Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

Gyorsaság, pontosság, tömörség Mindent „kaposvári nyelven66 Figyelmeztető szán­dékkal hangzott el ez a mon­dat dr. Kocsis Ferenc előadá­sában a III. országos építés­ügyi tájékoztatási értekezle­ten: — Nyíltan szembe kell néz­ni azzal, hogy a társadalom által termelt információk ösz- szessége szükségszerűen gyor­sabb ütemben nő, mint ahogy azok a módszerek és eszközök fejlődnek, amelyek egy-egy ember — legyen az kutató, gazdasági vagy műszaki szak­ember — számára a megis­merhető információk mennyi­ségének fokozását lehetővé teszik.« Az információknak a gazda­sági életben betöltött szere­pét, fontosságát nem kell kü­lön hangsúlyozni. A jól infor­máltság előnyeire már sok gazdasági vezető rájött. Csak­hogy ennek is két oldala van. Az egyik: a tájékoztató, a má­sik az információkat fogadó szerv. Ez az utóbbi jelent na­gyobb gondot dr. Cyörky Zol­tánnak is, az Építésügyi Tá­jékoztatási Központ kaposvá­ri információs irodája vezető­jének. — A jó információval szem­ben hármas követelmény van: gyorsaság, pontosság, tömör­ség. Megpróbálunk ennek ele­get tenni, és irodánk az építő­ipar területén minden kíván­ságot igyekszik kielégíteni. Sajnos, még számolnunk kell az információrendszer Buda- pest-centrífcusságavaL Ez el­lentmondásban van az iparte­lepítési politikával, hisz egy­re nagyobb az igény vidéken is a gyors és pontos informá­ciók iránt. — Sokan keresik fel az iro­dát? — Azt szeretnénk, ha mi­nél többen kérnének tanácsot, felvilágosítást. Sokszor még a szakemberek is meglepődnek ázott; hogy az iroda milyen nagy segítséget tud adni akár új építőanyagok, vagy a mo­dern technológiák ismertetésé­vel. Legfontosabb feladatunk tehát fölkelteni az érdeklődést az iroda szolgáltatásai iránt. Ez 1971-ben már részben sike rüfll Többek között olyan je­lentős vállalatokkal állunk kapcsolatban, mint a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat, a Beruházási Vállalat vagy a Zalaterv. — Az idei tervek? — Szeretnénk elérni, hogy más nagyvállalatok is — meg­felelő képzettségű szakember beállításával — megteremtsék az információk fogadásának szükséges feltételeit. Ez nagy­mértékben segítené a vállala­tok munkáját. Csehszlovákiá­ban például az építőiparban öt-hét, mérnöki végzettséggel rendelkező munkatársból álló információs osztályok dolgoz­nak. Követni kellene a példát. Ne csak a nagyvállalatok szintjén érvényesüljön ez, mert a TÖVÁL-oknál és az építő­ipari ktsz-eknél is szükség lenne rá. Rendelkezésükre ál­lunk az egyéni érdeklődőknek is. Az építéssel kapcsolatos bármilyen felvilágosítást igyekszünk megadni. Csak hétvégi házakból negyvenöt féle típustervünk van, húsztól a száz négyzetméteres alap­területig. Elkészítjük a költ­ségvetést, és megmondjuk, hogy milyen építőanyag hol kapható. A tájékoztatást szolgálja az 1972. évre tervezett előadás- sorozat. Márciusban előadást es vitát rendezünk a IV. öt- . es terv beruházási politiká­járól, a beruházási egyensúly megteremtéséről és lehetőségé­ről. Júniusban az urbanizá­cióhoz kapcsolódó fontos kér­déseket tervezzük megvitatni. Szeptember 15-e és október 15-e között az MTES--szel A jő terv biztonságot ad MI A SORSÜK az üzemfej­lesztési terveknek, hogyan munkálkodnak a hosszú távra meghatározott feladatok való­ra váltásán? Ha ezt kérdez­nénk valamennyi szövetkeze­tünktől, meglehetősen vegyes és nemegyszer ellentmondá­sos, elszomorító válaszokat kapnánk. Pedig jó pár gazda­ságunkban sok pénzbe került ezeknek a tudományosan meg­alapozott terveknek az elké­szítése. S enyhén szólva luxus olyasmiért kiadni pénzt, ami aztán bekerül egy szekrénybe, hogy ott porosodjon. Mindez annak kapcsán ju­tott eszembe, hogy egy nagy megyei tanácskozáson, ahol termelőszövetkezeti vezetők hányták-vetették meg dolgai­kat, elhangzott egy ilyen meg­állapítás: »Vizsgálataink sze­rint szövetkezeteink üzemfej- lesztési tervei általában meg­alapozottak, helyesen határoz­zák meg a fejlesztés irányát. Hogy vannak ilyen tervek, az azt bizonyítja, hogy terjed a hosszabb távú tervezés. Azon­ban ezeknek a terveknek a valóra váltását csak néhány üzemben tartják következetes feladatnak.* Elgondolkodtató megállapí­tás. Szövetkezeti vezetőink el­indultak egy helyes úton, de aztán — tisztelet a kivételnek — megtorpantak; és a tervek valahol, valamelyik szekrény mélyén porosodnak. így az­tán — felvetődik a kérdés: vajon tényleg a hosszabb távú : srvezés szemlélete indította őket a tervek elkészíttetésére? Vagy valami efféle gondolat: »Ha kell, hát legyen nekünk is; ne érje szó a ház elejét, ha valaki érdeklődik utána.« Nem tudom. És nem is célom ezt bogozgatni. Egy bizonyos. Az önálló gazdálkodás egyre inkább megköveteli minden szinten a tervcentrikusabb irányítást. Biztonsággal, céltudatosan dolgozni ma úgy lehet, ha a vezető tudatában van annak, hogy mi következik, mit kell tennie holnap és holnapután hogy a rendelkezésére álló termelési eszközöket, az üzem adottságait jól kihasználja. Szinte hallom, hogy ezekre a gondolatokra jó páran azt mondják: ez Igaz, de az üzem­fejlesztési terv már rég nem használható, nem aktuális, mert közben változtak a gaz­dasági szabályozók. Nos, Magyarországon nincs senkij aki azt kívánná, hogy egy mezőgazdasági vagy bár­milyen üzem vezetője mereven ragaszkodjon egy terv végre­hajtásához akkor is, ha a gaz­dasági szabályozók valami másra ösztönzik. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy a helyes és jó üzemfejlesztési terveket a gazdasági szabá­lyozók változásával nem el­dobni kell, hanem az új hely­zetnek megfelelően módosíta­ni, hogy úgy mondjam rend­szeresen karban tartani. AZ UTÓBBI IDŐBEN a me­zőgazdaságban változott a be­ruházáspolitika, elég sok olyan új szabályozó lépett életbe, mely befolyásolja a jövedel­mezőséget. A mostani idő­szakban még inkább' szüksé­gessé vált, hogy szövetkeze­teink vizsgálják felül üzem­fejlesztési terveiket, javítsák ki az új körülményeknek megfelelően, és hozzák össz­hangba az üzemi érdekeket a népgazdasági lehetőségekkel. A jó terv biztonságét ad Nem szabad lemondani erről a biztonságról! V. M. karöltve műszaki propaganda­hónapot rendezünk. Szakmai filmnapokat is tartunk a ter­vezésről, a városrendezésről. Célunk az is, hogy ne csak a szakemberek, hanem az épí­tőipari tanulók is ott legye­nek a filmek vetítésén. És vé­gül -Színdinamika az építé­szetben« címmel tervezünk előadást és vitát. Meg vagyok győződve ennek a programnak a hasznosságáról. — Milyen szolgáltatásai vannak az információs irodá­nak? — Egész tevékenységünket átfogóan felsorolni természe­tesen nem lehet. Nagyon sok területen tanácsot, felvilágosí­tást tudunk adni. Néhányat azonban külön is é-demes megemlíteni. Biztosítani tu­dunk építésügyi műszaki ki­adványokat, tervezői segédle­teket, szabályzatokat. Igény esetén rendelkezésre tudunk bocsátani ágazati szabványo­kat az új építőanyagokról, szerkezeti megoldásokról ka­talógusokat. Mar tavaly meg­kezdtük a folyamatos termék- információt. Ezekben a kiad­ványainkban a felsorolt épí­tőanyagok és más, az építke­zéseknél felhasznált termékek neve mellett szerepel az ár- megjelölés is. Célunk a lakos­ság minél jobb tájékoztatása. Olyan típusterveket tudunk biztosítani, amelyek felhasz­nálásával korszerű lakásokat családi házakat lehet gazda­ságosan felépíteni Az iroda maximálisan lokál- patrióta. Mindent »kaposvári nyelven« fogalmazunk meg, vagyis figyelembe kell ven­nünk a városra jellemző sajá­tosságokat. Nagyon jók a kap csolataink a kaposvári és a fonyódi tanáccsal. Csak az ál­taluk meghatározott általános telspüléspolitikai irányelvek figyelembevételével adunk a’ igénylőknek terveket. Fontos célnak tekint­jük az építészeti ízlésnevelést is. Ennek érdekében terve­zünk egy havonta megjelenő ás a postai forgalomban kap­ható kiadványt, amelyből min­den érdeklődő többek között megtudhatja, hogy hol lehet építőanyagokat beszerezni, milyen technológiát kell alkal­mazni; található lesz benne ár­jegyzék is, azonkívül vázlat tervek. M. A. Kalinyini turisták barátok között Ami először lekötött és megragadta a figyelmemet: gyönyörűen énekelnek. Isme­rik, tudják, szeretik dalaikat. Felcsendültek viliágslágerek, orosz és szovjet dalok egy és több szólamban. Szólistájuk is volt, egy kedves fiatal lány, aki a buszban a mikrofont kezében tartva, szinte kar­mesterként irányította a töb­biek énekét Az orvosokból, mérnökök­ből, munkásokból és munkás- nőkből álló negyventagú ka­linyini turistacsoport vezetője Alekszej lljics Kudrjarcev, a Kalinyini területi Pártbi­zottság szervező instruktora. Azért látogattak Böihönyére hogy megismerkedjenek az MSZBT-tagcsoport tagjaival, a háromezer-négyszáz lakosú község eredményeivel, mező- gazdaságának fejlődésével. A Böhönyei Állami Gazdaság te- rebezdi kerületében újabb érdekesség várta őket. Szov­jet gépekkel fölszerelt sertés- kombdnót épül ott. — Mi tetszett önnek a leg­jobban itt nálunk — szólítot­tam meg egy fiatalasszonyt. — A főváros hangulatos nyüzsgése, de talán még job­ban Pécs, a régi, szűk utcái­val. A tolmácsnő mesélte, hogy Kaposváron a Siketnémák In­tézete a csoport minden tag­ját meghatotta. S ugyanúgy a szociális foglalkoztató is. Megnézték Kaposváron a Ka- linyin városrészt, büszkeség­ivel töltötte el őket, hogy vá­rosukról nevezték el. Szimpatikus, kedves em­berek mindannyian. Ha az úton bárhol egy-egy kisgyer­mekkel találkoztunk, mindig megajándékozták jelvény­nyel, cukorraL Az énekes kislány húsz­éves, állandóan mosolygó, jókedvű »pacsirta«. — Neked mi tetszett a leg­jobban? — kérdeztem tőle. — A sok élmény kőéül nem is tudóm, de talán — s itt egy kicsit elpirult — egy ma­gyar fiú... A 'harmadik nap már ke­vés idő volt, hiszen folytatni kellett útjukat. Jugoszláviába mentek. Alekszej lljics meg- hatetten köszönte meg az it­teni vendégszeretetet. — Magyarország minden városában jel éreztük ma­gunkat, de a legnagyobb sze- retetet Kaposváron, testvér­városunkban éreztük és kap tűk. F. B. Fotóvegyszert csomagolnak Kéthelyen Több mint egy éve annak, hogy a kéthelyi termelőszö­vetkezet melléküzemágat léte­sített, ahol bérmunkában fo­tóvegyszereket csomagolnak a Budapesti Finomvegyszer­gyárnak, a REANÁL-nak. Ugyanakkor vékony üvegcsö­vekből patronokat — ampul­lákat — is készítenek. Ezeket exportálják. A melléküzemág huszonhét asszonynak ad munkát, kereseti lehetőséget HbUhb Gázláng felett hajlítják a finom üvegcsöveket. Szabad idő N em mondok különösebben újait azzal, bogy smífStX betört mindennapi életünkbe és szóhasználatunkba a szabad szombat, azóta százak és ezrek gyötrődnek;: mire fordítsuk, mit tegyünk vele. A sors iróniája csupán, hogy nem azok gyötrődnek, afciiknek van szabad szombat­juk, hanem azok, akiknek hivatásból gondoskodniuk kel­lene »célszerű és hasznos« eltöltéséről. A szabad szombato­sok viszont nem gyötrődnek. Ök tudják, hogy mift kezd­jenek vele. Miég akkor is, ha nem úgy tudják, ahogy mi görcsösen ragaszkodunk hozzá. Bizonyára oka van e kettős felfogásnak. Történeti visszapillantás? Túlzott igény volna. A kiin­dulási pont mégis az, hogy kezdetben volt a harc a sza­bad szombatért. Harc még akkor is, ha társadalmi igény, és voltaképpen a fejlődés velejárója. Azután jóval később megszületett a lehetőség is. (Bár ezt az utóbbi időben né« hány szociológus vitatja, nem éppen ok nélkül, de szerin­tem nem is elfogadhatóan.) És alkkor folyamatosan kezdtük, bevezetni a szabad szombatot. (Most eltekintek azoktól a munkahelyektől, ahol e vívmány álcázott munkaidő-módo­sításiként »valósult meg*.) És amikor már volt szabad szom­bat, akkor »rájöttünk«, hogy nem tudunk mit kezdeni vele. Azóta is keressük a megoldást. Nagy értekezlet-ele és viták közepette próbáljuk tisztázni az elveket, és gyakorlati mun­kával megteremteni a lehetőségeket. Nem állítom, hogy mindenütt, de értünk el eredményeket is. A mozik, a mű­velődési háziak és klubok, a könyvtárak, a színházak és hangversenytermek programjuk összeállításánál figyelembe vették a szabad szombatot, amelynek »célszerű és hasznos« eltöltéséről gondoskodni kelL És akkor észrevettük, hogy van már lehetőség, csak éppen nem jönnek az emberek. Először szidtuk a kultu­rális intézményeket, hogy rosszul csinálják. Újságcikkek­ben, tanulmányokban és értekezleteken szidtuk, de csak nem jöttek a rendezvényekre. Akkor *rájöttünk«, hogy ta­lán nem is a kulturális intézmények követtek el baklövést. Nem maradt más: azok a hibásak, akik nem akarják »cél­szerűen és hasznosan* eltölteni szabad idejüket. Pedig a szabad szombattal kapcsolatban már rég kialakítottuk a magunk szokásos »pedagógiai szemléletét*, azaz látatlanban, tapasztalatok nélkül eldöntöttük, hogy ml a helyes. S mert később a gyakorlatban nem ezt tapasztaltuk, hát rá akar­juk nevelni az embereket. Mondtuk, hogy nem elég érdek­lődőek, elkényelmosed'Sek. Lám, az intézmények tálcán kí­nálják a jobbnál jobb lehetőségeket, de ők hátat fordí­tanak... De mi van olyankor, amikor sikereink közben fölfe­dezünk egy ilyenfajta apró kis »bakit«? Elméletet kovácso~ lünk rá! Megmagyarázzuk, hogy miért van így. Elkezdtük például mondogatni, hogy a kialakult helyzetben igen nagy szerepe van az elburjánzó kispolgári életszemléletnek. Mert ugyebár mi tapasztalható nálunk? Elkényelmesedés (lásd például a tv előtt ücsörgők óriási táborát), igénytelenség, befeléfordulás és általános érdektelenség a szép, a nemes, a művészi iránt. Közömbösség a közös, és aktivitás az önös érdekek megvalósításában. Fusizás és * jövedelemkiegészí- tés a szabad szombaton. És mondhatnám tovább. Ven ilyen te, jól tudom. De azért az effajta elméle- tecskék eltúlozzák a dolgokat Ezért kérdezek hát, s a választ bárki megadhatja: Feltétlenül elltéler.áő-e az, ami eltér a mi helyesnek vélt szemléletünktől? Mindig kispolgári-e az életmód kul­túrájának emelésére vagy mondjuk az új táplálkozásstruk* túra kialakítására irányuló törekvés? Miért baj az, ha kéz- detben az életmódbeli változás részietjei töltik ki a szabad szombatot, és nem mindjárt a magasabb rendű kultúra, felé fordulás? S ha szükség van rá: anyagiasság-e okvet­lenül a jövedelemkiegészités — becsületes murákéval? És végül: elitélendö-e, ha következő héten kipihenten és elé­gedetten megy egy dolgozó a munkahelyére? T udom, a kérdések javát föl se kellett volna tennem. Ee hát rehezen vesszük észre, hogy nemcsak az jelenti a kultúrát, ha va’aki a könyvtárszobában, a moziban vagy a művelődési házban tölti a szabad szom­batját ... Azt hiszem: az életmódbeli tényezők változásának, a háztartás, az öltözködés, a család, a lakás kultúrájának igen nagy szerepe van abban, hogy feltámadjon az igény a magasabb rendű kultúra és művészet iránt. Tcjtér.drri viísaepillanlés? Nézzék meg asszonyaikat, férfi olvasóim. Mivel telt a vasárnapjuk néhány évvel ez­előtt? Mosták, vasaltak, takarítottak, főztek, gyereket ne­veltek, mert máskor arra sem volt idejük. S ha most ugyanezt a munkát szombaton látják el, akkor miért saj­náljuk tőlük a vasárnapi pihenést? Nemde olvashatnak, rádiózhatnak, múzeumba járh atniak ezen a végre szabad va­sárnapon? A választási lehetőség az övék. De nézzenek önmagukba is! A körülöttünk végbemenő változások szebb­re, jobbra ösztönzik ön ültet is. Nem természetes igény és akarat, hogy szebb, kulturáltabb lakásban éljenek? Meny­nyit fáradoznak érte? És mennyivel jobb, ha együtt, nyu­godtan és kényelmesen körülnézhetnek az üzletekben, ha nem záróra előtti kapkodássá alacsonyodik a bevásárlás. Azután a munka. Ha kell a jövedelemkiegészités, akkor dolgozni kell érte. Még mindig jobb szabad szombaton, mint fusizni munkaidőiben. A család elégedettsége függ a háztartás jövedelmi szintjétől, az életkörülmények alakulá­sától, a családi belső kultúrájától. Kispolgári életszemlélet­nek minősítenénk mégis a magasabb rendű kultúrához ve­zető utat??? Olyan badarságot követnénk el, mintha az is­kolában a másodfokú egyenlet után kezdenénk tanítani az •egyszeregyet Azt hiszem tehát: hibázunk, ha a realitásoktól elru­gaszkodva, egy szűk kis társadalmi réteg kultúrájával pél­dálózva, a fokozatosságét semmibe véve határozzuk meg az utat a nagy közösség számára. Meggyőződésem, hogy az egyéni kultúra, a zsalád, a háztartás kultúrája vezet el a megás szintű kulcsújához és nem fordítva. S ezzel koránt­sem mondok ellent távlati céljainknak. B e l el] 'élrvxk rzt te, hegy ma már otthon is van Itrjv, :ícic, újság és televízió, (/melyek mellesleg értéke selb tíclgekat is közvetíthetnek, mint a mű­velődési ház.) És van szabad vasárnap! Ez a legfőbb vív« mány szabad szombatjaink ürügyén ... S hegy rém megy minden egy csapásra? Attól még jó, hogy művfeiőd'ési intézményeink egyre több lehetőséget te­remtenek a szabad idő »célszerű és nasznos* eltöltésére. De ne vegyék zokon, ha nem tesz egyik napról a másikra telt ház, ha másutt is találnak művelődési lehetőséget az emlf-ek, ha levegőre vágynék, s mondjuk az erdő fái alatt akarják nagyon is okosan, hasznosan és célszerűen eltölteni szabad idejüket. Jávori Béla 1 SOMOGYI NÉPLAP ftajdfia, 1972. feferraá? 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents