Somogyi Néplap, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

VIZSGA AZ Ol TÖRVÉNYBŐL

Közelebb került a tanács a lakossághoz

A szépen berendezett iroda falán a nagyközségi címről tanúskodó oklevél, vele szemben pedig a település egyszerűsített általános rendezési terve. Akik körbeülik az asztalokat, egy izgalmas párbeszéd füitanúL A másfél évtizede rohamosan fejlődő, most már iparral is büszkélkedő Nagybajom tanácsa ad számot munkájáról, a tanácstörvény megvalósulásáról. Az asztalfőn helyet foglaló dr. Prieszol Olga, & Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára és a központ két osztályvezetője nagy érdeklődéssel hallgatja a beszámolókat A központi vezetőség ugyanis a közeljövőben megtárgyalja a tanácstörvény végrehajtásának főbb tapasztalatait, valamint a szakszervezet állami munkát segítő tevékenységét, s ehhez a helyszínen gyűjtenek tapasztalatokat,

Kétszerannyi első fokú határozat

Nagyon érdekes volt, amit Dómján László tanácselnök elmondott a tanács népképviseleti-önkormányzati munkájáról.

— M kapcsolatot tartónk

fens a partszervezetekkel, a csúcsvezetőséggel, a népfronttal, a gazdasági egységek vezetőivel, a szakmaközi bizottsággal. Enélkül nem fejlődött volna ilyen ütemben Jákó és Nagybajom, hiszen összpontosítanunk kellett a község, sőt egyes esetekben az üzemek és vállalatok anyagi erőforrásait A csúcsvezetőséggel negyedévenként öszehangoljuk azokat a fontos feladatokat, amelyek megvalósítása elősegíti a község fejlődését. Ehhez minden esetben kérjük a lakosság egyetértését, anyagi támogatását, és társadalmi munkáját. Ez a társadalmi összefogás eredményezte, hogy három alkalommal szép helyezést értünk el a Tegyünk többet Somogy ért! településfejlesztési versenyben. A jövőben még gyorsabban szeretnénk előbbre lépni őszintén megmondva, ez nem könnyű, mert a fejlesztési alapunk lényegesen csökkent... Még nagyobb gondot fordítunk arra a csúcsvezetőséggel együtt, hogy ösz- szefogjúk a gazdasági egységeket a közös tervék megvalósítására. Mozgalmat kívánunk indítani a faluban, főképp a szocialista brigádokra támaszkodva, hogy önkéntes hozzájárulásokkal, felajánlásokkal segítsék egy-egy kitűzött cél elérését

Dr. Ulrich Károly, vb-tttkár elsősorban azt elemezte, hogyan birkózott meg a tizenhét tagú apparátus a leadott hatáskörökkel.-- Sokkal nagyobb az az összeg, amelyből gazdálkodunk, amelyből intézményeink

működését Biztosítjuk. 1969- ben még 3 305 000 forint volt a költségvetésünk, tavaly pedig 7 381 000. A megkapott hatáskörök közül jelentőségénél fogva a szabálysértési a legfontosabb. Tavalyelőtt szigorítottunk a bírságoláson, s akkor a 69. évi százhuszonnégy- ről hatvankettőre csökkent a följelentések és bírságolások száma. Tavaly nyolcvanegy szabálysértési ügyben jártunk el, ugyanis újabb területeket vettünk át a járástól. 1970. szeptember elseje óta látjuk el az első fokú építésügyi hatáskört. Sajnos, az építésztechnikusi végzettséget igénylő munkakört csak július elsejétől tudjuk betölteni. A járási hivatal azonban rendszeresen segített. Tavaly hetvennégy építési ügyet intéztünk el. 1969-ben 3763 ügyirat érkezett a szakigazgatási szervhez, tavaly pedig 4048. A megnövekedett hatáskört az jellemzi a legpontosabban, hogy 1969- ben négyszázhetvenegy ügyben hoztunk elsőfokú határozatot tavaly pedig nyolcszázkilenc- vennégyben, s csak tizenhét esetben léptük túl a harminc- napos határidőt Kilenc ügyben fellebbeztek, ■ mindösz- sze három határozatot kellett mód osítanú A tanácshoz forduló nagybajomiaknak és já- kóiaknak több mint hatezerötszáz esetben adtunk ki bizonyítványokat, okiratokat, munkakönyveket

Tájékoztattak a tanácstagok

Csele József, a kaposvári Járási hivatal elnöke szerénynek tartotta a helybeliek beszámolóját, s néhány jellemző dologgal kiegészítette: — A nagyközség tanácsának apparátusa képes a megnövekedett feladatok ellátására. Megemlíteném, hogy színvonalasan előkészítik, jól irányítják a tanács, a végrehajtó bizottság üléseit A tagok előre megkapják az anyagot s fölkészülhetnek a témákra, így érdemben szólhatnak hozzá. Az igazgatási munka szinté® jó, érvényesül a népképviselet, például a szabálysértési bizottságban. A bírságoláson azonban még mindig lehet szigorítani. Kevés tanács döntött úgy, mint a bajomi, hogy külön előadó foglalkozik a művelődési kérdésekkel. A művelődési otthon fenntartásához hozzájárulnak, ezt azonban jó lenne szerződésben is rögzíteni. Elismerést érdemel, hogy egy -kis SZTK- építésével megjavítják as egészségügy! ellátást

Milyen szempontból vizsgálja a szakszervezet a tanács- törvény végrehajtását? Dr. Prieszol Olga úgy fogalmazta meg, hogy a lakosság oldaláról is. A párt é* a kormány

Szemléletformáló mű

A mezőgazdasági könyvek ünnepi hónapjára megjelölt művek közül kiemelkedik Di- mény Imréinek A gépesítés ökonómiája a mezőgazdaságban című könyve.

Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterünk művében olyan ösvényekre kalauzolja el az olvasót, melyen előtte még nemigen jártak. Nehéz lenne eldönteni, hogy műszaki avagy közgazdasági kategóriába tartozik-e ez az ideges kiállítású kötet Egy bizonyos, hogy egyaránt szól a gépészeknek, az üzemgazdászoknak, az agronámusoknak, de legfőképpen azoknak a gazdasági vezetőknek., akik a gépi beruházásoknál meghozzák döntésükéit.

Dimény Imre könyve első részében Fogalmak, elvek, irányzatok címmel a használatos kifejezéseket tisztázza, vázsgálja a hatékonysági, jövedeímea&ségí vtezceyiatoknt, mérlegeli ezek hatását a termelékenységre, a gazdálkodás színvonalára. A második részben a mezőgazdasági géprendszerekkel foglalkozik. Módszereket kőéül, eljárásokat ajánl a szükséges üzemi tervek elkészítéséhez, helyi alkalmazásához.

Akik figyelemmel végigta- nulmányotzzák eat a művet minden bizonnyal észreveszik hogy a szerző egyes megállapításai elgondolkodtatok, sőt néha meghökkentők.

Am éppen erre van «tflfc- ség, ha azt akarj».*, hogy mezőgazdaságunk gépesítése mentesüljön a látványos, de anyagilag kétes eredményektől, a bizonytalan hatékonyságú irányzatoktól. Egyéb értékei mellett szemléletformáló Dimény Imre könyve, ezért illeti meg rangos hely a könyvbótvap könyv «1 fcösöéL

azért alkotta meg az új tanácstörvényt hogy erősödjön a demokratizmus, egyszerűsödjön az ügyintézés, közelebb kerüljön a lakossághoz. S legyen beleszólási joguk az embereknek a lakóhely, a terület fejlesztésébe.

— Ezért érdekel, hogyan vélekednek a nagybaj omiak és a jákóiak minderről. Eligazodnak-e, hogy most nem a járás, hanem a nagyközségi tanács intézi ügyeiket? Szóval érzik-e, hogy egyszerűsödött az ügyintézés?

Dómján László tanácselnök könnyű helyzetben van, amikor válaszol a föltett kérdésre.

— Kijelenthetem, hogy a lakosság elégedett az ügyintézéssel. Azelőtt hiába magyaráztuk — főképpen áz idősebbeknek —, hol a járási tanács, s miért oda kell utazniuk az ügyükben. Ha egy bajomi most bead egy minden okirattal fölszerelt kérelmet, már holnap megkapja az építési engedélyt, s be sem kell érte fáradnia, kiviszi a hivatalsegéd, amikor arra jár. Nálunk az a szokás, hogy először a tanácstagokat tájékoztatjuk, majd ők a körzetüket. Azt hitttük, hogy a két falugyűlésen sokkal több dolgot szóvá tesz a lakosság. Kiderült, hogy csökkenti az érdeklődést, a felszólalásokat, ha elégedettek a fejlesztéssel. Egyetértőén tudomásul vették a beszámolót, s a néhány kérdés, javaslat után azt kérték, továbbra is így tevékenykedjünk.

— Örülök, hogy a nagyközség vezetői jól, helyesen értik az új feladatokat Egy dologra azonban felhívnám a figyelmüket: egy nagyközségi tanácsnak iparpolitikát is kell folytatnia, ösztönöznie' a szövetkezeteket üzemeket a termelékenység növelésére, a gazdaságos termelisre, a jó minőségre stb., hiszen ezzel a nagyközség fejlődését Is meggyorsíthatják.

Vizsgának is beillett ez a tanácskozás. Jé érzés, hogy ilyen gonddal, felelősséggel foglalkoznak itt a két község fejlesztésével, az emberek ügyeinek Intézésével. Egészen biztos, hogy szóba kerül Nagybajom a központi vezetőség júniusi és szeptemberi ülésén la.

Lajos Géza

MINDIG EGY LÍPÍST ELffRE

Zárszámadás Berzencén

ILI.ES GYULA szavai motoszkálnak a fejemben, míg a berzencei kul túrház termében arra vártunk, hogy megkezdődjön az 1971-es év gazdálkodását összegező közgyűlés: »Nem az a fontos, öcsém, honnan, jössz, hanem az, hogy hová mész...«

Eszembe jutott az a közgyűlés, amelyik ugyanezen falak között zajlott le. Csakhogy akkor nem a békésen várakozók szelíd moraja töltötte meg a termet, hanem indulatok, ellentétek, viszályok szikráztak a levegőben, a jövőtől való félelem vibrált a tekintetekben. Most nyugalom és béke van. A berzencei szövetkezet messziről jött, messzebbről, mint amit években számlálva így fogalmaztak meg: »•Ez a nagyüzem tizenharmadik közös számvetése.« S hadd tegyem hozzá Varga János elnök beszámolójának legelső mondatát: »Az 1971-es évet az eltelt tizenhárom esztendő legeredményesebb évének mondhatjuk.«

Hallgattam a beszámolót, figyeltem az embereket Sokuknak ülőhely sem jutott, szorosan egymás mellett állva, feszülten figyeltek. »Nem az a fontos, hogy honnan

jössz

__« Nem. De itt mo6t

n

em lehet nem emlékezni. Mert — ahogy Fábri István, a

A múltra utal, a jelent elemzi, a Jövőt körvonalazza a vezetőség beszámolójában Varga János elnök.

megyei tanács elnökhelyettese mondta a szövetkezet történetének ezen a legkiemelkedőbb zárszámadásán —, ki hitte volna egy pár évvel ezelőtt, hogy a nehézségeiről, problémáiról híres Berzencén ma arról beszélnék, hogy a szarvasmarha-tenyésztés egy új Intenzív módszerére térnek át, hogy holdanként több mint erár. mázsa burgonyát takarítottak be, hogy egyetlen

A sárssámadási a kiegészítő részesedés kifizetése követte.

Kézfogás és fogadás

I

dejűn egy tavaly végzett ipari tanuló kislány. Sír, szipog, nagy nehezen csak, kiszedem belőle, mi a baja. »Kidobtak a műszakból — mondja egy szőke, magas, kövér van ott, aki kidobott«. Hogy ki az 31e*ő? Név szerint meg nem tudná mondani, de sokai van ott, jár fel-alá, hét mtóenaűleg a művezető.

As eset egéss sor kérdést vet teL A legnagyobb közülük: rendben vas-e minden a fiatokét fogadóén és befogadása. az életre szóló start köríti? Kezdjük a bemuíatfcoaós- sal Hányszor marad el ez a legelemibb gesztus. Ami pedig afféle avatási szertartásként feltétlenül szükséges lenne. Az ilyen első kézfogások — ha vannak — azimbohaál- ják a befogadást és beilleszkedést, az összetartozást; egyszóval — a közösségbe lépést. Elmaradásuk hiányérzet kezdetét jelentheti, s jelenti is as Ifjú eeefcmunkieok teáméra.

A nfanahodts ftgskia« időszak; segítség keil hoqeá. Nem is kevés. Ha a kendőről csak azt veszik tudomásul, hogy 6 is van, egy világ omlik össze benne Azt hiszem, érdemes ezen SS-fe bsfcéS»tt magát annak a pályakezdőnek a leükivilágábe, aki bissen szerzett munkakönyvével, friss szakismeretekkel starthoz állva, a várt támogatásból alig vagy semmit sem kap. A munkássá válás étjén olyan buktató ez, amit nagyon könnyen «1 leitete« kerülni.

termétiWteanisee

am is kell az erő, mini 9 a fiatalok *e éjek aj- nénozáeéna. A példénkbeü nagy gyárban «soká* ugyan, hogy egy-két hét után elbeszélgetnek; az újonnan jöétek- keL. Ének a beszélgetések a munkaügyi osztályon zajlanak le, s nyilván nem haszontalanok. Ám, bizonyára bánatosabbak leimének, ha termelés közben is me^cérdeznék őket, s ez nyilván a középvezetők, csoportirányítók közvetlen feladata.

Sajnos, még kevés as olyan

munkahely, ahol átfogó, mindenre kiterjedő figyelemmel készülnek ax újak fogadáséra. Kevés (izemben adják meg kellően a módjáé — külsőségekben is — a munfcábail lés- nak. A* iparí tanulók megfelelő fogadtatására, a mér említett bemutatkozásra, mintegy beiktatásra gondolok, s arra a tudatos nevelő tevékenységre, amelyre sokszor

Ahhoz, hogy JÓ szakmunkás váljon belőlük, az esetek jelentős részében felvértezi őket a szakmunkásképzés. De nem mindig: szakmai begyakorlottságuk sokszor kívánnivalót hagy maga után, ilyen értelemben is sesükségük van a munkatársak tanácsaira, gazukig tapasztalataira, az értő-magyaráaó irányításra.

De ha a legjobban készítették is fel őket a termelőmunkára, akkor is adódhatnak M- sefeb-nagyofcfe nehézségeik, melyekkel egyedül csak keservesen birkóznak meg.

A legfontosabb azonban az a tésjy,_ hogy doflgoa, munka szerető emberré csak a mun- kásközöeség befogadó szeretett, a beilleszkedés teheti őket. A későbbi ragaszkodást, az üzemhez való hűséget ezzel tehet és kell is megalapozni. Ok, ax új szakmunkás-generá- cto tagjai, évről évre többet taxinak aaafcmailag. de esne: együtt, a fölnevelő dem okra tíkua légkör hatására embe- rfleg is igényesebbek.

S

he külsőleg boraasabbak, néha gondolatilag is kócosabbak, azért mégis ők a termelés holnapi derékhada. Akik a bizalomra, a segítésre igyekezettel, szorgalommal akarnak és tudnak

év alatt, saját erőből (!) csaknem ötmilliót ruháztak be?!

— Emlékezni kell ezekre s tényekre — mondta Fábri István —, mert mellé helyezve a mát, ismét csak igazolva látjuk, hogy parasztságunk boldogulását szolgálja a párt agrárpolitikája. És jó azért is a visszapillantás, hogy a fiatalok, a szövetkezet ifjú erői lássák: ezekért a mai eredményekért hosszú ideig igen sokan munkálkodtak, nemegyszer áldozatokat is hozva.

A beszámoló éppen csak a múltra utalt! A jelent elemezte, kevés számadattal, inkább politizálva, a tények mögötti összefüggéseket boncolgatva.

»Az utóbbi időben lényegesen megváltozott tagságunknak a szövetkezetről alkotott véleménye, felfogása, és a munkához való viszonya. Sokan, akik korábban nem láttak itt biztos jövőt, most aktívan, becsülettel dolgoznak.« Voltaképpen az egész számvetés ennék a két mondatnak az. igazát bizonyította. Erről vádlott az az adat, hogy ma már .»Mg akad olyan szövetkezeti tag, alti ne teljesítené évi muakakőtelezetmégét, hogy évszázados távlatokban is példa nélküli színvonalra emelkedett a szociális gondoskodás foka, A sok baj után sikerült egy olyan céltudatos, higgadt, megfontolt belső szervezettséget kialakítani, melynek segítségével lehet eredményeket produkálni. Ez nem csupán a vezetőség érdeme. Ezt csak a tagsággal együtt — és igen szorosan, őszintén együtt — lehet, Illetve lehetett megvalósítani.

SOK BESZEDÉS tényt, mutatót lehetne felsorolni arra vonatkozóan, hogy a biztos jövő tudata, az összefogás milyen gazdasági eredményekben jelentkezett De talán elegen- dő megemlíteni, hogy nincs ennek a nagyüzemnek egyetlen olyan ágazata, ahol ne teljesítették volna túl — vagy legalábbis százszázalékig — azt a feladatot, melyet meghatároztak. A tiszta vagyon csaknem négymilliós emelkedése, a kilencvenegy forintos napi részesedés mellett két és fél millió került az idén a bizton sági alapba is.

»Nem az a fontos, hogy honnan jössz,... hanem hogy hová mész.« A gondolat visz- szakanyarodik a szavakhoz Mert ezen a számvetésen a jelennel legalább egyenlő mértékben került szóba a jövő, a »hová mész«. S ez a sokat megélt közösség jól látja a célt És van ereje hozzá, hogy valóra is váltsa.

Ügy vélem, igen sokak nevében írom le: »Szívből kívánjuk, sikerüljön!«

VÖrBs Márts.

SOMOGYI NÉPLAP “T—f rnan 3SÍS. február &