Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-08 / 32. szám

— e~ ááá nem, még Rét* voltam otthon, egyenesen munkából jöttem — be- saélt át előttem egy barázdált arcú férfi egy őszülő hajúnak, aki inkább székre ült a gyerekre szabott iskolapad helyett.

— Hol dolgozik? — szóltam bele a beszélgetésbe ismeretlenül és illetlenül, de nem vették zokon. Bemutatkozni később is lehet.

— Sofőr vagyok a MÉH-nél, és itt lakom az Egyenesi úton.

— Ahol nincs víz. ügye?

Padszomszédom kapva kapott a témán:

— Hetven család lakik abban az utcáiban, és tíz kútról hordják a vizet. Egyes kúttu- lajdonosok meg kiutasítják az embereket, köztük olyanokat is, akiknek kisgyerekük van.

Rám néz, próbálja megállapítani, tudom-e mennyi víz kell egy olyan házban, ahol csecsemő van.

Föl kell függesztenünk a beszélgetést, mert eücsönde- sül a terem. Üttörőiányok mondanak verseket, majd énekelnek. Néha megbicsaklik a hangjuk, izgulnak a nagy közönség előtt

Becslésem szerint százötven-száznyolcvan ember gyűlt össze pénteken este a GárAkkor holnap délután megbeszéljük...

donyi Géza iskolában, hogy — Kaposvár körzetei között elsőként — megválassza a cseri körzet népfrontbizottságának tagjait. Jordanics József titkár beszámolója rövid és tömör. Olyan tényeket sorol fel, mint az út-, víz- és villanyhálózat bővítése, a kereskedelem korszerűsítése, új napközi otthon az iskolának. Ezeknek létrejöttében a tanácstagokkal együttműködve nagy része volt a népfrontnak is. Lehet-e csodálkozni hát, ha a közgyűlés egyhangúlag megválasztotta a jelölteket, akiknek több mint kétharmada azonos a régi bizottsági tagokkal. De a népes, ötvennégy tagot számláló bizottság tizenöt új emberi; is magába foglal. Hogy padszomszédom egyike az új bizottsági tagoknak, az csak akkor derült ki, amikor a közgyűlés feloszlott, és a régiek összébb húzódtak a megüresedett helyekre. Az újak, még kicsit feszengve tébláboltak, vagy maradtak, ahol voltak.

Egy szemüveges fiatalember például a leghátsó padban üldögélt, csendben szemlélődött egy ideig, aztán közelebb bátorkodott a beszélgető csoporthoz. Sem a kezeiről, sem barna bársomyzakó- járól, nyakkendőjéről nem lehetett leolvasni, fizikai dolgozó-e vagy adminisztrátor valahol.

— Villanyszerelő vagyok, ét a Herman Ottó utcában lakom. Az egy új utca — teszi hozzá magyarázatképpen, ha netán nem tudnám. Torok köszörülés jelzi, ezt a beszélgetést is fel kell függesztenünk, mert az elnökség megválasztása következik.

— Javaslatot kérek a másodalelnöki tisztség betö't sere — néz föl szemüvege fölött a hófehér hajú korelnök, aki a választás formai részét bonyolítja le.

— Köttő Jczsefné — mintha szavalókórus szó’alna jneg, az ötvennégy bizottsági tag tényleg egyhangúlag mondja a széWd, szürke szemű asz- szony nevét. Ö is új, és rögtön alelnök lett. A cím persze ' nem szokatlan neki, alelnökié a szülői munkaközösségnek is, és nehéz elhinni róla, hogy két tizenéves gyerek mamája.

— Amíg a gyerekek kicsik voltak, addig otthon kellett maradnom, mindig. Most azért mér más.

— Milyen szempontok szerint jelölték a bizottság új

tagjait?

— Legfontosabbnak azt tartottuk, hogy az új utcák képviselői is bekapcsolódjanak a népfrontmunkába — mondja Borsvölgyi Ferenc népfrontéinak, aki Jordanics József titkárral együtt a megyei küldöttközgyűlésen képviseli majd a cseri körzetet.

A cseri népfrontbizottság új tagjainak névsorát nézegetem. Az elnök és a titkár természetesen mindegyiküket személyesen ismeri, és kérésemre hamarjában összeszámolják: á tizenötből nyolc munkás, hat értelmiségi és egy kisiparos. Még azt is tudják persze, hogy a tizenöt kö- “ ! zül kilenc a fiatal korosztályhoz tartozik.

Fontos politikai feladat

A LAPTERJESZTÉS

A közgondolkodás alakítása, a tudat szocialista formálása az osztály- aarc egyik fő területe. Ezzel kapcsolatban a X. pártkongresszus a következőket határozza meg:

»Erősíteni kell azt a közszellemet, amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, viszont növeli a szocialista módon végett munka, a szocializmus iránti elkötelezettség becsületét és tekintélyét.«

Tavaly ősszel — széles körű vizsgálat alapján — a megyei pártbizottság azt elemezte, hogyan alakult megyénkben a szocialista közgondolkodás, s fejlesztése, erősítése érdekében milyen politikai feladatok várnak pártszervezeteinkre, a társadalmi, az államhatalmi, valamint a tömegszervezetekre Értékelve megyénk lakóinak politikai állásfoglalását, a közügyek iránti érdeklődését, a termelői, fogyasztói szemlélet alakulását, a következőket állapították meg:

»A dolgozók körében végzett politikai munka következetesen arra irányult, hogy értelmileg és érzelmileg elfogadtassuk politikai és gazdasági céljainkat A korábbi határozatok végrehajtása során fejlődött megyénk lakosságának közgondolkodása, ugyanakkor rá kell mutatni arra is, hogy az eredmények mellett fellelhetők negatív, a szocialista közgondolkodástól idegen jelenségek, tendenciák, amelyek akadályozzák a tudatformáló tevékenységet«

A megyei pártbizottság a pozitív és negatív jelenségek elemzése alapján a szocialista közgondolkodás fejlesztésének feladatai között a helyi tájékoztatás, az információ javítá- tását is meghatározta a következőkben :

»Nagy figyelmet kell fordítani a tömegek eszmei, politikai nevelésére. Elengedhetetlen a napi politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális események, konkrét célkitűzések érvelő, polémikus magyarázása. Erősíteni kell azt a közszellemet. amelyben a társadalom pozitív erői a hangadók. A tömegek közötti politikai munka, a szocialista közgondolkodás irányítói, koordinálói a pártszervek és -szervezetek.«

P

ártszervezeteink, kom- nunistáink többsége megértette, hogy e feladat végrehajtásában csak akkor érhetünk el igazán jó eredményeket, ha megyénk minél több lakója válik rendszeres. állandó olvasóiává a mekvei oártbi-i'ritsá'* latijának Fontos mli+ikai feladatnak felelősségteljes pártmegbízatásnak tekintették, amikor váltadták a párt lapjának terjesztését. S most — értékelve a múlt esztendő lapterjesztési eredményeit — elismeréssel adózhatunk mindazoknak, akik segítettek megértetni, hogy a televíziónézés, a rádióhallgatás mellett nagyon szükséges a megyei lap rendszeres olvasása

Munkájuk eredményét bizonyítja, hogy volt olyan szombat, vasárnap, amikor a Somogyi Néplap — fennállásának történetében először — 49 000 — 49 500 példányszámban jelent meg. Száz és száz új olvasó kezébe kerül lapunk, s ezáltal Somogy egyre több lakójának nyílik módja arra, hogy naponta tájékozódhasson a megyei pártbizottság politikájának érvényesüléséről.

Mégis, amikor elismeréssel szólunk az e fontos politikai munkát lelkiismeretesen végrehajtó pártszervezetek, kommunisták, s nagyon sok pár- tonkívüli tevékenységéről, arról is kell beszélnünk, hogy ezt a feladatot nem szabad lezártnak, végrehajtottnak tekinteni. S nemcsak azért, mert célunk, hogy a Somogyi Néplap 50 000 példányban jelenjen meg naponta, majd évenként rendszeresen tovább emelkedjen ez a szám.

Elsősorban azért, mert Jó néhány községben — sajnos városban is — van még »fehér folt«, élnek olyan emberek,

akik csak ritkán vagy egyáltalán nem olvassák pártunk lapját. Hozzájuk közel kerülni, elérni, hogy ők is előfizetői, rendszeres olvasói legyenek lapunknak, ez a cél ebben az esztendőben, s ez lesz a jövőben is.

Nem könnyű, de megvalósítható feladat ez. Igaz, sokat kell tenni azért is, hogy tovább javuljon lapunk tartalmi munkája, megfelelően informálja, tájékoztassa olvasóinkat, következetesen harcoljon azokért a politikai, gazdasági és más célokért, amelyeket a megyei pártbizottság a lap munkatársai számára is meghatározott. Javítani kell a kézbesítői munkát, elérni, hogy olvasóink mindennap időben megkapják lapunkat.

Pártszervezeteink, kommunistáink részéről is következetes, rendszeres lapterjesztési agitációra van szükség. Arra, hogy ne csak az év egy-két hónapjában, hanem állandóan végezzék ezt a munkát, hogy a meglevők mellé újabb és újabb előfizetőket, olvasókat nyerjenek meg a megyei párt- bizottság lapjának.

T

udjuk, így lesz, hiszen a tavalyi év is igazolta: pártszervezeteink, kommunistáink többsége a lapterjesztést fontos, felelősségteljes politikai munkának tekintette!

Barátságos, meleg kézfogásokkal búcsúztak egymástól az újjáválasztott bizottság tagjai. Egyikük még a búcsúzás pillanatát is kihasználta:

■— Józsikám, van itt két ki- len cvenen fölüli idős ember, akiknek el kellene intézni, hogy...

Elsodródtak mellőlem, mire visszafurakodtam a közelükbe, már csak annyit hallok:

— ... akkor holnap délután, és majd megbeszéljük, mit lehet csinálni.

Rezes Zsuzsa

MAI KOMMENTÁRUNK

Tartalmasabban

Hajlamosak vagyunk az egyszerűsítésre.

Egy példa erre: amikor a vállalatok belső tartalékainak feltárásáról kezdtünk beszélni, gyorsan készültek az első kimutatások, hogy mennyi az adminisztratív munkakörben dolgozók száma, s milyen a munkáslét- számhoz viszonyított aránya. Aztán néhány adminisztrátort áthelyeztek termelő- munkát végző munkahelyre, s máris jobbat mutatott a statisztika.

Ezzel az intézkedéssel tettek ugyan valamit a vállalatoknál, de korántsem azt, amit a termelékenyebb, hatékonyabb munka érdekében meg lehetett volna tenni. Volt rá példa, hogy amíg az adminisztratív létszámmal bajlódtak, a korszerű üzemcsarnokokban nem tudták munkaidejüket megfelelően kihasználni a munkások, mert késett az anyag, néhány alkatrészt nem tudtak kellő időben beszerezni, s amikor közeledett a negyedév vége, a szállítási határidő, megindult a hajrá: túlóráztak .az emberek, célprémiumért dolgoztak. A határidő elérkezett, a feladatot teljesítették.

Kiosztották a célprémiumot, kifizették a túlórát, vagy éppen »csúsztattak« a munkások, s kezdődött minden előírók

Kétségkívül ez is »szervezés«, de korántsem az, amire akkor gondoltak országosan is, amikor a gazdaságosabb termelésről, a termelő- kapacitásban rejlő lehetőségek jobb kihasználásáról, a munkaszervezésről, a tartalékok feltárásáról beszéltek.

Az országgyűlés költség- vetési vitájában elhangzott felszólalásokban maguk a képviselők is megfogalmazták, hogy nem csupán az adminisztráció csökkentése — vagy éppen a gépesítése —■ e téren a legsürgősebb feladat. A munkaszervezésnek ki kell terjednie a vállalati, üzemi vagy gazdasági tevékenység minden területére. A termelékenység javítását éppen úgy beleértve, mim a munkaerő-gazdálkodást, vagy a műszaki, technológiai korszerűsítést.

Szerencsére túlléptünk már azon a felfogásom., amely szerint egy szervezési intézkedéssel mindent el lehet intézni. Egyre tartalmasabb a vállalatoknál a lehetőségeket kutató, a tartalékokat kereső, elemző munka, s eúnek vannak kézzelfogható eredményei is: csökkent a fluktuáció, nőtt a termelékenység, egyszóval hatékonyabb a gazdálkodás. A múlt évben jelentkező problémák egyik okát a megyei pártbizottság — decemberi ülésén — éppen a hosszú távra szóló gazdálkodási politika hiányában jelölte meg, s feladatként szabta: »Emelni kell a követelményeket, jobban kell dolgozni és vezetni«.

Folyamatosan. kampány nélkül, tartalmasabban.

K. I.

Lesz-e „elembertelendés“ az állattenyésztésben ?

(HOZZÁSZÓLÁS)

»ELEMBERTELENEDÉS« az

állattenyésztésben. A cím megragadott és e sorok leírására késztetett. Felötlött bennem a legutóbbi hetek néhány kedves epizódja az állattenyésztésben dolgozókróL

Űj sertéstelepünk van. Szakosított árutermelő telep. Végigmenve a 600 férőhelyes hizlaldán valóban itt is, ott is meg-megriadnak, összeröf- fennek a 30-as rekeszekben levő hízók. De közvetlen a megriadtak melletti másik csoport érdeklődéssel föltekint fektéből, majd nyújtózkodva feláll, odasereglik az ajtóhoz és szinte kedveskedve röfögnek.

— Ja, hát ezek meg emezek, meg amaz a csoport a MagdiBevált az A| terményszárító

Szemre is impozáns ez az

új terményszárító a sávoly! Egyesült Üj Élet Termelőszövetkezetben, mely az őszi betakarítások óta üzemel. Fordított serlegnek tűnik, de nem bor ömlik ki belőle, hanem nedvességét vesztett kukorica.

Az FT—5-ös berendezés

magyar konstrukció. Az építéssel együtt a szövetkezetnek 304 000 forintjában van. Negyvenöt vagon kukoricát szárítottak már benne. A következő években nem lesz gondjuk a takarmánytárolással. A berendezés üzemeltetése

mindössze három ember munkáját igényli.

A tsz majorjában a tervek szerint az idén készül el as új, 316 férőhelyes tehenészeti telep. S a sertéstenyésztés is jelentős: ezer ötszáz hízott állatot adnak el évente. Az ágazat fejlettsége kívánta meg, hogy kukoricát hatszáz holdon termesszenek. Ezért veit nagy szükségük a termény- szárítóra «.

tói, a Borbélynétól valók, az ő fiaztatójából jöttek. Az ő malacai mindig is kiváltak a többitől, kezesebbek.

Borbélyné — Magdi — évek óta dolgozik a telepen. Jön minden reggel hatra, de előbb a gyerekeit készíti fel az iskolába.

— Tessék mondani, hogyan lehetne ezeket a malackákat megmenteni? Az anyjuknak nincs teje, így elpusztulnak szegények.

Elmondom neki. Meghallgatja, megfogadja.

Két hét múlva: »Megismeri ezeket? Azóta dajkálom őket. Most meg a választás előtt összeszedtem a csökött malacokat. Külön rakom őket. Mit adjak nekik, hogy feljavuljanak? Ha átkerülnek ezek a hizlaldába, ott úgyis elpusztulnak. Most meg úgysem jön még a következő csoport elleni, van itt hely bőven addig. Mivel kedvezzek nekik?«

Újabb két-három hét telik el: »Nézze meg, ezek voltak, három elpusztult belőlük, de tizennégy megmaradt, és biztos utolérik súlyban a hizlaldában levő testvéreiket.«

Igen, amíg élniük kell, hadd éljenek, amíg nem lesz belőlük áru: hús, addig se kínlódjanak, ne pusztuljanak el oktalanul. Így is lehet csökkenteni az elhullási arányt.

Érdemes külön bajlódni az ilyenekkel? Igen,' mert a megmaradt 14 malacból 33 ezer forint értékű hízó lesz. Ez akkora pénz, mint ameny- nyi Borbélyné egyévi keresete.

— Ettől a kocától hagyjunk anyánakvalókat, az előző malacait is ilyen jól nevelte föl — mondja János bácsi.

— Valami házi törzskönyvezés kellene, hogy ne kallódjanak el a legjobbak — egészíti ki Gyula bácsi.

Borjak.

— Mikor lesz már készen az új borjúnevelő? Úgy félünk, hogy megint valami baj lesz velük itt, mint a múlt télen volt. Kár lenne értük, mert most jók, hónapok óta alig volt egy-két kiesés. Igaz. hogy most nagyobb gonddal hozzák be őket Somodorból. Leponyvázott teherautón, bealmozva alájuk, nehogy megfázzanak az úton. Itt mi vigyázunk rájuk, de hát ugye ez nem jó hely nekik? Mikor lesz már készen az új nevelő — és kérdőn néz a csillogó tetejű épület felé Bödőné.

— Hiába, télen ezen a helyen nem úgy fejlődnek ezek a választott bocik, pedig sokkal többet kell velük most törődni, mint nyáron. Mindennap tiszta alom. A széna minősége, mennyisége miatt is viaskodnom kell néha a Lajossal — így aggodalmaskodik Katica néni, és villa helyett kézzel osztja szét a lucernaszénát.

így nem hullik le a levele, és gondoskodásának melegével pótolja az öreg istálló ridegségét.

Kérdőn néz rám a négy szempár.

— Az irigység sem találna ezekben hibát — mondom —, nagyon jól fejlődnek, és példás a tisztaság is.

— Hát úgy is akarjuk — hangzik a válasz, mert ahogyan mi neveljük, majd olyan tehén is válik belőlük.

— A Natasa 30 litert is adna, ha jobb istállóban lenne már — mondják a fejőasszonyok a Muki-majorban, miközben Sovák Tibi széles mosollyal, büszkén mutatja —ez a borja, ugye milyen jó erőben van? És az anyja a borjú után tegnap is még 18 litert adott a két fejesre.

LÁTTAM MÁR olyan traktorost is, aki anélkül, hogy előre bejelentett gépszemlére készült volna, szombatonként lemosta, »leápolta« a gépét. Hallottam olyan nagy gyárban dolgozó szakmunkásról, aki a műszak befejeztével a »leápolt«, letisztított gépén még egy simogató mozdulatot tett, úgy hagyta ott. Pedig nem is élő, hanem csak élettelen tárgy a gép.

Ezért hiszem azt, hogy az sgyre iparosodó mezőgazdaságban mégsem következik be az »elembertelenedés«, mert van és lesz mindenkor szakmai szeretet is. Az emberben megmarad az »emberség«, még az állatokkal szemben is.

Megyeri Vilmos

agrármérnök, Szentgáloskér

SOMOGYI NÉPLAP Kedd, Wt%>. február 8,