Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-06 / 31. szám
itaf» nmiMSVHh. If A nagyanyámról Mailt Mn tudóit 4 a aagyan»*—rtt. Amandáról, a ■wretnloalMI, «hm tudott. fett* * « Mn ItenurtBattefcat $ ágy bámul kl a képből mint a éctzáaid kendőbe bagyulálna ix Milyen biztat a dm MrotiusOflK. a amlgkotlr, a kca nflyn MtdSbdn, göcsörtős ét mint a hold* üli eaak. nagyanyám, m *a néma a a tormám. Nól PORTRÉ Barabás fan £?on FrlmdmUt VULPIUS SÓSORA fFftrtpftnfk Kábot« rlmriTWü tw Ktateaft if BÁRÓ: — KJ volt a> a «rates úr. aki as Uniat bement a házba? DOKTOR: — Vsa Oóttje titkos tanácsos. BÁRÓ: — Gőth*? Mem te- merem. Címzett» vagy hi»*toiban lévő? DOKTOR: — As orsxagoa Judományos és művészeti tetéző lek fői elügyelő ja. BÁRÓ: — Ah, akkor megts Ismerem... Nehé* amber. Volt vele egy háromhetes levelezésein. De miért hívja magát Gőthének? DOKTOR: — Mindig aa »olt a neve. BÁRÓ: — Annakidején mindig Go-etb érnek Irta alá magát. DOKTOR: — Gőthének ejtik. Régi írásmód. BÁRÓ: — Vagy Inkább új- módi Gothománia. Felvett név? DOKTOR: — Nem. Ugyanazon a néven ír és visel hivatalt BÁRÓ: — Miket írt DOKTOR: — Főleg tudományos dolgokat Nagyon tzép kísérleteket végzett a színekkel Növénytannal is foglalkozott Es amint hallom. most könyvet ir a kémiai rokonságokról, afflnitá- »okrol Különben a szép- irodalmat is művelt* BAKÓ- — Az inkább érdekel .. A végén még regényeket is ír? Azt szeretem a leg- »bban DOKTOR- — Igen. Egy regény is szerepel a művei kötött .. De van annak már vagy tizenöt éve, hogy a könyv megjelent... Mit be- tzélek? Legalább tizenhét, ha nem' több. mert akkor még nem voltam kandidátus. BÁRÓ: — Mi volt a címe? DOKTOR: — Werth er keservei. Az ifjú Werthar keservei. BÁRÓ- — Mi? Werth er keservei Georg Goethétől? Hiszen azt ismerem!... De még »ennyire! Egy egész télen át ez volt a beszéd tárgya minien összejövetelen. Még Janin te- Emlékszem, mintha csak ma volna- Neokarg*- mündben előadták vásárt ballada formájában, és uno- kafivérem. ’ hasszó Einsiedel nem a karié magát agyonne- vetni. na nem agyonlőni. Mert ugyanolyan halálosan ms*- relmes volt. sóink Werthar a kta Ptiiliaa Becsbe ment férjbe*... Mikor titkon megbízatással ott jártam a császári udvarban, elmeséltem neki az egész történetet Azt felelte, hogy az egy ragyogó könyv lehet szerezzem meg. De az nem is volt olyan könnyű, mivel Ausztriában be volt tiltva... Végül mégis megismerkedett vele. Ei tudja hol? A Práterben műit bábjátékkal. DOKTOR: — hm M* hasat Kínai «UM sorsa V BÁRÓ: — Természetesen nem lőtte magát agyon. De von Goethe Or sem tette ezt hanem a végén elvette a Lottóját DOKTOR: — Nem a nős. Azaz csak balkézről. BARO: — Ez érdekem... Tehát nem osztályabelivel? DOKTOR: — Nem. így Vulpius kisasszonnyal... BARO: — Vulpius? Csak nem Christian Vulpius valamilyen rokonával? DOKTOR: — A nővérével. BARO: — No de Ilyet! A nagy Vulpius. a Rinaldo Ri- naldini halhatatlan szerzőjének nővérévé) T Akkor feltétlenül meg kell Ismerkednem ezzel a von Goethe orral... Micsoda bámulatos szeren- cmI Jöjjön gyorssal (Vtatdoc fUlira tonRán) m aa ««M mr BÚB puskái«* is úmzatör|f| ték, dtarrfojait kato1V n nás rendbe bUí-totóak, sóval meghintették, majd szorákozolftan lesöpörték, néhányon azzal sz elhatárolással álltak fel a Pannónia aprózó asztala mellől, hogy a közeledő szovjet csapatait: elé mennek. A hír. — hogy az oroszok legkésőbb estig bevonulnak — atttxan a kritikus pereiben ■terjedt el a patinás sörözőben, amikor a zóna felszolgálásának ideje lejárt a menüé pedig megkezdődött De * Pannóniában msw csak haladó gondolkozasü férfiak T&ntasakodtaik, es infarktust senki sem kapott A hír a leves és a főzelék között csak mellesleg került terítékre, a küldöttség«n.eneíiBties nagy témáját pedig már a pótkávé mellett vitatták meg; döntésüket az időjárás alakulásától is függővé téve. Hírről a két puccoflóíiú ismételten jelentést tett a boksánkban ülő vendégeknek. Aa ötlet egyébként több asztaltársaságban la felvetődött, a jobb köztisztviselők köat is. A városban hatszáz új polgármesterjelölt volt De a végsőkig csak a Pannóniában tartottak kL FS négykor a tutejctono» már ét is adta a főik «rekedő urak nak a nagy teher kenyeret amelyet jelképnek szántak. Am a Uhölt utcára lépve a delegátusok sorra el bátortalanod tak. es s széles országút helyett mégis a meleg otthon* választatták. Annál is inkább, mert kőeben esni kezdett. A főtérré érv» csak egy Zápolya nevű ügyvéd csatlakozott a színházi másod he ge- dűriiöa, akit Bocskay-ruhába öltözött diák vart a Hattyú- szálló előtt Baksay Ali itt adott találkát a barátjának, de Türk — szokása menőt — késett. Mialatt varat Bauer TV bor. Türkiz’ és Baksay osztálytársa egy ablakból több- sör lefényképezte a társaságot de kép® — AU szita telem forgolódó ?aa és * Második Ukrán Front hadmoadulatai miatt — nem kerülhettek a város történetének albumába... A másodhegedűs lunar megelégelte az aosorgást — Uram — mondta —, sa én dfoAtBlínem mar átázott! H angjában súlyos vas volt. amelyre Zápolya — a cipőgyár jogtanácsosa lévén — csak sóhajjal tudott válaszolni. A lyukra mór rá aem nézett A m öv észnyomor azonbpa így Is döntött, a végül Türk nélkül indultak útinak a kongó utcákon, szemközt a metsző széllel. Épp jókor, hogy csatlakozzanak a munkások csoportjához A küldöttség már a határban jár Megy az országúton, a tar fák es csupasz mezők közt Az ég kávém ás. a szél baljós dűlbörsest sodor a csata síkról. De a misszió bátran vonul. Megy, tarka, protokollcáfoló öltözetben, ám ünnepi komolysággal. Az ove- rallok közt Bocskay-ruha, a bányászsapkák mellett lobogó tnűv észhaj, címeres diák- csákó , «iszMwal egy vájár meg *gy lakatos halad, lobogóikat időnként elcserélve Mögöttük AU. a köpcös gimnazista lépdel, karján bársonydoboe- aaL Vajon ml rejlik abban a ládákéiban ? Hátrább a művesritarjú hozza a hegedű- tokját. VajoM wri a célja vela? hogy milyen járatban vannak, neki nem muszáj tudni Olykor mintha a művészhajú is ingadozna. Ki tudja, hányadszor áll meg az út menti füzek mellett, hogy szükségét végezze? Az ő hátsó gondolatai azonban minden politikai tartalmat nélkülöznek. Rubin Szilárd t Kisvárosi Ideje, hogy rövid káderjei- lemzein adjunk hóseinkrőL Bakoay Ali, az önképzőkör neve* novellistája nyilván dicsnségvagybói csatlakozott a küldöttséghez. A másodhegedűs talán első hegedűs szeretne lenni. Az ügyvéd kepében a módos, de haladó polgárság vonul ki tisztelegni. Vonul, ámbár csak sereghajtóként. Minder evetre zsakettek és kémény kai apót húsod. A kain« Zápolya see menysége. Egy szélroham, és a csákókkal, sapkákkal, a másod- hegedűs széles karimájú m űvészsapká já- vsa M ellentétben, hirtelen elszáll, s az útra huppan, és ■ebesen gurul a város felé. Az ügyvéd látszólag buzgó* űzi. (te ahogy beéri, hátra- sandit. Azzal megrúgja, bogy ónak úgy süvít — Ejnye, ügyvéd Ari — rikolt egy gúnyos hang. Az ügyvéd szabadkozva integet, s hajlong. Megy ó, csak a kalapja legyen meg Vagy agyhártyagyulladást kapjon?! A kalap végűi egy tócsába pottyan, és Zápolya búsan utánanyúL — Megyeki — kiáltja, de újjai bezárulnak. A szél süvít a kalap mocorog. billeg ám elszállni nem hajlandó. Az ügyvéd undorral nézi. majd fölkapja, és dühvel lerázza róla a sarat. Csatlakoznia kelll Pedig a hátrány, amit a szélnek, meg a rúgásnak köszönhet, még előny ia lehet: mentség a törvényes kormány előtt Mert tegyük tel hOgy a szél az ellenkező irányból fúj: n«nr\ a határ, hanem a varos felől. Ez esetben 6 kizárólag a kalapja miatt került ide a főtérről Idáig kellett üldözni«. Am ha felzárkózik a küldöttséghez? Ki hasai el, hogy mind a kalapot kergették? Alinak máris gyanús. A makett — véli — biztosan Zápólyáé, a kalap viszont mintha kölcsönzött volna: több számmal nagyobb, mint Zápolya feje. Ez a látszat, amit jelenleg nincs Idő .leleplezni, de a felszabadulás után okvetlen tisztázni fogja. — Jöjjön, jöjjön ügyvéd űri Elvégre jogásznemzet vadunk! De Záoolva a legszívesebben magánemberként tartózkodna az országúton. Független magánemberként, aki napi sétáját végzi. Legfeljebb tüzet kérne vagy az időt kérdezné meg az illetőktől, Az utóbbi években Magyarország lakossága iparral, mezőgazdasággal és nyelvtanulással foglalkozik. Soha még annyian nem tanultak nálunk nyelvet, mint napjainkban. Klhatároztam, megkérdezek néhány személyt. mi indította arra. hogy szabad idejében nyelvtanüléstől foglalkozzék. — Először is: set* szabad időmben, hanem munkaidő alatt tanulok dánul — mondja Pézsmái Lehel táandilké- szitő szakmunkát. — Imádom a dán szardíniát, is utálom, ha tolmács kell a dobos szövegének fordításához Glancz Timótné középkoré háziasszonnyal a Tejvendég- lőben találkoztam. Tejfölt kanalazott és közben haladó foké orosz nyelvtankőnyvat tanulmányozom — Tudja. asTorséb s fé- vendé «i. Ugyanis s tanuló J\lyei*t€inulá9 fttryevaem kell. miről beszélgetnek. Tudniillik vizsgák előtt szó sem lehet házasságról. Zámolya Albertiéi, a tehetséges kelmefestővel kicsiny műtermében beszélgettem. Egy svéd szótárban lapozgatott, miközben kérdésemre válaszolt: — Feltétlenül H keü sajátítanom s svéd nyelvet. Egyszer a Keleti pályaudvaron egy szakállas svéd férfitól vettem egy önborotva-készle- tet Ha svédül kérem az árut, biztosan olcsóbban adta volna. Pifkóczi Beátával, a jó nevű eszpresszóban találkoztam. Puncstortát evett, és s Punch eimé angol vicclapot olvasta. — Miért Somsa engotutT — kérdeztem s csinos lánytól. — Felkészülök s nyáron Nekem egy tj-zélandl férfi ne tegyen tisztességtelen ajánlatot. Ha erre mégis sor kerül, angolul válaszolok, és megmondom: nálam csak házasságról lehet szó. Végűi fölkerestem Magyar Gergely magyar állampolgárt, aki ötven ive s Rákóczi úton lakik. Éppen magyar nyelvtaxskömyvet tanulmányozott: — Magyarul tanulok — mondta, is amikor látta, hogy meglepődtem, hozzátette: — Tudja, elkapott engem is a nyelvtanulási láz. Magyarországon legalább tízmillió ember nem beszéli perfekt a magyar nyelvet. Sok pótolnivalóm van.. Kon kicsit sisnftateiites M máztam tőle. Ez igen! Büsa- ke tehat rá Lőrinc»* Lajosé A város felől közben egy kerékpáros suhog a csoport után. Nyomja a pedált, hogy szánt* szállni látszik. De a hegedűst ez nem hatja meg: — Szép kis ficsúr! — kiáltja megvetően. — Jó, hogy nem taxát bérelt l Zápolya még reménykedik a kalaptrükkben. Alighogy felzárkózott, ujja máris a karima alá téved. Lopva, kényedén, megint csak lazít rajta. A kalap elszáll, a kerékpáros azonban el is kapja, és készséggel visszanyújtja. A gépről egy nyurga, tettetett diák ugrik le. — Csakhogy Itt vagy! — Mmad rá AU. T ürk az útfélre dobja a gépet, és beugrik a sorba a barátja mellé. Ali döbbenten mered a tékozlóra: — Itt hagyod? — Muszáj! SS-gép. A Gte* atepo elől loptam... —- Kár érte... — Türk azonban egy RoÜs- Royce-ra is fütyülne most — Itt van a versem! Ali rá se pillant a kéziratra. •— Ezért jössz későn? — A végét átírtam... — MostTt A sző vad zúgádba fullad, ■ város felé húzó szovjet repülők zúgásába. A pilóta, aki a legalacsonyabban száll, talán bele is láthat a költeménybe. ö a megmondhatója. hogy Türk — az utolsó percben — nemcsak kereszt-, de belső rímet Is csinált Zápolya mélyen és végSe- gesen szemére húzta a kalapját. így nem fújja le a szél, viszont látni sem kell. Elég, hogy a dübörgést hallja! Akik látnak, a szemközti dombra merednék. A domb és a felkúszó út egy pillanatig még üres, aztán előbukkan egy harckocsi ágyú- csöve. Elérkezett a helytállás perce. ' Türk, a költők örök hiúságával megigazítja lúdtollas diáksapkáját, Ali a történész komolyságával a stopperórájára tekint. Nyilván a kíváncsi utókorra gondol. A dombon felbukkannak a tankok. Sötéten, fenyegetően jönnek az őnszínű égbolt alatt. Meg lehet állítani ezeket a kolosszusokat verssel meg hegedűvel? így, szemtől szembe végzetes nagyralátás- nak rémlik! A kis csoport azonban hated. Mennék. A munkások csillagában, a bányászok jó- szer en c séjében bízva. A fiúknak meg mintha külön nagyszerű horoszkóp volna a zsebükben: Ali már integet is. Kedvesen, bizalmasan, mintha óriási gyerekkocsik közelednének, nyomukban álruhán pesztonkákkal. Az élen körijén magasra tartják a zászlót, * vörösek meg a fehéret te. Valaki fölemeli az »Isten hozott1« szövegű táblát, • a küldöttség lelkes él- jent kiált A félelmetes harckocsik teáson megállnak aa apró emberkék előtt. Egyetlen valaki lépdel, vn- gyanúttenul, egyem*- a tiltalak. Ott kopott*, a géppuska fán vadul hátralök* ménykalapot, bokáját vágja, és inogva lelép. Egy tank mögül gépkocsi bukkan elő. A tize ték kiszállnak, s a küldötte» elé lépnék. — Ml... — kéz® a vájtok A parancsnok szigorúan én biizalmaitlanui néz. De a ta* tana ébersége mögül egy nagyobb, erősebb ösztön tör fel s mielőtt a. küldött folytat^» tudná, már kezet is nyújtott A motorok túlharsogják az WvöeDő szavakat, de tartalmuk leolvasható a barátságos és hálás arcokról. S hőseink felbuzdulnak. AU előlép, és a tiszt eltartja a po-mpás bársonydobozt. Keze reszket, de arcá* a városatyák nemes fönsége ül. A kapitány bámul, majd széles mosollyal kiemeli a Iá- dika tartalmát; a hatalmaa díszes kulcsot. Felmutatja. » a köaeili város felé int De ez csak a kezdet Türk, a diák, aki ses SSk bicükUn érkezett, most köny- nyedién félnetaszítja AU*, fi meghajlik, mint egy iekoltt évnyitó ünnepségen. Fejéé fölveti, szeme a ködös távolba tekint. Hangját elnyeli a motorok dübörgése, de gesztusairól, átszellemült araáréi látni, hogy szavalni kezdett A tisztek zavartan toporognak. Igaz, hogy egy mukkot sem lehet érteni, de azért ünnepi perc ez. Maga a tank- csoport parancsnoka is csak lopva pillant az órájára. MS lesz, ha egy bujkáló nyilas most röpíti a levegőbe a porcelángyárat Tűrhető-e akkora késés, a haditerv könnyel, mű megszegése a váratta* matiné miatt? A háttérben közben újabt műsorszám készül. A »Dongó-« című virtuóz zenedarab kottája máris ott függ Zápolya hátán. Az ügyvéd, mini a koncertek kezdete előt^ megigazítja a nyakkendőjét a művész ázó hegedűjét hangolja. A múzsák hajlékává left mezősé gen azonban türelmetlenül zúgnak c tankok. A parancsnok kezet fog a meghajlú poétával, aztán a hegedűs tűié fordul: — Ott — mutat a város felé—, majd lesz idő-az-ünnep- lésre, mag a barátkozásra. Itt már — jelzi szigorú fejrázással — egy percet sem vesztegethet A művész megértőén elcsomagolja hegedűjét, összehajtja a kottát — A G-hűrot» úgyis rossz volt! — sziszegi Ali felé. De Ali erre csak legyint: — Másra kell most * vonó! — S a népügyész komorságával tekint körül. A munkások derűsen össz»- néznek, de Ali korántsem érzi, hogy fontoskodott Hisz itt, a küldöttek közt tán nem lenne kinek a körmére nézni? A parancsnok rögtön elkobozhatná Zápolya kemény- kalapját hogy nagyságát t jogtanácsos fejével összevess* De erre most nem jut idő. A sereg félelmes zúgással tovább árad, a delegáció felkap egy előzékeny teherautóra. Az arcokon diadalmámor, a két diák megdicsőülten szorítja egymás kezét — Nagy vers volt?! — öt* dítja Türk a dübörgésben. — Mint alkalmi! — ordlk ja vissza Ali. A perc azonban mégiscsak nagyobb. S ahogy elkomolyodnak, egyszerre kicsik, majdnem gyerekek lesznek. Körülöttük hatalmas ár* datban vonul a sereg. A» ágyúk, a géppuskák fenyeg*. tóén néznek a hegy lankái» ázó városra. Holnap trónba» ha a Pannóniában asztalin» ülnek. Zápolya joggal jelentheti: — Ügy elesni, ahogy azt » mi városunk tette, nemhogy egy helység, de Zsiga, a legügyesebb pincér is ritkái saokott Mert itt, uraim, egy