoturpei klastromba fuvarozott. Zaborovszkij ki­jelentette: szerinte vitathatat­lanul égi jelről van szó, amely nyilvánvalóan azt adja tudr túl: Grisa többre hivatott a szántás-vetésnél. és fuvarozás­nál, imára és szent életre kell adnia a fejét. Az első feladat világos: maradjon Raszputyin egy ideig Verhoturjében, és tanuljon, figyeljen. Grigorij egy ismerőssel visz- szaküldte apjának a kocsit és a lovat, ő pedig három egész hónapon át a kolostorban ma­radt. Ekkor még nem sokat tu­dott a vallás dolgairól, de Tsz-elnőkök tanácskoztak Darányban A beszélgetés valójában vita volt. Egyszer megcsitul- tabban, máskor áradással fe­nyegetve egyesültek a mondat­patakok beszédfolyóvá. Vitává dagadtak a felszólalások, ér­vek és ellenérvek pengéi vil­logtak. Azt hiszem, ez így ter­mészetes: a falu közművelődé­sének ügyéről nem lehet szen­vedély nélkül beszélgetni. A darányi Űj Élet Termelő­Jakab István szövetkezet irodájában lezaj­lott esti tanácskozáson Mákos Gyula, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársa, Káp­lár Adolf, az MSZMP Barcsi Járási Bizottságának propa­ganda és művelődési osztály- vezetője is részt vett. A me­gyei tanács járási hivatalának művelődésügyi osztályát Ban­kó Béla képviselte. A környék termelőszövetkezeteiből Nyári Pál tótújfalui, Jakab István istvándi és Rózsa István kál- máncsai elnök jött el a tanács­kozásra. A helyi Üj Élet Ter­melőszövetkezet elnökével, Keserű Józseffel egészült ki a beszélgetők köre. A tanácskozás részvevői fel­mérhették, hogy az adott föld­rajzi területen jelenleg hol állnak a kulturálódási lehető­ségek megteremtésében. Bármilyen furcsán hangzik is, a tanácskozás bizonyította: a kulturáltság foka a munka­morál javulásában is lemér­hető. Különböző falvakról van szó, a taoasztalatok sem elvez­nek. Volt, aki panaszkodott: falujában nagy az italbolt for­galma, s ez a tsz-tagok mun­kájában is érezteti hatását. Ha annyit már igen, hogy felis­merje: itt nem azt — vagy legalább is nemcsak azt — tanítják, amit Pjotr atyától hallott a pokrovszkojei temp­lomban. Raszputyint itt foko­zatosan beavatták a biroda- dalom egyik legtitkosabb és legüldözöttebb szektájának, az önkorbácsolóknak (hliszti) misztériumaiba. Tulajdonképpen nem is vol­tak önkorbácsolók. Vezetőjük, a »bárkakormá­nyos« vesszőkötege csattan a meztelen hátakon. Persze, a hátak csak idővel válnak meztelenné. Előre megbeszéli estéken egyenként — és ti­tokban — érkeznek a kijelölt izbákba. szibériai faházakba a hívők. A kemencében lobog a tűz az ütemesen mozgó testek át­forrósodnak. A kormányos és a mellette álló asszony — Is­ten anyjának megszemélyesí­tője — lassan vetkőzni kezd és a gyülekezet áhítatos arc­cal követi a példát. Patyolat­fehér gyolcsingek kerülnek elő: a lélek csak úgy tisztul­hat meg, ha az ember leveti korábbi énjét. A ruhájával együtt, amit -kifelé-« hord. Korbácsos kormányos Az ének mind hangosabb, a mozgás mind intenzívebb lesz. A gyengébb idegzetűek kies­nek a monoton ritmusból, el­hagyják helyüket, és táncolni kezdenek a szoba közepén. A kormányos készülődik. iFolytatjuk) italosán jelennek meg a mun­kahelyen, s közvetlen fölötte- seik nemigen mernek fegyel­mezni, mert -könnyen előke­rül a vasvilla-«. Ez a magatar­tásfajta passzivitásba csap át, ha művelődésről van szó. -Lasszóval« kell az embereket fogni egy-egy ismeretterjesztő előadásra. Abban valamennyien egyet­értettek, hogy a gyerekek, az asszonyok révén kell hatni a férfiakra. Egy-egy kulturális eseményre nekik is -kapacitál­niuk« kell a húzódozó apákat, férjeket. Kálmáncsán ennek már szép eredményei vannak. Foglalkoztak a cigánykérdés­sel is. A termelőszövetkezeti elnökök úgy érezték: nem elég a munka biztosítása, azt rend­szeressé is kellene tenni. S ez már nemcsak a vezetőktől függ. A gyerekekkel pedig már egész kis koruktól foglalkozni Nyári Pál kellene. így az első osztályba kerülve a pedagógusnak nem kellene az iskolához szokta­tással, az ottani helyes maga­tartás kialakításával bíbelőd­nie a tanítás rovására. A termelőszövetkezetek kap­csolata az iskolával nem egy helyen példa lehet már a fal­vak számára is. Kálmáncsán a tsz-tag szülők vetették föl a vezetőségnek, hogy nehezen lendül előre a napközi megva­lósításának ügye. A vezetőség úgy döntött, hogy pályázat út­ján keres pedagógust, s önerő­ből fizeti is. Végül a napközi enélkül valósult meg, a terme­lőszövetkezet azonban azóta is elevenen tartja ezt a kap­csolatot: nyersanyaggal látja el a konyhát, s az elnök részt vesz a szülői értekezletek egy részén. Az irodában szak- könyvtárat létesítettek, gyak­ran kölcsönöznek ki egy-egy kötetet a kálmáncsai tsz-tagok. Keserű József Egyelőre sok fiatallal még nem számolhatnak. De ahogy mondani szokás: -az idő ne­kik dolgozik«. A tótújfalui tsz sem hanyagolja el az új iskola ügyét. Istvánéiban pedig Ma­gyar Lajos emlékét ápolják. A hírek szerint ebben az évben a tsz a kommunista újságíró nevét veszi föl. A szakemberképzéssel is tö­rődnek a gazdasági vezetők. Különböző módon próbálnak előrejutni ebben a kérdésben Tótújfaluban például évről év­re tanfolyamokat szerveznek a téli időszakban. Máshol álta­lános iskolát végzett gyereke­ket iskoláznak be magasabb Rózsa István szintű oktatási intézményekbe. A fiatal szakemberek azonban nem mindig felelnek meg a kívánalmaknak. Nem is szak­mai részről merül fel ellenük kifogás, inkább a beilleszkedé­sük okoz gondot nemcsak ne­kik, hanem az egész falunak. Mindenesetre abban nem lehet más a közös álláspont: kell a szakember a mezőgazdasági üzemekben! A szövetkezeti vezetőknek pedig segíteniük kell őket,' hogy beilleszkedé­sük zökkenőmentes legyen. Az esti beszélgetés egyik fő tanulsága az volt, hogy nem­csak a pedagógusoknak, ha­nem .az agronómusoknak, a műszaki szakembereknek is föl kell figyelniük a fizikai dolgo­zók jó kéoességű gyermekeire, s a továbbtanulásban seeíte- niük kell őket. Akár a tsz spe­ciális ágazatainak megismer­tetésével, akár korrepetálásá­val. Természetesen a gondokról is beszámoltak a jelenlevők. Nem egy faluban talán vissza is élnek a gazdasági vezetők jóindulatának anyagi megnyil­vánulásaival. Ahogy egyik el­nök mondta: »fejőstehénnek-» képzelik a termelőszövetkeze­tet. A művelődési házat a kö­zös pénzén hozatják rendbe, ugyanakkor nem veszik szíve­sen, ha a szövetkezeti vezetők azért viszonzást várnak: bizal­mat, beleszólási jogot a köz­ség kulturális életébe. Az össz­hang hiánya okozza ezt a tsz és az intézmények, tanácsi hivatalok között. Kooperáció nélkül nem képzelhető el ered­ményes munka! Az emberi tigiat megváltoz­tatása nem megy máról hol­napra. Ahogy Keserű József találóan fogalmazta meg: -Az emberek tudatát nem lehet be- tagosítani.« Ezek a szövetke­zetek egyébként jól állnak a lábukon, a járás legjobb gaz­daságai közé tartoznak. Megszívlelendő az a felszólalás Is, amely arra mu­tatott rá:--Helytelen az embe­reket a bírálat módszerével megközelíteni. Ha kulturálat- lanságukért csak kritizáljuk, akkor esetleg elriasztjuk a művelődési lehetőségektől őket.« Élénk vita alakult ki akö­rül, hogy a művelődési háza­kat ki vegye kezelésbe. Az ál­láspontok eltérése miatt nem született egységes álláspont. Abban viszont egyetértettek a jelenlevők, hogy a kulturális tervek készítéséből és végre­hajtásából részt kell vállal­niuk. A" szövetkezetek kulturá­lis alapjával okosan kell gaz­dálkodni — ez is egyik tanul­sága volt a beszélgetésnek. Ne csak formája, hanem tartalma is legyen a pénz felhasználá­sának! A beszélgetésnek a kés® órák vetettek véget. A vita azonban folyik tovább. Ered­ményei a mindennapok gya­korlatában kamatoznak majd. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Suusint. WK. febirasu- 12. íiseo-f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents