Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-09 / 33. szám
Véradónap Somogyszilban I Sávolyt korkép Az emberi vért régebben valami titokzatos anyagnak tartották, és a legkülönbözőbb tulajdonságokkal ruházták föl. A somogyszili vér- adónapra a lexikonból próbáltam fölkészülni. Danes István bácsinál hiába kérdezősködtem babonás szokások iránt — a felvilágosult so- mogysziliekről beszélt a riport előtt dr. Kovács János körzeti orvos is —, amit hallottam, a közelmúlt gyógyászati gyakorlatával függ ösz- sze. Volt a községben egy Bucher László nevű borbély, aki »megköpölyözte« azokat, akiket »bántott a vér«. Danes István beszélte el, hogy a javasasszonyok piócát raktak a »rosszvérű« emberek hátára, lábszárára. Hamuba tették a piócát, amikor látták, hogy teleszívta magát vérrel. Ezután ismét használhatók voltak a vérszopók. Babonás szokásokat nemigen hallhatunk ma már So- anogyszilban, ellenben a legújabb tudományos felfedezésekről inkább beszélhetünk az egyszerű gazdákkal is. (A televízió Prizma című adásában szó volt többek között a vérplazmákról, Danes István az «anti-d«-rő[ csaknem kiselőadást tartott nekünk az udvariban, szecskavágás közben.) Dr. Tóth Ágnes a kaposvári vérellátó alközponttal rendszeresen járja a somogyi falvakat. Fél hatkor indultak Somogyszilba. Tizenöten ültek buszra a megyeszékhelyen, hogy sikerrel járjon az út. Az asszisztensek kora reggel fölszerelték az iskolában a legszükségesebb laboratóriumi eszközöket, amelyek a vizsgálatokhoz szükségesek. A véradáskor vizsgálják a véradásra jelentkezett emberek egészségügyi állapotát, mellette a legfontosabbat: a vércsoportot. Kevesen tudják, hogy a vércsoportok fölfedezése Kari Landsteiner osztrák származású amerikai orvos névéhez fűződik, aki 1901-ben állapította meg, hogy az emberek négy vércsoportba sorolhatók. Fölfedezésének elsősorban a vérátömlesztésnél van jelentősége. A négy vércsoport — A, AB, B, Ö — elterjedt, dr. Tóth Ágnes azonban részletesebb felvilágosítást nyújt: nem elég, ha egyezik a véradó A-s vére a rászoruló A-s vérével, ezenkívül még számos alcsoport megkülönböztethető. Az ajtón sűrűn kopognak a somogyszili emberek, akik ünneplőbe öltöztek hétköznap is. Még csak annyit a véradók és a betegek megnyugtatására: többszörösen, leg-' alább négyszer ellenőrzik a vér hovatartozását, amiig azt fölhasználják. Joggal büszke a többszörös véradókra a körzeti orvos, dr. Kovács János. Antal József, Tobak Józsefné, Szalav József, Horváth Ernőné neve' kívánkozik a sorba. Horváth Ernőné, aziaz Róza néni éppen túl van a belgyógyászati vizsgálaton, amikor találkozunk vele. — Huszonnyolcszor adtam vért eddig — mondja. Dr. Kovács János körzeti orvosnak nyolc-tíz állandó cigány véradója van — tudtuk meg az iskolában. A mintegy ezer-négyszáz lelkes községből pontosan háromszáztízen jelentkeztek előzetesen véradásra. Hogy milyen fontos a véradást előkészítő időszak, erre is hallottunk jó példákat a községben. Az általános iskolában dolgozatot írtak a gyerekek a vérről, a termelőszövetkezetben is tudtak róla az emberek: nem véletlen, hogy a községi vezetők megértése alapján a véradónap Somogy- szilban munkaszüneti nap is egyben. A felkészítésnél egy fontosabb talán csak, a véradók megőrzése. Ebben — úgy mondják — specialista a körzeti orvos. Rendszeresen kirándulni viszi a vöröskeresztes aktívákat és a véradókat. Programjukból: Tihany, Veszprém, Zirc, Pannonhalma. Másik útvonal: Budapest, Viscgrád, Esztergom. Tavaly két autóbusz telt meg a somogyszili lelkes emberekkel, Budapest nevezetességein kívül megtekintették a vadászati világkiállítást is. 5>ok ember munkája fekszik a somogyszili véradónap eredményében: az egészség- ügyi dolgozókon kívül a vö- röskeresz.tes aktíváké is. Mészáros Etáé, Grünwald Erzsébeté, Horváth Ottónéé, Nagy Erzsébeté. Horányi Barna Elsőként az önkéntesek érkeznek a tuzekhez 58 éve önkéntes tűzoltó — Kitüntetések és jutalmazások Ügy hívják őket: önkéntes tűzoltó. Általában csak a hírek között, egy-két sorban találkozik velük az olvasó, mikor aat írjuk róluk: »... az állami tűzoltók megérkezéséig az önkéntes tűzoltók megfékezték a tűz tovaterjedését.« Pedig nagyobb nyilvánosságot is megérdemel ez a nagyszerű testület. 115 kisebb tűz a textiiművekben A Somogy megyei Tűzoltó- parancsnokság 229 önkéntes községi és városi tűzoltótes- tületet tart nyilván. Az ilyen jellegű testületekben, a tűzoltóegységekben 5267-en tevékenykednek. Ezenkívül ötvennyolc somogyi üzemben vannafk önkéntes tűzoltók, ezen a vonalon 886-an képezik magukat. A legnagyobb tűzoltóapparátus a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában működik; műszakonként ötven önkéntes tűzoltójuk kész az esetleges tűz oltására. Igaz, ebben a gyárban van a legnagyobb veszély, mert a motorokra rárakódó finom por rövidzárlatot, majd úgynevezett belob- banásos tüzet okoz. (1971-ben a 116 belobbanásos tűzfoől 115-öt fékeztek meg a textiles önkéntes tűzoltók, s csupán egy esetben akadt tennivalójuk a kaposvári állami tűzoltóknak.) Korszerű fölszerelés Az egységek tematika alapján dolgoznak. A községi parancsnokok a téli hónapokban háromnapos tanfolyamokon sajátítják el a tennivalókat. Az itt tanultakat aztán később két-három órás foglalkozásokon adják tovább a beosztottaknak. Márciusban már legalább egyszer mindenütt összejönnek gyakorlati foglalkozásra, áprilisban pedig már a hagyományos versenyekre készülnek, s ilyenkor különböző taktikai és »vizes« gyakorlatok is szerepelnek^ foglalkozási tervekben. Aztán kezdődnek a járási versenyek, ahol eldől, hogy ki hasznosította legjobban a tanultakat. Természetesen a rengeteg tanulás semmit nem érne, ha az önkéntes tűzoltók nem rendelkeznének hatásos technikával. Most már bátran állíthatjuk, hogy a községi és városi tűzoltók fölszerelése igen magas színvonalon van. A megyében hat tartályos gépjárműfecskendő, tíz kismotorfecskendőt szállító gépkocsi, százharminc 400-as, kilencvenhat 800-as kismotorfecskendő és száztizenkét műanyag kádas kismotor- fecskendőt szállító targonca van a községi és városi önkéntes tűzoltók kezelésében. (Hogy az olvasónak mégis fogalma legyen az értékek nagyságáról, egy számot közlünk: egy targonca a fecskendőkkel, a különböző tömlőkkel és a hozzá tartozó szerszámokkal együtt kb. 130 000 forintot ért.) Fő a gyorsaság és a szervezettség A községi és a városi önkéntes tűzoltókat 1971-ben 118 tűzhöz riasztották. A legnagyobb tüzet a siófoki önkéntes tűzoltók fékezték meg. A műszaki bolt raktárhelyiségében igen veszélyes tűz keletkezett. Az önkéntesek gyorsan a helyszínre érkeztek, s megakadályozták a tűz tovaterjedését. (Még így is 400 000 forintos kár keletkezett, s ez további tízezrekkel nőtt volna, ha a siófokiak, nem dolgoztak volna gyorsan szervezetten.) De a törökkop- pányi, a kányái, a karádi és a zamárdi egységet is dicséret illeti egy-egy gazdasági épület tüzének gyors eloltásáért, illetve a lokalizálásért. Amikor az önkéntes tűzoltók munkájáról számolunk be,' nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Jelinek Pál Siófokon 58 éve, Gazda Sándor Somogyjádon 52 éve, Borbély Gábor Tabon 45 éve végzi ezt a hasznos és áldozatot kívánó munkát. A lengyeltáti testület tavaly üiuie^ pelte fennállásának százéves évfordulóját. Ebből az alkalomból az országos parancsnok 3000 forint jutalomban részesítette a jubiláns önkénteseket. Munkájukat meggyőz,édesből végzik, nem várnak ezért külön jutalmat. Ha mégis kapnak, munkájuk megbecsülése jelének veszik. Pénzjutalom, tárgyjutalom mellett kollektív kirándulás a jutalmuk. (A marcali járásban működő községi tűzoltóparancsnokok kétnapos utat tettek.) 1971-ben a belügj'mi- niszter 32 önkéntes községi tűzoltónak, négy üzemi önkéntes tűzoltónak és három üzemi tűzrendészeti előadónak a Tűzrendészeti Érmet adományozta". A kitüntetettek pénzjutalomban is részesültek. Fonai László Ki a szegény 1972-ben? Szegénység. A felszabadulás után születettek inkább tankönyvekből, irodalmi szemelvényekből ismerik ezt a fogalmat. Kit neveznek ma szegénynek? Milyen eredői vannak a szegénységnek? Ezt kéreztem előbb a sávolyi Egyesült Új Élet Termelőszövatke- zetben, majd a Sávolyi Közös Községi Tanácson. Horváth Ernő főkönyvelő, Dobos Miklós takarmánygazdálkodási előadó és dr. Bokor Rudolf jogtanácsos eleinte nem is tudott mit kezdeni kérdésemmel. Aztán megindult a beszélgetés. — Egy munkanap értéke 70 forinton felül van nálunk. A tsz-tagok havi átlagkeresete körülbelül 1500 forint. Főnyed. Szegerdő és Szőkedencs is hozzánk tartozik. Négy faluban gondolkodva elmondhatjuk: nincs szegény ember ezen a településeken. Dr. Bokor Rudolf: »Az ügyekből, panaszokból kiderül, hogyan élnek ma az emberek. Az elmúlt években nagyot csökkent ezek száma. Egyetlen ügy sem került a bíróságig. Ez úgy vélem: jó dolog. A régi értelepiben vett szegénység ma nem létezik.« Horváth Ernő: »A termelő- szövetkezet két családot támogat. A közgyűlés háromszáz forintot szavazott meg egy kétgyermekes özvegynek. Férje üzemi baleset áldozata lett. Az asszony a növénytermesztésben dolgozik. Átlagban megkeresi a havi ezerkettőt.« Dobos Miklós: »A háztáji gazdálkodás is fejlett nálunk. Onnan is szép pénzeket húznak a tsz-tagok.« S mit mond a tanácselnök, Bide János, akinek kezében összefutnak a szálak? — A lakosság átlagos élet- színvonala közepes, vagy inkább: jó. Ezt bizonyítja, hogy aránylag kevés felnőtt jár el más vidékre dolgozni. Sávoly kilencszáz lakosából mindösz- sze hatvan. A gond: sok a járadékos, nyugdíjas ember a négy településen. Kiket is segítünk mi? Milyen összeggel? Vegyük a tavalyi évet: öt rászorulót rendszeres segélyben részesítettünk. Havonta átlagban háromszáz forintot visz nekik a postás. A tsz-járadé- kosok részsegélyét heten élvezik. Nyolcvan-száz forintnyi összeggel toldjuk meg havi pénzüket. 1 izenhat esetben részesítettünk rendkívüli szociális segélyben embereket. Összesen 48 000 forintot használtunk fel a múlt évben ezekre a célokra. — Melyik faluba postázzák a legtöbb pénzt? — Szőkedencsre. Egyébként elmondhatom, hogy az idén a rendszeresen támogatottak száma ötről hétre emelkedik, s kiegészítő segélyben eggyel kevesebben részesülnek, mert az egyik idős ember meghalt. Szobrok tűzifából Gyermekkora óta készít faszobrokat Nagy Károly nyugdíjas, a Pénzintézeti Központ volt revizora. A 70 éves autodidakta mester könyvekből tanulta a fafaragás művészetét, munkájával egyéni stílust alakított ki. Nagy Károly szobrait tűzifából faragja, lakásán mintegy 500 faszobrot és 30 saját faragású, különleges hangszert őriz. Húsz méter különbség — Az eddig elhangzottakból már kirajzolódott a kép egésze. Most a részleteket világítsuk meg. Az egyén sorsában mi okozza az anyagi visszaesést? Egyedi, s mégis általános érvényű példákat szeretnénk hallani. — Az első csoportba az elöregedett emberek tartoznak. Sajnos: támasz nélküliek. És nem is azért, mintha nem lenne, aki támogassa őket. Nemrégiben olyan idős férfi kopogtatott,' akinek a fia itthon él, jól keres. Havi 3700-at. Az öregember segélyt kért. Kérdem: »Miért nem szól a fiának is, bátyám?« Azt mondta: »Inkább a kutya elől veszem eb minthogy a saját gyerekemtől kérjek.« De sorolhatnám az eseteket. Annak idején, amikor a tsz megalakult, sokan elhagyták a falut, s vele együtt szüleiket. Az éveli múltak, a szülők megöregedtek. A fiatalok viszont mintha teljesen megfeledkeztek volna róluk. Karácsony táján, a disznóölések után, vagy nyáron, gyümölcsérés idején a posta forgalma megsokszorozódik. Idős emberek viszik a több kilós csomagokat, hogy feldaják gyerekeiknek. Válaszcsomag viszont nem érkezik. Szeretném háromszorosan aláhúzva kiemelni: sokan megfeledkeznek arról, mivel tartoznak szüleiknek! — Kik tartoznak a következő kategóriába? — A magányos emberek. Utód nélküliek, vagy az olyanok például, mint az az idős asszony, akinek disszidált a tia. Támogatjuk a sokgyere- kes családokat is. Egy szegerdei cigánycsaládnál hét gyerek kér mindennap ételt. S van egy Ilyen segélyezett családunk Szőkedencsen is. Szarka József tsz-elnökkel jó a kapcsolatom. A tagság, illetve a nyugdíjasok, járadékosok ügyeit vele beszéljük meg. Időnként fára is adunk pénzt segélyezett einknek. — Van egyedi eset is? — Igen. Többszörösen büntetett embert is segélyezünk. Lopásért ült éveket az illető. A körülményei, házassága, majd válása vitte erre az útra. Megöregedett, szívbetegség is gyötri. Mióta segélyt kap, nincs vele baj. A tél elején fára is adtunk neki pénzt, ne kényszerüljön újra lopni. Ügy gondoljuk: az emberség azt diktálja, hogy segítsük." Élje le tisztességben az elkövetkező éveket. — Összefoglalásképp mit mondhatnánk a »szegénység« kérdéséről ? — Nincs baj. Az esetek többsége egyedi. De még egyszer hangsúlyozom a fiák, lányok felelősségét! Leskő László Kovácsi K. Jánost, a vállalat álhipochonderét, aki félt az erős nyári napsütéstől, kérésére novemberben beutalták egy egész éven át nyitva tartó üdülőbe. És ezzel megkezdődött a portás mártíromsága. — Legyen szíves déli fekvésű szobát adni! — kérte Kovácsi. — Tessék, itt a földszinti 12-es. Tíz perc múlva Kovácsi visszarohant a portáshoz. — Kérem, a szoba nem déli, hanem délkeleti fekvésű. — Sajnálom, most nincs időnk az üdülőt megfordítani. — Ne tessék tréfálni, mert panaszt teszek a szakszervezetben! Biztosan van kimondottan déli fekvésű is ... — Nincs, mert az építész 1913-ban, amikor az üdülő épült, nem gondolt erre. Ellenben van egy északnyugati fekvésű szoba. — Akkor kérem azt Újabb tíz perc múlva ismét jelentkezett: — Más szobát kérek, mert az ablak dombra néz. Én a tájat akarom látni. — Tessék: a kilences! Földszinten van, de az ablakból gyönyörű a kilátás. Adok iránytűt, tessék tudományosan is meggyőződni arról, hogy milyen fekvésű. Kovácsi délben hőmérőt tett a levesbe, és visszaküldte: — Csak 22 fokos levest szabad ennem... A vállalatnál, az üzemi ebédlőben is tekintettel vannak a gyomromra! Másnap már mindenki ismerte Kovácsit, aki az ebédlőben kinyitotta az ablakot, mert nem volt levegő, aztán nyomban becsukta, mert huzat volt; felgyújtotta az ösz- szes villanyt, mert homályos volt a terem, s aztán eloltotta, mert a nagy világosság bántotta a szemét. Az ételt mosolyogva tették eléjez — Tessék a borjűpörkölt, 21 fokos ... Eltelt három nap, és Kovácsi ismét kéréssel jelent meg a portásnál. — Éjjel telihold volt, és pont az én ágyamra sütött. — Le kellett volna húzni a redőnyt. — Akkor nem jön be a levegő. Érre nem gondol a szakszervezetben az üdülési felelős? — Adjak holdmentes szobát? — Kérek! Másnap újra ott állt a portás előtt. — Holdügyben óhajt valamit? — kérdezte az félénken. — Nem, szeretnék a második emeletre költözni. — Miért? — Most jutott eszembe, hogy az üzemi orvos nem 500, hanem ötszázhúsz méter feletti magaslati levegőt rendelt! Palásts László Légpárnás mezőgazdasági gép Olyan időszakokban, amikor a talaj erősen nedves, a kerekes mezőgazdasági gépek használata a földeken mindig sok bajjal jár. Egy angol tudóscsoport most megoldást talált a problémára. Olyan mezőgazdasági »siklógépet« szerkesztett és próbált ki, amelynek speciális berendezése a gép alatt »légpárnákat« hoz létre. Az új gép kipróbálása bebizonyította, hogy a »légpárnán« tartósan meg tud maradni a talaj fölött 12 centi- méteres magasságban. A gép alsó része alatti légáramlat semmiféle kárt nem tesz a vetésben. A légpárnás mezőgazdasági gép másik előnye, hogy nagy a sebessége, elérheti óránként a 60 kilométert is. Ebből következik, hogy a gép termelékenysége is magas. Így a föld gyomirtó szerrel vagy műtrágyával történő beszórá- sánál a gép 10 perc alatt egy hektárnyi területen végezheti el e munkát. SOHOOTI N8PK.AP Saisrafcr L
